Budapesti Hírlap, 1858. június (123-146. szám)
1858-06-03 / 125. szám
s egyenesen ellene fog dolgozni. Pedig R. nem megvetendő ellen, így okoskodik a tőzsde, s ezért sülyed a részvények keletára. Mi részünkről nem okoskodunk többé semmiféle hitelintézetről , gondolván: a tények eléggé szólnak, s csak megemlítjük azt, mi a hétnek nagy eseménye volt. — A minap egypár igen epésnek látszó észrevételt tevék az itteni részvénytársulatok szelleméről, kezeléséről s normális bukásáról. Egy újabb adatot nyújt a gőzmalom-társaság, mely 1% millió alaptőkével alakulva, évekig nem fizethetett részvényeseinek kamatot sem , s ez évben kivételkép 5%-kt adott ugyan, de igen „furcsa“ számadásai után ítélve, nem a legosztalék gazdagabb reményekkel biztat jövőre. — Egy gőzmalom, Bécsben, hol 600,000 ember big kávéval s „kaiserjemmel“ lel táplálkozik , nem boldogul pedig minden malom jó üzlet, mert akármi történjék, háború , rosztermék, kereskedelmi kicsis, marhavész — legalább kenyeret minden ember eszik. Békés, május 26. Valahányszor az ország különböző részeiből némely községek ideiglenes rendezéséről veszünk híreket, mindannyiszor egy egy sugára villámlik föl előttünk a reménynek, mely az általános községrendezésnek nem sokárai behozatalával biztat bennünket. És hogy mi ez után sóvárgunk, az igen természetes. Figyelemmel kísérők a lapokat , még ahol csak az ideiglenes rendezés megtörtént , mindenütt örömmel, régi sebekre irt hozó orvos gyanánt fogadtatott. — Hogy is ne ? mikor a múltból oly ziláltan jutottunk az annyi fontos, oly életbe vágó kérdésekkel foglalkozó, átalakulási jelen korszakba. Azért üdvözlünk mi a községi élet körében minden mozzanatot, mely e rendetlen állapotból kivezető ariadnei fonalat tünteti föl; azért esik nekünk jól az is, ha egy község élére értelmes elöljárót látunk állíttatni, mert belorganisatio nélkül is, a kellő erőteljes képviseltetés által egy hatalmas lépéssel látjuk magunkat közelebb a czél felé. Megyénkben Gyula városa eddig oly szerencsés, hogy tanácsa rendezve van, administratióját egy polgármester vezeti, a község érdekeit pedig egy okos, értelmes és közbecsülésben álló férfiakból alakított választmány képviseli. A többi községek még a régi lábon állanak, néhol azzal a különbséggel, hogy a fej az intelligencia köréből kerestetett ki. Hiszszük, hogy e szerencsében a húszezer lakosú Békés város is nemsokára részeltetni fog, hisszük pedig azért, mert a közigazgatási orgánumok jóakaratú gyámolításáról meg vagyunk győződve, és jobblétünk előmozdításának legelső kezdeményezését is onnan várjuk. Azonban tanácsa Békésnek jelenleg is olyan van, mely a közönség érdekeit helyesen fölfogni nemcsak képes, de az azok megóvására kellő eszközöknek is tiszta ismeretével, s azok fölhasználására kész akaraterővel is bír. „Hol a politikai administratio ezerágú teendői — ekként szól a békési elöljáróság egy közelebbi fölterjesztésében — annyira elfoglalva tartják a község elöljáróit, mint napjainkban, hol oly különnemű, egymástól lényegben egészen a különböző, mégis az állam közéletére oly sokolídalú, összeható befolyást gyakorló ügyek szakadnak össze, mint a községek kezében , ott a mindennapi tapasztalás óhajtatja, bár a közügyek minden egyes ága szakavatott községek lelkiismeretes kezébe volna adva a községeknél is úgy, mint a felsőbb hatóságoknál már behozva van , mert így mindenki a tehetségéhez képest számára kijelölt cselekvési körben mozogván, az üdvös eredmény kimaradhatlan lenne, oly tiszta czélú irány és felügyelet mellett, mint a cs. k. hatóságok által, a községek fölött gyakoroltatik.