Budapesti Hírlap, 1883. február (3. évfolyam, 32-59. szám)
1883-02-01 / 32. szám
4 SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A népszínházból) A népszínházban holnap, csütörtökön, Csepreghy „Sárga csikó “-ja, pénteken pedig „A fekete hajó“ kerül ismét színre, mely tegnap az új átdolgozásban a közönség osztatlan tetszését kiérdemelte. Strauss János operette- és tánczeneszerző szombaton, február 3-án, fogja a népszínházban „Furcsa háború“ operettejét dirigálni. Az előadás bérleten kívül a magyar nőiparegylet javára fog megtartatni rendes árak mellett. Ez előadásra a jegyek pénteken, febr. 2-án, adatnak ki d. e. 10—1 óráig, rendes pénztárnál a következő elővételi díjak mellett : páholyért 50 kr, zselle, körszék, I-sö erkély I. sor 30 kr, földsz. zártszék I-ső sor, I. erkély többi sor, II. erkély I-ső és többi sor 20 kr, földsz. zártszék, többi sor, III. erkély, karzati ülő 10 kr. * (A „Harmonia“) termében az Arany-szobor javára hangversenyt rendezett ma estre Frankhauser Károly úr, a nemzeti szinházi zenekar hegedűse. Kilépni az orchestrum padjai közül az emelvényre s az összjátékhoz szoktatott hangszerrel önálló feladatra vállalkozni bizonynyal önérzetre valló dolog. Ezt és a vállalat jótékony célját respektálva szabadjon mégis figyelmeztetnünk a derék hegedűst, hogy a Rubinstein szonáta s a Beethoven koncert legalább is bevégzett technikát igényelnek az előadónál, s a hangvétel tisztaságát, biztosságát feltételezik. Nála a kantilena igen sok kívánni valót hagy fenn, az erő helyett erőködést hallunk ki, a zöngék karcosak, az üveghangok a cserepet hozzák az üveggel közel rokonságba. Szóval sokat kell még magát iskoláznia, mielőtt nagyobb közönség előtt szálokat játszhat. E hangverseny közönsége sok jóakarattal tapsolta meg, vegye azt buzdításnak. Bartolucci Viktória kisasszony, a nemzeti színház bájos énekesnője két új magyar szalondalt mutatott be Kintner K. úrtól, melyek másodika („Leszállt az éj“) igen kedves szerelmi fohász, mely zajos tetszést aratott. A művésznő érzéssel s finom ízléssel énekelt, mint mindig. Második száma a Mignon dal volt, melyet hangjához transzponáltatott s így szép sikert aratott vele. Ki kell még emelnünk Rausch Károly és Gosztonyi Béla urak zongora-játékát, kik két pompás hangszeren Liszt Mazeppáját és egyik rhapszodiáját adták elő. Szabatos összjátékukhoz a jelenvolt ősz mester is gratulált a fiatal művészeknek. *(Coquelin) szombaton lépett fel először Párisban a Théatre Frangaisban Mo 1 i é re „Póruljárt negédesek“-jeiben. * (A berlini udvari színház a múlt évben 58,229 márkát fizetett ki írói díjak fejében. * (Arrigo Boito) a „Mefisztofeles“ szerzője „Nero“ cím alatt új operát irt. * (Rubinstein) „A mákkábeusok“ című operája a drezdai udvari színházban nagy sikert aratott. Különösen tetszett Brandt Mária Lea szerepében. * („La G- tu“) „A lépvessző“ a címe a párisi Ambigu színház újdonságának. „A lépvessző“ (írta Richepin) egy érdekesen csúnya „szépség“, aki sok embernek, többek közt egy fiatal halásznak is elcsavarja a fejét, míg végre a halász anyja baltával leüti. A darab megbukott. „Nincsen többé orleanista párt, mióta az Orleans hercegek Frohsdorfba mentek, az a párt meghalt.“ (Mozgás.) A szóló megtámadja Fabre javaslatát ; rámutatott azon veszélyekre, melyek attól erednek, ha a rangjukat régóta biró Orleans hercegeket rangjuktól megfosztjuk , s kijelenti, hogy elismeri ugyan a védelem jogát, de az üldözését nem. Ám olvassák a franciák e tárgyban a külföldi lapok véleményét, s kiolvashatják belőlük Franciaország barátainak szomorúságát, ellenségeinek örömét. Utána Fal- 1 éves miniszterelnök szólt. Ha a hercegek — úgymond — a békés polgárok magatartását megőrizték volna, mi sem történt volna velük. (Zajos helyeslés) de nem maradtak a cselszövényektől távol s nem tanúsították a nyugodt odaadást a haza iránt. (Lárma jobbról.) Jerome