Budapesti Hírlap, 1855. december (885-907. szám)

1855-12-04 / 887. szám

Pest, Kedd dra Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre: félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr* Helyben, élévre : 8 frt., évnegyedre 4 frt.— A hirdetések itször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért S kr, több­szöriért pedig 4 kr, számíttatik - Egyes szám 20 pkr. trefin­ 190 Szerkesztői iroda van) Országút, 0. sí. a. (Kanewalderhái) i-ik emeletben. tt. Előfizethetni — helyben a lap ki­ad­ó invátón­fich­ere J­a­nos könyvnyomdájában (Országút Kunewalder­­ház), vidéke,­ minden 90. k. p­o­f t­a.hu Tatainál. — előfizetést tartalmazó levelek a crím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt b­é­r­m­e­n­t­e­s­í­t - t­e egyenesen »kiadó hivat­al­hoz utasítandó ")•­ Előfizetési feltételek A BUDAPESTI HIRLAP“-ra Helyben: Félévre 8 pft. Évne­gyedre 4 pft. Vidékre : Félévre 10 pft. Év­negyedre 5 pft 20 kr. Előfizetni lehet Festene lap kiadó hivatalában (Országút Ku­n­e­wal­der ház földszint Herz János nyomdai irodájában), vidéken minden cs. k. postahivatalnál. SZERK. HIVATALOS RÉSZ. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály, a saját hivatalterén levő adóhivatalokhoz, nevezetesen: a sztropkói II. oszt. adószedői állo­másra Dani­el­is Antal volt lőcsei cs. k. alapít­ványi pénztári ellenőrt, —­ a beregszászi III- oszt. adószedői állomásra Mayer György ottani ellen­őrt, — a csebinyei III. oszt. adószedői állomásra Papinán Sterdkovicsi János ottani ellenőrt, s a sirókai szintén III. oszt. adószedői állomásra Lang Mátyás tornallyai adóhivatali ellenőrt,­­ továbbá a felső-vissói II. oszt. ellenőri állomásra Kemé­ny­e­s­s­y Ferencz rimabrezói III. oszt. adóhivatali ellenőrt, s az ökörmezői II. oszt. ellenőri állomásra Rz­etlezki János eperjesi cs. k. gyüjtőpénztári tisztet,­­ továbbá a nagy-szőllősi, varannói, tor­nallyai, rimabrezói, sugatagi és csebinyei III oszt. adóhivatali ellenőri állomásokra Cseh János, M­a-­rinyak János, König Edvárd, Bartuschek Liberát, Zuber János és Prinz Károly adóhiva­tali tiszteket, é­s adóhivatal tisztekké O­b­s­c­h­i­t1 Ferencz, Máthé Móricz, Vass József adóhiva­tali segédeket, Götting­er Péter irodasegédet, Adamski Adolf adófelügyelőségi segédet, Bruno Kelemen, Fák­la János szolgabiróhivatali írnoko­kat, Sprinar Vincze gyűjtőpénztári segédet, és S­z­erényi János s Fridrich Károly adóhivatali segédeket ideiglenes minőségben kinevezte, sőt tudjuk, mikép a harminczéves háborúban — mint európai hatalom és Francziaország szövet­ségese — a nagyrészint általa eszközlött veszt­fáliai hires békénél fogva a német birodalom sor­sára is igen nagy befolyást gyakorolt, s annak rendei közt, mint szép tartományok birtokosa, he­lyet foglalt. Svéczia szerencsés volt kitűnő s az időt megértő, sőt azon fölülemelkedő nagy királyokkal bírni, kik magas lelki tulajdonokkal felruházva vezették kormányuk alatt lévő népeik sorsát, s az országot kültekintélyének megalapítása­, va­lamint belsóléte és virágzásának előmozdításával boldogították. Ilyenek voltak különösen: I.­G Gusz­­táv, II. Gusztáv­ Adolf, III. Gusztáv. E három Gusztáv közöl az elsőnek a dán hata­lomtól megmentését és önállóságát, a másodiknak európai hírét és politikai nagy hatását, a harma­diknak a királyi hatalomnak egy önző aristokratia bilincseiből kiszabadítását s a nép javát eszközlő erős kormány megalapítását köszöni.