Budapesti Hírlap, 1856. augusztus (178-202. szám)

1856-08-07 / 183. szám

s volt úrbéri illetőségtől elkülönzése a volt földes­­,uraságnak minden engedékenysége, sőt áldozata daczára­ sem jöhetett létre barátságos után. Ha kel­lene, tudnánk nevezni helységet, melyben az uraság­­ritka nagylelkűségből kész volt lemondani a kö­zös legelőből öt megillető részről; továbbá a ■mintegy 4000 pengőforintra rugó öszvegről, mely ez irtásföldek megváltási díjából neki járt; ezen­­ejfölül szabad tetszésükre hagyta a határ bárme­lyik részét számukra választani : ezen oly megle­h­­­őleg kedvező föltételeket egyik nap hálával fogad­­jta a község, de csak azért, hogy másnap minden­­értelmes és jóakaratnak nem csekély buzgóságára­­annál nagyobb tűzzel protestáljon ellenük. — A­­termés vidékünkön általában reményen fölül jól ütött ki. Az őszi mindenütt—a szalmát kivéve —­­ nemcsak mennyiségre több, de kivált minőségre jobb a távolinál, egy magra 8—9-et bátran vehetni. Az­­árpa ritka ugyan, de­ mégis egy mag után hétre szá­­míthatni. Hanem a takarmány dolgában roszul ál­lunk , gazda legyen az, ki jövő télen annyi darab­­marhát képes legyen kitartani, mennyit ez idén ki­tel­el­tetett. Egyébiránt e tekintetben a kukoricza­­szár is sokat segíthet, s igy nincs okunk előre két­­tségbeesni, hanem arra igen is sok okunk van, hogy ■az isteni gondviselésnek ezen áldásos termésért őszinte hálákat adjunk. Napi hirckis események. Budapest, augustus 6. 2­0 eminentiája Scitovszkky János bi­­­­bornak és hg prímás f. hó 4-kén délután Budára ér­kezett, hogy a t. ez. irgalmas rend­ átalakulási ügyeit­­ elintézze. Tudniillik a magyarországi irgalmasrendi zárdáknak a többiektől elkülönítése által uj provincia alakulván, uj provinciális választásáról van szó. * Az 1857-re hirdetett naptárak seregéből az első, mely a nyilván­osság sorompói közt megjelent, a D­é­l­i­b­á­b-n­a­p­t­á­r, (szerkesztették b. P­o­d­ma­nic­z­k­y , Degré és Friebeisz. Első évi fo­lyam. Pest, kiadta Friebeisz István, Emich Gusztáv bizománya. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál ,1856. Magas negyedrésben 300 lap, 130 fametszet­tel. Bolti ára 2 pft. E naptárra eddig 7433 aláíró jelentkezett, mi irodalmunkban, még naptári vállalatra is igen jelentős szám, s e mellett a kiadó jelenti, s miszerint 1200 aláírónak példány nem jutván, egy második kiadást rendez , melyre előfizetések jövő September hó közepéig fogadtatnak el. Tartalma a rendes naptáron s az ahhoz tartozó jegyzeteken ki­inl egy teljes szépirodalmi album, továbbá közhasznú ismeretek tára, mely a legkülönbfélébb tárgyak vál­tozatos egyvelegével mulattatja és oktatja az olvasót, végre az obligát czím- és tiszti névtár, s iparosaink hirdetményei. A szépirodalmi csarnok novellákat s elbeszéléseket ad következő szerzőktől: Császár Ferencz, Bernáth Gáspár, gr. Lázár Kálmán, Degré Alajos, b. Jósika Julia, Bulyovsz­­kyné, J­ó­k­a­i Mór, B­ü­k­f­y Zachariás (ák­jév) és Kazinczy Gábor. Vígjátékot: Kovács Páltól­, Költeményeket: Lisznyay, Tompa, Lévay,­­Tóth Kálmán, Erdélyi J. Vajda és Székely Józseftől. A közhasznú vegyesek rovatában leíráso­kat, és értekezéseket : Szál­bek György, Ke­essey Kálmán, Erkövy, B. M., Er­dey , Bo­rosa, Cserhalmy, gr. Festetics, K. P.,A­­maniczky, G­á­s­p­á­r János , Bodor és Szo­­kolay-tól. A gazdagon változatos bértartalommal a külső kiállítás disze is egészen arányt­­art s a kiadó mint látszik mindent elkövetett, hogy azon szép pártolásnak megfeleljen, melyben vállalata részesült. A közlött munkák és czikkek ismertetését, valamint­ bélértékük megítélését tárczánk fogja teljesíteni.