Budapesti Hírlap, 1886. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1886-01-07 / 7. szám

1686. janusir­­ BUDAPESTI HÍRLAP. (7. sz.) 6 . trónörökös fogadására. A főtért valóságos virágos­kertté alakították, a győri hidon két pompás diadal­ívet emeltek s minden házon lobogók lengenek. A trónörökössel jön négy főherceg és L­i­p­ó­t bajor her­ceg. A vadászat délután 3 óráig fog tartani. Délután 5 órakor Berg báró kastélyában ebéd lesz, este pedig a várost kivilágítják. A trónörökös még az­nap este 8 óra 15 perckor elhagyja Kapuvárt s visszatér Bécsbe. — (Udvari­ és személyi hírek.) Thur­n- Taxis Matild hercegnő, királynénk nővére, mint je­lentik, halálosan beteg. — György szász herceg, ki tüdőgyuladásba esett, mint Drezdából jelentik, már javulófélben van. — Cziráky Béla gróf, Fehérme­gye főispánja, tegnap Székhelyéről Budapestre érke­zett. — Fraknói Vilmos nagyváradi apátkanonok , az akadémia főtitkára január 2-án elhagyta Rómát s Abbáziába utazott üdülés végett , jan. 11-én érkezik vissza Budapestre. — W­e­i­n­e­r­­ Ferenc hazánkfia, udvari és miniszteri tiszt a közös külügyminisztérium­ban s ki a magyar delegáció irodai teendőit vezeti, úgy Bécsben mint Budapesten, a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntettetett ki.­­ (A román királyi család) körében, mint már egy ízben jelentettük, örvendetes családi esemény­nek néznek elébe. Ez alkalomból több lap megemlíti, hogy a királyi pár házassága eddig meddő volt. Ez azonban tévedés, minthogy a királynénak már 1870-ben leánya született, a­ki négy éves korában meghalt. Car­men Sylva rajongással csüngött a gyermekén és anyai érzelmeit nem egy költeményben juttatta kifejezésre. Egyike a legszebbeknek az, melyben az alábbi pár sor is előfordul: Legszebb név a föld fölött, Legszebb szó, mit ismerek: Anya! Oly édes, lágy e pár betű, Oly eszmedús, oly egyszerű: Anya! Aki felé e szócska hangzik, Magas tiszt vár rá élte fogytáig: Anya! — (Egy szeretett hivatal fő kitüntetése.) A dunai gőzhajós-társulat budapesti kapitányi kara a társulat forgalmi igazgatójának helyettesét Unger­­m­an Lipótot, a Ferenc-József-rend lovagját, abban a meglepetésben részesítette, hogy lefestették egy jó festő­vel s arcképét ma ünnepiesen átadták neki. Beszédet König Sándor kapitány mondott kartársai vonzalmá­ról és szeretetéről, melylyel szeretett elöljárójuk iránt viseltetnek ki maga is hajóskapitány volt, s mint ilyen mostani magasabb állásában a kapitányok testületével minden alkalommal érezteti jóakaratát. Ungermann úr szivesen megköszönte a kitüntetést s biztosította a kapitánytestületet, hogy figyelmükkel és iránta való jó érzelmük kimutatásával igen nagy örömet csináltak neki.­­ (Egy magyar tenger­észkapitány.) Ilyen is kevés van, mert a mi közös tengerészetünk talán még jobban megmaradt osztráknak mint a hadsereg, s e tekintetben a kereskedelmi tengerészet egy hajszállal sem jobb a hadinál. A magyar hazának csak a pénze jó ott, a fiainak nem igen nyílik tér. Annál szebb do­log, ha még az olyan rossz viszonyok dacára is, mint a minőbe a mi tengerészetünknél a magyar fiúk kerül­nek, valaki közülök még­is sokra viszi. Ez történt Nyirő Gáborral, kit lapunk olvasói is jól ismernek a „Budapesti Hírlapban“ megjelent tengerentúli leveleiből. Kinevezték kapitánynyá s az „Adria“ gőzös parancs­nokságával bízták meg. Az „Adria“ magyar társulat volna ugyan, de Nyirő nem ott szerezte ismereteit s aztán az „Adria“ sem törte eddig magát valami nagyon az után, hogy magyar embereket alkalmazzon. Nyirő az első magyar hajóskapitány, kit egy magyar társu­latnál önálló hajóvezetéssel bíztak meg . (Halálozás.) Terzi K. Jenő a legmagya­­rabb érzésű fiumei polgárok egyike a múlt év utolsó napján elhunyt. Terzi Jenő ősi család sarja (XI. szá­zadból), mely Olaszországból veszi eredetét s már a XVI. században szerepel Fiume történetében. Az el­hunyt hazafi egyik őse, midőn Fiume a velenceiek uralma alá került, hazafiságának esett áldozatul, mert csak „magyar akart lenni.