Budapesti Hírlap, 1859. június (130-154. szám)
1859-06-10 / 138. szám
1859. — 138. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDAPESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt. A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. fer. Egész évre 15 — Fél évre 8 — fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 fr. kr. , fr. In Egész évre 10 — Évnegyedre 3 — Fél évre 5 25 Egy hónapra 1 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban, egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 . SZERKESZTŐ HIVATAL: gyetem-ntera, 1. szám 2-dik emelet. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám földszint. faftaao’wnosCTgMHMBwa—Hü Péotek, junius 10. A Hivatalos Értesítő nélkül. tir. hr. Egész évre 14 — 1 Évnegyedre Fél évre 7 ■ Vidéken bérmentes levelekben minden es. kir. postahivatalnál. fr’ n 41TV Egy hónapra 180 Igtatványok Egy hatodhasábos petrisor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajezárjával, kétszerinél 7 és háromszorinál 6 ujkrajezárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármécélés hngedtetik. A beigtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. A külföld számára a hir-detményeket H. Hübner könyvkereskedése Lipcsében veszi át. Előfizetési árak ausztriai értékben VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr.. Ifr. kr. egész évre 19 — 1 Évnegyedre 5 50 Fél évre 10 — 1 Egy hónapra 2 101. HIVATALOS RÉSZ. Változások a cg. k. hadseregben. Ér fiáp tettek: A tüzérségnél : as l-'ő sereg tüzérségi igazgatójának adlatusává Werner Móricz. ezredes, a 3. sz. vacant tüzérezred parancsnoka, és a III. hadseregévé pépies Kille Ferencz ezredes, a 11. sz. Fitz lovag tüzérezred parancsnoka, mindkettő a tüzéri törzskarba áttétetés mellett; továbbá: ezredesekké a következő alezredesek: Bernyek József a,tüzéri törzskarnál, a jelen szolgálati állásban meghagyatás mellett ; , I Loy József a 2. sz. Lajos Föleg tüzérezrednél, egyszersmind a 3. sz. vacant tüzérezred parancsnokságának reáruházása mellett, és lovag Groftsik András, a partvidéki tüzérezred parancsnoka, állásában meghagyatván; —7. aztán, Őrnagyokká a következő e. 6. századosok: Wittmann János a 6. sz. Vilmos Fölig tüzérezrednél, ugyanabban ; Sichrewsky József a partvidéki tüzérezredben, a tüzéri törzskarhoz; Urich Mátyás a, 6. sz. Vilmos Fölig tüzérezredben, a 10. sz. észtei Miksa Felig tüzérezredhez;. lovag Hirschigann Ádám a vacant röppentyűs ezrednél, ugyanabban ; . . turnfornti lovag Tiller Ferdinand az olmützi tüzéri-iskola-században, a 12. sz. b. Vernier tüzérezredhez; engelshofeni lovag Cranner József a 3. sz. vacant tüzérezrednél, ugyanabban;Hamler Ferencz a 7. sz. Luitpold hg tüzérezrednél, a 7. sz. lovag Hanslab tüzérezredhez; Winterstein Károly a 8. sz. Branttem tüzérezrednél,ugyanabban ; Nuhk József a 11. sz. lovag Fitz tüzérezrednél, ugyanabban :at gr. B y 1 an d t-B heit Arthur, a tüzéri törzskarban az 1. sz. , cs. k. Apostoli Felsége nevét viselő tüzérezredben, és mamaori lovag Hoffmann Rikhard az 5. sz.. k. Stwrtnik tüzérezrednél, a 11. sz. lovag Fitz tüzérezredhez. A főszállásmesteri törzskarban: wiesenbachi Van Crasbek Lajos alezredes a 28. sz. lovag Benedek gy. ezredben, ezredessé; alezredesekké a következő őrnagyok: C^t.116*Adolf, esquire Képpé-Knight János és Czermak Antaly továbbá: őrnagyokká a következő e. 6. századosok : F red be rg