Budapesti Hírlap, 1857. november (250-274. szám)
1857-11-17 / 263. szám
Szeverinben. Pancsovánál, a Tisza és Száva közlekedési központján a kincstártól 147 hold földet kapott , hol az alsó-dunai rész számára szándékozik hajógyárt építeni, melyhez alig egy mértföldnyire Ovcsa szigetnél téli kikötőt épít. Pécs körül gazdag kőszénbányái vannak, melyeket már Mohácson át a Dunával is összekötött. Szóval oly előnyöknek van már e társulat birtokában , hogy nagy ereje legyen, amely külföldi társulat vele mérkőzni akar. Minda mellett hogy a társulat forgalmát biztosan szaporíthassa, főkép kettőt lát az iparkamara szükségesnek : először hogy a gabonaszállítási díjak alább szállíttassanak, a biztosítási rendszer pedig gyökeresen módosíttassák. Az állam- és országutak állapota az építészeti igazgatóságtól nyert adatok nyomán kimerítőleg van a jelentésben közölve. Van pedig a kamarai területen 802128/406o mérföldnyi államút és ez a pest-szabadkai út kivételével többnyire mind tűrhető jó karba van már most is helyezve, 1860-n pedig remélhetőleg még az új építést kivánó darabok is teljesen készen lesznek. 1855/6 évben volt ez útvonalon 29 útmester, és 137 rendes útjavítgató. Még az országutak javítása, kiválta sikabb vidékeken nagyon hátra van, de a munka az erőhöz képest évenkint előhalad. A Duna Mocstól a Drávatorkolatig 583/4 mérföld hosszúságban van az iparkamara területén. E vonalon 3 cs. k. mérnöki segéd s 12 folyam ügyelő működik, kiknek kötelességük a folyamrendőrséget vinni, a folyamot tisztogatni, a hajóvontató utat jókarban tartani, s a malmokra ügyelni. Még 1853. őszén ásatott a bogyoszlói 3988 öl hosszú átmetszés, mely 16,000 folyó öllel rövidíti meg a dunai utat, de egyszersmind a Dunát Tolna város alól elveszi. Ez 1855-ben és 1856-ban újra kitisztittatván, most már a terhes hajók s vontató gőzösök ezen járnak; még Faisznál volna kívánatos egy ily átmetszés. A Poroszkay mérnök úr által tervett hajókázható csatornát, mely a soroksári Dunát a Ferencz csatornán át kötné össze a Tiszával, pártolja az iparkamara. Igen érdekes adatot találunk a Dunán forgó lisztmalmokról. Birnak ez adat szerint Mécs 14, Süttő 8, Nyergesújfalu 11, Ebed 2, Esztergom 13, Párkány1, Esztergom-Szentgyörgymező 21, Helemba 1, Nagymaros 4, Verőcze 3, Vácz 37, Dunakeszi 1, Palota 6, Újpest 3, Buda 40, Budaújtelep 33, Budaországut 24, Pest a Margitszigetnél 21, Pest a táborkórháznál 45, Budatabán 14, Csepel 10, Promontor 16, Sziget Sz.Miklós 21, Tétény 5, Érdtől fogva Kalocsáig eső helységek 292, Baja 50, Szeremle 5, Báta 5, Duna-Szekcső 14, Mohács 24, Darázs 5, Batina 16, Vörösmarty 10, Monostorszegh 25, Kapuzsina 17 , Apatin 34, a szentendrei dunai ágban Kis-Oroszi 6, Bogdány 12, Pócs-Megyer 5, Monostor 1, Szentendre 9, Kaiáz 15, Kis-Ing 9, a ráczkevi Dunaág 86 hajómalommal. Ezeken kívül van még Érd és Kalocsa közt 47 váltószövek , hol t. i. a víz különböző állása szerint kötnek a malmok. E szerint a főágban 851 , a szentendrei és ráczkevi ágakban 128, összesen 979 a hajómalmok száma, mely malmok őrlési képessége nagyon a vízállástól függvén, változó , középszámban évi 2,849,600 mérőre lehet tenni. A tiszaszabályozás ügyét, melynek állását a jelentés tüzetesen tárgyalja, lapjainkból ismerik olvasóink.Azért csak e szabályozás jó eredményeinek gyarapítására tett azon indítványt emeljük ki, miszerint a kamara egy tiszai kölcsönbank felállítását látja szükségesnek, mely legalább is 25 millió pántnyi alappal arra volna rendelve, hogy a víz alól fölszabadult