Budapesti Hírlap, 1856. augusztus (178-202. szám)

1856-08-05 / 181. szám

Pest. Kedd. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.Előfizetési díj : Vidékre : f­é 1 é­v­r­e : 10 frt, évnegyedre: 5 írt. Helyben: félévre: 8 írt, évnegyedre: 4 írt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri be- iktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4kr számittatik.— Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten Kiadó hivatal van : Egyetem­­ utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP a A „Budapesti Hirlap előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre . . Vidéken évnegyedre . . félévre............. Pesten előfizethetni a tálában. (Egyetemi utcza 2-ik sz. a takarék­­pénztár-építletben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmente­sen beküldetése kéretik. 8 — . 5 — 10 — irt kiadóhiva­ta­lEmich Gusztáv „Budapesti Hírlapi kiadója. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint; vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfize­tést tartalmazó levelek a czím. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt b­érem isletítve egyenesen a kiadó hivatal­ban utasítanánk. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Ap­os­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e f. é. jul. 21 -ki legfelsőbb határozata által Kassa városának, to­vábbá az ottani kereskedelmi- és iparkamrának Császárné Ő Felsége szerencsés szülése alkalmából fölterjesztett szerencsekivánali felira­tait legmagasb tudomásul venni és legkegyelmeseb­ben rendelni méltóztatott, hogy Kassa város közsé­gének az egy felső reáltanodának ugyanott felállí­tására czélzó, hanragaszkodó érzületéről tanúsá­got tevő közhasznú áldozataiért a legmagasb elis­merés kifejeztessék. Öcs. k. Apostoli Felsége m. hó 28-diki legfelsőbb határozata által a belügyministeriumban megüresedett egésségügyi előadói­ és miniszerta­­nácsosi állomásra nemes dr. Well Vilmost, eddigi előadót az orvos-sebészi tanulmányok számára a cullus- és közoktatási ministeriumban legkegyelme­sebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i Felsége f. é. april 30-ki legfelsőbb határozata által S­u­k­n­a­i­d­i Giovannit, a tulcsai alconsulság kanczellárjául működő kapi­tányt, az arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszínni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. jul. 24-ki legfelsőbb határozat által Allojevich András bergo-lucazi lelkészt és Ostoj­a Tamás kateche­­zát a spalatói főtanodában, czímzetes kanonokká a spalatói székes káptalannál legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apost. Felsége f. é.jul.26-ki legf. határozata által P­ö­tti­n­g P­ers­i­n­g Jozefa Kle­mentina grófnőt a Prágában létező hradzsini cs. k. theresianumi nemes növelde megüresedett alapít­ványi helyére legkegyelmesebben kinevezni mél­tóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, aug. 4. N. (Politikai szemle. A lapunk vasárnapi szá­mának élén közlött távirati sürgöny, mely Sara­gossa meghódolását és egész Spanyolország paci­­ficatioját jelenté, a ma érkezett régibb részletek és gyanításokat egyszerre részint avultakká, részint fölöslegesekké tette; a sürgöny érkezése óta pedig még kevesebb idő telt el, semhogy az abban je­lentett tényekről közelebbi részletek értekezhet­tek volna. A tény az, hogy a kormány a megkísér­tett felkelést az egész országban legyőzte, s O’Don­nell ura jön a helyzetnek; egy új véres forradalom veszélyei elhárítják. De a politikai helyzet nehéz­ségei most kezdődnek. O’Donnell, mint kabinetfőnök állása — úgymond egy vezérczikkében a Pays — igen kényes, mely sok ügyességet s eszélyt kíván. O’Donnell a júliusi forradalmat képviseli, ez igaz mint tény , de nem mint elv. Igaz, hogy 1854-ben O’Donnell rántott kardot a hatalom ellen , de vállalata nem sikerült volna, ha programmja, mely a forradalom czélját meghatározta, a spanyolországi összes ellenzéki elemeket nem egyesíti vala. Ámde e programm a progressista párté, s most O’Donnell e pártnak egy jelentékeny töredékét győzte le, si­­kerülend-e e most rendezetlen s fejetlen párt csonka töredékeit ismét egyesítnie ? A dolog nem lehetten; Esparterót utolsó magaviselete saját ba­rátja­ szemében is megsemmisíté ; a mérsékelt progressista elemek zászlót s főnököt keresnek, meglehet hogy Lucena gróf körül csoportosulnak s neki a cortesgyűlésben és az országban hasznos támogatói lesznek. De másfelől a moderációpárt áll ellenében , mely úgy van meggyőződve , hogy a legújabb események az ő politikája értelmé­ben történtek s eljött az óra visszafoglalniok és valódi politikus férfiakból áll , figyelmes szemmel kisért minden közbejött eseményt, szük­ség esetén azt támasztani, s a forradalom emberei ellen ügyesen fölhasználni tudta, a legkisebb hibá­ból hasznot húzott, a királyi hatalmat megalázottnak mondá, s hatályosan szónokolt a tekintély újra föle­melése és a forradalom elleni lépések mellett, mely szerintük nem volt egyéb meglepetésnél. Már e párt, mely most reményeit nagyrészt teljesülve látja, mely megszabadult Esparterótól, természetesen határozott támogatás iránti garantiákat kívánand O’Donnelltől. S mik lehetnek a garantiák ? Tán elhagyása azon el­veknek, melyek mellett O’Donnell júliusban a fölke­lés zászlóját fölemelte ? De tehetné-e ezt saját erköl­csi megsemmisítése s a szabadelvű párt minden támo­gatásának elvesztése nélkül ? S ha azt teszi, meg fog­ná-e azért csak egy napra is a hatalmat tartani? Mi jognál fogva lenne ő, a forradalom embere, a moderado-párt képviselője? E szerep más embe­reknek jutna, kik e párt főnökei s tanainak apos­tolai. Avvagy tán O’ Donnell a progressists és mo­­derado - pártok kibékítését kisértendi meg ? De a két párt közt egy betölthetlen mélység tátong: a forradalom. Szóval: A progressisták még vona­kodnak támogatni O’Donnellt, kit bizalmukra méltatlannak tartanak s ki ellen fölkeltek; a moderációk közvetlen hasznot akarnak húzni a szabadelvűek megveretéséből, s a felkelőkön ki­vívott győzelemből; ők úgy gondolkodnak, hogy O’Donnell nem tarthatja meg magát a ha­­talompolc­on, s a dolgok újra egészen azon pontra térnek vissza, hol a júliusi forradalom előtt állot­tak. A car­lista párt épen így számít, s közeinek hiszi az időt, midőn újra fegyvert foghat a praetendens mellett s visszakövetelheti a legitimitás jogait. Mi a ministeriumot illeti, az érzi, hogy minden áron szükség maga körül egy kormánypártot alakítni, melyről bizonyos legyen s melyet sugallhasson. De itt nagy nehézségekre talál. Azonban komoly ta­nácskoztatók tartottak a progressisták közt a jelen kabinethez csatlakozás és Lucena grófnak főnökül elismerése végett. A „Pays“ e czikkében oly érde­kesen van O’Donnell helyzete rajzolva, mikép nem mulaszthattuk el azt olvasóinkkal megismertetni. „A „Journal des Déb.“ egy a spanyol ügyet tárgyaló] czikkében többi közt így nyilatkozik: „Az, mi Spanyolországban történt,“ — úgy­mond — „se nem forradalom, se nem ellen­forra­dalom, az csupán a saját alkotmányos előjogait gya­korló kir. főhatalom diadala. A királynő választása O'Donnellre esett; az Esparterora is es­hetett volna. Ha ez utóbbi történik, valószínű, sőt bizonyos, mikép a forradalmi pártok tetszéssel fo­gadták volna a királynő határozatát. Madridi leve­lezőink különösen kiemelik, mikép ha az új minis­­térium, mióta megalakult, némi dictaturát gyakorolt, ez csak azért történt, mivel ama rettentő helyzet, melyben volt, ezt neki kötelességévé téve, hozzá­teszik, mikép ezen korlátlan hatalom a miniszerek­nek terhükre van; mikép ők mindnyájan egyen­lően óhajtanak attól megmenekülni, s eljárásukat a szabályszerűleg megalakult nemzeti képviselet íté­lete alá terjeszteni. Arról sem kételkednek leve­lezőink , mikép a spanyol ministérium , miután a harczban erélyt tanúsított, győzelmét oly mérsék­léssel használandja fel, mely ily esetben erélyes­­ség s ügyesség.