Budapesti Hírlap, 1856. július (151-177. szám)
1856-07-22 / 169. szám
Pest. Kedd. Megjelenik e lap, vasárnap az ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel .ElőfizetésiMJ : Vidékre : fé 1 évre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: fé 1 évre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be- iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számíttatik.— Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten BUDBP Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. HÍRLAP. Távirati (magán)-sürgöny. (Érkezett a „Budapesti Hírlap“ szerkesztőségéhez tegnap hétfőn d. u. 2 óra 45 perczkor.) Bécs, jul. 21. Saragossában Falcon bnok alatt junta alakult a cortes-gyülésnek ott összegyűlt tagjaiba . Arragónia és Spanyolország több más területe fölkelt. Barcellonában a rend helyreállittatott s a nemzetőrség lefegyvereztetett. Előfizethetni helyben: a lapkiad. hivataliban, Egyetem-utcza, 2-dik aztai, földszint; vidéken minden ev. kir. postahivatalnír. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt béremeletesítve egyenesen a ktádé hivatalhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. Császárné 0 Felsége a tegnapi nap folyamában igen jól érezte magát; éjjel igen nyugodtan aludt és a legohajtottabb jóllétnek örvend. Császárné 0 Felsége betegágyának első és legfontosb szaka be van fejezve , minélfogva az orvosi jelentések megszűnnek. Laxenburg jul. 20, 1856. Regg. 7 óra. Seeburger, s. k. háziorvos, cs. k. Apostoli Felsége egy b. firuck pénzügyministerhez f. hó 15-kéről intézett legfelsőbb kézirat tartalma szerint az évek ritka sorának tekintetéből, melyeket ezen pénzügyministeriumi főnökök : Báró Schwarzhuber Antal, és b M ü n e h-Bellinghausen Antal, továbbá h. Salzgeber Péter a földadó-kataszter főigazgatója és osztályfőnök . Felsége szolgálatának szenteltek, kegyelmében indíttatva érzé magát őket a további szolgálattételtől kitűnő, hű és sikeres szolgálataikkal legmagasb különös megelégedésének kifejezése mellett fölmenteni s egyszersmind a jelenleg szünnyugalomban létező Karchberg Ferencz osztálytanácsost a kereskedelmi ministeriumban , valamint Widschgo Ferencz Leodegar lovag, Schlechta Ferencz báró pénzügyministeriumi tanácsosokat, továbbá dr. Hock Károly lovag ministeri tanácsost és alpraesidenst, osztályfőnökökké a nevezett ministeriumokban az erre nézve rendszerezett javadalmakkal legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége legmagasb aláírásával ellátott okmány által Fedrigoni Richardot, a 19. csendőrezred cs. k. őrnagyát, több mint harmincz évi szakadatlan és sikeres szolgálatai elismeréséül az austriai csász. állam nemesi rangjába nemesi czim- és „eichstadti“ melléknévvel fölemelni méltóztatott, a cs. k. Apos toli Felsége f. évi jul. 13-ki legfelsőbb határozata által Behorovszky Miklós ügyvédet Pesten, tanúsított hü érzülete s az államnak tett szolgálatai elismeréséül, a Ferencz József rendjellel legkegyelmesebben feldiszíteni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. hó 14-diki legfelsőbb határozata által Gabriely János számutánvizsgálót a cs. k. kereskedelmi ministeriumban, számvevő tanácsosi czim- és ranggal dijelengedés mellett fölruházni méltóztatott. A k. firuck pénzügyministerhez leérkezett f. hó 15-ki legfelsőbb kézirat tartalma szerint a cs. k. Apostoli Felsége legkegyelmesebben indíttatva érzé magát, ns Kreisse András, ns Habermann Ferencz, b. Schönstein Károly, Ferro József lovag és Trifunácz Pál ministeri tanácsosokat a