­­ A Lam­pel Robert ur által kiadott őskori classikusok közöl közelebbről megjelent a­ 8/9 és 10-d. kötet. Caesar polgárháborúja 1- 2- és 3-d füzetFordította Sárváry Béla. Minden egyes füzet ára 24 kr­pp. A classics literatura minden barátai­nak ajánljuk e vállalatot, s­­a kiadó, mint tuiszszük, nem alaptalanul számol leghatályosb támogatásra mindazok részéről, kik a magyar nyelvet nem csak anyanyelvükül, de egyszersmind ,nemzeti kincsül is ismerik.. . Miután az austriai nemzeti bank itteni fiók-leszá­­mítoló hivatalánál nagy szükség kezdett mutatkozni kis bankjegyekben, a pestbudai keresk.- s iparkamra e szükség elhárítása végett Bécsbe az illető igazga­tósághoz folyamodott, mely ezen körülményt figye­lembe vévén, az intézet beváltó pénztárát azonnal egy millió forint kis bankjegygyel látta el. * A P. Ll. jólértesült kútfőből írja, hogy azon vi­­tály, mely a magas kormány, s F. F. és társa közt dohánygyárának annak idejében megtörtént átadása végett fenforgott, közelebb kiegyennlít­etett. A kár­pótlási összeg, mint állítják, 200,000 pftra rúg. * Berlini előkelő­­színművész Dörin­g úr az itteni német színpadokon bevégezvén vendégsz­erepeit, f. hó 5-n utolszor lépett fel Brachvogelnek többször egy­másután tetszéssel adott „Narciss“ czim­ű szomorú­­játékában, mely az újabb drámairodalom legjobb ter­mékei közé tartozik, s a tisztelt vendégnek a czím­­szerepben méltó alkalmat ad magas művészetét ki­tüntetni. Döring után Rott és Kunst urakon kívül S­e­e­b­a­c­h k. a. is vendégszereprend a német szín­házban. Utóbbi már holnap váratik ide, s mint hírlik Gutzkow legújabb darabjában, „Ella Rose“ban is föl fog lépni, valamint Laurie „Essex“­ czím­ű szép szomorújátékában, melyet Szigligeti úr fordít a nemzeti színház számára. * A pozsoni nyilv. főreáliskola ez idén hatodik évi programmját adja ki. Tartalmaz a rendes iskolai tudósítványokon kívül, melyek a tanoda történeti és statistikai állapotára vonatkoznak és az intézet igaz­gatója P­a­b­­­as­e­k Mátyás úr által közöltetnek,,két értekező czikket a német prosodiáról és metricáról a német nyelv alaptörvényeiből kifejtett szabályok nyo­mán, és egy rendszeres átnézetet Magyarország ma­darairól. Az évkönyv szerint a tanári testület az igazgatón kívül 20 egyénből áll. A könyvgyűjtemény 1855­­végével volt 3646 kötet, 1856-ban vétel, csere s ajándék útján 522 kötettel szaporodván, je­lenleg áll 4168 kötetből. A reáltanulók összes száma a beiratási jegyzőkönyv szerint 378; rendes: 362; rendkívüli : 14; magán : 2; pozsoni: 118; más vi­déki : 188; más koronaországi : 72. Anyanyelvük szerint : német 255 ; magyar 87; tót 23; lengyel 6; cseh ,3; szerb 4. A vasárnapi tanulók összes száma 74, ebből rajzoló 26, nemrajzoló 48. A főiskolákkal egybekapcsolt alsó-reáliskolák számára tanári jelölt 2. A tanítási nyelv a német. A