Budapesti Hírlap, 1855. szeptember (809-819. szám)
1855-09-01 / 809. szám
Pest, Szombat Megjelenik a lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre : félévre : 10 frt, évnegyedre: 5 ft. 2 kr. Helyben, élévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért S kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik — Egyes szám 20 pkr Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Here Janos könyvnyomdájában (Országút,Kunewalderház ) vidékén minden cs. k. postahivatalnál. —A előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Országút, 0. síra. (Kriewalderház) 1 -ik emeletben. Előfizetési feltételek A „BUDAPESTI HÍRLAP“-ra. Helyben! Félévre 8 pft. Évnegyedre 4 pft. Vidékre : Két évre 10 pft. Ev -negyedre nptt 20 kr. Előfizetni lehet Festenc lap kiadó hivatalában (Országút Kunévalderház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ Az igazságügyminister Ambrus István nagyváradi országos törvényszéki tanácsost és államügyészt a gyulai megyetörvényszéknék országos törvényszéki tanácsosi állomásra áthelyezte, Hajdú Lajos aradi megyetörvészéki tanácsost országos törvényszéki tanácsossá és államügyészszé a nagyváradi országos törvényszékhez, s egy ugyane törvényszéknél még ürességben volt tanácsosi állomásra Dragóni Grubozy Albert százados hadbírót kinevezte. Az igazságügyministeriumnak i. é. augustus 23-a 16083 és 15649 sz. a. kelt bocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a pesti országos főtörvényszéki kerületben : Juhász Jánosnak, a soproni országos főtörvényszéki kerületben, hivatalhelylyel Vasvárott: Tóth Györgynek megengedtetett A budai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Nitsch János segéddolgozót ideigl. III. osztályú irodasegéddé kinevezte. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály II. osztályú adóhivatali tisztekké : Freundlich Lajos és Sztankóczy Péter adóhivatali segédeket, továbbá Krzenek Ferencz budapesti adóbizottmányi irodasegédet, és Dörr adószámvivő-segédet az unghi cs. k. megyehatóságnál,ideiglenesen kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Paris, aug. 26. —— A tegnap este Versailles-ban tartott ünneppel végüket érték azon ünnepélyek, melyek Victoria királynő tiszteletére rendeztettek. Holnap elhagyandják a magas vendégek Páriát, s a csoportok szét kezdenek oszolni az igazi páriak örömére , kik falura rándulnak, mert Párisban többé nem érzik jól magukat. „Paris n’est pas plus habitable“ (Párisban nem lakhatni többé) — ez a jelszó néhány nap óta. Ha egy kocsit keres az ember, nem talál sehol; társaskocsiban helyet kapni lehetlen; ha valaki szállást akar, sehol sem képes ilyest felkutatni; ha egy vendéglőbe lép be, minden asztal el van foglalva, s ha mégis oly szerencsés valamelyik asztalnál helyet találni, egy óráig kell várakoznia, míg ételt kaphat. S minő ételt! Soha sem evett az ember Párisban oly roszul, mint épen most, mivel a vendéglősök tudják, hogy a vendégeknek nem marad egyéb hátra, mint megelégedni és fizetni. A vasutpénztáraknál órákig kell az embernek csoportban állani, míg rá kerül a sor,e még éjfélkor is csak nagy ügygyel-bajjal kap az ember valamely kávéházban egy kis helyecskét, hogy egy findzsa jeget szörpölhessen , mi azon forróságnál, mely néhány nap óta Párist mankasztja , szükséggé vált. — Azon öszvegek, melyek az idegenek zsebéből a párisiakéba folytak, felszámíthatlanok ! de az országnak is temérdek költségeket okoztak ünnepélyek. Nyolcz millióról beszélnek. — A nagy csapatszemle egészen úgy ment végbe, mint minden csapatszemle. A nézők tömege valami roppant volt, de a katonai látvány nem volt képes a francziákban más érzelmet kelteni mint azt, mely őket odavezette, — az ujságvágy értelmét. Sőt ők még nem is voltak eléggé udvariasak a felségek iránt, kiket, midőn a tömegen keresztül haladtak, inkább csak az idegenek üdvözöltek. Canrobertnek ellenben igen nagy figyelem tárgya volt. A szemle után a császár magas vendégeit a rokkantak palotájába