cs. k. pénzügyministeriumban, hosszú évi, hű és sikeres szolgálataikkal legmagasb megelégedésének kifejezése mellett, a jól kiérdemelt nyugalomba helyezni. A belügyminiszer egyetértésben az igazságügyminiszerrel Kun Bertalan szolgabirósági hivatali tollnokot, szolgabiróhivatali segéddé valamely vegyes szolgabiróhivatalnál Magyarországban kinevezte. A belügyminister egyetértésben az igazságügyministerrel Oberrecht Ferencz szolgabiróhivatali tollnokot valamely vegyes szolgabiró hivatal segédjévé Magyarországban kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, julius 21. I. (Politikai szemle.) A hozzánk érkezett legújabb külföldi lapok Spanyolországból csak júl. 14-ig terjedő tudósításokat hoznak, melyek azonban érdekes részleteket tartalmaznak, közvetlenül a kormányváltozási mozgalmakról. E részletek tisztább színben engedik látni a történteket s az egészet úgy tüntetik föl mint egy O donneli tok által már rég előkészített államcsínyt.Azon vita, mely Odonnell és Escosura belügyminister közt előfordult, csak ürügy volt, s a tok által várt alkalom,terve valósítására. A levél,melyből ez adatok merítvék, 14-én azon pillanatban adatott postára, midőn az ágyúk megzördültek, és a harcz kezdődött. A proclamatio, mely Spanyolországot ostromállapotba helyezi, a hivatalos lapban 14-n reggel egyszerre volt olvasható az új ministeriumot kinevező rendelettel, mi mutatja, hogy e rendszabály nem a felkelés következtében hozatott, hanem az előrelátott mozgalom megelőzésének reményében. A dolog ez állását látva a cortesgyűlés,a mondott napon 14-n, elnöke Infantenok elnöklete alatt, összeült és 90 szóval 1 ellen megrovási indítványt fogadott el az uj kabinet ellen Feleletül erőhatalom kergette szét a képviselőket A tisztes bnok don Miguel, az Izabella királynéhoz hű ragaszkodásukról ismeretes alabárdosok főparancsnoka, nem akart azállamcsínyhez csatlakozni, s lemondott; helyébe tüstént Conchanak neveztetett ki. Ez utóbbi a palotai őrizeten talált nemzetőrséghez beszédet akart tartani,de úgy látszik szavainak kevés sikere jön , mert a nemzetőrség ha nem egészen, de legnagyobb része a felkeléshez állott. Ezeké volt azon 12 ágyú, melyet a királyi csapatok a cebada-piaczon elvettek. Azt ugyan tudjuk, hogy a felkelés Madridban 16-dikán elnyomatott , de a lapunk élén olvasható távirati sürgöny mutatja, mikép ezúttal is az utolsó szót nem a fővárosban, hanem a tartományokban fogják kimondani. — Ott pedig a forradalom csak most kezdi szervezni magát. — A tartományok egymásután O’Donnel ellen nyilatkoznak, s a Saragossában több cortes-gyűlési tagokból alakult junta valószínűleg az új kormány ellen szervezett harcz középpontjává, és Spanyolország egy súlyos belháború szánandó áldozatává lesz megint. Saragossa példáját követve Bilbao és Logrono is O’Donnel ellen nyilatkozott. Ehhez járul, hogy azon két progressista tag, kik az új ministerium névsorában említve vannak, Luzuriaga és Bayarri, Espartero barátjai, nem is voltak Madridban s egyezésük nélkül írattak a ministeri névsorra, s így igen valószínű, hogy a nekik szánt tárczákat elfogadni nem fogják. Ekkér meghiúsul O’Donnellnek azon terve, miszerint e két névnek a kabinetbe fölvételével sikerülene szakadást előidéznie a progressista táborban, s annak egy részét maga mellé nyernie, legalább addig, míg a harczban diadalmaskodik,midőn az alkalmatlan elemet eldobhatandó magától. Franczia lapok Narvaeznek Spanyolországba visszatértét emlegetik. Mi czélja legyen ott, bajos gyanítani. Kezet