Budapesti Hírlap, 1856. március (51-75. szám)
1856-03-22 / 69. szám
Pest. Szombat. Megjelenti telep, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj : Vidékre : fé 1 év re : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helybeli: fé 1 év re: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször hasébanysorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számíttatik.— Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 8-ik em Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. A „Budapesti Hírlap“ előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre . 8 — Vidéken évnegyedre . . 5 — félévre .■.........10 — Pesten előfizethetni a 1 u Irt kiadóhivatalában. (Egyetemi utcza 2-ik sz. a takarékpénztár-épületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmentesen beküldetése kéretik. Több felől tudakozódás történvén az iránt, ha vajjon azon kedvezmény, melyben e lapok kiadója az april — júniusi évnegyedre előfizetőket részesitendi, s mely kedvezmény Dumasnak „Egy bretagnei nemes kalandjai a Philippini-szigeteken*‘ czimű munkájának fordításából álland, csak az aprilisben belépő uj évnegyede» előfizetőkre van-e értve: alulírt kiadó minden kétség eloszlatása végett kijelenti, miszerint e kedvezménybe magától érthetőleg mindazon féléves előfizetők is belefoglalvák, kik a folyó január—júniusi egész félévre már előfizettek. Emich Gusztáv, a Budapesti Ilirlap“ kiadója. Előfizethetni helyben: a lapkiadó hivatal íbA , Egyetem-nteza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. postahivatal ng 1 -1 Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó post. feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandőkgetős esetekben, hol a haladék veszélylyel jár, és a biztonságot fenyegető hátrányok elfordításáróli gondoskodás tüstént intézkedést kíván, mind a főfelügyelő, mind a biztosok, a törvényből folyó teljhatalmuknál fogva jogosítvák és kötelesek a körülményekhez mért intézkedést saját felelősségükre megtenni, s a vasút összes tisztviselői és szolgái a főfelügyelő vagy biztosok ily intézkedéseinek föltétlenül engedelmeskedni tartoznak, de a kereskedelmi ministériumra utólagos hivatkozás fenntartásával, ha az oly intézkedés által magukat terhelve érzik. Ily sürgetés esetekben a főfelügyelő és a biztosoknak, ha a szolgálat biztonsága kívánja, arra is joguk van, hogy a vasúti hivatalnokok és szolgákat hivataluktól azon pillanatban felfüggeszszék. További fegyelmi hatalmat a vasúti hivatalnokok és szolgák fölött a főfelügyelőség nem gyakorolhat. Minden vasáligazgatóságnál s minden egyes állomásokon önálló szolgálatot végző tisztnél vizsgálókönyvnek kell tartatni, melybe a biztosok a talált hiányok és hibákat rövid szavakkal beírják. E vizsgálókönyveknek kellőleg lapozva s az egyes leveleken áthúzott fonalra nyomott igazgatósági pecséttel ellátva kell lenniök. Más módon a biztosok se a pályaigazgatóságokkal, se az egyes hivatalfőnökükkel nem lépnek hivatali tárgyalásba. De a biztosoknak kötelességük a talált hiányok és hibákról a főfelügyelőnek jelentést tenniök. A főfelügyelő tartozik a biztosok által följelentett, valamint saját utazása közben talált hiányok és hibákat a cs. k. állampályáküzletigazgatóinak s a magánpályák igazgatóságainak legelőbb is tudtukra adni, mivel föllehetni, hogy ez igazgatóságok saját érdekükben sietni fognak a hibák megszüntetésével. Ha ez nem történnék, vagy a tárgy fontossága az államigazgatás haladéknélküli föllépését kívánná , akkor a föfelvévePS- Ja- J«««-.