Budapesti Hírlap, 1857. szeptember (198-222. szám)
1857-09-18 / 212. szám
zsidóüldözés miatt, s igy képzelhető, minő lelkesedéssel támogatandják a bey reformszándékait. Hanem ha jól látunk, nem is az volt a czél, hogy e reformok valósággal életbe lépjenek, hanem hogy hő forrása nyittassék a belzavaroknak s a külbeavatkozást indokoló ürügyeknek. Ezek pedig ily. körülmények közt csakugyan bőven meg lesznek — a többi aztán magától jó! KÖZSÉGELÖLJÁRÓINK HATÁSKÖRE A POLGÁRI JOGÜGYEKBEN. II. % Lássuk azonban először is azt, hogy mily befolyással bírnak községelöljáróink a bíráskodás vagyis a közigazság első kiszolgáltatásánál. Tagadhatlanul, nagy jótétemény az, ha a polgár közel találja a maga bíráját, mivel ily előny mellett nem csak hamar megszabadulhat azon kellemetlenségtől, melyet a pörös ügy általában okozni szokott, hanem nyert az időben és a költségben is. De oly rendszer, melynélfogva bíráskodási joghatósággal és e tekinteteknél fogva a községi bírák is fölruháztatnak, különösen hasznos és előnyös magára az államigazgatásra is. Hasznos, mivel csak így kerülheti ki azon túlságosan költséges, s a hivatalszemélyek nagy létszámát igénylő helyezetet, minélfogva a néptömeg magánéletében majd minden órán előforduló apróbb ügyes bajos dolgok özönét a különben is tömérdek munkával elhalmozott álladalmi tisztviselők által kellene elintéztetnie. De előnyös is, mivel mennél több kezek között oszlik meg a bírói s közigazgatási hatalom a néptömegben, az országlakosság nagy egyeteme annál több és fontosabb kapcsokkal van az államtesthez fűzve. Ezen szempontoknál fogva, újabb időkben már hazai törvényhozásunk is megengedő, hogy a községi elöljárók kisebb jelentőségű pörös , különösen adóssági ügyekben bíráskodhassanak, így nevezetesen az 1836. XX. t. sz. 3. §. értelmében : oly községekben, melyek rendezett tanácsosai nem bírtak, a lakosoknak tizenkét írt értéket fölül nem haladó szóbeli ügyeit a helybeli biró , a többi elöljárók kettejének közbe jöttével elintézhette. Viszonyaink átalakulásával a legújabb időkben a birodalmi közkormány 1850 ben a régibb eljárás helyett más „határozatokat hozván be a Magyarországban ideiglenesen behozandó bírósági szerkezet és perlekedési rend tárgyában , egy időre föntarta a magyar törvényhozás elvét, s ugyanazon határozatok 10-dik §-sa által akkér rendelkezett, mikép minden községi rendtartással ellátott helység lakkosainak szabadjon oly panaszokat, melyeknek értékösszege 120, forintot fölül nem halad, a helységbeli elöljáró elé terjeszteni. S hogy ez, mint békebíró a panaszokat intézze el, a nélkül azonban, hogy az ítélettől további feljebbvitelnek helye legyen. Azonban az érintett panaszokra nézve a panaszosnak tetszésére hagyatott, miszerint a helységelöljáró mellőzésével egyenesen is a járási bíróhoz folyamodhassak. Ezen nagy rokonszenvvel fogadott intézkedés három jogtörténeti szempontnál fogva különösen érdekel bennünket. Mint mondok, elvileg az 1836. XX. czikke fogadtatott el ezen intézkedésben is iránytűűl, lényeges módosításokat foglalt az mindazonáltal magában: a bíróra, a feljebbvitelre, s a követelő felek kényszerűségére nézve. Előbb t. i. az idézett 1836. XX. t. ez. 3-dik §-hoz képest, a községi bírónak még két elöljárót kelle maga mellé venni, hogy a 12 p.forintnyi értéket meg nem haladó követelésekben határozatot hozhasson; most ellenben egy maga is elintézhette azokat. A fölebbvitelt illetőleg, a régibb eljárás szerint az ily