Budapesti Hírlap, 1858. május (99-122. szám)
1858-05-08 / 105. szám
Pest, Szombat 105. Szerkesztői iroda: Egyetemutcza l-ső sz. a. 2-ik emeleten. Kiadó hivatal van : Egyetem utczában, 2-ik szám alatt, földszint. Megjelenik e lap, vasárnap as ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: fálávre: 10 firt, évnegyedre: 5 írt. Helyben: f a 1 évre 8 írt, évnegyedre: 4 firt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig,4 kr számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni helyben : a lap kiadó hivatalában) Egyetem-utcz* 2-dik szám, földszint; vidéken minden cs. kir a postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. Előfizetési felhívás a „BUDAPESTI HÍRLAP“ ápril—június negyedévi folyamára. Pest - Budán naponkinti házhozhordással . . . . . . 4 ft Postán naponkinti szétküldéssel 5 ft A Budapesti Hírlap kiadóhivatala. TARTALOM: Hivatalos rész. Nemhivatalos rész. Főherczeg ő cs. magas körútja. Pénzügy hatóságokat illető rendelet* — Politikai napiszemle. ■— A jobbágyokat illető s azok által megváltandó földek. V. Levelezések. Eperjes (Időjárás mostohasága. Vizhiány. Vegyes.) Napihirek és események. Figyelmeztetése juh - és sertéskiállításra. — Budapesti keresk. és iparkamra (ápr.6-i ülése. Vége.) — Tárgyalási terem. (A bankjegyhamisítók elleni végtárgyalás X.) Külföld: Anglia. (Parliamenti viták Disraeli pénzügyi javaslatai és a második indiai resolutio fölött.) Francziaország. (Ő felségeik nyári utazásaik. A dunafejedelemségi meghatalmazottak Párisban. Párisi állapotok. A tábornagyok jelentései. A Broudhon elleni kereset. Lamartine újabb levele.) Belgium Németország. (A nagyhatalmak beavatkozása a dán német ügybe a Hann. Zig által megczáfolva.) Távirati tudósítások. —Gazdaság ipar és kereskedelem. — Színházi előadások. — Börze. — Meteorológiai észleletek. — Duna vizá 1rás. HIVATALOS RÉSZ. 0 CB. k. Apostoli Felsége f. é. máj. 2-i legfelsőbb határozat által Klingner Godefred járási főnököt, állandó nyugalomba helyeztetése alkalmával, sokévi sikeres szolgálata elismeréséül helytartósági tanácsos czime és rangjával legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A pénzügyminister a budai orsz. főpénztárnál fizetőmesteri állásra Pabst Rudolf fizetőmestert a pozsonyi fiókpénztárnál kinevezte. A kereskedelmi ministeriumnak 1858. február 9-kén kelt rendelete,* kiható a katonai határőrségen kívül mindazon koronaországokra, melyekben az alsóaustriai mérő a száraz tárgyakra nézve egyedüli törvényes űrmértékkép van behozva, melylyel az 1858. január 20-kán kelt legfelsőbb határozvány folytán, a különös szén- és mészmértéket behozó 1780. September 23-kán kelt legfelsőbb nyiltparancs hatályon kivül létezik. ő cs. k. Apostoli Felsége 1858. január 20-kán kelt legfelsőbb határozványával a több koronaországokban még létező különös szén- és mészmértékek megszüntetését s ehhez képest az 1780. September 23-kán kelt behozatali nyilt parancsnak hatályon kivül tételét elrendelni méltóztatott. Ezen legfelsőbb határozvány folytán tehát következők rendeltetnek : 1. 1859. január 1-jétől fogva a katonai határőrségen kivül mindazon koronaországokban, melyekben az alsó-austriai mérő törvényes mértékkép van behozva, ezen mérő alosztályzataival együtt, a szén- és mész eladásánál is egyedüli törvényes mértéknek tekintendő. 