**1 kelljen; a mai Kivaminiez Hepest (a császári kir. kereskedelmi ministerium részérőli helybenhagyás megnyerése után s különösen az 1851. jun. 1-n kelt vasutengedélyokmány 12. §-nak figyelembevételével) megteszi, s a körülmények szerint a pályaigazgatóságoknak a hiányok és hibák megszüntetése végetti kellő utasításokat kiadja. Azonban minden ily utasításban világosan hivatkozni kell a cs. k. kereskedelmi ministérium részérőli helybenhagyásra, s azért minden ily utasítás „a cs. k. kereskedelmi ministérium meghagyásából“ bocsátandó ki. Szolgálati jelentéseket más hatóságokhoz a főfelügyelő saját nevében intéz. Mind a föfelügyelő, mind a biztosoknak, ha a szükség kívánja, joguk van, a távírdát használni. hivatali működésükre HIVATALOS RÉSZ. Ő császári Fensége Albert Főherczeg, III-dik hadsereg parancsnoka, Főkormányzó és parancsnoki tábornok Magyarországban, a tegnapi éji vonattal Bécsbe elutazott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, marcius 21. (Politikai szemle.) A nagy államtesteknek a tuileriákban elfogadásáról, mi 18-n történt, ma bővebb érdekes részleteink vannak. A császár a tisztelgőket trónon ülve, a hgek, hgnök s egész udvartól környezve fogadá. A szertartásmester minden egyes államtestet bemutatott, s azok főnökei néhány szót intéztek a császárhoz. „A császár“ — mond a „Pays“ — „azok mindenikének néhány szóval válaszolt, melyek ama magas szempont bélyegét hordák magukon, mely a helyzetet jellemzi, s melyek minden jelenlevőkkel megérteték, hogy a császári trón és Francziaország új fia , megszentelve a nemzeti akarat által, Isten segélyével kikerülendő azon veszélyek és eszélytelenségeket, melyek más dynastiákat megbuktattak. Morny hosszabb beszédében miután a császárnak, a császárnét és trónörököst illetőleg szerencsét kívánt, emlékezetbe hozá, miképp inas, ugyanazon palotába született herczegeknek kétségkívül nem volt az ezen fenséges gyermek számára fenntartott sorsuk.“ Fölemlítő, hogy korábban két ok semmisítő meg a királyi születésre alapított reményeket : „benn a forradalom. Künn Europa- coah- kpja Francziaország ellen.“ Hozzátéve, miképp két ok a császár bátorsága és bölcsesége által jövőre el van hárítva. A forradalmat legyőzte III. Napóleon a hatalom által, azt munka által elfog-lalá, s a kegyelem által szelídítő. A coaliból III Napoleon kiengesztelő, fegyvert fogván az államok békéje, rendje és biztonságának védelmére. A császár válasza tartalmát már ismerjük. Elfogadás után a testületek a hg termeibe mentek, ki a város által ajándékozott bölcsőben vala látható. A „Constitutionnel“ szerint „mindenki észrevehető kitünőegésségét a hgnek, ki midőn a magas államtestet elfogadá, csaknem folyvást szendergett.“ Egy új a St. Denis-utczát átmetsző utcza „Rue de prince imperiale“ (császári herczeg-utcza) nevet nyert. A congressus 18 -a új ülést tartott, melyen K. Manteuffel s Halzfeldt is jelen volt. úgy hiszik, hogy a béke csütörtökön, 20-án alá fog íratni; a teljhatalmazottak, hogy a szerkesztési munkát gyorsítsák, 17-n második bizottmányi ülést tartottak. Parisban közeledés történt Oroszország s Szardinia képviselői közt. Még csak annak megfontolása van hátra, hogy ezen kibékülés, mely szükségkép inkább kevésbbé az angol befolyás rovására fog történni, miként fog hivatalosan constatiru utalni. Azt hiszik, hogy Piemont küldend először Sz. Pétervárra rendkívüli követet, mely lépés természetesen összekötetesben lenne II. Sándor császárnak trónrajutásával. Poroszországnak az értekezletekbe léptével azok a szó teljes értelmében európai congressus jellemét öltvén magukra, ahhoz német és porosz lapok nem egy vérmes reményt kötöttek, s nem kétkedtek benne, hogy még több oly kérdés