Budapesti Hírlap, 1857. március (49-73. szám)
1857-03-28 / 71. szám
Pest Szombat, sz. Martius 28. 1857. Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre :félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben: félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 ffrt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 2-ik sz. a. 1-ső emeleten. BUDAPESTI Kiadó hivatal van: Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: aap kiadó hivatalában, Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt [bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. HIVATALOS RÉSZ. Ó cs. k. A p o s t a i F e l s é g e f. hó 9-i legfelsőbb kézirata által Novasconi Antonio cremonai püspököt a második oszt. vaskorona kendjellel, nemes Barea-Toscan trevisoi központi küldöttet, gr. Frangipani Antigono udinei podestát, és dr. Baroi Pietro cremonai podestát ugyanazon harmadik osztályú rendjellel, mindnyáját dijelengedés mellett, továbbá gr. Frangipani Nicolao udinei proposto del capitolót, a Ferencz József rend comibur keresztjével, Mattini Luigi áldozárt és tanárt Mantuában , Brada Nicolao udinei czukorgyárnokot, Tomadini Francesco kanonokot ugyanott, ugyanazon rend kiskeresztjével és Nicolini János mantuai jegyzőt, koronás arany érdemkereszttel, végre és pedig az utolsó cholera-járvány alatti érdemteljes működése elismeréséül dr. Rovolatti Ferencz cremonai tartományi orvost és dr. Tatt Károly trevisói tart. orvost koronás arany érdemkereszttel, továbbá don Soldi Giuseppe papot Silvellában Cremona tartományban, arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. hó 9 ki legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy nemes Brambilla Luigi Milanóban a pápai Sz. Gergely-rend kiskeresztjét, Somazzi Angelo mérnök Milanóban, a siciliai kir. I. Ferencz-rend kiskeresztjét, Rodin János karlsbadi városi esperes, a görög kir. megváltórend kiskeresztjét és Haibinger Vilmos cs. k. osztálytanácsos a földtani kir. intézetben, a porosz kir. pour le mérite rendjelt elfogadhassák és viselhessék. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. martius 9-ki legfelsőbb kézirata által gróf Cassis Farnon e Ferencz Lipótot a harmadik osztályú vaskorona rendjellel; továbbá Zetto Nazario triesti hajóst koronás érdemkereszttel ; végre Lazzarich Lajos városi előfogati biztost és kát. szállásmestert, arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felségi f. é. martius 9-ki legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Ghega Károly lovag ministeri tanácsos és az államvasuti építkezések központi igazgatója, a toskánai nagyherczegi Sz. József rendnek neki adott közép keresztjét elfogadhassa és viselhesse. Öcs. k. Apostoli Felsége m. é. decemb. 14-ki legfelsőbb határozata által Serem G. B. kereskedőnek a porosz király ő fels. által neki adott negyedik osztályú veres sasrendjel elfogadhatását és viselhetését legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. hó 19-ki legfelsőbb határozata által báró Forgács Rudolf helytartósági tanácsost Morvaországban a hosszú évi, hű és sikeres szolgálatával a legmagasb megelégedés kifejezése mellett saját kérelmére állandó nyugalomba helyezni méltóztatott. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály , aradi ideiglenes adóhivatali tiszt Duschek István Józsefet, I. osztályú adóhivataltisztté végleges minőségben kinevezte. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Kuncz Emil Pétert a cs. k. selmeczi bánya- és erdőszacadémia ásványtanszéki segédjét — III. osztályú ideiglenes fogalmazói állomásra kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, mart. 27. A FÖLDBIRTOK JÖVEDELMEZÉSÉNEK FÖTÉTELEI! II. Midőn a földbirtok jövedelmezésének föltételeit legelőször is annak természeti minőségében vizsgáljuk, azon tudatból, hogy eszméinket nem iskolás tanonczok — hanem az ország érett műveltségű olvasóival közöljük, — szabadságot veszünk magunknak a tárgyat tágabb nézletkörből földeríteni. Közgazdászati elv az, hogy miután a földbirtok jövedelmezésének a termékenységben áll egyik fő oka, magának a földnek természeti körülményei, alkatrészei s elemeitől függ legtöbb arra nézve, hogy a föld valahol többet vagy kevesebbet teremjen. Ehhez azonban nem elég csupán azt tudnunk, hogy a szántóföld a maga minőségeihez képest majd agyag, — majd kova,— majd mész, —avvagy televény arkrészekből áll, s hogy a gazdálkodás rendszerét a földnek eme minőségeihez kell alkalmaznunk. Mert a termékenységnek bármily mértékben kedvező alkrészekből áll is valahol a szántóföld, s bizonyos természeti körülmények, mint árvíz, vízmosások, dágványok, mélyedések, kavicstorlaszok sat. egészen megfoszthatják azt azon őserőtől, mely az áldásnak mintegy anyaméhe a földmivelésben. Csatornázások, trágyázások, alagcsövezések sat. által, az egyes birtokos nagy sikerrel segíthet magán ; az egész ország földjövedelme előmozdítására azonban , főleg ott, hol kevés a kiképzett, a tehetős gazda, — egyetemes hatással nem bírhatnak azok. A vizek, a folyók szabályozása, a tagosítás különösen, mint általános nemzetgazdászati föltét, már a maga egyetemes s a nemzet gazdászati öszállapotára kiható következményeinél fogva is, majd mindenütt, de főleg Magyarországban oly föltét, ami nélkül a földjövedelem emelkedéséről álmodnunk sem lehet. Örvendve szemléljük ugyan e tárgyak körül is a nemzeti részvétet mindinkább ébredezni, de a jövő fölvirágzásának biztató jelenségeiből merített eme kilátásnak óhajtanánk a nép alsóbb rétegei köztörekvésében alapot nyerhetni. Óhajtanók, hogy azon nemes ügyekezet, mit a haza értelmesbejei s némely nagyobb uradalmaink az okszerű gazdászat mezején már is kitűnő eredményekben tanúsítanak, a szabad föld s független tulajdonnak örvendő néptömeg részéről is követésre s utánzásra találna. Mert szükség, hogy egy fölkarolt közhasznú nemes irány, — valamint a szikla repedésekből kiterjeszkedő kláris-ág gyakran vált egész sziget alapjává — minél messzebb terjedő gyökereket verjen, s átalános fogamzatot találjon az országlakosok minden osztályánál. Tagadhatatlan ugyanis, hogy mezőgazdasági iparunk, — ami egyik fő ága a nemzetgazdászatnak, — mintegy húsz év óta, nem csak nagyszerű lendületet, hanem teljes átalakulást is nyert a nagyobb birtokok kezelésében. A kis birtokok kezelését azonban, jóllehet azok képezik kétségtelenül az országgazdagság nagy többségét, oly szerencsés változást még máig sem igen tapasztalunk. Pedig nem kellene felednünk, hogy a nemzeti szorgalomnak minden néposztály által föntartatni kellő egyenlépései annyira kölcsönösen föltételezik egymást, hogy ugyanazon részletek és okozat egyszersmind. Azon körülmény, hogy a nép nagy többségének birtoka alig csak tegnap bontakozott ki régi függetegsége pólyáiból, nem szolgálhat elég mentségül. A birtoktulajdon megszentesítése ugyanis már az 1830 : 4-dik s különösen az 1836-ki t. czikkek által befejezéséhez kezdett közeledni