­­ De épen úgy voltak — s fájdalom ! többen — Své­ziának önkény- és szeszélytől vezérlett , az előrenéző okosság helyett inkább csak szenve­dély- és önzésre hallgató, népet sajtoló, az­ orszá­­got megbuktató királyai is, — azok közt jelesen kettő : XII. K­á­r­o­l­y és IV. G­u­s­z­t­á­v. Az el­sőnek kalandor táborozásai folytán elvesztette fennemlített balti tengerparti és német birodalmi tartományait, s a királyi hatalmat leigázó aristokratiai anarchiának esett áldozatul,­­ majd azon zsibbasztó kormány alatt a süveg és kalap-P-Timís AVOCU yo.A­ftuooxa pcCvéoU 1\­JaOU­ hUnyOQVa, az 1741— 43-diki minden dicsőség nélkül folyta­tott háborúban Finnlandnak a Kymen folyóig terjedő darabját Oroszországnak kénytelen volt átengedni; utóbb említett királyának alig kép­­­zelhető korlátoltsága, és szinte őrülésig menő makacsságáért pedig Finnlandot a Tornea folyóig eső darab földdel együtt elvesztette. A franczia nagy forradalom nem maradt ha­tározó befolyás nélkül Své­zia sorsára. Tudva van, hogy III. Gusztáv, mint nagy ellensége a dolgok új rendjének Francziaországban, eltökélve volt az európai coalitio seregének élére állani, azon forradalmat leverni, de e tervében az ellene felbőszült aristokratiától felbérelt Ankarstrom gyilkos fegyvere meggátolt. Fia IV. Gusztáv tőle öröklé a franczia új eszmék elleni engesztelhetlen gyülölséget, mit számítni nem tudó esztelenséggel átvitt azon for­radalom elsőszülöttére, a győzedelem-babéros s majd fejére császári koronát tevő nagy vezérre is Tehetetlen s annál nevetségesebb volt ellen­szenve, melylyel e szeszélyes király a franczia első consul, s majd .császár . ellen,. viseltetne, ami által igen oktalanul maga mint országa bukását eszközlé. • *.....................­­.......... IV. Gusztáv gyerekei éretlen ellenszenvét a franczia császár irányában azzal kívánta kimu­­tatni, hogy őtet el nem ismerte, majd a porosz királynak a tőle kapott fekete sas rendét vissza­­küldötte, mivel azon király azzal a franczia csá­szárt is feldiszíté. A politikai morálnak mint a népek jogának élesen kigúnyolásával történt kivégeztetése vagy inkább meggyilkolása az enghien-i herczegnek mart. 21 . 1804-ben — új táplálékot adott e gyülölségnek. Midőn a királyi vér ontása folytán orosz császár I Sándor május 7-n a német bi­rodalmi rendeket Regenb­urgban erélyesen fel­­szólító Németország megsértett méltósága védel­mére szükséges eszközökről gondoskodni, e lépést IV. Gusztáv is viszontagla, és hét nap múlva május 14-n hasonló tartalmú jegyzéket intéztett a német birodalmi gyűléshez. E feszültséget majd növelte a franczia hivatalos lap a ,,Moniteur‘-ben aug. 24-n 1804-ben a svéd király elleni heves ki­­fakadással megjelent czikk, miszerint: „Fran­cziaország egy vitéz és nemes nemzetet nem fog összetéveszteni egy i­fj­u e­m­b­e­r­r­e­l, kit hamis fogalmak megzavartak, és­ nem megfontolás ve­zérel.“. Nemsokára sep­t.