Manó, becsei és böröllyei Vécsey József, poppenheimi nemes Papp Vilmos, mannsbergi Mainone Károly, Wisnich Károly, Jung Fri gyes, nemes Mangold Frigyes, Fischer Miksa és kronstädti Bolzano Károly. Az utász- és flottillatestületben , ezen őrnagyok : robelswaldi nemes Baumrucker József, a flottillatestületben, és nemes Magdeburg Károly az utász testületben, alezredesekké ugyanezen beosztásban, aztán : ez e. 6. századosok : Turba Ede, Susch Adolf és Elgert Konrád az utásztestületben, őrnagyokká ezen testületben. A Rendőrségnél, de Verrette Ferencz alezredes, a 3. csendőrezred parancsnoka, ezredessé, parancsnokságában meghagyatván; Graef Edvárd alezredes a 15-nél, a 19. csendőrezred parancsnokává, és Kypke Sándor alezredes az 1-főnél, a 7. csendőrezred parancsnokává, továbbá : • ezen őrnagyok : Lammer Péter a 13. és nemes de Fracan, Jani János a 16-ik csendőrezrednél, alezredesekké, mindkettő ezredeikben meghagyatván, és őrnagyokká, ez e. 6. századosok : Krause Ágoston a 8-iknál, a 15-ik, Zamagna Ferencz a 16-iknál, a 14 és Sabranski Antal a 11-nél, az l-ső csendőrezredhez. A hadbiztosságnál : első oszt. főhadbiztossá Rust János másodoszt. főhadbiztos; másodoszt. főhadbiztosokká: Hold Edvard, We 11 a 1 Ferencz Schödl Ernő és Kreutzer Antal hadbiztosok; — továbbá : hadbiztosokká: Arnstein Henrik, Krémer András, Kasch Alajos, Geiszter Lajos és Hesz Alajos hadbiztosi segédek. A hadbíróságnál: igazságügyi előadóvá a II. hadsereg főparancsnokságánál Zinnier Ágoston törzshadbiró, egyúttal másodoszt. törzshadbiróvá; továbbá: ugyanazon szolgálati alkalmazásban a III. hadsereg főparancsnokságánál Kraft József másodoszt. főtörzshadbiró, és a IV. hadsereg főparancsnokságánál Stockinger Ferencz törzshadbiró. Gróf Iffy Dann Ferdinand Lipót titkos tanácsosi exeja a pozémi cs. k. szolgabirói hivatalnak hat darab és pedig 2 nehéz, 1 dragonyos és 3 könnyű, a hadiszolgálatra mind kitünően alkalmas lovat adott rendelkezésére, hadi czélokra szentelt adományul. Gróf Zichy György és Kamilló mélt. 6000 pft értékű földtehermentesítési kötelezvényeket ajándékoztak hadi czélokra. Nagy-Rőcze mezőváros községe 1000 ftot a. é. és Jolsva m. v. egy 600 pft értékű nemzeti kölcsönkötelezvényt ajándékoztak az önkénytesek fölszerelésére. A pozsoni szolgabirói járás községei, hazafiai áldozatkészségük tettleges bizonyításául az általuk 1854-ben aláírt nemzeti kölcsön kamataiból 1000 forint összeget ezüstben hadi czélokra szenteltek. Reisemhoffer Rudolf postatiszt és hivatalvezető Püspök- Ladányban kötelezte magát addig, mig a háború tart, havonkint 2 ft, és Csorba Endre soborsini postamester havonkint 10 fit a. é. fizetésére, továbbá Valérián Károly világosi postamester 20 ft összeget szentelt hadi czélokra. Gömör megye rimaszombati járása eddig a tábori kórházak fölszerelésére 250 font tépetet és 468 font köteléknek való vásznat ajándékozott. Fest, jun. 9. (Politikai szemle.) Gyulai gróf jelentése a magentai ütközetről ismét azon katonai egyszerűséggel és őszinteséggel van írva, mely által már a montebelloi küzdelemre vonatkozó is oly jó hatást tett róla. Franczia vagy piemonti tábornok nem birná tollából e szavakat kicsikarni: „vissza kellett vonülnünk,“ de az austriai főparancsnoknak nincs oka ezen vallomástól irtózni, miután tények által kimutatta, hogy sergéi valóban bámulatos vitézséggé viaskodtak. A holtak és sebesültek számát