akar-e nyújtani O’Donnelnek s segítni megdönteni az 1854-ben maga O’Donnel segélyével alapított kormányt ? Tehát barátságosan kezet szorítana két engesztelhetlen ellenség, kik közt legmérgesebb gyűlölet létezik. Ha a két trigy pillanatra csakugyan egyesülne, hogy diadalra juttassa az ellenforradalmat Spanyolországban, bizonyosnak lehet tartani, hogy a győzedelem másodnapján még élénkebb harcz keletkeznék köztük, valameddig egyik a másikat meg nem semmisítené. És a két kielégíthetlen vagytárs közti harcz árát ismét az ország fizetné meg. Hogy a spanyol eseményeket a szomszéd Francziaországban legnagyobb érdekkel kisérik, nem csodálhatni, hogy a franczia kormány a határt őrszemmel kísérő csapatok felállítása által gondoskodik a szomszédban kigyúrt lángok legkisebb netaláni átcsapásának meggátlásáról, csak kötelességet teljesít, hogy egyébiránt Napóleon császár spanyol ügyekbe tettleg beavatkozni szándékoznék, ezt párisi hivatalos körökben egyáltalában tagadják A hannoveri első kamra jul. 16-iki ülésében csaknem egyhangúlag elvetette az e kamra szervezetét illetőleg a kormány által javaslott módosításokat. Csaknem egyhangúlag kijelentette, miszerint oly kiterjedt kinevezési jog, mint a javaslat szerint a koronának fogna tulajdoníttatni, a kamrát minden fügetlenségtől megfosztaná. Egy túrini lap, az „Armenia“ elég bátorsággal bír, a piemontiaknak az igazságot szemükbe mondani. Alessandria erődítése, úgymond, politikai katonai és gazdászati szempontból ítélhető meg, de az arra fordított költségek bármely tekintetben is balgák és kártékonyak az országra nézve. Ki van tulajdonkép, kérdi az „Armonia“, fenyegetve? Austria vagy Piemont? Piemont 1848 óta kétszer szál síkra Austria ellen, s bár legyőzetve, nem szűnt meg Austriát jegyzékek, jegyzőkönyvek, hírlapok, parlamenti beszédekkel fenyegetni, s mi századszor is ismételjük, hogy mi egy harmadik kitörést készítünk elő és semmi másra nem várunk, mint hogy az óra üssön. S aztán panaszkodunk, hogy Austria előre gondoskodik - e vagy ama pontot erősíti. Miniszereink sajátságos emberek. Ők folyvást lesben állnak és vádolják az ellenséget, hogy árkok, sánczok és várakkal látja el magát. Hati Piacenza erősítését fenyegetésnek tekintitek, miért ne tekintené Austria Alessandriátokat ugyanily szemmel. A „Corresp.italienne“ tudtul adja, mikép Szardinia fölvétetett azon bizottmányba, mely a dunai fejedelemségek állapotának megvizsgálásával és szervezetük alapjainak megvetésével meg van bizva. Az „Ind. beige“ bécsi levelezése szerint egy hivatalos közlés megerősíti, mikép Balsh Theodor bojár és Ghika Sándor herczeg (tehát nem a mostani fejedelem) kajmakámokká kineveztettek, az első Moldvába, a második Oláhországba. Beiktatásuk legközelebb fog végbemenni. Parisban nagy sensatiót gerjesztett a „M. Post“nak ama legutóbbi czikke, mely a franczia-angol szövetség felbontását javasolja. Azonban nincsenek tisztában azzal, hogy váljon ama czikk Paris vagy Londonban készíttetett-e. A „Nord“-nak távírják, miszerint Oroszország az általa alakított görög légiót Görögországba vissza akarván küldeni, azokat elfogadni a görög kormány vonakodik, s azoknak Odesszába visszatérését sürgeti. Egyszersmind a görög kormány az angol admirált felszólította tiltakozása támogatására Közép-Amerikában Guatemala , San Salvador, Honduras és Costa Rica négy kis köztársaság egyesült Walker ellen, hogy öt fribuszterjeivel együtt kiverje Nicaraguából. A délamerikai köztársaságok vagy már polgárháborúban vannak, mint