nagybátyja síremlékéhez vezette. A párisiak figyelmét általában elkerüli ezen látogatás fontossága, de a császárnak különös elégtételül szolgálhatott az , hogy az angol államfő ama férfi sírjához zarándokolt, ki végrendeletében az angol kormánynak örök gyalázatot hagyományozott. A császárnak ez úgy tetszhetett, mintha Anglia bocsánatot kérne a napóleoni dynastia alapítója iránti eljárásáért. Mint halljuk, Jeromos herczeg csak akkor határozta el magát a királynőnek (ma) hódolatát tenni, midőn megtudta, hogy ő felsége hajlandónak mutatkozik testvérje síremlékét meglátogatni. A katonai szemle előtt a királynő még egyszer megtekintette az iparműtárlatot, de csak azon albumot méltatta különös figyelmére, melyet a rajnai tartomány a porosz herczegnek ajándékozott. Albert herczeg még egy pillanatot vetett a melléképületre, melyet ő minden kíséret nélkül bejárt, anélkül hogy valahol hosszabb ideig tartózkodott volna. Csak az austriai földmivelési termékeknél állapodott meg egy kis ideig, Lumbe úrral, a csehországi hazafias gazdasági társulat alelnökével és Wels úrral, a társulat ügynökével beszélgetvén. Még nem vagyunk képesek megismertetni azon benyomást, melyet a császárnak Pélissier tábornokhoz intézett s a „Moniteur“ mai számában közzétett levele előidézett; minden esetre az egy furcsa iromány, melyről az ember nem tudja, hogy mit akarnak vele. A császár, mint látszik „biztos közleményekből“ tudja, hogy az orosz hadsereg már nem sokáig tarthatja magát állomásán, oka van hinni, miszerint Szebasztopol nem sokára be lesz véve, s mégis a hadsereget lassan kint erősíteni kell. Ebben világos ellenmondás van. Tán nemsokára feltaláljuk a rejtély kulcsát, addig is azonban emlékezzünk csak vissza amaz általunk már korábban tett közlésre, miszerint a Krímben levő csapatok közt igen komor hangulat uralkodik. Hogy pedig a császár levele épen ma tétetik közzé, ebből az látszik kitűnni, mikép Simpson tábornoknak aug. 11-től Panmure lordhoz intézett s az angol lapok által közlött sürgönyét paralizálni szándék. Mindenki igen kiváncsi tudni, mit fog holnap a börze e császári levélre mondani. Hogy az angol királynő iránt az minő udvariatlan volt, tudva lesz önök előtt; a Párisba bevonulás napja óta ugyanis az árfolyam lejebb szállt, s csak tegnap szökkent ismét fölébb. Az állampapíroknak ezen alábbszállása részben az által idéztetett elő, hogy a kormány eleinte vonakodott a kölcsönre aláíróknak befizetett pénzeik fölöslegét visszaadni. Tudomás szerint az aláírók az általuk aláírt öszvegnek tizedrészét tartoztak előlegesen befizetni, s most — miután a kívánt rente-oknak csak egy részét kaphatták meg — az illető fölösleg vissza lenne nekik szolgáltatandó. Eleinte azonban az mondatott nekik, miszerint a kormány a pénzt a kölcsön későbbi részletbefizetéseire való beszámításul meg akarja tartani a pénztárban. Ekkor perre és tiltakozásokra került a dolog, minek következtében a kormány elhatározta magát a magára vállalt kötelezettségeknek eleget tenni s az aláíróknak szabad választására bízni, hogy pénzüket vagy fölvehessék, vagy 4% leszámítolás mellett nála hagyhassák. De a baj már megtörtént: a kormány kimutatta pénzbeli zavarát, s tán egy későbbi kölcsön sikerét is veszélyeztette. Ha jól vagyunk értesülve, a császárnak nem rég tudomására esett, hogy abbeli reménye , miszerint Ferdinánd Max austriai főrig ő is. fenségét Párisban láthatandja , nem fog teljesülni. U. i. A „Murát s a Bourbonok“ czímű olasz röpirat e peretben Londonban francziára fordíttatik. Szerzője Salitergi, kinek atyja I. Napoleon idejében, mint annak meghittje, Olaszországban nagy szerepet játszott. 809. Austriai birodalom, Bécs, aug. 31. Császár és Császárné Ő Felségeik sept. 4-n kedden indulnak Ischlbe. A cselédség, lovak és hintók már elküldettek. A hir egy gr. Nesselrode orosz cs. államcancellár által a semleges hatalmakhoz intézett új közsürgöny létezéséről valónak mondatik lenni. A sürgöny igen békülékeny tartalmú lenne. (A „Leipz. A. Z.