Budapesti Hírlap, 1885. május (5. évfolyam, 119-148. szám)

1885-05-04 / 122. szám

V. évfolyam 122. sz. Budapest, 1885. Hétfő, május 4. Előfizetési árak. Egész évre 14 frt, félévre 7 firt, negyedévre :1 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon­ta. Felelős szerkesztő: Csukásai Jóssai Linykaaetöség én kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A siker hatása. Királyok szava messze elhangzik. Harangok zúgásánál nyelvük erősebb. Fü­lelve hallgatnak a falak és százszorosan visszhangzanak a bércek, ha beszélnek. Egész Magyarország megtelt örömmel, hogy a király megdicsérte s a nemzet milliói gyönyörködnek, hogy a királyfi a magyarok részére állt. A Habsburg-dinasztia megmagyaroso­­dásának kezdetét látjuk abban, hogy a főhercegek lejöttek. Magyarországban lát­ják a monarkia fentartásának garanciá­ját s kibékültek az alkotmányossággal és dualizmussal teljesen. A régi hagyomá­nyokról letettek s a magyar álláspontra helyezkedtek, mely a nemzeti királyságot tartja szent Istvántól — Ferenc Józsefig s a magyar birodalmat Kárpáttól Adriáig. Nem Magyarország gyöngitése, hanem erősbitve immár a cél, melyet a Habs­burg-dinasztia követ, szerb Vojvodina, az erdélyi unió felbontása, szászoknak s oláhoknak s Horvátország elszakítása Ma­gyarországtól nem képeznek többé udvari politikát. Az egész dinasztia velünk van. Ezt demonstrálta tegnap. Ezért jöttek le a király fivérei és unokaöcscse Ottó fő­herceg, ki a király fia után, az új nem­zedékben legközelebb áll a trónhoz. Fri­gyes főherceg, Albrecht örököse és maga Albrecht főherceg, a legnagyobb tekintély a családban, kinek nagy befolyását a ma­gas politikában mindenki ismeri. Albrecht főherceg is hát a magyarok barátja lett s ezt feltűnően akarta nyilvánítani, ezért jött le és jelent meg magyar tábornoki ruhában. A közönség megértette e szán­dékot s megéljenezte Albrecht főherce­get: legyen az egyetértés Magyarország s a Habsburg-dinasztia között teljes, tö­kéletes. Ez politikai fontossága a tegnapi napnak, mely feltűnést kelt mindenütt s észre fog vétetni egész Európában, hogy t. i. a Habsburg-dinasztia egészen ma­gyar álláspontra helyezkedett s Magyar­­országot bemutatta Európának mint ön­álló államot s külön nemzetet. Ennek hatása lesz a kül-és belpolitikára egyaránt. Természetesen eme deklamációnak semminő éle senki ellen nincs, s legke­­vésbbé lehet éle Ausztria ellen. A Habsburg­­dinasztia Bécsben osztrák ház, Budapesten magyar ház. Az unió fölbonthatatlan, de mindenik nemzet szabad és önálló. A szö­vetség erősek szövetsége legyen, nem pe­dig gyöngék kölcsönös támogatása. Ausztria nem lehet magyar és Magyar­­ország nem lehet osztrák, együtt pedig a Habsburgok uralkodása alatt lehetnek boldogok és függetlenek, szabadok és ha­talmasok. A király és trónörökös beszédei ezt megértették az osztrákokkal. A kiállítás sikere és a fejedelmi politika ünnepélyes proklamációja mélyen hatottak, nemcsak Magyarországon, Ausztriában is. Mi is meg vagyunk lepve, mert ennyit nem vártunk volna, de ők is. Dicséretére legyen mondva az osztrák sajtónak, de nem irigykedik, sőt melegen rokonszenvez most velünk. Mi megbecsül­jük e rokonszenveket. Nem vagyunk ba­rátai a hadviselésnek csak azért, hogy veszekedés legyen. A jó szomszédot tisz­teljük s hogy jó szomszédok legyünk, szí­vesen beleegyezünk. Azt üzenjük Bécsbe, Prágába, min­denüvé, hol Magyarország örömében osz­toznak. Köszönetet mondunk kivált a bécsi sajtónak, melytől a dicséretet meg nem szoktuk, de mely most nemeslelkűséget tanúsít. S legyenek meggyőződve az oszt­rákok, mi nem akarjuk Magyarországot Ausztria romjain felépíteni s a legszebb közös ügynek a békét tartjuk. A békét, mely a civilizáció anyja s a barátságot, mely a legjobb politika. Versenyezzünk mi a szabadságban és a hűségben fejedel­münkhöz. A bécsi sajtó rólunk. A bécsi lapok egy része már tegnap vezér­cikkben üdvözölte a magyar orsz. kiállí­tást, mások ma írnak róla. íme a szemelvények : A „Neues Wiener Tagblatt“ tegnap első helyen „M­agyarország van“ címmel ír egy lelkes cikket. Kiindulva Széchenyi István gr. híres mondásából, hogy „Magyarország lesz“, konstatálja, hogy a jóslat immár beteljesedett, mert büszkén és elégtétellel mondhatja most Magyarország, hogy van. Ezután így folytatja: „Nincs talán több oly ország a világon, a­hol az egyesnek ereje oly nagy mér­tékben s oly tökéletes módon a nemzeté volna, mint Magyarországon. Mindez, a­mi az emberi munka legkülönfélébb terén, a tudomány, a művészet, az ipar, a kézművesség és földmívelés terén, békében és háborúban mindenütt a nemzeti érdek lép elő­térbe és szolgál irányadóul. Az állam és nemzet iránti közömbösség, mely Európaszerte olykor ész­revehető, az anyagi előnyök amaz imádása, mely a politikai érdekek nem becsülésében és a szabadság kérdésének becsmérlésében nyilvánul, ez a veszedel­mes nyavalya Magyarországon ismeretlen jelen­ség.