Budapesti Hírlap, 1856. október (227-253. szám)
1856-10-18 / 242. szám
Pest. Péntek, 241 sz. Megjelenik e lap, vasárnap az ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel.EIőfizetáal díj : Vidékre : fá 1 á vre : 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: fá 1 á v re: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hírdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4ki számíttatik.—egyesszám 20 pfer. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP. Biofizethetni helyben : a lap kiadó hivatában. Egyetem-utcza , 2-dik számi, földszint, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellette pénzzel együtt bémentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítanánk. A „Budapesti Hírlap" előfizetési ára: Budapesten évnegyedre 4 pft. félévre ... § — Vidéken évnegyedre ... 5 — félévre............10 — Pesten előfizethetni a 1 u Irt kiadóhivatalában. (F.gyetemi utcza 2-ik sz. a takarékpénztár-rpületben), vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Az előfizetési díj bérmentesen beküldetése kéretik. Emich Gusztáv, a „Budapesti Hírlap“ kiadója. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége Ischlbenf.é.oct. 8-kán kelt legmagasb határozatával a maga udvari papját, s a bécsi egyetemnél az egyháztörténelem tanárát dr. Feszter Józsefet, a hittani karnál egyházjog tanárává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. culius- és oktatásügyi minister ur őexcja a meghalt tanár dr. Henfner helyébe vizsgálóbiztossá a jogtörténelmi vizsgálóbizottmányhoz a pesti cs. k. egyetemnél és a romai jog rendes vizsgálójává dr. Récsi tanárt nevezte ki. A cs. k. pénzügyministérium a magyar országos pénzügyigazgatóság területén Deerer Károly és Noha Ödön II. osztályú pénzügyi kerületi biztosokat I. osztályú pénzügyi kerületi biztosokká, Gerstenberger János tollnokot a villachi vegyes kerületi hivatalnál II. osztályú pénzügyi kerületi biztossá, végre Köffinger Frigyes és Lobos József pénzügyi fogalmazókat III. osztályú pénzügyi kerületi biztosokká kinevezte, Krajner Márton I. osztályú pénzügyi kerületi biztost pedig a nagyváradi közigazgatási területről a budaira áthelyezte. A pénzügyministérium Regényi István, Menczik Ferencz, Niamessay Zsigmond és Zimányi Károly III. osztályú ideiglenes pénzügyi kerületi biztosokat, és pedig a három elsőt a nagyváradi, az utolsót a budai országos pénzügyigazgatósági osztály hivatali területén jelen minőségben véglegesen megerősítette. A kassai cs. k. orsz pénzügyigazgatósági osztály a bocskói szálhivatalnáli tiszti irnoki állomásra Trieb Vilmos cs. k. szigeti sóbányai helyettes főpénztári tisztet ideiglenesen kinevezte. Változások a cs. k. hadseregben. Előléptettek: B. Edelsheim Leopold a 6. sz. gr. Wallmoden vértesezred alezredese a porosz király nevét viselő 10. sz. huszárezred ezredesévé és parancsnokává; b. Hammerstein Gusztáv a porosz király nevét viselő 10. sz. huszárezred alezredese, a János főherczeg nevét viselő 1. sz. dragonyosezred második ezredesévé; szendrői gr. Török Miklós a porosz király nevét viselő 10. sz. huszárezred őrnagya ugyanezen ezred alezredesévé; Landgraf Richard lovag a János főherczeg nevét viselő 1. sz. dragonyos ezred őrnagya, s az állatgyógyászati intézet ideiglenes parancsnoka, jelenlegi hivatala megtartásával, hadseregi létszámbeli alezredessé; Wester- Städtern gr. Beckers Alfred a gr. Wallmoden nevét viselő 6. sz. vértesezredbeli őrnagy, ezredében alezredessé, továbbá őrnagyokká; Hurth József főherczeg János dragonyosezredbeli százados a gr. Wallmoden 6. sz. vértesezredhez, Bertisoni Ferencz marquis, a porosz király nevét viselő 10. sz. huszárezred