Budapesti Hírlap, 1884. november (4. évfolyam, 302-330. szám)
1884-11-01 / 302. szám
IV. évfolyam, 302. szám. Budapest, 1384. Szombat, november 1. Előfizetési Árak Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 firt 50 far., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős (serkentői Csukásai József. SnerkMxtLeég. és kiadóhivatal IV. kalap-utcza 16. sa Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Az „utálatos üzelmek.“ (bp.) Hallotta ön e szót, nagytúra dr. Starcsevics Dávid úr ? A mi királyunk, az ön „császára“ nyilatkozott az ön „politikai“ szerepléséről ekkép ! A korona ritkán gyakorol kritikát a pártok élete fölött, nagyon soknak kell lenni a rováson, ha az uralkodó elveszti türelmét s a gáncsoló szót kimondja. De ez aztán ilyenkor mennydörgés. Pár év előtt a Lajthán túl, Trieszt városában csapott le a sújtó villám a centralizmus ó-osztrák izgató doktoraira. Megremegett tőle a Reichsrath baloldala. Pedig ő felsége csak annyit mondott róla, hogy: „fakciózus ellenzék“. A fakciózástól az utálatosig hosszú lépcsőzete vezet a minden rangú jelzőknek — lefelé. Számítsák ki ebből Zágrábban, hogy tartománygyűlésük mily alanti fokán áll a becsülésnek a király érzelmeiben. S ez nem is lehet máskép. Ami a horvát fővárosban egy idő óta történik, kívül esik minden alkotmányos terminológián. Az alkotmányok alapelve a polgárság és a hatalom kölcsönös lojalitása egyms irányában. S ez nem lehetséges, ha a polgárság saját tagjaival szemben e lojalitást felfüggeszti, ha a polgárok egymást és tulajdon intézményeiket nem tartják tiszteletben. Hol ennek ellenkezője történik s a köztekintélyek elleni lázongás politikai divattá lesz, s erény gyanánt tapsoltatok, — ott az alkotmányos élet meg van mérgezve. A minden joggal visszaélő „jogi párt“, mely e névvel saját magára irt szatírát, immár oda vitte a dolgokat, hogy jelenlétében lehetetlen minden alkotmányos tanácskozás. Nincs az a csekély vagy komoly ügy, melyből botrányt és komédiát csinálni nem volnának készségesek. Arcátlanságuk a fegyver, melylyel szemben minden parlamentáris házi rendszabály tehetetlen. Más mód nem valt ellenükben sikerrel alkalmazható, mint a kidobatás. Egy egész pártot kitiltani a törvényhozásból, a választókerületek egész nagy csoportjait kizárni a képviseltetés jogából, bizonynyal merész vállalat. S ha minden opportunity ok mellette szól is, nem dönti meg a a kérdés jogi oldalát. Mindenesetre súlyos felelősséget vállal a horvát kormány és a többség magára, hogy az oppozíciót, így könnyű szerrel üres és néma padokká változtatta Ezzel az alkotmányosságon ütött rés megtágult. S ha nem is fár szó az ellenzék akaratlan távollétében hozott s az esküdtszékek három évre felfüggesztéséről szóló törvénynek alakilag törvényességéhez, — a tartománygyülés tekintélyét a testület e megcsonkítása bizonynyal nem fokozta. Íme a bizonyíték, hogy a joguk megingatása jogállamban milyen reakciókat vonhat szükségkép maga után. Felelős érte az is, ki provokálta, de az is,a ki végrehajtó a reakciót. Horvátországban a provokáló fél, az „utálatos üzelmek” mestere lényénél fogva képtelen bármely politikai s erkölcsi felelősség elviselésére. A jogi párt oly elemekből áll, melyektől az értelmi beszámíthatóság magasb mértékét el kell vitatnunk. Amit ez elemek műveinek, csupán folytatása, esetben vad túlzása amaz agitációnak, melyet a mai horvát többség, a nemzeti párt kezdett gonoszul s lelkiismeretlenül. Ezzel megmondtuk azt is, hogy a történeti, politikai felelősség alól úgy a csőcselék embereit, kik a csőcselék szellemében kompromittálják az alkotmányt, mint a kormány képviselőjét, Héderváry Khueu bánt, ki a törvényesség védelmében a korona intenciói szerint jár el — felmentendőknek tartjuk. Ellenben a felelősség teljes súlyát, minden következéseit ama párt lelkére hárítjuk, mely a kiegyezés békéjét először zavarta fel, az elég illetlenséget mesterségesen szította, a gyűlöletet Magyarország ellen prédikálta s a tudatlanság, féktelenség zsilipjeit megnyitva, általa a hatalomhoz sodortatta magát. Most aztán, hogy az áradat megnőtt, a párt fejei fölött készül összecsapni s ezt saját fegyvereivel megverni, — most e párt odalapul Magyarország szidalmazott védőpaláska alá és igy suttog: segíts, mert itt az özönviz! De szerencsére, mi jól ismerjük az özönviz keletkezésének történetét s szembe tudunk vele szállani. A nemzeti párt müve a horvátországi helyzet, az ő müve lesz a természetes visszahatás is. A nagy horvát álmoknak legyen vége. A fiatal bán hatalmas szózatban világosító fel a tartománygyűlést, hogy az ország mai közjogi helyzete a horvát nép szellemi