Budapesti Hírlap, 1856. július (151-177. szám)
1856-07-10 / 159. szám
ttt közönséget érdekelni fogja a legszakavatottabb férfiak véleményét hallani e hasznos műről, azért bár magunk is szemtanúi valánk e kísérletnek, kivonatban azt mondjuk el, mit a „Gazdasági Lapok“ mondanak. „Két erős ló akkora erőmegfeszítéssel húzta a gépet, hogy 2 óránál tovább e munkát ki nem győzhetné. Hol a gabona földig hajol, ott részmunkát tesz, a fejeket elvágja, s csak ott vág jól, hol a gabona gyér és egyenes. A levágott gabonát a motolla rendetlenül taszítja le a deszkáról, úgy hogy rendes kévébe kötözni nem lehet.“ Ezek után a „Gazdasági Lapok“ Pichler ur gépe felöli nézeteit a következőkben foglalja össze : 1. Az aratás helye roszul volt választva, mert a tér kicsiny s a gabona felette silány. 2. Ha ezen aratógép a kalászokat a szalmáról mindig annyira levagdalja, mennyire ez alkalommal főként az egészen megdőlt foltnál tette, úgy használható alig lehet. 3. A gereblyéknek oly szerkezetet kellene adni, hogy azok a learatandó gabona gyérebb vagy sűrűbb állásához képest gyorsabban vagy lassabban forogjanak, s így egyszerre mindig annyi gabonát taszítsanak le a deszkáról tökéletes rendben,mennyiből egy egész kéve kitelik. Nekünk is van az illető gépészhez egy jó tanácsunk, az,hogy miután gazdáink kimerült pénzviszonyaik miatt csak akkor adhatnak hazai készítménynek a külföldi felett elsőséget, ha egyenlő jóság mellett árukra nézve is versenyeznek amazokkal, igyekezzék a tökély mellett egyszersmind azon az áron,mennyibe egy franczia vagy angol aratógép kerül, kiállítani. Hazafiságból nem lehet 800 forintot adni ki egy hiányos gépért, midőn egy jó és tökéletes Londonból vagy Párisból hozatva 450 forintba kerül. A dráma bíráló választmány egy pár nap előtt újra szervezte magát. A tagok ezután titkon s indokolatlan adják szavazatukat, s becsület szavukra fogadák, s fogadé velük együtt az igazgató, hogy a szavazatok titokban fognak tartatni. A választmány két osztályban működendik, mindenikben lesz 3 író és 2 színész és egy póttag. A darabok felett sorban 2 író és egy színész fog ítélni. A darab csak három napig maradhat egy bírálónál. Ha a szavazat megoszlik, a mű sorsát az illető osztály másik két tagjának szavazata dönti el. ** Lesniew,ska ka..saz Everardi -pár tegnapelőtt elhagyták fővárosunkat. A kedvező alkalom tehát, mely bennünk s velünk sok másokban azon óhajtást ébresztő, hogy a pesti műértő és a magyar színház operáját oly érdemen fölüli pártolásban részesítő közönség, az itt mulatott olasz vendégeket legalább egy előadásban együtt hallhassa, elröppent. Pedig azt hiszszük, hogy egy oly előadásból még a miéink is tanulhattak volna valamicskét, egyik ezt, másik azt, a közönséget pedig a tisztelt igazgatóság ez újabb figyelme, ha azt tanúsíthatta volna, csak még inkább lekötelezendette. — Mármaros megye dombói járásában utólsó időben az ott barangoló farkasok ismét tetemes károkat okoztak, igy például Teressu-Patakon két bika, két sertés s egy borjú, Szeles-Lonkán pedig két bika, nyolcz sertés és két borjú lett áldozatukká. — Ferenczy István jeles szobrászunk nincs többé. Folyó hp 4-n szülötte földén Rimaszombatban 64 éves korában,, hazája részvétlensége miatt megtörve hunyt el e férfi, kinek kebelében a művészet s a haza dicsőségéért egyaránt lángoló nemes szív dobogott^ Végv ^-irományában utolsó művét, — egy "r^szlegbe^- 'adományát — a nemzeti muzeummnak hagyományozó. jK— Ez év emlékezetes lesz a nagyok közti keresztelési ünnepélyekről. De a legnagyobba?.