magyar nyelv három tanfolyamra oszlik. Az elsői és második azon növen­dékek részére van rendelve, kiknek a magyar nem anyanyelvűk, s itt a tanító oktatási eszközül a német nyelvet használja , a harmadik folyam a magyar nö­vendékek részére van rendelve, s itt az oktatási nyelv a magyar, s a tanítás tudományosabb és kimerí­tőbb. A magyar és tót nyelv, valamint az énektanítás díjtalanul történik. * Az Eperjes mellett megnyitandó n­a­g­y­ s­á­­r­o­s­i műmalom, melynek üzleti kiterjedésével köze­lebb megismertettük az olvasót, mint hírlik, néhány hét múlva megkezdi működését. A gépészeti műhely igazgatása Doming William úrra bízatott. A vállalat vezetője R­a­i­n­e­r C­­ur mint említők felsőbb helyen engedélyt nyervén egy részvénytársulat alakítására, ennek folytán az eddigi társulat tüzetes programmja, az illető aláírási ívekkel együtt néhány nap múlva meg fog jelenni,­­s az aláírás az alapszabályok értel­mében alkotott ezer darab 200 pftos részvény felére, azaz 500 darabra, melyek közt azonban az alapítók által eddig kifizetett 200 darab is foglaltatik, i. é. augustus 11-től 23-ig következő feltételek alatt me­nend végbe. Az aláírás alkalmával az alapszabályok értelmében minden részvény után 20 pet azaz 40 pft fizetendő be; a részvényeseknek ezután összehívandó közgyűlése folytán a többi 8 pet havonkénti részle­tekben 20 petjével Thror Lajos urnál Eperjesen lesz lefizetendő. Azon esetre, ha az aláírók fölös számmal jelentkeznének, a potior­ius az előbbieket illetendi s a fölösek­­által befizetett biztosíték azon helyen, hol a fizetés történt, levonás nélkül fog nekik visszatéríttet­ni. Az aláíró közönség nagyobb kényelmére aláírási ívek, valamint a társulati alapszabályok következő helyeken lesznek kitéve : Bártfán Hauser János — Debreczenben Hardtel Vilmos — Eperjesen Thror Lajos — Iglón Fest Imre — Kassán Benczúr Vilmos, Késmárkon Heusch J. G. — Lőcsén Teöreök István — Miskolczon Kubacska István — Nyíregyházán Kobi­­litz Dániel —­­Pesten Ríró György — Bécsben Schwarcz C. M. uraknál. * S­z ö 11 ö s r ö 1 (Nógrád megyéből) írják nekünk, hogy ottani lakos R. J. házában jul. 20-án eddig még ismeretlen módon tűz ütött ki, melyet a mindenfelől gyorsan elesiető lakosság s a jó állapotban kéznél levő tűzoltószerek segélyével az igen erős szél da­czára annyira sikerült korlátozni, miszerint csak azon házra, melyben támadt, s a melléképületre szorítko­zott. Felette sajnálatos ez alkalommal három ember­élet vesztése, nevezetesen a kárvallott leányáé s két fiáé , kik mély álomban feküdtek , midőn a tűz kiütött , s áldozataivá lettek , mielőtt hiány­zásukat az oltó nép észrevette volna. Egyébiránt az emberbaráti áldozatkészség is alkalmat talált itt magát dicséretesen kitüntethetni, s kötelessé­günknek érezzük a velünk közlött tudósítás alapján Cziffra András és Vasas János lakosokat kü­lönösen kiemelni, kiknek saját életük veszélyezteté­sével sikerült egy öt éves leánykát s egy 9 éves fiút a lángokban,álló s minden perezben beomlással fe­nyegető ház ablakán kiszabadítani, és a bizonyos tűz­­halál lángtorkából kimenteni. Megindítóbb köszönet s hála alig létezhetik, mint az, melyet e két kis gyer­mek gyönge ajka rebegett a derék szabadítóknak Nemes tettük emléke pedig kitörülhetlenül fog élni­ az egész község szívében. * Hozzánk érkezett tudósítás szerint jú­. 