2. Az alsó-austriai mérőnek az eddig létezett „Stttbich“ nevű különös szénmértékhez s a „Kalkmittel“ nevű mészmértékhezi aránya e következő: 1. Két alsó-austriai mérő annyi mint egy Stübich. 2. Harmadfél alsó-austriai mérő annyi mint egy Kalkmittel. 3. A fenebb kijelölt határidőtől fogva a szén és mész vásárlásánál iSr eladásánál az 1. §-ban kijelölten kívüli más mértékek használása a mérték elkobzásának büntetése, ismétlés esetében egytől huszonöt forintiglani bírság alatt tiltatik. Szénmértékül azonban két austriai mérőt tartalmazó hitelesített edények is használtathatnak. 4. Ezen intézkedések áthágásai esetében a határozatok az iparszabályok fenntartására első folyamodásilag hivatott politikai hatóságok által hozandók, melyek ellen a politikai felsőbb hatósághoz! *) Jir. tervlap. 1858. febr. 27-i IX. db 28. sz. folyamodás a fönálló általános szabályok szerint fönnmarad. Toggenburg lovag s. k. F. é. apr. 22-kén a budai ch. k. egyetemi nyomdában az országos kormánylap első osztályának VI. darabja mind német egyes mint összes kettős kiadásokban megjelent és szétküldetett. Tartalma : 34. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1858. febr. 2- től, hatályos a közös vámkötelékbe tartozó összes koronaországokra, a második oszt. vámhivataloknak a gyapjúnak nyers állapotban vagy hulladékokbani beviteli kezelésére lett felhatalmaztatásáról. 35. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1858. febr. 28-ról, hatályos mindazon koronaországokra, melyekben az 1836-ki vám- és államegyedámsági rend érvényben van , mely által ezen vám- és államegyedámsági rend 352. §a megváltoztatik. 36. sz. Rendelete a belügyministeriumnak 1858. márt 5-ről, hatályos az összes koronaországokra, kivéve a katonai határőrvidéket, mely által a politikai hivatalos hivatalkörhöz tartozó áthágási esetekben követendő eljárás iránt szabályzatok bocsáttatnak ki. 37. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1858. márt. 8-ról, hatályos az általános vámkötelékbe foglalt koronaországokra, a linzi pénzügyi járási neustifti Hl. oszt. mellékvámhivatal megszüntetéséről. NEMHIVATALOS RÉSZ. Debreczen, május 5. Főherczeg-Főkormányzó úr 0 császári Fensége mai napon délutáni 2 órakor a déli vonattal Szolnokról ide érkezett s a városházban szállott meg, hol őcs. Fenségét a hatóságok tiszteletteljesen fogadták. Debreczen , máj. 6. Főherczeg- Főkormányzó nr. Ő cs. Fensége tegnap a megyei hatóságokat, megyei törvényszékeket, szolgabirói hivatalt, járási törvényszéket, járási pénzügy-igazgatóságot, gyűjtési pénztárt s adóhivatalt meglátogatni, ma a helyőrséget megszemlélni, a katonai telepeket, r. kath. és református iskolákat, polgárikórházat , községi hivatalokat szemügyre venni méltóztatott. Ő cs. Fensége épen most utazott tovább legjobb egésségben, H.-Böszörményen s Dorogson át Nyíregyháza felé. Az országos pénzügyi igazgatóságok s a pénzügyi főnökségek felhatalmaztattak arra, hogy oly jogügyleteknél, miknél ingatlan javak megszerzése forog fenn, ha be van bizonyítva, hogy a szerződő felek egyetértőleg ismét elállottak a jogügylettől annak teljes végrehajtása előtt, s egyszersmind ha ott, hol nyilvános könyvek léteznek az ingatlan javak szerzése iránt, a könyvbe bejegyzés még nem történt meg, a díjkötelezési eljárást abban hagyhassák, s azon esetben, ha a díj már lefizettetett volna, azt visszaszolgáltat- Pest, május 7. (Politikai