Budapesti Hírlap, 1856. április (76-101. szám)

1856-04-01 / 76. szám

Pest. Kedd, Szerkesztői iroda : Országút, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik em. BUDAPE Kiadó hivatal van : Egyetem­ utczában, 2-ik szánt alatt, földszint. HÍRLAP: Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj: Vidékre : f 61 é - r­e : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben­­.félévre: 8 frt, évne­gyedre : 4 frt. — A hirdetések ötször halábozati sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számíttatik.— Egyes szám 20 pkr. Távirati (magán-)sürgöny. (Érkezett a „Budapesti Hírlap“ szerkesztőségé­hez tegnap szombaton d. u. 7 óra 30 perczkor.) P­á­r­i­s, mart. 30. A „Moni­teur“ hirdeti s minden utcza­­szögleten ki van ragasztva azon örvendetes jelentés , miszerint a békeszerződvény ma déli 1 órakor a­l­á­i­r­a­­t­o 11. Remélik, hogy a ratifi­­catiók kicserélése tizennégy nap alatt meg fog történni, vezeték és kereszt neve:­­Jibánovszky Lajos Aladár János Zamaróczy István Zathureczky Péter Ztuparich Pál hivatalos széke: Sóm­a. Puchó. Trencsény. Puchó. Trencsény. V. Szt.-mártoni (Alsó-Kubiy) cs. kir. me­gy­ei törvénysz­éki kerületben: Barnay János Bobrovnitzky László Bulyovszky Simon Csepcsányi Ferencz Cziruly János Detrich Dániel Detrich Flórián Dobak Antal Jeszenszky János Kirits Károly Lányi Samu junior Lavota János Lehotzky Károly Lehotzky Bertalan Lehotzky Péter Lokcsánsz­­y Albert Luby Bertalan Mátyásovszky Imre Mesko Károly Monyák Ferencz Podhorányi Mátyás Raksányi Ferdinánd Ruttkay Dániel Szmerecsányi János Tóth Lénhárd TI» _ » r* f . * Thuránszky Vendel Újhelyi Gábor Várhely János Vereby János Vladár Imre (Vége következik Alsó-Kubin. Szent-Miklós. Szent-Márton. Mosócz (ZnióVár­­allja) Alsó-Kubin (lakik Árva-Várallján). Hradek. Rózsahegy. Alsó-Kubin. Szent-Márton (la­kik Sztjavnitskán). Rózsahegy. Szent-Miklós. Rózsahegy. Alsó-Kubin. Szent-Miklós. Szent-Miklós. Szent-Miklós. Hradek. Námesztó. Alsó-Kubin. Thurdosin. Rózsahegy. Mosócz (Znió-Vár­­allya). Szent-Márton. Szent-Miklós. Alsó-Kubin. ---1---V-, - O*' Alsó-Kubiny. Szent-Márton. Thurdosin. Szent-Miklós. Mosócz (Znió Vár­­allya). ) Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. A belü­gyminister liliensteini Falke János ministeri fogalmazót magyarországi helytartósági tit­kárrá kinevezte. A szentesi izraelita cultus-község tanodáját a cs. k. közoktatási ministerium f. é. mart. 23-i 18788. sz. a. kibocsátványának követelései szerint akkép rendezte el, mikép ez intézet biztosítékot nyújt, hogy a kitűzött feladatot megoldandja. Ennélfogva szüksé­gesnek találtatott, a nevezett tanodát négyosztályu nyilvános főtanodának nyilvánítani, s annak az azzal összekötött jogokat megadni. Mi azon érdemek elis­merése mellett, melyeket az említett cultusközség képviselői a körül szereztek, ezennel köztudomásra h­ozatik. Duda, man. SO. b­ev.­­A cs. k. helytartósági osztálytól. F. évi ápril 15-től kezdve a Sümegh és Keszt­hely közt hetenként kétszeri taligaposta hetenkénti háromszori járatra szaporíttatik, s egyszersmind Mar­­czalig kiterjesztetik. Ennélfogva a marczali cs. kir. postahivatalnál a félebbi határidőtől fogva pénzes le­velek és más fuvarposta küldemények 10 font súlyig, feladathatnak, és ilyféle küldemények a postaintézet által is oda indíttathatnak. Mi ezennel közhírré tétetik. Soprony mart. 27. 