herceg manifesztuma egy trónkövetelő cselekvénye volt. Cuneo d’Ornano: Felebbezés volt a néphez. Miniszterelnök: A manifesztumot aláírta : Napoleon. Janvier de la Motte: Önöket tehát a Napoleon név félelembe ejti. (Élénk tiltakozások.) Fallières (folytatja) Először a hercegeket kiutasítani s azután a kiutasítást szentesítő törvényt kérni, annyit tenne, mint a törvényeket kijátszani, azért a kormány Jerome herceget a bíróságnak szolgáltatta át. Ettől kezdve a miniszter csak nagy nehezen beszél, habár a kamara előzékeny jóindulatot tanúsít iránta s minden találóbb kifejezését élénk tetszésnyilatkozatokkal kíséri. Min gr., folytatja a miniszter, azt kérdé, vájjon léteztek-e összeesküvések ? Ha a reakcionáriusok agitációja célt nem ért, úgy az csak annak tudandó be, hogy a köztársasági nép elszántan szállt velük szembe s a nyugtalankodások kísérleteit nem tűrte meg. A miniszter elbeszélte erre, hogy mint rendeztek népgyűléseket és banketteket, mint híresztelték el Franciaországszerte készak arra, hogy az ország egy legitimista fölkelés előestéjén áll, csakhogy a kedélyeket fölizgassák. A miniszter fölolvas az „Union“-ból, mely egyenesen a választások meghamisítására és fölkelésre hív föl. A jobboldal erre oly agresszív lett, hogy az elnök a legnagyobb izgalom közepette a legszigorúbb rendszabályokkal fenyegetődzött, mire nyugalom állt be. A házat kivilágítják, a miniszter többször fejéhez kap s különös módon nézve fölfelé, folytatja . A kiutasítás mellett voltak annak idején Périer, Broglie herceg, Thiers és Dufaure, s mikor az orleansi hercegek 1872-ben az Assemblée nationale-hoz fordultak visszatérhetési engedélyért, Grévy ezeket mondá : „Én nem akarok a királyságnak sem megcsalatottja, sem bűntársa lenni.“ A miniszter félig elfojtott hangon folytatja : „Halálos fáradt vagyok.“ Felkiáltások : „Nyugodja ki magát!“ Az elnök negyedórára felfüggeszti az ülést. A miniszter letámolyog a lépcsőn, arca halotthalavány lesz , alig ér a mellékterembe, ájultan rogy össze. Az orvosképviselők elősietnek. Testelni orvossal s egy szenátorral együtt. A miniszter végre magához jön. Hidegről és szorongásról panaszkodik. Az ülés folytatására gondolni nem lehetett. Az ülést csütörtökre napolták el. A trónkövetelők ügye a francia képviselőházban. Pária, jan. 31. A képviselőház folytatta tegnap a trónkövetelők kiutasítására vonatkozó javaslat tárgyalását. A bonapartisták eleinte ismét botrányt akartak csinálni és kétségbe vonták az új minisztérium kinevezésének érvényességét, minthogy a hivatalos lap nem közölte a kinevezést. De a ház nem hallgatott a provokációkra. Renault szólalt föl először. Azt fejtegette, hogy Floquet indítványa sérti a köztársaság érdekeit. Száműző törvényekkel egy kormány nem mentette meg magát. A szónok azt hiszi, az indítványozott rendszabályok attentátumot intéznek a szabadság ellen és nem fogják megnyerni a suffrage universelle helyeslését. A különben jeles szónok nem gyakorolt ma nagy hatást, bármiképen iparkodott is ékesszóló lenni. Egy helyen rendkívüli derültséget idézett elő ; a baloldalról valaki azt kiáltotta felé: „ön orleanista!“ Léon Renault azt felelte, hogy ő erre a szemrehányásra el volt készülve s elolvasott egy írott választ, Gambettának azon beszédjét ugyanis, midőn ő szintén az orleanistaság vádjára felelt. S hozzá tette : BS2LLJ?. »32.) 1883. február 1. „Isten, haza, szabadság!