szóbeli pöröket is lehetett birtokon kívül fölebbezni az uriszékre, innen pedig a megyei törvényszékre ; — a jelen rendelkezés szerint ily szópörökben minden feljebbvitel megszüntetett. Végre a követelő felek kényszerűségét a régibb törvény mindkét félre egyenlő mértékben kiterjesztő , s különösen a követelő részt 120 forintnyi összeg erejéig, egyenesen a községelöljáró birói székéhez utasította ; — most azonban e kényszer alól a panaszló fél föloldoztatott, s teljesen szabadságára hagyatott a községi, vagy járásbíróság közt választania. Megjegyzést érdemel még azon körülmény is, hogy mint említők, ezen rendelet szerint a községi bírák „bé k e b irák“nak neveztettek. Mert talán ez az egyetlen felső tünemény a békebirósági rendszerre nézve a magyar jogéletben. Ezen rendszernek eszméje nem volt ugyan már új, mivel az 1836-diki országgyűlésen is fönforgott már az, s a rendek táblája külön czikket alkotott arról; a főrendi tábla válaszintézete azonban megbuktatta azt. A községi elöljárók bíráskodásának jelenlegi hatáskörét illetőleg, 1853-dik év január 1. napjától kezdve, az igazságyi ministeriumnak 1842. september hó 16-dikán kelt rendeleténél fogva, az a ma is érvényben álló ideiglenes polgári perrendtartás által csupán a dologi tényekre, u. m. az összeírások, szemlék, becsük, végrehajtások, leltározások s zártételek közremunkálására lön szorítva. Hogy mily formaszerűségekhez kötnék e téren a községbirák teendői s eljárásai, azokról a következő czikkekben részletesebben s egyenkint szólandunk. TÁROZA. A „SVovara“ cs. k. fregat világutja. Madeira. Hochstetter Ferdinandnak e szigetről kelt levele következőleg hangzik: Madeira hegyi sziget a szó teljes értelmében. Partjai majdnem függőlegesen emelkednek fel köröskörül, az éjszaki oldalon 1000—2000 láb magasak, s a tajtékzó hullámok fehér gyűrűzete öleli körül a zöld szigetet, melynek közép dereka 5000 lábnyira emelkedik, sőt egyes csúcsokban 6000 lábnyira nyúlik föl, s szinte mindig felhőkbe van burkolva. Madeirában akárhány hely viseli a nevet: „porto", u. m. „Porto da Cruz“, „Porto Sao Jorge“, „Porto Nova“, stb. mégis az egész szigeten alig van csak egyetlen egy tulajdonképi kikötő is. Csak a funchali öböl nyújt nagyobb hajóknak horgonyhelyet , azonban mai napig is csak nyílt rév az, mely minden d. ny., d. és d. k. szeleknek teljesen ki van téve. Loo Rockban ennélfogva folyvást készen áll egy riasztó ágyú, mely a horgonyzó hajóknak jelt ad, mikor kell a nyilt tengerre kimenekülniük, ha partra vettetni nem akarnak. A funchali öböl vize még teljes szélcsend mellett is folytonos mozgásban van, a hosszú óczeáni hullámok a bazált kőtörékből álő meglehetős meredeken felnyúló kikötőhelyen vagy hullámtörést (Brandung) idéznek elő. Mirőn először szálltam ki, igen kiváncsi voltam a rajtratétetés gyakran leírt működésére. Felogadtam a sárga és zöldre festett igen csinos fülsejti funchali bárkák egyikét, melyek a Nőárát, mihelyt horgonyt vetett, tüstént körülraongták. Egy erőteljes portugalin kívül az evezőadón egy valódi mulatt legény is ült gyapjafekete hajával, ki nagyon is magán hordá a portugali és néger vér vegyületének bélyegét. Azért említek ily kis vonásokat, mert egy újöldre léptünkkor mindazt, mi azon mint első idegenszerv lép elénk, különös élvezettel kísérjük később is mindig visszaemlékezünk reá. így nost is midőn az egyenlítő alatti tájakon az óczeánnak hömpölygő hullámain ringatódzom, inkénytelenül is tollam alá jó azon