Budapesti Hírlap, 1856. május (102-125. szám)

1856-05-16 / 113. szám

Pest. Péntek. Megjelenik . lap, Tanírnap­it ünnep utáni napokat kivívó, naidannap reggel.Előfizetási dij : Vidékre : fi 1 írre : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: f­é 1 é­v­r­e: 8 frt, ávne­gyedre : 4 frt. — A hirdetések ötször kasibzott sorának egyszeri be­iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4ki számíttatik.— Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem­u­tcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Május 16.1856 Kiadó hivatal van : Egyeter­-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. A Budapesti Hirlap­ szerkesztői hivatala az Egyetemutczában, a 2 sz. alatti takarékpénztár-épületben balra az emeleten van . Előfizethetni helyben: a lap kladi hivataliban, Egyetem-ntera, 2-dik szín , földszint, v­1 d­i­k­o­n minden es. kir. pestahivatalnil. — Előfize­tést tartalmazd levelek a film, lakhely a utolsó pesta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. tíj A „Budapesti Hírlap* előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 oft. félévre ... 8 -Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre............10 — Emich Gusztáv, a ..Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. Buda, máj. 16. A császári Fensége Lipót Főherczeg altábor­nagy és főhadmérnökigazgató úr tegnap estre magas szemleálját folytatva innen vasúton Érsekújváron innen át Komáromba elutazott. A belü­gyminiszer dr. H­a­u­b­n­e­r Rudolfot az ál­landó orvosi bizottmány tagjává a soproni helytartó­­sági osztálynál kinevezte. F. hó 9­ki 5934. sz. a. igazságügyministeri kibo­­csátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pesti országos főtörvényszéki kerületben R­e­h­á­k Edvard kineveztetett. Buda, máj. 11. 1856. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatóság Sie­be­nhaw­er Ferenczet, a pozsoni cs. k. országos fiókpénztár hivataltisztjét ideiglenes számtisztázó se­géddé a budai cs. k. országos főpénztárnál kinevezte. A cs. k. országos pénzügyi igazgatóság nagyvá­radi osztálya S­z­i­k­s­z­a­y Benjámin borosjenői III. osztályú ideiglenes adópénztárnokot II. osztályú adó­pénztárnokká a püspökladányi adóhivatalhoz ideig­lenesen kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Buda, máj. 16. Lipót Főherczeg ő császári Fensége a had­i császári mérnök-csapatok és az erődítési munkálatok meg­szemlélése végetti u­tmutatását arra is használta, hogy egy rövid kirándulást tegyen a Tisza vidékére. Ő cs. Fensége e végből, kisérve ö cs. Fensége Hildegard Föherczegasszony és fenséges gyer­mekei, továbbá Ernő Föherczeg által, tegnap délelőtti 9 óra tájban különvonattal Szolnokra ment, ott egy ideig mulatott és több pontot megszemlélt, mire délutáni 5 óra tájban szintén különvonattal a visszatérés Budára megtörtént. Főkormányzó Ur a császári Fenségét csekély gyöngélkedés akadályozá az ezen kirándulásban­ részvevésben. Szolnokon megyefőnök Bonyhády úr volt szerencsés a magas uraságokat a pályaudvarban fogadni, s ö­cs. Fenségeiket a közel környék leg­érdekesebb helyeire vezethetni. Pest, május 15. N. (Politikai szemle.) Az angol parlament termei— legalább 10 napra —elnémultak ; a belga sajtókérdés elcsendesedett, s mint a mai párisi táv­irati tudósítás mutatja, élességét elvesztette. Azon sürgönyből értesülünk, hogy a franczia hivatalos lap megelégedés kifejezésével közlé a belga „Mo­nitaur“-ben foglalt (tegnapelőtt szemlénkben is­mertetett) jegyzéket, mely a belga külügyminiszer nyilatkozatának lényeges módosítását tartalmazza E megelégedés hivatalos útón nyilvánítása, az egész kérdésnek a jelen izgatott hangulat uralma alól a higgadt kölcsönös értekezés későbbi idejére napolása megerősíti azon nézetünket, mikép e kér­déstől nincs elzárva oly megoldás, melyben mind a franczia kormány kifejezett óhajának, mind a belga nemzet hő alkotmányszeretetének és önálló függet­lenségének elég legyen téve. Tehát mondhatni, hogy csak Olaszországban tart még a kedélyek be­­tegesb izgalma, fölgerjesztve s táplálva általában a pierponti politika s különösen e pillanatban a turini kamarai szónoklatok által. A május 6.