Budapesti Hírlap, 1884. június (4. évfolyam, 151-179. szám)

1884-06-10 / 159. szám

IV. évfolyam. Előfizetési árak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr. egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennapi hétfőn és ünnep után való napon is.c 159. szám. ____Budapest, 1884. Kedd, junius 10. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utcza 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Magyarország a világforgalomban Keleti Károly, az országos statisztikai hivatal érdemes igazgatója, tanulságokkal teljes tudományának eredményeivel mentol sűrűbben jelenik meg az itt-ott — ezúttal az akadémia dísztermében felállított — olvasóasztalok mellett. Alkalmasint tudja, hogy az ő és jeles kollegája Körösi József vaskos kiadványainak fárasztó áttanulmányozásától fázik a kényelemszerető olvasó. Valósággal eme véghetetlen fáradsággal, türelemmel, csodálatos lelkiismeretességgel és egyszersmind lelkességgel is összeszerkesztett statisztikai nagy munkákat csak kivételesen olvasgatja más, mint ismét szakember s újságíró, s Keleti az ő felolvasásaival, melyekben egy kis órában évek munkájának az eredményét összezsúfolva mutogatja a közönségnek, hálára kötelező és követésre méltó példát ad. Igy az Ő munkásságok erkölcse közvetlen eljut a közönségbe is és tanultságaival gyümölcsös hatást tesz mindnyájunkra. A mai választási kortesbeszédek tömege mellett, melyeknek egy része csupa fekete, más része csupa rózsaszín üvegen át mutogatja az ország állapotát, szinte szükség — akár egy pohár tiszta víz a kertes-tivornyákra — a statisztikai adatok kíséretében és fedezete alatt bemutatott ítélet állapotaink felett. Ha hangjában optimistának látszik is a tudós, mint ahogy tudósítónk tegnap megjegyezte, van joga a maga optimizmusához, melyet nem politikai pártállásával okol meg, hanem számokkal és egyéb adatokkal. Optimizmusa végre is abban áll, hogy számai, kutatásainak eredményei feljogosítják a jó kedvre és annak hirdetésére, hogy méltatlanul hirdetjük az ország romlását. Az ország emelkedik, gyarapszik és máris elfoglalja a világ forgalmában azt a helyet, amely kiterjedésénél és lakossága számánál fogva megilleti. Népesség, kiterjedés, vagyon, keresmény, forgalom, közlekedés, műveltség, terhek és adók dolgában — részben Ausztriával, részben anélkül — mindig Európa 22 állama közt a 6—7—8-ik helyen állunk. Ausztria nélkül egyben s másban jobban állunk, mint vele. De mindenben megfelel qualifikációnk annak az állásnak,amelyet Európa államai sorában szám és terület tekintetében elfoglalunk. Ez mutatja fejlődésünk természetes és egészséges voltát. Nem mintha e fejlődés régi keletű volna. Jóformán csak a negyvenes évekből indult, de életképességünket bizonyítja, hogy e rövid idő alatt ennyire tudtunk emelkedni, úgy viszonyaink, mint emberanyagunk egészséges voltának meg nem cáfolható dokumentuma ez. De ezenkívül is bizonyít egyet: azt, hogy kedvező viszonyok, és bölcs, előrelátó, találékony és teremtőerejű politikai kormányzás mellett a haladásnak még igen nagy útja nyithatik meg előttünk. Ha mi 40—45 év alatt egy elnyomott és elhanyagolt gyarmati helyzetből európai államot tudtunk teremteni, oly erőknek kell rejteni állami és társadalmi organizmusunkban, amelyek nagy jövővel kecsegtethetik hazánkat. És ha elfogulatlanul körültekintünk, azt hiszem képesek is leszünk ez erőkre, emelkedésünk főtényezőire rá is mutatni. Az első egy erkölcsi tényező : a magyarság és a magyar állameszme megerősödése, elterjedése, domináló iránya. Az, amely a jelen század nagy alkotásait létrehozta : akadémiát, múzeumot, nemzeti kaszinót, lánchidat, az egész Budapestet fővárosnak ; egy irodalmat oly tündöklő csillagokkal Katona, Csokonai és elődeik után mint Vörösmarty, Petőfi és Arany J.; — oly impozáns harcot a csatatéren, mint az 1848 -49-ki; oly erkölcsi ellenálló erőt, mely az elnyomás idejében csodálat tárgya volt, s mely fegyvertelenül, csak a föl nem adott törvénykönyvével kezében oly diadalt aratott, mint a király koronázás volt 1867-ben. Ez év óta csak föltétlen gazda ismét a magyar a maga területén. Mily harcok, mily küzdelmek, mily áldozatok árán, érintettem , de a magyar fajnak, a magyar állameszmének dicső harcai, küzdelmei és érte hozott áldozatok voltak ezek, és ezek eredménye hazánk fölemelkedése arra a helyre, ahol térfogat és napszám dolgában is áll Európa többi államainak sorában. Föltehetjük hát biztossággal, hogy az emelkedés abban a mértékben fog fokozódni, amely mértékben tovább tudjuk szolgálni az állameszmét, fejleszteni és terjeszteni az államfentartó