Budapesti Hírlap, 1855. április (685-708. szám)

1855-04-03 / 686. szám

Pest, Kedd, ■ Megjelenik e lap, vasárnapod és az ünnepnapokat kivéve, mindennap, délután 4 órakor. Előfizetési­­díj: Vidékre: félévre: 10 frt., évnegyedre: 6 ft. 20 kr. Helyben,­­félévre: 8 frt., évnegyedre 4 frt.­*­A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr, számíttatik — Egyes szám 20 pkr. BUDAPESTI Előfizethetni — helyben a lap k­i­a­d­ó hivatalában « Hera János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalder­­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. —Az előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta , feljegyzése mellett, a pénzzel együtt b­ér­me­n­tesí­t­­ve egyenesen a k­i­a­d­ó hivatalh­oz utasí­tandók. Szerkesztői iroda van: Országút.,6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizetési felhívás. A beállo­tt második évnegyed­ben mielőbb megkezdendjük közked­­vességbe álló jeles regényírónk b. K­e­­mény Zs­i­gmond urnak egy ere­­­deti történeti novelláját, vala­mint G­y­u­l­a­y Pál ur szépirodalmi szemléjét is folytatandjuk. Az előfizetés évnegyedre : Helyben : 4 pft. V­id­ékre : 5 pft 20 kr. .Előfizetni lehet Festene lap kiadó hivatalában (Országút Kunewal­­derház földszint Herz János nyomdai­­irodájában), vidéken minden cs.k. postahivatalnál. CZEHIÁ HIVATALOS RÉSZ A ps­.k. országos személybizottmány a vegyes szolgabirói hivatalokra nézve Sopronban, az ottani helytartósági terület vegyes szolgabirói hivatalainál megürült szolgabiró hivatali tollnoki állomásokra Z­a­n­t­h­ó Kálmán szombathelyi megyetörvszéki se­gédet, Országh József volt id. járási segédet, Sebestyén ,pál Volt járástörvsz, segédet,Ob­in­ge­r, József telekkön­y­vbiztost, Borsiczky Antal kaposvári, Bogdán János zalaegerszegi, P­i­r­g­e­r János­­és Pribék Imre pécsi, Szabó István szombathelyi, F­ond­o­r Pál zalaegerszegi figyelőket, F­r­a­n­k Ferencz sopronit rendőrigazgatósági fogal­­mazó­tsegédet, P­á­m­e­r Antal figyelőt Szombathe­lyen,.­­u­c­h­b­e­r­g­e­r Manó és Schön Róbert fo­galmazó gyakornokokat a soproni hely­tart. osztály­nál, Zarka József zalaegerszegi, Hodászy Ist­ván győri figyelőket, G­r­u­i­cs András mohácsi és M­o­l­n­á­r István zirczi szolgabiróhivatali írnoko­kat, végire B­o­g­d­á­n Lajos tapolczai városjegyzőt kinevezte. . Mifit„njak­t, hó 20-n 4403, 4034 és 4035. sz. a. kelt igazságügy minister­, bocsátvány által az ügy­védség ideiglenes gyakorlására kineveztettek : a p­e­s­t­i orsz fóstervszéki kerületben, hivatalhely­­lyel Székesfehérvártt Ambrózy Ferencz, volt ideigl. ál­lam­ügy­ész ugyanott; Balázs János Mis­­kolczon; a poz­so­ni orsz. főtörvszéki kerületben Hu­n­y­ad­y Imre Csabán. Múlt hó 20-n 3891. sz. a. kelt igazságügymi­­nisteri listálátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pesti orsz. főtörvényszéki kerü­letben B­o­d­i­z László kineveztetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. London, mart. 28:­­5 Noha semmi feltűnő tény, sem merült föl az itteni politikai világban , minden oda toptat, mik­ép valamely fontos balesemény van késszülőben.