Budapesti Hírlap, 1857. december (275-298. szám)
1857-12-04 / 278. szám
Pest Péntek * Megjelenik e lap, vasárnap és Ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félévre: 10 frt, évnegyedre:f1 frt. Helyben : félévre 1 frt, évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálesott sorának egyszeri beiktatásáért 1 kr, többszöriért pedig 4 kr. szám mitatik. — Egyes szám 20 pkr. Knerbenntei iroda : Egyetemistám l-t fi aa. a. 2-ik emeleten. Kiadó hivatal van: Egyetem-utcáéban, 2-ik szám alatt, földaiint. BUDAPESTI HÍRLAP. : . —— ■———1 ..-y—=— . ..... ■— msnd-nnzHT-1 i—wimiiiim£äSm'~ni . HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. jul. 30-ki legfelsőbb határozata által kegyelemből eyssenecki báró Bann Albert cs. k. altábornagy bárói rangjának unokaöcscsére Richard Miksa, eyssenecki Bannnak nevezett 9 kmérnöki zászlóalji alhadnagyra leendő átruháztatását jóváhagyni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége D. Juan de Dios Ayalá és José Borrás spanyol k. tiszteket egy a spanyol parton megfeneklett austriai kereskedő shooner legénységének megmentésében és rakományának biztosításában saját éltük veszélyeztetésével történt részvevősükért, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszíeni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége sajátkezüleg aláirt okmány által Martinengo dalle Palle Venczel ésFrigyes testvéreket az austriai birodalom grófi rangjára legkegyelmesebben flemelni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. nov. 30-i legfelsőbb határozata által gróf Rothkirch- Panthen Károlyt az egeri kér. hatóság vezetésével megbízott kerületi elnököt, országos elnökké a bukovinai herczegségben legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a nagyváradi őriz. főtörvényszéki területen Hajnal Lajos kineveztetett. Változások a cs. k. hadseregben. Elsépe 11 ek: saccii Kukuljevics Elek alezredes a 12. sz. német bánáti ezredben, a 14. sz. illyt. bánáti gy. határőrezred ezredesévé és parancsnokává . Pessics Miksa őrnagy a 6. sz. varasdi sz. györgyi ezrednél, alezredessé a 12. sz. német-bánsági ezredhez, és Dora Traján első oszt. százados a 13. sz. román-bánsági ezrednél, őrnagygyá a 6. sz. varasdi sz.györgyi gy határőrezredhez. A csendőrségnél . Ezredesekké a következő alezredesek : laubenfeldi nemes Severus Rudolf a 17, drauwehri Rosenzweig Ferdinand a 6. és John Antal all. csendőrezred parancsnoka ; alezredesekké a következő őrnagyok : Graef Edvard a 15, Kypke Sándor az első és Wagner Frigyes a 9. sz. csendőrezredben, ezen ezredekhez. Áttétetett: porta-comasinai Benkiser Károly alezredes a 4. sz. ezred parancsnoka, hasonló minőségben a 19. sz. csendőrezredhez. Nyugalmaztattak: Jovics Vazul a 34. sz. porosz hg gy. ezredben; Gerber Frigyes alezredes a 10. sz. csendőrezred parancsnoka; Mayer József őrnagy a 6. Augustin röppentyűsezrednél, alezredesi ranggal ad honores, és Luksich József hadibiztos. F. é. nov. 26-án a budai cs. k. egyetemi nyomdában az országos kormánylap XXIV darabja mind német egyes-, mind összes kettős kiadásokban megjelent és szétküldetett. Tartalma: 193. szám. Austria és Törökország között 1857. január 21-kén kelt szerződvény, a távirati forgalom szabályozása végett. (Aláíratott Konstantinápolyban 1857. január 21-kén, a jóváhagyásokban kicseréltetett Bécsben 1857. julius 4-kén. 194. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857. october 10-kén kelt hirdetménye, a rodnai, oláhláposbányai, podurosi, strimbuli és oláhláposi cs. k. bánya-, erdő- és jószághivatalok által kezelt igazgatási tárgyak fővezetésének 1857. October 1-jén a nagybányai cs. k. bánya- erdő- és jószágigazgatóság által tett átvétele iránt. 195. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857. October 10-kén kelt kibocsátványa, a morva -sléziai országos pénzügyigazgatóság körében néhány ellen v őrködő hivatalok megszüntetése iránt. 196. sz. A pénzügyi ministeriumnak 1857. October 14-kén kelt rendelete, kiható az általános vámkapcsolatban foglalt minden koronaországokra, a vámjegyzékben teendő több változtatások iránt. 197. sz. A pénzügyi és kereskedelmi ministeriumoknak 1857. October 16-kán kelt kibocsátványa, kiható az általános vámkapcsolatban foglalt koronaországokra, a Schweizból vagy az oda a Lago mag biorén keresztül érkező átviteli áruknak az átviteli ártóli mentessége iránt. s*. 138 December 4. 1857 NEMHIVATALOS RÉSZ. Wo dia ne r Albert pesti nagykereskedő a cs. k. helytartósági osztály elnökségének a lőporfellobbanás által szerencsétlenült mainzi lakosok javára 500 pftnyi összeget adott át, mely összeg rendelkezési helyére elküldetett. Jegyzéke a Pest szabad k. városa polgármesteri hivatalába a lőporfellobbanás által szerencsétlenült mainzi lakosok javára begyült összegeknek : C. R...................................... 10 ft. Ságody Sándor alpolgármestertől 1 arany. A tiszthatósági hivatalnokoktól . . . IS „ Herzl György ügyvédtől . . . . 5 . Herz S.-től ........ 10 „ Dr. Roth magánorvostól .... lbir.t al. Schosberger S. V. n.-kereskedőtől 100 „ A budai cs. k. államügyészségtől . . . 45 Mosmüller Lajos budai cs. k. térszázadostól ........................................................2 „ Cseh József cs. k. ezredestől ... 20 „ Ennek neje Rösser Magdolnától . .10 „ Összesen 1 arany, 1 kir. tallér és 173. 45. Pest, december 3. (Politikai napi szemle.) „Beh roppant sok adósságot csinálsz“ monda egy apa könnyelmű fiának „én magam már legalább is tízezer forintot tudok.“ „Hát ha még azokat is tudná apám uram, amiket nem tud!“ válaszolt a fiú. Törökországnak is folyvást szemére vetik, hogy ott minden negyedóra múlva miniszerkrízis van, pedig csak azokról szólunk, a miket tudunk, hátha még azokat is tudnók, a miket nem tudunk, s melyek már csirájokban elfottatnak! így csak most halljuk, miszerint — nyilván a franczia követ közreműködésével — mintegy négy hét óta újólagos miniszterváltozás készíttetett elő, vagyis nem annyira az egész ministerium, mint a nagyvezír és a hadügyminister bukása; azultán e napokban szintén meg lön nyerve az uj combinatio részére, midőn Ali pasa látogatása által a nagyur indulata rögtön megváltozott s minden ismét úgy maradt, amint volt. Az egész ármánynak aligha komolyabb következménye leend, hanem nem is javítandja ám azon viszonyt, mely Resid pasa és Thouvenel közt uralkodik. A pasa ezentúl azért nem fogja szívesebben látni azt, ki őt akarta megbuktatni és Thouvenel sem azt, kit megbuktatni nem brt. Ezek a stambuli diplomatia színfalak mögötti titkai!.... Az ily apró fondorkodások foglalkoztatják a török főváros figyelmét; a nagyobb politikai kérdések, nevezetesen a Dunafejedelemségeké ott sokkal kevesebb zajt üt, mint nyugaton, főleg mióta a porta a censurát megélesítette s a „Journal de Constantinople“ azon egyetlen jósda, melynek segítségével a szambuli lakosság amaz ügy különböző phasisaival megismerkedik. Legújabban e censura még külföldről érkező könyvekre