századosa, a Württemberg király nevét viselő 1i. sz. huszárezredhez; b. Laffert Richard, gr. Wallmoden 6. sz. vértesezredbeli százados, az Eugen savoyai herczeg nevet viselő 6.sz.dragonyosezredhez, és rohrani gr. Harrach Alajos a Württemberg-i király nevét viselő 6. sz. huszárezred századosa a porosz király nevét viselő 10. sz. huszárezredhez. Az általános kát. felebbviteli törvényszékhez ezredesi hadbirákul és előadókul: Pfiffer Károly és Maschek Károly alezredesi hadbirák ; alezredesi hadbirákul : Kraft József és Lenzendorf Lajos lovag, őrnagyi hadbirák; végre őrnagyi hadbirákul : Seunig Rajmund és Zatlaukal Károly százados hadbirák. Áttétettek: B. Boxberg Károly a Lajos bajor király nevét viselő 2. sz. dragonyosezred második ezredese a Liechtenstein herczeg nevét viselő 9. sz. dzsidásezredhez, Herweg Móricz alezredes a Schwarzenberg herczeg nevét viselő 2. sz. dzsidásezredből, a Lajos bajor király nevét viselő 2. sz. dragonyosezredhez, és Neckarsfeldi Müller Károly alezredes a Liechtenstein herczeg nevét viselő 9. sz. dzsidásezredből a Schwarzenberg herczeg nevét viselő 2 sz. dzsidásezredhez. Nyugdijaztattak: Doggenfeldi Vetter János ezredes a porosz király nevét viselő 10. sz. huszárezrednél. Szombaton, f. é. oct. 11-n adatott ki s küldetett szét a budai cs. k. egyetemi nyomdában a magyarországi orsz. kormánylap első osztályának XIX-dik, és a második osztálynak XII—dik darabja mind a német egyes, mind az összes kettős kiadásokban. A XIX. darab tartalma: 143. sz. A vallás- és oktatásügyi ministeriumnak 1856. julius 19-n kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a lombard-velenczei királyságot kivéve, a katholikus vallásoktatóknak a gymnasiumokoni állása tárgyában. 144. sz. A vallás- és oktatásügyi ministeriumnak, 1856. julius 24-n kelt kibocsátványa, kiható a birodalom egész területére, melylyel a gymnasiumi tanítói hivatal jelöltjeinek vizsgálata iránt az 1856 ápril 17-n kelt legfelsőbb határozványnyal jóváhagyott végleges törvény hirdettetik ki. 145. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1856. julius 30-a kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra, Magyar-, Erdély-, Horvát- és Tótországot, a Szerbvajdaságot, a temesi bánságot, a lombardvelenczei királyságot, Tirolt és Vorarlberget, a katonai határőrséget és Dalmatiát kivéve, a pálinkaadó némely szabályainak, az 1853 ápril 1. alatt behozott borszeszmérökkel öszhangzatbani módosítása tárgyában. _____■^'xEjrnrraBM 146. sz. Az igazságügyi ministernek 1856. aug. 2-n kelt rendelete, kiható minden koronaországokra, a katonai határőrségeket kivéve, a büntető bírósági vizsgálatok tárgyainak miképeni elmálházása iránt. 147. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1856. aug. 5-n kelt rendelete; kiható valamennyi koronaországokra, a katonai határőrségeket kivéve, a szabad lábon levő s a végtárgyalás helyétől távol lakó vádlottaknak a büntető perrendtartás 216. §. értelmében a bíróság elölülője általi kihallgatásánál követendő eljárás tárgyában. 148. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1856. aug. 8-a kelt kibocsátványa, az eddigi pestbudai pénzügyi ügyvédségi osztály székhelye tárgyában. 149. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1856. aug. 9. kelt hirdetvénye, kiható az átalános vámkapcsolatban foglalt minden koronaországokra, a budai 11. fő vámhivatalnak megszüntetése, s a pesti 1. fő vámhivatal vezetésébeni változtatás tárgyában, 150. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1856. aug. 21. kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra a katonai határőrséget kivéve, a törvénytelen és lelencz-gyermekeknek bírói illetősége tárgyában, azoknak a valamely közintézet általi ellátásból lett kilépésük után. 151. