Budapesti Hírlap, 1859. május (99-129. szám)
1859-05-04 / 102. szám
Minden oda mutat, hogy kelet sem soká marad menten új bonyodalmaktól, melyek előidéző oka a porta szüntetem késedelmezése lesz, teljesíteni adott szavát, népeinek megadni szerződésileg biztosított jogait, név szerint a keresztény alattvalók irányában. Előbb fölzaklatottak a keresztények reményei egy jobb jövő iránt, s a háború után még nagyobb sanyargattatások következtek. A megcsalatottak miután hiába csengtek segélyért, végre több helyi fegyvert ragadtak bajaik orvoslására. A herczegovinai úgyszintén a bosnyákországi békételenségek ugyan amennyire annyira lecsöndesedtek, de legújabb ide érkezett hírek szerint a lázongások Bolgárországban megint megkezdettek. Arról értesülök, hogy onnan számos nők s gyermekek költöznek Szerbia határához közel eső vidékekre, sőt magába Szerbiába is míg a férfiak mind otthon maradnak. — A porta által legújabb időben elrendelt hadseregöszpontosítás, újra felingerle a keresztények kedélyét. Régebben megjegyeztem már, hogy Szerbia békés, de hogy itt ép úgy, mint egyébütt igen sok gyúanyag van összehalmozva. A porta mindeddig nem teljesítette a szerbek kívánatét, s nem nyilvánította beleegyezését arra nézve, hogy a fejedelmi méltóság az Obrenovicsok családjában örökös legyen. Oláh- s Morvaországok kívánaténak szintén, ellene szegült, s Kúza herczeg megválasztása mindeddig sincs elismerve. Mindezek együtt csak növelik s folytonos tápanyagot adnak az ingerültségnek, s nem lenne csoda, ha az most, midőn Európa úgyis más kérdéssel van elfoglalva, komolyabb alakot öltene magára. Azonban Szerbiában még komolyabb következmények előjelei nem vehetők észre. A katonaság újjászervezésén kívül a tanács nagy erélylyel tanácskozik e testület átszervezésén is, melynek még most az lenne czélja, hogy a tanácsnokok elveszítsék azon előjogokat, melyeket túlszabadon értelmezvén az alkotmány egyik pontját maguk számára kicsikarták. Azonban ez átszervezés csak előlépése nagyobb reformoknak, melyek tökéletes népképviseleti elvekre lesznek fektetve, s melyek szerint a fejedelem mellé több miniszerekből álló tanács adatnék, a népképviseleti szkupstina évenkint összehivatnék s e szkupstinának a kormány évi tetteiről számot adna. Egy szóval Szerbia kormánya a belreformok behozatalában az alkotmányosság ösvényén akar haladni. Párisból azon hírt vettük, hogy Mihály herczeg nejével együtt Napóleon császár s Eugenia császárné által legszivélyesebben fogadtatott. Különösen a császárné legnagyobb előzékenységgel fogadta volna a szerb herczegnét. Ezt magántudósításokból vettük ugyan, de melyek hitelt érdemlők. Némely német lap említi, hogy a Czernagora, Bosznia, Herczegovina, Bulgária, Oláh-s Morvaországok Szerbiával szövetkeztek egy forradalom szerencsés kivitelére, s Milos herczeget jelölik, mint e forradalom főnökét, aki múltjánál s állásánál fogva legalkalmasabb, hogy ily nagy terv kivitelében vezér legyen, miért is őt a bekövetkezendő forrongások központjának tartják. Én itten megint csak azt említem, hogy Szerbiában semmi oly mozgalmat nem lehet észrevenni, s igy a hirt eddig légből kapottnak kell mondanom. Az uj községtörvény, n. K.k. A nem városi községek szerkezetére nézve a fő alapelvek magában a törvényben élő szabvák ugyan, mindazonáltal ki van mondva, hogy oly helyek, melyeken a lakosság nevezetesebb töredéke ipar és kereskedés után élősködik, anélkül, hogy azon hely a városi szerkezet létesítésére szükséges közegek birtokában lenne, különös helyhatósági rendszabály vagy császári engedmény útján eltérő és inkább a városi szervezethez simuló elrendezést nyerhetnek, úgy hogy mezővárosaink többjei ezáltal a városi és falusi községek szervezésétől eltérő külön intézkedésekre