­ Az ellenzék czélja Palmers­­to­n­­dl kezéből kicsikarni a hatalmat­, mi­előtt ,ő okot vagy ürügyet találhatna a parlia­ment azétoszlatására. A toryk ugyan önmagukra hagyatva nem eléggé erősek ezen terv létesíté­sére , azonban a peeliták s a manchesteri párt segélyével ez sikerülhetne nekik. G­ladstone, Gr­aham s barátaik ez utóbbi párt élére állot­tak, s az alsóházban Cobden s Bright ol­dala mellett ülnek. Ők hivek lévén az angol aris­­tokratiának ama hagyományaihoz , miszerint a plebejusoknak nem engedtetik meg, hogy a pa­tríciusok által maguk számára fenntartatott ál­lomásokra­ eljuthassanak, magukat a kereskedő s iparos osztályok élére helyezni, s ezen erősbülés segélyével a toryknak törvényt szabni szándé­kának. Másrészről a toryk hőn óhajtják ezen koalitiót, mely egyedül nyújt kilátást számukra a kormányra jutás iránt. Ők haladéktalanul meg akarják verni Palmerston lordot, mivel ha a bé­csi értekezletek eredményét bevárnák, a jelen kabinet előnyt szerezhetne fölöttük. Egyébiránt a tory párt soraiban oly újabb s mély szakadás támadt, mely több hetek óta igen heves polémiá­ra adott alkalmat. Ugyanis a toryk fő heti köz­lönye a „Press“ a francziák császárját azzal vá­dolta, mikép Angolország akarata ellen akarja folytatni a háborút. A „Chronicle“ megrová e czikket, s a toryknak azt veti szemükre, mikép új coalitiót terveznek, becstelen béke árán. A „Herald“ erre azzal válaszolt, mikép a ,,Press“-t, Disraeli saját, közlönyét defavoyálta. Ezen még folyvást tartó polémia hihetőleg komolyabb puszta hírlapi viszálynál. A „Herald11, a tory pártnak egy oly töredékét képviseli, mely megál­lapodott elvű s oly egyénekből áll,kik nem akarják azt ma fehérnek nyilvánítni,mit még tegnap feketé­nek állítottak. A toryk két évig sértésekkel halmoz­ták el a peelitákat, s most azt kívánják tőlük, hogy ugyanezekkel fraternizáljanak.­­ Továbbá Disraelit, Standley lordot, a tory pártnak legfelvilágosultabb töredékét szintén nagy za­varba hozza ama mozgalom, mit a tory párt vak­­buzgó töredéke a jelen perczben a maynoothi r. katholikus főiskola ellen igyekszik előidézni. Ugyanis, ha a coalitio létesülne, ennek tagjai közt számos Palmerston lordhoz nem csatlakozott izlandi katholikusok is lennének. A toryk azon­ban meggátolják e manoeuvre­t az által, hogy újólag fölélesztik a régi papismus-ellenes zajt Ebből láthatni, hogy az itteni politikai világban folyvást nagy zavar uralkodik, s csak valamely Szebasztopol-, vagy Bécsből eredendő szélroham állíthatná a dolgokat ismét kellő helyükre. Paris, mart. 80« _ — S —­ki a franczia közönség hangulatát e­­lővélemény nélkül figyelemmel kiséri, annak le­hetetlen észre nem vennie, miszerint a bécsi érte­kezlet iránti érdek a krími hadiesemények érde­két egészen háttérbe szorította. Minden tekintet s várakozás e diplomatiai értekezletre van irá­nyozva, s ezen érdeklettség a hatalomnak, sőt maga a közakarat és kívánat türelmetlenségének jellemével bír. Az államférfiak mellett s a politikai számításokon és combinatiokon kívül a közönség egy általános óhajtást érez magában, melyet min­den árnyéklataival együtt, e rövid szavakban lehet összefoglalni: „a béke a világ szüksége.