első kiszálási jelenet Madeirában. Néhány ölnyire a pártól megfordult a bárka, úgy hogy hátrészével illt a part felé.Bevárt egy nagy hullámmozgást s annak segélyével meglehetős messzire kievezett i part felé,míg le nem ült. Egy pár nap barnázotta mezítlábas férfiálak elére menve belépett a hullámtörés köré, megfogák a naszádot hátsó orránál fogva, egy második hullámmozgás segélyével lárma és kiabálás közt a partrazzák. Azonnal egész csoport férfi és suhancz veszi itt azt körül, kik mindennel, lóval, öszvérrel, szánnal stb. kínálgatják a jörvényt.Ennyit vehettem ki az ő portugál és angol nyelvzagyvalékukból. Átadtuk podgyászunkat egy pár erőteljes ficzkónak. A Miles English Family hotelbe igyekvénk eljutni, melyet nekünk igen ajánlottak. De az még messze volt. Madeirában a kiszállás nemcsak természeti nehézségekkel jár. Már a „Novarától“ a partig haladtunkban két portugál őrhajónak kifeszített kötelein kelle átkelnünk , most a parton házról házra, hivatalból hivatalba hűldenek podgyászunk megvizsgálása végett. Itt találtunk hivatalnokokat asztalok körül, hivatalnokokat magas, zöld posztóval bevont asztalokkal rakott emelvényeken, mint egy törvényszéki teremben, roppant nagy könyvekkel maguk előtt, melyekbe szorgalmasan jegyezgetének. Végre miután mintegy ötször idestova küldöztek, egy nyájas öregember egy udvarban megvizsgálá egyik bőröndünket, a többit érintetlen hagyás ezzel elbocsátott bennünket. Később a ,,Novara“ kieszközli, hogy háborútlanul kelhettünk. A vámsorompók Madeirában igen szigorúak, miután dohány, étel stb. mind a kormány egyedárúját képezik, s a bornak ki- és bevitele fölött (az első tulajdonkép teljesen meg van tiltva, hogyadeíra jó hírének ne ártson) a legszigorúbb ellenőrködést viszik. A helyett hogy Funchalt szabad kikötővé nyilvánítnák s ez által felvirágzását lehetségessé tennék, a legszigorúbb zárrendszer alatt szenved. Madeira az éjszaki- és keleti tengerről Dél-Amerikába vivő útnak szinte közepén fekszik, terményekben gazdag sziget , a világon legjobb éghajlattal bír fölfrissítésre és üdülésre s kitűnő forrásvize van. Ha ehhez Funchal még szabad kikötő is lenne, mely az ott horgonyzó hajókat minden szükséges készlettel ellátná, ha e biztonság nélküli rév, a természeti viszonyokat használva, azáltal,hogy Loo Rock egy molo által a parttal összeköttetik, biztos kikötővé alakíttatnék; akkor Funchal okvetlen gazdag virágzó várossá válnék s Madeira lakosságának uj kereseti források nyílnának meg. Most Funchal semmi egyéb, csupán borpincze Madeira számára, szükséget szenvedő kőszén-állomás , fölfrissítési és üdülési hely, vagy pedig temetkezőhely tüdővészes európaiak számára. S a hegyek közt a föld népe a legkeserűbb szükséget szenvedi, miután a szőlőkór öt év óta minden szőlőtermést semmivé tett. Egy magas, kéményszerü, félig beomlott torony, mely a vámépület előtt a tengerpartján áll s az első tárgy, mely Funchalhoz közeledve szem elé tűnik, nekem Funchal jelképének tetszett. Egy kereskedő, úgy todják, itt egy roppant darucsigát (málhák ki és beemelésére szolgáló emeltyűt) akart építeni. Egyszer egy században egy eszme, s ez is helytelen időben és roszul kivive és meghiúsítva . Különben Funchal környékével együtt igen kellemes és kielégítő benyomást tesz. Az egész város, házak úgy mint utczák rendkívül tisztán tartvák. Hogy a kis bazaltkőtöréken, melylyel Funchals általában Madeirában minden út mozaikszerűen kövezve van, fa nő, szintén a madeirai