is kiterjesztetett, nyilvános jeléül annak, miszerint a franczia példa nem maradt utánzás nélkül és Törökben hatalmasan halad a nyugati „civilisatio“ felé. Az oroszfranczia szervezési javaslattól már most Párisban sem látszanak sokat remélni, még franczia publicisták is elismerik, miszerint ezen javaslat oly mixtum compositum, mely senkinek sem lehet ínyére; ők átlátják , hogy az a közigazgatási unió nem lenne egyéb, mint a centralisationak bizonyos neme, körülbelől olyforma, aminő most Francziaországban divatos, hanem ily centralizált közigazgatás élén csak egy fejedelem állhat, mert ily rendszert csak egységes akarat bírna fönntartani; az a második fejedelem tehát mindenesetre fölösleges kerék a gépezetben. Az ellenkező nézetek közt itt középutat találni merőben lehetetlen. Vagy a politikai uniót kell létesíteni, azaz a két fejedelmet egy uralkodó alatt tökéletesen egyesíteni, vagy Törökország javaslata szerint mind a két országban legfölebb egyik másik közigazgatási ágra nézve hasonló intézményeket életbeléptetni, de azoknak kezelését s átalában a két fejedelemség közigazgatását egymástól szorosan elkülönözni; tehát vagy politikai unió vagy a statusquonak csekély módosításokkal! fenntartása — tertium non datur ! Azon kis viszály, mely az osztrák és orosz követ egy részről és a porta közt más részről Szerbiára nézve keletkezett, múlófélben van ; hogyan ? miként ? ki engedett ? ez még nem mondatik. Szintúgy .Angliának Nápoly iránti dühe, mely Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-otvan, 2-dik szám, földszint; vidéken minden ps. kir. postahivatalnál. Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen kiadó hivatalhoz utasítandók, a két angol mérnök elfogatása miatt oly mértékben fölgerjesztetett, hogy máris Nápoly bombáztatásától tartottak, szintén csilapulni kezd, mióta egy angol papnak s az angol követnek megengedtetett a foglyokkal közlekedni s azokat külön ügyvéd által védelmeztetni. Palmerstonnak nyilván nincs ideje, ily apró tűzijátékokkal foglalkozni, mióta úgyszólván saját házát gyújtották föl feje fölött. A holsteini rendek pedig hosszú válasziratot készítenek elő azon minap említett dán jegyzékre, mely a herczegségek pénzügyi bajaival foglalkozott s Dániának abbeli ártatlanságát akarta bizonyítani. A dán jegyzék vagy negyven sorból állott; a holsteini rendek egész könyvet imák ellene,a mi legjobban bizonyítja, hogy ők csakugyan németek, azaz azon nemzethez tartoznak, melyet saját fiainak egyike „ein Volk von Schreibern“-nek nevezett. Csak alaposan és — unalmasan! Szinte elfelejtettük megemlíteni, hogy az öreg Dupin pereputyostul a bonapartisticus táborba pártolt. — ő, Lajos Fülöp végrendeletének végrehajtója ! Az öreg úr azt mondja, hogy miután Lajos Fülöp iránti kötelességének eleget tett, most újra a „hazának“ akar szolgálni. Az a gonosz haza pedig azt fogja rá az öregre, hogy mindig csak saját érdekének szolgál —valóban ingrata patria! A TÖRVÉNYES KÉPVISELET MAGYARORSZÁGBAN. II. • Léteznek a társasági életben bizonyos pályahivatások, melyek a szerint, a mint közelebb vagy távolabb esnek a társadalom közérdekeihez, m majd, kisebb , majd nagyobb becsülésben részesíttetőek. A többek közt ilyen különösen az ügyvédi pálya, mely, akár magát az államgépezetet tekintjük,akár a társadalmat képző viszonyok összegét, mind itt, mind amott oly jelentőséggel s befolyással bír , miszerint épen nem csoda , hogy fontossága minden jól szervezett társadalmakban