“ szerint e sürgönyben az orosz követek, ügyviselők stb. az orosz kormány politikájának jelen állásáról értesíttetnek.) Gr. Eszterházy György austriai cs. követ a porosz k. udvarnál sept. 1-n Berlinbe viszszaindul. — B. Prokesch-Osten szövets. elnökkövet pedig, ki most Bécsben van, hosszabb ideig tartó üdülési utazásra induland. — Az angol k. követ neje lady Westmoreland és leánya Londonba elutaztak. — Martini austriai cs. követhez Nápolyban Bécsből új utasítások küldettek a függőben levő nápolyi kérdésekre nézve. Az Augsburgban 1555. sept. 26-a kötött vallási béke harmadik százados ünnepe, mint a lipcsei „Alig. Zig“-nak írják, Austriában is, és pedig alkalmasint a reformatio-ünneppel egyszerre oct. 31-n meg fogna tartatni. A „W. Z.“-ban olvassuk : „Az „Univera“ a concordatum megkötéséről a hírhez csatolva egybeharonlítja a kathol. egyház állapotát Austria és Francziaországban. Az „Univers“ e párhuzama,mi Austriát illeti, tele van hamis és hibás tér , adatokkal, azok közt egyetlenegy sincs, melynek helyreigazításra ne volna szüksége. Az „Univers“-nek igen rész kútfő állott szolgálatára.“ KÜLFÖLD. Tudósítások a harcitérekről. Délkeleti csatatér.Triesten át részletes tudósítások érkeztek az aug. 16-ki tsernajai csatáról. Peissernok a csata utáni napon következő napiparancsokat adott ki: I. „Katonák! 16-n vitézül hangoltatok , és az orosz sereget Tsernaja-állomásunk elleni vakmerő vállalatáért megbüntettétek. Mivel a győzelem a Napoleon-nap utáni napon vivatott, szintoly méltóan ünnepli az császártok ünnepét, kinek magas szive előtt semmi kedvesebb nem lehete, mint az uj babér, melylyel sasaitokat díszítettétek. Öt orosz gyalog hadosztály, támogatva számos tüzérség és lovasság által, mintegy 60,000 főnyi valóságos létszámot képezve, támadta meg soraitokat. Az ellenség azt vélte , hogy azokból titeket elűzend s a chernonesusi fennsík felé visszaszorítand. Ti vakmerő reményeit meghiusítátok, Ő az egész támadási vonalon megveretett, s a szardiniaiak jobbotokon méltó versenytársaitoknak bizonyíták magukat. A traktirhid oly hősi harcz színhelye volt, mely dicsőséggel halmozza el azon derék ezredeket,melyek azt védelmezék. Katonák e csata, melyben az oroszok több mint 6000 embert és több unokot vesztettek, kezeinkben több mint 2200 foglyot és sebesültet, valamint a folyamon átkelésre már régóta előrekészített anyagszereit hagyván, legnagyobb becsületére válik N e r b i 11 o n tnoknak, ki a Tsernaja-vonalon vezényelt, valamint hadosztályának is. A Camon és Faucheux hadosztályok régi dicsőségük tetőpontján álltak. A következő dandár-nokok : Fairry mindenekelőtt, Cier és Wimpffen, Douay, Polhés, Danner és Castagny ezredesek az ezred köszönetére érdemesíték magukat. Itt nem nevezhetem meg mindazokat, kik vitézségüket utánozák, de különösen ki kell emelnem azon ügyes irányt, melyet Forgeot ezredes tetterős tüzéreinknek adni tudott, a cs. testőrség és a hadosztályok tüzérségének fényes magaviseletét. Egy angol állomásüteg a Tsorgunon uralkodó halomról hatályosan járult az ellenség hátráló mozdulatának eldöntésére, anélkül hogy tartalékainkat igénybe vennünk kellett volna. A törökök, egy színleges támadástól megszabadulva, hat zászlóaljjal és egy üteggel segítettek minket. Az angol lovasság kész volt a szárd lovas szakaszokkal Morris mok vitéz afrikai vadászait támogatni, ha az ellenség űzőbe vétele a siker emelésére szükséges lett volna, de én nem tévesztem szem elől nagy vállalatunkat, s kímélni akarom vereteket, miután oly eredmény jön elérve, mely újra kitünteti túlnyomóságtokat az annyira magasztalt orosz gyalogság fölött, nektek új győzelmeket ígér, és az ország elismerésére igényeiteket emeli. Kelt a Szeba Sztöpel előtti főhadiszálláson, aug. 17. Pélissier főnök.