“ Ez a címe Jules Simon könyvének, mely most hagyta el Párisban a sajtót s nagy szenzációt okoz mindenfelé, de főkép a mérsékelt köztársaságiak köreiben. A reakcionáriusok fegyverül használják az uralkodó rendszer ellen. Jules Simon a disszidens balközép nevében beszél s a doktrinar szabadság és a „kellemes köztársaság“ (mely az ő ideálja) álláspontjáról gáncsolja a szerzetesrendek ellen hozott határozatokat, a népiskolai törvényt, a felekezetnélküli oktatást stb. Bevezetésében ezeket mondja : „Csak az erős hit és a teljes önuralom teremt nagy embereket, nagy népeket. Ellenetekben hivatkozunk istenre és a szabadságra. Beszélni fogunk az országnak és a többségnek, mely fölöttünk uralkodik, az isten iránti kötelességekről, melyeket a törvényhozó gyűlés proklamált 1790-ben, melyeket mi az 1848-as törvényhozó gyűlésben újra kihirdettünk általános lelkesedés között, s melyeket féltek a törvénybe iktatni 1881-ben. Ki fogjuk mutatni, hogy nincs joga senkinek a francia forradalom örököseként viselkedni, hogy ha iskolájában nem tanult csak gyűlölni és rombolni.“ Gambettáról így nyilatkozik : „Az új képviselőház ura volt az országnak, de nem volt ura önmagának. (A május 16-kiről van szó.) Oly férfié volt az, aki hatalmába ejtő, egész nyíltan, habozás és ürügy nélkül. Kétségkívül ő volt az első szónok, talán az első politikus ebben a kamarában , talán az egyedüli. Népszerűségét megalapította mindenekelőtt a Németország ellen hangoztatott revanche-kiáltással és azután a klerikalizmusnak üzent háborúval. Az ország, mely visszatért munkájához, lassankint mind inkább eltávozott a külháború eszméjétől , és ebben az egy pontban az egy ideig feltüzelt köztársaságiak most egyetértenek a monarchistákkal , de a klerikalizmus elleni háború megindult; veszélytelennek hitték, igazságosnak találták. E háború a leghevesebbek szemeiben a forradalom folytatása és befejezése volt.“ A 18-ik század végén megindult mozgalomról beszélve így ír: „Ezek gondolkoztak, azok szenvedtek. A társadalom fölé az igazság felé tört, az alantabbak boszut szomjaztak. Innen van, hogy a forradalom hosszú ideig ingadozott és ingadozik még most is a filozófia és a gyűlölet közt.“ Ítélete sokszor igen éles. Egy helyen pl. igy ír : „Ha kérdezzük, mit tettünk az utolsó három esztendő alatt, a felelet igy hangzik : romokat teremtettünk. Az intelligens osztályt lealacsonyítottuk, alávetvén azt a tömeg uralmának, és a tömeget lealacsonyítottuk, megrabolván őt hitétől. Ez rövid szavakban a mi történetünk.“ Egy másik passzus : „ . . . . Engedelmesdni ! Ez a szó jellemzi a helyzetet. Mi csak gyermekek vagyunk egy-két enfant terrible kezében. Ideje volna, hogy újra férfiakat találjunk, vagy teremtsünk.“ _A T Á Y \ R a T o K. A beteg Franciaország. Az új miniszterek. Fáris, jan. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Az utóbbi napok eredményeit a politikai helyzet tisztázása körül átalában Grévynek tulajdonítják. Ő talán még azt is ki fogja csinálni, hogy a képviselőház és a szenátus megegyezésre jussanak a kiutasítás ügyében. Páris, jan. 31. Azon hírek, hogy több francia nagykövet beadta lemondását, alaptalanoknak nyilváníttatnak. Ducerc nyugtalanul törte az élét, mindazáltal egészségi állapota javult. Fallières állapotában szintén némi javulás mutatkozik. Páris, jan. 31. A ma tartott minisztertanácsban elhatároztatott, hogy Dev és a kamara holnapi ülésén nyilatkozatot olvasson fel, mely a kormány fő érvét foglalja magában. A ma este tartandó minisztertanács a nyilatkozat szövegét meg fogja állapítani. Reméllik, hogy a kamara holnap végleg szavazni fog. A hadsereg magatartása. Páris, jan. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Campenon tábornok elfogadta a hadügyi tárcát, de hir szerint azon feltétellel, hogy a kiutasító tvjavaslat katonai intézkedéseit csak akkor hajtja végre, midőn ő azt célszerűnek fogja tartani, de kész a képviselőházban kijelenteni, hogy az ő meggyőződése szerint ezen törvény szigorú végrehajtása nem fog rossz hatást gyakorolni a hadseregre. Pária, jan. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Mac-Mahon marsall meglátogatta Jaureguiberry visszalépett tengerészeti minisztert és szerencsét kívánt neki lemondásához. Némely lap szerint Aumale hy. a trónkövetelőkről szóló törvényjavaslatnak a szenátusban való tárgyalása előtt a „Soleil“ című orleanista lapban