“ E nézetből indulva ki az elöljáróság, elbeszéli, hogy a község jogügyeivel minő helyzetben áll. Elmondja, hogy aktív követelései behajtását békés uton már nem eszközölheti, azok öszvege pedig hatóságilag a költségvetés bevételi rovatába íratott, hogy haszonbérbe adott jószágai és javadalmai fölött a bérlők irányában oly Árgust szeretne örül állítani, kinek minden tiszte csak a községi jogok éber őrzése lenne ; hogy a legelőnek a jogosítottak közti felosztásánál egy oly útmutató közremunkálásával szeretne élni, ki a törvényes igazság mérlegével kezében, mindig mellette állana; elmondja, hogy a község legféltettebb vagyona, 764 holdnyi erdeje, már az új erdőtörvényekhez idomított kezelést kíván; a mostkilenczed, csatornaügy a község és lakói kárának elhárítása és jogainak megóvása, s más esetek az elöljáróság véleménye szerint annál sürgetőbben kívánják egy jogtudónak alkalmazását, mivel a volt uradalommali birtokviszonyok végleges kiegyenlítése és elintézésének ideje is épen itt van. Mindezeket elmondván az elöljáróság, arra kéri a megyehatóságot, hogy méltányolva helyzetét a községnek, tekintve felelősségét az új Themissel ismeretlen elöljáróságnak: méltóztassék megengedni az általuk oly fontosnak ismert községi ügyészi állomás életbeléptetését, s annak kétszáz forinttal díjazhatását. — A küldöttség, mely e fölterjesztést megyefőnök úrhoz megvive, azon biztosítást hozta magával, hogy a város érdekei kellő figyelemre fognak méltattatni, mi fölött úgy sincs semmi kétségünk. —thm — TÁROZA, ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT Elbeszélés. Ludwig Ottótól. (Folytatás. Lásd B. H. 121. sz.) A csókák, melyeket a harcz nyugalmukból fölzavart , vadul repülnek át egész a kiszállóajtóig, s károgató felhő gyanánt lebegnek ott. Mélyen alattuk egy súlyos testnek lezuhanása az utcza kövezetére hallatszik. Egy feljajdulás hangzik föl egyszersmind minden oldalról. Halvány élő arczok néznek le egy még halványabb halottra, ki véresen fekszik az utcza kövezetén. Aztán a halvány megriadás,a feljajdulás, az összesietés, a közösszecsapás mint egy forgó szél terjed el a temetőtől az utczákon keresztül a város legtávolibb zugáig. De fenn a magasban a felhők nem ügyelnek reá s megilletődés nélkül haladnak tovább az ő nagy útjukon. Oly sok önkészítette nyomort látnak ide lent, hogy egyes eset nem indítja meg azokat. A világon mindennek megvan a maga hasznossága , ha arra nézve nem is, ki azt űzi vagy magán hordja, mégis másokra nézve. így az, ami szégyent hozott a Nettenmayr házra, egy még nagyobb szégyen elhárítója jön. Nettenmayr Fritz iszákossága az egész városban ismeretes volt; már mindnyájan látták őt részegen; semmi csoda,hogy mindenki, ki Nettenmayr Fritz halálát meghalja, azt ezen kicsapongásának róta föl. Ámde e fáradság is csak az elsőknek jutott; a többiek már kész történetet kaptak. Jó volt, hogy Nettenmayr házán kívül senki sem tudta, hogy ő Amerikába akart menni, és hogy ő maga, visszatérése alkalmával kevesbbé akarván feltűnni, dolgozó ruhájában, csak köpenyét vetvén magára, ült be a postakocsiba. A köpeny útközben fekve maradt, s kiknek joguk volt azt vissszakövetelni, természetesen nem jelentkeztek. Csupán dolgozó ruhájában tért vissza. Ki elutazásáról