Budapesti Hírlap, 1883. április (3. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-01 / 90. szám

ill évfolyam, j/rrv' /* »HI 90. szám. Budapest, 1883. Vasárnap, áprilisul» / f/ Budapesti Hírlap SISflxstéai árak­­ Efftet évre lé­v, félévre 7 frt, negyedéne 3 frt 50 kr., egy hón IfrtSOkr. Megjelenik minden nap, hétfőn és ünnep után­i napon is. Felelős szerkesztő: Csukánál József Egyes szám­ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal, 2V. kerület, kalan­nton 10. szám. A megváltás műve. — A bukovinai magyarok hazatelepitése. — Staniszlail, március 31. (Külön tu­dósítónk távirata.) A hadikfalvi állomásról az első transzporttal nem 650 lélek, hanem nyolcszáz egy­néhány indult. A pályaudvaron ember emberhátán tolongott. A nagy zűrzavarban igazolvány nél­kül is sokan felültek a h­a­­dikfalvaiak közül. Elindulás előtt huszonhárom vagyon­­ban 709 felnőttet számláltunk össze. Ezeken kívül mintegy száz gyermeket. Induláskor nem ▼olt semmi rendetlenség, a­mi különben nem a kirendelt zsandároknak, hanem főleg az expedíció vezérének köszönhető. „Élj­en a magyar király, éljen a nem­zet, éljen Odescalchy herceg“ riadással, pisztolydurrogás, ének és muzsikaszóval hagy­tuk el az állomást. A transzport­tal több paraszt hegedűs, klarinétos is jön. Luziánnal szerencsésen elhagytuk Bukovi­nát. Kegyetlen hideg van, hanem ez sem árt véreink virágos kedvének. Holnap kora hajnalban lépjük át a határt. Vetter vasúti képviselőhöz Dercsényi Kálmán homonnai jegyzőtől Csernovicban lelkes levél és táv­irat várt, melyben értesittetik, hogy H­o­­monnán harminc külön bi­zottság alakult. A bizottság minden vagyont el fog látni borral, pecsenyével, kenyér­rel, jóllehet hajnali ötkor érkezünk oda. Várni fog bennünket a város soraja, nagyja. Minden várost előre értesítünk érkezésünkről. A herceg az it­teni állomáson kalácsot osztatott ki a gye­rekek közt. Chyron, márc. 31. (Külön tudó­sítónk távirata.) Expedíciónknak halottja van. A­s­t­r­y-i állomáson, épen az indulás pillanatában, délelőtt 11 órakor a 75 éves R­a­n­e Antal volt andrásfalvi csángó gaz­da kiadta lel­két. Két nagy fia a nehéz beteg öreg csángót nem hagyhatta magára Andrásfalván, inkább megkockáztatták vele a hosszú utat ; ő maga is azt akarta, hogy magyar földön végezze be életét és ott pihenjenek csontjai. E kívánsága most már nem teljesülhet. Tetemeit gyorsan leemelték a vasúti kocsiról s Odescalchy her­­ceg az állomásfőnököt kérte fel, hogy illő e­ltakaritásró­l gondoskodjék. — A költségeket legott átadta neki. A szegény öreg Ránc családja eredeti­leg német volt. Öregapja vándorolt a csángók közé s ott az atyja el­magya­­rosodott. A fajamalgamizáció érdekes példája ez. Ma éjfélkor lépjük át a ma­gyar határt. Holnap már szép hazánk földjét köszöntjük. Szeged, márc. 31. Az első csángók Szol­nokról ápr. 2-án érkeznek ide hajón este 6 óra­kor. Városunk nagyszerű előkészületeket tesz fogadtatásukra. A városi tanács és polgárokból alakult bizottság körében a fogadtatás módoza­tainak megállapítása tárgyában értekezletek foly­nak. — Szeged város hazatelepülő véreinket a felsővárosi kaszinóban megvendégeli; ott lesz­nek éjjeli szállásra is. — A polgármester a la­kossághoz falragaszokon fölhívást intézett, hogy véreink fogadtatásában résztvegyenek és őket útravalóval lássák el. A mai nap folytán a következő ado­mányokat vettük véreink útiköltségére : „Szolnoki Híradó“ gyűj­tése 67 frt 60 kr. Sebestyén Kovács La­jos joghallgató gyűjtése 32 Cserne Vilma gyűjtése 27 Szále Rudolf gyógysze­rész gyűjtése 12 Boross Mihály gyűjtése 17 Hertelendy István gyűj­tése 8 Gyűjtés a fővárosi adóügy­osztályi hivatalban Schmeitzer János állo­mási főnök gyűjtése 5 Miskolczy Albert által e hó 26-án egy mulatság alkalmával begyült 3 Oroszlán Károly gyűj­tése 1 Halka István gyűjtése 2 Ross Mór 2 Prikkel Károly 2 Kvassay Gyula 1 Összesen : 190 Ehhez a tegnapi kimutatás 8615___________ Főösszeg: 8805 frt54 kr A gyűjtés részletes kimutatását lapunk mellékletén adjuk. A portentum­ 1875. őszén történt, hogy mikor