Budapesti Hírlap, 1859. július (155-184. szám)
1859-07-01 / 155. szám
és mikor lehet télen is, egész községi erejöket a Körös töltések építésére fordítják, gazdasági dolgaikat alig képesek végezni a sok Körösáradás okozta munka miatt, melyekért még soha semmi jutalmat nem kaptak, s csak az a legfőbb megjutalmaztatásuk, ha kiszakadt határbeli töltéseiket helyrehozva, azt azon évben egy ismért vízáradás semmivé nem teszi, egy szóval: ezen szegények a közös töltésekkel a Bysiphusi munkát gyakorolták és mivel mindig szakértő mérnöki tervek szerint dolgoztak, az a kérdés támadt bennük, hogy miért árasztja el mégis minduntalan a községeket és a határokat az árvíz , s erre a feleletet az említett tervekben keresi annál biztosabban, mert azt mondja, hogy míg a mérnökök közös töltéseket nem csináltattak, az árvízi eset ritkább volt és ártalmatlanabb; ennélfogva úgy okoskodik, hogy az eddigi mérnöki munkálatok, melyek a Körösparti községeknek, sőt a néhai megyéknek több millió kézi és szekeres munkaerejébe kerültek, nem feleltek meg a czélnak, a Körösparti töltések és védőgátak közei és a korlátozott folyók medrei nem lévőn elegendők a belé vezetett vizek befogadására, amint hogy most az új terv szerint 50 öl szélességű kört akarnak a Körös és mellékvizek beparancsolására közbefogni. Egyébiránt az új szabályozási tervről szólván, bátorkodunk szerény kérdésképen egy figyelmeztetést tenni, azt t. i., hogy váljon a Fehér- és Feketekőrös melletti mellékfolyókat, melyek különkülön magukban is képesek árvizet csinálni, czélszerű-e mind a két Körösbe öszpontositani ? ilyenek a Csigér, Tőzs, Szártos, Leveles, Gyepes, várjon nem lehetne-e ezeknek különkülön levezető csatornákat ásatni? hogy igy egyenkint fékeztessenek, miután összeolvasztva valósággal fékezhetenek. Mint avatatlan többet a föltett kérdésnél nem szólhatok, a határozat a szakértőket illeti. K. sokáig maradhatott, mert a társulat személyzete csekély lévén, Szerdahelyivel gyakran letétették hangszerét s olyan szerepekre is alkalmazák, melyekhez az ének és zenének semmi köze. Végre, mivel ilyenkor a csekélységekben is nagy színpadi képességet fejtett ki, a zenekarból kizárólag színpadra kellett lépnie. Itt kezdődik művészetének egy újabb korszaka, melyben a már először zenei nyelven nyilatkozott, s a körülményektől háttérbe szorított hajlam új lángra éledt. A próbaszobában egy ócska zongora állott, mely mellett az énekeseket szokták tanítni. Szerdahelyi e hangszeren önszorgalma által annyira ment, hogy végre nagyobb zenei belátást nyerve , megkísértette a karmester tudta nélkül az énekeseket szerepeikre betanítni, mi sikerülvén , naponkint több kedvet kapott a zenéhez. Zeneszámjának e pontján megkérte Hainischt az akkori karmestert, hogy ismertetné meg vele az öszhangzattant, hangszerelést, mit a derék zenész szívesen meg is tett, oly nagy sikerrel, hogy Szerdahelyi rövid idő alatt képes volt, a dalműveket — melyeket azon időben többnyire csak zongorakivonatban bírhattak — hangszerelni, s oly zenekarhoz alkalmazni, milyennel egy, vagy más városban rendelkezhettek. E körülménynek tulajdonítható azon páratlan könnyűség, mit Szerdahelyi a hangszerelésben elsajátított és a magyar zene kezelésével elég fényesen bebizonyított. Lássuk műveit. 1839-ben szerkesztette s részint eredetileg irta a Ludas Matyi- bohózat zenéjét. 