24-kén Beszterczebánya közelében egy lőpormalom két vas­darab vigyázatlan kefelépe a ezáltal támadt tűzszik­­ráit következtében a jégbe röpült, smely ■ esemény annyival szomorúbb, miután ezúttal­­három ott fog­lalkozó kovácslegény igen súlyos s maga a kovács­mester életveszélyes sérülést szenvedett. * Hogy a gondatlan tréfa m­ennyiszer válhatik a legkeserűbb komolysággá, újabb tanúság erre azon tény, melyről közelebb­ Zu­ck­er­s­d­o­rf pozsonme­­gyei helységből értesülünk, hol két parasztgyermek egy 11 éves leányka játszótársukat kezénél és lábá­nál fogva addig hiitálták, mig az kezük közt eszmé­letét veszté, s e tréfa következtében a lehető legha­marabb alkalmazott orvosi segély daczára néhány óra alatt kiadta lelkét. — Ez is egy szomorúan ta­nulságos intés, mennyire szükséges, hogy a szülők kellőleg ügyeljenek gyermekeik játékára, s általában ne engedjék meg nekik, hogy oly játékkal töltsék idejöket, mely komoly veszélylyel járhat. A közsé­gek pedig állítsanak kisdedovókat s játék-kerteket, hol a mulatságot egyúttal haszonnal párosíthatják. — Tegnap kaptuk Kolozsvárról a következő iro­dalmi, jelesen nyelvészeti újdonságot: „A magyar nyelv sajátságairól. Irta Györ­gy a­i Fe­rencz. Kolozsvárott, az evang. reform, főtanoda be­tűivel. MDCCCLVI.“ (Ára 50 krp.p.) Ajánlva hídvégi gróf Mik­ó Imre ur ő excjának, ki azon „kisházában a szellemi és anyagi jólétet emelni, a mivelődés ter­jedését elősegítni, munkás élete feladatául tűzte.“ A munkába belé pillantani elég, hogy minden, kit a ma­gyar nyelv és nyelvészet érdekel,­ azzal közelebbről megismerkedni vágyjék, s mi is azért kedves köteles­ségünknek ismerendjük ez előleges ismertetés és ajánlás folytán, a minden esetben hasznos tartalmú könyvről tárczánkban bővebb ismertetést adni, addig is annak derék s közjóra munkás szerzőjét, jelenleg Kolozsvár városa tanácsosát szívesen és barátilag üd­vözölvén. * A Saphir M. G. ur által becsületsértés miatt megindított perben, melynek végtárgyalása Bécsben f. hó 4 kén ment végbe, a vádlottak mind bűnösök­nek nyilváníttattak, s V­a­­­d­e­c­k Rudolf (Wagner) egy havi, Z­a­n­g Auguszt 3 heti, Semlitsch L J. hat heti és Schwarczer Ernő háromheti bör­tönre , s a két szerkesztő (Zang és Schwarczer) mindegyike biztosítékaikból 100 pft. elvesztésére, va­lamint az őket elmarasztó ítéletnek lapjaikban há­romszori közlésére ítéltettek. Az elmarasztottak ezen ítéletet feljebbezték. | TARCZA.­ ­ Néhány szó Arany „Toldi” járói. II. (Vége.) Mindezekből, s abból , mikép G. ur lehetőnek tartja, hogy „Toldi“-t szerinte „nem népies“ mo­dorban is meg lehetne írni, azt veszszük ki, mikép G. ur nép alatt mindenesetre egy nemzet alsóbb osztályát érti, és hogy az, ki szerinte népies költő, oly közönséget képzel maga előtt, mely alsóbb műveltségi fokon áll , mint maga a költő. Különben miért tenné magát a költő tudatlanabbnak, korlátoltabb világnézetűnek, mint a minő ? G­­ur szerint a tárgy nem kívánja meg, hogy valaki a nép nyelvén írja meg a népéletből vett tárgyat, mert hiszen Toldit meg lehetne írni a nép egyszerű nyelve nélkül is. Miután bár