fognak szert tehetni, és így a városok és faluhelyek közt mintegy közepét foglalandják el. Ezen kivételes műszerv még a jövő méhében rejlvén, itt csak az általános községképviseletnek alapvonalait hozandjuk szóba. A községi képviseletet egyáltalában a községelöljáróság és a községválasztmány képezi, amaz az elöljáróból és egy első s több másodrendű mellérendeltektől valamint a szükséghez képest egy külön ügyvezetéstől, emez választmányi tagokból állandó pedig oly számmal, hogy 1000 lakosra 10, és minden e számot meghaladó 500 lélek után egygyel több, de soha nem több mint 36 tag fog rendeltetni. A póttagok száma a képviseletnek üresedésbe jött vagy betöltetlen állomásainak egy harmadára szorítkozik. T Á E C Z A. Egressi Béni dalai. (Folytatás.) Ezen korszakban Egressi részint öntudata — mit nagyobb zenei műveltségétől nyert — részint teremtő ereje által kortársai fölött magasan áll, s hogy a jelesebb német dalszerzőkkel párhuzamba nem tehetjük, azt egyfelől azon mostoha viszonyok okozták, melyek miatt még ma is oly nehéz tökéletes zenei képzettségre jutni, másfelől a tér újdonsága, melyen egyébiránt mint kezdő elég eredménynyel működött. Dalszerzőnek azon kívül, mint elöl kifejtem, hogy t. i.: a szövegnek szellemét kell fölfognia, szintúly szükséges, az egyes szavak mértékére is vigyázni; csak igy lehet dalának könnyed folyékonysága. Ezért tán fölösleges is mondani, hogy dalszerzőnek szintúgy kell leírni a nyelv ismeretét, mint magának a szövegírónak. — E tekintetben Egressi, — amennyire szinmű fordításaiból lehet következtetni — nyelvünkkel is foglalkozott, s ha dalai nem mindig oly simák, mint lehetnének, annak részint költőink is okai, kik a zeneszerzővel keveset szoktak törődni. A daloknak továbbá két külön neme van, a versszak (stropha) szerű és átdolgozott dalnem. Hogy amazok sikerültek lehessenek, sok függ a szövegírótól, vagy jobban mondva, kivitelük a szövegíró által követendő szabályok nélkül lehetsen. Mert ily esetekben a dalszerző a szövegnek legfeljebb két első szakaszát fogta föl, oly számítással, hogy a következő szakaszok nyelv és hangulatra nézve a két elsővel megegyeznek. Ha tehát a két első szakasz bús, komoly tartalmú s az utána következőben szilaj kedv áradoz, lehet képzelni a dalszerző következetlenségét, ha a költeményt versszakszerüleg fogta föl. — Rigolettoban az ilyen zenei festésnek egy eleven példáját láthatjuk, midőn az atya boszut esküszik, leánya pedig ugyanazon dallammal engeszteli. De továbbá szavalatra nézve a nyelv is, daczára annak, hogy a mértéket megtartja, akadályul lehet; jöhetnek például a dal magasabb hangjaira olyan magánhangzók, melyeket az énekes tisztán, könnyűséggel nem énekelhet. A vers- szakszerű dalokban tehát nagyobb szükség van a szöveg gondos kidolgozására és a zeneszerzőnek széles zenei képzettsége helyett, lángeszére. Mert egy ilyen dalt, hogy az a hű jellemzésen kívül egyszerű és elragadó legyen, csak a lángész szerencsés perczei teremthetnek. Az átdolgozott dalokban a szövegíró nincs annyira megkötve de a zeneszerző a sokoldalúság miatt puszta lángeszével be nem éri s széles zenei tanulmány nélkül nem léphet, hogy ne botoljon. Itt már az érzések különféle árnyalatai szintannyi zenei periódust kívánnak s ezen különböző elemek kezelése, zenei egygyé olvasztása, magasabb fokú művészetet igényel. Innen egy lépés, s a dalművek (opera) országába érkezünk. Egressi dalain bizonyos egyöntetűség van és versszakszerintiek. Ismervén a nehézségeket, melyek az ilynemű dolgozatok előtt állanak, lássunk egy példát, hol azokat leküzdeni nem lehetett. Hasonlítsuk össze a „S z ó z a t“ első szakaszának két utólsó sorát. „Áldjon, vagy verjen sors köze Itt élned halnod kell“ a többi szakaszok ugyanezen