1856. A cs. k. udvari és államnyomdában B­é­c­s­b­e­n, belváros, Singers­trasse 913 sz. és Schauf­ler Gasse 1218 sz. a. a cs. k. porczellán-gyári rak­tár mellett, valamint a monarchia összes rendes könyvkereskedéseiben újonnan megjelent és kap­ható . Az austriai császárság irodal­mának statistikai átnézete 1854 január 1-től dec. 31-éig. Második jelentés,b.Bach Sándor belügym­inister, valóságos titkos tanácsos az austriai Leopold és Ferencz­ József rend nagyke­­resztese stb. a tudományok cs. academiájának gond­noka stb. ő excja magas megbízásából készítette tannenbergi dr. Wurzbach Konstant a cs. k. belügyministerium könyvtárának főnöke; 57 táblázattal, nyolczadrét, borítékba kötve 3 ft. 30 kr. Hirdetmény. A pozsonyi cs. kir. országos főtörvényszéktől az 1853. évi julius 29-kén kibocsátott büntető perrend­tartás 214-ik § a rendeletéhez képest azon ügyvédek névsora, kik az 1856. évi január 1-től egész december utolsóig az ezen cs. k. főtörvényszék területén a bűn­tények miatt vádolt egyének védelmére feljogosítva vannak, következőkben tétetik közhirré: (Folytatás. Lásd „Budapesti Hírlap 4, 74-ik sz.) IV. Trencsényi cs. kir. megyei törvény­­széki kerületben. Vezeték és keresztneve: Hivatalos széke: Argay Mátyás Predmér (Besz­­tercze). Borcsányi József Predmér (Besz­­tercze). Burián Imre Illává, Hulyák István Biese, Joó János Trencsény, Kabzán László Illává, Kubinyi János Zsófia, Latkóczy Sándor Trencsény. Pettykó András Csácza. Schweriner Antal Trencsény. Szideczky László Trencsény. Sirchich Ferdinád Trencsény. Thurzó Mihály Trencsény. Udránszky Péter -Kisucza-Ujhely. Urbánovszky Morilz Biese, NEMHIVATALOS RÉSZ. Karolina Auguszta Császárné Ő Felsége a Hundsthurmban újonnan állítandó kisdedóvoda szá­mára a saját ház vételére 500 eftot legkegyelmeseb­ben adományozni méltóztatott. Pest, martius 31. II. (Politikai szemle.) A béke alá van írva ! A lapunk élén olvasható távirdai sürgöny jelenti e nagyfontosságu eseményt. Egy nappal előbb, mintsem a fegyvernyugvás első határideje lefolyt volna, a nagy mű, melyet sokan lehetetlennek tartottak, melynek valójultán annyian kételkedtek, de melyet mondhatni mindenki hőn óhajtott, sze­rencsésen létesült, rövidebb idő alatt, mint a vér­­mes­ reménynek is bizton hihetők. E szerencsés siker tanúja, mikép egyesült akarat, őszinte szán­dék és szilárd elhatározás előtt, melyet a bé­­külékenység szelleme sugall, nincs lehetetlen­ség. — Páris, mely csak néhány nap előtt üdvözlé a béke-pálmával e világba lépett franczia trónörököst, örömtüzeket gyújt és fénybe öltözik hogy a magasztos adományhoz méltó ünnepi mezben vegye át császárja kezéből a másik ajándé­kot, melyet Francziaországnak ígért — a békét. És az öröm, melytől Francziaország e pillanat­ban át van hatva, magasztosan viszhangozni fog egész Európában , viszhangozni mindenütt, hol nemzetek élnek, melyeknek a boldog fölvirágzás minden föltételeit egyesítő institutiók és törvények mellett egy igazságos és felvilágosult uralkodás aégise alatt csak békére volt szükségük, hogy a közjóllétnek bölcs kezekkel elhintett magvai kikeljenek és áldásterjesztő óriás fává növe­kedjenek, melynek jótékony árnyai a birodalom egyik szélétől a másikig kiterjednek, és milliók számára nyújtanak