és 7-diki kép­viselő kamrai viták eredménye olyan jön, mint Ca­­v­o­u r­gr­­ohajtó. Szárdinia képviselői helyeslék a ministeriumis politikát s támogatásukról azt biztosíték. Ezt előre lehete látni. A szárd külügyminister máju 7-i nyilatkozataiból egyébiránt néhány érdekes adatot tudunk meg. Egyik, hogy Anglia, a ha szö­vetséges, kész lenne szükség esetén még egy har­madik millió font sterlinggel lekötelezni Szardíniát maga iránt, és szaporítani a kis állam adósságát; hogy a piemonti kormány egy új kölcsönkötés szük­ségének beálltára számol, már több nap előtt emlí­tettük. Másik, hogy a Piemont és Roma közti viszo­nyok folyvást a régi sajnos állapotban vannak. Név szerint a concordatum kötése iránti remények meghiúsultak. Szardinia alapul az I. Napóleon által 1800-ban kötött concordatumot állttá föl. Azonban C­a­v­o­u­r gróf beszédéből az tűnik ki, hogy a kölcsönös engedékenységben, melyet a czél elérésére szükségesnek mond, Szardinia nem igen ment jó példával elül, sőt némi megelégedéssel je­lenti, hogy azon magas egyéniségek is, melyek a Rómávali kiegyezés megkísérlését korábban aján­­lák, most megváltoztaták nézetüket. Az april 16-ki jegyzék kelte iránt is felvilágosíttatunk; t. i. e jegyzéket egy memorandum előzé meg, mely mart. 27-n kelt, s benne Olaszország bajai orvoslásának reménye fejeztetik ki, mig az ápril 16-diki jegyzék már e remény meghiúsultát constatirozza. Tehát két okmányról van szó, melyek elsejének szövege még köztudomásra nem jutott s Cavour gr. kam­rai beszédében ez első memorandumra hivatkozott. Ugyane kérdéseknek a turini senatusban folyamat­ban levő vitatására nézve az alább található távi­rati sürgönyre utasítjuk az olvasót, mely ismét csak azt erősíti, hogy azon ösvény, melyen Austria az olaszországi bajok orvoslására nézve halad, Szar­­diniáétól igen eltérő, de már múltkor kiemeltük, magának gr. Cavour­nak beszédéből,bármennyire igyekezett ezt a lehető legszelídebb formában kifejezni, hogy a szárd politikától Francziaországé is épen úgy eltér. A nagy katholikus hatalmak po­litikájának e conslatkrozható eltéréséből azon bizto­sítást vonhatja el magának az olvasó, mikép az olasz félszigetet sikerülene megóvni oly erőszakos rázkó­dásoktól, melyek a kedélyeket a félsziget határain túl is izgalomban tarthatnák, s melyekkel látszik fenye­getődzni a két szárd teljhatalmazott ápril 16—ki több­ször említett jegyzékében, midőn „oly rendkívüli eszközök“ről szól, „melyek következményei felszá­míthatlanok lennének.“ Az ily fenyegetésben nem lehet egyebet látnunk a túlbizakodott tehetlenség üres kifakadásánál. A diplomatiában továbbá a szerződések, a kü­lönböző államok közti közeledési vagy szövetkezési kísérletek képezik a politikai foglalkodás főtárgyát Első helyen áll még folyvást az ápril 15-iki különszerződvény, mely Orosz- sőt Poroszor­szágban is némi meglepetést idézett elő. Váj­jon azért a nevezett két állam csakugyan ké­­szült-e fölvilágosítást kérni London és Párisban mint a hír mondja, nem bizonyos, de angol lapok állítják, mikép az angol és franczia kormányok egy oly lehetőséget megelőzve, maguk önkényt szol­gálnak oly