“ Innen van az, hogy minden , mi külön­­­féleképen magyarázható , a béke értelmében fejtetik meg, s hogy az emberek bizonyos ne­mével a makacsságnak szemüket fülüket bezárják mindaz előtt, mi csalódásaikat, melyekben ma­gukat ringatni szeretik, megsemmisíthetné vagy csak gyengíthetné is. így történt a „Moniteur“­­ben megjelent manifestummal is. Üdvözölve fo­gadtatott, mivel az volt benne mondva, hogy Miklós császárral a béke főakadálya elenyészett; de azt nem akarta senki is meggondolni, hogy oly kifakadások, mint a többi közt az, hogy Mik­lós császár nem birt szívjósággal, s csak szigorú büntetések,elkobzások s száműzések által uralko­dott — az atyának fiát csak mélyen sértheték s nem alkalmasak arra, miszerint őt békülékenységre hangolják; igy ma megint azon hirnek örülnek, hogy a külügyminister Bécsbe menend, Bourque­­ney urnak segédletére leendő, mivel azt hiszik, mikép Drouyn de Lhuys úr a békepárthoz tartozik. Az események majd meg fogják mutatni, váljon he­lyes-e e nézet. Mi azt ugyan őszintén kívánjuk, de még­sem fojthatjuk el magunkban azon gondo­latot, miszerint a császár, kiről tudva van, hogy ő kevesbbé hajlandó engedményekre mint Angol­ország és Austria, nehezen fogná ministerét Bécs­be küldeni, ha az alkudozások folyamával meg volna elégedve, annyival inkább, minthogy a „Moniteur“ csak kevéssel ezelőtt ama hitt, mint­ha Bourqueney úr mellé még egy második diplo­­­mata is adatnék, igen határozott modorban meg­hazudtolta. Más részről a békeremények némileg az által igazoltatnak, hogy a császár és császárné a jövő hó közepe táján Angliába utaznak, mert ebből az tűnik ki, miszerint III. Napóleonnak ke­leti utazásáról, legalább egyelőre, szó sincs többé. Azt sem kell feledni, hogy Palmerston lord ki­jelentette a parliamentben, miszerint Szardinia a kölcsönből csak a hadkészületi költségek fedezé­sére mélhatlanul megkívántató öszveget veszi igénybe, ha a béke helyre lesz állítva. Ezen eset­legről tehát komolyan van gondoskodva. Vájjon igaz-e, hogy a f. hu 27 -i hivatalos lapban a Miklós czárról közlött czikk a ministe­rek előleges tudomása nélkül, egyedül a császár saját parancsára tétetett közzé ? nem akarjuk vi­tatni ; annyi azonban bizonyos, miszerint a kézirat II. Sándor császárnak igen hízelgő képét foglalá magában, holott ez a „Moniteur11-ben hiányzik. A császári testőrség elindulása már megkez­dődött, de még kérdés, vájjon tüstént hajóra szál­­land-e. A párisi élet, mely előtt nincs semmi szent, még a testőrség medveprémes lövegei sem, Cambronne tábornoknak a Waterlooi ütközet­­ben mondott eme szavait : „A testőrség meghal, de nem adja meg magát“ már ily gúnybeszéddé változtatta át : „A testőrség meghal, de nem u­­tazik el.“ A hadseregi díjazást és ujonczozást illető törvényjavaslat nagy többséggel megszavaztatott. Mindazáltal amaz ellenvetések, melyek e tör­vényjavaslat ellen­tétettek , a közönségnél álta­lános tetszésre találtak. Különösen nagy megle­petést okozott az, hogy még a császári családnak egyik rokona Clary úr is hevesen megtámadta a törvényjavaslatot. Néhány nap óta az iparműtárlati palota meg­­tekinthetése végett bemeneti jegyek osztatnak ki. Habár e palota külseje az elysée-i mezők­ szép sétánya közepén rosz hatást tesz is az emberre , azért mégis annak belseje nagyszerű emléképület jellemével bír. Azonban a hőség kiállhatlan lesz benne. A hyde-parki kristálypalota vászonnal volt fedve, s igen valószínű, miszerint Párisban is ugyanazon eszközhöz fognak folyamodni, de a hőség bizonyos napokon még a Hyde-Parkban is kiállhatlanná vált volna, hathogy a közönség nem talált volna magában az épületben nagy fa­ár­­nyakat s hűsítő fids forrásokat. Ilyesek azonban hiányzanak a mi épületünkben s azért nem is ma­rad fenn számunkra egyéb szer az égető napsu­garak ellen, mint az említett vászon napernyő.