pl. Toldiban nem a tárgy kényszeríti a költőt úgy írni, amint ír, s magát alsóbb álláspontra helyezni , következik, hogy úgy képzelte magát, mintha a néphez be­szélne. Íme hát ez közöttünk az egyezés és különbség : G. ur azt mondja, Arany a nép nyelvén itt — ezt én is elismerem — ez tény. G. ur azt hiszi, Arany egy alsóbb műveltségű közönséget tartott szem előtt. Én azt mondom , hogy csupán tárgyát tartotta szem előtt, s tárgyához híven vette a nyelvet, a ha­sonlatokat, a leírásokat a hős életéből közvetlenül. Ezzel a fenforgó kérdés határvonalát elhúztam, melyből differentia származik, így G. úr a naivitást a költő naiv felfogásából­­ magyarázza. Én ellenkezőleg e naivitásból magyarázom azt, hogy a költő fölüláll tárgyán , midőn Miklóst és Benczét részint félig, részint egészen comicus alakká teszi ez egyének naivitása által. G. úr azt állítja , hogy a költő idegen fölfogás szerint írta „Toldi“t; én ellenkezőleg azt állítom, hogy csak helyes és egyetlen czélszerű felfogás szerint dolgozta föl az Ilosvai Péter által írt mon­­dát. (Mellékesen szólva szeretném tudni , hogyan rajzolná le Barabás Toldi Miklóst népies és nem né­pies fölfogás szerint.) Miután nemcsak a kiindulási pontot, hanem egy lépéssel tovább, következtetésben és alkal­mazásban is látom G. ur gondolkodását — tisztán kimondhattam, hogy G. ur a költő közönségét 1 - x.n­.n­­a ayabályozhatja.­­ Hogy ez nem helyes, egy két példával kell rövi­den kimutatnom. Longfellow pl. igen tudós s a világirodalmat ismerő költő. Múlt év végén je­lent meg tőle a „Hajavatha“ czím­ű hősköltemény, melyben mint ,e lap olvasói tudják, az indián élet van eposba foglalva. Longfellow nem írta köl­teményét az indiánok számára, hanem a műveit vi­lágnak. Ő az indián életbe helyezte át magát egész tárgylagossággal,s a hangban, nyelvben is az indián népet akarta jellemezni. Az a kérdés, megírhatta volna-e oly helyesen Longfellow e művét byroni stylben ? Vagy egy ■ drámát véve föl, egy népéletből vett színműben mondhatjuk-e, hogy az író, egy alsóbb néposztálya közönséget képzel a parterren ? Nem mondhatjuk, hanem a mű becsét azon kívül, hogy költői, el fogja dönteni az élethűség, hová a nép nyelve , a nép gondolkodása módjának hű előtük­­rözése tartozik. Nem bánom maradjon meg a „népies“ szó színi, elbeszélő és lantos költészetünkben oly művekre, melyek tárgya a népéletből vétetett; de akkor en­gedjétek meg, hogy legyen iparos, tengerész, he­gyi és völgyi, salonnai, polgári, vallásos, arszlán, proletár, gyári, kis és nagyvárosi, dunántúli, erdé­lyi és palócz költészet is ! — Mindezekben külön­böző fokú műveltség és különböző világnézet nyil­vánul.Én iiné, ha mind nem,számlálom is elő, legalább nagyában megnevezek néhány osztályt, — mig el­lenben G. ur igy osztályozza a költészet fajait: „népies“ és „nem-népies“. — Ez hasonló ahhoz, mintha azt mondanók, a költészet kétféle t. i. vagy classikai, vagy nem classikai. Azok, kik a classikai irodalmat megkülönböztetik, legalább szembeállítják vele a romantikáit. Hogyan van, hogy a nem-népi­essel szembetektre még eddig nem találtak föl — mindegy akárminő ~~ műszót az aestheticában ? Mindent összefoglalva, azt igyekeztem egyfelől kimutatni, mikép mig