óhajtott enyhelyet. Osztozni fog a közörömben — erről meg vagyunk győződve — az egész austriai közhaza, osztozni annak egy uj jövő lét küszöbére csak most lépett minden nemze­tet, melyeknek jóllétteremtő tetterejére még csak ama bizonytalanság hatott zsibbasztólaig, mely Eu­ropa közviszonyainak egét borítá. És a közörö­­met magasztosítni fogja a h­á­la érzel­met föl­ébresztő azon tudat , mikép a dolgoknak ily gyorsan szerencsés kimenetelre fordultát, a békének ily váratlan rövid idő alatt létrejöttét mi és velünk Europa — az austriai cs. k. kabinet ép oly szilárd, következetes, mint minden irányban egyenlően méltányos, és e mellett a kitűzött czél elé gördülő nehézségek és akadályokat bölcs ta­pintattal legyőzni vagy elhárítni tudó politikájának köszönhetjük. A hála érzelme fog átrezgeni minden sziveken az austriai széles birodalomban felséges Urunk Császárunk iránt, kinek bölcsesége és bölcseség által erős akarata Europa számára az óhajtott békét meghozá! Megemlítést érdemel, mikép a jelen béke épen a montmartrei csata évnapjára (mart. 30. 1814.) esik, melynek következtében másnap Paris capitu­­lált. E csatát követő, mart. 30—31 közti éjjel uta­zott a mai gr. G­r­­­o­ff Eleknek, ki most Parisban az értekezletekben részt vesz, testvére gr. C­r­­­o­f­f Mihály mint I. S­á­n­d­o­r császár hadsegéde s ak­kor még ezredes, Parisba Marmonttal a raguzai herczeggel, kivel előbb a capitulatiót aláirta. A „N. Pr. Z.“ szerint­ két, főpontjaiban egybe­hangzó jegyzőkönyv fogna készíttetni , melyek egyike a békekötést képviselné s csak a har­­c­i­i­a­s tettekben részt vett hatalmak által fogna aláíratni, mig a másodikat, mint európai szer­­ződvényt, minden képviselt hatalmasság aláírand­­ja. E megkülönböztetést különösen lord Claren­don sürgette nagy hévvel, s annak szükséges vol­táról a francziák császárját is személyesen meg­győznie sikerült. A békeokmány hét példányban fog elkészíttetni, s a teljhatalmazottak azokat úgy m­ondják alá, hogy az illető teljhatalmazottak nevei azon példányon, melyet saját kormányuk ratificáland, legfölül álljon, így minden aláírási rangvita mellőzve lesz. Pest, martius 31. KELETI VASÚT. N. I. Azon élénkséget, melylyel az egész biroda­lomban, de kivált Magyarországban a köztevékeny­­séget a vasutvállalatok felé fordulni látjuk, melyek hazánk különböző notitiák­. Provili k­alártát a mtScílrím­ összekötendők, jövő fölvirágzásunk minden barátja örömmel tapasztalja. De a belső közlekedés jóvoltinál még sokkal na­gyobb Magyarországra nézve a vasutak világke­reskedelmi jelentőssége, piaczokat nyilván nyers és ipartermékei számára, lehetővé tévén azok minél nagyobb értékesítését. Magyarországnak geographiai helyzete és nem­­zetgazdászati viszonyai igen határozottan kijelölik a világkereskedelmi irányokat. Míg ősterményei­vel, gabna­s­marhájával nyugat felé van utalva, iparszorgalma számára keleten kell piaczokat keresnie , iparos tevékenységének súlypontját, sőt egykori jobb jövőjét keleten lehet csak ta­lálnia. Minél inkább megnyílik tehát Magyarország kö­zép- és nyugati Európa oly magas fokra emelkedett kézmű­- és gyáriparának, mely műveinek mind tö­kélye mind olcsósága által az állandó és sikeres versenyt legalább eleinte igen nehézzé teendné, annál inkább életkérdéssé lesz Magyarország ipa­rára