a tömegre nézve. Mert ama jogok, miszerint a jobbágyság szabad költözése biztosíttatott, hogy a jobbágyi legelő a földesurétól elkülönöztetni rendeltetett s megengedtetett , hogy minden egyes jobbágy egész földbeli illetősége egy tagban kihasíttassék, vagy tagosíttathassék — a népszorgalomnak mindenesetre oly fokát vették igénybe, mint bárhol s bármely körülmények közt a tulajdon s a közjóllét jól megértett kötelessége. Nálunk ezen kötelességérzet a tömegben lassan kezd ébredezni. Mert Magyarországban nem azon példákat látjuk mint Franczia- és Németországban , hogy a nép kisgazdasága s majorsági üzlete venné első alkalmazásba a gazdászati tudomány s a tapasztalás mindinkább tisztuló okelveit s fölfedezéseit, hanem ellenkezőleg: a nagy birtokosok jószágain, s a terjedelmes uradalmakban. Nem a 40—50 köblös birtoku gazdák s nem a telkes földmivelők törik eszüket azon, hogy a föld jövedelmét megsokszorozni, — 4—5 mag helyett százat sőt többet lehessen termeszteni,— hanem a nagybirtokosok s az uradalmak miveltebb gazdatisztei. S valóban, valamint Thaer foryói, úgy Vidacs gépei is ismeretlenek még a köznép előtt, jóllehet nem mondhatnék, hogy követésre méltó példákban szűkölködnénk. Alig van ugyanis oly része a hazának, hol a közműveltség színvonalán álló gazdászatnak példái teljesen hiányzanának. Az Eszterháziak, Károlyiak, Hunyadiak, Andrássyak, Sztárayak, Tiszáék, Czinderyek, Barkóczyak s több mások gazdaságai mind megannyi iskolák bizonyára, hol a tömeg nem csekély okulást szerezhetne. Azonban mondottuk, hogy a föld minősége képezi a földjövedelem egyik alapföltételét s hogy azon ártalmas természeti körülmények elhárítására, melyek arra befolyással vannak, a legáldásosabb szolgálatot teszek : a folyók és vizek szabályozásai, a dágványok s lápok kiszárítása, a kiöntések elgátlása, leginkább pedig a tagosítás. Ami a víz és folyamszabályozásokat illeti hazánkban, ez immár örvendetes tevékenységet indított meg, melyet nagyaink is közbuzgalommal támogatnak, s mely kivált az államkormány bölcs gondoskodásának is kiváló tárgyát képezi. Mindez azonban bármily nagy horderejű s bármennyire közreható eredményekről kezeskedik is a közgazdászati érdekekre nézve, még sem oly tény, mely az ország lakosai nagy sokasága minden birtokrészletei s a földjövedelem felfokozására mindenütt közvetlenül hathatna. Ily hatékony tevékenységet s közmozgalmat csak a nép összes akarata, összes ereje s gondossága idézhet elő. Mert természetes, hogy valamint a kormányhatalom, úgy a leglelkesb hazafiak társulata sem ápolhatja közvetlenül minden egyes honpolgár földbirtokát, nem száríthat ki minden egyes mocsárt, dágványt vagy lápot, s nem irthat ki minden zsombékfészket, mely itt vagy amott valamely szántóföldet haszonvehetlenné tesz. S valamint maga nem alagcsövezhet, s trágyázhat, úgy nem forgathat, nem koronálhat. Mindez pedig már magában véve is majdnem észfoglalatát teszi azon föltételeknek, melyek a földminőség javítására s illetőleg a termékenység és haszon előmozdítására hatnak. Ki ébreszti föl mindezek kellő fölfogására a a néptömeg szunyadó érzékét, községi tanodák s gazdasági iskolák felállításával a jövő, példa, útmutatás és serkentés által a jelen nemzedéknél? Senki más, mint ama kis kormány tagjai, akik minden faluban és városban a községi elöljárók s a lakosok értelmesbjeiből állanak. Az adóarány Európában. —1. Valahol azon igen találó államgazdászati axiómát olvastuk, miként: az