napi szemle.) A hírlapok egyszerre oly tárgynak taglalgatásába kezdtek bocsátkozni, melyet eddigelé, mintegy titkos egyezkedés vagy ■— helyesebben — bizonyos gyöngédségi ösztön következtében, érinteni óvakodtak ; az 1848-as év eseményei egyszerre ismét előtérbe lépnek s franczia s olasz lapok hasábokat töltenek ezen események elsorolásával s magyarázatával. De nem akarunk igazságtalanok lenni ! Nem a hírlapok azok, melyek ama fátyolt lerántják, melyet az idő jótékony keze egy vészteljes korszakra borított; a diplomaták kezdték e vitát, még pedig a piemontiak, kik a szószéken oly vádakat emeltek a hajdani franczia köztársasági miniszerek ellen, hogy ezek hallgatással nem mellőzhették e szemrehányásokat. S nem is hallgattak ám, hanem megszólamlottak a „polgárok“ mind. Lamartine, az ábrándozó költő, kinek, diplomatiai okmányt írván, valami költői gondolat villan át agyán, vagy valamely csengő phrasis tolni tolla alá, elkerülhetlenül, elutasíthatlanul; a gondolat a papirra szegeztetik, a phrasis ott áll és — litera scripta manet — a szegény költő fogva van s belebonyolítva a képzelme-sugallta kimondás minden következményeibe, úgy hogy végre maga is visszaborzad attól,amit mondott,s anélkül hogy mondani akarta volna; aztán Bastide, a „tiszta vizű“ republikánus, gyakorlati tekintetével, éber figyelőtehet sz ségével, éles ítéletével, ki egyetlen szemmozgatással száz tárgy fölött elpillant s miután tenti szemével megnézte, lelki szemével a jövő perczben már rendezte is s mindennek külön külön helyét utalványozta; végre a hamis Blanc, azon sajátszert rajongó, ki majdnem practicusnak látszanék, az ingadozó socialista, ki egyik lábával a valóság, másikával a képzelem terén áll, ki az embereket üdvük felé akarja vezetni — a levegőn keresztül s észre sem veszi, hogy még neki magának sincs szárnya, tanult ember, de a gyakorlati életben nem használható : mindezen férfiak fejtegetik most a hajdani franczia köztársasági kormány olaszhoni politikáját; nézeteik nagyon szétágaztak a követendő útra nézve, de teljesen megegyeztek arra nézve, hogy Francziaország nem gyámolítandja az italianissimusok tárgy nélküli ábrándjait, hanem mint „inter dios litiganteg tertius“ sokkal anyagibb szél felé, azaz Savoya és Nizza birtoklására fog törekedni! Nem árt mindezeket most ismét olvasni és hallani, hogy Francziaország önző politikáját még republikánus kormány alatt is fölismerjük s körülbelül képzelhessük , gunn önzéstelenséget várhatni bárminemű más franczia kormánytól , mely a „liberté , égalité, fráternité" szavakat még ezégérül sem tűzte ki, hanem mindkét lábával a divatos diplomatia gyakorlati földjén áll. . .. Körülményesen szóltunk a tárgy érdeméhez, mert ez által fölöslegessé válik a sok levél, válasz és viszonválasz közlése, miknek tömkelegén keresztül az olvasó mégis csak azon meggyőződéshez jutna, melyet a fentebbi szavakba foglaltunk. Hübner báró Bécsbe érkezett, csütörtökre Bourgneney bárót is várják oda, Páriából tucatonként küldözgetik nékünk a commentárokat a fentebbi utazásokra nézve ; egyik azt mondja, hogy Hübner báró csak a conferentián tárgyalandó ügyek iránt akar Endgróffal értekezni; a másik meg azt, hogy udvarát Napóleon császárnak Olaszhont illető „valódi“terveire nézve akarja felvilágosítani, a harmadik meg azt , hogy Bécsben Ferdinánd Miksa főlig jelenléte alkalmából