nézve vasútösszeköttetéseinek oly meghosz­­szabbítása kelet felé, hogy ennek kapui s kikötői gazdagon jutalmazó piaczok is megnyíljanak előtte, mert az ipar virágzó életének két egymást kiegé­szítő eleme van : a verseny és piacz. Az austriai vasúthálózatnak elvi szentesítése óta azon megnyugtató remény lön adva Magyarország­nak is, mikép nem sokára simutak veendik át ama feladat teljes megoldását, mely századok óta a Duna számára volt szánva és szélgyors mozdonyok röpítendik az egész birodalom terményeit a kelet piaczaira. E remény hamarabb ígér teljesedést, mint vélni tehető, mióta az Austriában ez irányban történő áldásdús törekvéseknek megfelelő erélyt látunk a török kormánynál is, mely mint tudva van, Konstantinápoly és Belgrád közt vasút építését el­határozta. E vasútterv feladata a török fővárost a lehető legegyenesb vonalon Bécs birodalmi szék­városunkkal összekötni. Az e terv iránt támadt nagy figyelmet csak emelnie kelle azon nagy élet­­képességgel bírni látszó második tervnek, mely ha­sonló czélt tűzött ki. Értjük a győr-pécs-zi­­m­o­n­y­i vasutat. A dolgok ily állásában sürgetőleg előtérbe lép azon kérdés vitatása, vájjon azon érdekeknek, me­lyeket a keleti vasúthoz mind Közép-Európa név szerint Németország, mind különösen Austria csatol, csakugyan a tervezett belgrád-konstantiná­­polyi vonal felel-e meg leginkább, avvagy ellenke­zőleg nem kínálkoznék- e más, amaz érdekeknek inkább megfelelő vonal, melynek előnyei elég szem­betülek volnának arra, hogy a belgrád-konstanti­nápolyi fölött létesítési elsőbbséget víjon ki, vagy­­ két terv egyesítését nem csak kívánatossá, hanem lehetővé is tegye. És ilyen vonal valósággal létezik, a brassói ke­reskedelmi és iparkamra által erélyesen megpen­dített arad-brassó-galacz-dzsurdzse­voi vonalban. E terv lényegileg közbirodalmunk­nak a dunai fejedelemségekkel és feketetengeri ki­kötőkkel­ túlnyomó forgalmára, az aldunai kikö­tőknek a nyugatiak­ élénk kereskedésére, Moldva­­i Oláhország roppant földgazdagságára támaszko­dik , s kettős czélja : egyfelől legrövidebb uton a feketetengert , másfelől Konstantiná­­polyt elérni, kivitelében szem előtt tartván, mi­kép az arad-brassói vonal elvileg szentesítve van, ennek a pontosig meghosszabbítása pedig semmi nehézséggel nem járna, sőt Oláh- és Bolgárország­ban a pályavezetés végtelenül könnyű. A nevezett kereskedelmi s iparkamra föladatává tévén az általa ajánlott vonalnak a belgrád-kon­­stantinápolyi fölött mind létesítési mind jövedelme­­zési előnyeit kitüntetni, e föladatát megoldania szerencsésen sikerült. Midőn számadatokon épült kimutatásait a következőkben összeállítani igyek­­szünk, úgy hiszszük, csak azon élénk érdeknek teszünk eleget, melyet e keleti vasútkérdés legújabb időben úgy Magyar­ mint Erdélyország­­ban ébresztett. A belgrád-szambati vasutat 133 austriai mfld. hosszúságú lenne , Drinápoly, Filippopol, Bazardzsik, Szófia és Nissza városokat érintené s a Balkánon menne át;jövedelmi kilátásait ama városok népességére, a győr-zimonyi vasút létre­jöttére, a német-austriai-török kereskedésre s arra építi, miszerint a Duna-vonali forgalom, a hajózás akadályai miatt, e vasúttal nem versenyezhet. A németországi tőkékkel építendő út 50 millió pártba kerülne. Tekintsük mind a kilátásokat először is a jöve­delmezőség