“ Angol lapok részletesen taglalják a beszédet, melylyel az angol parlament jelen ülésszaka bezá­ratott. Mind elismerik, hogy ez ülésszak meddő volt a hazára nézve üdvös eredményekben, de némelyek e meddőséget a kormány tehetetlenségének, mások a képviselőház rész akaratának róják föl.A „Times“ e két ellentétes vélemény közt középen foglal he­lyet, s azt hiszi, hogy a kabinet és képviselők közt létező egybehangzót hiánya onnét van, mivel a mi­niszerek a közigazgatási reformok útján előbb jár­nak a közönség többségének óhajtásánál. Azért azt tanácsolja jövőre a ministereknek, hogy várjanak addig, mig a kamrák maguk kivánandják a refor­mokat, s hogy kövessék a közvéleményt, a­helyett hogy azt irányozni akarnák. A „Pays“ azon tényt, mikép K a r s­z még nem adatott vissza, ekkép fejti meg: „A két nemzet közt közbejött egyezkedések szerint,K a r s­z városát tüs­tént vissza kell adni, mihelyt a törökök által meg­szállott partok oda fognak hagyatni, mi meg is történt az ázsiai parton levő némely fontosság nélküli pontok kivételével; azonban az oroszok a némely cserkeszfőnökök által Konstantinápolyban tett lépés következtében, S­z e f e­r pasa visszahivatását kívánták, ki Anapa környékén volt, némely táborkorabeli tisztek társaságában; a török kor­mány előrelátta ezen kivonatot, Szefer pasához parancsot küld­vén az iránt, hogy Circassiából térjen vissza Törökországba. Ezen parancs, melynek ön­kénytelen okból nem engedelmeskedett mindjárt, ismételtetvén, legközelebb végre fog hajtatni. Ezért •lahh If,,p n t­ecTO A Egyik sajgó sebe a jelenkornak : az élelem drágasága s folytonos drágulása. Tudjuk igen jól, hogy ez részben csak látszólagos,hogy a forgalom­ban levő pénztömeg emelkedésével emelkedik min­dennek névszerinti ára, a­nélkül hogy azt nehezebb volna megfizetni, mint azelőtt a kisebb árt, mert ép oly könnyű vagy nehéz most a nagyobb öszveget megszerezni, mint azelőtt a kisebbet. Mindazáltal a drágaság tény, mely legkivált városokban feltűnő. Nagyobb városokban, s különösen a birodalmi fő­városban is a fogyasztási adók csak némi csekély részben, sokkal inkább a czéhrendszer, de legin­kább a közvetítő kereskedés, mely nagy­ban s olcsón bevásárol a termesztőtől, s arányta­lanul drágán adja el az élelmi czikkeket a fogyasz­tónak, a közvetítő kereskedés, melyből Bécsben egynéhány ezerre menő osztály jól megél, sőt megvagyonosodik, ez közvetlen előidézője az egyébiránt m­ás társadalmi viszonyok által is oko­zott drágaságnak. Azonkívül, megváltjuk ne­héz is a közvetítő kereskedést szabályozni, vagy az ipar szabad mozgásának gátolása nélkül eltiltani. A vidéki termesztő magára nézve kényelmesebbnek találja, ha a városi korlát előtt egyszerre túladhat egész termésén, s erről mindenkor előre is bizto­sítva van, semhogy a piac­on vesztegesse idejét a részletes eladással, ha mindjárt így többet fogna is bevenni. De igen sikeres fogna lenni e közvetítők­nek v­e­r­s­e­n­y­t támasztani, még pedig ellenálló­hatlant, nagy tőkepénzzel bíró verseny­tárat. Ez associatio utján kivihető s ezen eszme most komoly megfontolás tárgya. Egy társulat készül alakulni oly czélból, hogy élelmiszereket nagy tö­megben, s közvetlenül a termesztőktől bevásároljon, a termesztők és iparosokkal (mert maiparczikkekre is kiterjeszkednek) előleges egyezségeket kössön, s tagjai számára a lehető legolcsóbb áron eladjon; ezen árba nem kellene egyebet betudni mint az administrate költségeit, s a netáni fölöslegbevétel is nem nyereményül kiosztandó, hanem