a táborszernagy 4—5000-re teszi, tehát harmadrészére azon számnak, mely franczia bulletinekben található. Azonkívülmegjegyzendő, hogy nem mindezen veszteség az ellen fegyverei által okoztatott, hanem sok derék katonát a hőség és fáradtság terített le, miután az austriaiak a Ticino mentében és Milánótól dél felé vasúttal nem bírván, mindenüvé gyalogolni kénytelenek, mig az ellenség majdnem minden mozdulatait ,a folyó átmenetpontjáig a gőzmozdony segítségével vihette ki. Innen magyarázható az, hogy az austriai sergek együttes működése nem mindenütt volt helyreállítható és hogy itt-ott, midőn a segélyhad megérkezett, maga a gyámolítandó csapat már vissza volt szorítva. Az eredményre nézve annyit tudunk, hogy a franczia főhadiszállás hétfőn Magentán volt, de előőrseik Milánó falai alatt álltak, az austriai főhadiszállás pedig ugyanakkor Belgiojoso felé vonult, a Pavia és Piacenza közti vonalon, ahonnan a legújabb jelentés is kibocsáttatott. " E perezben ezer meg ezer család dobogó kebellel várja meg a részletes tudósításokat, nevezetesen a harczban részt vett kedveseik sorsáról. Meg vagyunk győződve, hogy e tudósítások néhány nap alatt a közönség kezében lesznek, valamint a főjelentés is váratlan sebességgel jutott el hozzánk. De íme ,ha nyugtalankodó szem, alig ismervén még a múltat, már is a legközelebbi jövő felé irányul s azt kérdi: mi lesz tovább? Szakértők véleménye szerint itt kettő lehetséges. Ha az austriai főparancsnok a szombati küzdelem kimenetelét egyedül véletlen körülményeknek tulajdonítja, saját meggyőződése szerint pedig az ellenséget a milánói síkságon is túlszárnyalhatni véli, akkor házával Páviára és a Póra támaszkodva, újra megtámadhatja a szövetségeseket. Ellenkező esetben feladata nem egyéb, mint a Pávia mellőli visszavonulást fedezni, mely csak igen lassan létesíthető, mivel ez esetben roppant sok nehéz várágyú is tova lenne szállítandó; ily esetben az Adda folyó Pizzighetonéval középen, Lodi és Cremonával a szárnyakon, elég kedvező fölállítási vonalat nyújtana, ha jobbnak nem vélik, tüstént a Mincio felé törekedni. Ennek a legközelebbi órákban el kell dőlnie, mert franczia lapokból ki látszik derülni, hogy a Ticino felé irányzott megtámadást a Pó felé irányzott követni fogja, mely a Magenta melletti had előtódulása által is gyámolíttatnék. E szerint, miként már megjegyeztük, maga Magenta birtoka nem czél , hanem csak eszköz a pávia-piacenzai vonal könnyebb áttörhetésére és a francziák valóban méregdrágán vásárolták meg ezen eszközt, mert részükről 10,000 ember részint elesett, részint megsebesült. Ha azonban franczia lapok a győzelem nagyságát a foglyok és holtak szerint mérik, ez véleményünk szerint hibás számítás; a győzelem nagysága nem ezen tényezőktől, hanem a siker jelentőségétől függ, és e tekintetben Magenta megszállása bizony kevéssé jutalmazó aequivalens oly roppant veszteségekért! A harctérről érkezett hírek érdeke és fontossága daczára mégis nagy figyelmet bírt gerjeszteni azon közvélemény, miszerint Oroszország jegyzéket intézett a német udvarokhoz, mikben egyenesen tagadja ezeknek jogát az osztrák - franczia - szárd bábomba avatkozni, hozzátévén, miszerint ily beavatkozás az Oroszország által is biztosított szerződésekkel ellenkeznék és igy a szentpétervári kabinet részéről minden kitelhető módon gátoltatni fogna. NEMHIVATALOS RÉSZ. A „Budapesti Hírlap“ távirata. A cs. k. Apostoli Felsége veronai főhadiszállásáról 1859. június 9-től e következő (32-ik) hadseregi parancsot méltóztatott kibocsátani : „A hadsereg, megemlékezve régi hírnevére, a magentai harczban a túlnyomó ellenséggel szemközt megmutatta, mit képes tenni a hősi bátorság és a tökéletes odaadás Értem és a hazáért. Köszönetet mondok hadseregemnek a Magam és a haza nevében s akarom, hogy azok, kik a vitézek közt legvitézebbek voltak. Nekem tüstént megneveztessenek,a Más versió szerint Gortsakoff leg még határozottabban tudatta, volna hogy — ha Németország Austriát gyámolitaná, — Oroszország Francziaországnak pártját fogná. Valóban nehéz e közvéleményt összeegyeztetni azon hírrel, miszerint Bécs és Sz. Pétervár közt a viszony megjavult, és hogy nevezetesen Gortsakoff bg austriaellenes indulata az orosz politikában irányadó lenni megszűnt volna. Egyébiránt kiváncsiak vagyunk azon hatásra, melyet ezen orosz jegyzék a német kabinetekre teend. Ezek megszűntek ugyan a muszkát amolyan „Kindufreszer“nek tartani, a minőnek 10—12 évvel ezelőtt hitték, hanem hatással Oroszbán szava még mindig bír. Mindazáltal meg vagyunk győződve, hogy a kabinetek nem félnének még Oroszország fenyegetésétől sem, csak a második német nagyhatalom , Poroszország gyámolítására számolhassanak. Beust szász külügyminiszer a kamarák előtt tett legújabb nyilatkozata azonban e tekintetben csak határozatlan biztatásokat tartalmaz és e ministeri szónoklat rózsabimbó közt itt ott az ingerültség és gúny kigyója is nagyon is láthatóan elődugja fejét. . . . III. Napoleon valóban teljesen meg lehet elégedve a német h egységgel! (A harczlérről) A magentai csatáról érkező részletes tudósítások mindinkább megerősítik, hogy az itt vívott csata a hadi történet évkönyveiben a legmakacsabbak közé sorolandó. Azon roppant seregtömegek, melyek egész tartományok hosszant álltak egymással szemközt, és melyek egész folyóknak több napjárásnyi, s hosszú partjait benépesitni képesek voltak, végre egy pontnál találkoztak össze. Egy híd és egy szegényes falu birtoka vált utólsó perezben annyi dicsvágy és annyi hősi elszántság czélpontjává! A hivatalos jelentésből ismerjük ezen egy egész hosszú napi véres munkának fővonásait, a ma érkezett tudósítások következő részleteket adnak. A harcz a franciáknak Turbigánál eszközlött átkelésével kezdődött. Itt kelt át a francziák főereje,mindenekelőtt a testőrsereg könynyűgyalogjai,valamint általában, az egész testőrsereg Regnault de St. Jean d’ Angely tbk alatt és Mac Mahon tbk hadteste. Szemközt e nagy erővel csupán a Cordon hadosztály állt, melynek az ellen első lökését kelle kitartania, de a túlnyomó erő ellenében egyrészt, s másrészt azt ért, mert azalatt alantabb Bncaloránál Niels valószínűleg Canrobert hadteste is megkezdte átkelését, kénytelen volt visszavonulni. E perestől fogva a francziák roppant tömegei mind a Ticinó balpartja hosszá,ban, mind ettől oldalvást Magentának nyomultak. Ennek folytán az austriai csapatok ellentállása s az ellenséges támadás ezen faluban öszpontosult, melyet eleinte csupán a tiroli hegyekből csak nem rég érkezett Clam-hadtest 7000 embere,s a 2-dik Liechtenstein hadtest védelmezőnek. A támadás e Jain ellen 12 óra táján kezdődött s úgy látszik annak nyugati oldalán történt, de bármily heves volt a támadás, a védő erők minden veszteség daczára sem tágítottak. S mig a