szempontjából, s azokat nem egészen fogjuk igazoltaknak találni. . Mellőzve, hogy egy 133 mfldnyi vonalon 7—8 közbeeső városnak igen kevéssé ipartevékeny lakossága a forgalmat épen nem biztosítja; nem kétkedve­, hogy a GfL györ-zimonyi r “X'7T/lannyT idő alatt le­f.,,A (dlönítése, kevesebb mint fetannyi e­lér„ nehézségekkel járó s munkaerők felkerülhetlen hiányával küzdendő vonal kivonand, csak azt emel­jük ki, mikép e tervnél mind a német-austriai ke­reskedés iránya, mind a dunai vonal jelentőssége félreismertetett, s mikép se a várt világkereske­delmi forgalom nem valósuland, se a dunai vonal nem fogja elveszteni eddigi forgalmi elemeit. Ve­gyünk számadatokat. 1853-ban Törökországból Austriába 25,504,426 pfrtnyi áru hozatott be, s ebből csak mintegy 5 milliónyi jött be a horvát­­szlavon határon, a többi a dunai vonalon, főleg Or­sóva és Brassó felé. így a 29,223,083 frt kivitelből Zimonynak csak 5,617,670 frtnyi áru vette útját, míg legalább is 16 milliónyi a dunai vonalat követ­ve Erdélyen át a dunai fejedelemségekbe és a feke­tetenger felé vitetett ki. Hasonló arányt találunk a vámegyleti kereskedésnél, úgy hogy a német-aus­triai forgalomra nézve kitűnik, mikép az összes be- és kiviteli értékből csak mintegy 13 millió frt kö­veti a belgrádi vonalat, míg mintegy 37 millió frt a dunai vonalon a dunai fejedelemségekkel s feke­tetengeri kikötőkkel a forgalmat képviseli. Hogy ezek a belgrád-szambati pálya létrejötte után eddigi irányukat elhagyják, a kiviteli tárgyakra nézve fölöttébb valószínűtlen, a bevitelre nézve pe­dig, mi legnagyobb részt gabnaneműek, nyersanya­gok, állatok s állati terményekből áll, teljes lehe­tetlen. Mert ha a kiviteli tárgyak nagy értéke az idő és áru kímélése végett megbírná is a vízinél magasabb fuvart, a 133 m­fldnyi vonalért fizetendő bér mégis többre menne, mint az eddigi irányban, mely az arad-brassói vonal fölépítése után még jóval rövidebb leend. Az is kérdés, hogy a kivétel nélkül Konstantiná­­polyba vitt áruk, onnét kerülő utakon szállíttatva tovább a feketetengeri kikötőkbe, általában még ér­tékesíthetők volnának-e? Alkalmasint nem, s az páros e veszélynek annál kevesbbé leendi ki magát, mivel se olcsóbb fuvar, se időnyerés, se forgalma Konstantinápolyon túl terjeszthetésének reménye nem kecsegteti. Görögország, Egyiptom, Alexandria szükségleteit a triesti s levantei kereskedés látja el; mi pedig a feketetengeri államokat, Persiát stb. illeti, azok olcsóbban láttathatnak el közvetlenül, s ez irányban az angol versenynyel annál tovább könnyű lesz Austriának megállnia, minél gyorsab­ban létesül szabályozott egyenes közlekedés. Ezekből kitűnik, hogy a belgrád-szambuti pálya távol attól, hogy világkereskedelmi pálya lenne, csupán azon forgalomra leend korlátozva, mely Belgrád és Konstantinápoly közt már most létezik, s csak azon emelkedésre számolhat, mely a fokon­kénti civilisatioból s a népgazdászati tevékenység növekedéséből azon vidékeken eredni fog. A ke­leti pályához Austria s ebben Magyarország által csatoltatni kellő érdekeknek pedig egyáltalában meg nem felel. A fönnebbiekhez adva még az építés nehézségeit s annálfogva költséges voltát, a jövedelmességi ki­látás is még inkább csökken. Tekintve, hogy a vo­­­­nal legnagyobb részt halmos és hegyes vidéken April 1.1856.

Next