1840. jul. 11-kén jött színpadra (és pedig nagy tetszéssel),a Tündérlak két felvonásos dalmű. A nemzeti színház megnyitása óta ez volt a második eredeti opera, mely színpadra került. (Első a Csel Bartaytól adták 1839-ben ápril 29-n, a harmadik pedig Bátori Mária Erkeltől, adták 1840.aug.8-án.) 1842-ben zenét irt a Nagyidai czigányok népregéhez , ugyan ez évben az ördög naplójához is. 1843. Az első magyar népszínmű a Szökött katona zenéjét szerkeszté. 1844. Az Ezred leánya dalműből népszínművet csinált s eredeti zenét irt hozzá. 1847. A Csikós népszinműhöz, melynek 2-ik felvonásában a pusztai jelenetbe vezető introductio igen sikerült. 1849-ben Liliomfihoz, 1850. Bányarémhez s ugyan ez évben a Házassági három parancshoz. Vidéki működése alatt alig volt darab, melyhez egy kis dalocskát ne szerzett volna, ezek közöl való a Béla futásához irt gyermekduett. — Utólsó műve négy kitűnő kardald drámához. Jó humora a zenében sem hagyta el s az 1843-ban adott Londoni koldusokban előforduló koldusok franczia négyesét két klarinétra anynyira eltalálta, a mennyire koldustánczot eltalálni lehet. Végre a régibb időkben Wagnernél megjelent négy igen szép népdal: Mariskám, Cserebogár, Hortobágyi pusztán, Rákos dal, melyeknek zongoráratétele a Szerdahelyi műve. Épen igy adá ki ének, zongora és fuvolára a Micbán családjából a dalnak dalát. Ezen műsorozatban habár kevés eredeti szerzeménynyel találkozónk, (Szerdahelyi sokoldalúságát ismerve, egyebet nem is lehetett tőle várni) de hogy ez által nemzeti zenészetünk terén nagy befolyást gyakorolt, (Egressi különösen neki sokat köszönhetett) azt senki sem vonhatja kétség alá. Szerdahelyit solid műveltségű zenészeink sorába tehetjük, a táncozenén és népdalokon kívül Ruzsitska után ő volt egyike a leendő magyar dalmű előkészítőinek. Mint színész legjobbjaink közé tartozik. Szóval, eleven példája annak, hogy a lángész mindenütt nagy lehet, de fájdalom annak is, hogy ez óriás folyam őszpontos árja százados tölgyeket és sziklákat elsodor, hegyeket elmos, a vidéknek új alakot ád, ellenben a sima zónákon szétágazva, zajtalan folytatja útját a nagy tenger felé. De ez nálunk máskép nem lehetett. Szerdahelyi élénk kedélyes társalgó s műveltsége által kifogyhatlan érdekek lévén, mindenütt szeretett és óhajtott vendég volt. Derekartaim, szakáll Operai próbákon figyelmét semmi sem kerülhette ki. Minden ha eéren játszott, minek egyszer magam is tanúja valék. Ha jól emlék 1845-ben igen jó társasággal jött Kolozsvárra s a közönségnek adott dalművek és színjátékokkal nagy élvezetet adott. Egyszer vadászküirtös épen a Bájital próbáján valók, de hangszer félre kelle tennem, hogy a trombitás helyett (ki tán beteg volt) peljek. De a Dalcamára megjelenése alatti sip solo sehogy sen menni s végre Sz. látva a fennakadást, monda: „Bízzák rám, majd eligazítom én“ — s a következő előadás alatt be is vallott, vát, mert a Dalcamára személyében egyszersmind úgy tront hogy az egy fő trombitamesternek is becsületére válhatott volna, s hogy bizonyosan egy Dalcamára sem fogott és fog trombitálni. Följegyzem, hogy egy alkalommal mikép magyarázta meg bizonyos valakinek a nézőjáték, vígjáték és szomorújáték közti különbséget. „Az, hogy ön velem vitatkozik s a három különnemű játék közt nem tud különbséget csinálni, egy harmadik személy előtt lenne nézőjáték, ugyanez rám nézve vig, önre pedig szomorújáték.