Budapesti Hírlap, 1859. június (130-154. szám)

1859-06-10 / 138. szám

1859. — 138. szám. Előfizetési árak ausztriai értékben. BUDA­PESTEN. A Hivatalos Értesítővel együtt.­­ A Hivatalos Értesítő nélkül. fr. fer. Egész évre 15 — Fél évre 8 — fr. kr. Évnegyedre 4 50 Egy hónapra 1 75 fr. kr. , fr. In Egész évre 10 — Évnegyedre 3 — Fél évre 5 25­­ Egy hónapra 1 (A házhozhordásért havonkint 15 krral több.) Előfizethetni Budapesten a kiadó hivatalban, egyes szám ára a Hivatalos Értesítővel együtt . 30 kr. „ nélkül . 10 . SZERKESZTŐ HIVATAL: gyetem-ntera, 1. szám 2-dik emelet. KIADÓ HIVATAL: Barátok tere 7. szám föld­szint. faftaao’wnosCTgMHMBwa—Hü Péotek, junius 10. A Hivatalos Értesítő nélkül. tir. hr. Egész évre 14 — 1 Évnegyedre Fél évre 7 ■ Vidéken bérmentes levelekben minden es. kir. postahivatalnál. fr’ n 41TV Egy hónapra 1­80 Igtatványok Egy hatodhasábos petrisor egyszeri beigtatásnál 8 ujkrajezárjával, kétszeri­nél 7 és háromszorinál 6 ujkrajezárjával számíttatik. Még többszöri ismétlésnél aránylagos ármécé­lés hngedtetik. A be­­igtatási bélyegdij mindannyiszor 30 ujkr. Mindennemű hirdetések a­ kiadó­hivatal­ban vétetnek föl. A külföld számára a hir-­­­detményeket H. Hübner könyvkereske­dése Lipcsében veszi át. Előfizetési árak ausztriai értékben VIDÉKRE. (Naponkinti postai küldéssel.) A Hivatalos Értesítővel együtt. fr. kr.­. I­­fr. kr. egész évre 19 — 1 Évnegyedre 5 50 Fél évre 10 — 1 Egy hónapra 2 101. HIVATALOS RÉSZ. Változások a cg. k. hadseregben. Ér fi­­­áp t­e­t­t­e­k: A tüzérségnél : as l-'ő sereg­ tüzérségi igazgatójának adlatusává Werner Mó­ricz. ezredes, a 3. sz. vacant tüzérezred parancsnoka, és a III. hadseregévé pépies Kille Ferencz ezredes, a 11. sz. Fitz lovag tüzérezred parancsnoka, mindkettő a tüzéri törzskarba át­­tétetés mellett; továbbá: ezredesekké a következő alezredesek: Bernyek József a,tüzéri törzskarnál, a jelen szolgálati állás­ban meghagyatás mellett ; , I L­o­y József a 2. sz. Lajos Föleg tüzérezrednél, egyszersmind a 3. sz. vacant tüzérezred parancsnokságának reáruházása mellett, és lovag G­r­o­f­t­s­i­k András, a partvidéki tüzérezred parancsnoka, állásában meghagyatván; —7. aztán, Őrnagyokká a következő e. 6. századosok: W­i­tt­m­a­n­n János a 6. sz. Vilmos Fölig tüzérezrednél, ugyan­abban ; Sichre­wsky József a partvidéki tüzérezredben, a tüzéri törzskarhoz; U­r­­­ic­h Mátyás a, 6. sz. Vilmos Fölig tüzérezred­ben, a 10. sz. észtei Miksa Felig tüzérezredhez;. lovag H­i­r­s­c­h­ig­a­n­n Ádám a vacant röppentyű­s ezrednél, ugyanabban ; . . turnfornti lovag Tiller Ferdinand az olmützi tüzéri-iskola-szá­­zadban, a 12. sz. b. Vernier tüzérezredhez; engelshofeni lovag Cr­a­n­n­e­r József a 3. sz. vacant tüzérezred­­nél, ugyanabban;­­Hamler Ferencz a 7. sz. Luitpold hg tüzérezrednél, a 7. sz. lovag Hanslab tüzérezredhez; Winterstein Károly a 8. sz. Branttem tüzérezrednél,ugyan­abban ; N­uhk József a 11. sz. lovag F­itz tüzérezrednél, ugyanabban :at gr. B y 1 a­n d t-B heit Arthur, a tüzéri törzskarban az 1. sz. , cs. k. Apostoli Felsége nevét viselő tüzérezredben, és mamaori lovag Hoffmann Rikhard az 5. sz.. k. Stwrtnik tüzérezrednél, a 11. sz. lovag Fitz tüzérezredhez. A főszállásmesteri törzskarban: wiesenbachi Van Crasbek Lajos alezredes a 28. sz. lovag Benedek gy. ezredben, ezredessé; alezredesekké a következő őrnagyok: C^t.116*­Adolf, esquire Képpé­­-Knight János és Czermak Antaly továbbá: őrnagyokká a következő e. 