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1856. aug. 21. kelt rendelete , kiható a birodalom minden koronaországaira, melylyel a krakói országos pénzügyigazgatóság közigazgatási területében levő járási pénzügyigazgatóságok hatályosságának időpontja közzététetik. 152. sz. A kereskedelmi ministeriumnak 1856. aug. 24. kelt kibocsátványa, mely által az austriai államiévirda-intézetnek az 1856. július 6 -án kelt legfelsőbb határozványnyal jóváhagyott újraszervezése tétetik közhírré, s megállapittatik, hogy az újonnan fölállított távirda-igazgatóság 1856. sept. 1-jén lépjen hatályba. A második osztály XII. darabjának tartalma: 21. sz. a. a magyarországi cs. k. főkormány hirdetménye 1856. jun. 20-ról, melylyel a budai, pozsoni és soproni közigazgatási terület politikai orsz. felosztásai kihirdettetnek. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, oct. 16. N. (Politikai szemle.) Nem lehet figyelmen kívül hagynunk azon nagy zajt, melyet franczia félhivatalos lapok a miatt ütnek, hogy az austriai cs. k. csapatok még folyvást a dunai fejedelemségekben vannak. A „Patrie,“ „Pays,* „Constitutiones“ egyformán fölszólalásuk tárgyává tevék ellemét. kivált pedig az utolsó lap, melynek szerkesztője e megszállásban minden áron a párisi szerződés kötvényeivel ellenkező tényt lát. A párisi szerződés — úgymond Céséna úr — e tekintetben tökéletesen világos és félremagyarázhatlan. Az elfoglaló csapatoknak a fejedelemségben továbbmaradása a Törökországbani fegyveres interventióval lenne egyenlő. Azért Céséna úr nem hiszi, hogy az austriai csapatok még a télen át is a fejedelemségekben fognak maradni, s meg van győződve, hogy gr. Buo megszüntetendi az occupatiót, mely kivált Angliában tesz benyomást tett. — Mellőzzük , mennyiben valótlan ez utóbbi állítás , valamint, hogy megfordítva mennyi való van azon hírben, miszerint Anglia az occupatio miatt nem csak nem haragszik , de sőt annak tovább tartását helyesli, mert a határszabályzás és kígyószigetek kérdésében Oroszország által támasztott nehézségek még elintézve nincsenek , s a cs. k. csapatoknak a fejedelemségekből kivonása egyenlő lenne Oroszország követeléseinek közvetlen támogatásával. De nem lehet ki nem emelnünk a szempont helytelenségét , melyből a dunai fejedelemségeknek Austria általi megszállását a franczia félhivatalos lapok tekintik. Mert először is e megszállás nem a párisi szerződést kötött hatalmak közös, hanem csak Austria és Törökország közti különszerződvénynél fogva történt; másodszor e megszállásnak a keleti háború be vagy be nem végződésétől nem közvetlenül függő speciális oka volt, t. i. a fejedelemségek megóvása oly csendháborítások s belső mozgalmaktól , melyek az austriai császári szomszédhatárokra is nyugtalanító befolyással lehető további zavarokra vezethettek volna, szóval a csend és rend fenntartása a fejedelemségekben. Már a párisi szerződés bevégezte a keleti háborút, s így az idegen hadak hazatakarodása a párisi béke természetes következése volt. De vájjon a párisi béke megszüntette-e azon okot is, melyből a dunai fejedelemségek megszállása történt? Rendezve vannak-e azok belviszonyai , biztosítva-e a tekintély, törvénytisztelet, meg van-e adva a népeknek ama belső szervezet, mely azokat nem csak lLaune siesso pari Kuznejmere ellen is biztosítja ?