fog végleges szabályozás alá vétetni, mely európai garanciát kíván. Hogy némely tekintetben a bécsi szerződések sem maradnak érintetlenül, abban berlini levelezők szintén nem kételkedtek, noha bizonyosnak látták, hogy porosz részről semi oly kérdés nem fog megpendítetni, mely a helyzet nehézségeit szaporíthatná. Miután azonban, mint a tegnapi távirati sürgöny értesít, a béke, vagy mint Napóleon magát kifejező, a „kiegyezés“ már megtörtént, az értekezlet tehát teendőjét úgy látszik bevégzettnek tekinti s csak a részletek szabályozására fog még választmányt kinevezni, alig hihető, hogy mindazon különféle német és porosz kérdéseknek, melyeket a porosz lapok most egymásután emlegetnek, szőnyegre hozatalára alkalom legyen. Általában feltűnő, hogy a békekötvény szerkesztésére kinevezett bizottmányba Poroszország és Szardinia nem vétettek föl, mi az előbbire nézve újabb igazolása Palmerston állításának, ki b. Manteuffel szerepét az értekezleteken szűkebb határok közé szorítá. A nyommasztó hangulat, melyet Berlinben Hinckeldey főrendőr-igazgató sorsa előidézett , lassan kint engedni kezd. Mivel a szerencsétlen esemény épen azon pillanatban következett be, midőn az ismeretes kamarai események a rendek közti viszongásokra nézve izgalomban járták az országot, ennélfogva a sajtó, még a félhivatalos is szükségesnek tartá óvólag figyemeztetni a közönséget, nehogy a szerencsétlen párbajt úgy fogja fel, mint a nemesség és bureaukratia mintegy egymássali megmérkőzését. Ezen figyelmeztetés szükséges volta egyébiránt maga mutatja, hogy az említett felfogás csakúgy«»» i-*—,l , -—fes *01"J honnlapon inkább dion az Ügynek. Szintily hatása lön az ellenzéki sajtó azon ügyekezetének, melylyel a közönséget forma szerint megnyugtatni akará arról, hogy a kormány, noha egy magasállású hivatalnoka áldozatul esett, még nincs a „kis párt“ hatalmában. Remélhető, hogy a különös consternatio elmúltával a lakosság közé a viszonyok tisztább felfogása is gyorsan visszatérend. Hinckeldey utódának báró Zedlitz-Neukirchnek Berlin fő és székváros rendőr elnökévé kineveztetésével a főrendőrigazgatásnak, mely az egész monarchiára kiterjedő központi hatósága volt a szerencsétlenül kimúlt által létesített új alakulatában megszüntetettnek tekinthető. AUSTRIAI VASUTAK CS. K. FŐFELÜGYELOSÉGE Ö. C. Key Ö cs. k. Apostoli Felségétől nyert felhatalmazás folytán a cs. k. kereskedelmi ministerium utasítást bocsátott ki az austriai vasutak főfelügyelősége számára. Annak lényeges határozmányai a következők : Az austriai vasutak főfelügyelősége, mint a cs.k. kereskedelmi, ipar- s középítészeti ministerium orgánuma hivatva van az államigazgatás számára az 1851. nov. 16-diki vasutüzletrendben fönntartatott felsőbb felügyelést és ellenőrzést az ausriai állam- és magánvaspályák üzletébeni biztosság és, rend kezelése fött gyakorolni. A főfelügyelőség áll a főfelügyelőből, a szükséges számú biztosokkal. Az utóbbiak a főfelügyelő alá rendelték, ki mint egy osztályfőnök azok fölött figyelmi hatalmat gyakorol. A főfelügyelő akadályoztatása esetében annak helyét a rang szerint legidüsb biztos pótolja, ha csak a p. k. keresk. ministerium más intézkedést nem tesz. Mind a főfelügyelő, mind az alárendelt biztosok kötelesek a rájuk ruházott felügyelet és ellenőrség czéljából a felügyeletük alá adott vasutakat mind időszakonként, mind különös alkalmakkor beutazni. A biztosok útjának irányát a főfelügyelő határozza meg, e részben különös tekintettel lévén egyes vonalak fontosságának mértékére, beállott aggasztó eseményekre, följelentések és panaszokra , s gondoskodik, hogy rendszerint