tartalékul elteendő volna, például rendkívüli szükség esetére. Ily társulatnak oly tőkével kell föllépni, oly nagy­ban,hogy a piac­on az árakat szabályozza, s minden magánversenyt lehellenné tegyen, minél többen csatlakoznak tehát a társulathoz, annál bizonyosabb volna sikere. Több ízben mondok már, hogy a 21 ftős pénzláb behozatala csaknem bizonyos; dologtalan emberek, tárgyaszkórban szenvedő journalisták, e várandó­sághoz azon aggodalmat szinelték, várjon az állam adósságainak kamatait is e pénzlábban fizetendi-e a szerint, hogy a­ki eddig 5 ftot kapott 24 ftos pénzlábban, az ezután a 21 ftos pénzlábban is 5 ftot kapna; fölösleges ilyes gyanítást komolyan megha­zudtolni is.­­ A nemzeti bank júliusi kimutatásának rövid foglalata az,miszerint az ezüstkészlet csaknem hat millióval szaporodott,de miután a fényes nap sincs­­ árny nélkül, s a botnak is két vége van, következik, hogy ez örvendetes dolognak megfelel más oldalról a bankjegyek szaporodása kilencz millióval. Hogy a bank hypothekalis osztálya hány milliót kölcsönzött földbirtokosoknak ? oly kérdés, melyre nézve kinek kinek képzelődése lehet irányadó, miután a kimutatás erről mélyen hallgat. Eddig alkalmasint nem ten ez osztály egyebet, mint a kettős könyvvitel gépezetét raszíiroztatta, keményen beköltötte, hivatalnokainak ásítását megfizette, egy szóval, a­mit „organizálás“­­nak neveznek. Pénzt nem kért senki , a­ki kért sem kapott. A folyamodási út és mód — ellenkezőleg a kereskedelmi üzlet világszerű egyszerűségével — oly formalitásokhoz van kötve, mik különös tanul­mányt igényelnek a hitelt kérő birtokos részéről, ha ügyvédhez tán nem akart folyamodni. Az egész ügyet elmésen illustrálta a „Wanderer“ egyik mi­napi czikke. Vagy tán ott van e tétlenség titka, mi­ből a hírlapok üressége,a csak a fürdővizek lubics­­kolása által félbeszakított diplomatiai szélcsend, Bécs városa unalmassága, az újdonságok sovány­sága, s az újdondászok s mindenekfölött a bécsi levelezők dolce far m­entévé szépített restsége is megmagyarázható : tudniillik a saisonban az öt heti esőzés után „jogait érvényesítő“ kánikulában 1 Olaszi (Szepesben) jul. 23. Mint a „Budapesti Hirlap“ban már nyilványos tu­domásra juttatott, a cs. k. Apostoli Fel­s­é­g­e a tűzvész által megkárosított olaszii lakosság legszegényebb egyénes gyámolitására 2000 pftot engedvényezni legkegyelmesebben méltóztatott. F. évi julius 22-kén mint a legfelsőbb kegyelmi tény végrehajtására határozott napon az olaszis la­kosság a városi plébániatemplomban gyűlt össze, s az ottani prépost és plébános Maleter ur által ilkalomból tarnult sim­onelvoc­id­a Apostoli Felsége s az egész Felséges császári Há jólétéért. Ezután az e czélból ide jött cs. kir. hely­tartósági alelnök Poche lovag, miután az ő cs. k. Apostoli Felsége által legkegyelmesebben adomá­nyozott segélyt köztudomásra juttatta, megkezdő a szerencsétlenek közti kiosztást az olaszii város­házban a cs. k. szepesmegyei főnök, az ola­szii szolgabiró, a helység lelkésze, s a községi elöljáró jelenlétében­, mely alkalommal az egyesek­nek juttatott pénzadományok legfelsőbb intézkedés értelmében egyéni viszonyokhoz mérve osztattak ki, s azokra különös figyelem len fordítva, a kiknek háztelkükön kívül más birtokuk például szántóföl­dük stb. nem volt. Végül a főtiszt, prépost és vá­rosi plébános úr emelt szót, s az adományban ré­szesült lakosok nevében a részükre a cs. k. Apos­toli Felsége által legkegyelmesebben engedménye­zett gyámolításért legmélyebb háláját azon biztosí­­tással fejezte ki, hogy e kegy teljes segélynek em­léke, mely által a tűzkárosultak nyomorteljes álla­potukban megvigasztaltattak, s házaik fölépítése új­ra lehetővé tétetett, a szepes-olaszii lakosok szi­vében, valamint hű ragaszkodásuk a Felséges szári Ház iránt, kisérülhetlenül