Budapesti Hírlap, 1857. július (147-173. szám)

1857-07-22 / 165. szám

Pest Szerda. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. ( Előfizetési díj : Vidékre : f­é­l­é­v­r­e : 10 frt, é­v­n­e­g­y­e­d­r­e: 5 frt. Hely­ben : félévre: 8 frt, évnegyedre: 4 frt. ) A hirdetések ötször , halálosoti sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szám mittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetem utc­a 2-ik sz. a­­l­ső emeleten. BUDAPESTI Július 22. 1857 Kiadó hivatal van: Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Előfizethetni helyben: a­ap kiadó hivatalában: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt (bérmentesitve egyenesen a kiadóhiva­­talhoz utasítandók. HIVATALOS RÉSZ. öcs. k. Apostoli Felsége Cambridge herczeg ő k. fenségét a Sz. István rend nagyke­­resztjével feldíszíteni méltóztatott s annak jeleit neki Ferdinénd Miksa főlig ő cs. fensége által ennek legutóbbi Londonban léte alatt adatta át. 165. AZ AUSTRIAI BIRODALOM KÜLKERES­­KEDÉSE. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, julius 21.­ ­ (Az olaszországi vihar) sok port vert fel Európában s az Angliában mulató politikai menekültek ügye, mely egy ideig hosszú viták tárgyát képezé s azóta teljes feledésbe merült, ismét előtérbe nyomul. Majdnem egész Európa c­yesült erővel akar fellépni, hogy An­­iát arra birja, miszerint e tekintetben erélyes eljárásra határozza magát. Azon ingerültség, mely Anglia eleiteli késedelmessége, hogy ne mondjuk vona­kodása miatt más udvaroknál uralkodik, az illető kormányok inspirált közlönyeinek egyiké­ből másikából már is élénken viszhangzik s a dologban — az bizonyos — valami tör­ténni fog. Helyesnek és méltányosnak tekintjük, ha a szabadelvű sajtó e kérdést nem csak politik­i, hanem egyszersmind humanitási szempont­ból is szemügyre veszi. Letűntek a középkor azon sötét napjai, a midőn a bűnös engesztelhet­­len átok alá esett, midőn mint földönfutó ország­ról országra járt s nem talált egy arasznyi föl­det, hol fáradt lába kipihenhetett volna; olta­lom nélkül, mint madár a jégben, minden perezben arra kellett készülnie, hogy a legközelebb feléje jövő ember a Nemesis tisztségét magára vállalja. Ezen sötét idők letűntek ; még a büntető kezet is a humanitás nemzete irányozza, s a hol lehet, a kegyelem sugarait vezeti a börtön élébe Alig van ország, mely 1848. óta ismételt amnestiák tanúja ne lett volna; alig van kormány, mely a visszatérni akaróknak — ha ez iránt folyamod­tak — az ebbeli engedélyt meg nem adta volna Kik tehát azok , kik még a Temze partján Európa nyugalma ellen fondolkodnak ? Azokról természetesen nem szólunk, kik — áb­rándjaikból kijózanodván — odaküvnn becsületes kenyeret kerestek és találtak; ők nem makacs­ságból maradnak távol azon földtől, a­hol felnövekedtek ; ők bizonyosan nem is háborga­­tandják annak nyugalmát. De a többiek ? Részint merész rajongók, kiknek álmainak a valóság soha és sehol sem fogna megfelelői, lángeszű költők, kik nem fontolják meg, misze­rint nem mindenki rendelkezhetik szárnyas lóról, mely könnyeden tulreplil a gyakorlati élet göröngyein s végre — nagyravágyó agitátoruk, kiknek az izgatás mestersége s egyetlen foglal­kozása, — eszköz és egyszermind czél is! Egyedül ezen utóbbiak valóban veszélyesek, egyedül , ellenük leend irányozva minden lépés, mely a menekültek ügyében történik s ezen embereket valóban a legfellengzőbb humanitás szempontjából sem lehet sajnálni, annyival ke­­vésbbé , mintán nem megsemmisítésük , hanem