­ő-n a svéd ügyvivő Pá­risn­él visszahivatott és a két állam közötti diplo­­matiai összeköttetés félbeszakadt. Az 18­15-diki coalitio következtében Svéczia is szorosan Fran­ciaország ellenségeihez­­csatlakozott, és miután azon év elején Oroszországgal-formaszerint szer­ződött- mondott esztendőben aug. 31 - n és oct.3 n Angliával is két hadikötésre lépett, a­mit nem­sokára oct. 31-n Svécziának Francziaország utjeni hadüzenete követett, mely háború a követ­kező évben kiütött porosz-franczia nagy via­dallal összeolvadott. Csodálatos, hogy épen azon hatalmasság, mely az európai hadban a neutralitás megtartására helyzeténél fogva híva volt, az azt méltósággal fenntarthatta volna — nem akará! Szilágyi­ Ferencz. Levelezések [ Iá A­O • Bécs, dec. 2. A Ha történetesen komolyabb események­re nem lánczolnák Európa figyelmét , meglehet, hogy a porosz kamarák megnyitása némi érdeket gerjesztett volna, legalább újdonsági érdeket, mint egy új ruhába öltözött báb. Most azonban csodálatos közöny fogadja azon nevezetes állami előhaladást, miszerint a kamarák többé nem ka­marák, hanem házakká nőttenek, és az angolbűzű parlament helyét a junkereknek mindent „Isten nagyobb dicsőségére — és maguk hasznára“ ma­gyarázó terminológiájából kikeresett elavult — Landtag foglalja ,el, mi­által ugyan Poroszor­szágban még nem annyira szilárdult meg a „rend“, hogy némely f­ontos törvények módosítá­sa szükséges ne lenne, milyenek a községi rend­szernek a junker előjogokkal öszhangba hozása, a választási törvényeknek a conservativ elem(értsd ismét a junkerek) befolyását könnyítendő módo­sítása, az adó, és mindenek felett az adó „igazsá­gos“ rendezése s több effélék, miket a „Kreuz­zeitung“ „Isten akaratának“ nevez. Valóban ne­­héz megmond­ani, nevetni vagy boszankodi e hé­­lyesebb-e ily játék fölött ? ( A porosz trónbeszéd azonban megmutatta, hogy a szellemdús porosz király ő ilge az ékesszó­­lás babérjaiért versenyezni még mindig képes a franczia császárral, ha nem oly népszerű is, mit elmond, s a Szajna partján ez alkalommal nemm ke­­vesbbé fognak­ viszhangozni nyomatékkal mon­dott szavai, mint Napoleon császáréi a Spree partjain,­­ hogy kedvező béke, előjelek-e ezen fennhang, habár csak­ szóbeli demonstráliók, e nem diplomatiai szívkiöntések ? mindenki meg­­vallhatja magának, hanem minél halkabban, mert viharos prognosticont rejtenek magukban, pedig a „sátánt“ nem jó a falra festeni Mi igen aprók vagyunk ugyan, ,d de azért ki szabad mond­anunk nézetünket, miszerint , mindamellett is, hogy a német nagyhatalmasságok és az egyesült nyugati hatalmak érdeke sok tekintetben szétágazó : eu­rópai, szerencsétlenség eddig is közöttük az egyetértésnek hiánya, s annak következményei, lehet félni, ezután is érezhetők lesznek. A porosz kamara, vagyis országgyűlés meg­nyitásának ezen szomorú benyomása egyúttal az egyetlen érdekes körülmény, mint elmondhatni előre, hogy a Landtag hozhat ugyan kenetteljes Stahl-Gerlach-féle „prédikácziókat“ vagy párt­botrányokat, de komoly figyelmet igénylő, és va­lódi szónoka csak egyedül maradand­ó a ki­rály. Azon csüggeteg hangulatunkban, melybe az itt dicsért trónbeszédnek a keleti ügyekre vonat­kozó része hozott, eszünkbe hozza egyúttal, hogy a dob, trombita, síp zajával kisért skandináviai küldetés sem látszik azon eredménynyel végződ­ni, melyet Canrobert pompás fogadtatása Stockholmban a hiszékeny közönséggel már bi­zonyosként hitetett el. Nagyon sokat lehetne mondani Svéd-, Norvég- s Dánország ellenkező hajlamai s érdekeiről, de ez fölösleges — minden történeti kézikönyvben olvashatók ; — s végre erély s ügyesség tán össze is fűzhetné egy orosz­­ellenes szövetségbe, de kár ily combinatiokkal vesztegetni időt s papirost, midőn az angol hiva­talos lapok oly egyszerűen vetnek véget minden kételynek azon nagyon is való megjegyzéssel , hogy ez uj szövetség a nyugati hatalmakra uj terhet s felelősséget fogna hárítani. . . . Fázis, nov. 30. — .