6. századosok : F r­e­­­d b­e r­g Manó, becsei és böröllyei Vé­csey József, poppenheimi nemes Papp Vil­mos, mannsbergi M­a­i­n­o­n­e Károly, W­i­s­n­i­c­h Károly, J­u­n­g Fri­­ gyes, nemes Mangold Frigyes, Fischer Miksa és kronstädti Bolzano Károly. Az utász- és flottillatestü­letben , ezen őrnagyok : robelswaldi nemes Baumrucker József, a flottillatestületben, és nemes Magdeburg Károly az utász testületben, alezrede­sekké ugyanezen beosztásban, aztán : ez e. 6. századosok : Turba Ede, S­u­s­­­c­h Adolf és Elgert Konrád az utásztestületben, őrnagyokká ezen testületben. A Rendőrségnél, de Ver­rette Ferencz alezredes, a 3. csendőrezred parancs­noka, ezredessé, parancsnokságában meghagyatván; Gr­a­ef Edvárd alezredes a 15-nél, a 19. csendőr­ezred pa­rancsnokává, és Kypke Sándor alezredes az 1-főnél, a 7. csend­­őrezred parancsnokává, továbbá : • ezen őrnagyok : L­a­m­m­e­r Péter a 13. és nemes de Fr­a­c­a­n­, Jani János a 16-ik csendőrezrednél, alezredesekké, mindkettő ezre­­deikben meghagyatván, és őrnagyokká, ez e. 6. századosok : Krause Ágoston a 8-iknál, a 15-ik, Z­a­m­a­gn­a Ferencz a 16-iknál, a 14 és Sabranski An­tal a 11-nél, az l-ső csendőrezredhez. A hadbiztosságnál : első oszt. főhadbiztossá R­u­s­t János másodoszt. főhadbiztos; másod­oszt. főhadbiztosokká: H­o­l­d Edvard, W­e 11 a 1 Ferencz S­chöd­l Ernő és Kreutzer Antal hadbiztosok; — továbbá : hadbiztosokká: A­r­n­s­t­e­i­n Henrik, Krémer András, Kasch Alajos, G­e­i­s­z­t­e­r Lajos és H­e­s­z Alajos hadbiztosi segédek. A hadbíróságnál: igazságügyi előadóvá a II. hadsereg főparancsnokságánál Z­­­in­ni­er Ágoston törzshadbiró, egyúttal másod­oszt. törzshadbiróvá; továbbá: ugyanazon szolgálati alkalmazásban a III. hadsereg főparancs­nokságánál Kraft József másodoszt. főtörzshadbiró, és a IV. hadsereg főparancsnokságánál Stock­inger Ferencz törzshadbiró. Gróf Iffy Dann Ferdinand Lipót titkos tanácsos­i exeja a pozémi cs. k. szolgabirói hivatalnak hat darab és pedig 2 nehéz, 1 dragonyos és 3 könnyű, a hadiszolgálatra mind kitünően al­­­­kalmas lovat­ adott rendelkezésére, hadi czélokra szentelt adományul. Gróf Zichy György és Kamill­ó mélt. 6000 pft értékű földte­hermentesítési kötelezvényeket ajándékoztak hadi czélokra. N­a­g­y-R­ő­c­z­e mezőváros községe 1000 ftot a. é. és Jolsva m. v. egy 600 pft értékű nemzeti kölcsönkötelezvényt ajándékoztak az önkénytesek fölszerelésére. A pozsoni szolgabirói járás községei, hazafiai áldo­zatkészségük tettleges bizonyításául az általuk 1854-ben aláírt nem­zeti kölcsön kamataiból 1000 forint összeget ezüstben hadi czélokra szenteltek. Reis­em­hoff­er Rudolf postatiszt és hivatalvezető Püspök- Ladányban kötelezte magát addig, mig a háború tart, havonkint 2 ft, és Csorba Endre soborsini postamester havonkint 10 fit a. é. fize­tésére, továbbá Valérián Károly világosi postamester 20 ft össze­get­ szentelt hadi czélokra. Gömör megye rimaszombati­ járása eddig a tábori kórhá­zak fölszerelésére 250 font tépetet és 468 font köteléknek való vász­nat ajándékozott. Fest, jun. 9.