egyedül az czéloztatik, hogy megvetendő eljárá­sukat tovább ne folytathassák. Ők a „szabad­ság"* nevében ugyanannyi bűnt követnek el, mint a­mennyi hajdan a „vallás“ nevében elkövette­tett s ők ezáltal most ugyanannyit ártanak a valódi szabadságnak, mint hajdanában mások a valódi vallásosságnak. Nevezetes egyébiránt, hogy a tervezett lé­péseknél nem Austria áll előtérben , hanem Fran­cziao­rsz­ág, amaz sokkal nyugodtab­­ban tekinti a dolgot, miután olaszországi tarto­mányaiban méltányos engedmények által a la­kosság józan részét meghódító, a részakaratúakat pedig elegendő anyagi erő által féken tartani ké­pes , míg Francziaországban se a nyilvános de­­mon­strátiókat gátolni nem tudják, se méltá­nyos javítások által a józan kivonatokat kielé­gíteni nem akarják! Úgy látszik, a nyugati szövetség áldott évei tűnőfélben vannak s most a sovány évek kü­szöbén állunk; nem tudjuk, várjon az illeték amaz áldott éveken át elegendő mennyiségű ba­rátságot gyűjtöttek-e arra, h­ogy a nyugati szö­vetség a közelgő mostoha időket is túlélhesse­­n. Dohány, kerti s mezei termékek. Nyers dohány hozatott be 281,453 m., vitetett ki 29,298 m. s igy behozatali többség 252,155 mázsa ; dohánygyártmányi behozatal 11,501, kivitel 5435, behozatali többség 6066 ra, a kétféle behozatali többséget összevéve 258,221 mázsa, melyért a hivatalos kimutatás szerint 9,222,202 pft. m­­egy­ ki a birodalomból. E veszteségems segítés eszköze a magas kor­mány kezében lévén, az kétségkívül fog is azon segíteni rövid időn teljes bizonyossággal. Azon kedvezések, melyek a termesztés körül évről évre szaporodnak, lehetetlen, hogy utóvégre ki ne eszközöljék dohányterményünk mennyiségében azon bőséget, mely a belszükséget teljesen fe­dezni képes leend; sőt mihelyt a belszükség fe­dezésén kívül külkereskedésre is elég mennyisé­get fogunk juttathatni, akkor gondoskodni fog a magas kormány a kivitel kiterjesztése felől is. Hogy a fogyasztók élvezete a beltermékre nézve növekedjék, miszerint ennek kérésé­re ne tegye szükségessé a külföldi drága dohány behozata­lát, ez iránt meg vannak már a lépések téve , mert épen a múlt évi termésből igen nagy men­nyiségű dohány rakatott a cs. k. dohány hi­vata­­loknál jövendő készletül félre, hogy összeérés által jövendőre a kényesebb ínyeknek is megfe­lelő finom terméket adjon. Kerti vetemény s gyümölcs hozatott be összesen 252,904 mázsa, vitetett ellenben ki 339,119 mázsa, s igy kiviteli többség 86, 215 mázsa, mely pénzértékben 207,758 pftot kép­visel Ez adat jelentékeny bizonyítvány a kerti ve­temény s gyümölcstermesztés fontossága mel­lett , mert bár ha e rovatot a déli gyü­mölcscsel összevetjük, itt is tetemes veszteség­ben állunk, de magában az ezen rovatbeli kivi­telünk szép mennyisége tanúságot tesz arról, hogy ha a kertészetet s gyümölcstenyésztést szor­galmasan kifejtjük, ebbeli kivitelünk még a déli gyümölcs behozatalából­ veszteségünket is képes lehet visszapótolni. A tőlünk észak felé eső hide­gebb tartományok felett jelentékenyen kedvező éghajlati viszonyok közt áll ezek termelésére nézve az austriai birodalom, abban pedig külö­nösen Magyarország. Amazoknak sok kivitelre van szükségük, csak legyen mit adni nekik. És a gyümölcsbevitelt még Oroszország sem terheli fölötte magas vámmal, a legközelebbi jan. 24-ei vámmérséklet szerint 5 forint 26 pengekrajezárt vetvén annak mázsájára. És ha Magyarország különösen a szilvatermelést erélyesen felkarolná, s aszalt, hámzott szilvával s más efféle gyümölcs­­csel és