^ Goldschmidt által május 21-én felfedezett számszemnt 41-dik bolygót,, a tudósok keresztelték, ki. ^ismerőségi lakához illően Daphne nevet kapott. A szegény férjeknek szomorú jövendőt jósunk. A lombardi selyem hernyóknak az idén majdnem elet-—t„t, midőképen burkolódzni kezdtek, rothatás lepte meg s egyszerre ezrenkint döglöttek el. Természetesen a selyem ára fel fog szökni. — Nem sokára iratmásoló gépek fognak divatba jönni, melyeknek segítségével egyszerre három példányban írhatni. A gép amerikai találmány, s egy porosz gépész által tökélyesítve akként használtatik,hogy míg az író három, egy rúdba beillesztett vastoll közöl a középsőt vezeti, a két szélső alája tett papírokra másolnt . Ismét több egy már biztosított vasúttal. Sza- Ibadka küldöttei Bécsből azon örvendetes hírt hozták, hogy a franczia társulat a szabadkai vonal építését elvállalta, s három év alatti bevégzésére magát kötelezte. A brassói újság szerint Erdélyben az úgynevezett Mezőségen a múlt hóban mintegy 40 falu határán pusztított a jég, Nagy és Kis Sármáson, Berkenyesen, Dombon, Ölyvesen minden terményt tönkre zúzott. A legkorosabb emberek sem emlékeznek ily jégre, embereket, állatokat agyonvert, s a legjobb karban levő épületekben is sok rombolást vitt véghez. AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs, jul. 8. Császárné Ő Felsége folyvást a legjobb egésségnek örvend, tegnap estre Laxenburg környékén sétakocsizást tett s a népesség által mint mindig a legélénkebben s legörömteljesebben Üdvözöltetett. — Otto görög király ő fels. 6—8 hétig fog Karlsbadban maradni s ott a tengeri fürdőből viszszatérő Albert Főherczeg öcs. Fenségétől látogatással megtiszteltetni s aztán Ő Fenségével együtt Bécsbe visszautazni. Porosz király ő felségét is várják Karlsbadba. — Otto király ő fels. tegnap 7-n Brünnbe érkezett s a kivonuló diszszázad megszemlélése s ebéd elfogyasztása után útját Prágába tovább folytatta, hová ez nap megérkezett. — A porosz királyné ő felséget epiczitul, aki tudósítások szerint kivánt egésségnek örvend s naponként kirándulásokat tesz a pompás vidékre. —A tengerpart vidék közigazgatása szerveztetésekor Austria egész tengerpartvidéke egyesíttetni s Ferdinánd Miksa föherczeg ös. fensége mint főparancsnok parancsnoksága alá fog helyeztetni. . — Az itteni egész orosz követségnél hallomás szerint az összes követségi személyzet újjá változik. Obril követségi tanácsos hasonló minőségben Berlinbe tétetik át. Ba la b i n e államtanácsos, mint már említve volt, Párisba megy. — Tegnap délután Fonton hannoverai orosz követ neje hosszas betegség után 35-dik évében Penzingben meghalt. — Ismét egy ép oly kegyes mint méltányos intézkedés ! Ő cs. k. Apostoli Felsége legfelsőbb határozatához képest a cholerajárvány elleni hivatalkodásban elhalt orvosok, sebészek és betegápolók özvegyei és árváinak bánásmódját illetőleg, mind netán 1854 és 55-iki esetekre mind jövő ilyféle járványokra nézve a következő határozmányok tartandók érvényben : Oly orvosok, sebészek és betegápolók özvegyei és árvái , kik állami vagy közalapítványi szolgálatban állandóan alkalmazva voltak s,kikre nézve kimutattatik, hogy a cholera ellenieljárásukban vontak magukra halált, és pedig különbség nélkül akár maga a járvány, akár más betegségnek lettek áldozatai, szabály szerint nyugdíj, ellátás és nevelési pótlékra van igényük még akkor is, ha a boldogult még 10 évi szolgálatidőt nem töltött ki. Más orvosok, sebészek és betegápolók özvegyei és árvái, kik a hatóság meghívására a cholera ellen alkalmazva voltak, s mint bebizonyíttatik, e szolgálattételben vonták magukra a halált, és pedig az ily orvosok és sebészek özvegyei és árvái az