“ A fiumei Castello mohos falai sokat beszélhetnének e derék hazafi tragikus sor­sáról. A magyar hazafias érzelmek fiúról fiúra szállot­tak a család tagjai között, s ennek következménye jön, hogy az akkori államjogi viszonyoknál fogva előbb osztrák nemességgel biró Terzi család a magyar ne­mességet is megkapta. Terzi K. Jenő 1820 ban szüle­tett, az édes atyjától örökölt hazafias érzelmekkel ke­rült szülővárosából Fiuméból Magyarországba, hol is­koláit Budapesten és Vácott végezte. Itt megtanulta a magyar nyelvet s tanulmányainak végeztével hivatalt vállalt a kancelláriánál. 1882-ben Fiume város polgár­sága a regnikoláris bizottság négy tagjának egyikévé választotta meg. A tárgyalások alatt erélyesen küzdött, hogy az ideiglenes állapotok megszűnjenek, s hogy a város végkép Magyarországhoz kebeleztessék be. Fiuméban a magyarokkal tartó párt egyik legerősebb oszlopát s legmunkásabb tagját vesztette el benne.­­ (Szászok és oláhok szövetsége.) Erdélyi szász atyánkfiainak nem elég a nagynémetországi elv­társak szövetsége; a kulturfolk ugy látszik az ördöggel is kezet fog, csak nekünk árthasson. Beküldtek hozzánk ugyanis egy levelező lapot, melyet valami Berger Sámuel nevű szebeni szász ügyvéd oláh nyelven irt egy magyar embernek. A magyar úri­ember termé­szete azonban nem vette be az oláh szót, hanem rá­írta a levelező lapra, hogy „velem magyarul tessék levelezni vagy sehogy i­s visszaküldte. Hogy az olá­hok gyűlölik a magyar szót, azt tudjuk, de hogy a szászok az oláh beszédbe szerelmesek s boszantják vele a magyart, még se hittük volna.­­ (Temetés.) Lipcsei Fabricius Jó­zsef kir. tanácsos, volt váltótörvényszéki elnök, teme­tése ma délután ment végbe az elhunytnak múzeum­­körúti lakásáról. Jelen voltak: Ráth Károly főpolgár­mester, Sárkány József táblai tanácselnök, Bogisich Lajos pestvidéki törvényszéki elnök, Hódossy Imre, az ügyvédi kamara elnöke, Vavrik Antal táblai bíró, Gröschl Imre takarékpénztári igazgató, Gschwindt Mi­hály, Grabovszky György stb. stb. A gyászszertartást Romeiser Béla, a belvárosi plébánia adminisztrátora végezte. — A koszorúkkal megrakott halottas kocsi d. u. fél 4 órakor indult meg s az elhunyt földi marad­ványait a kerepesi-uti temetőben helyezték örök nyu­galomra.­­ (Lehetetlen aranyok.) Emlitettük, hogy a bécsi főpénzverő intézet pénztáránál egy bankszolga 20 aranyat adott át beváltás végett, s hogy mind a 20 darab arany 1886-iki veretű, melyek még nem lehetnek forgalomban. A rendőrség eddig a következőket derí­tette ki: December elején a Vogl és társa bankcégnél egy fiatal ember jelent meg s a pénztárosnak 2 darab aranyat adott át beváltás végett. A pénztáros az ara­nyakat beváltotta a napi árfolyamon, betette a ládába, de midőn este az ércpénzkészletet megolvasta, föltűnt neki az aranyak világos fénye­s a ház főnökével kon­statálták, hogy azok 1886-iki vezetnek. A főnök elkül­­dötte egyik alkalmazottját a pénzverő hivatalba, hogy több ilyen aranyat váltasson, gondolván, hogy kará­csonykor ebben nagy kereslet lesz. Nem kevéssé vol­tak itt meglepetve, midőn a szolga előmutatta a két darab 1886-iki veretű aranyat. A tisztviselőt azonnal az igazgatósági irodába vezették, hol megkérdezték, hogy honnan kapta az aranyakat. Minthogy nem tudott föl­­világosítást adni, a 2 drb aranyat konfiskálták s meg­kérték a tisztviselőt, hogy, ha az aranyak eladója még