Budapesti Hírlap, 1858. június (123-146. szám)

1858-06-10 / 130. szám

Pest, Csütörtök Kiadó hivatal van : Eegyetem­­ utczában, 2-ik száma alatt, földszint. BUDAPESTI HÍRLAP Megjelenik e lap, vasárnap és ünnep utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre: 10 frt, évnegyedre: 5 frt. Hely­ben : Félévre 8 frt, évnegyedre: 4 frt.­­-A hirdetések ötször halározott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr szá­­mu­tatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda : Egyetemutcza 1-ső sz. a. 2-ik emeleteik Előfizethetni helyben: a lap kiadó h­i­v­a­t­a­l­á­b­a­n, Egy­e­tem -utcza 2-dik szám, földszint; vidékén minden cs. kir. postahivatalnál. — Előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hiva­talhoz utasítandók. kéznek munkája az a sok baj , a mi Törökorszá­got most egymásután éri, de annyi tagadhatlan, hogy „van módszer ez őrültségben“ , hogy az aláaknázás oly ügyességgel s következetesség­gel történik, mely dicséretére válnék minden MM vakandoknak. Míg a dunafejedelemségi kérdés a dák-román, a montenegrói pedig a szláv világot hozta forrongásba, addig a canadai lázadás azon konczot képezi, mely a görög­ elemnek vette­tik oda s miként újabb tudósítások mutatják, a görögök nem vetik ám meg e falatot s Epirusban már is kétségtelen jelei mutatkoznak ugyanazon nyugtalan hangulatnak, mely 4 év előtt­i tét-­ tökben is, nyilvánulván—­ oly tetemesen növelte azon nehézségeket, mikkel a portának akko­rában amúgy is küzdenie kellett. Meglehet, hogy maholnap a dunafejedelemségi és montenegrói kérdés mellett kandiáiról is fogunk hallani , a „Patrie vagy Pays“ aztán mindenesetre azt fogja vitatni, miszerint ez is korántsem török kérdés, hanem:— európai! Pedig úgy látszik, hogy a már eddig is meg­levő „európai“ kérdésekkel sem tudnak boldo­gulni. -A Montenegro ügyében még a szombuli bizottmány egybelépte előtt a helyszínére kül­dendő biztosokat akarnák útnak indítani, hogy aztán a követeknek legyen miről szólniok. Mert ha a s­zeramnitási kérdésnek nem kell szóba jöni, a határszabályzás vitatására pedig hiteles adatok hiányzanak, természetes, hogy a köve­tek legfölebb a szép időről beszélhetnének s ennél csak tudnak maguknak jobb­­mulatságot.­­ Ez ügy eldöntő fordulata azonban — vélemé­nyünk szerint — nem e bizottmány tanácskozá­saitól, hanem azon határozatoktól függ, mik fran­­czia részről Julien de la Graviere admirál jelent­­ése folytán hozatnak.­ Parisban nagyon komoly­nak tartják a helyzetet és hallomás szerint Seebach úr, ki majd a békegalamb, majd a­ vész­madár szerepét játsza­ni, „nagy eseményeket“ jövendölt. Elvárjuk bárt A harmadik conferentiai ülésre nézve már szombaton e­itve , tehát még az ülés napján, a bécsi börzén azt akarták tudni, hogy ez ülésben a danafej­edelemségek kérdése teljesen el len in­tézve; szó sincs róla, sőt minden arra mutat, hogy a diplomata urak ez idén a nyári vapátió na­gyobb részét el fogják veszteni s majd csak a „canicula“ táján lehetene „procus negotiis“ a conferentiázás kellemeitől magukhoz térniök. A mi végre a dunatorkolati (galatzi) bizott­mány ellenőréül kineveztetendő párisi bizott­mányt illeti, ebből alkalmasint semmi sem lesz, hisz már a galatzi bizottmány is elég sokba­­ kerül, és igen sok — hivatalnokot alkalmazott; minek még egy bizottmányt hozzá biggeszteni ?! A sulinai torkolat azért mégis csak oly járhat­­lan lesz , a minő volt s a minő még most is, da­czára annak, hogy a galatzi bizottmány két év óta