állami szolgálatban levő járási orvosok és sebészek özvegyei és árváival, az ily betegápolók özvegyei és árvái az alkalmazott betegápolók özvegyei és árváival egyenlő nyugdíjt, ellátást stb. igényelhetnek. Az erre vonatkozó nyugdíjak és nevelési pótlékok öszvegei a fenálló szabályok szerint, az ellátási díjak pedig naponkint 6—15 krajczárban szabandók ki. — A suezi földszoros átfúrása, mint a bécsi „Presse“ megjegyzi, különös fontossággal bír Fiume jövőjére nézve, mely annál inkább szembeöllik,ha meggondoljuk,hogy Fiume ötórai gőzös járat gyorsaságával (32 tengeri mild) fekszik közelebb Konstantinápolyhoz mint Triest, hogy ezen kikötőhelytől a vaspálya Laibachig hat mérfölddel rövidebb mint a triesti vonal. Sziszek Kárályváros és Fiume, belevonatván a déli vasúthálózatba, rendkívüli mozgalmat ígérnek az adriai tenger felé s onnan vissza, s a keleti kereskedelemnek a legrövidebb és legjövedelmesb vonalát jelölik ki. Hogy Fiume egyelőre Triest fiókraktárának állásával megelégszik, ez a helyi viszonyokban és e kikötő hosszú elhanyagolásában gyökerezik. Korunk egyik legnagyobbszerű műve létesülésének második phasisába lépett. A világ kereskedelmét új útra terelő Suez-csatorna tervezetével foglalkozó nemzetközi bizottmány, mint a „Trieste Zig“ írja, m. hó 23-án tartotta első ülését. A bizottmány munkálatainak megfelelő előkészületek megtétele végett egy választmány alakíttatott, melynek tagjai Renaud, Licassou és Mougel, Conrad elnöklete alatt, kik a 18 hó óta összegyűlt anyagot rendezni igyekeztek. Ehez tartoznak nevezetesen a mérlegelések a suezi és pelusiumi révekben, észrevételek az áradási magasságokra nézve,fúrási kísérletek a szoros egész hosszában, számra 19, és a kiásott földnemek próbái, hydrographiai számítások a vizmozgalomról, a szoros s két révnek tervei, a tervezett csatorna profiljei hossza és szélességében, az 1856-iki nivellírozások táblázatai, jegyzetek az anyagszerek árairól, s az eszközökről, azokat beszerezni stb. E választmány egész sorát a kérdőpontoknak állította össze, melyek a tervezetet egész terjedelmében tartalmazzák. Az általános tárgyalásoknak ezekből kell kiindulniok, s a netán előforduló hézagok ekként könnyen kitölthetők valának. Lesseps úr megnyitó beszéde után, melyben a csatornatervre vonatkozó kutatások jelen állását adta elő, egyszersmind az arra vonatkozó okmányokat is a bizottmány kezébe letévén, Conrad emelt szót a választmány nevében s kifejtette azon pontokat, melyek taglalását ez utóbbi maga feladatául kitűzte. Ezek a csatornának vizzzel ellátása, a zsiliptöltések Suez és Pelusiumnál, a keserű tavak körülgátolása , a csatorna iránya, mélysége és szélessége. Végül a bizottmány amaz 5 tagja , kik Egyiptomba utaztak , egyhangúlag a közvetett vonal ellen nyilatkozott, mely a csatornát Alexandriától Kairóig, Kairótól Uade-Tumilalig s onnan Suezig vezetné.Mi a csatorna társulat pénzügyi szervezetét illeti, a 200 millióra számított tőke azon nemzetekre fogna feloszlatni, amelyeknek a nagy terv valósításában megfelelő érdekük van. Törökországra p, 50 millió, Angliára 40, Francziaországra 40, Austriára 25 millió esnék s a maradék a többi államokra osztatnék fel, a nélkül azonban hogy e szám már végleg megállapítottnak lenne tekintendő. Sőt az, a társulat végleges megalakulásakor, bizonyosan egy és más változást szenvedne, a többé vagy kevésbbé élénk és számos részvételi megkeresések szerint, miután az előleges aláírások már most is meghaladják a 200 milliót. KÜLFÖLD. Anglia, London, júl. 5. A felsőház tegnapi ülésében —mint már említők— a cambridgei egyetemre vonatkozó bili