­­ Mint mondják, a bemeneti díj bizonyos napok szerint, 5 franc, 1 franc és 20 centimera van ha­tározva. Beszélik, mikép a senatusi tagok maguk és családjaik számára szabad bemeneti jegyeket kértek, hogy azonban a császár, a­mint ezt meg­­tudá, igen haragudott és kinyilatkoztatta legyen, miszerint a senatusi tagok elég dús fizetéssel bír­,­nak arra nézve, hogy ily kedvezményeket nélkü­­­lözhessenek. A napokban egy itteni könyvárusnál egy ily czímű könyv foglaltatott le: „Egy hamis Napó­leon története.“ Közelebbi vizsgálat után azon­ban kisült, miszerint ennél ártatlanabb könyv nem is létezhetik, mert az egy regény és nem egyéb, mint egy hamis 20 francos pénzdarab (Na­poleon d’or) története. Austriai birodalom, B­é­c­s, april 1. Lord Russel az itteni kö­zönség újságkivonásának egyik főtárgya. Pár nappal ezelőtt a bástyán, hol orosz követ herczeg Gorcsakoffal együtt sétát tevének­, volt módja a két diplomatának a bécsiek által irá­nyukban tanúsított tömeges figyelmet és rész­vétet észrevenni. 6. C. A reáliparüzletek szabályozására Er­dély nagyfejedelemségben s a visszaélések meg­szüntetésére, melyek eddig a személyes iparok eladásával történtek, a keresk. ministerium egyet­értve a belügyministeriummal az 1851. novemb. 25-ki ideigl. iparutasítás 83-dik czikkelyének magyarázatára határozott alapelveket állapított meg miheztartás végett, melyeknek lényege a következőkben áll: Reáliparok azon iparok, melyek ellentétben a személyi iparral, vagy magukra vagy valami rea­litással kapcsolatban, vétel által vagy más magán­jogi czím alatt átruházhatók. Az előbbiek elad­hatók, az utóbbiak személyhez kötötteknek nevez­tetnek. A reáliparokhoz a királyi kisebb haszon­vételek (jura regalia minora) nem számítandók, melyek az urijogi hatóság megszüntetésével az 1854 jun. 21-ki császári nyiltparancs értelmében az úrbéri vagy hasonló jogviszonyok szabályo­zását illetőleg vagy megszűntek, vagy a volt földesuraknak a szabályozás fenntartásával meg­hagy­attak; ez utóbbiak a bormérési és a malom­jog azon kiterjedésben és mód szerint, mint azt a földesurak 1848 jan. 1-ig gyakorolták és a ha­lászati jog az eddig fennállt viszonyok fenntar­tásával. A reáliparokra nézve, tekintettel az 1851. ideigl. iparutasítás 89-dik czikkelyére, melylyel a realiparok további engedélyezése megtagadtatott, az 1851-ki naptári esztendő egy iparüzlet reál­­tulajdonsága megítélésére mint rendes év fogad­tatott el, és pedig oly módon, hogy csak oly iparok tekintendők reáliparnak, melyeknél az 1851 nov. 25-ke előtt történt engedélyezéskor világosan az iparrali magánjogi rendelkezhetési jog mint egy magáért fennálló s egy realitás birtokával össze­kötött jog adatott meg és melyek, a mennyiben nem lennének többé az első szerző vagy özvegye kezei közt, azóta szakadatlan magánjogi czím alatt ruháztatok át; továbbá azon iparok, melyek habár az első megadási okirat nem mutattathat­­­nak is elő, már 30 éven keresztül azon időponttól visszafelé, ennélfogva már 1821 előtt, és azóta szakadatlanul magánjogi czim alatt egy birtokos­tól a másik kezére jutottak. Egy Állítólagos reál­ipar tulajdonosának kötelessége 2 év alatt 1865 ápril 1-jétől számítva, annak reáltulajdon­ságát megkivántató bizonyítékokkal kimutatni. E két évi zárhatáridő használatlan leforgása után