soraival. A 2-ik és 3-ik eléggé talál, de a 4-dik és 5-dikben egészen más kifejezés van, a három első hősies buzdító, az idézett kettő pedig csak mély, kétségbeesett fájdalommal visszaadható. Ezen költeményre a zeneszerző csak átdolgozva teremthetne jó dalt, itt pedig viszont azon baj áll elő, hogy nem bir elég sokoldalúsággal, miből következik, hogy a költő, mikor ő költeményt irá, zeneszerzőre nem számított. Azonban egy nemzeti dalt, hogy az népszerű lehessen, csak is versszakszerüleg kell fölvenni s ezt meggondolva, meg kell engednünk, hogy ezen szöveggel (melyre pályadíj volt téves szerző azt meg is nyerte) Egressi többet nem tehetett. Ennyit a szöveg tartalmáról. A vers szavalatát illetőleg, mivel szerző versszakszerűleg dolgozott, csak az elsőre fordítható gondot, ezért ez elég folyékony is, de a többi nehézkesebb s előadása gyakorlást kíván. Végre ezen rövid dal háromféle periódusból áll. Előjátéka 5 üteny, ezután 4, mit fölvált 6, s viszont 5 Ütenyes periódus. Ha meggondolom, hogy a legnagyobb maestrok legterjedelmesebb műveik bonczolásánál az egybevágó kerekséget mindenütt föltaláljuk, ezt egy rövid dalban, mit egyszerűsége s épen szabatos formája tehet művészi becsüké, még inkább meg lehet kívánni. Magyar dalainkat nagyobbára ezen félszegség jellemzi s e tekintetből a szózatot, ha óhajtom is, hogy mint kitűnő dalt, melyből szerzőnek tűzlelke nem hiányzik minden magyar ismerje és tudja, de műformáit fiatal zeneszerzőknek nem ajánlom. Lássunk most egy másikat. „Ez a világ a milyen nagy.“ E dalt szerző Hollósi- Lonovicsné asszonynak — vagy jobban mondva, Hollósi Kornélia kisasszonynak (mert még akkor csalogányunk páratlanul énekelt) ajánlja. Az andantéban eláradó mély érzés feledteti a periódusok szabálytalanságát, de mindemellett a sikerültnek látszó dal alá nem írhatom az Ítész föltétlen helyeslését. Mert mellőzve az épen mondott hibát (mit máshelyütt is bőven találván, szolgáljon ez észrevételem egyszersmind az egészre) nagyobb baj itt az, hogy a f r is 12 első ütenge szövegét nem elég hiven adja vissza. Igaz, hogy vehetnők azt — a következő kitörő kedv előkészületéül — egy oly busongónak, ki megunván a bánatot, minden második szavából kitetszik, hogy jó kedve akar lenni, — de épen az 5,6,11 és 12-ik etenyben „Szomörködik fája“ és „oly siralmasan szól“, azon két helyen, hová a bús érzelmek súlypontja nehézkedik, szerző zenei festését nem lehet megengedni. Jobb lett volna e két periódust moll-hangnemben végezni, mit kevés fáradsággal és szépen ki lehetne vinni, a nélkül hogy az előbb említett kép jelleméből vesztene. — E dal végre három külön költemény első szakaszát foglalja magában. Ha a „Kis furulyánkat végig olvastuk, igazat kell adnunk Egressinek, hogy czéljaira az egész költeményt nem használta, mert tartalomra egészen más, mint frisében fölfogta. De ezen eljárás kissé sajátságos és ha valaki ilyen után tovább akarna menni, utóljára egy rövid dal szerzése végett egész kötet verset használna, hogy mindenik költeményből egy pár sort kiszedve, egy tetszése szerinti egészet alkothasson. Azt kell hinnem, amit ugyan nem erősítek, hogy e dalnak legalább nagy része, szerző agyában, mielőtt ismeré a szöveget, megfogamzott. Ez egyébiránt a dalszerzés természete ellen olyan eljárás lenne, mint azon helységé, mely országgyűlési követeit csak úgy választotta meg, amint jelöltjei a helység atillájába bepászoltak, vagy nem. Volna még egy észrevételem, de ezt, minthogy az énekeseket is illeti, alább mondom el. „Azt gondolom az ég borús“, „Bús vagyok én örökre“ és „Csalogány búcsúja“, az első La Grange, második Stéger Ferencz, harmadik Hollósi-Lonovicsné asszony tisztelőinek ajánlva. E három közt az utolsó legsikerültebb. Fájdalom, szenvedély és a