felvilágosítással. N­e­m Edgár, ki a II Sándor trónraléptét jelentő iratra viszi a választ. Sz. Pétervárott egyszersmind az austriai-angol franczia különszövetség indokainak kifejezésével is meg van bízva, úgy hiszik, hogy Grey­­nek az angol királynő lovászmestere által II. Sándornak vitt királynői levél hasonló felvilágosítást tartalmaz. Hogy hasonló magyarázatokat Poroszország is fog-e kapni? — nem mondatik. A württembergi király máj. 12-én ha­­gyá el a franczia fővárost. Mint mondók, látoga­tásának politikai czélja, legalább olyan, mely az ál­talános politikára vonatkoznék, nem volt. A Würt­temberg­ király bizonyságát akará adni Franczia­­ország iránti barátsági érzelmének. Ugyanis — mint tudni akarják — a franczia kormányhoz ked­vezőtlen jelentések jutottak a stuttgarti udvar ma­gatartásáról, mikről a császár nem késett a királyt értesítni. Az állítás természetesen tiltakozást vont maga után, s a jelen látogatás ama jelentések alap­talanságának bebizonyítására volt szolgálandó. A bajor második kamra a hadügyminiszer el­lenzése daczára elveti a kormány által előterjesz­tett katonai budgetet, s a bizottmányi javaslatot fo­gadta el, mely másfél millió ft meggazdálkodást ajánl. Ez eset alkalmasint viszályt és a szövetség­­gyűlés beavatkozását vonandja maga után, mert a hadügyminiszer kijelentette, hogy a kamra által kí­vánt leszállítás még nem egyeztethető az új szö­vetségi katonai szervezés kívánalmaival. Nassau hűséget a badenihoz hasonló egy­házi viszály fenyegeti, a l­raburgi püspök irányában fölmerült praerogativa-kérdés miatt. A nevezett püspök ugyanis egyházmegyéje számára bizonyos igazgatási utasítást akar közzétenni. A kormány közlést a kormány előleges engedélyétől függeszti föl. A püspöki hatóság ezt nem ismeri el, s a kérdés jelenleg függőben van. Míg az angol lapok a plymouthi laktanyában a né­met légió lázongását lecsendesítettnek hirdetik, távírda sokkal komolyabb jellemű felkelésről tudó­sít, mely Máltában az angol csapatok, a rendőrség és lakosok közt egyik, s az olasz légió egy része Bécs, máj. 11. A Azon körülményből, hogy egy a pénzügymi­­nistériumhoz közel álló fővárosi lap újabb időben gyakrabban foglalkozik a vámtarifával, s polemizál védvám után csengőkkel, eléggé következtet­hetni, hogy eldöntő helyen tudomással bírnak oly vágyak s mozgalmakról, mikről a nagy­közönség egyedül sajtó útján nem értesülhet. Az egész vi­lágon minden államban minden ember örömmel üd­vözölte s fogja mindig üdvözölni a vámok leszállí­tását; minden ember, kivéve a gyám­okot. Ez mennyire igaz az austriai birodalomra nézve is, arra nézve csak egy érdekes s különös tényre hi­vatkozunk. Annak idején midőn a régi vámtarifa módosítása munkálatban volt, a gyáros és iparos osztály kiválóbb egyéniségeiből egy bizottmány, bizalmi férfiak minőségében , ministeri elnöklet alatt értekezett annak egyes pontjai fölött, s való­ban épületes volt látni, mennyire haladt a józan gaz­dászati ismeret, miután ezen urak mindegyike min­dennemű czikkeknél belátta a vámleszállítás czél­szerűségét, csak az őt közvetlenül érdeklő üzleti czikknél tartó nélkülözhetlennek a magas véd vámot. A vasgyárnak például a selyem- és posztó­­gyáripart elég erősnek tartá a versenyre, s a leg­­üdvösebb következéseket várta a tarifa leszállításá­tól,de tűzbejött, midőn az aczél- és vas-gyám­üvekre került a sor, s iszonyú csapásnak demonstrálta netáni vámcsökkentést e tárgyakra nézve, melyet­­ ellenkezőleg a selyemgyárnak, gyapotszövő igen­­ jótékonynak hitt! képzelhető, hogy ily befolyások súlya alatt keletkezett véleményadásuk mily be­cses munkálat lehetett az illető kormányfér­­fiak kezében! ha belőle egyáltalán valami ered­mény volt levonható, legfölebb is az volt, hogy a vámtarifa leszállítása kivétel nélkül mindennemű czikkekre nézve üdvös teend. S úgy is történt. Közvetlen financziai szempontokon kívül tudjuk, hogy egy nagy eszme, a német vámegyletbe forra­dás volt a vámtarifa rt módosításának vezéreszméje. A czél nem egészen érezett el, de eléretett félig. 