húsz tisztviselővel és 200,000 arany költ­séggel működik! Az Anglia és Északamerika közti viszályról is kellene szólnunk, melynek oka abban kere­sendő, hogy Anglia mint a rabszolgakereskede­lem kiirtása mellett buzgólkodó — több rabszol­gahajót, mely amerikai lobogó alatt evezett, át­motozott, de nem tartják különös figyelemre mél­tónak ezen kis viszályt,mert Anglia még nagy miatt sem menne e perezben Amerika ellen há­borút kezdeni, jól tudván, miszerint egy másik jó barátja Európában tán élne az alkalommal s most kétszeresen pótolná azt, a­mit már hasonló esetben tenni elmulasztott. Ha már annyi időn át tartott ezen az emberiségre nézve annyira megalázó kereskedés, hadd tartson még vagy egy évig, addig talán mégis egy s más tisztába lesz hozva Európában s akkor majd lesz érkezés az óczeánon túli ügyekkel is foglalkozni. Gyakorlati tájékozások a mérnöki munkálatok körül, birtokrendezé­sünkben. HL (Lásd B. P. H. 126. be.) Könyveket lehetne irnunk, a következő fő nagy fontosságú­­ a tagosításnak valóban leg­­érdekesb mozzanatát képező tárgyról.—Értjük a düllök vagyis egyes földdarabok osztá­lyozását, melynek föladata az, hogy a bir­toktagosításban akkoron, midőn a földesúr föl­dei a jobbágyokéitól már elkülönöztettek, s mi­dőn a jobbágyok földei is egyenkint mind meny­­nyiség mind minőség szerint meghatároztattak, a haszonvehetőség aránya szerint bizonyos osz­tályba soroztassanak, hogy a földeknek ily vagy amolyan értéke meghatározva legyen,s ezen osz­tály szerint kinekkinek földje s rétje egyenér­­tékben jelöltethessék s hasíttathassék ki a ha­táron. Ezen osztályozásban tehát fődolog azt elt­­alálni, hogy egy vagy más birtokrész a határon hasonló, vagyis egyenértékben, a minősé­get arányosítva a mennyiséggel,­­ adathassák ki. Természetes, hogy ezt elérni csaknem lehet­­len, s hogy itt csak a megközelítő igazságról le­het szó , azonban nem kissé meg van nehezítve e tárgyban m­ég a megközelítő igazság is, különö­sen az által,hogy valamint régibb egy újabb tör­vényeink által meg lévén határozva a szabott mér­ték az osztályozásban, mind a bíróságok,­mind a mérnökök, mind a felek tartoznak nemcsak te­kintetbe venni a volt földesurak s jobbágyok közt fönállott úrbéri viszonyt s az erre vonat­kozó úrbéri osztályozást, hanem egy-­­szersmind a földek minőségének s értékének osz-­­ tályozásánál, az egyesek birtokai hasonérték­­ben parancsolt kiadásánál is, ezen úrbéri osztá­lyozást kötelesek alapul venni. Ezen nehézség­nek okát s eredetét, a máriateréziai urbárium elveiben kell keresnünk, mint mely kútfeje egy­szersmind az osztályozásnak. Itt ugyanis az vé­tetett föl elvül, miszerint a holdak a föld minő­ségéhez képest három osztályba soroztassanak, s hogy ennélfogva az első osztályba eső földek 1,100 ; a másodikba 1,200 ; a har­madik osztályba eső földek 1300 □ ölével számíttassanak. Fönntartá ezen elvet az 1832/01 V-dik t.czikk is, mely rendeli, hogy „miután a helyek osztályz­atai a jobbágytelki állománynak ezen épült mennyisége az illető úrberi szabályok által az ország minden részében már régóta meg van határozva , s annyi időtől fogva igen sok tele­kos­z­tály s határrendezés ezen szabá­lyokon alapul, az eddigi helyosztályozat­i állo­mány-mennyiség jövendőre is fönn fog tartatni“, — újabban szentesítő ezen elvet az 1853. mart. 2-iki nyiltparancs 5-ik §-sa is, mely parancsolja, hogy az u­r­b­é­r­i jobbágy és úrbéri zsellértelkek törvényes mértéke ezentúl is minden urbéri tár­gyalásnál