földeknek gazdasági mivelés alá való fölszerelését, az azokra adott kölcsönökkel segélyezze. Postai közlekedésre áll jelenleg a kamara területén a közigazgatási kerületi postai igazgató- Iság alatt 5 főposta-tisztség, 59 tisztséggel egy- i JWBMBMBWMMBMMWaMiaaaMiBMIIIiri iiimmiJ mbbbbbmhbbmbb 1 bekötött postaállomás , 3 magános postaállo-omás , 18 vasúti posta tisztség , 23 postaki 1 adóság, 33 városi levélgyűjtő hivatal, 1852. év óta 41 ujjal szaporodott a postaállomások száma, s 47 új postamenet rendeztetett. A pesti városi, és vasúti és budai levélposta hivataloknál 1852 ben ajánlás nélkül föladott levelek száma 1,262,708,185-ban 2,189,916-ra rúg, szaporodás 927,208, az ajánlott levelek száma első évben 59,888, a másikban 122,427, szaporodás 62,539. Még csak a táviratozásról kell a közlekedés eszközei közt annyit említenünk, hogy itt is nemcsak a távirati vonalak terjedésére , hanem azok használatára nézve is tetemes gyarapodást mutat a lefolyt három év. Még 1854-ben csak 2010 hivatalos, 13,547 magán, 1856-ban pedig már 3473 hivatalos, 18,394 magánsürgönyt számlált a pesti távirdai hivatalnál a sürgönyforgalom. TÁRCZA. Vasárnapi levelek Bécsből. VI. thy. Sokat hallani operánk újjászületéséről, illetőleg az operaház művészi kezelésében történendő reformokról; az olasz törökmuzsikának szerényebb korlátokba helyezéséről; a classikai zene buzgalmasabb miveléséről; s efféle szép dolgokról, mikről minden igazgató-változásnál van szó, s soha több nem volt, mint midőn Cornet vévé át az igazgatást, ki egy ismeretes könyvében hasonló irányú zenepolitikai vallomásokat, s legszebb elveket ten le; de három-négy évi gyakorlata alatt az elméletnél tovább nem jutott, s hagyta a dolgokat menni régi rende szerint; azaz folyvást olasz zingzangot pengetett, mely olasz zenének egész Németországban sorsa, hogy becsméreltetik, és-------tele házakat csinál. Azt is mondják , nincsenek énekeseink, a classikai zenészetet leírók , az olasz ordítás, tremolok és saltomortalék elvonták, nem csak a közönség ízlését és béketűrését, hanem az énekeseket is. Ez ellen szavunk sincs. Várjuk tehát a reformokat. — Eddig csak „Fidelio“ adatása felelt meg a programmnak. „Juliska“ vagy a „szerelmes ördög“ vagy bármiféle ballet minden programaiba beleillik, csak szép evolutiókat s lábikrákat mutasson. Ez ellen sincs szavunk. Ki is volna oly barbár az emberiséget még lábikráitól is megfosztani akarni? ezen egoiszkus korszakban úgy is egyetlen, mit az ember nem magán, hanem máson szeret csodálni. Kivételes pártatlanság. — A várszínháznak vendége annyi, hogy csak neveiket is el nem téveszteni mesterség. Név van elég — de nevezetesség nincs közte ; mindnyájának köre a salon-vígjátékok vizenyősebb nemében forog. Ja u n e r úr különösen a „zongora mellett“ czímű vígjátékban, Dawison egykori képéhez mérve —alárendelt szerepet játszott. A szerepek nőnek és kicsinyülnek az előadó által. — Vizenyős vígjátékoknak is bővében vagyunk; három újdonság egyszerre — mintegy megszégyenítendő eddigi lamentóinkat a szinhalmi apály felől. Az első „Ueber’s Meer“(Tengeren át) von Gustav zu Putlitz; szerzőtől pár év előtt egy kötetke versek is jelentek meg; mellékesen mondva, igen vigasztaló az magyar létünkre, hogy Németországban is hemzsegnek az új lyrikusok; ámbár kissé aggasztó irodalmunkra nézve, hogy a 40 milliónyi német körülbelül annyi lyrikust szül, mint az öt milliónyi magyar; mindenesetre az egésségi statistika érdekes rovatát képezné, hány főre esik minden nemzetnél egy lyrikus ? — tehát Putlitz úr is egy kötettel vétett Goethe-Schiller szellemei ellen; azonban mint lyrája, úgy vígjátéka sem fogja halhatatlanná tenni a „von und zu Putlitz“ nevet. A másik „Unterm Regenbogen“ Schmidt Henriktől, egy kevéssé ismert novellistától, — a harmadik „Er hat Recht“ Wilhelmtől. Szomorú jelenség egy elménet, kinek ötletei fölött szerzőjén kivül senki sem nevet. — Még szomorúbb egy vígjáték, mely nem víg. — A kegyelmes igazgatóság itt is megkisérte a másodszori adatos ólompróbáját, de hasztalan. Ellenben Goszmann k. a. túlcsapongó genialitásában és sikeresbizottságában Pepitával mert versenyre kelni. A „Kurlandi és a Picarde“ czímű kis bohózatban az eredeti igéző és, mint a „halhatlan“ Pepita adó, érzékferdúló Picarde szerepében merészelt a pepitái előnyökkel egyáltalán nem dicsekedhető kis Goszman k. a. a síkra szállni. E kis tévedés nagy baklövés, mert józanítja a közönség legrajongóbb részét is Goszmann k. a. bájai tekintetében, mik Pepitáétól fölötte különbözők , s azt mutatja, hogy G. k. a. nem ismeri varázsának titkait. Művészetről nem szólunk , csak varázsról , mert a Picarde szerepe nem művészszerep. — Volt egy kitűnő művésznőnk — Seebach k. a. a neve; költői gyöngéd jelenség, tele szellem és értelemmel; s mivel erejét, tehetsége körét nem tudta fölismerni, s mindenbe kapkodott — belé veszett. Goszmann k. a. nem Seebach, ha ő ily tévedt lépéseket ismétel — külvárosi színésznővé fog lelépni. Kätchen von Heilbronn — és a Picardei paraszt leány! non omnia omnes! — Az Aurora ez évben az irodalom s művészet köréből a legkitűnőbb neveket számítja tagjai közé. Az első este — az obligát bevezetési költemény s „művészet előmozdítási“ nagy szavaktól duzzadozó, egyébiránt Hasenrücken s Pozson körüli „Erlauer“ mellett tűrhető elnöki beszéd daczára , kellemes , sokat ígérő volt. Többi közt Rossi úr, az olasz színtársaság heroin egy franczia s egy olasz költeményt szavalt, rendkívüli tetszéssel s olasz bravourral. Rossi egyébiránt azon kitüntetésben részesül, hogy az udvari operaházban hat előadást rendezend, mik ámbár nem lesznek jobbak egyéb előadásainál, bizonyosan megtöltendik a nagy karinthkapui színházat, míg üresen hagyák a józsefvárosit, mert ide járni nem „bonton.“ Ilyen e népszínházba megy a ház, nem az előadás kedvéért. Tannhäuser a karinthkapui színházban „fuvárt“ csináland; a józsefvárosi színházban csak a ,,menupeuple“ lelkesedik mellette. — Mindamellett itt is 25 előadást ért. — Még látogatottabb a Tannhäuser paródiája, melyhez alig kapni zártszéket és páholyt. — Irodalmi tekintetben említést érdemel, hogy sabaudiai Eugen, kiről a régi nóta igy szól „ Eugen der edle Ritter,“ de kiről eddig az austriai történészet csak futólag emlékezik, ámbár Eugen mint lángelmü hadvezér , uralkodó szenvedélyek közepett józan mérsékelt politikus, nemes jellem, s áldozatkész műbarát, kitől Bécs máig is legkitűnőbb műkincsének alapját — a Belvederet — s több palotát örökölt, s ámbár azon kor, melyben a nagy Eugen élt és hatott — a birodalom történetének igen nevezetes fordulópontját képezi , végre méltányló történészre talál; az ifjabb Arneth legközelebb kiadandja monographiáját. Stubenrauch tanár a statistikai kornak tudományos hódolatát bemutatandó — az egyleti- egynek Austriában történetét adandja ki. Az egyesületi szellem nyomai eddig Austriában oly gyerek, miszerint kiváncsiaknak kell lennünk a tanár úr e térem „fölfedezéseire.