* Szóval megvannak-e már a fejedelemségekben azon föltételek, melyek hiánya tette szükségessé a megszállást ? E kérdésekre a franczia lapok is kénytelenek lesznek nemmel felelni. A párisi béke a fejedelemségekre nézve csak ígért, de ez ígéret a foganatosítástól még messze van. Sőt a párisi béke maga járult ahhoz , hogy a megszállás tovább tartása szükséges legyen, járult az annak következtében föléledt, mesterségesen szított unió-mozgalmak előidézése által. Fönnállván tehát a megszállás oka, minő jogica szerint lehet annak megszüntetését sürgetni ? Végre ugyanazon különszerződés, melynél fogva az austriai csapatok a dunai fejedelemségekbe bementek, a kivonulást is a két császári állam közös megegyezésétől tette függővé. Mivel pedig a párisi szerződés e különegyességet meg nem semmisítő, a kivonulás időpontjának meghatározására sem lehet az befolyással. B. Brenner franczia követ Nápolyból visszahivatását eddig egy rajnai lapban találjuk megerősítve, mely 14-ről Párisból kelt távirati sürgönyben ezt jelenti: „mint bizonyost hallom,hogy Franczia- s Angolország követei Nápolyból visszahivattak s a két flottának még ma kelle Nápoly alá elindulni. Antonini marquis nápolyi követ Párisban, Brüsselbe megy.“ Ha az „O. Z.“ tudósítása való, Brenner a maga udvara ultimátumát sept. 24-én nyújta át a nápolyi tanácselnöknek, s a nyugatiaknak már korábban személyesen kézbesített jegyzékére a választ oct . 8-ig kiadatni kérte. Az austriai cs. követ ez idő alatt tevékenységét ha lehet megkettőztető, de hogy a remélt kiegyezés már a legközelebbi időben megtörténik, teljességgel nem lehet bizonyosnak mondani. A franczia és angol követségi palotákban oct. 8—9-én egy franczia s két angol gőzöst vártak a nápolyi öbölbe, s azokkal további utasításokat maguk miheztartása végett. Ez utasításoknak, utólagosan tudva levő tudósítás szerint, a követek (illetőleg csak a franczia követ) visszahívását kellett tartalmazták. Azonban a fenebbi távirati sürgöny irányában meg kell jegyeznünk, hogy annak tartalma, noha már ma 16-ka van, egyenes után Bécsbe eddig nem táviratott. A mai távirdai sürgöny Spanyolországból azon állítást hozza, miszerint az új miniszerváltozás semmi politikai jellemmel nem bír. Hogy ez állítást jobban méltányolhassuk, legyen elég rövid jellemzését adni az uj ministereknek, kiknek névsorát az „Ind. beige” így adja: Pidal kül-, Nocedabel-, Arazala pénz-, Seisas igazság-, Moyano közmunkaUrbistondo had- és Lersundi tengerészügyi ministerek, Narvaezzel, mint tárcza nélküli ministerrel élükön. E névsorból látjuk, hogy Narvaez előtt a volt kabinetnek egyetlenegy tagja sem kapott kegyelmet. Maga Rios Rosas is kénytelen volt, szintúgy mint O’Donne 1l, helyet adni egy nála még mérsékeltebbnek — No cédáinak, ki belügyministerré lett, — s ez eléggé mutatja a kabinet politikai irányát. Egykor e két egyén egy zászló alatt állt, de egyik alkotmányozó cortesgyűlésen Nocedal oly túlzásig menő reactionarius és türelmetlen elveket mondott ki , mikép politikai barátja tovább nem viselhetvén oly tanokkali solidarítást, Rios Rosas nyilvánosan elszakadt azon párttól, melynek elveit Nocedal önmagában személyesítő. Ma Nocedal lép Rios Rosas helyébe s megtörténhetik, hogy ugyanazok, kik a conservativ Rios Rosast magasztalák a forradalmi O’ Donnnell ellenében , most Rios Rosast fogják forradalmárnak kikiáltani. Lersundi tábornok az új hadügyminister azon ephemer kabinetek egyikében elnökölt, melyek Bravo-Murillo és Sartorius alatt alakíttattak, s mely utóbbi az 1854-iki forradalomra vezetett. Feltűnik továbbá a kabineten kívül Duscelnok helyébe Sanztnok kineveztetése. Duce az összes vicalvarista unokok közöl az egyetlen volt ki egyszerre O’Donnellhez és a szabadelvű eszmékhez leghívebb maradt. Urbistondo, Nocedal és Pidal a valencziai hg föltétlen párthívei, úgynevezett polacók. Látjuk tehát, hogy Narva ez, ki most negyedikszer veszi kezébe Spanyolország