Budapesti Hírlap, 1886. június (6. évfolyam, 151-179. szám)

1886-06-01 / 151. szám

1686. június 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (161. sz.) «— . ■. ■■■■■■■ »I Ml ■ ■■■■■■■—■ ■—■ ......■■"I* — ■ lyekkel a trónörökös könyvét az ausztriai benszü­­­lött képírók ellátják. Elszomorító például hozzuk föl csak a szóban forgó füzet kezdő­képét, bizonyos Machold nevű művésztől és a zene-cikk záróját, Kasger úrtól. Meg milyen szögletes németnek raj­zolta Mozartot Frank úr; a hagyományos finom vonású költő minden eddig ismert képével ellenté­tes ez a bizalmas ábrázata ismeretlen, a­kinek a „Don Juan“ teremtőjének kellene lennie. A füzetben kezdődik egy irodalomtörténeti cikk Bécsről és Alsó-Ausztriáról Minor J.-ról. Ez a cikk Alsó- Ausztriának vindikálja Walther von der Vogelwei­det is, mert „Ausztriában tanult költősködni“ (igy mondja a fordítás) s az osztrák udvarnál több ízben tartózkodott. Ezen a réven vajmi sok idegen nem­zetbeli költőt és tudóst lehetne átültetni más or­szágokba. * (Egy magyar emigráns), a Párisban el­hunyt Szarvady Frigyes özvegyét, C­­­a­u­s­s Vilma asszonyt, ki az ötvenes és hatvanas években nagy művészük­re tett szert zongorajátékával, Vik­tória angol királynő fölöttébb kitüntette Londonban. Csak pár hete, hogy Osborneba hivták s a királynő saját yachtján egy kamarás kíséretében vitette Wight szigetére. A napokban meg Windsorba volt hivatalos, hol a királynő születésnapján játszott. A felséges asszony régtől kedvelője Szarvadyné asz­­szony művészetének. mii . I-'T" ■ u -V .«^3U^:VJ= Gyilkos tudós. (Saját tudósítónktól.) Megdöbbentő eset történt ma a fővárosban. Egy tehetséges fiatal geológus, ki mint szakember kiváló hirnévnek örvend, merő idegességből meg­lőtt egy embert, ki most a halállal vívódik. Tudósí­tásunk az esetről a következő : Hal­a­v­á­c­s Gyula a földtani intézet máso­dik segédgeológusa, a József­ utca 25. számú ház­ban, a földszinten lakik. Közvetlen szomszédja Makránszky Imre kőnyomdász, ki e minő­ségben a belügyminisztériumban van alkalmazva. Makránszky késő éjjel szokott haza járni, s ilyenkor rendszerint sokáig kellett zörgetnie, míg beeresztették. Halavács emiatt sokat boszankodott, s nem egyszer kérte szomszédját, hogy legyen iránta egy kis kímélettel, s ne háborgassa minden isten­adta éjjel a nyugalmát. Kérésének nem volt foga­natja. Még a házfelügyelő szavára sem hajtott, sőt ennek az intése még inkább felbőszítette a könyom­­dászt, aki most már nem csak zörgetett hanem ká­romkodott is. Egyszer, csupa boszúból megtette azt is, hogy a Halavács ablakán zörgetett, s olyan ék­telen zajt­ ütött, hogy össszecsődültek a lakók, s nagy nehezen rendet csináltak. A mára virradó éjjelen Makránszky János éj­fél után 1 órakor jött haza, s megkezdte a döröm­­bölést a káromkodással együtt torkaszakadtából. Halavács elunta a dolgot, s felugorván ágyából, egy ingben kinyitotta az ajtót és Makránszkyra nézett. „Mit bámul rám ? nem vagyok új kapu!“ — kiáll­­tott a nyomdász. — „Csendet akarok“, válaszolt Halavács. — „Ha csendet akar, hát menjen be, kü­lönben majd pofon verem.