egyszer elmenne a Vogel céghez, kérdezzék meg a ne­vét és a címét. Néhány nap múlva ez csakugyan megjelent a Vogl cégnél, ismét 2 drb aranynyal, s Steinbauer Józsefnek nevezte magát a hozzá in­tézett kérdésre. A Vogl cég azonnal közölte az arany­eladó nevét és lakását a főpénzverő intézettel. Az esetről értesített rendőrség elment a Steinbauer ál­tal megjelölt lakásra, de az ott talált férfival, a Vogl cég pénztárosával történt szembesítés után, kisült, hogy az nem Steinbauer. A pénztáros leírása szerint az illető elegánsan öltözött fiatal­ember, a­ki — mint kitűnt — több helyen váltott be 1886-iki veretű aranyakat. Any­­nyi bizonyos, hogy valaki, ki az 1886-iki veretű ara­nyak elcsomagolásában részt vett, ellopott azokból. Hogy ki az, azt még a legerélyesebb vizsgálatnak sem sikerült kideríteni, jóllehet a pénzverő intézet igazgató­sága az összes személyzetre kiterjesztette a vizs­gálatot.­­ (Kegyelmet nyert párbajvívők.) Mint pancsovai levelezőnk írja, a király a m. évi nov. 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával, a kardpárbaj vétsége miatt elitélt Barbierik Titusz, Randi Ferenc pancsovai tanároknak és Simonovics Kornél vállalati titkárosnak államfogházi büntetését elengedte. — (Hagy hózivatar Londonban.) Londonban — mint levelezőnk távirja — oly rettentő hóvihar volt ma, a minőre alig emlé­keznek a londoniak. A lóvasúti és omnibuszköz­lekedést be kellett szüntetni s a borzasztó hó­esések szétszaggatták a táviró- és telefon-sodro­nyokat. Számos ember is megsérült.­­ (Tisztul a főváros.) Hogy Budapest meny­nyire el volt s el van még most is árasztva rendes foglalkozás nélküli, kétes exisztenciákkal, azt legvilá­gosabban mutatják a főkapitányság által újabban eré­lyesen megkezdett eltoloncolások lajstromai. Alig van hét, hogy 40—50 ily csavargót ne szednének össze a rendőri őrjáratok s ezeket, mihelyt illetőségüket meg­állapítják, szigorú felügyelet mellett szállítják hazá­jukba. Legutóbb ismét 67 ilyen letartóztatott egyént toloncoltak el, a­kik közt foglalkozásnélküliségük da­cára a foglalkozásnak nagyon is sokféle ága van kép­viselve. Volt köztük : 33 napszámos, napszámosnő, 4 cseléd, 4 szabó, 3 üveges, 2 kovács, 2 lakatos, 2 szo­bafestő 2 mészáros, 2 csavargó, 2 kereskedősegéd, 2 csavargó leány s egy-egy : csizmadia, pék, cipész, asz­talos, tüzlegény, hordár és koldus. . .(Legjobb a középút.) Egy korcsmái filozóf emlékiratait rendezi sajtó alá s az előszót így kezdi: „Teljes világéletemben ki nem állhattam az üres po­harat, és ki nem állhattam a telt poharat. Itt is igaz­nak bizonyult, hogy legjobb a középút, ez azonban leginkább a torkomon vezetett keresztül.“­­ (A jótékony fillérek.) A levélhordók által az Erdélyi közművelődési egyesület javára adományo­zott 27 írt 80 krt Némethy János gyűjtötte össze. Az adományozó levélhordók névsora a következő: Né­methi János 1 frt, Keszei Imre 1 frt, Andrejkovics Árpád 50 kr, Nagy Károly 50 kr., Müller István 50 kr., Laczh­ázy József 50 kr., Trencsényi András 50 kr., Puskás Károly 50 kr., Bader Antal 50 kr., Püsky Gábor 50 kr., Morvát János 50 kr., Szlávik Miklós 50 kr., Engl Sándor 50 kr., Dobos Géza 40 kr., Csikós István 40 kr., Krepsz Nándor 40 kr., Wald Gyula 40 kr., Kapatics Mihály 40 kr., Durmits Imre 40 kr., Dobrádi Károly 40 kr., Miklós István 30 kr., Erdélyi István 30 kr., Lintner Márk 30 kr., Elekes Lukács 30 kr., Király András 30 kr., Horváth Tasi 30 kr., Kovács István 30 krajcár, Szuhanek Kristóf 30 kr, Wass Károly 30 kr, Hegedűs Mihály 30 kr, Pit­lácz Lajos 30 kr, Paduczer Samu 30 kr, Ürge László 30 kr, Heray Ferenc 30 kr, Brankof József 30 kr, Boros János 30 kr, Kovács Károly 30 kr, Popi Antal 30 kr, Léhner