Budapesti Hírlap, 1858. január (1-25. szám)
1858-01-31 / 25. szám
Pest Vasárnap, 25 Szerkesztői iroda: Egyetem utcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleten. BUDAPESTI Január 31.1858. Kiadó hivatal van : Egyetem-utczában, 2-ik szám alatt; földszint. Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Helyben :félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt. — A h i r deté s e k ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. millió fr) maximal összeg azon öszveggel, mit az austriai állam-vaspálya-társulat a czeglédiszolnoki szakaszért kap (3,800,000 frt), kevesbíttessék , s ezen vételi összeg arányában az államigazgatás által a tiszai vaspálya társulatnak adott biztosíték magasabb értékre emeltessék . 1858. január 11-kétől kelt legfelsőbb határozatánál fogva helybenhagyni s egyszersmind legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a tiszai vaspálya-társulat számára, az annak engedélyzett pályavonalakat illetőleg legfelsőbbleg helybenhagyott díjtarifa a személyi áruszállításra nézve a czegléd-szolnoki szakaszt illetőleg is alkalmazásba vétessék. Pest, január 30. (Politikai napi szemle.) Az európai hatalmasságok a dunafejedelemségi ügyben hónapokon át egyenetlenkedtek; változás kedvéért néhány nap óta hirdetve jön, miszerint az egyetértés a legújabb franczia javaslat alapján létrejött , most meg — ismét változás kedvéért — az „Indépend.“ azon hírrel lepi meg a közönséget, hogy ama franczia indítvány, mely az európai hatalmakat annyira elbűvölte volna, nem is létezik, hogy általában semminemű előleges egyezkedésnek nem lesz helye, hanem a párisi conferentia teljesen szűz állapotban veendi át a fejedelemségek kérdését, s az új szervezet általános alapjait megállapítván, a részletek kidolgozását az illető nemzetekre fogja bízni. E szerint ott volnánk, ahol voltunk, egyedül azon különbséggel , hogy mindenütt azon meggyőződésre jutottak, miszerint nemcsak az idegen fejedelem alatti unió a jelen körülmények közt képtelenség,hanem a tulajdonképeni politikai egyesülés is azon tervek közé tartozik,melyek az adott viszonyok közt kivihetlenek. Ezen negatív meggyőződés képezi az eddigi diplomatiai tusák egyetlen eredményét. Tisztelet becsület az „Indep.“ levelezőjének, de miután a megoldás nehézsége már eddig is oly roppantnak bizonyult, nem hihetjük, hogy a conferentia csodákat fog művelhetni, sem pedig azt, hogy az európai udvarok e csodatevést rá bíznák. Meghiszszük,hogy mindenünnen érzik, miszerint a mostani ideiglenességnek véget kell vetni, de a párisi conferentia csak e végnek kezdetét, nem pedig végét fogja meghozhatni. Az „Ind.“,hire—ha átalában valami alapossággal bír — csak úgy érthető, hogy a conferentia a fejedelmi méltóság kérdésével fog foglalkozni, s miután ennek körét, talán még azzal felruházandó személyeket is meghatározta s az uj szervezet legátalánobb elveit megállapítá, a továbbit ez uj fejdelmekre bizondja; de nem fogja-e magának mégis a végleges jóváhagyást is fönntartani? Nem szükséges e, habár ezen csekély körre szorítkozik is a conferentia tevékenysége, hogy legalább erre nézve előleges egyetértés jöjön létre a hatalmak közt? Nem kellene-e intézkedéseket tenni, hogy a diván-gazdálkodás, mely eddigelé is oly kevéssé kellemes volt, meg ne újuljon ? Mindezek oly kérdések, melyekre a belga lap feleletet nem ad s mely azon gyanitásra jogosít, hogy bizony még elég távol vagyunk a fejedelemségi kérdés végképeni megoldásától ! Francziaországban azonban most sokkal fontosabb teendők vannak, mint a Dunafejedelemségek szervezése vagy más efféle, távolabb fekvő ügy. Először is a régensségi kérdéssel foglalkoznak, hogy a császár halála esetén a központi kormány fő nélkül ne maradjon. E központi kormány feje mellé a császár öt erős kart is akar adni, az országot öt katonai parancsnokságra osztván, s mindegyiknek élére egyegy tábornagyot (hallomás szerint Magnan, Castellane, Pelissier,Canrobert és Bosquet tábornagyokat)állítván, kik a szükség pillanatában korlátlanul rendelkezhetnek. Ha a malakoffi herczeg is az újonnan kinevezendő parancsnokok közt lesz, ez mindenesetre annak jele lenne, hogy többé nem terheli őt az „orleanismus“ gyanúja, mely nem egy ízben kimondatott ellene; kiváncsiak vagyunk a „Moniteur“ ebbeli hirdetményének szövegére, miután fogalmunk sincs arról, minő viszony leend rendes békés időben ezen katonai parancsnokok és a polgári hatóságok közt.