tudott, föltéve, hogy előbb haza ment s ott átöltözködött; ki vele visszatértekor találkozott, azt hívé, a patabányából vagy valahonnan a munkáról jó. Senkinek sem jutott eszébe, viszszafelé ilyféle figyelemre alig méltatott körülményekre súlyt fektetni, miután nem kellett a történetet még előbb összeilleszteni, mert azt már készen kapták. Ehez járult, hogy a tett előtt rendes szórakozó helyén erősen ivott és vakmerészségével kérkedett. Ebben látta ő, természeténél fogva, kezdettől a tökéletes palafedezőnek legmagasb tulajdonát, és tevékenysége korában annak elég bizonyítványait is adá, melyek a nyilvánosság előtt ismeretesek is valának. Aztán azt nyilvánitá, hogy most akar csak remeket mutatni, s nagyon részegen ment a korcsmából a Sz. György tornyára. Mind oly körülmények, melyek szájra kerültek és az egyszer alakult véleményt csak megerősiték. Szerencsés véletlennél fogva már az összes munkások eltávoztak volt a toronyból; a lebukás előtti tusáról Apolloniuson kívül csak a csókák tudtak, melyek ott lakoztak. Az építész azonnal, hogy a történetet meghallotta, fölkereste kedvenezét s azt már készen vitte fel a torony padlására, hol Apolloniust kimerülve találta. Ekként senkinek sem jutott eszébe ettől kérdezősködni. Atyja lelki fájdalmát ismerve örült Apollonius, hogy a valódi tényállást senki sem sejtette; a testvér és az egész ház szégyenén senki sem segíthetett és az atyát megölhette. Az öreg úr kitalált, az elveszett fiú szándékosan kereste halálát. Úgy talált, hogy helyesen cselekedett. Mindaz, amit hallott, azt mutatá neki, hogy a szerencsétlen a ház becsületét akaró megkímélni. Mégis nyugtalanná et annak lehetősége, hogy napvilágra jöhetnének még oly körülmények, melyek az általános tévedést helyreigazíthatnák. De természetesen se a maga véleményéből, se a maga félelméből nem mutatott semmit. Még magának Apolloniusnak sem mutatá azt, ki azon hitben, hogy az öreg úr is az egész város meggyőződését osztja, most előtte is elhallgatta azt, amitől azt tartható, hogy az atyát hasztalanul meg fogja ijeszteni és nyugtalanítani. Ekként az első vélemény cáfolatlan maradt, a törvényszékek nem találtak okot vizsgálat rendezésére, s a veszély, mely a család becsületét fenyegette, szerencsésen elhárult. Egy estre aztán látni lehete a fekete ravatalt a zöldredönyös ház előtt, mely azon elnézett, hogy a maga rózsás tekintetét igazolja. Kissé távolabb egy csoportban álltak a nők és gyermekeik,majd halkan suttogva majd tele figyelemmel, mely közben közben a nyugatlanságig fokozódott. Ugyanazon ösztön, ugyanazon érzemények, melyekkel a lakosság műveltebb rétege azon pillanatot lesi, midőn a függönynek a költő megható alakjai előtt föl kell gördülnie; ugyanazon szükség vonza ide a kék kötényeket, melyek ott a város legszebb ruháit szokta összegyűjteni. Közben-közben egy fekete köpeny háromszögű kalap alatt komor méltóságban halad le az utczán s a ravatal mögött bemegy a házba. Végre megnyilik a kapu két szárnya. — A koporsó ott áll a ravatalon, a gyászlepel mind a kettőt befedi; lassan s egyenletes mozdulatban indul meg a fekete hullámzó tömeg; most helyére ért, mert a koporsóvivők megigazítják kalapjaikat. Felül fekszik a tetőző kalapács, melyet Bálint csiszolt ki, s azt mondja , hogy akit most adnak át a földnek , az becsületesen működött ég és föld között. A vén asszonyok édes könyeikkel mossák el azt, mi szenny emlékezetén fekszik. Bensőleg fogadják