éghajlat termékenységének bizonyítványa, mely még kövekből is tenyészetet varázsol elő. A kövezés eleme a gyalog emberre nézve Madeirában épen oly kellemetlen, mint a régi Augsburg német birodalmi városban, hol épen ily hegyes kova kőteréken kell haladni. De Madeirában a föld népén kívül senki sem jár gyalog s a meredek hegyi utakon a kövezet e neme igen czélszerü. Az ekként kövezett utakon az ember azon kitűnő lovakon, melyeket Funchalban kaphatni, a meredek lejtőkön is vágtatva halad fel s ügetve le, hol gyalog csak nagy bajjal juthat fel vagy le az ember a nélkül hogy le ne csuszszék, s hol ha szánra ül, vasúti gyorsasággal ér le. Madeirában nem kerekes kocsikon járnak , hanem folyvást, mikor hó sincs, szánakon csúsznak. Azon kocsi, melyen az előkelő funchali nők bálba mennek, egy ószerű négy üléssel ellátott hintó egy szántalpon, melybe két ökör van befogva. Más formájú szánakon, nagy kiterjedésű alaborokon (Hemmschuh) , viszik fel a bort a hegyekre, s két üléses szánakon, melyeket az ember magának a hegyekre fölrendel , őrült gyorsasággal rohan le a lapos kőteréken Funchalba. Csak egyetlen út van Madeirában, a New Road, mely Funchaltól nyugatra mintegy 1V2 órányira Camatos Loboshoz visz , a mi fogalmaink szerint, mégpedig igen kitűnően készítve. De térjünk vissza Funchalba. A rendes kiszállóhelytől egy szép árnyas platán-sétány vezet a főtérre. Balra a várszerű kormánypalota áll, jobbra a tér másik végén a székestemplom, egy minden hatás nélküli építmény, a gót, byzant és rococo stílek vegyületével. Ezen árnyas fasorokkal rakott főtér, egyszersmind sétatér is. Jelenlétünk alatt, itt egy este egy igen jól begyakorlott portugáli katonai zenekar, s egy másik este a „Novara“ s a „Karolina“ egyesült, zenekarai játszottak. Az egész előkelő társaság össze volt ott gyűlve, s különösen a szépnem. Egy kedélyes tánczvigalom, melyet C. B. a madeirai ideiglenes austriai consul rendezett számunkra, még inkább alkalmat adott nekünk arra, hogy a funchali hölgyeket megismerhessük. A természet úgy látszik, nagyon is gazdagon önté ki a szépség bőségszarvát, hogy az „óceán gyöngyét“, mint egy költő Madeirát nevezi, pompás virágokkal díszítse föl, és többé semmije sem maradt a „férfi élet segélytársa“ számára. Ez ugyan talán kissé kimélytelen, de igaz ítélet, mely azonban, ezt kellemes visszaemlékezéssel mondom ,némely lényeges kivételeket szenved, mégpedig szerencsénkre épen azon körökben, melyekkel leginkább érintkezésbe jöttünk. A vidéki nép közt is láthatni ugyan szép erős férfiakat, de szintén csupán fut nőket. Funchalban,mint mondják, jól szervezett nyilvános kórházak s közoktatási intézetek vannak, valamint egy árvaház is. Madeirában nagyon feltűnő, mikép sehol sem lehet szentek képeit, kereszteket vagy kegyes emlékeket felállítva látni. A templomok eléggé számosak, mind szilárdan építvék, s igen barátságos tiszta külsejüek. Egész Madeira egyházközségekre van felosztva. A papokat úgy tanultam ismerni, mint barátságos figyelmes gazdákat. Szerzetesek nincsenek , csupán apácza-zárdák tüzetnek el. Az úrnapkori menet, mint előttem beszélték, fényre nézve min ■dent túlhaladt, mit más egyházi meneteknél látni szoktunk. Mindazon lovak, miket Funchal felmutathat, részt vettek a menetben, s pánczélos-, és ó-portugali öltözetű lovagok ültek rajtuk. Ezen pompa az egész szigetre vonzerőt gyakorol, mivel mindenfelől egész csapatokban láttuk a vidéki népet Funchalba vonulni űrnapjára. Funchal