“ — Majd elfeledek megemlíteni egy sajátságos s nem egy hamar megújuló hangversenyt, melyet a 70 éves Wild, 50 éves tenorkodásának évnapjára rendezett. A hangversenynek, ámbár minden észt, énekművészek venek abban részt, ő volt hőse, ki egy pár dalban, különösen Schubert „Aufenthalt“jában, rendkívüli hangjának még mindig meglepő maradványait tünteté ki; mint kell ordítás helyett énekelve, s a karzat ízlése helyett a szép és művészet törvényének hódolva szép hangot kímélni s 70 évig megtakarítani ? quid virtus quid sapientia possit, utile „tenoribus“ proposuit exemplar Ulysses ! A magyar gazdasági egyesület alakító közgyűlése. (Pesten, nov. 16. 1857.) Mint a lapok utján előre tudatva volt, a „Magyar gazdasági egyesület“ nek első alakulási gyűlése ma, november 16-án délelőtti 10 órakor kezdve megtartatott. A gyűlést Heinrich N. János ur , az ideiglenes bizottmány elnöke nyitotta meg, Gálffy György cs. k. helytartósági tanácsos ur mint kormánybiztos jelenlétében. A jelen volt tagok száma összesen 212, mely igen szép szám nagy reményekkel enged kilátást a jövőbe. Legelsőben is a magas kormánynak 4061. sz. a. kelt leirata olvastatott fel, mely az egyesületi alapszabályokat megerősíti; ezután következett az alapszabályok, s végre a f. é. nov. 10-éig aláirott, s annálfogva legmagasabb kormányrendeletileg e mostani alakító gyűlésen választóképes tagok névsorának felolvasása. Főtárgya lévén e gyűlésnek az elnök, alelnökök s választmányi tagok megválasztása, a felolvasások után az ezekre szavazatszedő választmány neveztetett ki; ennek elnökéül gr. Károlyi Lajos önmaga, tagjaiul: gr. Zichy Herman, Somsich Pál, Havas Ignácz, Korizmics László és Morócz István kéretvén fel. A választási eredmény kedden nov. 17-én délelőtt 10 órakor folytatandó közgyűlésen fog közzététetni. Addig mi közöljük itt a rendes határidőig, november 10-éig jelentkezett s e gyűlésen szavazati jogot nyert összesen 338 tag névsorát, azon megjegyzéssel, hogy a különböző osztályokban novemb. 10-ike óta jelentkezett tagok száma, az itt név szerint elősorolandókon kivül ismét mintegy 70 számra rúg, mely számot azonban a gyűlés folyama folytonosan örvendetes mértékben szaporít. Névjegyzéke a magyar gazdasági egyesület azon régi és uj tagjainak, kik részint tartozásaik befizetése által, részint f. évi november 10-ig tett nyilatkozataiknál fogva az 1857. november 16-án tartandó közgyűlésre mint szavazók magukat bejegyeztették : 1. Régi alapítók : 200 pfton kezdve : Adamovics Kap. János, földbirtokos, Csepin, Slavonia 300 ft, Almássy Móricz gróf, Bécs 200 ft, Andrássy György gróf, Hosszúrét, Gömör 1500 ft, Augusz Antal báró, Buda 300 ft, Batthiány Fülöp hg, Bécs 1000 ft, Bernát György földb. Tass, Pestmegye 200 ft, Bésán János báró, Tét, Győrmegye 400 ft, Bezerédy László földb. Kám, Vasmegye 200 ft, Breuner Ágoston gróf, mint bold. Festetics-Eszterházy Rozina grófnő örököse, Zeliz, Barsmegye 1000 ft, Coburg- Koháry Ferdinand hg, Bécs 1000 ft. Csapó Vilmos ifj mint bold. Csapó Dániel örököse 600 ft, Csekonics János földb., Haczfeld, Torontálmegye 500 ft, [ Czilchert Róbert dr. földb., Gátőr, Pozsonmegye 200 ft, Cziráky János gróf, Lovas-Berény, Fehérmegye 500 ft, Dessewffy Emil gróf, Sz.Mihály, Szabolcsmegye 400 ft, Dessewffy Aurél gróf részéről 200 ft, Dessewffy Marczel gróf, Pest 200 ft, Draskóczy Gyula (Sámuel), földb., Harkács, Gömörmegye 200 ft, Eszterházy Pál hg Bécs 1000 ft, Eötvös Dienes báró, Pest 290 ft, Eötvös József báró, Pest 200 ft, Festetics Ágoston gróf, Pest 300 forintot, Festetics Dienes gróf Pest 300 forintot , Festetics Leo gróf, Pesten 200 