“ Kolozsvárnak az említett időtájban egy érdekes halottja volt, kinek a nagyszámú nép nem hátrahagyott kincse és magas rangja miatt tódult sirja körül. Elhagyott, nyomorra jutott, öreg volt , s miután fiatal éveit a honi művészettel tölté, igy kellett jobb életre költöznie. Páli volt e halott, ki kevés és szegény barátai mellett szunyadt el ugyan, de temetésén a nagyszámú közönség meleg részvéte nyilatkozott. — A sír fölött Szerdahelyi szónokolt, szónoklatára nem emlékszem, de most is előttem áll, miként omoltak könyei, és a keblét fojtó érzelem miként akadályozta beszédét. Ezután néhány évvel (1851 febr. 18.) Szerdahelyi fölött kellegy szónokolni. Ha a szónok és közönség megkönyezte, ez vala a szónoklat legszebb része, s a művész iránti kegyelet legforróbb nyilatkozata. (Folyt. köv.) Tudomány, művészet és közélet. Magyar Isid. Akadémia. (Jun. 27. tört., bölcs. és törvénytud. szakosztályi ülés. Folytatás.) Áttér ezután értekező Horvát István jellemzésére. Ezen rendkivüli férfiúnak életrajza ismeretes előttünk. Ami tudományos munkásságát illeti, e részben legnagyobb gyámolítói Virág Benedek, Trnka Mihály és Lendvay Márton — Kovachich főellensége — valának. Pártfogója különösen József nádor , Fensége. Kiadott munkái után őt nem lehet megítélni, mivel ezek mind csak előkészületek s töredékek valának , hanem lehet inkább nagyszámú kéziratai szerint, melyek szintúgy kiadatlanok, mint Kaprinay szerencsi irataik. Tekintve egész munkásságát, ebben azon hiány van, hogy ő az emberi ismeretek s történelmi kapcsok számtalan hiányait mindenütt saját szellemével igyekvék betölteni. E szellem a hazaszeretet tüzétől nyerte nemes hevét, mely hévtől túlragadtatva, midőn a magyar nemzetet majd az egyiptomi gúlák sorai közt, majd Afrika sivatagain akarta megdicsőitni, — ugyanakkor a legnagyobb történészi aberratiokba esett. Tömérdeket olvasott és irt, — de munkásságának oly roppant alapot kerttett, hogy azon általa szándékolt arankát, melynek a magyar nevű - őstörténetét minden viszonyában föl kellett volna derítni, a leghonarabb emberélet mellett sem lehetett volna előállitni. Első föllépése alkalmával S mint éles kritikus tűrt föl, s különösen Swarthner diplomatikájának bírálatában, már nagy történészi készültséget tanúsított. A magyar nemzet legrégibb történeteit tárgyazó „Rajzolatok“ írására leginkább a szelíd tollú és velős ítéletű Spittlert a magyar nemzet iránt keménykedő, de a maga korában nagy tudományú Schlözer véleményei indították. Amaz nem tudott példát az egész világ történetében, hogy találtathatnék egy nemzet, mely a durvaság alsó lépcsőjéről, oly rövid idő alatt s oly, magas polczára emelkedett volna a csinosodásnak, mint a magyar. Emez nem győzte számtalanszor eléggé csodálni, s megmagyarázhatatlannak jelenteni, hogy ily iszonyú pusztítások s oly számtalan kíit és belháború után is, a magyar nemzet egész mai napig fönnmaradni tudott! Mindezen tekinttetek arra bírák őt, hogy megírná a magyar nemzet régi történetét, s ennek földerítését ne a külföldtől várná, hanem a nemzet saját fiaitól s az illető hazától, melynek kebelében számosabbak a világítható fáklyák, kitartóbb s erőteljesebb azon szeretet, mely ily dicső munka kivitelére, megkivántatik. E roppant munkának