egyaránt el van ismerve. Ezen általános elismerést csak az ügyvédkedés föladatából s rendeltetéséből lehet megmagyaráznunk. Az ügyvéd van ugyanis arra hivatva, miszerint a törvény szent nevében mindenkinek igazát szabadon s bátran oltalmazhassa, a bíróságok előtt érvényre emelhesse , s a jog mérlegét fölülről és alulról őrszemmel kisérhesse. S valóban az ügyvéd van arra is hivatva, hogy mint Feuerbach mondja, a jogban s az emberek örök egyenlőtlenségében rejlő tévedések közt az egyensúly mértékét folyvást föltarthassa. A kinek esze, szive, tudományo s munkaösztöne van, valóban sehol sem is tünteheti ki magát annyira, mint az ügyvédi pályán. Az ügyvéd a nép természetes tanácsosa, az ügyvéd a pörös ügyek első bírája. Ő függetlenül szólhat az igazság templomában,s megsérthetetlen mint a meggyőződés,mit oly szép alakban ábrázoltak a görögök Themis istenszobra mellett. Ezért történik, hogy nem csak a néptömeg, hanem az államhatalom is kitűnő tiszteletben tartja mindenütt az ügyvédeket, s hogy kivált Angliában és Francziaországban nem egyszer láttuk példáit, miszerint ügyvédi padokról választottak ministerek a birodalom kormányára és végre, hogy valamint Guizot nem tartó önlealacsonyításnak visszalépni a barristerek sorompóiba országlázkodása megszűnte után sem , úgy Brougham lord sem tartja kisebb időknek ügyvédi napjait parliamenti fénykoránál. Ily magas existimatioval azonban egész napjainkig , alig dicsekedhettek hazánkban az ügyvédek. S még nem sok ideje, hogy az ügyvédet nem tartották egyébnek, mint valami diplomatikus ezermesternek, ki pénzért fehéret és feketét ugyanazon időben kész védelmezni. Valljuk meg, hogy ezen bal vélemény részint társadalmi,különösen pedig a nálunk divatozott várnaszerű elzárkózottságból, részint az ügyvédi viszonyok rendezetlen állapotából származott. Magyarországban eddigelé csak a köznép műveltebb fiai vagy a nemesi osztálynak azon tagjai vállalkoztak ügyvédi pályára, kiket az ősi vagyon tiszta jövedelme már különben sem biztosított kenyérről. Az, hogy ezen század utolsó évtizedeiben minden képzett ifjú ügyek velt letenni az ügyvédi szigorlatot, nem olyasmit jelentett, mintha diplomatikus ember egyszersmind professionals ügyvéd is lett volna, hanem inkább azt, miszerint a publicum tanpályát bevégzett egyénnek csak olyat tekintett, a ki ügyvédi oklevéllel birt. Ezek ambiálhattak aztán megyei s városi hivatalokra, dicasterialis állomásokra, követi méltóságokra stb. Ellenben a ki csupán ex professo ügyvédségből ette kenyerét, az ugyan szegény lurkónak tekintetett s még amegyei esküdt is megkívánta, hogy egy úgynevezett „prókátor“ őt köszöntse elsőben, nem pedig viszont. Növelte pedig az ügyvédekről terjesztett balvéleményt s tekintélytelenséget azon körülmény is, mivel törvénykezési rendszerünk a legroszabb sőt oly lábon állott, mely a rabulistikának, huzavonáénak s csaknem a zsebmetszésig minden anomáliának tág mezejéül szolgált. A tömeg szemei természetesen nem a gépet látta, hanem egyedül annak kezelőit s igy nem csoda, hogy annak minden gyarlóságát az ügyvédek jellemében s erkölcseiben vélte rejteni. A múlt század első felében az austriai örökös tartományokban sem sokkal nagyobb respectussal dicsekedhetett az ügyvédi kar. Mert habár szervezettebb törvénykezési renddel birtak is azon tartományok, az ügyvédség viszonyai csak részlegesen rendeztettek; a tett intézkedések csak helyszerintiek, nagyobbára ideiglenesek, s leginkább az üzletvitel szabályozására