— Továbbá nagy figyelmet gerjesztenek a Rómából érkezett tudósítások is, melyek kétségtelenné tették, hogy jan. 15-dikén a pápai birodalomban is lázadás ütött volna ki, ha a párisi merénylet sikerül. — Egész csoportok már csak a Páriából érkezendő jelszót várták. A rendőrség ez alkalommal egy titkos szövetség néhány tagját kézre kertté, kik kivallották, miszerint 1850 óta vagy 50 „politikai gyilkosságot“ követtek el. Végre az eskütletételi rendelvényt is feszültséggel várják, mely hallomás szerint nem csak azt határozza, hogy a jelöltnek 8 nappal a választás előtt az esküt le kell tennie, s még egyéb formalitásokat is teljesítenie,hanem az az ellen vétkezőkre kemény büntetések fognak rovatni. Legislegvégül pedig a párisi világ az angol követ részéről a londoni házasság ünneplésére adott tánczvigalommal foglalkozik vagy helyesebben szólva, azon körülménynyel , hogy a két felség e tánczvigalmon jelen volt. Politikai demonstratiót látnak ebben s mintegy ellensúlyát azon indulatnak , mely Morny gróf ismeretes beszédében Anglia irányában nyilvánult. Hogy Morny gróf azzal fenyegetett volna, miszerint hivatalát oda hagyja, ha a császár az angol követ bálját meglátogatja , ez alkalmasint csak pletyka , ámbár tagadhatlan, hogy Morny gróf, mióta Sz. Pétervárról haza jött s orosz nőt vett el, még „oroszabb," mint volt, ami csakugyan sokat akar mondani. Hát ha még azt is megtudja , hogy a császárnő Liechtensteiniggel az austriai küldöttel nem csak soká társalgott, hanem vele még tánczolt is ? — Talán ezt is Sz.-Pétervárra telegrafhozzák, mint újév napján azt, hogy a császár Cowley lordnak kezét megszorította ! ? Bosznia és Herczegovina lakossága (?) emlékiratot küldött a párisi conferentián képviselt hatalmakhoz, melyben a török porta-gazdálkodás ellen panaszkodik s azon kérelmet fejezi ki, hogy a conferentia az ő ügyével is foglalkozzék. Nehezen hiszszük, hogy e kérelem teljesülni fog, főleg miután nem igen valószínű, hogy a folyamodvány az említett „lakosságtól“ indult ki. Végehossza nem volna a conferentiának, ha Európa minden bajai számára ezt kellene készítenie. Előfizethetni helyben: a lap kiadó hivatalában, Egyetem-utaza 2-dik szám, földszint, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasitandók. Előfizetési felhivás a „BUDAPESTI HÍRLAP“ február — martius két hónapi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhordással . ..........................£ ft 40 kr Postán naponkinti szétküldéssel .... 3 — £0 — E lap nagy elterjedettségénél, s azon körülménynél fogva, miszerint a hivatalos lapokbani igtatványok különös figyelemmel olvastatnak, s igy azok a beigtatóra nézve igen hasznosak, bátorkodunk azt igtatványokral minél gyakoribb használatra ajánlani: a beigtatási díj egy petit sortól egyszeri beigtatásnál 6 pkrral, többszöri ismétlésnél pedig csak 4 pkrral számíttatik. A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. TARTALOM. Hivatalos rész. Nemhivatalos rész. Legmagasb intézkedés a czegléd-szolnoki vaspályaszakasz tárgyában. Politikai napiszemle. — Vám és kereskedelmi érdekek II. — Egy uj államkölcsönről keringő hir megczáfolása. Levelezések: Buda (takarékpénztári kimutatás) Balogvölgy (községi iskolák ügye.) Hajdúböszörmény (Biztosítás ügy.) Napihírek és események. Austriai birodalom. Külföld: Anglia. (A „Morn. Fest” és „Times" egyező véleménye a menekültek ügyében.) Francziaország. (Egy a Dunahajózásra vonatkozó austriai jegyzék kivonata. Az angol követ bálja. A 82-ik ezred felirata. Az eskületezési törvényjavaslat. Francziaország magatartása a duniafejedelemségek kérdésében.) Spanyolország. (A madridi polg. kormányzó első lépése.) Ázsia. (Az indiai lázadás jelleme. Távirati tudósítások. — Színházi előadások. — Megérkeztek. — Dunavizállás. Tárcsa. (A Novarának világ körüli útja.) HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége dr. Rand Manó üdv. és törvényszéki ügyvédet, a cs.k. pénzalapjószágok és pénztárigazgatóságok ügyészét, császári tanácsos czimével legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Öcs. k. Apostoli Felségei.