lekvárral, melyek az orosz tartományok­ban és az európai északi vidékeken igen kapó­sak, kezdene élénk kereskedést, e m­llett jó üz­letet lehetne tenni. Gabona féle és hüvelyes hozatott be múlt évben összesen 7,767,819, vizetett ellen­ben ki 4,901,525 rn., s igy behozatali többség 2,866,294 mázsa, mely behozatali többségért c­u­­pán a kereskedelmi táblázati alacsmy árak sze­rint 4,290,915 pfttal adózunk a külföldnek. A tulnyomólag földmi­velő ausztriai birodalom, melyben az áldott földki Magyarország kiter­jedt síkságaival esik, nem éri be belszükségére saját gabona­termékével! Lehet-e ennél nagyobb anomália ? Ez elvitázhatlan tanúbizonysága mezőgazdaságunk fejletlen, alacson­yokoni ál­lásának. De vizsgáljuk, hogy micsoda termékek azok, melyeknek termesztésében hátra vagyunk? Tiszta búza s letokolt tenkely hozatott be 688,586, vitetett ki 1,338,778, s igy kiviteli több­ség 650,192 mázsa. Kétszeres, hajdina, köles, szemes kukoricza, tokos tenkely, borsó, bab, lencse, paszuly hozatott be 1,666,454, vitetett ki 2,852 076, kiviteli többség 1,185,622 mázsa.Árpa, zab és árpa­ szalad hozatott be 5,472,615 , vi­zetett ki 710,671, tehát behozatali többség 4,701,944 mázsa. E szerint egyebekben még jól állanánk, hanem különösen a tavaszi gabonafélék, az árpa és zab azok , melyeknek behozatali többsége egyéb ga­bonafélék kivitelébőli szép nyereségünket is föl­emészti s tetemes veszteségbe taszít bennünket. Az árpa egy nevezetes része serfőzésre szo­kott felhasználtatni. Növeli a hiány nagyságát, ha itt a sert is párvonalba hozzuk. Névszerint ser hozatott be a múlt évben 19,535, vitetett ki 12,098 s­­gy behozatali többség 7437 mázsa, mely pénzértékben, melleslegen említve, hogy a ser behozatali vám 25,369 pftra rúg, 45,996 pfttal szaporítja a veszteséget. És még a rizs is 11,161 mázsával, pénzérték­ben pedig 75,426 pfttal hozzájárul a veszteség­­szaporításhoz, miután a behozatal 87,820 a kivi­tel csak 76,659 mázsát tesz, behozatali vám 62,097 pft lévén. A múlt év elegendőleg normális év volt, an­nak rendkívüliségére nem lehet róni vesztesé­gün­et. Hogy e veszteségünkön mezőgazdaságunknak okszerű kifejtése által legtermészetesebben volna segítve­, az magában önként érthető; külö­nösen a két tavaszi kalászos, az árpa és zab növelése igényel nagyobb szorgalmat. Azonban maga a kereskedelmi táblázat is igen jó módot m­utat fel, mely által a most kivitt gabona mennyiségünk értéke tetemesen szaporíttatván, az abból bejövő bővebb nyereség is nagy mérték­ben volna képes veszteségünket csökkenteni. Je­lesen lisztet 295,501 mázsát vitt ki a birodalom, és csak 122,420 mázsát hozott be, tehát kiviteli többség 173,081 m­ázsa, mely pénzértékben 865,705 pfttal javít veszteségi állapotunkon. Ha a szemül kivitt tiszta búzának és rozsnak csu­pán felét vinnék ki lisztté őrölve, mely félrész 1,600,000 mázsa liszt értékre könnyen tennék, ezért csupán a kereskedelmi táblázatok szerinti igen alacson áron, mázsánként 5 pftjával számít­va is 8,000,000 pft fogna belőni, melynek a sze­mes gabona ár feletti fölöslege csaknem teljes mértékben fedezi a szemes gabonabehozatalbóli veszteségünket. E szempontból én a malomipar kifejtésének a birodalomban, különösen pedig a gabonatermő Magyarországon igen nagy fontosságot tulajdoní­tok. Hogy ez magának a mezőgazdaság előmene­telének is sokkal többet használna, mint a csupán szemül való kivitelnek bármi ki­erjesztése, bi­zonyítja az, miszerint a tőlünk vásárló külföld­nek nem annyira szemes gabonára, mint inkább