egymásnak, hogy senki ne legyen palafedezővé , kit csak abban meggátolhatnak. — Veszélyes az a palafedező mesterség ott fenn ég és föld között; ezt hirdeti megrázó ékesszólással a férfiú, ki fekete lepel alatt ott a deszkák közt fekszik , bár mily néma is ő. — Aztán az öreg urat szemlélgetik, kit két vigasztaló vezet. — Úgy néz ki, mint maga a becsületes temetkezésnek szelleme. — De az érdemes építész mellett álló karcsú magas Apollonius fölött elfeledik ismét azon egész szelídséget, melyet azelőtt gyakoroltak; kiássák ismét a holtat a nedves sirvirágokból, melylyel emberi gyöngeségét eltakarák. Miatta a kalapács tele lenne a szégyen sötét rozsdájával, Apollonius az, kinek köszöni, hogy a szerszám oly becsületfényesen fekszik utolsó ágya fölött. S várjon megérdemelte-e ő ezt tőle? Ezt egyik sem akarja állítani. Ha a halott a deszkáktól és a fekete lepeltől hallhatná őket, ismét egyyel többet kellene a testvérnek megbocsátania. Vagyis meg nem bocsátania; ő semmit sem bocsátott meg neki, nem azt, mit Apollonius rajta, se azt, mit ő Apolloniuson elkövetett. S hátha még a testvérnek szemébe nézhetne, mely-ikből a halál minden boszuságot kitörölt, mely szemrehányást tesz magának, mert egy gonosztevőt látott ott, hol egy szerencsétlen őrültet kellett volna sajnálnia, még mélyebben bele meredt volna az ördögök irigységébe. Aztán a fiatal nőre kerül a sor s a panaszos nők nemük módja szerint házasságszerzőkké lesznek. S valóban nekik igazuk van: szebb párt, olyat mely jobban összeillenék, mely egymásra annyira érdemes lenne, mint ez, még a legmélyebben figyelők sem bírnának az egész város keblében találni. A menet elhaladt a vörös sas mellett. Már ismét bált tartanak oda fenn, melynél Nettenmayr Fritz hiányzott; valóban unalmas egy bál! Hisz itt van ő! hisz itt van ő! hangzott a menet elé és fáradhatlanul elkiséré azt az utcza hoszszában. Azonban derekasan ezúttal még sem mehetett. Ugyanazon út volt ez, melyen Nettenmayr Fritz visszahaladt, miután a legényt elkísérte volt. Akkor kérelmében a testvért látó a tetőző kalapács és a hullámzó fekete lepel alatt éb gyászolva ment mögötte. Most megfordítva lett az valóvá, de Apollonius valóban érzé azt, amit a testvér csak mutatott. S mindig tovább haladt a menet azon utczán végig, melyen akkor Nettenmayr Fritz bejött volt. S künn a kapu előtt ismét összefolytak a füzesek ködökké vagy a köd szétfoszlott füzesekké. Innen és talnan ködférfiak ködbullákat vittek a valódi mellett. A keresztúton, hol Nettenmayr Fritz akkor a legényt a ködben eltűnni látta, ma ő maga tűnt el benne. Várjon örülne e, ha valaki megmondaná neki, hogy viszont látni fogja a barátot ? Ismét el fogja őt kisérni a hová ? És most viszik ki őt Tambachban. Sok beszélni valójuk van egymással. Nettenmayr Fritz megmondhatja a legénynek, mily gondosan költötte ki ama gondolatcskát, melyet ő oltott bele, egész a kötél elmetszésig,s a legény volt urának, hogy azon kötélmetszés alatt lett szerencsétlenné, melyet ő tett. A pap, ki Nettenmayr Fritznek sirbeszédet tart, mert Nettenmayr Fritzet egész tisztelettel temetik el, mely csak osztályát megilleti és pénzért kapható — nem tudja, mily borzasztó thema kerüli el figyelmét. (Folytattatik.) NAPIHÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, junius 3. * Az Ő cs. k. Fensége Hildegard Főherczegasszony magas pártfogása alatt álló pesti első bölcsőde május 21-kén tartá fönnállása óta harmadik