Budapesti Hírlap, 1886. július (6. évfolyam, 180-210. szám)
1886-07-01 / 180. szám
ÄUBAKSSTi HÍRLAP. (180. ki,) 1886. julius í. ipar és kereskedelemügyi miniszter pedig a közgyűlés ama határozatát, melylyel a magán zálogházakra nézve az arany és ezüsttárgyakra adott kölcsönök kamatlába 15 százalék, a ruhanemüeké pedig 24 százalékban állapíttatott meg, jóváhagyták. A nagy körút Teréz köruti részének rendezését még a nyáron teljesen befejezik és őszszel megnyitják a közlekedés számára. A város a napokként az utolsó kisajátítandó telek tulajdonosaivalis egyezség útján megkötötte a szerződést s igy a rendezésnek már semmi sem áll útjában. Az építkezés ezen a részen oly serényen folyik, hogy a telkeknek már több mint a fele be van építve, még pedig kivétel nélkül nagyobb palotákkal és bérházakkal, melyek bármely nagy világvárosnak díszére szolgálnának. Az erzsébetvárosi résznek a népszínházig, esetleg a bérkocsis utcáig való rendezése és megnyitása a jövő tavaszra van tervbe véve. IRODALOM és MŰVÉSZET. * (Budai színkör.) Arisztokratikus újdonsága volt ma a legdemokratikusabb fővárosi színháznak. O’Donell Malvina grófnő operettje „A férfi gyűlölök“, melylyel tavaszszal a fehérvári színtársulat csinált jó üzletet, került ma színre először a krisztinavárosi színkörben. A fővárosi közönségnek alkalmat adott az operett bebizonyítani, hogy igen jól tud tapsolni, és nagyon udvarias tud lenni. Ezt az udvariasságot különben meg is érdemelte a darab — szerzőije. Az arisztokratikus passzióknak mindenesetre a nemesebbjéhez számítandó az, mikor egy grófnő tollat ragad. Darabkrásra adja a fejét, s nem kímélve semmi fáradságot. Sem áldozatot, azon van, hogy ez a darab tessék is. A riadó tapsok, a fölemelt árak dacára zsúfolt ház, melyben az arisztokrácia is szépen képviselve volt, a két óriási koszom és bokréta, melyet az első felvonás után a szerzőnek átnyújtottak, mind az est sikerét emelték; hozzájárult ahhoz itt-ott maga a darab is. Az operett abból a tanulságos eszméből indul ki, hogy jó a férfiakat gyűlölni — egy ideig, vagyis három felvonáson és három órán keresztül. Hogy jobban essék a férfigyűlölet, Pompásiné Filoméla (Locsarekné) tiszteskoru nagynéne, egyesületet alakit, mely halált mond a férfinem fejére s a melynek megnyer két csalódott szivet is , unokahugát Klariszt (Harmainé) ki fiatal özvegy, s ennek a szobalányát, Ernettet (Örer Elóra) aki tulajdonképen márkinó inkognitóban amit hasznos tudnivaló gyanánt megjelenésekor egy füst alatt mindjárt el is mond. A második felvonásban fogyatkozott a férfi gyűlölet és a közönség is, a harmadikra még maradt ugyan a közönségből, a férfigyűlölőkből azonban semmi se , végül tömeges házasság. Még a második felvonásban akad ugyanis mindegyik férfi gyűlölőnek valakije, aki megtéríti. Klarisszt és Finett márkinét azok, akikben egyszer megcsalódtak, a többieket pedig három erre a célra fölléptetett úr, akik a nevettető elemet képviselik, és pedig legtöbbnyire igen sikerülten. Az első Furulyási Baltazár filloxéra-biztos (H eg y e s y), kinek minden tagja ép, a két lába, két keze és két füle kivételével. A másik egy angol lord (Hatvani), aki egy hordozható csillagászati távcsövet hord szemüveg helyett. A harmadik egy német tudós (Gyöngyi), ki szenvedélyes régiségbúvár, s állhatatosan egy cserépdarabot hordoz a kezében, melynek megtekintését nem ajánljuk az erkölcsnemesítő egyesület tagjainak. Az operett zenéje magában foglalja a zeneirodalom összes motívumait egész a „körösi lány“-ig. Néhány csinos melódiát zajosan megismételtettek, a többit főleg azok élvezték, akiknek jó az emlékező tehetségük. Öreg Flóra, kinek ma igen jó estéje volt és Valentin vitték szép sikerrel az énekes részeket. Kívülük a mai est sikerében legfőbb érdeme van a közönségnek. * (A budai színkörben) holnap csütörtökön rendes árak mellett ismétlik O’Donnell grófnő operettejét „A férfi gyűlölők“-et. Pénteken „A hattyú király“ kerül színre először, Csíki, Molnár, Vedress, Zilahi*, Halmay és Tolnainé közreműködésével. * ''Pozsonyból írják nekünk, hogy az uj színházat szept. 20-án nyitják meg a budapesti nemzeti színház tagjai. A városi képviselőtestületben élénk vitát idézett elő e kérdés. Vutkovich Sándor dr. kir. akadémiai tanár s városi képviselő ugyanis a budapesti művészektől nagyobb szabású erkölcsi pártolást vár. Az állandó magyar színészetre vonatkozólag megjegyzi, hogy azt erőltetéssel nem akarja keresztül vitetni ez idő szerint, mert aggódik, hogy az a magyar ügy rovására történnék. * („Arany János élete és költészete“) című 200 lapra terjedő kötet jelent meg Koltai Virgil dr.