1860-ban a vámegyletbe lépés fölött uj értekezlet fog határozni. Austria szándékai nem változtak, sőt mily erélyesen egyengeti a teljesülésük elé gör­dülő nehézségeket,tanúsítják folytonos vámleszállí­­tási rendszabályai. Az önzés, vagy jószándékú félelem nem kevesbbé mint a tudatlan slendrián több oldal­ról emel panaszokat e vámpolitika ellen, de bizo­nyosan eredmény nélkül; semmi kétség, hogy a kormány e téren következetesen és szilárdan halad előre, nem hagyván magát az említett forrásokból eredő indokok által legkevésbbé is megzavartatni. Egyetlen egy közkérdés sincs Austriában, hol a tisztán politikai jellemű magas érdek az anyagi, gaz­­dászati érdekkel nagyobb öszhangban volna, mint itt. Az eddigi akadályok egyike, mint mondok, meg­szűnik tettleg, miután Austria vámtarifáját önkény­­tesen a vámegyleti tarifa szerint módosítja; a má­sik és legnagyobb akadály, forgalmi eszközeink, papírpénzünk értékének csökkenése és habozása — hála az összevágó újabb kormányi­­ntézkedések egész rendszerének - már­is csaknem megszűnt, s rövid idő alatt elfeledve lesz; a pénzláb különb­sége hasonlókép meg fog szüntetni, s 1860-ban a ámegység akár régi akár uj alapon létrejövend; ily nagy dolgok ellen kisszerű és kislelkű az egye­sek által emelt panasz. És e panasz újabb időben még növekedett, mióta az ezüst agio csak­nem eltűnt. Ez nem­ kereskedők előtt csaknem hihetetlen , hogy legyen valaki, a­ki az ezüstagio megszűnését ne óhajtsa , nem is va­lószínű, még­is úgy van. Az ezüstagio közvetve véd vámot képezett belföldi gyám­okainknak; mióta t. i. a külföldről behozott tárgyaktól ezüst­ben kellett a vám egy részét fizetni, ez­által a külföldi gyártmány 25—30 százlék­val, az agio mindenkori mennyiségével többe került, mint ha nem kellett volna ezüstben fizetni. E nagy különb­ség egynémely külgyártmánynak megnehezítő a versenyt. Hogy az austriai birodalom 40 milliónyi népe mit vesztett az agio által, ezen jámboroknak nem jut eszébe. Még Austriában soká fog élni azon Anglia. London, máj. 12. A felsőházi ülésében — mint már említők — Granville , azt indítványozá, hogy a ház köszönetét fejezze a királynőnek, a Williams unokra vonatk üzenetért, s késznek nyilatkozzék részéről köz működni arra nézve, hogy ő felsége a thok 1000 ft. sz-nyi évi nyugdijt adhasson. Ezen im­­ány támogatása folytán, szónok Williams­­ katonai pályájának rövid vázlatát adá. E­sze Williams thok tüzér-tiszt a kir. seregnél (női keletindiai társulat seregénél) A wolwichi tvz­akadémiából, hova Kent­hy utján jutott, kük megbízatással Ceylonba küldetett, hol minteg évig foglalkodott hadmérnöki munkálatot 1843-ban a török-persa határszabályozás vég­biztossá neveztetett ki. Ez igen fáradalmas mi volt, mely tevékenységét szintén 9 évig, — na bői négyet sátorban töltött,— véve igénybe. ] idő alatt élte gyakran nagy veszélyben forgott, ámaz éghajlat alatt otthonos halálos betegsé­gek is ki volt téve. Vivian lord által William akkor kapitány volt, a török tüzérség számára tatóul szemeltetett ki. 1854-ben Aberdeen lo a török-ázsiai seregnél britt biztossá nevez Azótai szolgálatai ismeretesek. Az indítvány hangulag helyben hagyatott. Szintén elfogad az oxfordi püspöknek azon indítványa, mis: kivégzéseknél a nyilvánosság megszoríttassék,­ tárgyat illetőleg vizsgáló­ bizottmány nevezi ki- Erre a ház máj. 19-ig elnapold magát. Az a 11 . h­á­z 9-ki ülésében M­a­c-G­r­y Görögország jelen helyzetét igen sötét szít rajzolván, elérkezettnek vélte azon időpont,­bón a kormánynak nyilatkoznia kell az iránt, Görögország irányában minő politikát szánd követni. Gladstone ezen kérdést sokkal jobbnak tartá, semhogy illő lenne azt csak ig­énsleg tárgyalni. Továbbá egyáltalában nem él, hogy az előtte szóló alaposan adta volna e ...,7.. . . !