minden vasút legalább egyszer egy évnegyedben beutazva legyen. A felügyelőbiztosoknak felügyelési útjaikban a körülmények szerint a vonatok mindenik nemét kell használniok, s ha szükséges némely vonalrészeket gyalog is be kell járniok. A főfelügyelő rendesen legalább évenkint egyszer valamennyi vasutakat beutazza. De fontos esetekben, s a csak kereskedelmi ministériumnál tett jelentés folytán jogosítva s kötelezve van, egyes vonalrészeket megszemlélni. Mind a főfelügyelő, mind a biztosok utazásukról rendes úti naplót vezetnek. Se a biztosok, se a főfelügyelőnek nincs rendesen joguk, a fölfedezett hiányok és hibák alkalmából, önhivatali hatalmukból intézkedni, hanem azokat a mennyire csak lehet, pontosan megvizsgálják, s a további eljárást az alább következő határozmányok utasítása szerint intézik. Azonban stbI. PROTESTÁNS SEMINARIUMQK. 1 f 6 1 d r ö 1. martiusban. „Haec est in omnibus sola perfectio suae imperfectionis cognitio“ Hieron. Minden társaságnak, mely az öt illető helyet elfoglalni s megtartani akarja, szellemi élete egész munkásságának kifejtésén kell törekednie. Ez állításnak igazsága soha sem tűnt ki fényesebben mint korunkban, a midőn az időnek gyorsan egymásra toluló eseményei s igényei prot. egyházunknak is követelőleg parancsolják, hogy a szellem életnek összes erejét munkásságba hozni s kifejleszteni sokáig ne késsék. Minden gondolkozó szerető protestáns e tekintetben bizonyosan egyet ért velem; mert hisz a jó gazda vigyáz az időnek jeleire, pedig a szellemi világ látkörén is vannak ily koronkint mutatkozó s figyelembe veendő időjelek: csak az erőkifejtés munkájának módja iránt lehetnek és vannak eltérő, vagy még egészen meg nem állapodott vélemények. Mózes, Izrael bölcs vezére, tapintatteljesen számított akkor, midőn vándorpályája sivatagjain figyelmét a serdülő nemzedékre vetette s Isten választott népe jövő nagyságának magvait ennek keblébe kivánta elhinteni. Uj és erőteljes eszmék befogadására, uj munkássági irány felkarolására leginkább az ifju nemzedék lelke van hivatva ; ugyanazért prot. egyházunknak is,ha jövendőjének boldog kánaánjába kíván bejutni, legfőbb figyelmét az ifjúságra, még pedig azon ifjúságra kell függesztenie, mely hivatva lesz egykor mostani Mózeseink és Áronaink nyomába lépni, vagy érthetőbben, egyházunknak semináriumaira kell legkiválóbb gondoskodását fordítnia. Itt látom én egyházi életünk súlypontját, melyen annak emelkedése a legbiztosabb süker reményével eszközölhető. Nem lehet tagadni, hogy protestáns egyházunk eddig is szívén hordozta seminariumainak ügyét, amint hogy azoknak mostani állása is erről tesz bizonyságot, azonban az is tagadhatlan, hogy legújabb korunk sok módosítói valót talál seminariuraaink jelen szervezetén, főleg miután azok, főiskoláink régi collegiumszerkezetének megszűntével s azon kapcsoknak, melyek azokat eddig elő Marlins 22. t Kft. az alsóbb iskolákkal összetartották, megtágultával, most már önálló academiai intézetekké kezdenek alakulni. Tanult s tudós férfiakban egyházunk e korig sem látolt,valaraely igen érzékeny szükséget, mert hogy egyházi férfiaink közös tudományos képzettégüket az irodalom terén csak kevesen tüntették föl, annak oka nem annyira a tudomány hiánya volt, mint inkább eddg sajátságos szellemű iskolai neveltedésünk, melynél fogva legtöbb lelkészeink csak a tanulószobák zárt falai közé rejtették el tudományos ismereteiknek az iskolán kívül is folytonosan gyűjtögetett kincseit, azonban, miután az újabb időkben a tudományoknak minden ágai oly bámulatos növekedést nyertek s minden más taninézetek a kor igényei által