Budapesti Hírlap, 1884. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1884-01-01 / 1. szám
1884. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) halljuk, csaknem kizárólag azon ellenzék bár csendes, de annál intenzívebb agitációjának következménye, amely a főrendiházban a keresztények és zsidók közti házasságkötésről szóló törvényjavaslat ellen alakult, és amely frakció Budapesten a legutóbbi napokban számos értekezletet tartott. Ami egyébként ama főrendiek királyi meghívólevelét illeti, akik csak most óhajtják azt kieszközölni, arra nézve felemlíti a „B. C.“, hogy ha a főrendiház igazoló bizottsága a kérvényeket indokoltnak találja is, azok először a belügyi minisztériumba küldendők, ahonnét azok az illetőségi hatóságtól az illetőkre vonatkozó szükséges okiratok beszerzése után jutnak a királyi kabinetirodába, — ami természetesen bizonyos időt igényel. — A főrendiház hármas bizottsága a képviselőháznak a keresztények és zsidók egybekeléséről szóló törvényjavaslatára vonatkozó második üzenetét valószínűleg már január 10-én tárgyalni fogja. Giers Bécsi bejövetelét most már egészen bizonyosnak mondják olyan források, melyek rendesen jól szoktak értesülve lenni, sőt még azt is hozzáteszik, hogy az orosz kancellárnak ez a bécsi látogatása kiegészíti Orlov hg. berlini orosz nagykövet látogatását Friedrichsruheban Bismarck hercegnél. A német kancellár Friedrichsruheban politikai férfiakat nagyon ritkán szokott fogadni, s így Orlov hg. látogatása már ezért is feltűnést okozott , de most, miután a félhivatalosok egyenesen fölhívják reá figyelmét, már bizonyos fontossággal kezd bírni. Az utóbbi hetekben oly tüntetőleg emlegették úgy Berlinben mint Pétervárott az orosz-német barátságot, hogy lehetetlen volt föl nem ismerni a közeledő törekvést. S ezzel a törekvéssel együtt azonnal fölmerült az a nem épen alaptalan aggodalom, hogy Németország és Oroszország közeledése meg fogja lazítani a barátságot Németország és Ausztria-Magyarország között, s ezzel fölfordítja az oly sokat dicsőített békeligát. Giers látogatása Bécsben most ezt a kellemetlen hatást akarja ellensúlyozni. Úgy hiszszük bajos volna eltagadni, hogy az európai államok konstellációjában legutóbb bizonyos változás ment végbe, s a legközelebbi idők politikai időjósainak nagyon hálás munkát fog adni azon kérdés találgatása, vajjon miből áll ez a változás ? Abból-e, hogy Németország és Oroszország közeledtek egymáshoz az osztrák-magyar német barátság rovására, vagy pedig abból, hogy Oroszország sans phrase csatlakozott a középeurópai békeligához ? A Bismarck által sugalmazott „Prov. Corr.“ az Év végén című cikkében visszapillant a lefolyt esztendő politikai eseményeire. Minden tünetben a béke és haladás jelét látja. Örömmel emlékezik meg a kancellár szociális és közgazdasági reformjairól, melyeknek a szegény osztály a közterhek enyhítését köszönheti, — üdvözli a kormányt a kultúrharc sikeres befejezése alkalmából és a német trónörököst ama békemiszszióból visszatértekor, mely a spanyol, olasz és német népek szíveit egymáshoz közelebb hozta. A cikk így végződik : „Főkép az átmenet az ó évből az újba a növekvő belfejlődés s a külbéke feltételeinek látható megszilárdulása közepett megy végbe.Ahogy nyugtalanoknak látszottak, nem remélhettük, hogy megközelíthetjük őket. Holbeck képtelen lett volna ötven lépésről célba találni. Szerencsét próbáltam tehát én. Térdre ereszkedtem és sokáig céloztam. A lövés eldördült és nagy örömünkre az egyik antilóp elesett, míg a többiek megfutottak. Nagyon meg voltunk elégedve, mert a lelőtt antilop olyan nagy volt, akár egy borjú. Hozzá láttunk a megnyúzásához és minthogy arra nem is gondolhattunk, hogy elvigyük az egészet, levágtunk három darabot, aztán mindegyikünk vállára emelt egy darabot, s a harmadikat annak a négernek adtuk vinni, aki elkísért bennünket, így felpakolva, amint a nap előre haladt, kettőztetett lépésekkel siettünk visszafelé. Már fele utján voltunk, midőn egyszerre közelünkben oroszlánordítást hallunk. — Végre, itt az oroszlán! kiáltották egyhangúlag a hallgatók. ■— Igen, ez az oroszlán volt ! mondá Barbarous, és szerettem volna önöket helyembe látni. Mikor észrevettem, tíz lépésnyire állott előttem az út közepén, és biztosíthatom önöket, hogy