semmint azon kellékek és jogozatok meghatározására s biztosítására vonatkozók voltak, melyek ügyvédi képesség megkivántatóságai s az ügyvédi kar álladalmi rendezésére tartozók. Sajátságos tünemény ezen tartományokban, hogy ezekben sehol sem lépett be egyszerre általános ügyvédi rendtartás, hanem először csak a Bécsvárosi s az ott székelő országos törvényszék,—a városi tanács,— az alsó austriai kormányszék —s a birodalmi főhadi-törvényszéknél működő ügyvédekre nézve. A törvényhozás nevezetesb ténye e tekintetben az 1761. január 1. s az ugyanezen évi márczius 27-diki rendelményei s intézkedései voltak, melyek által egyszersmind a városi jogok is szabályoztattak némileg. ,Csehországban már 1734, s a tengerparti vidékeken 1758. óta találkozhatunk ugyan némi vázlatával az ügyvédi rendtartásnak, de mindezt csupán előkészületnek mondhatjuk azon egyetemes hatályú intézkedéshez, mely a törvénykezési renddel együtt, az ügyvédi állapotokat is uj alakba öntötte. Midőn az austriai tartományokban később egy átalános törvénykezési rend s bírósági szerkezet életbeléptettetett, melyek 38. fejezetben egyszersmind az ügyvédi viszonyokat is tárgyazák, nemcsak ama felebbi rendszabályok mind kiküszöböltettek, hanem a nyugatfranczia s olasz törvénykezési rendszer is azon tartományokból, hol azok egy időben behozattak volt. Azóta egyes felsőbb határozmányok s pótlórendeletek képezék Austriában az ügyvédi rendtartás törvényeit, egész a legújabb időkig. 1849. aug. 15-ke óta azonban (Birodalmi törvénylap 364-dik sz.) mindazon régibb rendeletek és szabályok, habár egészben véve el nem töröltettek is, egy 21 §-ból álló újabb ügyvédi rendtartás által lényeges változáson mentek keresztül, s a dolog e részben Austriára nézve most úgy áll, hogy amennyiben ezen újabb ügyvédi rendtartás is még csak ideiglenes , a régibb rendeletek világosan el nem törült határozványai érvényeseknek tekintendők, sőt mindezek mellett egy újabb öntetű bírósági szerkezet is behozatott: az ottani ügyvédi rendszer lényegét csak a régibb és újabb törvények szoros összetése s figyelmes tanulmányozása szerint érthetjük meg. Magyarországra nézve az 1852 julius 24-ről kelt (kir. 1. 1. 170. sz.) cs. kir. nyiltparancs, — Erdélyben pedig az ugyanazon évi május hó 14-ről szóló (kir. 1.1.109. sz.) által hirdettetett ki egy uj ügyvédi rendtartás, mely amott 1354. janu 1. — nálunk pedig 1853 jan. 1 napjától kezdve érvényes. Az ide vonatkozó régibb törvények és rendeletek ez által természetesen mind megszűntek s egy uj korszak napjai nyíltak meg ügyvédeink világában. Megemlítendő, hogy ezen ügyvédi rendtartás ránk nézve már végleges, s habár nincs is még minden pontjában foganatosítva s törvénykezési rendszerünkkel (különösen a perrendtartással) kellő öszhangzásba hozva, jótékony hatását valamint a perlekedő felek biztos és rendszeres jogi képviselete, úgy az ügyvédek mindinkább növekedő tekintélye s köztiszteletben részesülő polgári állása, eléggé hirdetik s igazolják. Domony, dec. 1. Gyújtsatok szövéteket a sötétségben, és látni fogtok. Híjában sóhajtozunk a nép miveletlenségén és tudatlanságán, a csupa sóhaj soha sem fog segíteni a bajon. Hanem tenni kell uraim, tenni, úgy a hogy a kor szava int, és a körülmény kívánja. Szerény községünk nem dicsekszik azzal, a mit tett, de mégis másoknak ösztönzésül a jóra, illő szélszerű, hogy felmutassam jó példáját. Alig megy 1000 lelken fölül e kis helység lakossága, melyből 600 evang. tót, 250 róm. kath.