“ Erre Halavács befutott a szobába, s egy buldog revolvert ragadott föl, s anélkül, hogy célzott volna, lőtt­ a golyó Mak­ránszky nyakának baloldalán fúró­dott be s a hátsó nyakcsigolyánál jött ki. A bol­dogtalan eszméletlenül rogyott össze s hörögni kez­dett. Halavács pedig bement szobájába és magára zárta az ajtót. A lövés zajára és a súlyosan sebesült kínos hörgésére a házbeliek kifutottak az utcára. A véré­ben fetrengő embert, aki csak annyit tudott mon­dani, hogy Halavács lőtte meg, bevitték szobájába s elkezdtek Halavács ajtaján dörömbölni. A tettes a nép boszujától és a lakosok izgatott hangulatától tartván, lakásának kertre néző ablakán a kertbe menekült. Átmászott a kerítésen, felzörgette a szom­szédos ház házmesterét s felszólította, hogy ki­sérje őt a rendőrségre, mert üldözik. A ház­mester azonban erre vállalkozni nem volt haj­landó, hanem kieresztette a kapun. Halavács, úgy amint volt, elkezdett az utcán futni, a járóke­­lők, kik — vasárnapi nap lévén — a szomszé­dos korcsmahelyiségekből sűrűn özönlöttek ki, mindenütt nyomában voltak, s egész a józsefvárosi kapitányságig üldözték. Itt Halavács a szolgálatot tevő tisztviselőnek előadta a történteket, ki viszont a központba tett telefon utján jelentést. A józsef­városi kapitányság intézkedett, hogy a súlyosan megsebesült Makránszkyt a Rókus-kórházba szállít­sák. Halavácsot pedig bevitték a központi rendőr­ségre. Itt Boda Vilmos rendőrfogalmazó vette fel a a tényállást, mely alkalommal Halavács erősen hangsúlyozta, hogy ő nem célzott, hanem csak vak­tában lőtt, oly célból, hogy házsártos szomszédját elriasssza. Makránszky neje egész másképen adja elő az esetet. Ők —­ úgymond — az éjjel 1 órakor a kőbányai nagy sörcsarnokból együtt jöttek haza. Férje Halavács ablakán kopogott, mivel Halavács állítólag jó ismerőse volt és ekkor Halavács az ab­lakon lőtt ki és úgy lőtte meg férjét. Hogy melyik igaz e kettő közül, azt a vizsgálat lesz hivatva ki­deríteni. A törvényszék részéről Szilva Géza vizs­gálóbíró ment a Rókus-kórházba, hogy kihallgassa Makránszkyt. Ez azonban nem történhetett meg, mi­­vel a megsebesült állapota igen aggasztó s az orvo­sok nem igen bíznak benne, hogy fölgyógyul. Halavács Gyula a földtani intézet máso­dik segédgeológusa, 1877. óta szolgálja az intézetet, a­hová mint végzett bányásznövendék került. 1882-ig gyakornok volt s ekkor nevezték őt ki se­gédgeológussá. Mint szakember és hivatalnok igen buzgó munkása volt az intézetnek és több szak­szerű munkával gazdagította a földtani irodalmat. Az utóbbi években különösen Krassó-Szörény megye geológiai fölvételével volt elfoglalva és tavaly jelent meg tőle az intézet kiadásában Fehértemplom és környékének színezett földtani térképe és hozzá a szakszerű magyarázat. A földtani társulat szakülései alkalmával sokszor találkoztunk vele az előadó asz­talnál bemutatva főkép paleontológiai tanulmányait- Az országos kiállításon pedig egy magyarországi csiszolt kövület csiga-gyű­jteményével a nagy kiállí­tási érmet nyerte el. Ismerősei rendkívül heves és szenvedélyes embernek ismerik s nem szenved két­séget, hogy a végzetes tettet is erős felhevülésében követte el! Halavács körülbelül 32 