fajt, a magyart. És itt jutok a másik tényezőhöz, amely hivatott alapja annak, hogy a 7—8 ik helyről egy újabb száz év alatt az elsők közé vigyük fel Magyarországot. Ez a lakosság száma, melyben szintén 8-ik helyen állunk. Azonban első helyen állunk a születések számarányában. Sehol a világon nem születik aránylag több gyermek, mint hazánkban. Persze, —■ post equitem atra cura — e kecsegtető mondat nyomában ott van az, hogy sehol sem is hal el annyi gyermek, mint nálunk ; ellenben sehol sincsen annyi ép, egészséges testű embernyi ember, mint itt, ami világos, holott a satnya gyermek elpusztul, aki megmarad, edzve is van a bajok ellen. Semmire a világon nem oly szükséges egy országos humanitárius szövetkezet, mint a gyermekvilág megőrzésére Magyarországon. Itt van a fordulópont a haza sorsa dolgában. Ha behálózzuk az országot kisdedóvókkal, ha megmentjük a gyermekvilágot a halál mértéktelen garázdálkodásától ; ha ötven százalékot ragadunk ki emésztő karjai közül: mennyit mentünk meg a haza számára lelket, sőt és munkás kezet évenként ! Mily arányokban fog a lélekszám szaporodni, a magyarság terjedni, az ország fejlődni, emelkedni ! E termékeny és életrevaló keverékfaj, amely ezt a földet, mint hazáját szereti, mily szerepre van még hivatva itt, mily nagyságra, mily hatalomra emelkedhetik további ezer év alatt, ha a gyermekek tömegét, melyet évenként világra hoz, nem engedi könnyedén elpusztulni ! Minden faluban vannak mivelt és tehetős családok, amelyek a munkára járó nép kisdedei számára óvóházat csekélyből állíthatnak. Egy telek, egy kis ház, néhány fa az udvaron, néhány liter tej, egyegy kenyér és egy két jólelkű felügyelő öregasszony , mi kell egy falusi óvóházhoz egyéb ? ... És a további századok egy-egy Keleti Károlya, ha visszamegy az elmúlt időkbe adatokért, csodálkozva fog egy fordulópontra bukkanni, amelytől számítani fogja a nemzet nagyságát és hirdetni fogja az akadémia felolvasó asztala mellől, hogy a tatárt ekkor, a törököt ekkor, a németet ekkor győzte le a magyar ; ellenben a legnagyobb ellenfelét, a sata Heródesét, gyermekei gyilkosát, a gyermekevő halált, azt — 1884-től kezdte üldözni és legyőzte . . . ? Mikor... ? .. . Mai számunk 12 oldalt tartalmaz. József nádor halála. — Leírja a saját fia. — A „Notu István főhercegnek, József nádor fiának egy levelét közli, melyben István apjának a nádornak utolsó perceit és halálát írja le. A levél V-ik Ferdinánd királyhoz van intézve, s a következőkép szól: István főherceg V. Ferdinándhoz. Bécs, 1848. febr. 2. Drága bátyám ! Mely borzasztó csapás sújtotta f. év január 13-án, más hírekből fogja tudni, — engedje el tehát nekem az egyes részletek ismétlését ; ez csak sebeimet szakítaná fel újra! Atyám szép halála leírásának azonban szükségét érzem, különösen kedves bátyámmal szemben, aki mindig igaz barátja volt. Teljes öntudattal bírt halálakor, jóllehet tizenöt óra hosszat borzasztóan haldokolt s szent vallásunk vigasztalásával ellátva, minden nap, mondhatnám minden órán, mint valami bölcs hadvezér meghatározza a csata mozzanatait, úgy állapította meg ő is, mi történjék- November 15-én az első, újév napján a második úrvacsorát vette magához, kitűzte az utolsó kenet napját, 9-én éjfélkor, midőn magát gyengének érezte, magához hivatta gyermekeit, hogy megáldja őket s átadta nekik az engem, Prágától távol levőt illető áldását is és megadta azt nekem, midőn Budára értem, azzal a biztosítással, hogy teste már nem sokáig állja és igy örül, hogy ez életben még egyszer láthat, azután lelkészt kért, hogy a haldoklók imáit előtte felolvassa, s végre magában lassan imádkozva meghalt, teljesen átszellemült arccal! Adjon isten békét porainak és erőt a hátramaradottaknak!! Ez most mindennapi imám a jótétemények osztogatójához ! Boldogult atyám végrendeletében azt a határozmányt találtam, hogy rokonainak és barátainak leveleit, melyeket mind megőrzött, halála után oszszam két osztályba, a még élők, s a már meghaltak leveleire — az előbbieket küldjem vissza íróiknak, az utóbbiakat pedig égessem meg. Miután öntől drága bátyám, meglehetős csomagot találtam, szabadságot veszek magamnak ezt lábaihoz rakni azon kérelemmel, hogy azon barátságos érzületet, melylyel atyám irányában mindenka viseltetett, hárítsa át rám is, engedelmes unokaöcscsére, Istvánra. A miniszterek, Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter három heti szabadságideje ma vette kezdetét, amely időre a miniszter fürdőbe megy. Kemény Gábor b. közlekedésügyi miniszter holnap egy pár napra Gömör megyébe megy, hogy ott az egyes iparvasutakat szemügyre vegye.