Budapesti Hírlap, 1885. június (5. évfolyam, 149-177. szám)

1885-06-10 / 157. szám

V. évfolyam, 157­­7 Budapest, ISBN. Kedd, júniu­s IP. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Népfelkelés. Szeretjük a népet fegyverben. A vas vagy kézben, vagy kézen. El­­puhult nemzetek nem viselnek fegyvert s barbárok vazallusai lesznek. Védképtelen az ország, melynek fiai harcképtelenek. Ha minden férfi fegyvert fog és verek­szik, azt a népet le nem igázza senki. Montenegro kicsiny, mégis nagy, mert minden ember katona. Szerbia nagy sike­reket vívott ki az által, hogy népfelkelést csinált. Nagy nemzet el lehet népfelkelés nélkül, ha van jó nemzeti hadserege, ki­sebb nemzetek függetlenségüket csak úgy őrizhetik meg a mai világban, ha népfel­kelést szerveznek. Magyarországnak van négyszázezer katonája, ha a honvédeket is csatába küldjük. Oroszországnak van két millió ! De ha Magyarországon minden férfi fegy­vert ragad, 20 — 50 éves koráig, akkor Magyarországot 2,500,000 ember védi. A népfelkelés csak védelemre való, nem fenyeget senkit, nem támad senkit. A néphadsereg a béke hadserege. És a szabadságnak őrsége. Fegyveres nemzet alkotmányát nem rabolja meg a szoldateszka. Miniszterek is félnek hozzá­nyúlni. De törvényes kormánynak a fegyver­ben álló nemzet kormányozhatóbb, mert rendhez és fegyelemhez szokott. Ha 1848-ban a nemzetőrség be lett volna gyakorolva, mint a honvédsereg, nem győztek volna Hainau­d Paskievics. Nagyon jól teszi a kormány, hogy népfelkelést csinál és jól teszi, hogy most csinálja meg. Mert most van rá idő, hirtelen felfújni nem lehet. Sok pénzbe is kerül, pedig ez a legolcsóbb sereg a világon. Nem kell neki se koszt, se lakás, se egyenruha, se fizetés, csak puska és golyó, zászló és parancsnok. Hadgyakorlatait is otthon tartja, mikor nincs egyéb dolga. De ha veszélyben fo­rog a haza, a vén kiszolgált katonák meg­fiatalodnak és a­ki soha sem ette a csá­szár kenyerét, az is kész meghalni a hazáért, csak nem egyedül, hanem visz magával pár ellenséget a más világra. A czopfos generálisok is belátták végre, hogy népfelkelés kell Magyarország­nak. Tizennyolc év előtt még a honvéd­séget sem akarták. De hogyan szervezik a népfelkelést ? Szabad lesz-e neki ágyút elsütni, vagy pedig csak bottal menjen neki az ágyú­nak ? Még annyira nem vitte Magyaror­szág, hogy tüzérséget adnának neki. Meg­lássuk az új kiegyezésnél. A népfelkelés felett most tanácskoz­nak Bécsben a honvédelmi minisztérium a hadügyminisztériummal. Természetesen a népfelkelés a honvédelmi minisztérium alá fog tartozni. Ebből következik, hogy költségeiről magunknak kell gondoskodnunk. Három millió puskát kell beszereznünk és meg­felelő számú szuronyt, kardot és töltényt. És sok egyebet, a­mi a háborúra szük­séges.­ És Magyarországnak még sincsen had­szertára. Azt nem engedik meg, hogy a honvédelmi minisztérium állítson. Talán most már ezt is me­gengedik, mióta Albrecht főherceg is magyarrá lett. Még egy haszna lesz a népfelkelés­nek, ha szerveztetett: a nemzetiségi buj­­togatók nem fognak merni moccanni. Mert az egész nép be lesz sorozva a nem­­zetiszin zászlók alá, magyar vezényszóra fog hallgatni és a magyar állam tisztjei fognak neki parancsolni. A magyar álla­miság és a nemzeti összetartozás érzése át fogja hatni az egész népet a Kárpátok várfalain belül. A népfelkelés lesz Magyarország helyőrsége. A puskák ropogása lesz nép­mulatság. S leszünk ismét vitéz katona nemzet, mint honalapító cseleink, miniszter­tanács. Ma délután több óráig tartó minisztertanács volt, a­melylyel a kormány tanácskozásai a legközelebbi hónapok munkaprog­ramjait illetőleg megkezdődtek. Minden egyes mi­nisztériumban az őszi ülésszakra fontos és terjedel­mes törvényjavaslatok készíttetnek elő. A jövő évi költségvetési előirányzatra vonatkozólag is már az egyes minisztériumban a munkálatokat megkezdet­ték, úgy hogy azok julius közepe táján már a pénzügyminiszter elé kerülhetnek. J1 „BUDAPESTI HÍRLAP" tárcája. Múlt századbeli szélhámosok. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Ma úgy hívják, hogy „szélhámos“ — a mai századokban „boszorkány“ volt a neve. És hogyan is támadtak a boszorkányok? Ágnes asszony, a falu nyelve, megunta a munkát s kényelmesebbnek találta, hogy a szom­szédok tartsák el tejjel, zsírral, liszttel, tojással s egyéb efőre aprólékossággal. De mert a szom­szédasszonyoknak meg volt annyi eszük, hogy a tojást, zsírt, csak úgy könnyedén vesztegetni nem akarták, hát gondoskodnia kellett Ágnes asz­­szonynak oly módról, mely az óhajtott élelmi­szerek hombárjának lakatját megnyissa. Ujhold vasárnapján kiment a keresztutra s béka-k­akat szedett a kötényébe. Arról, hogy ezt a műveletet a falubeliek észrevegyék, termé­szetesen gondoskodott. Másnap, harmadnap aztán azt suttogták a,korcsmában, fonóban, kapuk előtt, hogy a sánta Ágnes boszorkány. No, hiszen lett is mindjárt tekintélye a faluban; nyájas, előzékeny arcokkal találkozott mindenütt, s akár merre fordult, az volt a szerencsésebb, aki előbb teljesíthette kívánságát, így tette boszorkánynyá Ágnes asszony maga magát. A Csutak Jánosné összeveszett az őrlésnél a Csonka Mártonnéval s Csonka Mártonné ke­serűségében megfenyegette Csutak Jánosné asz­­szonyt: ne válj csak te besze lélek, majd eszedbe juttato­m én még ezt neked! És ha Csutak Jánosné aszonyom valami 8 vagy 10 hét múlva erősen meghalt s kegyetlen görcsöket kapott, vagy „elmaradt a te­henének haszn­a“, azaz a tehén nem tejelt, mert silányan élelmezték, hát rögtön kita­lálták, hogy ezt mind­az a Csonka Mártonné tette boszából, a­ki bizonyosan boszorkány. És néhány nap múlva Csonka Mártonnét az egész vidék boszorkánynak ismerte, így csináltak valakit boszorkánynak mások. A pásztor­ember a régi világban nemcsak őre volt a nyájnak, de egyúttal orvosa is. Min­den kanász, gulyás, csikós kuruzsló volt. Megpör­költ bundadarab, akasztott ember kötele, egy szeg, 15 esztendős halott koporsójából mindmegannyi csu­daerővel birt a marhák számos baja ellen. S ily sze­reknek birtokában csak pásztor emberek lehettek, kik tudták a módját, hogy miként kell az ördög­gel cimborálni. S az emberek ezt hitték , a pásztorok meg semmit sem óhajtottak inkább, mint hogy a falu őket természetfeletti erővel biró lényeknek tartsa, hisz ők tudták legjobban, mennyi ízletes potya falathoz s kitűnő karcoshoz lehet jutni a bo­szorkányság címén ! A boszorkányság, úgyszólván, bizonyos elő­kelőségnek tartatott. A boszorkánytól féltek, volt tekintélye a faluban s ez után sok olyasmihez jutott, amit becsületes munkával talán soha sem ért volna el a múlt századok szélhámosa. Voltak azután eszelősök, kik úgy beleélték magukat a róluk terjesztett rejtélyes dolgokba, hogy utóbb maguk is komolyan boszorkányoknak tartották magukat. Másokat, kik tagadták az ördöggel való cimboraságot, boszorkánynyá tett a kínvallatás, ami mindannyiszor elrendeltetett, mikor nyomós gyam­okok forogtak fenn, így támadtak a boszorkányok. S nemcsak a nép, hanem maga a törvény is hitte, hogy vannak boszorkányok és üldözte őket. Kálmán királynak nem adtak hitelt! A boszorkányok, a múlt századok sötét nap­jainak eme szánalomra méltó áldozatai nagyobb számmal a gyengébb nemhez tartoztak. Férfiak sokkal kisebb számmal szerepeltek, s ezek legtöbb­­nyire a pásztor­emberek soraiból kerültek ki. A nők között több az asszony, mint a leány. Nagyon természetes! Egy ráncos képű ba­nyát könnyebben lehet söprűn lovagolva kép­zelni, mint egy rózsás orcáju, ragyogó szemű, szép fiatal leányt. S ha tekintjük a szigort, melylyel a törvény a boszorkányságot üldözte, valóban bámulnunk kell a boszorkányok nagy száma felett! Vas megye büntető törvényszéke előtt, pél­dául, 1716-tól 1746-ig, tehát 80 év alatt mintegy 33 boszorkányper tárgyaltatott le. Mindenki nem foglalkozik a múlt századok büntető eljárásának tanulmányozásával, úgy vé­lem tehát, érdekelni fogja az olvasót, ha azt né­hány rövid sorban ismertetem. A régi gyakorlat szerint a törvényszékek negyedévenként tartották üléseiket, mely alka­lommal tárgyalás alá kerültek mindazon ügyek, melyeket addig a tiszti ügyészségnek tárgyalásra megérlelni sikerült. A törvényszék tagjai a következők voltak: az alispánok, a fő- és alszolgabirák, esküdtek, jegyzők, táblabirák, a városok hites képviselői, a több törvényben jártas nemes és a megyei ügyész mint közvádló. A törvényszék rendesen a főispán nevében ült össze, hol ezt mint vádlót a tiszti ügyész he­­lyettesítette. Mai Hámunk 12 oldalt tartalmaz.

Next