Olaszország ügyei körül tanácskozás fog tartatni s hogy ebben Hübner bárónak is részt kell vennie stb. Mindegyik azt mondja, hogy az ő verziója leghitelesebb , a mi arra mutat, hogy tulajdonképen egyiknek sem lehet hitelt adni. A Cagliari ügye — ez negatív újdonság ugyan, de legalább bizonyos — semmi esetre nem fog a conferentia elé jutni, hanem a kiegyenlítés, melyet Cavoni gróf sem ellenez többé, a conferentián kívül kieszközöltetni. Szardinia makacsságát úgy látszik az törte meg leginkább, hogy legújabban mind az orosz, mind a franczia inspirált lapok nagyon is hangosan prédikálták a kibékülés szükséges voltát, míg Anglia természetesen még buzgóbban működött ily kiengesztelés létrehozása mellett. Ezzel az olaszhoni kérdés legalább az „égetők“ sorából kilépne s miután a példabeszéd szerint, ami nem éget azt fúni sem kell, a conferentia teljes nyugalommal fogja mellőzhetni e kérdést, melynek tárgyalása csak új viszálkodásra adott volna alkalmat a nélkül, hogy a megoldás felé akár csak egy lépéssel is közeledtünk volna. A jobbágyokat illető, s az azok által megváltandó földek. V. A jobbágyi kezeken maradt földek s egyéb tartozások megváltásánál, valamint a tulajdon, vagy a használati jog kellő biztosítására nézve, nem lehet kevesebb gondossággal lennünk a régibb, mint az újabb törvények iránt. Mert amazok deríthetik csak föl előttünk a tért, hol a volt földesúr tulajdonának complexumából a megváltás által bizonyos rész a volt jobbágy kezére szállhat, s igy csak amazok ismerete által tudhatjuk meg, hogy az erdőségek mennyiben képezték egykor a földesurnak egykori kirekesztőleges tulajdonát, s mi háramolhatik most e kirekesztőleges tulajdonból is a volt jobbágyra ? Hazánkban az erdőtulajdon a birtokjognak ősi törvényeinkben meghatározott fogalma szerint fejlett ki. Szorosan véve az allodialis rendszer szárnyai alatt, tehát eredetileg olyformán, mint a szabad germánoknál, mig hűbéri állapotba nem sülyedtek, vagy mint az olaszoknál s angoloknál, hol oly jogviszonyban élő úrbéres jobbágyság, mint később Némethonban, Francziaországban s nálunk, soha sem létezett. Már a Hármas könyv I. e. 24-dik czimében világosan kifejeztetik, miszerint nálunk a „birtok“ egy értelemben veendő a tulajdonnal§. 2.), s hogy a birtok tartozékainak egyikét képezik az erdőségek is (§. 8.) Midőn azonban a birtok s tulajdon jogeszméjének ezen meghatározása született, már akkor nem a régi meddiális,hanem a szomszéd országokból átkölcsönzött hűbérrendszer uralkodott hazánkban; a hűbérrendszer pedig, mint általában mindenütt, itt is csak a vazalloknak adott dominium természetű birtokokat, de a vázallok szolgáinak vagyis paraszt jobbágyoknak nem. Ezen elvnél fogva, a hűbériség fölizmosodásának és virágzásának napjaiban hiában keresnénk valamint igazi föld vagy erdőbirtokot is a jobbágynál, mert a jobbágy ily tulajdonok bizlalására jogosítva s képesítve nem volt. Valamint az ország összes földét 1.1., úgy az erdőségeket is, az uralkodó család s a koronán kívül, az egyházi s világi főrendek , a nemesség , a papság, a királyi városok, a szabad kerületek s kiváltságos községek birván,s a jobbágy a földbirtoknak s erdőségeknek csupán haszonélvezetében részesülhetett. Minthogy azonban Magyarországon a hűbériség csak idegen növényzet vala, s csak lassan folyta keresztül életkorlátozó indáival a nemzet ősi