az uj or­szággyűlés megnyílt a körjegyzők közt, kik leg­fiatalabb tagjai a képviselőháznak, feltűnt egy nagy, magas, fekete alak, kit persze se névről, se személyéről nem ismert senki, de kiről rögtön kire ment a szabadelvű körben, hogy az porten­tum. Ezt a hírét a dunáninneni felföldi képviselő urak költötték, kik összesúgtak s mint felföldi párt, követelték Baross Gábor megválasztatását a ház jegyzőjévé mit ki is vittek, ha nem akkor hát később. Mert a felföldi úton felfedezett láng­ész ő volt, senki más, s kik a zsenit benne feltalálták, a trencséni képviselők valá­­nak, ők és senki más. S valóban a trencséni képviselők között ő volt a zseni és­­soha más zseni a trencséni képviselők közt még nem volt. Nyolcan vannak az urak mindig s mind a nyolc mindig kormánypárti, mert az a conditio sine qua non, hogy Kubicza főispán és Podhrágyi báró Popper Lipót zsidó mágnás, őket meg választassa, úgy, hogy mandátumok se nekik, se a kormánynak semmibe ne kerüljön. S a hő­mamelukkok befo­lyására vezethető vissza, hogy Baross Gábor mindjárt mint portentum lépett be a képviselő­házba, akiből miniszter lesz okvetlenül. És ő ezt érezte, sőt másokkal is éreztette , minthogy igen nagy volt, másokat könnyen lenézett. Különben Baross Gábor jó fiú volt, nem bántott senkit ártatlan képzelődésével, eljárt az ülésekre rendesen, a jegyzői teendőket pontosan végezte, a bizottságokban szorgalmasan dolgozott s ha megválasztották előadónak igen boldog volt. Olykor beszédeket is mondott, öblös han­gon közönséges dolgokat, melyeket soha sem gondolt ki maga, hanem vagy hallott, vagy ol­vasott. Mert hogy sokat olvasott és tanult az bizonyos és az neki époly dicséretére válik, mint riválisának Hegedűs Sándornak, kivel nem­csak az előadóságért és az államtitkárságért, hanem a mameluk engedelmességben is verse­nyeztek. Szóval Baross Gáborban mindazon jeles tu­lajdonságok megvoltak, melyeket egybefoglalva a magyar ember ezen szóval fejez ki, hogy „tót diák.“ És ezalatt azt is érti, hogy tud nemcsak tanulni és csizmát tisztítani, de koplalni is, mig kiböjtöli a szegénységet s az válik belőle, mint­hogy élelmes, takarékos és alkalmazkodik a vi­szonyokhoz és emberekhez. Sok tót diákból lett már nagy úr Magyarországon. Baross is, ámbár kikiáltott portentum volt, nem ostromolta mint lángész Jupitert, hanem beszegődött a kegyelmes úrhoz tanítónak, ki vi­gyázni fog és felügyelni, hogy az urfiak a szabad­elvű körben ne csintalankodjanak s a malacok kapjanak enni, ha pedig valami irni való akad, szépen megírja. Tanítóból lett ispán, ispánból tiszttartó; nyolc éven át szolgált híven és pre­­tenzió nélkül és soha el nem mulasztott egy lépést, ha előre mehetett; érdemeit a kor­mány körül garasonként gyűjtötte össze s el­helyezte kamatra, mig azon hírbe jött, hogy érdemekben gazdag ember s mindenre alkalma­tos és jól használható , ekkor előadóvá válván, Hieronymi birtokát, a közlekedési államtitkárságot Baross Gábor kéz alatt megvette. Ki hitte volna. És csakugyan m­ég közlekedési miniszter lesz belőle, miután Kemény Gábor őt magánál beszál­lásolta. Mindezekből kitűnik, hogy Baross Gáborban sok jó tulajdonok vannak, csak .Azt az egyet nem tudjuk megfejteni, hogy a közlekedési szakban hol szerezte jártasságát ? Mert idáig azt tartot­tuk, hogy a miniszternek nem kell szakember­nek lenni, mivel miniszter, és mert az állam­titkárja szakférfiú. Igaz is, hogy Hieronymi, Mat­­lekovics, Madarassy, Fejérváry, Csemegi állam­titkárok hosszú szolgálatban szerezték meg ma­guknak a kellő képzettséget a minisztérium ve­zetésére, Prónay alispán volt s a közigazgatás­ban jártassággal bír, de hogy Baross valaha konduktor, távirdai szolga, levélhordó, vagy csak útkaparó is lett volna, mely hivatalok a közle­kedési szakban a legcsekélyebbek, soha nem hallottuk. Ám nem kell őt félteni. Bele fog ő tanulni, reggeltől estig mindig a hivatalban fog ülni. Pedig gyors eszéről soha senki sem tudta meg­magyarázni, hogy ő mért portentum ? 80 10 65 52 7 . — 70 03 40 50 30 24 tfs&s&«nte 16 »részi

Next