közgyűlését nm. Forray-Brunszwik Julia grófnő elnöklete alatt. Mely alkalommal az egylet ernyedetlen buzgalma igazgatója Rotmanith Antal ur néhány meleg szavakkal érinté az intézet gyarapodását és azon örvendetes tényt közlé, hogy mártius hórka óta már a második bölcsőde is megnyittatott a Teréz-külvárosban és hogy ez az irgalmas szüzek gondoskodására bízatott. Erre Banovicz titkárigyekezett ezen emberbaráti intézetnek czélszerűségét vallási szempontból kiemelni, a midőn a bölcsőde jeles orvosa Fromm Pál tudor az intézet különleges működéséről egésségi, anyagi s erkölcsi szempontból tárgyavatottan értekezett és velősen fejtegető az intézetnek áldásdús működése általi hasznosságát. A bölcsőde igazgató testülete az alapszabályok értelmében leköszönvén, fölkéretett az intézet további vezetésére, mely tisztet a jótékony czél tekintetéből újra szivesen magára is vállalta. — A jelenvolt tagok többjei, nagylelkűen oda áldozott filléreiknek ily áldásdús kamatozása fölötti örömükben, újabb adakozásokat tevének: ő amaga az elnöklő grófnő 50 pftot, Fischer Anna asszonyság 10 aranyat, továbbá Fromm Mária asszonyság, nt. Sujánszky Antal pestjózsefvárosi plébános, és Kriegler József a pesti fős elemi iskolák igazgatója évenkint 5 pforintot, tiz éven által nagylelkűen ajánlanak, mely kegyes adományok öröm- és hálanyilatkozattal fogadtattak. Végül több a bölcsődét érdeklő üdvös intézmények létettek , különösen pedig hála szavaztatott dr. Fromm Pál intézeti orvos, úgyszintén Jármai Gusztáv gyógyszerész uraknak, hogy az intézetnek orvosi segítséget és a szükségelt gyógyszereket díjazás nélkül nyújtani sziveskedenek. * A sz. István-társulat főtiszt. Danielik János kanonok s alelnök elönlése alatt f. hó 1-jén tartá választmányi gyűlését, melynek tárgyai közöl megemlítendőnek véljük : 1) A ruthen-ajku egyesült görög katholikusok részére a társulat pártfogása alatt megjelent néplap elhárithatlan akadályok miatt megszűntnek nyilváníttatott. 2) A társulat két hasznos munkát vállalt bizományba : Grynaeus Alajos cz. kanonok s egyetemi theol. tanár urnak „Egyházi történelem a kath. gymnasiumok fölolvasmányaira“ czimű munkáját, és Huszár Károly fehérmegyei áldozár által kiadott „Julia és Mária. Levelek a kath. isteni tiszteletről“ czimű szépkiadásu könyvet. 3) A társulat könyvtárába beküldettek: Aszalay József „Eszmék az életnap fogyatkozásai és leáldoztáról“ s főtiszt. Mészáros Imre alesperes „Népnevelési közleményeinek“ 1—5 füzete. 4) A kiadandó encyclopaedia előleges tervének készítésére kinevezett bizottmány egy általános tartalomjegyzék elkészítésével egy külön egyén megbízatását találván szükségesnek, a választmány e czélra Török János tag urat jelölte ki. 5) Az „Adoro te devote“ czimű pályahymnusok közöl a jutalmat nyert fordítás készítője Szepesy Imre kegyesrendi tanár. A jutalmazott hymnus a kath. néplapban jelenik meg. 6) A társulati nagygyűlés megtartására october hó eleje tűzetett ki. 7) Az ügynökség bemutatja azon ajándék könyvek — mintegy 1000 péld. — jegyzékét, melyek a moldvai, bukaresti és bukovinai kath. magyar telepeseknek küldetnek. 