reménynek vigasza, mint fellegek közt átlövellő vékony napsugár, a szöveget hiven jellemzik. Ezen dal egyébiránt szövegével oly viszonyban áll, mint szép erős lélekbeteg testalkattal. Ha jól emlékszem, Lonovicsné asszony ezzel vett búcsút a nemzeti színpadtól műutazásra távoztakor. — Az első művészibb szerkezetű s La Grange asszonynak volt módja benne énekelni. Dallamai szépek, de e szépség gyakran a kíséretre támaszkodik, mi nélkül bágyadt lenne. Fináléja élénk, tüzes, és midőn La Grange asszony a magas H. His. Cis. Dis. E-ig fölszaladva bevégezte, a közönségnek tapsolni elég oka lehetett. A Stégernek ajánlott már nem annyira sikerült, mint az eddigiek, s kivált ezt hagyván utóljára, azok mellett hatását elvesztené. Mielőtt tovább mennék, nem szalasztom el ez alkalmat, egy pár észrevételt tenni. Vannak ugyanis esetek, mikor a zeneszerző nem annyira a szerzés azon szabályát tartja szen előtt, miszerint műveinek technikai kivitelében egy középúton járjon, hanem inkább valamely énekes egyéniségéhez alkalmazkodik. Ily esetek többnyire a művészet rovására esnek. Valameddig azonban a szerző előtt a költészet áll, e visszaélés ha meg nem bocsátható, legalább elnézhető, de az énekes sajátságaira épített mű — hol a költészet háttérbe szorul — énekesével együtt hal el. A dalszerzőket ilyen túlzásokra, azt hiszem, inkább az énekes, mint a költészet csábította, vagy ha egyik sem, fantáziájuk szegénysége kényzele. Meglehet, hogy amit én túlságnak nevezek, a közönség épen azt szokta megtapsolni, vagy tán épen a magas ítészét is elfogadta (újdondászaink ne vegyék magukra) s azért jobb lenne hallgatnom, de ezt viszont meg nem állhatván, előre bocsátom, hogy a még mondandó pár szót olvasóm legyen szíves csak egyéni nézetemül venni. A dal minél egyszerűbb, minél természetesebb, annál szebb (hisz e szónak dal, máskép nincsen is értelme); ellenben, minél mesterkéltebb, annál inkább távozik a természetes útról, s végre megszűnik dal lenni. (Vége köv.) Mennyiben az előbb úri hatósággal járt és a községi kötelék alól ki nem vett földbirtok tulajdonosai vagy örökhaszon élvezői önjoguknál fogva minden egyéb választás nélkül állandó helyet nyerenének a községválasztmányban, ezt, valamint azoknak a községelöljárósághoz való viszonya az egyes igazgatási vidékek községrendje fogja meghatározni. Amely községben a paraszt telek- és házbirtok mellett állandó ipar és kereskedelmi vállalatok vagy egyébnemű birtokok nagyobb mérvben fordulnak elő, ott azon intézkedéhez létre, hogy a paraszttelkek birtokosai külön testületet képezzenek, és részükre bizonyos számú képviseleti tagoknak választása tartassák fönn, mi fölött a vidékbeli községrend vagy külön helyszabály fog határozni. A cselekvő választási képesség azon austriai alattvalósággal bíró községtagokat illeti, kik legalább három év óta akár a község határain belül valamely telket vagy házat mint tulajdonosok vagy holtiglani haszonélvezők bírnak, akár valamely önállós keresetadó alatti foglalkozást űznek vagy adó alatti jövedelmet húznak s a községben állandóan laknak, amenynyiben mindezen esetekben közvetlen adó fejében oly illetményt fizetnek , mely minden koronaországra nézve külön határozat által meg fog állapíttatni. A szenvedő választási képesség a községnek csak azon választási joggal fölruházott főtagjait illeti, kik 30 évesek, vagyonuk fölött szabadon rendelkeznek, és mennyiben a külön községrend még egyéb kellékeket föl nem tételezne, legalább három év óta a község hazárin belül állandó lakással bírnak. A szavazatképeseknek választó osztályokba való sorozása iránt, valamint a választó testületek létesítése, és a választó lajstromok készítése és az egész eljárás iránti végmegállapodás a minden vidéken keletkezendő