francziák itt minden erejöket a latba vetették, hogy ezen, a Milanóba vezető utón árkodó pontot hatalmukba ejtsék, addig még ennél is gyilkosb harcs folyt Magenta és a Ticino közt. Ezen folyóval t. i. majdnem párhuzamosan foly egy hajózható csatorna, melyet magas töltések szegélyeznek, s a hídon, mely a Ticinótól e csatornán át Magentába visz, sikerült a francziáknak d. u. 2 órakor lábakat megvetni.E híd azon Ponte di Magenta, mely a jelentésekben többször előfordul, s e körül, mely az egész hadállásnak ekként kulcsává lön, pontosult most össze a leghevesb harcz, melynek birtokától függött Magenta sorsa. A Reischach hadosztály küldetett előre ennek visszafoglalására, s csapatjai rendkívüli erélyének sikerült azt az ellenkezeiből ismét kiragadni. De a francziák, kiknek ekkor már minden csapatjaik a folyón innen voltak, és túlerőt voltak képesek ez eldöntő pontra vetni, szakadatlan újabb támadásokat tettek az ellen, és pedig maguk a franczia gárdák voltak itt, akikkel a Császár gyalogezrednek élethalálra megküzdenie kellett. Lebzeltern tlck itt személyesen élére állt az elszántságában nem lankadó ezrednek s viharos rohamot intézett a buffalorai bid ellen, de az egyszer elfoglalt tér ennek daczára sem tartathatott meg. Mily véres volt itt e perezben a küzdelem, mutatja az, hogy itt mindkét nevezett tábornok is megsebesült, Reischach tbk csípőjén fúródott át a golyó, Lebzeltern tbknak pedig karját zúzta össze. Ezen válságos küzdelem alatt a 3-ik Schwarzenberg hadtest a csatorna mindkét oldalán sietett Buffalora felé,hogy az ellent oldalba vegye. Ekkor ismét új harczi jelenet válta fel az előbbit e ponton. A hid e hadtest megérkezte perczében a francziák kezében volt, s annak e birtokáért újabban föllángolt a rettenetes harcz , mely változó szerencsével dühöngött. — Az austriaiak visszafoglalák a hidat s ismét elveszték, újra elfoglalák, s megint odahagyák, míg végre az a francziák kezében maradt. Ezen egész idő alatt Magentában is szakadatlanul folyt a harcz, s maga egy franczia tudósítás azt mondja, mikop a franczia sereg egy perczig igen válságos helyzetben volt, s csak Mac Mahon tök merész oldaltámadása dönté el a nap győzelmét. Ezen franczia tábornok, ki azóta nem csak tábornagggyá léptetett elő,hanem kit az „Ind.b.“ szerint a császár egyszersmind magentai herczeggé is kinevezett, ugyanezen lap szerint nem parancsra, hanem csak az ágyúszó hallatára hat órai gyors vonulás után érkezett a csatába, s miután majd csaknem afrikai csapatokból álló hadosztályával északról az austriaiak oldalába jött, a francziák javára dönté el a nap eredményét, s kényszerűé a Clam és Liechtenstein hadtesteket Magentát elhagyni. Később megérkezett ugyan még az 5-ik (Stadion) hadtest is a csatatérre, de az éj beállt, s a halottak és sebesültek mindkét részről a harcz félbeszakítására intézek. Hogy mennyi áldozatot kivánt e nap mindkét részről, ennek bizonyítványa egy párisi tudósítás, mely szerint a franczia tbik, ezek közt Niel, Mac Mahon és Ganrobert a sebesültek közt van, ez utóbbi állítólag halálosan sebesült, sőt egy párisi hír tudni akart, mikép a szárd király maga is megsebesült volt, bár másrészt a tudósításokból még épen nem tűnik ki, hogy mennyi részt vettek e harcban a piemontiak. Másnap, jún. 5-én, mint tudjuk, a franczia sereg pihenni akart, de Gyulai tbszgy új támadásra gondolt, mely azonban a már ismert