színvonalához képest nagyon is elég. Rá vannak mindenben utalva Magyarországra, nélkülünk az anarkia és a nyomor elpusztítná őket a föld színéről. Magyarország történeti hivatása szerint kész gondoskodni róluk, de nem adósság, hanem, adomány gyanánt, melyért nem adásvevési „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcsa. r m il ■■ i i II mi i ---t - ---- - — Karakiszelovics Dragomir ötlete. (A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája.) I. Karakiszelovics Dragomir apja Kara .... ‘Xstb. a név nagyon hosszú s ha mindig kiírnám, a tárca */, órával később készülne el. Time is money.) Szvetozár, jómódú szerb kereskedő volt Vácon. Mikor Szvetozár e híres városban letelepedett, még akkor sokan voltak ott rácokul. Mostmár csak a fegyintézetben tartogatják őket magának, mert a rácoknak az a szokásuk, hogy magyar városokból kihalnak. Ott van Győr, Komárom, Esztergom példája. Mikor Kara Szvetozár oda költözött, még két teljes tarokkparti kikerült —vies végződésű urakból, mire Dragomir iskolába került a piaristákhoz, már csak egy szerb tarokkparti ütötte a Velzerben s mire Dragomir az iskolából kikerült, már csak magyarok segítségével tudtak egy partit összeállítani. Ekként magyarosodon el a tarokk mestersége Vácon. Dragomirnak a tarokkban semmi hasznát se tudták venni s ezért apja elhatározta, hogy Pestre adja, hogy ott az orvosi tudományokat igyekezzék elsajátítani. Vesse magát a család immár más ágra ; az eddigi Karák, amennyire a szájhagyomány vissza tud emlékezni, mind kereskedők voltak s Dragomirra várt a feladat, hogy veleszületett tehetségeit más téren érvényesítse. Dragomir tehát Pestre költözködött, s nagypasszióval furulyázott esténként szerény hónapos szobájában. Nappal ellenben inkább hegedült; a délelőtti órákban egy nemzeti színházi muzsikushoz járt, akitől hegedülni és furulyázni tanult. Ami tudományt délelőtt magába szedett, azt délután mindig kiadta, mert ilyenkor művészi szóráját érző algimnáziumi tanulókat oktatott a két hangszerben A dolog tiszta nyereséggel járt, mert míg őt ezért fizették, ő mesterének (aki Cseh volt) minden hó elején egy a markotányos pincében rendezett „szláv testvérszülési ünnep“-pel szúrta ki a szemét, amikor is folyt a sör, s a „Bestebe draga ljubezna” kezdetű szerb nemzeti dal. Az elázott cseh ilyenkor nepomuki szent János vizes hamvaira esküdött, hogy semmi fizetést el nem fogad Dragomir barátjától. Dragomir ezt nem is erőltette. Persze a művészet ilyetén szenvedélyes ápolása nagyon hátra szorította az orvosi tudományokat s Dragomir soha rájuk se gondolt volna, ha egyszer meg nem betegszik. Vért hányt és köhögött. Az orvos úgy ahogy talpra állította s végezetül még azt a jó tanácsot adta neki, hogy utazzék Olaszországba, különben elpatkol. II. Tehát vagy a mennyország, vagy Olaszország. E kettő közt volt választása Dragomirnak. ő egyiket sem ismerte, de Olaszországról már sok szépet hallott, a mennyországról pedig nem hallott semmit, tehát inkább az előbbit választotta. Csakhogy ehez pénz kellett. Míg ennyi pénzt zeneleckékből beszerez, addig ingyen eljut a mennyországba. A töprenkedésnek az lett a vége, hogy elutazott Vácra, furulyával a hóna alatt, az apjához, aki csöndesen árulgatta azt a mindent, ami vegyeskereskedésében kapható volt. Mikor a váci állomásról a város felé gyalogolt, szembe találkozik Szvetozár úr első segédjével, aki a táviróhivatal felé sietett. . — Nini Dragomir úr , akkor vissza is fordulok. — Hát hova igyekezett ? — A telegráfhivatalba önnek egy táviratot küldeni. — Mi az, nézzük ! A távirat csak ennyiből állott : „Karakiszelovics Szvetozár ma reggel 9-kor meghalt.“ Tehát őt fenyegették a mennyországgal és az öreg úr utazott el oda ! Dragomir meghatva borult az édesapjára, kinek feje össze volt roncsolva a felismerhetetlenségig. Mert igen különös módon halt meg. Agyonütötte a saját neve. A boltajtó előtt állt s fejére szakadt a nehéz címtábla, mely roppant betűkkel messze hirdeté : „Karakiszelovics Szvetozár vegyeskereskedése.“ Ha a neve rövidebb lett volna, akkor a tábla is bizonyosan rövidebb és könnyebb lett volna s nem sebzi halálra az öreget. Bezzeg a szembe lakó „Kun Pál“ cipész táblája egy gyereket se fenyeget halállal. Meghalt az utolsó rác Vácon, s temetésére eljöttek mindazok, kik vele annyit tarokkoztak, vagy boltjában vásároltak. Kivitték a két kápolna mellé, a dombos temetőbe, hol felesége már nagyon régóta hallgatta a föld alól a távolban csillogó Duna mormogását. Dragomir meg volt hatva, a temetésen, de nem sírt; a közeli dolgok nagyon sajgatták szívét, s azért a messzeségbe meresz- Mai sx&mtmk 20 oldalt tartalmaz.