alaptervét Horvát István már a „Rajzolatok“-ban látszott közölni, nevezvén e könyvet kisebb testamentumának, mit hálás nemzetének előlegesen hagyott s ígérkezvén a nagyobb készítéséhez, melyre egész életét s minden erejét szentelé. (Folyt. köv.) it Napi újdonságok. * Halálozás. A nt. szervita-szerzet legidősb tagját vesztette el. Faustin M. Albrecht atya a szervitarend bécsi röpriora elte 80-dik, papi foglalkozása 55 ik évében jun. 24-én meghalt. * BiinyiiSZüli hivataliig'. Az 1858. sept. 13-ki császári rendeletnél fogva a pozsoni helytartósági osztály politikai közigazgatási területe részére fölállított bányakapitányság Selmeczről Beszterczebányára helyeztetik át és működését uj állomáshelyén 1859. junius 30-n kezdi meg. Ugyanez időpont az, melyben Beszterczebányán a bányabiztosság megszüntetik. A bányakapitánysági pénztár és számtartóság a beszterczebányai ügynöklét és erdőpénztár kezelésére bizatik. * Drámai vendégjáték. A pesti német színpadon a közelebbi napokban a bécsi udv.színház két einkelő tagja az, itt már többszöri vendégjátékairól ismert Wagner József és a legszerényebb homályból csak pár éve föltűnt s a jellemszerepek körében már is kitűnő fokot kivívott Lewinszky fognak vendégkép föllépni. Játékaik sorozatát Schiller „haromjái”-ban nyitandják meg, az előbbi mint „Moor Károly“ az utóbi mint ,,Moor Ferencz,d e szerep lévén az, melylyel a bécsi várszinpadon hite és dicsősége született. Megváltjuk kiváncsiak vagyunk e fiatal művészt látni, a kit szokatlanul többi társai pályafutásához nem a hosszú évi gyakorlat, hanem egyedül a tanulmány képezett jeles színészszé. * Debut. A Niemann - művészpár a Portréi némán is nyitotta meg hosszabb vendégjátékai sorát az erzsébet téri színpadon. Niemanné assz, mint Seebach Mária k. a. már többször játszott itt, s a legjobb művészi hírben áll közönségünk előtt; róla tehát kevés mondanivalónk van ; egyet azonban el nem hallgathatunk, azt t. i., hogy első és második ittléte óta előttünk is igazolá azt, mit a bécsi szakértők szemére lobbantottak, hogy a vendégszereplési ide oda vándorlások, és azon törekvés által, mindig csattanó rendkívüli hatást idézni elő, művészete sokat vesztett közellenségéből, vagyis azon tuajdonból, mely amellett, hogy öntudatos, biztos, nem érezteti a nézővel a mesterkélés hideg kezét, s a túlfeszítés visszataszító természetlenségét.Ötvenszer és újra ötvenezer játszván egy szerepet, az örökös hozzátételek, újra kiokoskodott hatásos vonások áll a kép, a mint egy ideig világosságban nyert,akkép lett aztán túlhalmozott. A ki tisztelője Seebach művészi hírnevének, ezt igen szembeszökőleg észrevehető utóbbi ittlétekor híres „Gretchen“-jén és „Juliánján. ” Az előbbi Gretchen és e közt épen az a különbség volt, mint egy valódi gyermeteg kedély és Kotzebue „Guili“-jai közt. Ez észrevételnek azonban távolról sem az a czélja, hogy azért Seebach Niemann gazdag koszorújából csak egy levélkét is megvonjon, ő mindenesetre a mai színpad mesternői közt foglal helyet, nyelvének és a drámai művészetnek hatalmas képviselője, és adna az ég számos ilyenet, bár a mi édesen zengő magyar nyelvünknek, melyet fájdalom, tán egy kivételével, színpadunk női személyzete bizony nem szépít és édesít meg; modorok, tájbeszéd, gyönge hatástalan szavalat lévén az, a mit tőle többnyire hallunk. Niemann asz. eddig