államgazdászatbani egyensúlyt általában csak azon elvek alkalmazása állítja helyre , melyek a rendezett háztartás fogalmát alkotják. Ezen elvek gyakorlati alkalmazása módosított közgazdászati életmódot föltételez, ami aztán más budgetet ad. Ha ez axiómát a meglévő állapotra alkalmazzuk, ez annyit tesz, hogy az adófizetők jóllétének gyarapítása, a kiadásoknak bizonyos állandó határra való szorítása, s a kiadások apasztása — főczél az államban. Ezen nézet igen egésséges logikán épült, s azért nem is lehet ellene semmi kifogásunk. A közhatalomnak természetszerű s mindenkor jól megsértett feladatát foglalja az magában. Kiegészítésül azonban hozzátehetnők még, hogy: midőn ellenben a nemzetek anyagi fejlődésében s elhaladásában, minden tett és lépés az erők arányos befektetését igényli, a polgárok közteherviselése s az adók fölemelése csaknem mindenkor szükségképi föltétele ama közfölvirágzásnak, mely az országos erők befektetésének eredménye gyanánt mutatkozik. Hogy azonban e tekintetben mindenkor szem előtt tartandó azon nézpont is, miszerint az adózási rendszer a földbirtok értékére, a személyes keresetmódra, a tőkék irányára, a hitelre s kereskedelmi viszonyokra kártékonyan ne hathasson, szükségtelen fejtegetnünk. De megint megjegyzendő, hogy a közhatalom csak úgy hathat progressív jótékonysággal s erősúlylyal az országos érdekekre, ha minden polgár át van hatva azon meggyőződéstől, miszerint mennél nagyobb s többféle terhek nyomnak valamely államtestet, a polgári szorgalom, munkásság, közgazdászat s iparnak sat. annál jelentékenyebb mértékben kell közrejárulni a közhatalom gyámolítására, a közállamczélok előmozdítására. Mindarra nézve tehát, hogy mily mértékben járul az egyéni képesség, szorgalom s földbirtok az állam közterhének viseléséhez, mind pedig annak megítélésére, hogy mennyi erővel rendelkezhetik valamely állam a közczélok előmozdítására , az adóarány tekinthető mérlegül. Egy érdekes táblás kimutatás alapján, melyet Hahn Mihály úr pesti adófelügyelő tett legközelebb közzé, az európai államok adóarányára nézve következő átnézetet van alkalmunk közölni : Oroszországban 60 millió 300 ezer lakos közöl egy személyre esik összesen 1 ft 37 kr. Svédországban s Norvégiában 4,772,273 lakos közöl 4 ft 34 kr. az austriai császári birodalomban 39,500,000 közöl 4 ft 31 kr. Francziaországban 35,781,628 lakos közöl 11 ft 473/ Törökországban 15,500,000 lakos közöl 2 ft 423/ Spanyolországban 14,216,219 lakos közöl 5 forint 151/. Angolországban 27,758,266 1. közöl 17 ft 40 kr. Poroszországban 16,935,420 1. közöl 4 ft 16*/. Dániában 2,396,000 lakos közöl 6 frt 400 kr. a két siciliai királyságban 8,804,890 1. közöl 3 ft 533/. kr. Portugalliában 3,473,758 1. k. 5 ft 15 kr. Bajorországban 4,559,452 1. k. 4 ft 43 kr. Szardiniában s Monacóban 4,930,000 1. k. 8 ft 463/. kr. Görögországban 995,866 1. k. 4 ft 30 kr. Az egyházi államokban 2,893,742 1. k. 6 ft 342/. Helvecziában 2,390,116 1. k. 533/. kr. Hannoverában 1,819,253 1. k. 3 ft 40 kr. Hollandiában 3,305,608 1. k. 12 ft 562/. kr. Belgiumban 4,426,241 1. k. 5 ft 45 kr. Toskanában 1,796,078 1. k. 4 ft 6 kr. Würtembergben 1,733,269 1. k. 3 ft 50 kr. Badenben 1,356,943 1. k. 6 ft 203/. kr. A szász királyságban 1,987,832 1. k. 5 ft 33 kr. A kisebb német államokban egy-egy lakosra 1 fttól 5-ig ingadozik az adóarány. Van pedig egész Európában 267,954,799., mely közel átlagosan véve, az egyenes adókból egy-egy személyre : 2 ft 11 