látása nem nevettetett meg, mert rögtön eszembe jutott, hogy elég ostoba voltam nem fogni rá karabélyomat. De végre is nem értem rá sokáig gondolkodni. Holbeck, ki utánam jött, rásütötte puskáját az oroszlánra, amely egy ugrással rám ugrott és nagy ordítással földhöz vágott. Eszemben még láttam, hogy megfutottak Holbeck meg a néger. Azután elvesztettem eszméletemet. Derék társam jól tudja, hogy én soha sem haragudtam azért így elhagyott, mert joggal holtnak hihetett és mit sem tehetett volna segítségemre. Mennyi ideig voltam eszmélet nélkül, nem tudom, de végre lassanként kezdtem érezni, hogy magamhoz térek. Eleinte nagyon zavarosan emlékeztem arra, hogy mi történt velem és megkísértem felkelni egy mozdulatomra, mély mozgás volt a válasz és éreztem, hogy egy óriási teher a földhöz szegez. Az oroszlák rajtam aludt. Ez a felfedezés megreszketteté minden tagomat, de ez semmi ahhoz, mikor később észrevettem, hogy a vadállat elevenen elnyelni készül. Hallottam csontjaimat ropogni hatalmas fogai alatt és saját vérem folyt le nyakamon és arcomon. S mindennek dacára, csodálatos tünemény, nem éreztem semmi fájdalmat, csak borzasztó nyomást. Ekkor eszembe jutott az a mese, hogy a fenevadak által megragadott embereket és állatokat gondviselésszerű kábultság fogja el, amely megfosztja őket az érzés képességétől. De ha nem is éreztem amint a fenevad fogai húsomat marcangolták, ehelyett agyvelőmet oly kimondhatlan szorongatás fogta el, hogy gondolataim összezavarodtak és én elájultam. Midőn magamhoz tértem egészen sötét éjszaka volt s égő fáklyákat tartó négerek által képezett körben feküdtem. Felnyitván szememet, a feketéknek fáklyafénytől megvilágított, arcfintorai oly borzasztó benyomást tettek reám, hogy a pokolban vagy mivel nem emlékeztem semmi bűnös cselekedetemre, legalább a tisztító helyen véltem magamat. Hanem csak hamar észrevettem a Holbeck jóságos arcát, amint fölém hajolt és könyezve így szólt: — Szegény jó Barbarousom ! Erre megpróbáltam felemelkedni, és mily nagy vert csodálkozásom, midőn ez minden nehézség nélkül sikerült. Lábaimon állva megtapogattam karomat, combomat, mellemet. Nem volt semmi bajom ! Mindösszesen néhány karcolás , még csak egyetlen seb sem !“ Kétkedő moraj fogadta ezt az elbeszélését, és az egyik kapitány az átalános hangulatnak adott kifejezést, midőn így kiáltott fel: — Micsoda meséket tálal ön föl nekünk, Barbarous ! Bizonyára álmodott, s az oroszlán, miután elzavarta önt útjáról, békén távozott. — Ebben csalódnak, ellenkezett Barbarous. Szóról-szóra úgy folyt le az egész eset, amint szerencsém volt épen most előadhatni. Olyannyira, hogy midőn Holbeck visszasietett holttestem fölkeresése végett, saját szemeivel látta amint az oroszlán húsomat falta, és nem is mozdult addig, amig az emberek nem közeledtek az égő fáklyákkal. — Nos, és azután ? — Én Istenem, a dolog nagyon egyszerű, jegyzé meg Barbarous egészen szerényen. Arccal estem a földre, és az oroszlán, midőn azt hitte, hogy engemet marcangol szét, a hátamra kötött szép antilop darabot falta föl. Tapsvihar jutalmazta ezt a váratlan megoldást : a társaság tagjai fölugráltak, s telt pohárral kezükben lelkes Éljen Barbarous! Éljen a marseilli utazó! Kiáltásokkal üdvözölték a vörös embert. Ő maga pedig diadalmas mosolylyal nyakán igy szólt: — Ugye előre megmondtam ! Louis Rousselet. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Adóbevallás. A fővárosi tanács közhírré teszi, hogy a pénzügyminiszter rendelete szerint a III. és IV. osztályú kereseti adókötelesek, tőkekamat- és járadékadókötelesek az 1884. évi adókivetés alapjául szolgáló vallományaikat jan. hó 15-ik napjáig, az általános jövedelmi pótadó-kötelesek pedig vallományaikat jan. hóban benyújtani kötelesek. III-ik osztályú kereseti adóvallományt beadni kötelesek: a) a haszonbérlők; b) a gyárosok és iparosok ; c) a bankárok, kereskedők, kalmárok, szatócsok, továbbá gyógyszerészek és átalában mindazok, kik valamely haszonhajtó üzletet folytatnak ; d) mindazok, kik évi vagy havi fizetéssel, vagy tiszteletdíjjal egybe nem kötött szellemi (értelmi) vagy művészi foglalkozást űznek, úgymint ügyvédek, mérnökök, orvosok, írók, művészek, tanárok stb. IV-ik osztályú kereseti adóvallomány beadandó: az állandó fizetést, nyug-, kegyvagy