é.jan.16-ki legfelsőbb határozata által Wezyk Ferencz földbirtokosnak a krakói cs. k. tudóstársaság elnökévé isméti megválasztatását legkegyelmesebben megerősíteni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 19-ki legfelsőbb határozata által Sacchi József és Resteffi Ferencz jogtudorokat, továbbá Casorati Ferencz orvostudort az Istitudo di scienze, lettere ed arti valóságos fizetéstelen tagjaivá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A kassai cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Stuhly Adolf cs.k. adószámviteli I. oszt. segédet a veszprémi cs. k. megyehatóságnál, Hl. oszt. végleges adószámtisztté, az eperjesi cs. k. megyehatósághoz rendeléssel, kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége a cs k. kiváltságos austriai államvaspályatársulat, s a cs. k. kiváltságos tiszai vaspálya-társulat közt 1857. ápr. 4-kén kötött egyezséget, melynélfogva a czegléd-szolnoki államvaspálya-szakasz az 1855. jan. 1-től kelt engedélyezési okmányból az előbb nevezett vaspálya-társulatra nézve eredő jogokkal s kötelezettségekkel a kiváltságos tiszai vaspálya-társulatra megy át, továbbá azon határozatot, miszerint az austriai államvaspálya-társulatnak 1855. jan. 1-től kelt engedélyzési okmánya 13. czikkében említett, s a felvállalt állambiztosítók alapjául szolgáló 77 millió ftnyi (200 SZ. Vám- és kereskedelmi érdekek. II. Korunk legtiszteltebb nemzetgazdászai tanítják, hogy mihelyt valamely nemzet a maga szükségeit saját iparával könnyen kielégíti, a vámok szűnjenek meg közte a külföld között, hogy igy a lábrakapott ipar el ne bizza magát, s méltatlanná ne váljék az állam gondossága, vagy a nemzet előszeretetének gyámolítására. Ekként — mondják — a természetes haladás következtében fog fejlődni az ipar és kereskedelem, s mintegy magából az országból nő ki. Körülbelül illyesmire oktat bennünket List, Rau, és Roscher is, de nekünk úgy látszik, hogy sokkal inkább az elmélet, semmint a gyakorlat szempontjából. Nézetünk szerint ugyanis az országgazdászatban ritka helyütt s államban szolgálhatnak teljesen egynemű érdekek irányul, mert korunkban az államok és birodalmak komplexuma annyi mindenféle physikai s erkölcsi képességek, erők és szükségek összetételéből áll, hogy azokat olyan két három mértföldnyi országocskákhoz és nemzetekhez hasonlítani, milyenek a most nevezett tudósok szemei előtt lebegtek, hasonlítani épen nem lehet. Annál kevésbbé lehet pedig a nemzetgazdászat igazi bölcselmével oly elv érvényességét vitatni, hol egy ország, egy népcsalád, vagy egy birodalom, csak a közérdekek egységében bírhat ugyan egynemű igényekkel, de különben : többféle éghajlattal, népművelséggel, s különféle földirati és ethnographiai situatióval. S ép ezen meggyőződésből azt mondjuk, hogy nem egy tévedésünk s számos botlásaink legfőbb kútfeje is ott rejlik, mivel ezen utóbbi körülményeket nem vettük tekintetbe. Eszméket kergettünk és kergetünk nagyobbára most is , melyeket nyugtalan agyvelő gondol ki, az elmélet üressége adoptál, s a bárgyak oltárra emelnek. Nem akarjuk észrevenni, hogy az élet, a maga legparányibb tüneményeiben önmaga teremti saját alakját, s hogy mindazon harczok, melyek a társadalom formái, az ipar és kereskedelem érdekeiben föl-fölmerülnek, a természetnek az elmélet ellen viselt háborúi. Korunk népgazdászati törekvéseiben, egy jeles szó formulázása szerint, tulajdonkép egy gyakorlati vagyis a kereskedelmi rendszert, s más két, egymást kiegészítő elméletet, vagyis a földmivelési s iparszorgalmi rendszert látunk eddigelé vezérkedni s túlbefolyással bírni a vámviszonyok rendezésében is. Mindezen irányok Európa két leghatalmasabb nemzeténél, tudniillik az angolnál és francziánál fejlődtek ki eredetileg, s éz azért igen természetesen történt, hogy akár az elsőt, akár az utóbbiakat kezdték föltétlenül követni a kisebb és gyöngébb népek, nyomva érezték magukat, s gyakran kilábolhathatatlan egyoldalúságba sülyedtek , mert államjövedelmi tekintetben vagy kereskedelmi korlátozásokat