bizottmányilag tárgyaltatván, Lyndhurst lord a bilinek 44-dik czikkét eredeti alakjába visszahelyeztetni javaslá, mely alak egy bizottmányilag csekély szótöbbséggel elfogadott módositvány által változtatást szenvedett. A 44-dik czikk, igy a mint az most szerkesztve van, a jelöltektől se nyilatkozatot, se esküt nem kivánván az iránt, hogy az államegyházhoz tartoznak, a dissidensek előtt megnyitja az egyetemi senatus, azaz kormányzó testület ajtait. A nemes lord ebben nagy veszélyt látott, s ennek megelőzése végett azt kívánta, hogy a hajdani 44-dik czikk, mely a dissidenseket az egyetemi senatusból kizárja, helyreállíttassék. A f o r d-k a nc z e 11 á r ellenzi a módosítványt. Szerinte, az alsóház állítá a jelen czikket a hajdani 44-dik czikk helyébe. Ezen czikk új alakjában nem képezhetne komoly veszélyt az államegyházra nézve; ezt maga Lyndhurst lord is megvallja. Miért idézne tehát elő a felsőház sürgős szükség nélkül ezen kérdés iránt összeütközést az alsóházzal ? Legújabban egy hasonnemű kérdés iránti vita folytában Lyndhurst lord igen helyesen azt állítá, mikép a zsidóknak a parliamentbe bebocsátása nem veszélyeztetheti I. Britannia keresztény törvényhozását. Már ezen védv a jelen esetre is tökéletesen alkalmazható. A dissidenseknek a cambridgei egyetembe fölvétele legkevésbbé sem veszélyeztethetné ezen egyetem vallási elveit, annak az államegyház irányában engedelmességi kötelékeit megtágítván; ezen fölvétel legfölebb maguk a dissidensekre nézve idézhetne elő veszélyt, kikről azt állíták , hogy két nemzedék alatt sohasem maradnak meg tévelyük mellett. Miután még többen emeltek szót, L y n d h u rst lord módosítványa 47 szónyi többséggel elfogadtatott. Az alsóház tegnapi ülésében Palmerston lord Liddell kérdésére válaszolva kijelente, mikép a gyarmatügyi titkárhoz valóban oly tudósítások érkeztek , melyek azon aggodalomra adnak alkalmat, mikép a határon zavarok fognak kiütni. Azonban, amennyire ő tudja, még eddig semmi zavarok sem történtek, s alkalmas lépések létettek kellemetlen események ismétlődésének megelőzése végett. Az említett tudósítások csak annyit jelentenek, mikép úgy látszik, hogy a hollandi telepítvényesek s a bennszülöttek közt viszályok fognak támadni, s mikép attól félnek, hogy ezen zavarok a britt területre is ki fognak terjedni. A parliament hihetőleg f. hó 24-n fog elnapoltatni, s az elnapolást megelőző minister! hal-ebéd 19-n leend. Egyébiránt a napirenden még hátralévő tárgyak csekély érdekűek, s ezért hacsak előre nem látott események nem jönek közbe, az ülésszakot már tényleg bezáratottnak lehet tekinteni. Az edinburghi községtanács elhatározá, mikép a hajdani keletindiai kormányzót, Dahouse marquis-t az említett város díszpolgári jogával ruházandja fel. Az audh-i ex-királyt Londonba várják, hova egyik ügynöke már megérkezett. Az ex-király ama jogtalanságok ellen akar panaszt emelni, miket állítólag a keletindiai társulat követett el irányában. Egyébiránt jelenleg több ily birtokaiktól megúsztatott indiai fejedelmek is vannak itt, kik mindannyian a társulat ellen emelnek panaszokat. Ilyenek: a szúrati nábób, Meer-Ali-Marad kyrpoori fejedelem, és Szaad at -Kháno 1apu rah-i fejedelem. Sir Colin Campbell, kinek legközelebb osztálytábornoki rangra emeltetését általánosan várják , közelebb a glasgowi városházban ünnepélyesen a város díszpolgári jogával ruháztatott fel, s ezenkívül egy pompás diszkarddal is ajándékoztatott meg. A for d-p ro gost, mint a gyűlés elnöke, beszédében rövid vázlatát adá a balaklavai hős katonai pályájának. E szerint Campbell tábornok több mint 50 év előtt hagya el glasgowi főiskolát,s lépett a britt seregbe. A félszigeti háborúban Sir J. Moore alatt szolgált, s 1808-ban részt vett a corunnai csatában, valamint 1809-ben a walchereni expeditióban is; a következő évtől fogva 1813-ig ismét Spanyolországban szolgált, számos csatákban volt jelen, s több ízben súlyosan megsebesült. 