kormányrúdját, oly férfiakkal véve körül magát, kik a cortesgyűlésekben a legszélsőbb jobbon foglaltak helyet és a legbuzgóbb tulmoderadokhoz tartoznak. A helyzet, melyben e kabinet az ügyeket átveszi, épen nem kedvezőtlen, s hatalmának mérsékelt használásával, a kor és az ország kívánalmainak megfelelő valódi conservatív politikával, őrizkedve a szenvedély túlzásaitól, eljuttathatná az országot a politikai belnyugalom óhajtott révébe. Valósítandja-e ez óhajtást, vagy csak személyes czélok eszközéül Spanyolország hajóját újabb rázkódás örvényszélére hajtja ? a jövő mutatja meg. Egyébiránt mint már említők, a dolgok ily változása finn.w-1»——to’ *" . 'F*C tsolva volt. Vannak helyzetek, melyeknek csak egy határozott irányban és értelemben lehet kifejlődniök, annyira uralkodik azok fölött az események ereje és logikája, s kényszeríti azokat a végsétszerűleg kijelölt utat követni. Ilyen volt a helyzet, mely Spanyolországban a júliusi forradalom után kifejlődött. A „Neue Pr. Z.“ azt állítja, hogy a párisi értekezlet újra összehívását először Oroszország pendítette meg. Ezután Francziaország a többi kabineteknél tudakozódott, egyetértenek-e a javaslattal s kivéve Angliát, igenlő választ nyert. Ugyane lap szerint K. Brunnow orosz cs.követ a berlini udvarnál, fogná az orosz kormányt e második párisi értekezleten képviselni. Ő már az első congressuson második orosz teljhatalmazott volt, s az összeülendő értekezlet azon diplomatákból fogna alakíttatni, kik akkor a rendkívüli teljhatalmazottak mellett illető kormányaikat képviselték. Szóltunk tegnap diplomatiai okmányokról szóló hírek kovácsolásáról. A „N. Pr. Z.“ ma megint megczáfol egy ily hirt,Párisból írják t.i. e lapnak: Azon hirt, mintha Ferdinánd nápolyi király az angol királynőhöz és Napoleon császárhoz sajátkezű leveleket intézett s azokban a nápolyi kérdésnek a párisi értekezlet elé hozatalát kívánta volna, koholmány. Azon levelek nem léteznek s itt eddig semmit sem tudnak arról, hogy a király azon értekezletre képviselőt küldeni hajlandó volna. Az „Assembléo nationale” hasonló módon nyilatkozik, s úgy vélekedik, hogy a nápolyi ügy épen nem áll közel a kiegyenlítéshez, mivel szerinte nem valószínű, hogy a párisi értekezletek egyhamar megkezdődjenek, s ha szinte megnyittatnának is, nem remélhető, hogy azok az ügynek barátságos megoldására vezessenek. Mivel erre szükséges lenne, hogy ott a nápolyi király is képviselve legyen, mi azonban nem valószínű, amennyiben az eleitől fogva erélyesen visszautasított minden külbeavatkozást saját országának belügyeibe, s az értekezleteken megjelennie egyenesen annyit tenne, mint a be nem avatkozás ezen elvével felhagyni. Az említett lap továbbá szintén alaptalannak tartja azon közlést, mintha a nápolyi király Napóleon császárhoz s Victoria királynőhöz sajátkezű levelet intézett volna. Szerinte most, midőn egy angol hajóhad már Ajaccioban van összevonva, az egyesült hajóraj elküldése kikerülhetlenné lett, noha az elindulás időpontja iránt még semmi bizonyost sem lehet tudni. A ministerkicsis Kopenhágában , melyet tegnap már bevégzéséhez közellevőnek hittek, most ismét ugyanazon ponton áll, mint keletkezésekor, ezelőtt 3 héttel, azaz teljes bizonytalanságban. Hát Chinában mi hír? juthat eszébe tán kérdeni némely olvasónknak. Felelet, ott is folyvást minden a régiben van, a régi alatt ott a fölkelési háborút értvén. A pekingi udvari lapban, mely ha nagyít, azt bizonyára nem a felkelők javára teszi, jul. 9-ig terjedő tudósítások vannak, mikből az sül ki, hogy a fölkelés folytonos előhaladásban van. A mondott lap ugyanis szól a császáriak győzelméről Yuncsingnál Santan«» ^—*— October 17,1856