zsinórmértékül szolgáljon. Azonban állapodjunk meg itt egy kissé, hogy megérthessük , fölfoghassuk azon jelentősé­get, melylyel e rendszabály az osztályozások­nál bír. Tudnunk kell ugyanis az osztályozásnak ere­detéről, hogy az, a máriateréziai rendezés alkal­­mával nem olyan iránya volt,­­ mint jelenleg. Mert ezen osztályozásban akkor csak az volt a fő czél, hogy a földesúr el ne vonhasson valamit a jobbágy birtokmennyiségéből, s hogy ennél­fogva, határrendezés alkalmával minden jobbágy megkaphassa azt a földesúrtól, a­mennyit men­nyiségben és minőségben jogosan követelhetett, így ezen osztályzat, melyet, minthogy tisztán az úrbéri viszonyon alapult, méltán úrbéri osz­tályzatnak nevezhetünk,­­ nem terjedt ki a tagosításra vagyis azon viszonyra, hogy mint most, egyegy földdarabra nézve araszról araszra, sőt marokról marokra, mindenki egyenértékitett (ad aequatam parcellam) s mind mennyiségben mind minőségben igazságos arányban kaphassa ki birtokát. Azon osztályzat, mondom , nem ter­jedt ennyire, mivel akkor oly összetes tagosítá­sokról mint most, szó sem volt, s mivel a földes­úr és jobbágyok közötti birtokviszonyok rende­zésénél a gazdasági tekintetek teljesen mellőztettek. Most ellenben máskint állnak a dolgok , mert most tagosításokkal lévén össze­kötve az úrbéri rendbeszedések, a gazdasági te­kintetek s a föld minősége s mennyiségének meghatározása sokkal nagyobb kört s szigorúbb mértéket igényel mint régenten. A törvény ezen utóbbira nézve s­emmit sem parancsol,de ellenben szigorúan fönntartatni rendeli a régi háromfokú osztályzatot. Miért? természetesen azért, mivel a jelenlegi tago­llásoknál is egyik fő dolog az ú­r­­béri birtok­ál­lapot tisztába hozatala. Je­gyezzük meg még a most mondottakon kívül a következőket. Az osztályozás általában kétféle: vagy a­­­b­é­r­i, a­mint már magyaráztak, vagy gazdasági, mely tudniillik nem a földesúr­i jobbágyok közti birtokviszonyokra, hanem csu­pán arra vonatkozik, hogy valamely földbirto­kos gazdászatilag is berendezhesse s kihasít­hassa birtokát, s legyen az volt földesur vagy jobbágy, a maga földét egyenértékű arányban kaphassa ki a határ észletéből. S jegyezzük meg, hogy ezen utóbbi esetben már minden birtokos mint közbirtokos áll egymással szemközt, és vizsgálják a megoldást nehezítő okokat és kö­rülményeket. Azt mondják, hogy ily okok és körülmények mindkét esetben előfordulnak, legyen bár szó csupán úrbéri osztályozásról, vagy egyszersmind a tisztán jobbágybirtokok tagosításánál előfor­­duló osztályzatról. Íme megmagyarázzák, hogy miért és miképen. Az úrbéri osztályzatnál tud­niillik, melyen már az új törvény sem segíthe­tett , az történt, hogy e szerint az ország egész területe csak három, itt ott négy osztályban és pedig a nélkül vétetett föl, hogy az ugyanazon egy megyében és községi határban létező földek, a parcellák minőségére nézve is­ gond fordítta­­tott volna. Ebből az következett, hogy régi föl­­desúr, nem annyira azért, hogy saját jobbágyai­nak okozzon fogyatkozást, hanem inkább , hogy összes jószágának hitelét minél inkább emelje, oly községi határt is első vagy második osz­tályba tétetett, mely különben alig érdemelné a 3-ik vagy 4 ik osztályt; innen ismét az követke­zett s az következik most is, hogy a legroszabb határon is, ha az első osztályba van téve, csak 1100 ölével kaphatja ki a jobbágy a maga ille­tőségét, holott ha az osztályozás már kezdetben igazságos­ lett volna, most méltán követelhetné 1400 élével