intézményeit, a koronán, nemességen , papságon s szabadalmas városokon kivül , a jobbágy községek is bírtak itt némi erdőtulajdonnal. De a magántulajdonon alapuló, s az ezt meghatározó viszonyok természetesen az ily jobbágyi erdőségekre nézve nem csak mint a mai napon, hanem a régibb időkben is, igen különbözők voltak, annyira, hogy az ily erdőségeket teljes sajátjának nem mondható ugyan a jobbágyság, a haszonélvezeti jog mindazonáltal annyira függetlenné téteték reá nézve, hogy ez magában hordta mintegy a tulajdonának azoncsíráját is, mely törvényeinkben a jobbágy elkülönített sajátjává szenteltetett föl.A volt földesúri s jobbágyi kapcsolatok fejlődése ugyanis, már boldog emlékű Mária Terézia uralkodása előtt oly állapotot idézett elő, miszerint az erdőtulajdonos földesurak, jobbágyaik szolgálmányai fejében, s tulajdon érdekeikből, egy bizonyos részt kiszakítanának, s mintegy úrbéri, avvagy községi erdőségek gyanánt, jobbágyaik haszonélvezetébe bocsátanák át; de mondom, csak haszonélvezetül, mert ami magát az ezen érdekközi valódi tulajdonjogot illette, az, törvényeink s birtokrendszerünk szellemében, mindig a földesuré volt. A földesuraknak azonban ezen nem annyira a törvények, mint inkább önkéntes jóakaratukból származott szokása, főleg a máriateréziai urbárium előtt, épen nem volt általános, nagyobbára a szerződéses s újabban települt jobbágyközségeknél volt föltalálható (Wagner Kár. Diplomat. Sáros. Pag. 561—575.). A jobbágyközségi erdők mellett figyelmet érdemelnek még nálunk a város-községi erdők is, melyek habár egy részről, az adott szabadalmak tágabb körében nyert jogczímeknél fogva, rokonoknak látszanak is lenni, a nemesi erdőkkel, természetükre nézve mégis,nem kevésbbé számíthatók a paraszt birtokok közé (értjük a múlt időket). Másutt ugyan a jobbágyi s városi községerdők közt alig van különbség, mivel másutt, a városok vagy faluk községei közt a birtokosok alanyi jogozataira nézve csaknem általában azon elv vehető észre, ami mindenütt uralkodó a hűbéri viszonyokban. Nálunk azonban nem épen úgy. Mert Magyarországban valamint a városok létele, agy azok birtokjoga s szabaditékai nem kirekesztőleg a hűbériség kegyosztalékaiban, hanem a királyi adományok s az országtanács által adott kiváltságokban leírják eredeti alapjukat. (Verbőczi : Part. III. ut. 20. 1647. art. 78- §.11.). De megint, ha meggondoljuk, hogy városainknak valamint eredete nagyon különböző, úgy kiváltságaik sem egyenlők, sőt, ha nem feledjük, miszerint sok magyar város lakossága jobbágyi viszonyok alatt élt, természetesen következik,, hogy főleg az ily városi községek erdőbirtokait, a paraszt, vagyis jobbágy sróználerdők sorába kell osztályoznunk. Mindezek közt most már, hol csupán azon jogot vizsgáljuk, melylyel az erdőkhöz a jobbágyság birt, daczára annak, hogy szorosan véve erdőtulajdona nem volt, úgy látszik, hogy ezen jog a faizásban s egyéb erdei haszonvételekben már a Mária-Teréziai urbárium előtt is el volt ismerve. A már többször idézett régibb törvényekből ugyanis viágosan kitűnik, hogy az úrbéri faizás, a volt földesúr és jobbágyi viszonyok között mindkét részről jognak és kötelességnek tekinteték, minthogy a birtokos tulajdona s a haszonélvezeti jog közötti fönnálló viszony , valamint jótékony, úgy egyszersmind szolgalmi terhe föltétel«* Értjük pedig az úrbéri fairás ala Május ,8.1858.