— Már több ízben kiemeltük, miszerint a franczia kormánynak érdeke hozza magával, hogy a közönséget ne hagyja a békének e tél foly­­táni helyreállítási lehetősége iránt kétségbeesni, s hogy a háborúnak tovább tartása esetére uj szövetségesekről gondoskodjék.­­A ki meg van erről győződve, az­­ nem fog csodálkozni ama csökönösségen, melylyel bizonyos lapok és leve­lezők Poroszország közbenjárási kísérleteiről s m­ NEJI HIVATALOS RÉSZ. PEST, dec. 3. , j, i , f) , n 1 ■ . • A k­el­e­t­i ü­­gylért F­i­n­n­l­a­n­d. I. C­a­n­r­o­­b­er­t fran­czia tábornoknak skandináviai missiója, mint a keleti bonyolódás egyik episodja, a világ figyelmét méltán magára vonta, az abból fejlőd­hető következések tekintetéből. De különösen e tábornoknak Stockholmban több napokig mulatása, e mind a kir. udvar, mind a nép által kitüntetve fogadtatása, e rendkívüli küldetésnek t­agy érdeket kölcsönzött. Mivel a svéd udvarnak a nyugati szöved­séghe­z csatlakozása, —ha az csakugyani megtörténnék,— Finn­­­a.udjaak, .visszafoglalásával.,Jsapcpg.latba tétetik, mint a mi a svéd segítség jutalma lenne, nem lesz érdektelen hátranézni egy-!á-mostanihoz hasonló végzetteljes időre és azon körülményekre, melyek között az említett tartomány az eszkö­zökben nem válogató orosz politikának marta­lékul esett. • 'i , • -**·» " Mennyire­ változnak az idők és politikai vi­szonyok, annak e fennforgó kérdés is nevezetes bizonyságául szolgál. Közel félszázaddal, ezelőtt ■Oroszorfezág mint szövetségese az Angliával leg­mérgesebb ellenségeskedésben lévő Francziaor­­szágnak, elfoglalja Svécziától Finnlandot , ma Francziaország mint Anglia szövetségese egy Oroszország, ellen ... élethalálra folyó viadalban keresi Svéczia barátságát és szövetségét, állítólag kinézést és biztosítást nyújtva az orosz által elra­bolt azon tartomány, visszavételére. Mi alapja van e kinézésnek? az idő mutatja meg : a e jövendőt várván, azon eventualitás múlt­jára tekintsünk vissza. Svécziának a 27-d-században, midőn nem csak Finnlandot, de a német műveltségű balti tenger­parti tartományokat, jelesen Gazellát, Ingriát, Esth- és Lieflandot is bírta, az északi országok közt igen tekintélyes állása volt, szava és aka­rata a szomszédállamok ,versengéseiben, kivált a lengyel-orosz hadakban nem egyszer vala döntő. December 4-n 1855. 4-e s a­z Austria­ birodalom. B ó c­s . dec. 3. Ferdinand Max főher­­czeg ő cs. fene. Triest város podestájának k­ét db 1000 frtos államkö­telez­vényt kü­ldött át azon rendeltetéssel, hogy azok 100 frt kamatja min­den évben nov. 7-n egy arra méltó szegény csa­ládnak a helyhatóság választása szerint kiadassák. k­ülföl, D. Ili i Éti; I 19 d oft) ff 2 . •­ Tudósítások a h­arczterekről. A harczterekről semmi új tudósítás nem ér­kezett, ellenben a már ismeretes lőporfellobba­­­násról, mely Szebasztopolnál nov. 15-n délután történt, bővebb részletek közöltétnek. Az ese­­­mény a legborzasztóbb volt, mit eddig az egye­sültek Krímben megértek. Csaknem fél angol mfnyi kiterjedésben a jég egyetlenegy roppant oszlopot mutatott, lőporfüst és földből állót, mely által s melyből elpattanó