“ II. ,,A főparancsnok kötelességének ismeri azon kitűnő parancsot, melyet az angol hadsereg derék főnöke Simpsonnok, csapataihoz intézett,a hadsereg tudomására juttatni. „A főhadiszálláson, aug. 17. A főparancsnok szerencsét kíván a hadseregnek azon fényes győzelemhez, melyet a franczia és szardiniai csapatok az ellenségen kivívtak. Az oroszok erőfeszítései, a Tsernaján átkelni, noha azt igen túlnyomó hadierővel kisértették meg, erélyesen visszaverettek. Vitéz szövetségeseink rettenthetlen bátorságuk által új fényt kölcsönöztek sergeinknek, s ez első alkalommal, midőn az ellenséggel összeütközhetett, a szardiniai hadsereg méltónak bizonyítá magát arra, hogy a nagy európai katonai nemzet oldalánál harczoljon.“ „A hadseregnek e parancs olvasásakor egygyel több oka lesz, erőfeszítéseit nemes szövetségeseinkéivel a nagy vállalatban, melynek végrehajtására törekszünk, testvérileg egyesíteni.“ E fegyvertény, írja egy 16-ki tudósítás a „Triest. Z.“-ban, a hadsereg kedvét újra föleleveníté. Kivált a szardiniaiak igen megunták eddigi tétlenségüket, s most a nagy sereg dicséretének örvendenek. Ma reggel 5 óraa Tsernaja-' s táborban egyszerre e kiáltás hallatszott : Fegyverre ! Az oroszok két völgytorkon keresztülhatolva, a Tsernaja jobb partján hadirendbe álltak. Mozgalmaiknak a sűrű köd kedvezett. A hidaknak fordultak, azokon átkelni igyekeztek, a hídfőn vitéz ellenállásra találtak, de az ott talált maroknyi őrcsapatot levagdalták , átkeltek a folyamon. A zuáv-sátorok közelében jól táplált puskatűzzel fogadtattak, de nem ijedtek vissza s a tábor előtt halomra felmásztak. Ekközben a köd eloszlott, s most a fenyegető veszély egészen látható lett, az ellenség mindig növekedő tömegekben tódulván elő. Pélissiernek gyorsan megtevé intézkedéseit, melyeket a siker igen hatályosaknak bizonyított be, azok az ellenséget rendetlenségbe hozván, mely arra használtatott, hogy a Herbillon és Faucheux hadosztályok 4 dandára által vitézül megtámadtassanak. Élénk harcz keletkezett, mely az oroszokat viszszavonulásra kényszeríté, s mivel ez a hídon nem igen gyorsan történhetett, az egyesültek tüzének kitételve s így teljes hátrányban voltak. Néhány óra múlva az oroszok ismét a Tsernaja balpartján voltak,miután mintegy 5000 harczképtelen embert hagytak a csatahelyen. Legelőször a szárdok érezték az ellenséges rohamot, de óvatosan az apró védművek mögé vonultak, hol a földtűztelepek által fedeztettek, s onnan lövészeik jól táplált tüzet nyitottak. Végre azonban Tro 11 i bok alatt neki mentek az ellenségnek, és sikerült állomásukat, melyet reggel bírtak, visszafoglalniok. (A „Journ. de Const.“ szerint La Marmora unok csapatait személyesen vezette a tűzbe.) Nem lehet tagadni, hogy szilárd maguktartása sokat tett a nap sikerére. Az egyesültek részérőli veszteségeket pontosan nem tudni. A francziáknak, mint mondják, 1200 emberük lett volna harczképtelenné. A szardiniaiak 22 tisztet vesztettek; a legénységbeni veszteségnek tetemesnek kell lenni, mert a golyózápornak igen ki volt téve. A traktiri csatáról hg 6 or csak offtól is érkezett már Sz. Pétervárra jelentés, melynek tartalma következő : „Mivel a hg az ellenséget az ostromművektől elvonni, s egyszersmind az ellenség haderejéről bizonyosságot szerezni óhajtott, a Makenzie hegyen álló csapatok egy részével támadó mozdulatot tett a Tsernaja-völgybe. 16-n reggel 4 óra az orosz csapatok két hadoszlopra oszlottak, a jobbfelőli Rend főhadisegéd vezetése alatt az úgynevezett Fedjukin hegyek ellen fordult, a bal Liprandi osztomnok alatt Teorgun ellen indult. Mindkét hadoszlop egy pillanat alatt elűzé az ellenséget a jobb partról. Liprandi megszállta a tsorguni halmokat; a jobb hadoszlop szokatlan tűzzel ment a folyamnak, átkelt azon, az ellenséges ütegek erős tüze alatt, még egyszer átmegy a széles vízvezető csatornán, s a harcz hevétől elragadtatva, egyenesen a Fedjukin hegynek rohan. Ez alatt az ellenség már igen jelentékeny erőt tolt előre, megerősített állomásának fenyegetett pontjára. A jobb hadoszlop , midőn a meredek hegyre felért, ott kétségbeesett ellenállásra talált. A vitéz gyalogság minden kisérlete hiába September 1-a 1855.