tiszteletdíjat hozó állami, törvényhatósági, községi, egyházi, és magántisztek, tisztviselők, hivatalnokok, nyug- vagy kegydijat hozó özvegyek továbbá állandó alkalmazásban levő üzletvezetők s a 40 forintnál több havidijt húzó segédek. Ezen törvény szabta kötelesség alól kivétetnek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyesületek tisztviselői. Tőkekamat- és járadékadó tárgyát mindazon vagyon képezvén, mely föld-, ház- és kereseti adó, valamint a nyilvános számadásra kötelezett társulatok és egyesületek adója által közvetve vagy közvetlenül nem érintetik, jelesül: mindazon kamatok, osztalékok és jutalékok, melyeket az ország valamely lakosa (egyén vagy erkölcsi személy) húz, az ebbeli vallomány benyújtására tehát mindazok kötelesek, kik: a) bel- vagy külföldről folyó életjáradékból, özvegyi ellátásból vagy rokonsági évjáradékból; b) kézi vagy jelzáloggal biztosított, vagy egyszerű adóslevelekre, váltókra vagy bárminemű magánkötvényekre, belvagy külföldön kölcsön adott, továbbá hitbizományi, családi és alapítványi tőkékből; c) belföldi birtokkal összekötött s a földadó tárgyát nem képező dologi jogosítványokból; d) külföldön fekvő földvagy házbirtokból, ipari vagy kereskedelmi és bármi nevezet alatt értendő külföldi részvényekből ; e) magyar állami és f) törvényhatóságok által kibocsátott és külön törvények által adómentességben nem részesített kötvényekből jövedelmet húznak. Az általános jövedelmi pótadóról szóló törvény értelmében a ház és illetve földbirtokosok által bevallandók, ezen adónem kivetésénél tekintetbe veendő adóssági kamatösszegek. A III. oszt. keresetadó alá tartozók az adóévet megelőző három évi jövedelmüket a IV. oszt. keresetadó alá tartozók az 1884. évre megállapított évi fizetésüket s ha ez 1884. évre megállapítva nem lenne, 1883. évi fizetésüket, a tőkekamat és járadékot fizetők pedig az adóévet megelőző évben élvezett jövedelmüket kötelesek bevallani, illetőleg a bevallási űrlapot minden rovatában kellően kitölteni. Azon III. osztályú kereseti adókötelesek, kik segédekkel dolgoznak, tartoznak a vallomáshoz segédeik jegyzékét csatolni, mely jegyzékben a segédek nevei, lakásuk, az üzletbe vagy foglalkozásba belépésük ideje, havi vagy évi fizetésük pontosan kiteendő. A vallományi űrlapok pontos és lelkiismeretes kitöltése és benyújtása ez alkalommal már azért is kiváló fontossággal bír, mert az új adókezelési törvény szerint a III. osztályú kereseti adó három évre való érvénynyel fog kivettetni. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (Népszínházi hírek.) A népszínházban holnap, kedden „Rip van Winkle“-t adják szerdán és csütörtökön ugyanezt ismétlik. A népszínház igazgatósága a következő darabokat nem fogadta el előadásra u. m.: „A két rossz“, „Az életmentő“, „A cigány leány“, „Az erdőcsősz“, „Urhatnámság“, „A hetvenötös“, „Kosa Modol“, „A bujdosó és leánya“, „A hűtlen asszony leánya“, „A demokraták“, „A falu java.“ Szerzők kézirataikat átvehetik a titkári hivatalban naponként i. e. 11 —12 óráig. — A népszínházban „Kék Feri“ (Frangois les bas bleus) című operette próbáit már megkezdték. Ez újdonság még januárban fog színre kerülni Hegyi Aranka, Vidor, Solymosy és Kassaival a főbb szerepekben. * (Ábrányi Emilnés Wein Margit asszony) föllépte tegnap a „Fekete dominó“-ban zsúfolásig megtörte a budai várszínházát. A közönség meleg érdeklődéssel kisérte egész este a rokonszenves fiatal énekesnőt, törekvését élénken s tapssal és kihívásokkal méltányolta. * (Új opera Pétervárott.) Először esett meg, hogy az orosz fővárosban olyan dalművet adjanak elő, mely még sehol sem került színre Európában. Két opera között volt választása a pétervári olasz operának, Rubinstein „Nero“-ja és Salvagre párisi zeneszerző „III. Rikhárd“-ja közül az utóbbit választották. A folytonosan nagy deficitről megfeledkezve 50,000 rubelt szavazott meg a színház igazgatósága ez opera kiállítására, sőt még a szerzőnek is 5000 rubelt küldtek, hogy Páriából jöjjön Pétervárra, aki aztán el is jött szövegírójával , Bravo Emillel együtt. Salvayre Párisban már aratott sikereket „Bravo“ című operájával és „Fandanto“ című hallétjével. „III. Rikhárd“ című operája már öt éve kész, de eddig nem bírt vele boldogulni, ami különben nem csuda. A szövege gyönge és