szükségelt szervezetre törekesznek, szükséges, hogy seminariumaink is lépést tartsanak a tudományok haladó világosságával s azokban a növendékek kiképzésére az eddiginél nagyobb gond, nagyobb áldozat fordíttassék. Apránként be kell következnie azon időnek, hogy theologiai képzettség s alaposság megszerezhetése végett papnövendékeinkre nézve ne legyen többé annyira életszükség a külföldi egyetemek látogatása,hogy mi is bírjunk valahára egy kis theol. irodalommal s ne legyünk kénytelenek mindig a szomszéd konyhájáról éledni. Ezt azonban csak seminariumaink kellő szervezése által érhetjük el. Nézetem szerint kettős irányt kellene seminariumainkban a legnagyobb mértékben kifejteni, nevezetesen : az alapos tudományosságot és a vallási bensőségen alapuló egyháziasságot. Az e kellős irányban képzett növendékeknek aztán még egy kis életrevalóságot kelleni adni s egyházunk jövendő felvirágzása iránt .Nem tagadom én, hogy seminariumaink ez irányokat most is némi részben képviselik, de csak is némi részben; még igen nagy előttünk az üres tér, amelyet seminariumaink körébe be kell vonnunk. A tudományos irányra vonatkozólag három dolgot látok szükségesnek megjegyezni. Az újabb időben a realisticum irány a humanisticumot elnyeléssel fenyegeti, ami pedig méltó aggodalomba ejtheti a tudományoknak minden őszinte barátait. Papjaink eddigi képeztetésében jelentékeny ágat tettek a humanisticumok, s ezeket most sem látnám tanácsosnak elmellőzni; sőt amennyiben az alsóbb iskolák papnövendékeink képzettségén e tekintetben némi csorbát hagynának hátra, azoknak kiköszörülését is kötelességévé tenném seminariumainknak. Miután tudományosan képzelt theologust alapos philosophiai ismeretek nélkül képzelni sem lehe, a philosophiai tanok bővebb előadását is befoglalnám seminariumaink tudományos irányába. Máspapnövendékeink — fájdalom!—jóformán tani annyi philosophiai képeztetésben sem részesülnek, mint amennyit hajdani szerény collegiumok nyújtottak. D e hiányon minden esetre mielőbb segíteni kell. Végre ami szorosan a theológiai tudományokat illeti: ezekre nézve az eddiginél több elvi határozottságot kívánnék. Aza Wegscheiderféle határozatlanság, mely eddigi ideologiánkban túlnyomólag uralkodott, sokat ártott újabb időben papjaink vallási bensőségének. Symbolicus könyveink mind jobban jobban háttérbe szorultak, azoknak értelme elhomályosulni s mintegy a divatból kimenni kezdett. Ez az oka annak, hogy az újabb időben a sajtó alól is számos oly egyházi beszédek kerültek ki, melyekben némi ízellen szabadszellemüség szenvelgésén kívül egyéb semmi sincs s melyeket prot. egyházunk magáéinak soha sem ismerend. Németországban, hol már kifejlett theol. tudományos élet van, bátran küzdhetnek egymással a legellenkezőbb princípiumok; de nálunk, hol még a theol. tudományosság csak mintegy csirájából kél, veszély nélkül ily elvi küzdelmeket s eltéréseket legalább ugyanazon seminarium tanári székein megengedhetőnek nem gondolok. E fölött egyházunknak érdekében áll szorosan őrködnie, s a seminariumi tanárok megválasztásánál azoknak nem csak tudományos képzettségére, de theol. meggyőződésére is tekintettel kell lennie. F. AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs, mart. 20. Ferdinand Miksa fftherczeg öcs. fensége a fiumei tengerész-akadémiai épület alapkőletételének f. hó 26-n tartandó ünnepélyére legközelebb oda elinduland. Ezen nagyszerű ünnepélyen egyszersmind gróf Jela cseh altbn., gróf Nugent tbn. és más magas kat. és polg. személyek is jelen lesznek. — Eugenia császárné szülése hírének raegéri kezte után az orosz cs.ügynök Balabineurazon-