Ilosvai népi hiszékenységgel, naivitással adja elő „Toldi“ mondáját. Arany hű maradván a mondához, minden művészi eszközt föl­használ arra, hogy azt valószinüvé, s illusiónkat teljessé tegye. Másfelől személyei többnyire naivok lévén, a naivitás benne a fő elem, de nem a,G. ur által meg nem határozott „nép“ fö­l­fo­g­á­s­á­n­a­k, hanem a fő és mellék személyeknek naivitása. A ki­rály maga is, ki „az együgyü szívek nyelvét nagyon jól érti“ leereszkedő beszédeiben; de ezért lelki nagysága igen szépen s egyszerűen van föltün­­tetve. — A valódi költő hű marad tárgyához s azzal mintegy azonosítja magát; de a tárgyak ezerfélék lehetnek, s ezért kár a világirodal­­mat két részre akarni szakítni, népies és nem népiesre. — Még azon esetben is, ha a költő naivul hiszi a civilizáltabb ember által nem hitt dol­gokat, a „népies“ szó nem fölvehető mint aestheti­­cai kategória, mert a költőt nem­ tudománya vagy hiszékenysége szerint kell megítélnünk. A költészet­nek tárgya a szív és kedély, s ha ezek híven, hatá­sosan vannak festve, a tárgyi vagy csupán anyagi valószínűtlenséget is örömest megbocsátjuk a tár­gyát teljes és naiv hittel földolgozott költőnek, Salamon Ferencz: O’Donnell életéből. A világtörténetnek soha be nem fejezendő drá­májában mindig eddig élő ismeretlen alakok lépnek előtérre, s e nagyszerű dráma habár végellensége miatt nem lesz soha kikerekítve, mindig az újabb meg újabb meglepő jelenetek által teszi magát ér­dekessé a figyelve néző előtt. Azonban e figyelve nézőre nézve mint a jól készített drámában, az ese­mények bár meglepők és újak, de nem egészen vá­ratlanok. Mint a jó drámában, úgy a világesemé­nyek nagy színpadán sem történik semmi olyas, minek magvai előre el ne lettek volna hintve, így a spanyol kicsisek már pár évvel ezelőtt meglehetős­­ valószínűséggel lőnek megjósolva. Kész viszonyok­ból lehetett látni legalább a bekövetkezendő ese­mények minőségét, s azon nevek is, melyek a ké­sőbb szerepet játszható egyénekéi voltak, már el­tünedeztek. Most a spanyol események állanak elő e­­téren a világ színpadán s ez eseményekben a fősze­mély kétségtelenül gróf O’Donnell tábornok — ugyanazon O’Donnell, ki 1839-ben, mint főparancs­nok a carlisták vezérét C­ab­r­e­r­á­t Lucenánál meg­verte s ezért a kormány öt „lucenai gróf“ czimmel ruházta föl. 1840-ben Christina királynőnek, midőn ez a régenségről lemondott, nagy szolgálatokat tőn. 1841-ben miután Es­partero a kormányt kezébe vette, ez ellen összeesküdt, pártjával a modera­­dok­kal fölkelt ellene s egy seregosztálylyal ő foglalta el Pampelona fellegvárát, míg barátja, s ha­­sonlókép moderado Montes D’Oca Victo­­riában a „pronunciamiento“t idézte elő. Mindkét vállalat siker nélküli volt, s Montes D­’ Oca elfo­gatván agyonlövetelt. O’Donnell ekkor­ külföldre me­nekült,honnan csak a győzelemherczeg megbukása után 1843-ban tért hazájába. Ezután négy évig volt mint tábornok Cubában, Spanyolország legfontosabb gyarmatában, hol egy vitéz de vérengző­­ezred fö­lött volt parancsnok. Itt nagy vagyonra tett szert. Innen visszatérvén Narvaez harmadik m­iniste­­riumában, mint a lovasság főigazgatója nevezetes hivatalt tölte be, s senator volt. Bravo-Murillo alatt igazgatói állomását