elő a „Portréi némát“, a „Makranczos hölgyet“ a „Griseldist“ játszotta. Férje Niemann ur már külsejénél fogva is a hős tenorok szakmájára van utasítva s olvassuk, hogy az északi német színpadokon ő e téren az első, s különösen legelső herosa a Wagnerféle operáknak, hol az ének kevesbbé a dallam, mint a jellemző szolgálatában áll. Mint mint Raoult a „Hugonották"ban hallottuk. Ha valalaki, Meyerbeer bizonyosan legközelebb áll a Wagner-irányzatok sarkpontjához; talán csak kevesbbé regényes álmodozó, ha lehet azt mondani : zeneileg tárgyilagosabb mint Wagner, ki az érzelmeket a felhők közt is tovább tudja zengetni, a nélkül, hogy politkai anabaptistákra, koronázásokra s több efféle Seribe agyából folyó kézzel fogható jelenetekre s helyzetekre szüksége volna. Raoul, mi az éneket illeti, nagy részt sikerült is neki. Már entréeja erősen megkapta a közönséget, kevés is volt hasonló vagy erősebb helye ennél. Niemann úr erős , kevesbbé érczes mint hatékony hanggal bir; a magasabb fokok felé bágyadt és erőltetést vétet észre, úgy hogy a falséit nála nem művészi fogás csupán, hanem szükség. Némely helyek nyers hangozása, azt látszik mutatni, hogy e hang még nincs elhasználva, sőt most van java gyakorlat alatt, ha a tisztaságot megadjuk énekének, s egy igen előnyös hajlamot az úgynevezett szavalati recitative-ra, másrészt a lágyságot, ábrándot szavalatszerűl nélkülözzük benne, ezen taglalat által egyszersmind megmondtuk azt is, „Raoul“-nak mely helyei sikerültek kevesbbé. Egy szerep egyébiránt nem adhat még egész képet egy művészről. A többi szereplők közt Schnaidtinger asszonyt méltán ki kell emelnünk, ki Valentinét nagy melegséggel s igazi lelkes erélylyel énekelte, és ezenkívül a hangjegyeknek is mindenütt eleget tett. Közönség kicsiny. * Onmiblis-jiríltok. A már forgalomban levő kocsikon kivül, új úgynevezett amerikai omnibusok létesültek, melyek bizonyos hirdetvényileg közzétett órákon a budai zugligetbe járnak, s gyors menetükön kívül, mialatt egyébiránt nem kell szélsebességet érteni, előnyük az, hogy egy kényelmes ülésért csak 30 újért kell fizetni. Persze a delnőknek czélszerű lesz megtudni, hogy Amerikában dohányoznak is. * Öngyilkosság. A Józsefkülvárosban f. hó 26-a estve egy 29 éves fazekaslegény szeszes italok túlságos eldelete által önkivületes állapotba helyeztetve, öngyilkossági szándékkal egy jó adag arsenieumot nyelt el, minek következtében az orvosilag megkísértett mentőszerek daczára csakhamar kiadta lelkét. Azt mondják, hogy szerelemféltés bírta e szörnyű elhatározásra. * Önkéntesek. I.-Becskereken a toborzás múlt héten megkezdettén, gyors eredménye 45 önkénytes. * Jégkárok. Legközelebb ismét következő helyeken pusztított a jég: 1 jun. 3-kán Banofcze, Pahi; 10-kén Tittel; 11-kén Buda, N. Kereki, Szt. András, Aradacz; 12-kén T. Becse, Franyova, Atkári, Tamásfalva, Baracs-puszta, Péczel, Versegh, Kalocsa, Hodságh, Zámor-puszta, F. Nána, Zenta, Izsák; 13-dikán Bagota, Hódnágh, Tárkányfalu; 14-kén Pomáz, Erdőhegy, Alsó-Zsolcza, Kossuth, Tittel, Hoor, Arad, Nagy- Iratos, Csáková, Veprovácz, Tárkányfalu, N. Azar, M. Izsóp, Koge, Töltéstava; 17-dikén Kenderes határában pusztított a jég. Az okozott roppant kárból mindenütt volt több-kevesebb biztosítva az első magyar ált János biztosító társulatnál, mely a kártérítés felől a lehető