környékének legszebb díszét képezik a felséges kertek, mikben a világ minden részeibeli tropicus és subtropicus növények buján tenyésznek. Az angol temető egy pompás füvészkert. Madeira magyarul építési fát vagy használati fát jelent, s azon kitűnő fáról neveztetett így, mit a szigetek fölfedeztetésük korában szolgáltattak. Rész gazdálkodás, s egy 7 évig tartott erdő égés tette a szigetet oly fátlanná, aminő az jelenleg. Csak a leghozzáférhetlenebb völgytorkokban lehet még babéroserdők maradványait találni. A bodros uszonyfa, mely a szomszéd Teneriffán óriási alakja által oly híressé len, Madeirában szinte egészen elenyészett. A czukornádtermelés, mely korábbi századokban Madeirának főjövedelmét szolgáltatá, szinte egészen megszűnt. Az arra következett bortermesztésen ,úgy látszik halálcsapást ejtett a már 5 év óta tartó szőlővész, mely a népet nyomorba sülyeszte. Mit tegyenek most a madeira fák? Dohányt nem termelhetnek, ez a kormány egyedáruja.Most már cochenillel tesznek kísérletet. Tengeri, rozs, búza, árpa, burgonya s vám gyökér azon főélelmiszerek, miket a föld terem. De épen nem eléggé bőven arra nézve , hogy egy mintegy 120,000 főnyi népességet táplálhasson. Szükségkép nagymennyiségű gabnát kell bevinni. A nyomor sokakat kiköltözésre ösztönzött, hirszerint 1855-ig már 40,000 ember költözött ki részint Brazíliába, részint a nyugatindiai szigetekbe. Madeirában rees szerint számítva (1000 1 dollár), a forgalomban levő arany- s ezüstpénzek részint angol, részint portugali pénzek ; az egyetlen portugáli pénz, mit láttam, 20 rees-nyi kis rézpénz ezen bélyeggel: „pecunia Maderensis.“ De elég minderről, egy más képet óhajtanék ön előtt feltárni, a madeirai pompás nagyszerű természet képét. "Rima-szombat sept. 13. A közpéldabeszéd azt mondja: „az ember külsejéről gyakran és igen sokat lehet ítélni annak belsejére.“ Igen sok igazság van e példabeszédben. Lehet-e ezt alkalmazni testületekre, községekre és városokra ? . Én azt hiszem igen. Sőt még így alkalmazva sokkal több igazság van a mondatban, mint az egyéneket illetőleg, mert szép és csinos külsejű egyén lehet megromlott erkölcsű, vesztegető és korhely, de egy helységben vagy városon a tisztaság és csinosság egyetemesen véve csalhatlanul a jó erkölcs és szorgalom jelképe, s valamely község csinosodásának gyarapodása igaz mértéke annak jó erkölcse, miveltsége és szorgalma elhaladásának. Örömmel mutatom fel annak okáért, hogy kis városunkon az elöhaladás e jelei szemmelláthatók. Középületeink mostanában csaknem mind megújultak. A reformátusok tornyának kőfala néhány öllel feljebb emeltetett, fedele egészen újból bádogoztatott; a rom. kath. templom és torony szintén szépen kicsinosíttatott; az ágostaiak épülőfélben levő uj tornya pedig, mely a jövő évben készülend el, alkalmasint legdíszesebb torony lesz a városban. Az eddig egy emeletes egyesült prot. gymnasium egy emelettel feljebb vétetvén, egy nagy teremmel s több szobákkal szaporíttatván, szintén nevelendi városunk díszét. Meg kell említenem a jelesebb épületek közt, a szintén emeletes megyefőnökségi házat, mely a hajdani sas-fogadóból van átalakítva. Különösen 1839 óta , midőn Miks Ferencz építész köztünk telepedett meg, kezd csinosodni városunk, s a nevezett építész azóta, de kiváltkép az utolsó években számos igen ízletes s jó belrendezetű épületekkel ékesítette városunkat, egyébiránt évenként több jeles épületek emelésével dicsekedhetvén. Nagy befolyást