kiadatni a maga birtokát. Ezen azonban, mint mondom, most már segíteni nem lehet, mivel a régi birtokjogi alapot az új tör­vény sem forgathatta föl; lehetséges azonban akkor, midőn a jobbágy­i s a földesúri bir­­toköszlet tömeges elkülönzésének munkája for­dul elő , midőn már a jobbágy is, nem mint jobbágy, hanem mint közbirtokos áll szem­közt a földesurral s m időn már az osztályozás is más értelemben s más jelentősségben fordul elő. Midőn ugyanis a jobbágyi birtokok összes tö­mege kijelöltetik, a földesurak vagy közbirtoko­sok földei pedig külön kiadatnak: a jobbágyok­nak szabadságukban áll vagy azt kívánni,­hogy az ő birtokaik egyénileg s ege darabban hasít­­tassanak ki, vagy azt, miszerint fordulók szerint azaz gazdászatilag adassék ki mindenkinek bir­toka. Megjegyzendő azonban, hogy mindkét eset­ben főkérdés gyanánt fog előmerülni, hogy már most miképen osztályozzanak, vagyis mily osz­tályforma szerint adassék ki a jobbágyok ré­szére külön kihasított telkek észletéből minden­kinek a maga birtokmennyisége ? Erre nézve a törvény határozott utasítást nem ad s ezen kér­dés megoldása annál fontosabbá válik, mivel itt már a gazdálkodási tekintetek is előtérbe nyo­mulnak. De itt merül föl egyszersmind azon kér­dés megvitatása is, hogy mindent összevéve s figyelembe tartva mind azt, miszerint mindenki igazságos arányú mennyiségben és minőségben kaphassa ki a maga birtokát, mind pedig hogy gazdálkodási szempontból mi legyen a legjobb az, váljon a pénzbecs szerinti osztályozás, vagy pedig a földbeli osztályozás választandó e ? Ennek­ pedig ezen kérdés fontosságát különösen azon körülmény is, mivel ép itt nyílik rés arra, miszerint a munkálkodó mérnök áldásosan hat­hasson a tagosítás eredményére, vagy pedig el­lenkezőt eredményezzen, mint a következő so­rokban bővebben előadandóak. Ungvár, június 2. Megyénkben keres valaki újdonságot? Olyan ez mint a tópart, mely a közélet verdeső hulláma­inak csak végső , lankadt gyűrűivel érintkezik. Messze vagyunk a világtól, messze az ország köz­pontjától ,s ha néha előfordul is köztünk valami úgynevezett „érdekes“, ezen „érdekes“ is olyformán tűnik föl közöttünk, mint valami el­nyűtt gúnya, mely csak azért vándorolt ily messzire, hogy vevőt találjon, mint a vén kis­­aszony, ki miután a városi salonokból kikopott­­ falnra költözik férjhez menni, vagy legalább udvarlókat szerezni. Midőn azonban a geogra­­phiai situatio megtagadta törtsnik azt, hogy a közélet jelentősb mozzanatainak panorámájául szolgálhassunk, s megáldotta kárpótlásul a termé­szet oly kincsekkel megyénket, melyek valamint a nemzetgazdászat, úgy az ipar­i kereskedelem szempontjából méltán magukra vonhatják a tá­volabb vidék figyelmét is. Ilyen nevezetesen az, hogy jóformán mi birunk legterjedelmesebb s legszebb erdőségekkel az országban, s hogy me­gyénk felső részét a Verh­ovinát, méltán nevez­hetnék Magyarország cserkoszorajának. Vas­­erekben szintén kiállják a concurrentiát bármely más megyével, s mondhatni, hogy ha azok a sze­mes angolok tudnák, miszerint Tarna völgyén s közelében oly finom vas találtatik a legnagyobb s tán soha meg nem apadó mennyiségben, mi­szerint a czigány pöröly is ostyavékonyságra ké­pes simítani, azok a szemes angolok bizo­nyára régen megvásárolták volna már egész me­gyénket, hogy aztán nyújtott s hengerezett vasrudakban, a minek készítéséhez nekünk fogalmunk is alig van, pénzünk pedig épen- Réggel nincs —­ Magyarországnak második kia­dásban duplán s triplán eladhassák. De nem- TARTALOM: H­iva­t­a­l­o­s rés­z. , ^ 1 N­e­m h­i­v­a­t­a­t­o­s r­é­s­z. Kegyelmi tSm. — Politikai napiszeml­e. — gyakorlati tájé­­kozások a mérnöki munkálatok körül: 111. Levelezések: U­n.;g­y­á­r. (Vegyes.) Laczháza. (Építkezés.) -i» . .; 1 Béca.. .