üres golyók és röppen­­pentyűk százankint szórattak szét, és köröskörül több mint 100 yardnyira pusztulást okoztak. Ha egy ezer tüzértelepből egyszerre adott falvéhoz hasonlítjuk, csak szegény eszméjét adjuk azon dördület erejének, mely a földet köröskörül több mire megrázkódtató, a legszilárdabb kőfalat meg­rendítő, és fabódék és sátrakat egy pillanat alatt elseprett. Nehéz ostromágyuk talajaikról messze dobattak el, ez utóbbiak összetörettek s forgács­ként szórattak el a légben. Az elpattogott üres golyókból vas zápor hullott le, mintha az oroszok egész tüzérségüket egy pontra irányozták volna. Bizonyos, hogy a fellobbanás a franczia tüzérte­­­lepben a malomnál, Ingerman közelében támadt. Okát bizonyosan soha sem lehetene megtudni, minthogy támasz­tója isétiéénkívül a pusztulás leg­első áldozata volt. Az angol telepet a francziától csak egy igen keskeny tér választa el, s ahhoz közel van az angol könnyűlovas-osztály. Közvet­lenül az első nagy fellobbanás után a közel eső készletek egymásután fellobbantak. A franczia, valamint angol telepen belül nagy mennyiségű tűzifa, régi rőzse s más éghető szer volt felhal­mozva, melyek a hosszú száraz időben kiszárad­va, hamar meggyuladtak s magas lángokban késő éjig égtek. Az apró fellobbanások részint pompás tűzjáték látványát nyujták s mintegy 8 óráig tar­tottak, midőn a tűz is jobbadán elaludt. Szeren­csére a könnyülovas osztály, mely legtöbbet szen­vedett, különféle szolgálatokra széjjel volt küld­ve, úgy hogy a tábor aránylag üres volt; ha a fellobbanás éjjel történik, a vész sokkal iszonyúbb leendő. Első pillanatban mindenki vad sebesség­gel szaladt a vész helyéről, de alig múlt el az első ijedség, s ép oly általános és dicséretes ver­senyzés lépett helyébe a sebesültek, csonkítottak megmentésében, kik a folyvást tartó veszély da­­­czára fölszedettek és kórházakba vitettek. Cod­­r­in­gton bnok csakhamar személyesen megje­lent törzskarával a színhelyen és osztá a szüksé­­­ges parancsokat. A könnyű lovasosztály két dan­­dára a Victoria vára­s és franczia halom felé vo­­natott vissza, 8 őrvonal lön húzva, minden köz­lekedés meggátlására. A főveszély abban állt, miszerint az angol nagy raktár, mely magában a szélmalomban van, s mintegy 80—90 tonna lo­­ m Camr­ober­t tábornok positív sikeréről be­szélnek. Részünkről egész határozottsággal állít­juk, miszerint Canrobert Cook Svécziában nagy rokonszenvre talált ugyan, de nem csak semmi szövetséget nem kötött, hanem arra nézve még praeliminarokat sem állapított meg. S nem is igaz, hogy Svéczia a 4 pontot magáévá tette volna. A­mi Poroszországot illeti, nem lenne valami kü­lönös dolog, ha Sándor császárt békére han­golni igyekeznék, mert ily kísérleteket korábban is tett. De épen a jelen pillanatban mind e kísér­letekkel felhagyott, s mi határozottan kijelentjük, miszerint Poroszország semmi újabb lépést sem tett az iránt, hogy Oroszországot bármi ajánla­tok elfogadására vagy tételére indítsa. Sőt itt at­tól tartanak, hogy a porosz ministériumban vál­tozások történhetnek, melyek annak határozot­tabb irányt adhatnának a legszélsőbb jobboldal felé. Remélhetőleg az ildomosság Berlinben az ellenkezőt fogja tanácsolni, de már maga azon körülmény, hogy ilyesmitől tartanak, elég jel­lemző azon békeküldetés megczáfolására, melyet Poroszországnak tulajdonítanak.

Next