lisztre van szüksége, melynek szállítását a vízi és vasúti közlekedés már szintén elég kényelmessé tette. Aztán a kiterjedt malomüzlethez bent az országban is folytonosan nagy gabonakészle­tekre lévén szükség, ez­által a gabona árakbani funcm­allók is ismét a mezőgazdaság nagy hasz­nára megállapodottabb rendes állásra jutnának De nagy haszna lenne a kiterjedt malomiparból a kereskedésnek is, mert liszttel könnyebb meg­tartani a már egyszer elfoglalt és megszokott piaczot, különösen neveletlenebb nemzeteknek bő termés idejéni concurrentiája ellen, mintsem csupa szemes gabonával; aztán a nagyobb meg­állapodásra jutott árak mellett bár kevésbbé lehetne néha rendkívüli magas nyereményekre kilátás , de annál biztosabb lenne a haszon, s a mostanában igen sűrűn feltűnt nagyszerű falli­­mentumok megkevesednének. SZ. Bécs, júl. 19. A A répaczukor-gyártás viszonyainak földe­rítése végett különféle nézetű szakférfiak s érde­keltekből összehívott bizottmány, tanácskozmá­­nyait a napokban befejezte. Eredményei most a pénzügyi s kereskedelmi ministériumok előtt forognak, s eldöntő befolyással lesznek a c­ukor­­vám és adó c­élzott módosításai meghatározásá­ban. Néhány lap azon állítása, hogy a répaczu­­koradónak mázsánkint 12 ftról 18 ra emelése ha­tározatba ment volna e bizottmányban, hiányos, a­mennyiben e bizottmány köre nem terjedt any­­nyira, hogy adót határozhasson el, legföb­­b ja­vasolhatott , ámbár valószínű, hogy ezen adóföl­emelés eldöntő helyen e tanácskozmányban ki­derült adatok alapján el fog határoztatni. Egy­részről a répac­ukorgyártók, másrészről a gyar­mati nádczukorfinomítók oly karczban állnak egymással , melyet okokkal nem lehet ki­egyenlíteni, mert a nyeremény érdeke hatá­lyosabb az okoknál ; de a két párt fölött és kivűl áll a financzministerium , mely az államjövedelmek érdekét s a nemzetgazdász, ki a közvagyonosodást tartja szem előtt. A financz­­ministerium s a nemzetgazda teljesen egyek oly államban, melynek pénzügyi politikája he­lyes elveken nyugszik. Ez az eset Austriában, mióta a régi finanszrendszert elhagya. A répa­­c­ukorgyártók érdekeiket azonosítják a hazai munka érdekével, a földmivelés virágzását, s egyéb szépen hangzó dolgokat hoznak föl érvül maguk mellett, miknek érvényességét nem is lehet tagadni, föltéve, hogy oly magas védvámot nem igényelnek , mely tettleges monopollal egyértelmű. Törekvésük azonban ide van irá­nyozva Németországban , s nálunk is. Poroszor­szágban, hol a „Kreuzzeitung“ legtízesebb védője a répaczukor érdekeinek, mert a czukorrépa földbirtokosaik fő jövedelem ága,ki van mutatva, hogy a czukorrépa csekély megadóztatása mel­lett a gyarmati czukor behozatalának­­ magas vám által korlátozása az állambevételt­ nyolcz millió tallérral csökkenti; azaz ha az állam oly magas adót vetne a répaczukorra, s annyira leszállítja a gyarmati czukor vámját, hogy egy­mással szabadon versenyezhetnének, nyolc­z mil­lió tallérral szaporodnék állambevétele. Ki űzeti e nyolcz milliót ? a fogyasztó, ki drágábban fizeti a czukort s kevesebbet emészt; a nagy közönség mely egyéb adókkal kénytelen fedezni e hiányt, néhány répaczukorgyártó javára. Meny­nyire hasonlít a mi viszonyunk ehhez, ed­dig kimutatva nincs.De tény az, hogy a répaczu­kor gyártmány mennyisége néhány év óta rend­kívül emelkedett (ámbár a gyárak száma keve­sebb lett) míg a gyarmati czukor behozatala csök­kent . 