(Vegyesek.) N­a­p­i h­i­r­e­k és­­ es­e­m­é­ny­e­k. M­a­g­yarij A­k­a­dé m­­i­a.1 P­e­s­t­i - 1­0Veis­se-i nyéki IfiSS. ) K­ü­­l­f­ö­l­d : A­n­g­l­i­a. (A „Times“ a monte­negrói ügyről. A chinai ügy. Az amerikai­ hajók­­m­egtartozása.Ügyében kiadott koro r­mányrendeletek.) P­r­an­d­z­i­s­or­s­z­á­g.­ (A harmadik értekezlet| ülés. Hamis hírek) elleni hirdetmény. Összeesküvési vádlot­tak­) Dánia. (A dán korány váradó magatartása iránti hirek. T­örökor­­s­z­á­g.) iá .iS© 's Táv­irati it.ad­ósítás­ok. -p- Színházi előadások.|ir-Börze. — Meteo­­r­o­l­o­g­i­a­i é­s­z­t­e­l­e­t­e­k. a. M'e­­g­­' é­r­k­e­z­t­e­k. — D­u­n­a V­i­z­á­t­l­á­b. T­á­r­c­z­a. (Londoni levél.) HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. máj. 19. legfelsőbb határozata által gr. Val­mar­an­a József osztálytanácsost a lombard-velenczei ki­rályságok Főherczeg-Főkormányzója Ő cs. Fen­sége irodájában , udvari tanácsossá ugyanott a rendszeresített járadékokkal legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. öcs. k. Apostoli Felség­e f. é. május 27-ki legfelsőbb határozata által Kohen Ig­­nácz fregát-kapitányt a haditengerészetben, az általa mint a „Karolina“ vitorláskorvett parancs­noka által igen jó sikerrel elvégzett nagyobb , tengerentúli küldetése és az a körül tanúsított s körültekintés és tengerészi jelessége elismeré­­­­seül, a vaskoronarend harmadik oszt. jelével ditelengedés mellett legkegyelmesebben földi­­szk­eni méltóztatott. öcs. k. Apostoli Felsége f. é. május 30-ki legfelsőbb határozata által dr. Sinn*­may­er Ágoston második oszt. főtörzsorvost, hosszú évi jó szolgálatai elismeréséül, a Ferencz Józsefrend kiskeresztjével legkegyelmesebben földiszitent méltóztatott. Öcs. k. Apos­toli Felsége f. é. május 24-ki legfelsőbb határozata által Bien Lipót lelkészt és esperest Starkenbachban, ötven éven keresztül az egyház és iskola körül szerzett ér­demei elismeréséül, koronás érdemikereszttel legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. é. máj. 23-ki legf. határozata által dr. Mayr Ferencz magántanárt, első rendű orvost a Wieden kül­városi Sz.­József gyermekkórházban és a gyer­­mekasszony képző intézet igazgatóját, rendkí­vüli klinikai tanárrá a gyermekbetegségek szá­mára a bécsi egyetemben legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. május 28-ki legfelsőbb határozata által C­a­s­n­e d­i Ra­fael festésznek a milánói szépművészetek aka­démiájának rendes tanácsosává megválasztatá­sát legkegyelmesebben megerősíteni méltózta­tott. _______ Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pesti or­szágos főtörvényszék területén Tichy Károly kine­veztetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. Legfelsőbb helybenhagyás mellett a következő politikai menekülteknek: E­r­ő­s­y János, B­al­­­o­g­h István, L­é­v­a­y Sándor s M­a­rt­a Eduárd Magyarországból,­­ Gornisiewicz Antal, Sta­nisz Antal s Ringowski Antal Gali­­cziából, továbbá Franck Gusztáv lovag Bécs­­ből, követségi után beadott kérelmük folytán az austriai birodalombal büntetlen visszatérés meg­engedtetett. Pest, junius 9.­ ­ (Politikai napi­ szemle.) Akár a vak vé­letlennek, akár pedig egy alattomban működő 130 sz. Junius 10. 1858.

Next