alkalmaztak mindenütt, nem fontolván meg, hogy előmozdítják-e vagy akadályozzák az általa gazdasági fejlődést, más részről ismét majd a szabad kereskedés elméletét törekedtek kizsákmányolni, majd ismét a korlátlan iparüzlet rendszerét, nem gondolván meg, hogy szabad kereskedés, vám- és iparszabadság, mind csak viszonylagos hatású intézmények,és általában olyanok, melyek bizonyos körülmények közt fölemelhetnek némely népeket , míg ismét, bizonyos körülmények közt más népek összes műszorgalmát s gazdászati fejlődését semmivé teszik, mert a gyöngébbeket egy nagyszerű világversenynyel állitván szembe, minthogy többé semmi oltalomgáttal nem bírnak, már csirájában el kell csengerésznie minden fejlődő iparnak, gazdászatnak s kereskedelmi érdeknek. — A legkifejlettebb német államokban látjuk ennek példáit, s láthatjuk főleg Poroszországban. A kereskedelem, iparérdekek, mezőgazdászat s vámügyek fejlődését lehetlen egymástól elkülönözve tekintenünk, vagy azok államgazdászati rendezéséhez nyúlnunk. Tapasztalhatjuk ezen állítás igazságát valamint Angolországnak úgy főleg Németország közgazdászatának történetében, melyből láthatjuk, hogy az ipar- és kereskedelmi törvényhozás mindenkor együtt s a legbensőbb összefüggésben működött a vámviszonyok rendezésével. Amint a porosz államférfiak 1806-dik év után az ország közgazdászati viszonyainak rendezéséhez fogtak, azonnal egyenlépéssel kezdtek hatni valamint az ipar, úgy a vámviszonyok átalakítására is. Tanúsítja ezt különösen az 1810-ben közrebocsátott iparadórendszer. Már ezen törvényből látható , hogy míg egyrészről a lehető legszabadabb , legegyszerűbb rendszabályok által biztosíttatott ott mindenki részére az iparjog, másrészről a vámügyek egyidejűleg s szintén úgy rendeztettek, hogy biztos védbástyáivá válhassanak a zsenge nemzeti iparnak és gazdászatnak. S ezen törvény állott fönn Poroszországban egész 1845. jan. 17-ig, a midőn a vámszövetség közös érdekei újabb s tágabb alapú intézkedéseket vettek igénybe. Azóta a tapasztalás és tudomány, már tökéletesen földerített némely, e tekintetben irányul vehető igazságokat. Tisztán áll ugyanis, hogy míg valamely nemzet vagy ország kizárólag földműveléssel foglalkozik , s a fejlettebb iparüzletre vagy kereskedelemre nem képes, addig a fejlettebb országok irányában csak oly viszony lehet rá nézve jótékony , ha magát amaz országokra nézve mintegy szükségessé , — termékeit minél keresettebbekké s jutalmasbakká teszi; — mihelyt azonban valamely földművelő ország már annyira fejlődött, hogy munka- és tőkeerejét az ipar által inkább hasznosíthatja mint a gazdászat által, az ipar és kereskedelem mezejét kell elfoglalnia, hogy más népek olcsó napszámosává ne váljék. Mindezek fő föltételéül pedig nem kevesebb állami, mint társadalmi fejlettség kívántatik, m oly előzmények, melyek valamint a népiségi viszonyokat kedvező fokra emeljék, úgy a munkás elemet alkalmassá gyáriparra, kereskedésre s ügyessége, szorgalma s értelme által pedig elég erőssé a versenyre; mert bizonyos, hogy mindaddig, mig egyenkint és összesen mindezen tulajdonokat sajátaivá nem teszi, sokkal biztosabb s hasznos, ha az eke szarvánál marad. A külföld hatalmas versenye ellen vámsorompók által biztosíthatja ugyan magát valamely iparkodó nemzet s a vámtörvények által elősegítheti zsendülő iparát; de mindig csak ideiglenesen ; mert a világverseny árja, mely már is majd minden tért elborított, s mely a nemzetek összes értelmét s szorgalmát hozza a piaczokra — nem ismer többé örök gátakat még a legrégibb intézményekben sem, annál kevésbbé a particularismusban. Pest, jan. 21. Az e sorok fölött álló keret alatt az „O.D.P.“ itteni levelezője a nevezett lapban némely hírek alaptalanságának kimutatásával foglalkozik , melyek egy állítólagos új államkölcsön iránt keletkeztek, és fájdalom, a vidéken sokaknál hitelre is találtak. Czélszerűnek látjuk e cáfolatot a nevezett lapból átvenni. Sehol sem üdvösebb a nyilvánosság , így szól a czikk, mint az államgazdászat, s a birodalom pénzügyi helyzetének terén. Bizton állíthatni , mikép mióta az állam bevételei-s kiadásainak kimutatása szabályszerűleg közzététetik, a pénzügyünk irányát