külön községrendnek vagy helyhatósági rendszabálynak tartatott fönn; Kívül azonban ki van mondva, hogy az úri hatósággal járt, és a községkötelék alól ki nem vett jószágok tulajdonosain és haszonélvezőin kívül a többi szavazatképes tagok csak önszemélyükben és nem valamely meghatalmazottjuk által gyakorolhatják szavazatjogukat. — A szavazás nyilvános s szóbeli. Legalább fele a képviselőknek a legtöbb adót fizető községtagok kétharmadából szemelendő ki. Községelöljáróul három képviselő jelöltetik ki, kik közül az elérendelt hatóság által neveztetik meg az elöljáró, a mellérendeltek pedig már maga a választás által lesznek azokká, de a választás csak az illető hatóság megerősítése után válik hatályossá. E választásra azonban csak a képviseleti tagok jogosítják a póttagok kizártával, hacsak ezek egy távollevő vagy hiányzó képviselő helyében nem részesíttetnek a választásban. Tehát az elöljáróságnak megrendelése csakis a választmányt illeti, és csak e választásra jogosítottat, tekintve az állomásokat, szenvedő választási képességgel is bírnak. A község fölötti felügyelettel bíró hatóságnak, valamint a helyben levő törvényhatóságok vagy államügyészségnek, úgyszintén a rendőri hatóságok hivatalnokai nem bírnak ezen szenvedő választási képességgel. Az elöljáró és mellérendeltjei vagy ezek egymás közti rokonság vagy sógorság is egyik választási akadályul jelentkezik. Minden községtag, ha csak törvényileg nincsen kizárva vagy kivéve, a reá eső választást köteles elvállalni, és a tisztséget folytatni, különben 100 fő bírság alá jön, de a lelkészek, hitfelekezet különbség nélkül, állami ulvak hivatalnokok s szolgák, közoktatók, 60 éven fölüli egyének, az elöljáróságban egy egész hivatalszakon át egyszer már működött személyek, testi fogyatkozással terhelt vagy romlott egésségű személyek, valamint azok, kiknek rendes foglalkozásuknál fogva gyakran a községből távozniok kell, végre, kik két nyomósabb vagy több kevéssé nyomós gyámsággal vagy gondnokság-gal terhelvék, vagy magánszolgálati viszonyzatukban a hivatalehállalás által hátrányt szenvednének, az elválasztást visszautasíthatják. A községelőljáró és a mellérendeltek, kiknek állandóan a községben kell lakniok, három évre, a választmányi és póttagok pedig hat hat évre rendeltetnek és felében minden harmad évben kilépnek, de újra megint választhatók. A választmányi tagok ingyen működnek. Az elöljárót a katonai beszállásolástól és előfogat teljesítésétől mentesség illeti. Ő, valamint mellérendeltjei, a közmunkák teljesítése vagy azoknak megváltása alól föl vannak mentve. Mennyiben még egyéb előnyökben, jelesen bizonyos fizetésben részesítendők, az külön községhatározattól függ; mindenesetre az ügykezeléssel járó kiadások megtérítését a községpénztárból követelhetik, de taksák, vagy illetményekre semmi igényük nincsen. Ha a községképviselet valamely tagja bűntett, vétség vagy nyereségből elkövetett vagy a közerkölcsiség ellen irányzott kihágás miatt nyomozás vagy mint vagyonbukott csőd alá kerül, tisztjét addig nem gyakorolhatja, mig a bűnvádi s csődeljárás foly; az elöljárók pedig a hivatal hűség megszegése vagy kötelességmulasztás miatt, ismételt s foganatlan megintés után, az elérendelt hatóság által el is mozdíthatók. A választmányok hatásköréről, jelesen a községi kötelék alól kivett jószágterületek szervezetéről legközelebbi e tárgyban utólsó czikkünkben a szükségeseket közlendjük. Bécs, máj. 1. A (Az uj pénzügyi rendszabályok.) A tegnapi bécsi újság által közzétett pénzügyi rendszabályokat olvasóink immár ismerik. Mi az elsőt — az állampapíroktóli jövedelmi adó behajtását — illeti, tudva van, hogy ez rég sürgettetett sokak által, az igazság nevében, mert méltánytalan, hogy míg például az ingatlan