Budapesti Hírlap, 1885. május (5. évfolyam, 119-148. szám)
1885-05-04 / 122. szám
V. évfolyam 122. sz. Budapest, 1885. Hétfő, május 4. Előfizetési árak. Egész évre 14 frt, félévre 7 firt, negyedévre :1 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való naponta. Felelős szerkesztő: Csukásai Jóssai Linykaaetöség én kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A siker hatása. Királyok szava messze elhangzik. Harangok zúgásánál nyelvük erősebb. Fülelve hallgatnak a falak és százszorosan visszhangzanak a bércek, ha beszélnek. Egész Magyarország megtelt örömmel, hogy a király megdicsérte s a nemzet milliói gyönyörködnek, hogy a királyfi a magyarok részére állt. A Habsburg-dinasztia megmagyarosodásának kezdetét látjuk abban, hogy a főhercegek lejöttek. Magyarországban látják a monarkia fentartásának garanciáját s kibékültek az alkotmányossággal és dualizmussal teljesen. A régi hagyományokról letettek s a magyar álláspontra helyezkedtek, mely a nemzeti királyságot tartja szent Istvántól — Ferenc Józsefig s a magyar birodalmat Kárpáttól Adriáig. Nem Magyarország gyöngitése, hanem erősbitve immár a cél, melyet a Habsburg-dinasztia követ, szerb Vojvodina, az erdélyi unió felbontása, szászoknak s oláhoknak s Horvátország elszakítása Magyarországtól nem képeznek többé udvari politikát. Az egész dinasztia velünk van. Ezt demonstrálta tegnap. Ezért jöttek le a király fivérei és unokaöcscse Ottó főherceg, ki a király fia után, az új nemzedékben legközelebb áll a trónhoz. Frigyes főherceg, Albrecht örököse és maga Albrecht főherceg, a legnagyobb tekintély a családban, kinek nagy befolyását a magas politikában mindenki ismeri. Albrecht főherceg is hát a magyarok barátja lett s ezt feltűnően akarta nyilvánítani, ezért jött le és jelent meg magyar tábornoki ruhában. A közönség megértette e szándékot s megéljenezte Albrecht főherceget: legyen az egyetértés Magyarország s a Habsburg-dinasztia között teljes, tökéletes. Ez politikai fontossága a tegnapi napnak, mely feltűnést kelt mindenütt s észre fog vétetni egész Európában, hogy t. i. a Habsburg-dinasztia egészen magyar álláspontra helyezkedett s Magyarországot bemutatta Európának mint önálló államot s külön nemzetet. Ennek hatása lesz a kül-és belpolitikára egyaránt. Természetesen eme deklamációnak semminő éle senki ellen nincs, s legkevésbbé lehet éle Ausztria ellen. A Habsburgdinasztia Bécsben osztrák ház, Budapesten magyar ház. Az unió fölbonthatatlan, de mindenik nemzet szabad és önálló. A szövetség erősek szövetsége legyen, nem pedig gyöngék kölcsönös támogatása. Ausztria nem lehet magyar és Magyarország nem lehet osztrák, együtt pedig a Habsburgok uralkodása alatt lehetnek boldogok és függetlenek, szabadok és hatalmasok. A király és trónörökös beszédei ezt megértették az osztrákokkal. A kiállítás sikere és a fejedelmi politika ünnepélyes proklamációja mélyen hatottak, nemcsak Magyarországon, Ausztriában is. Mi is meg vagyunk lepve, mert ennyit nem vártunk volna, de ők is. Dicséretére legyen mondva az osztrák sajtónak, de nem irigykedik, sőt melegen rokonszenvez most velünk. Mi megbecsüljük e rokonszenveket. Nem vagyunk barátai a hadviselésnek csak azért, hogy veszekedés legyen. A jó szomszédot tiszteljük s hogy jó szomszédok legyünk, szívesen beleegyezünk. Azt üzenjük Bécsbe, Prágába, mindenüvé, hol Magyarország örömében osztoznak. Köszönetet mondunk kivált a bécsi sajtónak, melytől a dicséretet meg nem szoktuk, de mely most nemeslelkűséget tanúsít. S legyenek meggyőződve az osztrákok, mi nem akarjuk Magyarországot Ausztria romjain felépíteni s a legszebb közös ügynek a békét tartjuk. A békét, mely a civilizáció anyja s a barátságot, mely a legjobb politika. Versenyezzünk mi a szabadságban és a hűségben fejedelmünkhöz. A bécsi sajtó rólunk. A bécsi lapok egy része már tegnap vezércikkben üdvözölte a magyar orsz. kiállítást, mások ma írnak róla. íme a szemelvények : A „Neues Wiener Tagblatt“ tegnap első helyen „Magyarország van“ címmel ír egy lelkes cikket. Kiindulva Széchenyi István gr. híres mondásából, hogy „Magyarország lesz“, konstatálja, hogy a jóslat immár beteljesedett, mert büszkén és elégtétellel mondhatja most Magyarország, hogy van. Ezután így folytatja: „Nincs talán több oly ország a világon, ahol az egyesnek ereje oly nagy mértékben s oly tökéletes módon a nemzeté volna, mint Magyarországon. Mindez, ami az emberi munka legkülönfélébb terén, a tudomány, a művészet, az ipar, a kézművesség és földmívelés terén, békében és háborúban mindenütt a nemzeti érdek lép előtérbe és szolgál irányadóul. Az állam és nemzet iránti közömbösség, mely Európaszerte olykor észrevehető, az anyagi előnyök amaz imádása, mely a politikai érdekek nem becsülésében és a szabadság kérdésének becsmérlésében nyilvánul, ez a veszedelmes nyavalya Magyarországon ismeretlen jelenség.