ft, Forgách Gyula gróf, mint idősb Forgách Antal örököse , Pest 200 forintot, Gaal István földbirtokos , Büssön Somogymegye 200. Gerliczy Vincze báró, Buda 300. Ghyczy Ignácz jószágigazgató, Tatán 200 ft, Grosser János a hegyesrendiek részéről Pesten 200 ft, Győri László gr., Perkáta, Fehérmegye 400 ft, Gyürky Antal földbirtokos és a „Borászati közlemények“ szerkesztője Pest 210 ft, Haller Ferencz gróf özvegye, Al-Sebes, Sárosmegye 200 ft, Hegyessy Péter földbirtokos, Bécs 200 forintot Hertelendy Kálmán földb. Orlak, Zalamegye 200 ft, Inkey Lajos földbirtokos, Id.Berényi, Somogymegye 200 ft, Karácsonyi Guidó földbirtokos, Buda 300 ft , Károlyi György gróf, Pesten, 4000 ft, Károlyi István gróf Fóth-Pesten 2000 ft, Károlyi Lajos gróf, Tótmegyer, Nyitramegye 4000 ft, Kecskemét szabad királyi városa 200 ft, Kis Pál földbirtokos, Miszla, Tolnamegye 500 ft, Koller Ferencz szőlőbirtokos, Pest 200 ft, Kovács Ferencz, mint bold. Kovács Zsigmond örököse, földbirtokos, Péczel, Pest 400 ft, Lichtenstein Alajos herczeg , Bécs 1000 ft, Lónyay Gábor földbirtokos, Deregnyő, Zemplén megye 200 ft, Magyar Imre földbirtokos Szabadkán 200 ft, Majláth György idősb. Zavar, Posonmegye 200 frt; Majláth György ifjabb, Pécs 400 ft; Micsky Zsigmond földb., Felcsuth, Fehérmegye 200 ft; Nádasdy Leopold gróf, Pest 300 ft; Nádassy István földb. Pest 200 ft; Ordódi Sándor földbirt. Pest 200 ft; Pejacsevich László gróf, mint Pejacsevich Ferdinánd gr. örököse, Eszék 200 ft; Puteányi József báró, Szigliget, Somogym. 200 ft; Ráday Gedeon gr. Pesten 200 ft; Steinbach Károly földb. Pest 200 ft; Schmidt Pál gazd. tanácsos, Bécs 200 ft;Sennyei Pál báró Sátor-Alja-Ujhely, Zemplén 200 ft; Somsich Imre gróf, Like, Somogy megye 200 ft, Somsich Pál, Pest 200 ft, Somsich Lőrincz földbirtokos, Sörnye, Somogy 200 ft., Szapáry Antal gróf, Pest 600 ft, Széchenyi István gróf, Bécs 1500 ft, Széchenyi Lajos gróf örökösei Imre és Dienes, Horpács Sopron megye 1000 ft, Szécheni Pál gróf, Apáthi, Vas megye 1000 ft, Szentimrey András földbirtokos Kassán 200 ft, Stankovánszky Imre földbirtokos, Tolna 200 ft, Tarnóczy Kázmér földbirtokos, Lelócz, Nyitramegye 200 ft, Török János közgazdasági író, Pest 200 ft, Trefort Ágoston földbírt, Pest 200 ft, Ürményi Ferencz, Pest 600 ft, Ürményi József, Pest 400 ft, Vay Miklós báró, Golop, Zemplin 400 ft, Vécsey Pál báró, Bodrog-Szerdahely 200 ft, Végh János, mint bold. Végh Ignácz örököse, földbirtokos Vereb, Fehérm 500 ft, Veszprémi káptalan 200 ft, Viczay Károly gróf, Hédervári Győr 500 ft., Wenkheim Béla báró, Pest 200 ft, Wenkheim László báró, Szarvas, Békés 200 ft, Wenkheim Victor báró, Pozsony 200 ft, Wodiáner Albert (Samu) földbirtokos Pest 200 ft, Zichy Aladár gróf, Láng, Fehérm. 200 ft, Zichy Henrik gróf, Mosony 400, Zsedényi Eduárd, Bécs 200 ft. II. Befizetett régi alapítványok után: Adler Ádám Móricz, nagykereskedő Pest 200 ft, Almássy Alajos gróf részéről 200 ft, Almássy József részéről 471 ft, Csáky István gróf özvegye 500 ft, Esztergomi főkáptalan 200 ft, Eszterházy Károly gróf részéről 1000 ft, Felsőbánya kir. városa 200 ft, Horváth József zágrábi kanonok 300 ft, Klauzál Imre részéről 200 ft, Krumpholcz Sámuel János 300 ft, László Miklós földbirtokos, Bogszeg, Arad 200 ft, Mocsáry Lajos, mint bold. Mocsáry András örököse 200 ft, Plathy Mihály 200 ft, Rudnyánszky József püspök 200 ft, Steiner Jakab 200 ft, Szabó Béla, Pest 200 ft, Újvidék városa közönsége 200 ft, Wittman Antal 300 ft, Zay Károly gróf, Ugrócz .220 ft, Zichy Domokos, Élesd, Bihar 200 ft, Zichy Edmund gróf, Sz. Mihály Fehérm. 