leghamarabb intézkedett. * Kiöntés. Békésből f. hó 25-ről írják a „P. N“-nak: „Három nap óta rémítő veszedelemben vagyunk. A hatnapos eső oly árvizet hozott ránk, minőre az emberek nem emlékeznek, s a lakosság oly tunyán védelmezi magát, mintha nem bánná, ha vele vész is. A tegnapelőtt éjjel egy veszélyes pontra kirendelt csapatot, a futár a gát tetején alva talált. Tegnap a munkások számára kenyeret szedtek, hogy eleségeik elfogyása miatt ne kelljen állomásaikat elhagyniok , s a város azon ötödében, mely nincs fenyegetve 10 , mondd tiz kenyér gyűlt be. — Tegnap és az éjjel pedig a vizmentő gátakat több helyen keresztül vágták s most az eddig nagy nehezen visszatartott viz, a minden perezben nagyobbodó kapukon zuhog, mint egy-egy Niagara tajtékozva s hömpölyögve omlik szét a földeken, mintha óriási zsákokat görgetnének előre. Ma délben az elöljárók nyilatkozata szerint a városnak egy negyedrésze, a határból pedig mintegy 25.000 hold volt már víz alatt. Mi lesz a vége ? Isten tudja. Most hallom, hogy a házak már kezdenek omladozni. — D. n. 2 óra. Erős északi szél támad. A veszély növekszik, a hullámok a gátak homlokain csattognak.“ * Gyilkolás. Kecskemétről június 29-ről írja r. levelezőnk : „Egy az itteni szabad huszárcsapatba beállott, de még föl nem esküdött nős és gyermekes ember feleségének nyakát tegnap késsel megmetszette, minek következtében az ma meg is halt. A meghalt asszony erősen védelmezte magát, mi kitetszik abból, hogy férje ruhája tele volt vérfoltokkal. A meggyilkoltat egy másik asszony védelmezni akarván, annak meg karját vágta meg a gyilkos fejszével. A bűnös még tegnap azonnal vasra vezetett, és várja a törvény ítéletét. Fölötte a polgári törvény fog ítélni.“ * Házi tudnivaló. Az ember nem ritkán jön zavarba, midőn oly üvegeket vagy porczelláncsészéket, melyekre szerves anyagok ülepedtek, és idő folytán úgy oda száradnak, hogy minden oldóeszközöknek ellent állanak, meg akar tisztítani. A következő újonnan föltalált mód alkalmasint minden esetben elégséges lesz e bajon segíteni: A megtisztítandó helyek öszpontosított kénsavval nedvesitendők meg, ezután szétdörzsölt dupla testen; savas hameleg hintendő a savra és a tárgy ekkép pár óráig álljon mérsékelt meleg helyen. Ez bármely szerves anyagot fölbont s a visszamaradó sav vízzel távolittatik el; mindenesetre vigyázni kell, hogy jól eltávolíttassák. . .. Y . N Legújabb körposta, Páris, jun. 25. (Az „O. D. P.“ egy érdekes párisi irata), melynek biztos kézből származtáért kezeskedik, következő új adatokat tartalmaz : „Schrammtbek nem megy az olasz hadsereghez, Malakoff bg nem megy fürdőbe, a Lotharingiában álló lovasság semmit sem ad az olaszországi seregnek, hanem ellenkezőleg erősíttetik, mivel a német lovasság azon egyetlen fegyver, melyről fennsőséget tesznek fel, főleg miután tudják, hogy Austria összes lovasságának kétharmadát (mely Olaszországban nem használható) a német szövetségi bábomba viendi. A Németország elleni háború gondolata most a középosztályokban is népszerű kezd lenni. Aki csak egyenruhát visel, két hét óta arról mint el nem odázható testivitásról szól, s most két tábornagy egy naton (három három hét alatt), kit ne csábítana ez el. — A német kivétségek állása minden nap kínosabb lesz, s oly tudósítások mint a mai, nem keveset tesznek arra, hogy az még