“ Aztán így folytatja: „Magyarországon előkészületeket tesznek megünnepelni ezeréves jubileumát a magyar törzsek Európába költözésének. Mint nomádok jöttek a Kárpátok által határolt termékeny síkra, mint földmivelők telepedtek le és mint harcosok védték meg nemzetiségüket és nyelvüket. A magyarok ekként idegen és ellenséges elemek közt alapítottak maguknak egy államot, mely ma a szabadság menedékévé lett és melynek határain belül a liberális elvek teljes elismerést találnak. A város, melyet egykor a törökök meghódítottak, ma Európa legfényesebb városainak egyike , ahol egykor vad harci zaj tombolt, ma a magyar országos kiállítás palotája emelkedik. Magyarország elsajátította a nyugat minden haladását, de a nemzet mégis hű maradt sajátosságaihoz. Tágasra nyitották ki az európai civilizáció kapuját, Magyarország szeme azonban mégis keletre irányul és ismeri a missziót, melyet Keleten be kell töltenie.“ Lelkes cikkét azzal végzi, hogy irigység nélkül tekint Magyarország nagy sikereire és őszintén kívánja, hogy valamint Ausztria és Magyarország, úgy Bécs és Budapest közt is a legbensőbb és legőszintébb rokonszenv uralkodjék. A „Deutsche Zeitung“ tegnapi számában szintén vezércikkben üdvözölte a magyar kiállítás megnyitását. „A magyar főváros — írja a lap — holnap vidám és ünnepi napra virrad, oly napra, mely minden magyarban a nemzeti hazafias érzés szép és becsülendő szívdobogását fogja előidézni. A magyar orsz. kiállítást a budapesti városligetben a király ünnepi módon nyitja meg. Szemben azokkal az óriási vállalatokkal, melyek világkiállítás név alatt az egész földgömb munkájának képét nyújtják, az egyes államok kiállításai, amilyent és most Magyarország rendez, a benyomás hatalmas voltában természetesen háttérbe szorulnak. De épen ez a korlátoltság oly hatást ér el, mely a világkiállításoknál rendesen elvész , jobban érvényesítheti sajátosságait. És ebben rejlik belső momentuma a magyar kiállításnak, melyet az is rokonszenvesen üdvözöl, akit nem tölt el hazafias érzés a Lajtán túli állam sikerei iránt.“ Ezután röviden ecseteli a cikk Magyarország ezredéves történeti fejlődését és végül rokonszenvesen üdvözli a kiállítást. A „Neue Treue Presse“, mely már a minap is rokonszenves tárcát közölt, tegnapi számában egy közgazdasági cikket közöl Magyarország közgazdaságáról, amelyben a rokonszenves üdvözlés után számokkal mutatja ki Magyarország rohamos fejlődését a mezőgazdaság és ipar terén. Érdekes ama kimutatása, mely szerint forgalmunk nem áll Olaszország mögött és messze túlszárnyalja Svájcot, Skandináviát, Spanyolországot és a kisebbb országokat. Érdekes adataival Magyarország és Ausztria érdekközösségét kívánta dokumentálni. A „Fremdenblatt“, mely már a múlt héten is írt cikket, ma így ír: Ami a külállamok képviselőit bizonynyal nem kevésbbé lepte meg Magyarország közgazdászai fejlődésénél, az a magyar államiság fejlődése és ama kötelékek szívélyessége, melyek a dinasztiát s az egész nemzetet egymáshoz fűzik. E szívélyesség ez alkalommal ismét egész fényében nyilvánult. Tisza Kálmán miniszterelnök nagy parlamenti beszédei egyikében azt mondta, hogy Magyarországnak Korvin Mátyás óta nem volt oly nemzeties gondolkozása fejedelme, sem oly nemzeties udvara, mint jelenleg. E szók tegnap ünnepélyes megerősítést nyertek. Lelkesültebben senki se beszélhet Magyarországért és Magyarországról Rezső trónörökösnél, ki e nép viszontagságos ezredéves történelmére utalt, mely a történelem minden viharának ellent bírt állni. Magyarország összes érdekeit senki sem viselheti jobban szivén a fejedelemnél. A dinasztia ez összeolvadása a nemzet céljaival és a nemzet ez egymásba olvadása a dinasztia iránti tiszteletben talán a legfényesebb látvány volt, melyet a budapesti kiállítás nyújthatott, s e látvány kétségkívül bámulatot fog kelteni a többi népekben is. Bensőleg egyesülve látjuk Magyarországban a nemzet összes osztályait ott, ahol Magyarország haladását és dicsőségét kell annak emelni, s nem kevésbbé bensőleg van összeforrva az összeséggel a fejedelmi ház, melyet a nép szeretete környez. A bécsi „Tagblatt“ ma ismét vezércikket szentel a kiállítás megnyitásának és azt a szabadság áldásának nevezi. Áttérve a király és a trónörökös beszédére, igy ír : „Magyarország királya * legelső magyar ember és joggal környezi őt a nép lelkesedése. A király megtartotta a magyar népnek és a magyar alkotmánynak esküdött hűségét és ő hai kánunk 8 oldalt tartalmaz.