1814 s 1815-ben Amerikában volt; 1842-ben a China elleni expeditiónál, s 1848—1852-ig Indiában működött. Francziaország, Páris, jul. 6. A tengerészeti minister megparancsolt, hogy mindazon hajóhadi tengerészek, kik már 4 év óta szolgálnak az államnak, haladéktalanul elbocsáttassanak. A „Danzig“ porosz corvette Adalbert porosz k. herczeggel 2-n a cherbourgi kikötőben vetett horgonyt. A tengerészfőnök tüstént a corvette fedezetére ment, melyen még egy más hg is volt. A két hg délután leszállott a szárazra. Patrizi bibornok, ki 3-n délben indult el Marseilleből Civita Vecchiába, ittléte alatt nem akarta elfogadni a hittani facultas tagjait, azt válaszolván, mikép ő nem ismeri ezen testületet. Ugyanis a hittani facultas mindeddig sikeretlenül tett lépéseket a szószéknél arra nézve, hogy canoni intézménynyé lehessen, minő a hajdani Sorbonne volt, gallicán szellemű s aránylag szabadelvű véleményei Rómában nem igen kedveltetvén. Általában a bibornok a párisi papságnál, valamint a püspöki kar egy részénél is épen nem kedvező emléket hagy maga után. Montaivet gróf személyesen adá át Morny grófnak az Orléans-herczegek ismeretes tiltakozását. Hogy Clementina herczegnő tiltakozásában nem utasítá vissza határozottan a számára felajánlott 200,000 fr.-nyi rente-ot, onnan lehet kimagyarázni, mikép gyermekei még kiskorúak lévén, azok javait se el nem idegenítheti, se föltétlenül vissza nem utasíthatja. Ezért a herczegné a TARCZA, AMIT SINOL, és a „népiességi.“ Épen most kilencz éve , midőn mindnyájunk e kérdésre várt feleletei: ki „az az“ Arany János, kit a Kisfailudy-társaság múlt februári gyűlésén megkoszorúzott? Alig hogy tudva jön, mikép az nem álnév, hanem egy épen oly ismeretlen egyén vallja magáénak, mint a minő e név volt, midőn a pályadíjt nyert mű a közönség kezére jutott.. Azon perez óta, hogy e „Toldi“ czimü remekből néhány lapot elolvastunk , ez embert, e költőt tökéletesen véltük ismerni, s neve kedves hangzatuvá lett irodalmunkban. Eredetisége, újdonsága mellett is e műnek minden sora, egyes szavai, az eszmemenet, a beszédfordulatok, oly ismeritek s oly kedvesek voltak, mintha a soha sem feledhető édes anyai hang csendült volna meg, egész tisztaságában, égési varázshatalommal. Eszményileg,sejtelmünkben mintha már rég ismertük volna e költőt és költészetét. Ki ne érezte volna, hogy ott népünk geniusa szólal meg egész nyugodtsággal, sokat mondó egyszerűséggel s még naivságában is erőteljes férfiassággal?" Annak, ki figyelemmel hallgatja az eredeti, tősgyökeres magyar beszédét, tehetlen nem gyönyörködnie komoly, még kedélyeskedésében is nyugodt hangjában, azon művészetben, mely szerint a nélkül hogy bőbeszédű volna, kereken, oly találó kifejezésekben mondja el a mit mondani akar, mintha gonddal válogatta volna szavait, pedig oly természetesek és keresetlenek. Ha lelkesültünk azon költőinken, kik a nemzet lelkületének nem alapját, nem legszebb erényeit, senem részben gyönge oldalait képviselték, t. i. a föllobbadozó lelkesedést, a táblabiró lármás szónoklati szenvedélyét, a fiatal szív visszatarthatlanhevét , (s ennek is meg kellett lennie), kérkedés nélkül mondhatjuk el , mikép benső szeretettel, becsüléssel fogadtuk azon költőt, kinek észjárásában, férfias s nem közvetlen érzelemnyilatkozatában