éves, nőtlen ember, az egyszerű okból, mert miként őszintén bevallotta­­nem volt egy árva garasa sem. Hogy röviden vé­gezzen a hitelezőivel, kijelentette, hogy kész vissza­­adni nekik a birtokot, ha az időközben a birtokból húzott hasznot nem követelik rajta. A hitelezők, nem tehetvén jobbat, elfogadták a gróf ajánlatát s a birtok ismét az ő tulajdonukba ment át. De most meg az ügynökkel gyűlt meg a bajuk, aki az egyik, 3000 írtról szóló váltóra bepörölte őket. Krahl dr., mint a birtoktulajdonosok megbízottja, Reich ellen csalás miatt bünfenyitő följelentést tett, amire úgy kijózanodott ez az ur, hogy lemondott minden igényéről s visszaadta a váltókat. Ennek következ­tében a társtulajdonosok ma kérvényt adtak be a törvényszékhez, melyben a további eljárás megszü­n­tetését kérik. — Postasikkasztó: B­a­r­t­u­s Márton volt budai postamester a hivatalos pénzekből 7652 írt 61 krt sikkasztott el és e miatt a budapesti törvény­szék 2 évi fegyházra és 5 évi hiva­talvesztésre, továbbá a kár megtérítésére ítélte. A kir. tábla II. büntetőtanácsa az ítéletet ma helybenhagyta. TÖRVÉNYSZÉK! CSARNOK. — A Zsupánszky-ügyben a budapesti kir. bünfenyitő törvényszék ma hozott vádhatározatot. A kir. ügyészség tudvalevőleg csalás és okirathamisí­­tásért kérte Zsupánszkyt vád alá helyeztetni, s a törvényszék, az ügyészi in­díványban fölhozott okok­ból az említett bűntettekért tényleg vád alá is he­lyezte. A végtárgyalást csak a vádhatározat jogerőre emelkedése után fogják kitűzni. — Vád alá helyezett gyilkosok. Két gyil­kossági ügyben hozott a budapesti kir. bünfenyitő törvényszék ma vádhatározatot. P­ó­t­z Mária cselé­det, bei Kállai Andrásnét a Nagy­ János­ utcában meggyilkolta és kirabolta, gyilkosság és rablás miatt helyezte vád alá, s mivel a határozatban megnyu­godott, június hó 17-ére tűzte ki a végtárgyalást. A tárgyaláson N­o­v­á­k Kamill elnök személyesen fog elnökölni. — A második vádlott Tóth Teréz, ki az Andrássy-uton a szeretőjét akarta agyonlőni, a golyó azonban egy véletlenül arra menő óvást ta­lált, s ezt megölte. A törvényszék a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosságért helyezte véd alá. — Egy birtokeladás története. 1884-ben történt, hogy G­r­o­m­o­n Dezső honvédelmi minisz­teri államtitkár torontálmegyei birtokait egy társa­­ságnak egy millió forintért eladta. A társaság ké­sőbb szintén el akarta adni a birtokot, s megbízta K­r­a­h­­ Lipót dr. szabadkai ügyvédet, a társaság egyik tagját, hogy keressen vevőt a birtokra. R­e­i­c­h Mór budapesti ügynök, a­ki erről értesült, ajánlko­zott az eladás közvetítésére, s azt írta Krahlnak, hogy ő tud vevőt a birtokra.Krahl ennek folytán Budapestre jött, hogy megbeszélje az ügynökkel a közvetítés feltételeit. Az ügynök 25.000 frt közvetí­tési díjat követelt, a­mibe az eladó beleegyezett, s az összegről az ügynöknek hét darab váltót adott. Ez el lévén intézve, Krahl az ügynökkel Bécsbe uta­zott, hogy az állítólagos vevővel megkösse az alkut. Ez a vevő Dobrzinszky László gróf volt, ki a rajxráb­ épületében fogadta az ügynököt, s az el­adót, bemutatta nekik a feleségét, s rövid alkudo­zás után aláírta a