kényelmetlenebbé váljék. Szerencsére a külügyminiszeriummali közlekedés se nem nagyon sürgetős, se nem igen keresett. Gr. Ponttalést mind irigylik kényelmes távollétéért. Gr. Walewski magatartása a német diplomatia irányában két hét óta érezhetőleg megváltozott. Nyilván nem iigyekszik már a császár nevében a német kormányoknak a jóakarata érzület korábbi biztosításait ismételni s érezteti, hogy nem ismétli azokat Piquirozottnak,ingerültnek mutatkozik s jelszó látszik lenni, az elhangoltságot mindinkább terjedni hagyni, azt előmozdítni, sőt kihívni. A magentai csata óta (mint több jelekből következtethetni) a császári táborból Olaszországból új mot d’ordre érkezett, mely parancsolja, hogy a szép szavak a német kormányok irányában kímehessenek. Ha a hadjárat kezdetekor mindent elkövettek, hogy Poroszországot és a német szövetséget az abban részvevéstől távoltartsák, úgy most ennek ellenkezője következett be , úgy látszik, már megjöttnek tekintik az időpontot, amidőn a háborút a Rajnához áttehetik. „Poroszország — így nyilatkozott legújabban gr. Walewski — már a krími háborúban akadályokat gördített politikánk elé; a német szövetség visszautasította a szövetséget Francziaországgal. A császár mindamellett is nagylelkűnek mutatá magát s Poroszországot meghivatá a párisi értekezlet zárjegyzőkönyvéhez. A helyett, hogy hálás lenne azért, hogy mi neki nagyhatalmi állását, melyet elvesztett volt (?), visszaadtuk ! (ipsissima verba), a második háborúnál, melyet Francziaország a legönzetlenebb módon visel, ismét utunkban találjuk, részakaratúan, háborítólag, Londonban úgymint Sz.Pétervárott ellenünk cselszögény kedve (?). Úgy mint az Oroszország elleni háborúban, legitim (!) befolyásunkat a baráti német udvaroknál aláásni igyekszik. Ugyanazon politikát követi ellenünk, melyet két év óta ellenünk Austria követett, s mely miatt a császár új év napján legális nyíltsággal panaszkodott.“ Ily értelemben szólt gr. Walenki . . . hez is, ki előtt Bajorország és Hannovera felől nyilatkozott, az utóbbiról még elkeseredettebben mint a müncheni politikáról. Ő utánozza az újévnapi beszédet, kicsinyített mérvben . . . Semmi kétség, e mögött azon szándék fekszik, a Németország elleni háborúra magának diplomatiai alapot készítni, azon esetre, ha Poroszország a maga ultimátumával még tovább késlekednék, mint ezt itt szeretnék. Mert arra nézve a katonák mind egyetértenek, hogy egy Austria elleni háborúban a szövetségi terület határvonalainak tiszteletben tartása nevetséges és tarthatlan. Triestet mindenesetre kimélik Anglia iránti tekintetből, de „Tirolt használatlanul hagyni, a nélkül, hogy Austriának hátulról diversiót csináljanak ,“ oly Sentimentalität lenne, melyet a franczia katona nem ismer. ” Hisz M. tábornagy tüstént a mozgósítás hírére ezt mondá: „cela nous force d'enfoncer l’Autriche .“ (ez kényszerít bennünket Austriát összetörni). Egy hadseregnek a Rajnán fölállítása a császárt semmiesetre sem fogja viszszatérésre birni, sőt ellenkezőleg arra, hogy magát legnagyobb dühösséggel Austriára vesse s kétszeres sulylyal törjön magának utat Tirolon keresztül vagy másutt, hogy a német rajnai sereg házában működhessék. „Ez az a mit Napoleon tett, ez az a mit Napoleon tenni fog.“ Ilyeket hallani a német követség még legifjabb ügynökének csak is csak kellemetlen lehet, sem jól