gyakorolnak a város rendbe, jövetelére és szépülésére az ide vágó városi rendszabályok. Ezek szerint többé fából építeni semmi szín alatt sem szabad, mert meg kell jegyeznem, hogy e felső vidékeken a lakházak nagyrészt fából vannak ; tető, fal minden,milyen ház a régiek közt még városunkban is számos találtatik. Most már minden új épületnek köböl, téglából, vagy más kemény anyagból, cserépzsin- helyre , vagy vasfedélre kell építtetnie. Köyvünk bőven van. Az épület terve az erre rendelt hatóságnak előre bemutatandó. Az udvartelkeknek régebben hivatozott több apró részletekre való felosztása szintén eltiltatott, s egy 400 Dél- nyi területű egész udvart két félnél többre osztani legkényszerűbb esetben sem szabad. Deés, sept. 10. Nem csak Maria-Czellbe, hanem közel hozzánk Mikolán is nagy bucsujárás történt Nagy- boldog asszonyhoz, azzal a különbséggel, hogy ott ul, itt a naptár szerint, s amazt Magyarországról bibornok érsek ő nagyméltósága , ezt Alexi g. e. püspök ő méltósága vezette. A nikolai boldogságos szűz képét 1690 táján festette egy utazó olasz Dengelegi földesür számára, az ajándékozta a nikolai kápolnának, az idevaló oláhpap család vette észre először a képet könyezni 1696 táján , s azóta történnek hozzá a bucsujárások. De nemcsak kegyes ájtatosságból, hanem az irodalom érdekében is történnek nálunk bucsujárások; a múlt évben némely feldunai tájképeknek jelent meg itt egy házaló ügynöke, ki kiterjedt distractiót tett, a napokban pedig Berghaus térképeit hordozták, s ez is 114 példányt adott el. Magyar íróink még csak szétküldött ívekkel gyakorolják az előfizetést. E körül aztán sok bakot is lőnek, úgy hogy nem legjobb hitelük van az előfizetéseknek a vidékeken. Miután még Magyar- és Erdélyországban a nagyobbak közöl is ritka város dicsekedhetik rendes könyvárussal, ha az előfizetés gyűjtés helyett rendezett apró könyvtárakkali vásárlátogatás jőne divatba, mi azt épen nem tartanók illetlennek s irodalmunkra nézve legkevésbbé is lealacsonyítónak, sőt az a közönséget az eddig elő gyakorlott könyvterjesztési módnál mindenesetre sokkal jobban kielégítené, mert látná az ember előre , hogy mit veszen, s mindjárt megkapná a munkát, mihelyt fizet érte, és pedig nem irtóztatóan felcsigázott , hanem rendes áron , miután a szélfelhordási költség az író vagy kiadó által engedett Száztókiból kitelnék, holott a mostani könyvárusi írton az is nehezíti a könyvterjedést, hogy harmadik negyedik kézen át kerül a könyv a vevő kezébe, jelesen a kiadó ad az első bizományosnak rendesen legkevesebb 25 százlélét, az már a vidéki könyvárusnak alig ad ilyent, ha meg az is odább adja, a végső eladónak még kevesebbet. Hogy ez utóbbiak, kik még a szállítási költséget is tartoznak viselni, be nem érik százalékukkal, igen természetes dolog , innen van aztán, hogy a mi könyvet nagyon keresnek, azt meghozatják ugyan, de felcsapják az árát, a kevésbbé keresettet pedig egészen elhanyagolják, s egy hét utánkérdésre vidéki könyvárus még a fitlebotját sem mozdítja. Hanem mondok még egy fontos újságot. A Szamost elkezdték városunk határában szabályozni. Városi pénztárunkból 800 pft. utalványoztatott előlegesen e munkálatra, s a szárazság miatti csekély vízállást használva, erélyesen folynak a védőgátak építése körüli munkálatok, melyek biztosítni fognak bennünket, a különösen határunk egy részét eddigelé tetemesen és gyakran rongáló Szamos-áradások ellen. A kukoricza termés sikerüléséhez ez esőnél-