előforduló további folyamodások egy ipar reál­tulajdonságának elismerését illetőleg, többé nem vétetnek tekintetbe. Valamely ipar reáltulajdon­ságának elismeréséért­ megkeresvény, azon hely vagy kerület első birósága politikai iparhatósá­gának nyújtandó be, mely hely vagy kerület kö­rében a kérdéses ipar űzetik. E hatóság megindí­tott vizsgálatok után, melyek folyamodó igénye iránt felvilágosítást adhatnak, a kellőleg fölsze­­relt kérvényt a hatóság kér­­hatóságának fogja előterjeszteni, mely felette a keresk. ministérium­­hoz teendő folyamodás fenntartásával végezni fog. A kérvény bejelentése és beadása, valamint a kérvényi határidők iránt az 1854-ki nov. 25-ki ideigl. iparutasítás határozványai érvényesek. A helytartóság vagy hivatalos után a keresk. mi­­nisteriumtól elismertrin­liiparok a helytartóságnál ’ előjegyzésbe teendők,s a végzés számára és keltére hivatkozás mellett, a mennyiben mint személyhez kötött iparok tűnnek föl,a telekkönyvbe az eladók­nak elismert iparok saját előjegyzési könyvekbe az első bírósági iparhatóságoknál beírandók.­Hogy a reáliparok eladásánál minden árfelszöktetés­t meg­­akadályoztassék, minden ilyenül ismert iparüzlet­nél egy határozott ár (normális ár) puhatoltatok ki, melyet további eladásoknál nem szabad többé túllépni. De minden reáliparüzlet tulajdonosának szabadságában áll, üzletét a kipuhatolt normális áron alul is eladni, midőn aztán e csekélyebb el­adási ár további eladókra, mint át nem léphető normális ár fog érvényes lenni. A mód és szokás, hogyan kell e normális árt kipuhatolni, a reál­­iparok befejezett följelentése után határoztatik el, de semmi esetre sem engedtetik meg, hogy a normális ár magasabbra tétessék, mint az eladási ár, melyen az ipar a jelenlegi bocsátvány napjá­tól legutóbb eladatott, a fölemelt normális ár, a szerint, a­mint az iparüzlet valami realitáson fekszik vagy nem, és e szerint személyhez kötve van vagy eladó,az illető telek-, illetőleg előjegyzési könyvbe utólagosan bejegyzendő. April 2. A cs. k. közoktatási ministerium f.é. febr. 27-ki rendelete következtében, azon jog, hogy az augsburgi evang. orsz. egyház kép­vise­­­letét és igazgatását illető ideigl. utasítás külön kinyomassék , ezentúl csupán azon evangel. orsz. egyház számára hagyatik fenn, mely Er­délyben a cs. k. helytartóság által köztudomásra juttatott. 1855-től kezdve minden cs. k. főpostaigaz­gatóságok, a cs. k. távirdahivatal, továbbá azon postahivatalok, melyek eddig a postahivatalnok H­e­i­n­z­e­­ Ferdinánd által kiadott posta-vasut- és gőzös-menetrendkönyvet kapták, az egész év­folyammal, t. i. minden az év folytában e menet­rendkönyvből megjelenő füzetekkel el fognak láttatni. Franczia külügyminister Drouyn de Lhuys f. hó­k­kére ide váratik, s a franczia kö­­vetségi szállodában fog lakást venni. Ma délben 1 órakor az értekezleti tagok újra ülést tartottak. 16. fi Április 3-a 1855. KÜLFÖLD. Tudósítások a harczterekről. Délkeleti csatatér. A krimi tudósítá­sok márt. 24-ig­ terjednek. Minden oda mutat, hogy a védelmi háború ott a legközelebbi na­pokban támadóvá változik. Nem csak a franczia hírlapok mondtak le egyelőre Szebasztopol leron­tásáról, hanem Canrobert és Raglan had­vezérek is második sorba helyezik a vár ostromát hadi vállalataik közt; az első támadás alkalma­sint a Bakcsiszarainál álló orosz sereg ellen fog

Next