­o —------Ö­rögország helyzetét. Sponer M’Gregor szélső előítélet, miszerint minden gyam­ok azt véli, hogy nyilatkozott. Perry kérdé, ha vájjon a kele az ő virágzás, az államnak kétségtelen érdeke, igazgatósága nem lépett-e túl jog kétségtelen érdeke. Egy most keringő adoma , vagy való történet igen jellemző. Bizonyos gyámnokok a pénzügyminister úr ő excjához fordultak, ez a gyártmányaikra fek­tetett vám fölemelésének szükségéről meggyőzen­­dők, mi nem sikerülvén, végtére azt nyilatkoztat­ták ki, hogy e szerint kénytelenek lesznek mun­kásaikat elbocsátani. E coup de théatre-ra az válaszoltatott: „csak tessék elbocsátani, van és lesz még elég hasznos munka Austriában !A társulat igazgatósága nem midőn a hajdani főkormányzó, Dalhous­i számára 5000 ft. st.-nyi évi nyugdijt sz meg. Szerinte, a társulat a ministerium me­zése nélkül, legfölebb 600 ft. st.-nyi évi­g ajánlhat mag. V­e­r­n­o­n-S­m­i­t­h azt válaszi kép az igazgatóság valóban elhatározó, Di lord számára az említett nyugdijt megi azonban ezen határozatnak még a court o prietors a board of control a­­ parliament által is meg keilend erősítteti ezt a másik felet, ütött ki, s melynek némely rész­letei alább olvashatók. A fölkelés okairól semmit sem tudni. AUSTRIAI BIRODALOM, B­é­c­s, máj. 14. , cs. k. Apostoli Felség hó 9­ki legfelsőbb elhatározása által báró Hüt­ner Sándor valóságos titkos tanácsost, eddig rendkívüli követet és meghatalmazott ministert franczia csász. udvarnál, maga nagykövetévé ugyan­ott legkegyelm­esebben kinevezni méltóztatott. — Ferencz Károly föherczeg ő cs. fér­sége, tegnap Prágából és Brünnből már alutazva ma ide érkezendő volt. — Gr. Radeczky Ibn, a lombard-velencz királyság fökormányzója Rossi Jenő és G­­­a­r­cich Péter menekülteknek a büntetlen visszatérő az austriai államokba megengedte. A „Wiener Zig“ban a következő figyelmezte­tést olvassuk : „Legújabb időben egy sokat olva­sott délnémet lapban különböző eredethelyek fö tűzése mellett levelezések jelennek meg, mely, mint látszik feladatukká tevők, az egyház és a Sám közti jó egyetértés létezése iránt kételyei s annak bizonyos már most beli meglazulását hihetővé tenni. —­­ hangon is irvák azok, mely arra , hogy azok beküldőjét az olvasó eb mint a kormány elöharczosát az állam jogait és i­dekeit fenyegető hatalom ellen tüntesse fel s ben azon g­y­a­n­í­t­á­s­t ébreszsze, hogy ez ömlengés mögött több rejlik, mint egy közönséges levele boózankodása, ki a kormány és a püspökség az egyetértés szerencsés létezésének és tartósság­nak gondolatát nem bírja kiállni. Az ekként föllé tolakodást bizony­osan senki sem fogja figyelemre mi­tatni; ellenben a jólértesült sajtó feladata azon ár tállal, mely nyilván mindazokra nézve, kik Rust viszonyaiba közelebbről beavatva nincsenek, ezé van véve, szembe szállni és ennélfogva mind a­ nyilvános lapoknak, melyeknek az igazság ell­­esztése szivükön fekszik, valamint azok olvas­nak szolgálatot hiszünk tenni, midőn őket ügy­­eztetjük, hogy ily levelezések iránt, bármely í­­rásból eredjenek, több bizalommal ne viseltessen mint mennyit érdemelnek, támasztani vetkezett okból oly számítva , KÜLFÖLD.

Next