élni fog. csa­—a— Múlt hó 31-kén végzék be iskolai évüket az itteni nagy gymnasium ifjai. Az ez alkalomra rendezett ünnepély főbb pontjait megemlítem rö­viden. Egyházi zenével kisért hálaadási szent mise után számos urak is nők gyűltek a zirczi kolostor étteremébe, és s­4 órai várakozás után a 80 ifjúból álló vegyes kar Haydn J. us néphymnusával nyitá meg az ünnepélyt; utána következett 24 szavalat s pedig 7 magyar , 7 német, s két-két olasz, deák, angol, franczia, görög nyelven. Ez utóbbiak alatt a közönség eléggé meggyőződhetett arról, hogy ide­gen nyelveket is tanultak az ifjak, hanem volt sze­rencséje unatkozni is egyszersmind. A jelenvolt kö­zönség sokkal szívesbben hallott volna practicus, életbevágó ismereteket, melyeket az ifjak elsajátí­tottak anyai nyelvükön. Ezek, szavalatok s, énekek­kel vegyülve, nagyobb érvet szereztek volna bizo­nyára. Ilyen ünnepély alkalmával a közönséget szem előtt kell tartani; olyat s úgy kell előadatni, hogy az érdekelve legyen s ítélhessen. Ha a gyermek betanul és elszaval valamit idegen nyelven, ebből még nem következik, hogy beszél is azon nyelven. Különben az ily felületes ismeret elhízottá is tesz sok ifjat, ki teljes nyelvisméretűnek képzeli magát a közönség előtt. Aztán a közönség béketűrését is kissé megpróbáló az 5 óra hosszant tartott ünne­pély. Ezzel csak a jelenvolt közönség nyilatkozatát akartam közölni.­­Egyébként az egész ünnepély fé­nyesen tanúskodott a jeles tanár urak fáradatlan buzgalmáról. Vége felé felolvastatott az osztályozás, midőn pénz­t­könyvek adattak ajándékul az érdemesek­nek.Mély csend jön a teremben s fájó érzelem fogott el minden szivet, midőn ngos Farkas Ferencz pré­post ur, a tanulók legnagyobb jóltevőjének alapít­ványa évenkint 100 pert volt kiosztandó. Fájt mind­nyájunknak , hogy e jeles férfiút, ki e napot örömnapjai közé számítá mindenkor, gyöngélke-; dése miatt nem láthatók közöttünk. Alapítványa három érdemes tanuló közt osztatott ki. Azonfelül 1 db aranyat ajándékozott a legerényesebb ifjúnak; Világegyháza czímű munkájából pedig 25 példányt a szorgalmas inak közti kiosztásra. Továbbá az if­júságnak nagylelkű jótevői közé tartozik ulságos Farkas Imre fehérvári püspök ur, ki mint a múlt évben, úgy ezen alkalommal is számos és becses könyveket osztatott ki a jó és szorgalmas ifjak közt. Több aranyak oszlattak ki amígy M­a­r­i­c­h Dávid nejének és ft. L­i­m­b­e­k János kanonok urnak nagy­lelkűségéből azon tanulók közt, kik a rendkívüli tárgyakban szép előmenetet tanúsítottak. Ft. P­a­u­e­r János püspöki titkár úr saját „Az egyházi rend ér­deme Magyarországban“ czimü munkájából 8 pél­dányt; „Kalászok az élet köréből“ czimü munkából 8 példányt szíveskedett kiosztásra ajándékozni. Végre hálával kell megemlítenünk tek. Zsembe­­r­y Ede urat, ki több más széplelküekkel együtt Vörösmarty Mihály koszorús költőnk összes műveit 8 példányban megvásárlák s az igazgatónak átadák oly czélból, hogy a költő lelke üdvéért m. é. dec. 1-jén tartott gyászmise alkalmával a gyászravata­lon volt díszkötésü példány adassék azon 8-ik osz­tályú ifjúnak a ki társai közt a magyar irodalomban legkitűnőbb, a többi 7 példány a többi osztály elsői­nek adassék emlékül s buzdításul. Ugyanezen utón szereztetett meg Mocsáry Alajos „A magyar társas élet“ czimű munkájának két példánya szintén a jobb ifjak számára. Isten áldása kisérje az ifjúság jóltevőit, barátait ! Az idei évkönyvben két jeles dolgozat van áb­rákkal, és pedig , magyar nyelven „Az arányos vo­nalaknak gyakorlati tárgyalása, és a távolságmérés nALonv IrhnmmnLK__acalainnlr ncezailla__ne Lncanlii Bécs, aug. 1. Székesfehérvár, august. 2. sz. külön kérdés. Ismerjük az angol parliamentben ez iránt adatott kifejtéseket, s ezen tény semmi ko­moly nehézséget sem idézhet elő. Augustus 5,1856.

Next