Venezuela, vagy annak szélén, mint Peru és Bolívia. Csak Chili s az Argentini Köztársaság kivévék e szomorú helyzetből. Az Egyesült államokban Fremont praesidens-jelölt mind több tért nyer Fillmore fölött, ki a know-nothingok nagy részének támogatását elvesztette. A tunisi bey a kormánya alatti lakosoknak némi chartafélét ocrogált, mely a közjövedelmek kivetését eddiginél igazságosabb alapokon szabályozza. sz. Július 22.1856. kötelessége van : először a vámjövedelmet, mint az állambevétel egyik leglényegesebb részét, lehető legmagasabb fokra emelni; másodszor oly vámrendszert léptetni életbe, mely a szabad bevitel által a belipart ne tegye tönkre , s a szabad kivitel által a belföldi ipartól ne vonja el a szükséges nyersanyagot. Ami a vámjövedelmet illeti, az újkori nemzetgazdászat egyenesen elveti azon elvet, hogy e jövedelmet lehető legmagasabb vámtételek által kelljen nevelni, s azon helyesebb elvet fogadta el, hogy csekély vám által a forgalom növelendő s vele együtt a vámjövedelem is. A m. kormány szintén ez utat választó, és, miként a hivatalos kimutatásokból látjuk, elég kedvező sikerrel. A vámjövedelem (a bevitelből) 1852-ben tett — — 21,626,243 ft a kivitelből— — — 1,088,113 ft 1852-ben összesen 22,714,356 ft 1853-ban a bevitelből — 20,987,373 ft a kivitelből — — —, 1,016,957 ft 1853-ban összesen 22,004,330 ft tehát csökkent — — 710,026 ft csekélységgel, daczára annak, hogy a vámtételek roppant mértékben leszállíttattak, pedig 700,000 forint az összes állambevételhez képest valóban eltűnésig csekély összeg, mely a kereskedelmi szabadság tágításának egyéb előnyei által százszorosán pótoltatik. 1854. jan. 1. még tetemesebb vámleszállítások történtek s mind 1854. mind 1855-ben az összes vámjövedelem az előbbi évekhez képest alig 3 millióval csökkent , mert 1854- ben — — — 19,068,677 ft. 1855- ben —■ — — 19,666,482 ft. lett, tehát 1855-ben az előbbi évhez képest ismét 600,000 fttal növekedett. Ebből kettő következik : először az, hogy a kereskedelem, mely csak lassanként szokta magát beletalálni minden újításba, 1855-ben már is azáltal igazolta kormányának elvét, hogy a vámjövedelem ismét 600.000 fttal növekedett, mi azon reményre jogosít, hogy ezen növekedés, főleg most a béke helyreállta után, folyvást haladni fog; másodszor azt, hogy az állam nem riadt vissza azon múlandó áldozattól, melyet életrevaló elv kedvéért hozni kellett, így jó példával ment elől az iparosoknak, kiket az új rendszer által tán csekély, múlandó veszteség érhetne! A második kérdés az : igaz-e, hogy az új vámrendszer következtében a belföld külföldi árukkal elárasztatik s hogy a beliparnak tönkre kell jutnia ? Nézzük a számbeli adatokat: 1852- ben a bevitel értéke volt 199,361,761 ft 1853- ban — — — 197,392,533 ft tehát nemcsak nem gyarapodott a bevitel, hanem ennek értéke még 1,969,228 fttal csökkent is daczára annak,hogy 1853. már a leszállított beviteli vám divatozott. Ha pedig az átalános kereskedelmi mérleget veszszük, 1852-ben a bevitel értéke — — 199,361,761 a kivitelé — — — 186,490,312 tehát a mérleg veszteleges (passiv) volt — — 12,871,449 ft tál; ellenben 1853-ban a kivitel értéke — — — 217,562,184 ft a bevitelé pedig — — 197,392,533 ft tehát a mérleg nyerőleges (activ) volt — — 19,169,651 ft E szerint 1852 és 1853 közt 32,041,100 ftnyi különbség mutatkozik, melyet a birodalom kereskedelmi mérlege megjavult.Ez úgy hisz szük kézzel fogható tanúság a kormány elvének üdvös volta mellett. Hogy az olcsó beviteli vám mellett