szerződést, melynél fogva 1.200.000 frtért megvette a birtokot, úgy azonban, hogy az összeg részletekben törlesztendő. A szerződés értelmében a birtok a vevőre, s nejére íratott át, s az eladók, örülve a szép haszonnak, nyugodtan várták a részletek törlesztését. De már az első részlet lejártakor ki­ábrándultak. A gróf úr ugyanis nem fizetett, abból 8. Ausztria Magyarország ellen. Bécs, május 31. (Saját tudósí­tónk távirata.) Az utóbbi napok bo­nyolódott helyzete végre a válság jelle­gét öltötte. Bár a félhivatalos nyilatko­zatok szerint a minisztérium komolyan kívánja megújítani Magyarországgal a petróleumra vo­­natkozó tárgyalásokat és i­n­k­á­b­b lemond, semmint hogy a lengyelek követeléseinek ele­get tegyen, a többség által választott vég­rehajtó bizottság ma elhatározta, hogy a jobboldal bizalmi fér­fiai ma egyhangúlag a S­u­e­s­s-f­é­l­e javas­lat mellett, tehát Magyarország ellen szavazzanak a vámügyi bi­zottságban. — A dolgok további fejlődé­sét kiváló parlamenti férfiak előadása után a következőkben körvonalazhatom: Taaffe gróf Stadnicky lengyel gróf előtt a következő nyi­latkozatot tette: „Hogyan alkudozzam én most, kivált a Belcredi által okozott izgatottság közepette a magya­rokkal?“ És Taaffe gróf egyelőre tényleg nem fog tárgyalni Magyarországgal. — Mikor Taaffe gróf legmagasabb helyen jelentést tett a helyzetről és azt mondta, hogy a kormánynak vagy le kell mondania, vagy pe­dig föl kell oszlatni a képviselőházat, ezt felel­ték neki: „A­kkor válaszaza inkább a kisebbik rosszat, tudni­illik mondjon - e.“ A jelen körülmények között mindazáltal senki sem hiszi, hogy Taaffe gróf megy ; ellenkezőleg: minden bizonynyal ő fog megbizatni az új kormány alakításával és ugyancsak a mostani minisztertár­saival lép majd a képviselő­­h­­á­z el­é. A minisztérium lemondása és újjá­alakulása tehát puszta alakiság volna, mindazáltal ez a színlelt válság lehetővé tenné, hogy a minisztérium helyzete Magyarországgal szemben tete­mesen javuljon. Az ily fikció által újjá alakult kabinetre nézve ugyanis nem volnának többé kötelezők a Magyarországgal történt meg­állapodások és egész új tárgyalásokat lehetne kezdeni a petróleumot illetőleg.­­ Ez az információ, melyben engem az említett parla­menti tekintély részesített. — Figyelemreméltó dolog, hogy a legkomolyabb politi­kai körökben is szoros össze­köttetést látnak a petróleum­­kérdés és Janszki között. Az osz­trák minisztérium közös lemondását az igazi el­lentétek ügyes leplezésének tartják. Az igazi differenciák oka a Janszki-affaire. Döntő körök nagyon zokon vették Tisza nyilatkozatát a Hentzi-Janszki ügyben. Mióta azonban Belcredi elmondta hírhedt beszédét, még sokkal inkább kárhoztatják az osztrák chauvi­­nistákat. Mondják, hogy Belcredi grófot tegnap egy igen magas állású egyén fogadta kihallgatáson, de nem azért, hogy beszédéért megdicsérje, hanem hogy k­o­­moly feddésben részesítse, mivel olajat öntött a tűzre. Elkedvetlenitő­­leg hat különösen az a körülmény, hogy még azt sem mondhatják, hogy Belcredi gróf saját iniciativájából beszélt és csak személyes nézeteit fejezte ki; sőt azt is belátták, hogy na

Next