Pál 30 kr, Mayer Károly 20 kr, Kállay István 20 kr, László Mihály 20 kr, Németh István 20 kr, Szalay Gusztáv 20 kr, Hidrák György 20 kr, Lénárd József 20 kr, Kiss Ede 20 kr, Pettik Ferenc 20 kr, Varga József 20 kr­, Rajky János 20 kr, Kovács Jó­zsef 20 kr, Takács József 20 kr, Pasztler Ferenc 20 kr, Szarvasi Lipót 20 kr, Pitroff Antal 20 kr, Weiner Fülöp 20 kr, Kuh­árszky József 20 kr, Gidi János 20 kr, Tilkovszky Pál 20 kr, Weissinger György 20 kr, Sebestyén László 20 kr, Takács Sándor 20 kr­, Feja István 20 kr, Rebel Károly 20 kr, Bruckner Alajos 20 kr, Varga Elek 20 kr, Szokody János 20 kr, Bénisz János 20 la­, Németi József 20 kr, Tausz József 20 kr, Dallos József 20 kr, Molnár Sándor 20 kr, Török János 20 kr, Ruprecht Alajos 20 kr, Hada­­kusz András 20 krajcár, Bozó János 20 krajcár, Endrész József 20 kr, Habada András 20 krajcár, Géber Mihály 20 krajcár, Koren Samu 20 krajcár, Parák János 20 kr., Németh János 20 kr., Franko Lipót 20 kr., Koziez István 20 kr., Karancsy Gábor 20 kr., Obrador Tivadar 20 kr., Cseh Zsigmond 20 kr., Mészáros Lajos 20 kr., Inn József 20 kr., Batta József 20 kr., ifj. Nagy Mihály 20 kr., Purt Samu 20 kr., Csizmadia Márton 20 kr., Járó István 20 kr., So­mogyi József 20 kr., I. Kovács József 15 kr., Szat­­máry János 15 kr., Kiss János 15 kr., Gyenes János 10 kr., Stecz Ignácz 10 kr. Főösszeg 27 frt 80 kr. A Tóth József úr polgári és katonai szabó által gyűj­tött adományhoz hozzájárultak: Tóth József 6 frt., Nagy János 50 kr., Swetz 30 kr., Kutsera 40 kr., Baráth 20 kr., Danielis 60 kr., Varga János 40 kr., Jancsó 40 kr., Kéry 60 kr., Papp 60 kr., Hatos 10 kr., Major 30 kr., Kiss Imre 60 kr., Szarvas 60 kr. Olsavszky 20 kr., Záborszky 70 kr., Herbaji 40 kr. Főösszeg 13 frt 20 kr. — (Öngyilkosság.) Glasner Lajos 17 éves műegyetemi hallgatót, Glasner József építési vállalkozó fiát, ma reggel a szülei házban halva találták. Kétség­­beesett szülei azt hiszik, hogy a fiatal­ember a vizs­gálatoktól félt nagyon s a megbukás szégyene elől menekült a halálba. Glasner igen jóravaló fiatal ember volt, sokat tanult, de keveset bízott tehetségeiben. Teg­nap este még egész jókedvű volt s igy senki sem sejt­hette, hogy minő szörnyű gondolatokkal tépelődött.­­ (Szerelmi dráma a markotányos pincé­ben.) Lichter Ferenc dévaványai születésű, 19 éves bádogossegéd az éjjel 1 órakor a rostély­ utca 4. szám alatt levő markotányos pincében, az ott alkalmazott Kókai Róza budapesti születésű, 19 éves hajadon pin­­césnőre, midőn ez asztala mellett elhaladt, alig egy lépésnyi távolságból hat golyós forgópisztolylyal háromszor reá lőtt, de szerencsére egyszer sem talált. A lövésekre a jelen voltak közül Sipos és Blasek vendégek, valamint Grünbaum csaposlegény a merénylőt megragadták, he­ves dulakodás után földre teperték s mindaddig lefogva tartották, m­ig a rendőri őrjárat megérkezett. Dulakodás közben Lichter még két lövést tett, de ezek szintén nem találtak. A tettest az őrjárat bevitte a főkapitány­ságra, hol azonnal kihallgatták. Előadta, hogy 4 hét óta jár a markotányos pincébe s ott udvarolt Kókai Rózának, kinek kisebb ajándékokat is adott. Nem rég fölszólította, hogy, mikor kimenője lesz, együtt menje­nek sétálni. A leány ezt első ízben megtagadta, ha később beleegyezett s azt mondta, majd január 2-ikán jöjjön érte. A mondott napon L. elment a leányhoz s figyelmeztette ígéretére, miről azonban az mit sem akart tudni s imádóját hidegen elutasította. Ekkor el­határozta, hogy boszut áll rajta, megfogja gyil­kolni. Azóta folytonosan főzte agyában a gyilkosság tervét. Tegnap ezüst zsebóráját 9 íztért elzálogosította, 4 frt 35 kiért egy hatgolyós forgópisztolyt vett­­ meg."

Next