1851-ben 125 czukorgyár létezett, jelen­leg 110. Még­is maguk a répaczukorgyártók ál­lítása szerint az austriai birodalomban jelenleg 9—10 millió mázsa répát dolgoznak föl, tehát még egyszer annyit, mint egy-két év előtt. Ez ma­gában örvendetes volna, önzéstelenül örülünk hazai czukorgyártóink nyereményén. De kinek rovására történik e virágzás — aziránt az állam­­bevételek kimutatása eléggé fölvilágosit. Mint már említek a (gyarmati) czukor s czukorliszt be­hozatalától! vám ezen év két első havában 300,000 frital kevesebbet tön ; e csökkenés pro­­gressiv, s legalább két millióra tehető éven kint; mig a répaczukoradó 1856-ban, tehát eddigi leg­jobb évéb­en alig 1 ,800,000 h­ot tőn; tehát a vám­­jövedék csökkenését sem fedezi; nem fedezi azon hiányt, melyet a m­­as vám egy részről, más­részről a répaczukor csekély megadóztatása az állambevételben okoz. Nem csoda, ha a raffina­­dok, czuk­orfino­mí­tó­k nem boldogulnak, míg a répaczukorgyártás mind nagyobb terjedelmet veszen Azt hiszszük az eddigi véd vám a att­al.­ggé megerősödött a répaczukorgyártás, s egy kis versenyt — a közönség s kincstár javára megbizna. Ha nem ? akkor maga fölött mondott ítéletet: költséges üvegházi növény! Azonban mint mondok, ez nem a mi nézetünk. A répa­­czukor adó mérsékelt fölemelése, s ezukor vám mérsékelt leszállítása nem fog ártani lólábon át 16 gyárainknak, nevelni fogja a czukorfogyasztást, és az­­ államjövedelmet. Eperjes, jul. 14. Jeles példája a tanítványi kegyeletnek. Negy­­vennyolcz éveken át, részben sanyarúságos idő­közökben s mégis derült lélekkel és föl az agy­­vénségig ernyedetle­n­ buzgósággal fáradozott a helybeli evang. collegiumban, mint folyvást a gum­taxis­ osztály tanítója,néhai Keresztessy Sámuel úr. Az ő még 1855-ben bekövetkezett halálával az iskolai pénztár, a mennyiben lehe­tett, segíté a hátrahagyott özvegyet; annyi azonban nem tett, hogy akár az özvegy, akár az iskola állítson egy tisztességes emlékkövet az erre bizony érdemes elhunytnak. Elhatároztatott végre aláírást nyitni a boldogul­tnak még élő volt tanítványai közt, minek az lön örvendetes eredménye, hogy csak a Pesten most tartózkodó idősb és fiatalabb hajdani tanítványok adakozá­sából hatvanegy pft kerülne ki­­. Seb. .. . T. úr buzgó gyűjtése mellett, mely öszveghez az Eper­jesen élő volt tanítványoktól aláirt külön 40 pftot hozzá tudva, lehetségessé lön, hogy a kívánt síremlék is felál­líttassék s a maradékkal a sze­gény özvegy is felsegíttessék. Az ily nemes tettek ugyan már maguk is jutalmazzák magukat, de azért ki nem zárják a nyilváno­s elismertetést. Fogadják tehát az illető nemeskehlű adakozók valamint a tanodák s az összes tanári karnak (mely volt collegája iránt­­tanúsított érzülete által magát is megtiszteltetve érzi) , úgy a hátraha­gyott özvegynek is a legszivélyebb háláját: „Ho­nor honorati, est honor honorantis.“ 1. 1. Sárosból, jul. 14. Az eléggé abnormis tavasz után — midőn nem­csak május közepén, de még jun. 15-kén is a szobákat több helyütt sütötték, a később virító fák virága, ugorka s. t. e. elfagyott, a csereboga­rak még most is repkednek, vad szelek, hideg esők s rekkenő forróság egymást rögtön válto­gatják ,­­ egészen kielégítő nyarat és őszt nem várhatni. A gabonatermés azonban megyeszerte igen szép, jég- és más csapásoktól eddig mentve maradánk. Egészségi állapotunk falukon úgy, mint városokban örvendetes. Az utazás külföldre mind inkább divatos lesz, különösen fürdőkbe. A megyebeli hajdan oly látogatott fürdők akár gyászba is öltözködhetnek; kevés vendégük közt legtöbb a beteg, kik többet várnak a fürdőtől, m mint ez tőlük. 1. 1.

Next