­­ (Politikai szemle.) Gyulai gróf jelentése a magentai üt­közetről ismét azon katonai egyszerűséggel és őszinteséggel van írva, mely által már a montebelloi küzdelemre vonatkozó is oly jó hatást tett róla. Franczia vagy piemonti tábornok nem birná tollából e sza­vakat kicsikarni: „vissza kellett vonülnünk,“ de az austriai főpa­rancsnoknak nincs oka ezen vallomástól irtózni, miután tények által kimutatta, hogy sergéi valóban bámulatos vitézséggé­ vias­kodtak. A holtak és sebesültek számát a táborszernagy 4—5000-re teszi, tehát harmadrészére azon számnak, mely franczia bul­letinekben található. Azonkívül­­megjegyzendő, hogy­ nem mind­­ezen veszteség az ellen fegyverei által okoztatott, hanem sok derék katonát a hőség és fáradtság terített le, miután az austriaiak a Ticino mentében és Milánótól dél felé vasúttal nem bírván, mindenüvé gyalo­golni kénytelenek, mig az ellenség majdnem minden mozdulatait ,a folyó átmenetpontjáig a gőzmozdony segítségével vihette ki. Innen magyarázható az, hogy az austriai sergek együttes műkö­dése nem mindenütt volt helyreállítható és hogy itt-ott, midőn a se­gélyhad megérkezett, maga a gyámolítandó csapat már vissza volt szorítva. Az eredményre nézve annyit tudunk, hogy a franczia főhadi­szállás hétfőn Magentán volt, de előőrseik Milánó falai alatt álltak, az austriai főhadiszállás pedig ugyanakkor Belgiojoso felé vonult, a Pavia és Piacenza közti vonalon, a­honnan a legújabb jelentés is ki­­bocsáttatott. " E perezben ezer meg ezer család dobogó kebellel várja meg a részletes tudósításokat, nevezetesen a harczban részt vett kedveseik sorsáról. Meg vagyunk győződve, hogy e tudósítások néhány nap alatt a közönség kezében lesznek, valamint a főjelentés is váratlan sebességgel jutott el hozzánk. De íme ,h­a nyugtalankodó szem, alig ismervén még a múltat, már is a legközelebbi jövő felé irányul s azt kérdi: mi lesz tovább? Szakértők véle­ménye szerint itt kettő lehetséges. Ha az austriai főparancs­nok a szombati küzdelem kimenetelét egyedül véletlen körülményeknek tulajdonítja, saját meggyőződése szerint pedig az ellenséget a milánói síkságon is túlszárnyalhatni véli, ak­kor házával Páviára és a Póra támaszkodva, újra megtámadhatja a szövetségeseket. Ellenkező esetben feladata nem egyéb, mint a Pávia mellőli visszavonulást fedezni, mely csak igen lassan létesíthető, mivel ez esetben roppant sok nehéz várágyú is tova lenne szállítandó; ily esetben az Adda folyó Pizzighetonéval középen, Lodi és Cremonával a szárnyakon, elég kedvező fölállí­tási vonalat nyújtana, ha jobbnak nem vélik, tüstént a Mincio felé törekedni. Ennek a legközelebbi órákban el kell dőlnie, mert franczia lapokból ki látszik derülni, hogy­ a Ticino felé irányzott meg­támadást a Pó felé irányzott követni fogja, mely a Magenta melletti had előtódulása által is gyámolíttatnék. E szerint, miként már megjegyeztük, maga Magenta birtoka nem czél , hanem csak eszköz a pávia-piacenzai vonal könnyebb áttörhetésére és a francziák valóban méregdrágán vásárolták meg ezen eszközt, mert részükről 10,000 ember részint elesett, részint megsebesült. Ha azon­ban franczia lapok a győzelem nagyságát a foglyok és holtak szerint mérik, ez véleményünk szerint hibás számítás; a győzelem nagysága nem ezen tényezőktől, hanem a siker jelentőség­é­­t­ő­l függ, és e tekintetben Magenta megszállása bizony kevéssé jutal­mazó aequivalens oly roppant veszteségekért! A harctérről érkezett hírek érdeke és fontossága daczára mégis nagy figyelmet bírt gerjeszteni azon közvélemény, miszerint Oroszország jegyzéket intézett a német udvarokhoz, mikben egye­nesen tagadja ezeknek jogát az osztrák - franczia - szárd bábo­mba avatkozni, hozzátévén, miszerint ily beavatkozás az Orosz­ország által is biztosított szerződésekkel ellenkeznék és igy a szent­pétervári kabinet részéről minden kitelhető módon