a magyar lelkűlét és gondolkozás tükrözi magát. Igen, Arany műve mindjárt megjelenésekor figyelmet ébresztett s nagy hatást tett minden olvasójára. És nem csalódom, ha a fenebbi rövid rajzot hűnek veszem e benyomás jellemzésére.A rangnak azonnal jelesebb költőink sorában adtunk helyet, s művét tán sokan többször is gyönyörrel olvastuk végig. Lehettek számosan, és pedig épen a legműértőbbek közt, kik „Toldi“-t mindjárt megjelenésekor a legtökélyesb magyar műnek tartották, mely valaha íratott; de nem mondhatjuk el, mikép „Toldi“ tellesen méltányolva lett volna, s számára kimutatva s azon hely, melyre irodalmunkban érdemes. Ha nem ismernék az 1847-beli irodalmi viszonyokat (melyekről alább szólok), azt kellene mondanunk, mikép olyanok voltunk, mint azon magyar gazda, ki azt sem tudja mije van, és pedig nem mintha dúsgazdag volna, hanem mivel vagyonát röstelli számbavenni. Arany „Toldi“-ja egészben véve igen kedvező benyomást tett, — de csalatkoztak azok, kik csak az általános benyomást véve, azt hitték, hogy e művet és alkotóját ismerik, és érdeme szerint tudják becsülni. Épen az egyszerűség, a tisztaság szokott legcsalékonyabb lenni. „Toldi“ megjelenése után nem sokára egy igen derék földbirtokostól hallom, mikép az a „Toldi“ mulatságos, érdekes olvasmány, de ha neki adná magát, ő is tudna olyat írni. Már, gondoltam magamban, minő kevés lehet az, mit ezen az „Toldi“ kitűnő oldalaiból fölfogott; midőn azt hiszi, hogy oly könnyen lehet utánozni, mennyire megcsalta e kristály tisztaságú mű, melynek fenekét oly közel képzelte állam a felülethez ! Az olvasóközönség jobb része bizonyosan ennél mélyebben látott. De a mű, mint mondom, nem lan vizsgálva és hitelesen megmérve. Ha a mű fem érintett összes benyomása legalább nagyában elemezve, fejtegetve lesz vala, oly érdemét kell vala elismernünk, mely íróját a legnagyobb költők sorába helyezi. Kiderült volna, mikép az, hogy költészete közvetlenül népünk geniusától látszik venni a lelkesedést, nemcsak hogy legszebb érdem akármely nemzet költőjénél, hanem a legelső rendű művészi tulajdonokat föltételezi. Legelső helyen áll e tulajdonok közt azon bámulatos, mintegy ösztönszerű vizsgáló tehetség, mely csak nagy költők tulajdona, kik annak a mi legmélyebben van rejtve, külső jeleit oly jól eltanulták, mikép a legnagyobb hűséggel birják kifejezni. A látottak, hallottak, erős vonásokban nyomulnak lelkébe, s épen a legnagyobb költők azok, kik legfigyelmesebb vizsgálók. Innen van, hogy e nagy költők közvetlen környezetükből, azaz a nemzettől, a helyből és a korból veszik alakjaikat, képeiket és eszméiket. Azon eredetiség, mely semmit sem utánoz, merő képtelenség. Minden költőnek utánoznia kell, csakhogy a nagy költő a természetet utánozza, míg a kisebb tehetség a kisebb nagyobb költőket; az első az eredeti forrásból merít, az utóbbiak másodkézből veszik a tanulmányt. Az eredetiséget nem a pathosz nagyságából határozhatjuk meg; Schiller költészetében több a pathosz, mint Götheében; Lamartine-éban több, mint Bérangeréban, s melyik eredetibb költő ? — Vagy ha e példák nem elegendők, vegyük Hornért és Virgiliust. Ez utóbbinak hangja pathetikusabb, s meglehet jobban megragadja a fiatal képzelődést, — de lehet-e itt kérdés arról, melyik az eredetibb, midőn Virgilius sokban utánozta Hornért?— Azon költő műve, ki a természet hű utánzója, sokkal egyszerűbb szokott lenni, s mondhatnók-e azért, hogy nem eredeti ? A természet oly nagy úr, mikép követőit sem szabad szolgáknak neveznünk.— „Ha szabad nagy dolgokat kicsinyekhez hasonlítni“ — a természet oly uralkodó, mint Nagy Károly, kinek