Budapesti Hírlap, 1885. június (5. évfolyam, 149-177. szám)
1885-06-10 / 157. szám
V. évfolyam, 1577 Budapest, ISBN. Kedd, június IP. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Népfelkelés. Szeretjük a népet fegyverben. A vas vagy kézben, vagy kézen. Elpuhult nemzetek nem viselnek fegyvert s barbárok vazallusai lesznek. Védképtelen az ország, melynek fiai harcképtelenek. Ha minden férfi fegyvert fog és verekszik, azt a népet le nem igázza senki. Montenegro kicsiny, mégis nagy, mert minden ember katona. Szerbia nagy sikereket vívott ki az által, hogy népfelkelést csinált. Nagy nemzet el lehet népfelkelés nélkül, ha van jó nemzeti hadserege, kisebb nemzetek függetlenségüket csak úgy őrizhetik meg a mai világban, ha népfelkelést szerveznek. Magyarországnak van négyszázezer katonája, ha a honvédeket is csatába küldjük. Oroszországnak van két millió ! De ha Magyarországon minden férfi fegyvert ragad, 20 — 50 éves koráig, akkor Magyarországot 2,500,000 ember védi. A népfelkelés csak védelemre való, nem fenyeget senkit, nem támad senkit. A néphadsereg a béke hadserege. És a szabadságnak őrsége. Fegyveres nemzet alkotmányát nem rabolja meg a szoldateszka. Miniszterek is félnek hozzányúlni. De törvényes kormánynak a fegyverben álló nemzet kormányozhatóbb, mert rendhez és fegyelemhez szokott. Ha 1848-ban a nemzetőrség be lett volna gyakorolva, mint a honvédsereg, nem győztek volna Hainaud Paskievics. Nagyon jól teszi a kormány, hogy népfelkelést csinál és jól teszi, hogy most csinálja meg. Mert most van rá idő, hirtelen felfújni nem lehet. Sok pénzbe is kerül, pedig ez a legolcsóbb sereg a világon. Nem kell neki se koszt, se lakás, se egyenruha, se fizetés, csak puska és golyó, zászló és parancsnok. Hadgyakorlatait is otthon tartja, mikor nincs egyéb dolga. De ha veszélyben forog a haza, a vén kiszolgált katonák megfiatalodnak és aki soha sem ette a császár kenyerét, az is kész meghalni a hazáért, csak nem egyedül, hanem visz magával pár ellenséget a más világra. A czopfos generálisok is belátták végre, hogy népfelkelés kell Magyarországnak. Tizennyolc év előtt még a honvédséget sem akarták. De hogyan szervezik a népfelkelést ? Szabad lesz-e neki ágyút elsütni, vagy pedig csak bottal menjen neki az ágyúnak ? Még annyira nem vitte Magyarország, hogy tüzérséget adnának neki. Meglássuk az új kiegyezésnél. A népfelkelés felett most tanácskoznak Bécsben a honvédelmi minisztérium a hadügyminisztériummal. Természetesen a népfelkelés a honvédelmi minisztérium alá fog tartozni. Ebből következik, hogy költségeiről magunknak kell gondoskodnunk. Három millió puskát kell beszereznünk és megfelelő számú szuronyt, kardot és töltényt. És sok egyebet, ami a háborúra szükséges. És Magyarországnak még sincsen hadszertára. Azt nem engedik meg, hogy a honvédelmi minisztérium állítson. Talán most már ezt is megengedik, mióta Albrecht főherceg is magyarrá lett. Még egy haszna lesz a népfelkelésnek, ha szerveztetett: a nemzetiségi bujtogatók nem fognak merni moccanni. Mert az egész nép be lesz sorozva a nemzetiszin zászlók alá, magyar vezényszóra fog hallgatni és a magyar állam tisztjei fognak neki parancsolni. A magyar államiság és a nemzeti összetartozás érzése át fogja hatni az egész népet a Kárpátok várfalain belül. A népfelkelés lesz Magyarország helyőrsége. A puskák ropogása lesz népmulatság. S leszünk ismét vitéz katona nemzet, mint honalapító cseleink, minisztertanács. Ma délután több óráig tartó minisztertanács volt, amelylyel a kormány tanácskozásai a legközelebbi hónapok munkaprogramjait illetőleg megkezdődtek. Minden egyes minisztériumban az őszi ülésszakra fontos és terjedelmes törvényjavaslatok készíttetnek elő. A jövő évi költségvetési előirányzatra vonatkozólag is már az egyes minisztériumban a munkálatokat megkezdették, úgy hogy azok julius közepe táján már a pénzügyminiszter elé kerülhetnek. J1 „BUDAPESTI HÍRLAP" tárcája. Múlt századbeli szélhámosok. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Ma úgy hívják, hogy „szélhámos“ — a mai századokban „boszorkány“ volt a neve. És hogyan is támadtak a boszorkányok? Ágnes asszony, a falu nyelve, megunta a munkát s kényelmesebbnek találta, hogy a szomszédok tartsák el tejjel, zsírral, liszttel, tojással s egyéb efőre aprólékossággal. De mert a szomszédasszonyoknak meg volt annyi eszük, hogy a tojást, zsírt, csak úgy könnyedén vesztegetni nem akarták, hát gondoskodnia kellett Ágnes aszszonynak oly módról, mely az óhajtott élelmiszerek hombárjának lakatját megnyissa. Ujhold vasárnapján kiment a keresztutra s béka-kakat szedett a kötényébe. Arról, hogy ezt a műveletet a falubeliek észrevegyék, természetesen gondoskodott. Másnap, harmadnap aztán azt suttogták a,korcsmában, fonóban, kapuk előtt, hogy a sánta Ágnes boszorkány. No, hiszen lett is mindjárt tekintélye a faluban; nyájas, előzékeny arcokkal találkozott mindenütt, s akár merre fordult, az volt a szerencsésebb, aki előbb teljesíthette kívánságát, így tette boszorkánynyá Ágnes asszony maga magát. A Csutak Jánosné összeveszett az őrlésnél a Csonka Mártonnéval s Csonka Mártonné keserűségében megfenyegette Csutak Jánosné aszszonyt: ne válj csak te besze lélek, majd eszedbe juttatom én még ezt neked! És ha Csutak Jánosné aszonyom valami 8 vagy 10 hét múlva erősen meghalt s kegyetlen görcsöket kapott, vagy „elmaradt a tehenének haszna“, azaz a tehén nem tejelt, mert silányan élelmezték, hát rögtön kitalálták, hogy ezt mindaz a Csonka Mártonné tette boszából, aki bizonyosan boszorkány. És néhány nap múlva Csonka Mártonnét az egész vidék boszorkánynak ismerte, így csináltak valakit boszorkánynak mások. A pásztorember a régi világban nemcsak őre volt a nyájnak, de egyúttal orvosa is. Minden kanász, gulyás, csikós kuruzsló volt. Megpörkölt bundadarab, akasztott ember kötele, egy szeg, 15 esztendős halott koporsójából mindmegannyi csudaerővel birt a marhák számos baja ellen. S ily szereknek birtokában csak pásztor emberek lehettek, kik tudták a módját, hogy miként kell az ördöggel cimborálni. S az emberek ezt hitték , a pásztorok meg semmit sem óhajtottak inkább, mint hogy a falu őket természetfeletti erővel biró lényeknek tartsa, hisz ők tudták legjobban, mennyi ízletes potya falathoz s kitűnő karcoshoz lehet jutni a boszorkányság címén ! A boszorkányság, úgyszólván, bizonyos előkelőségnek tartatott. A boszorkánytól féltek, volt tekintélye a faluban s ez után sok olyasmihez jutott, amit becsületes munkával talán soha sem ért volna el a múlt századok szélhámosa. Voltak azután eszelősök, kik úgy beleélték magukat a róluk terjesztett rejtélyes dolgokba, hogy utóbb maguk is komolyan boszorkányoknak tartották magukat. Másokat, kik tagadták az ördöggel való cimboraságot, boszorkánynyá tett a kínvallatás, ami mindannyiszor elrendeltetett, mikor nyomós gyamokok forogtak fenn, így támadtak a boszorkányok. S nemcsak a nép, hanem maga a törvény is hitte, hogy vannak boszorkányok és üldözte őket. Kálmán királynak nem adtak hitelt! A boszorkányok, a múlt századok sötét napjainak eme szánalomra méltó áldozatai nagyobb számmal a gyengébb nemhez tartoztak. Férfiak sokkal kisebb számmal szerepeltek, s ezek legtöbbnyire a pásztoremberek soraiból kerültek ki. A nők között több az asszony, mint a leány. Nagyon természetes! Egy ráncos képű banyát könnyebben lehet söprűn lovagolva képzelni, mint egy rózsás orcáju, ragyogó szemű, szép fiatal leányt. S ha tekintjük a szigort, melylyel a törvény a boszorkányságot üldözte, valóban bámulnunk kell a boszorkányok nagy száma felett! Vas megye büntető törvényszéke előtt, például, 1716-tól 1746-ig, tehát 80 év alatt mintegy 33 boszorkányper tárgyaltatott le. Mindenki nem foglalkozik a múlt századok büntető eljárásának tanulmányozásával, úgy vélem tehát, érdekelni fogja az olvasót, ha azt néhány rövid sorban ismertetem. A régi gyakorlat szerint a törvényszékek negyedévenként tartották üléseiket, mely alkalommal tárgyalás alá kerültek mindazon ügyek, melyeket addig a tiszti ügyészségnek tárgyalásra megérlelni sikerült. A törvényszék tagjai a következők voltak: az alispánok, a fő- és alszolgabirák, esküdtek, jegyzők, táblabirák, a városok hites képviselői, a több törvényben jártas nemes és a megyei ügyész mint közvádló. A törvényszék rendesen a főispán nevében ült össze, hol ezt mint vádlót a tiszti ügyész helyettesítette. Mai Hámunk 12 oldalt tartalmaz.