elvesztő, az ellenzék sorába állt s ennek segédkezet nyújtott, hogy a kormány által tervezett alkotmányi­ átvizsgálást meghiúsítsa. A San-Luis ministerium elleni ellenszegülés követ­keztében a Canari-szigetekre lön száműzve, da Madridban lappangott egészen a következő évben kitört februári forradalomig. Ő volt intézője azon katonai fölkelésnek, mely 1854-ben június 28-kán kitört, s melynek feje szin­­teg D­u­­­c­e tábornok, a lovasság főparancsnoka volt. E felkelés teljes győzelemre vezetett, midőn E­s­­­partéro is hozzá csatlakozott ,a­ki azelőtt O’Don­­nellnek politikai ellene volt, mely körülmény a mo­­derációk és progressisták kiengesztelődésére mu­tatott. Július 28-án tartó Espartero Madridba ünne­pélyes bevonulását és a ministeriumba fölve­vő mindazon pártok emberit, kik a fölkelésben részt vettek, O’Donnel hadügyminister lett. A jun­ták nagy részét, melyek eddig a rendszeres kor­mányt helyettesítők, lassan kint sikerült feloszlat­­niok. — Hogy a ministérium véget vessen a Christina királynő ellen benyújtott fölter­jesztéseknek, augustus hó 28-dik napján ezt erős katonai fedezet alatt Portugálba küldi. — Már akkor látszottak jelei annak, hogy O’Donnell és Espartero közt a jó egyetértés ingadozni kezd, mindamellett e vegyes elemű ministerium még két évig tartá főn magát és tartá függőben Spanyolor­szág sorsát. Oly ministerium azonban, melyben a a hadügy O’Donnell­nek, a külügy pedig Escosurá­­nak volt kezében, ki titkon a bikaviador Puchetá­­val esküdt össze, nem lehetett igen hosszú életű. Látni lehete, hogy a dolgot, mint Spanyolországban szokott a pártok küzdelme eldőlni, véres összeüt­közés fogja véglegesen elhatározni. -­- O’Don­nell, az anyagi erő embere, s Napóleon Lajos pártoltja, jelenleg ministerelnökké van kinevezve a királynő által, é­s hogy beteljesedik-e rajta, mi­kép­p a forradalom elnyeli saját gyermekeit,“ a jö­vendő mutatja meg. — O’Donnell Leopold Abispal gróf második fia, jelenleg mintegy 42 éves. Szár­­mazására nézve izlandi. Családja a múlt század vé­gén települt Spanyolországba — s O’Donnell Leo­pold ,először a császári testőrségnél volt liszt.­­Vi­tézsége által a bekövetkezett polgárháborúkban csakhamar kitüntette magát. 1833-ban a carlisták elleni harcz folytán csakhamar osztálytábornokká lett. Míg ő Izabella részén harczolt, család­jának minden tagja az ellenfél sorai közt volt. Két testvére esett el a harczban,— egyik Pam­peru­­nában egy lovas roham alatt, a másikat Barcelletto utcráin ölte meg a fellázadt nép. AUSTRIAI BIRODALOM, Bécs, aug. 5. A „Prager Zig“ , cs. Jf. Apostoli Felségének utazásáról Cseh­országban utólagos tudósításokat hoz lép­lit­z, Aussig és Theresienstadtból, melyek a fényteljes ünnepélyeket s a népesség örömriadását a­z általánosan szeretett Fejedelem boldogító jelen­léte,’valamint azon nyájas leereszkedés felett,, mely­­lyel a cs. k. Apostoli Felsége a hű nép szereteté­­nek leyális nyilatkozatait fogadni méltóztatott , a legmeghatóbb színekkel festik. Theresien­stadt­ban, hol­t cs. k. Apostoli Felsége m. hó 31-én rövid ideig tartózkodott, többek közt dísz­kapu is volt felállítva. 2­0 cs. k. Apostoli Fels­­ége Teplitz­­ben létekor az ottani John-féle fürdőt kóroda szá­

Next