8) A társulatnak május havában két alapitó (gróf Wadstein János és Schmid Szőrén cs. iskolai tanácsos) és 37 rendes taggal gyarapodott. * Tegnapelőtt azon különös találkozás történt, hogy Budapest mind a három színházában jutalomjáték volt. A nemz. színházban M u nk á csy k. a., a pesti német színházban: Schiller k. a. s a budai nyári színházban Treumann úr jutalomjátéka. * A nemz. színpadra közelebb várt vendégművészek felől úgy értesülünk, hogy Bogdanoff Natalie ka tánczművésznő e hó közepén, Charton- Demeur énekesnő pedig jövő hó közepe táján fog föllépni. * Esztergomból írják: A bibornok hg-primás ő eminentiája által ezelőtt egy évvel megnyitott, s a hold, szűz Mária szeplőtelen szivéről nevezett társulat , melynek föladata a bűnösök megtéréséért az Istenanyához könyörögni, jelenleg már 4000 tagot számlál. Ő eminentiája a társulat élére főtiszt. O rdódy esztergomi kanonok urat állította. * A balassagyarmati jótékony hangverseny a b. gyarmati tűzkárvallottak javára — melyet annak idejében oly melegen ajánlottunk a t. ez. közönség figyelmébe, a megyeszerte eladott jegyekkel 1 200 pártot jövedelmezett. Füredi népdalosunk e hangversenyen díjtalanul működött mint illik. A műutja folytán többször említett gordonkaművésznő Szuck Róza k. a.,ki jelenleg Bukarestben van, mint hírlik, valószínűleg Konstantinápolyt is meglátogatja. * A „Kr. Ztg.“ szerint Mannlicher Gusztáv cs. k. ministeri titkár úr a bánya- és huta-férfiak bécsi nagygyűléséről Brassóba visszaérkezett, és mint előadásából értesül, a brassói vas- és szénbányaműnek egy bányamivelő és huta-részvényes egyesületté leendő átalakítása a bécsieknél, sőt a magasabb államférfiak körében is a legmelegebb részvétre és gyámolításra talált. A brassói vas- és szénbányamű már teljes tevékenységben van ez átalakítás létesítésére, melyhez a szükséges eszközök már biztosítva vannak. Az engedélykérésre szükséges előterjesztvény egy közelebbi összejövetelben fog a résztvevők által elkészíttetni. * Azon tömör ezüst zongora hangjegytartón, melyet több tisztelője Liszt Ferencznek ajándékozott, Beethoven és Schubert mellszobrai közt Liszté is látható. Egy babérkoszorú árnyékában e név olvasható „Liszt Ferencz“. A koszorú fölött jobbról, részben felhők közé takarva egy csillag lefelé bocsátja sugarait. A lombfonadékból jobbra s balra szalagok lengenek, melyeken e nevek: „Fantasia“, „Transactio“, „Symphonia“ és „Missa“ azon főirányokra emlékeztetnek, melyeket Liszt művészete követ. * A párisi akadémia 1856 ban díjat tűzött ki a legjobb költeményre a krími hadjáratról. E díj a múlt évben nem adatott ki, nem mintha a pályázók hiányzottak volna, hanem mivel a sok beérkezett költemény közt egy sem találtatok dijra méltónak, mi azt mutatá, hogy könnyebb egy nagy hadjáratot sikerrel folytatni, mint azt jól megénekelni. Ez évben e dij egy D a y er nevű fiatal költőnek ítéltetett, kinek műve e franczia akadémia augustusi nagygyűlésében fog felolvastatni. Tárgyalási terem. Végtárgyalás a 42 bankjegyhamisító ellen a budai cs. k. országos törvényszék előtt. XXIV. (Folytatás.) „Egy további és igen fontos gyamok igy folytatja az államügyész beszédét, Sir Károlynak saját, bár törvényszéken kívüli és indirect de azért tagadhatlan vallomása, melyet a Va. Sándor társának, tehát ugyanannak, kinek házánál a bankjegysajtó működött, még 1856. áprilban a pesti börtönben irt, és mely az utóbbinál, midőn azt titokban olvasná, feltaláltatott. Ámbátor Sár Károly tagadja, hogy ő leveleket vagy czédulákat irta volna, de a szakértők kimutatták, hogy az saját kézírása“. Az államügyész úr e magyarul írt levelek egyikét felolvassa : „Sándor bácsi ! Amit ön ott bevallott, nem érvényes, itt újra kikérdezik az embert, ha nem akarod, hogy mindene