gátoltatni fogna. NEMHIVATALOS RÉSZ. A „Budapesti Hírlap“ távirata. A cs. k. Apostoli Felsége veronai főhadiszállásáról 1859. június 9-től e következő (32-ik) hadseregi parancsot méltózta­­tott kibocsátani : „A hadsereg, megemlékezve régi hírnevére, a magentai harczban a túlnyomó ellenséggel szemközt megmutatta, mit ké­pes tenni a hősi bátorság és a tökéletes odaadás Értem és a ha­záért. Köszönetet mondok hadseregemnek a Magam és a haza nevében s akarom, hogy azok, kik a vitézek közt legvitézebbek voltak. Nekem tüstént megneveztessenek,a Más versió szerint Gortsakoff leg még határozottabban tudatta, volna hogy — ha Németország Austriát gyámolitaná, —­ Oroszország Fran­­cziaországnak pártját fogná. Valóban nehéz e közvéleményt összee­gyeztetni azon hírrel, miszerint Bécs és Sz. Péter­vár közt a viszony megjavult, és hogy nevezetesen Gortsakoff bg austriaellenes indulata az­ orosz politikában irányadó lenni megszűnt volna. Egyébiránt kiváncsiak vagyunk azon hatásra, melyet ezen orosz jegyzék a német kabinetekre teend. Ezek megszűntek ugyan a muszkát amolyan „Kindu­freszer“nek tartani, a minőnek 10—12 év­vel ezelőtt hitték, hanem hatással Oroszbán szava még mindig­ bír. Mindazáltal meg vagyunk győződve, hogy a kabinetek nem fél­nének még Oroszország fenyegetésétől sem, csak a második német nagyhatalom , Poroszország gyámolítására számolhassanak. Beust szász külügyminiszer a kamarák előtt tett legújabb nyi­latkozata azonban e tekintetben csak határozatlan biztatásokat tar­talmaz és e ministeri szónoklat rózsabimbó közt itt ott az ingerültség és gúny kigyója is nagyon is láthatóan elődugja fejét. . . . III. Napo­leon valóban teljesen meg lehet elégedve a német h egységgel! (A harczlérről) A magentai csatáról érkező részletes­ tu­dósítások mindinkább megerősítik, hogy az itt vívott csata a hadi történet évkönyveiben a legmakacsabbak közé sorolandó. Azon roppant seregtömegek, melyek egész tartományok hosszant álltak­­ egymással szemközt, és melyek egész folyóknak több napjárásnyi, s hosszú partjait benépesitni képesek voltak, végre egy pontnál ta­lálkoztak össze. Egy híd és egy szegényes falu birtoka vált utólsó perezben annyi dicsvágy és annyi hősi elszántság czélpontjává! A hivatalos jelentésből ismerjük ezen egy egész hosszú napi véres munkának fővonásait, a ma érkezett tudósítások következő rész­leteket adnak. A harcz a franciáknak Turbigánál eszközlött átkelésével kez­dődött. Itt kelt át a francziák főereje,mindenekelőtt a testőrsereg köny­­nyű­­gyalogjai,valamint általában, az egész testőrsereg Regnault de St. Jean d’ Angely tbk alatt és Mac Mahon tbk hadteste. Szemközt e nagy erővel csupán a Cordon hadosztály állt, melynek az ellen első lökését kelle kitartania, de a túlnyomó erő ellenében egyrészt, s másrészt az­­t ért, mert azalatt alantabb Bncaloránál Niel­s valószínűleg Canrobert hadteste is megkezdte átkelését, kénytelen volt visszavonulni. E peres­től fogva a francziák roppant tömegei mind a Ticinó balpartja hosszá­,­ban, mind ettől oldalvást Magentának nyomultak. Ennek folytán az austriai csapatok ellentállása s az ellenséges támadás ezen faluban öszpontosult, melyet eleinte csupán a tiroli hegyekből csak nem rég­ érkezett Clam-hadtest 7000 embere,s a 2-dik Liechtenstein hadtest védelmezőnek. A támadás e Jain ellen 12 óra táján kezdődött s úgy látszik annak nyugati oldalán történt, de bármily heves volt a támadás, a védő erők minden veszteség