“ Aztán így folytatja: „Magyarországon elő­készületeket tesznek megünnepelni ezeréves ju­bileumát a magyar törzsek Európába költözésének. Mint nomádok jöttek a Kárpátok által határolt ter­mékeny síkra, mint földmivelők telepedtek le és mint harcosok védték meg nemzetiségüket és nyel­vüket. A magyarok ekként idegen és ellenséges ele­­mek közt alapítottak maguknak egy államot, mely ma a szabadság menedékévé lett és melynek hatá­rain belül a liberális elvek teljes elismerést talál­nak. A város, melyet egykor a törökök meghódí­tottak, ma Európa legfényesebb városainak egyike , ahol egykor vad harci zaj tombolt, ma a magyar országos kiállítás palotája emelkedik. Magyarország elsajátította a nyugat minden haladását, de a nem­zet mégis hű maradt sajátosságaihoz. Tágasra nyi­tották ki az európai civilizáció kapuját, Magyaror­szág szeme azonban mégis keletre irányul és ismeri a missziót, melyet Keleten be kell töltenie.“ Lelkes cikkét azzal végzi, hogy irigység nélkül tekint Ma­gyarország nagy sikereire és őszintén kívánja, hogy valamint Ausztria és Magyarország, úgy Bécs és Budapest közt is a legbensőbb és legőszintébb ro­­konszenv uralkodjék. A „Deutsche Zeitung“ tegnapi számában szintén vezércikkben üdvözölte a magyar kiállítás megnyitását. „A magyar főváros — írja a lap — holnap vidám és ünnepi napra virrad, oly napra, mely minden magyarban a nemzeti hazafias érzés szép és becsülendő szívdobogását fogja előidézni. A magyar orsz. kiállítást a budapesti városligetben a király ünnepi módon nyitja meg. Szemben azokkal az óriási vállalatokkal, melyek világkiállítás név alatt az egész földgömb munkájának képét nyújtják, az egyes államok kiállításai, a­milyent és most Magyarország rendez, a benyomás hatalmas voltá­ban természetesen háttérbe szorulnak. De épen ez a korlátoltság oly hatást ér el, mely a világkiállítá­soknál rendesen elvész , jobban érvényesítheti sajá­tosságait. És ebben rejlik belső momentuma a ma­gyar kiállításnak, melyet az is rokonszenvesen üd­vözöl, a­kit nem tölt el hazafias érzés a Lajtán túli állam sikerei iránt.“ Ezután röviden ecseteli a cikk Magyarország ezredéves történeti fejlődését és végül rokonszenvesen üdvözli a kiállítást. A „Neue Treue Presse“, mely már a mi­nap is rokonszenves tárcát közölt, tegnapi szá­mában egy közgazdasági cikket közöl Magyarország közgazdaságáról, a­melyben a rokonszenves üdvöz­lés után számokkal mutatja ki Magyarország roha­mos fejlődését a mezőgazdaság és ipar terén. Ér­dekes ama kimutatása, mely szerint forgalmunk nem áll Olaszország mögött és messze túlszárnyalja Svájcot, Skandináviát, Spanyolországot és a kisebbb országokat. Érdekes adataival Magyarország és Ausztria érdekközösségét kívánta dokumentálni. A „Fremdenblatt“, mely már a múlt héten is írt cikket, ma így ír: A­mi a külállamok képviselőit bizonynyal nem kevésbbé lepte meg Magyarország közgazdászai fejlődésénél, az a magyar államiság fejlődése és ama kötelékek szívélyessége, melyek a dinasztiát s az egész nemzetet egymáshoz fűzik. E szívélyesség ez alkalommal ismét egész fényében nyilvánult. Tisza Kálmán miniszterelnök nagy par­lamenti beszédei egyikében azt mondta, hogy Ma­gyarországnak Korvin Mátyás óta nem volt oly nemzeties gondolkozása fejedelme, sem oly nemze­­ties udvara, mint jelenleg. E szók tegn­ap ünnepélyes megerősítést nyertek. Lelkesültebben senki se be­szélhet Magyarországért és Magyarországról Rezső trónörökösnél, ki e nép viszontagságos ezredéves történelmére utalt, mely a történelem minden viha­rának ellent bírt állni. Magyarország összes érde­keit senki sem viselheti jobban szivén a fejedelem­nél. A dinasztia ez összeolvadása a nemzet céljai­­val és a nemzet ez egymásba olvadása a dinasztia iránti tiszteletben talán a legfényesebb látvány volt, melyet a budapesti kiállítás nyújthatott, s e látvány kétségkívül bámulatot fog kelteni a többi népekben is. Bensőleg egyesülve látjuk Magyarországban a nemzet összes osztályait ott, a­hol Magyarország ha­ladását és dicsőségét kell annak emelni, s nem ke­­vésbbé bensőleg van összeforrva az összeséggel a fejedelmi h­áz, melyet a nép szeretete környez. A bécsi „Tagblatt“ ma ismét vezércikket szentel a kiállítás megnyitásának és azt a szabad­ság áldásának nevezi. Áttérve a király és a trón­örökös beszédére, igy ír : „Magyarország királya * legelső magyar ember és joggal környezi őt a nép lelkesedése. A király megtartotta a magyar népnek és a magyar alkotmánynak esküdött hűségét és ő hai k­ánunk 8 oldalt tartalmaz.

Next