a bevétel szaporodása és a belgyártmányok fogyasztásának csökkenése lehetséges, nem tagadjuk, de ez nem azért fogna történni, mert a közönség a külföldit jobban szereti a belföldinél (ily előszeretet legfölebb néhány különcznél fordulhat elő), hanem mivel a külföldi áru, a szállítási költség daczára is jobb és olcsóbb a belföldinél. S miért ne állíthatna elő a belipar szintoly jó és szintoly olcsó árut? 1853-ban mintegy 7,0 millió áru gyapjút vittünk ki egyedül a német vámszövetség tartományaiba , melyek az abból készített posztót Amerikában adták el; nem lehetne-e nálunk is e posztót gyártani s igy nemcsak a nyersanyag termesztése, hanem a feldolgozás körüli nyereményt is zsebünkre tenni? Igaz, hogy Észak-Amerika 1853-ban „német, posztót rendelt meg, de nem azért ám, mert német, hanem mivel jó és olcsó. Ugyanazon évben összesen 22 millió értékű nyers gyapjút vittünk külföldre s onnan majdnem 12 millió árán gyapjú gyártmányt hoztunk be, tehát saját nyersanyagunkat drága pénzen dolgoztattuk fel külföldön! Még egyet ! A nyersanyag alkalmasint azért vitetik ki, mert a külföldi gyámok többet fizet érte, mint a belföldi, s igy tehát még a nyersanya- AZ ÚJ VÁMRENDSZER, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL MAGYARORSZÁGRA. 4. Midőn még a közbenső vámsorompók választották el Magyarországot a birodalom nem magyar részeitől, a birodalmi be- és kiviteli vámok kevéssé érdekelték a magyar embert. Ritkán történt, hogy áruit vagy terményeit egyenesen vitte külföldre, hanem rendesen az úgynevezett örökös tartományokba adta el azokat, onnan aztán, második kézből, kerültek külföldre. Ő csak a közbenső vámot fizette, az általános kiviteli vámot azután a cseh vagy morva közvetítő vállalta magára. Szintúgy állt a dolog a bevitelre nézve: Magyarország jobbadán csak austriai gyártmányokat vitt be, sőt a külföldieket is rendesen csak második kézből a bécsi vagy prágai kereskedőtől vette, s igy itt is csak a közbenső vámterhelést. Mióta azonban egész Austria egy nagy vámterületté lett s a közbenső vámkorlátok lehulltak, mióta a magyar embernek vállalkozási szelleme is annyira fejlődött, hogy átlátni kezdé, miszerint közvetítő nélkül is közlekedhetik a külfölddel, az austriai vámrendszer Magyarországra nézve is közvetlen fontosságú, s annak minden változása nálunk is megérezhető. Az új austriai vámrendszernek alapelve nem titok;a korlátlan kereskedelmi szabadság elve az, mely fokonkint akar keresztülvitetn. A tilalmi rendszer, melynélfogva a belipart fenyegető bizonyos árunemek bevitele egyáltalában tiltva volt, elejtetett s ennek helyébe — mintegy átmenetül a teljes kereskedelmi szabadsághoz —■ oltalmi vámrendszer lépett életbe, melynél fogva minden áru behozható, egyedül azon megszorítással, hogy azokra, miknek tekintetében a belföldi ipar a külföldivel még nem igen versenyezhet, valamivel nagyobb vám rovatott, míg a kivitelt már most is lehető legcsekélyebb vám terheli. Minthogy, miként mondtuk, az oltalmi rendszer csak átmenet akar lenni a teljes kereskedelmi szabadsághoz, természetes, hogy a m. kormány az oltalmazott czikkek beviteli vámát lassanként mindinkább csökkenti. Ez nagy elégületlenséget idézett elő a belföldi iparosok bizonyos osztályai közt s ezen elégületlenség a sajtó egy részében is talált kifejezést, míg ennek más része a kormány elvét s a szabadság felé haladást védelmezi. Tekintsük e tárgyat először átalános austriai, azután külön magyar szempontból. A kormánynak, a vámrendszert illetőleg kettős