daczára sem tágítottak. S mig a francziák itt minden erejöket a latba vetették, hogy ezen, a Milanóba vezető utón árkodó pontot hatalmukba ejtsék, addig még ennél is gyilkosb harcs folyt Magenta és a Ticino közt. Ezen folyóval t. i. majdnem párhuzamosan foly egy hajózható csatorna, me­lyet magas töltések szegélyeznek, s a hídon, mely a Ticinótól e csa­tornán át Magentába visz, sikerült a francziáknak d. u. 2 órakor lába­kat megvetni.E híd azon Ponte di Magenta, mely a jelentésekben több­ször előfordul, s e körül, mely az egész hadállásnak ekként kulcsává lön, pontosult most össze a leghevesb harcz, melynek birtokától függött Magenta sorsa. A Reischach hadosztály küldetett előre en­nek visszafoglalására, s csap­atjai rendkívüli erélyének sikerült azt az ellen­kezeiből ismét kiragadni. De a francziák, kiknek ekkor már minden csapatjaik a folyón innen voltak, és túlerőt voltak képesek ez eldöntő pontra vetni, szakadatlan újabb támadásokat tettek az ellen, és pedig maguk a franczia gárdák voltak itt, a­kikkel a Császár gyalog­ezrednek élethalálra megküzdenie kellett. Lebzeltern tlck itt személye­sen élére állt az elszántságában nem lankadó ezrednek s viharos roha­mot intézett a buffalorai bid ellen, de az egyszer elfoglalt tér ennek daczára sem tartathatott meg. Mily véres volt itt e perezben a küzde­lem, mutatja az, hogy itt mindkét nevezett tábornok is megsebesült, Reischach tbk csípőjén fúródott át a golyó, Lebzeltern tbknak pedig karját zúzta össze. Ezen válságos küzdelem alatt a 3-ik Schwarzenberg hadtest a csa­torna mindkét oldalán sietett Buffalora felé,­hogy az ellent oldalba ve­gye. Ekkor ismét új harczi jelenet válta fel az előbbit e ponton. A hid e hadtest megérkezte perczében a francziák kezében volt, s annak e birtokáért újabban föllángolt a rettenetes harcz , mely változó szerencsével dühöngött. — Az austriaiak visszafoglalák a hidat s ismét elveszték, újra elfoglalák, s megint odahagyák, míg végre az a francziák kezében maradt. Ezen egész idő alatt Magentában is szakadatlanul folyt a harcz, s maga egy franczia tudósítás azt mondja, mikop a franczia sereg egy perczig igen válsá­gos helyzetben volt, s csak Mac Mahon tök merész oldaltámadása dönté el a nap győzelmét. Ezen franczia tábornok, ki azóta nem csak tábornagggyá léptetett elő,hanem kit az „Ind.­b.“ szerint a császár egy­szersmind magentai herczeggé is kinevezett, ugyanezen lap szerint nem parancsra, hanem csak az ágyúszó hallatára hat órai gyors vonu­lás után érkezett a csatába, s miután majd csaknem afrikai csapatok­ból álló hadosztályával északról az austriaiak oldalába jött, a fran­cziák javára dönté el a nap eredményét, s kényszerűé a Clam és Liech­tenstein hadtesteket Magentát elhagyni. Később megérkezett ugyan még az 5-ik (Stadion) hadtest is a csatatérre, de az éj beállt, s a ha­lottak és sebesültek mindkét részről a harcz félbeszakítására intézek. Hogy mennyi áldozatot kivánt e nap mindkét részről, ennek bizonyítványa egy párisi tudósítás, mely szerint a franczia tbik, ezek közt Niel, Mac Mahon és Ganrobert a sebesültek közt van, ez utóbbi állítólag halálosan sebesült, sőt egy párisi hír tudni akart, mikép a­ szárd király maga is megsebesült volt, bár másrészt a tudósításokból még épen nem tűnik ki, hogy mennyi részt vettek e harc­ban a pie­­montiak. Másnap, jún. 5-én, mint tudjuk, a franczia sereg pihenni akart, de Gyulai tbszgy új támadásra gondolt, mely azonban a már ismert

Next