kr; a nem egyenes adókból 4 ft 8V. kr. összesen : 6 ft 19 V* kr esik. Az összehasonlításból kitűnik, hogy az európai átlagos adóarányból Austriában csak mintegy 2/3 rész (4 forint 31 krajczár) esik egy személyre, s hogy Oroszországban, Svédországban és Dániában, Francziaországban, Spanyolországban, Angliában, Portugáliában, Bajorországban , Szardiniában , Görögországban, az egyházi államokban s Helvecziában, Badenben s a szász királyságban , aránylag mindenütt több esik egy-egy személyre mint Austriában ; sőt hogy vannak államok , melyek az átlagos európai adóarányt, mint például Francziaország (11 ft 473/. kr) kétszeresen is meghaladják. Megjegyzendőnek találjuk mindazonáltal, mikép valamint az itt kimutatott személyes adózási arányból, úgy még a Hahn úr által alapul vett államjövedelmi mennyiségből, se végre az országok területi nagysága s népességük számából nem vonhatnánk valamely ország vagy az adófizetők képességére helyes és biztos következtetést. Ily dolgokban nem annyira a népszámnak más országok lakossága arányáhozi viszonyítása, mint inkább az adóképességi állapot szolgálhat helyes alapul. Mert bizonyos, hogy : természeti de még kellőleg ki nem fejtett segélyforrásokkal bőven megáldott államoknak közjövedelmét, az alattvalók jóllétének növekedésével, mindenkor a nemzetgazdászati viszonyok tekintete, a létező jogállapotok , az adóztatási rendszernek helykörülményekhezi alkalmazása, szóval a politikai s anyagi lét azon szilárdsága s öszhangzása emelheti csak, mely csupán amaz előzményekben bir támpontot s gyámolítást, s mely mindenkor a politikai s anyagi állapotnak egymásra ható természeti organismusán alapszik. Szolnokmegye, martius végén. Gazdasági állapotunkról a részletes értesítést máskorra tartva fenn, ezúttal megyénk s vidéke gazdászatában egyik nevezetes tényezőről a dohánytermelésről néhány szót. A múlt évi száraz nyár miatt a dohányszedés egyharmaddal kevesebb eredményt mutatott, mint 1855-ben. Tavaly t. i. a szolnoki dohánybeváltási kerület három állomásán u. m. Szolnokon 23,000, Roffon 10,000, Jászkiséren szintén 10,000, összesen tehát 43000 mázsa, mig 1855-ben, mely a dohánytermelésnek épen nem volt kedvező, s kevésb tér is volt beültetve, 63,000 mázsa váltatott be. Hanem aztán a mi dohány termett , az jó is volt. Az általános beváltási ár volt mázsánkint Szolnokon 10, Jászkiséren 9, Roffon, melynek szivardohánya már régebben ismeretes : 101/2 frt. Mielőtt az állami egyedárusság a dohányra nézve behozatott, a jelen termesztésnél vidékünkön elevenebb volt a régi. A gyarapodás azonban észrevehető. 1850-ben a sok irkálás, engedélykérelmezés, átalában az egyedárui újdonság miatt, tagadhatlan, sokaknak elment kedve a termeléstől. Majd bekövetkeztek a búzatermelőkre kedvező 1854—5-ki évek, midőn a búza köble 10, 12 pfton kelve, bőven jutalmazá termelője fáradságát, s mármár többen felhagyni kezdtek a dohányültetéssel. 1855-ben egy hirtelen támadt jég épen a szedés előtti napokban tette tönkre a gazdák reményét. A kincstár azonban az egyébként pipában jól használható jégverte dohányt reményen fölül jó áron megvette, minőn nem egyedárus időben harmadrészben sőt sehogy sem kelt volna el. Az ily példák, és a kincstártól nyert előlegezések nagyban emelik a termelő hitét, s teljes reményünk lehet, miszerint az idén dohánytermelésre bejelentett holdak számából ítélve, a jelen évi dohánymennyiség vidékünkön a régit nemcsak elérni, de haladni is fogja.