birtok, melynél a jövedelem kiszámítása, nem mondjuk biztos, de legalább mindeniket egyaránt érint, addig az állampapírok tulajdonosai közöl csak a becsületes hazafiak fizetnek adót; a lelkiismeretlenek pedig, kik eltitkolják birtokukat, adómentességet élveznek. Tehát czélszerű s igazságos volt a javaslat, mely a szelvények egyenes megadóztatására célzott. Csakhogy ellene harczolt azon körülmény, miszerint állampapírjaink nagy része a külföld birtokában lévén — megadóztatásuk, mely a kamat leszállításával tettleg azonos — azoknak keretárát le fogná nyomni, sőt az állam eddig szeplőtelen hitelére kártékonyan hatna vissza. A mai viszonyok közt egyrészről a szükség sürgetőbb, másrészt az említett tekintet kevésbbé figyelemre méltó, minthogy a papírok jó része a külföldről úgyis beszivárgott , s végre annyiból is kevésbbé kedvezőtlen volt reá az alkalom, mert a rendszabály, mely csendes időben érdemetlen zajt teendett, most „a többi zaj között“ elenyészik. Egyszer életben lévén ez adózás, a külföldi tőkepénzesek e miatt nem fogják mellőzni Austriával a hitelüzleteket, — föltéve, hogy fölösleges s befektetést kereső tőkék birtokában leendnek. Mi ugyan jelenleg nincs úgy. Viszonylagosan szólva : kedvezően bírálják a második rendszabályt is — t. i. a 200 millió ftnyi kölcsönt aj öt ftos, bankjegyek kiadása útján. Nem titok, hogy különféle hírek keringettek egy helyzetünkben mellőzhetlenül várandó pénzügyi rendszabályról; szó volt rendkívüli adópótlékról, hadi adóról, kincstárutalványok kibocsátásáról s egyebekről. A választott mód előnye, hogy e pillanatban nem ró új terhet a népre, sőt ellenkezőleg, mint mindenkor a pénzjegyek szaporodása, a forgalmat élénkíti s kereseti forrásokat szaporítja. Előnye továbbá a kincstár utalványok fölött még az is, hogy nem szaporítja a létező papírpénzek nemeit; — az e részben még az utolsó évtizedben tett tapasztalás határozó volt, s igy ezután is csak egy papírpénzünk lesz — nemzeti bankjegy. Végre az öt ftos jegyek megtartása úgy is közóhaj volt, s legalább a forgalomban némi kényelemmel jár. — A nemzeti bank készfizetésének ismétt megszüntetése pedig oly önkint következő dolog, hogy erről hasztalan volna szót vesztegetni. — Szintoly következetes dolog a vámoknak ezüstben bevétele, midőn az agio 30—35 körül emelkedett; mert ellenkező esetben az állam bevételei csökkentek volna annyival, s a hiány végre is csak az adófizetők által leendett födözendő. E rendszabály különben, s a vasúti közlekedés megakadása mint előrelátható volt, a czukor s egyéb déli s gyarmatáruk árát fölrugtatta, s még magasabbra emelkedésük is várható, ha a háború nagyobb időt s tért talál foglalni. Gondosan előrelátó háziasszonyaink tehát már tegnap nagyban vásároltak czukrot, kávét, rizst s egyéb az alföldön és Stejerországban nem termő, de szükséges árukat; az egész város mozgalomban volt, kiket t. i. az ultimo nem akadályozott a vásárlásban ; az utóbbiak holnap még nagyobb arányban fogják előidézni, mit e fordírozott vásárlás, akkor is előidézné, ha semmiféle felhő sem fenyegetné a piaczot, t. i. minden árunak azonnali fölszökését; mert a mit nagyon keresnek,— az megdrágul, — ez régi gazdászlati alapigazság. A cs. k. hadseregnek a cs. k. Apostoli Felsége által megrendelt szaporítása, s a megkivántató számú fölvételi s tábori kórházak fölállítása következtében, sürgetőleg szükségessé lett lehetőleg nagy számú polgári orvosokat s polgári sebészeket nyerni meg, részint cs. k. tábori orvosokat, rendszeresített fő s orvosi állomás ikrás alkalmazás, részint a helyőrségi s állandó tábori kórházakban az orvosiszolgálatnak napidíjuk melletti ideiglenes ellátása végett. Azon módorázatok, melyek alatt legfelsőbb helybenhagyás következtében, a polgári um