500 ft, Zichy Manó gróf 200 ft, Zichy Ödön gróf részéről 500 forint. (Folytattatik.) Gömörmegye, Alsó-Vály nov. 10. Miután a lapok elkezdették a takarékmagtárak ügyét pengetni, a takarékmagtárak a népboldogságra nézve igen fontosak, községünkben pedig egy ilyen létezik, hogy ezek szaporítására én is ösztönt adjak, ez alkalmas időben felhiva érzem magamat annak állását a közönséggel röviden megismertetni. A helységünkben levő takarékmagtár 1843- ban alakult. Czélja a Vály völgyén levő öt helység, Bökszeg, Felső és Alsó-Vály, Gergelyfalva és Mihályfalva lakosait vallás és rangkülönbség nélkül rendkivüli szükség s történhető éhhalál ellen biztosítani. A magtár felállítására nézve az eredeti eszme az volt, hogy az alapul szolgáló betéteit kiki tehetségéhez mérve teljesítse , de az előállható rendkívüli szükség esetén minden részvényes fejenként egyenlően részesüljön a kiosztandó gabonában. Eme tisztán philanthropicus elven azonban nem volt képes a magtár létesülni. Hanem helyet kellett adni a nyereségi érdekeknek is, így aztán részvénytársasággá alakultak a vállalkozók, s azon elv nyomán, hogy amely arányban vesz részt kiki annak felállítása terheiben, azon arányban részesüljön jótékonyságában is, alkották a most fenálló takarékmagtárt. A részvények száma eleve meg nem határoztatott, mert inkább a szegényebb sorsúak kedvéért lévén szándék a magtárt fölállítani, ha a részvény értéke nagyra tétetik, félni lehetett, hogy a szegények elrettentetnek, ha pedig kevésre tétetik, akkor az alapításra s építésre megkivántató erők sem teremtethetnek ki. E kérdést a magtárépületnek fölállítására megkivántató pénzösszeg döntötte el, mely 1128 portra kerülvén, egy részvény értéke pedig 1 pártba s 1 véka gabonára határoztatott, így a részvények, ha nem is egyszerre és minden ösztönzés nélkül, okkal móddal mégis elkeltek, a szegények az építkezés körüli keresetmód s alkalom által is tetemesen segíttetvén a részvényessé tehetésben. Minden részvényes a maga részvényének tulajdonosa lévén, arról a törvény és alapszabályok korlátai közt szabadon rendelkezhetik. Minthogy azonban az intézet kitűzött czéljának csak úgy felelhet meg, ha a részvények csak oly számú birtokosoknál maradnak, kinek rendkívüli szükségét annak idejében fedezni képes lehet, tehát megállapíttatott, hogy a részvények számát szaporítani soha sem szabad, továbbá részvényt átruházni csak részvényesre vagy oly nem részvényesre lehet, ki helybeli lakos. Az intézet czéljával az is ellenkezvén, hogy idővel néhány vagyonosabbak a részvényeket mind maguk kezére kerítsék, a részvény-birtokolhatási maximum szintén meghatároztatott,kivételt egyedül a helybeli egyház (melynek 200 részvénye van) és egy pár oly magános személy szenvedvén, kik már először a meghatározott maximumnál több részvényt vásárlottak, miután alakulás alkalmával ezekre szükség volt, hogy a különben alig 800 családot számláló öt vályvölgyi faluban az 1128 részvény elkeljen. Rendkívüli szükség idején is csak V3-dát szabad a magtári készletnek kiosztani , a hátralevő 1/3 tartaléktőkének lévén hagyandó. A magtárba betett gabona egyébiránt tavaszszal kölcsönöztetni, őszszel tőke és kamat szigorúan behajtatni szokott, a részvényesek magukra oly szigorú szabályt hozván , hogy aki a kölcsön kivett gabona viszafizetésében hanyagságot tanúsít, első esetben megiitetik, az azon évi kölcsönből kizáratván, második esetben részvényét elveszti, azonfölül tartozása törvény útján