-tól Győrött. Koltai részletesen s kimerítően tárgyalja Arany életét és munkáit. Előszeretettel s méltánylattal mutatja be a munkákat, érdekesen fejtegetve azok remek részeit. Arany költészetét tárgyalva mindig tárgyilagos s részrehajlatlan ítéletet mond. A kötet ára 50 kr. * (A magyar történelmi társulat) július 1-én (csütörtökön) d. u. 5 órakor az akadémia I. emeleti kistermében választmányi ülést tart, melynek tárgyai: Intézkedés a budavári ünnepség alkalmával tartandó társulati nagygyűlés felöl és folyó ügyek. * (Popper Dávid) gordonkaművész, a m. kir. zeneakadémiának most már kinevezett rendes tanára ma Budapestre érkezett, hogy a hivatalos esküt holnap a zeneakadémia dísztermében az egész tanári kar jelenlétében letegye. A művész néhány napig Budapesten marad, azután visszatér Prágába, hogy ügyeit végleg rendezze és július hó végén Budapestre tegye át lakását. * („Az olajfestészetről“) c. könyv szerzője N. Czike Ferenc fölkéri mindazokat, kiknek megrendelő íveket küldött, hogy amennyiben ez iveken megrendelések írattak volna alá, azokat neki (Budapest VII. arenaut 14 sz.) visszaküldjék, hogy a sajtó alól már kikerült könyv megküldése mihamarább eszközöltethessék. A könyv bolti ára 1 írt CO ki. és kapható minden könyvkereskedésben. * (Az Útmutató) a magyar és közös közlekedési vállalatok hivatalos menetrendkönyvének július —augusztusi füzete megjelent. Benne vannak a vasúti és gőzhajózási menetrendek legújabb változásai, valamint a közlekedésre vonatkozó legújabb adatok. A két térképpel ellátott 356 lapnyi kötet ára 50 krajcár. Tisza Kálmán Komáromban. — Saját tudósítónktól. — Komárom, jun. 29. A dunáninneni reform. egyházkerület ez idei konventjére, melyet Révkomáronban tartottak, Tisza Kálmán, egyhiázi főgondnok is megígérte eljövetelét. Meg is jött e hó 27-dikén, vasárnap d. u. Ujszőnybe. Tisza most is csak megmutatta, hogy nagy politikus, mint egyházi főgondnok indult Budapestről Komáromba és megérkezett , mint miniszterelnök. Legalább erre mutatott az az örömrivalgás és parádé, melylyel a hivatalnoki kar és a régi gárda t. i. a komáromi szekeres gazdák fogadták. Isten hozott Tisza Kálmán, Magyarország kormányelnöke, ezt hirdette a fellobogózott, felrenyugalmazott, füvet bezöldített hídfőnél a diadalkapu felírás is. A közönség zsúfolásig megtöltötte a hidat. A rendezőség igen okosan a megérkezést vasárnapra tűzte ki, amikor a nép is mulatni akar, s rendezett magának kocsmázás helyett egy kis alkotmányos mulatságot: miniszterelnök fogadást. Hogy annál nagyobb legyen a hite, volt tolongás is: a tűzoltóság — talán tüntetésből — nem vonult ki a rend fentartására, ami a világ és a tűzoltóság teremtése óta bizonyosan az első eset. Az utcákat, melyen a menet átvonult, fellobogózták. Mikor a menet, melynek élén szekeres gazdák lovagoltak, a megyeház elé ért, itt-ott egy-egy ember zajosan csoportosult és éljenzett. A megyeházán a főispán fogadta vendégéül a miniszterelnököt. A bevonulás alatt dörögtek a mozsárágyak is. A tulajdonképeni fogadás némi szünet után a megyeház nagytermében történt. A ref. egyházkerület képviseletében Papp Gábor üdvözölte a főgondnokot, utána következett a megyei törvényszéki és városi tisztviselők tisztelgése, valamint a révkomáromi görög keleti egyházé, vezetve Rakis Vladimir plébános által. A megtartott konventnek egy nevezetes tárgya volt: a vadházasságok kérdése, amelyben az egyházkerület állami intézkedést tart szükségesnek, s e tárgyban fölterjesztést fog tenni. Tisza erre megjegyezte, hogy „bár a maga részéről is óhajtandónak tartja, hogy e tárgyban esetleg törvényhozási intézkedés történjék, de oly természetű ez a kérdés, hogy könnyen a családi élet szentségébe való beavatkozásra vezet ,,s épen azért megoldása nem kis nehézségekbe ütközik. Ezek után Nyáry Béla dr. újonnan megválasztott egyházmegyei segédgondnok tette le hivatalos esküjét. Délután a dalegyesületi kertben „kóstoló“ volt s a színkörben díszelőadás. Este azonban csak a rendes utcai lámpákkal történt a kivilágítás, fáklyásmenetre már nem tellett a lelkesedésből. Másnap azonban annál fényesebb bankettet rendezett a városi tisztikar. Hiába kerestük azon a várőrség képviseletét, a katolikus egyház elöljáróságát, sőt még a tűzoltók zenekarát, és a dalegyesületet is. A bankett végén Tisza Kálmán szólott és reflektálva B. Szabó József szocialisztikus szóbeszédjére, hangsúlyozta, hogy a kicsi és egyéb munkás között különbséget tenni nincs helyén, mert ha a társadalom kiváltságos osztályainak előjogai megszűntek a jogegyenlőség követelésének nyomása alatt, a kicsi munkások sem követelhetnek maguk részére kedvezményt biztosító előjogokat. Végül — kitörő lelkes éljenzés között — a hazát éltette. Ez este már kivilágítás is volt. Szóval a miniszterelnök komáromi útja elég impozáns volt. Tisza kirándulásának volt egy mulatságos oldala is. Ugyanis közvetlenül a Tisza Kálmán megérkezése előtti órákban kövér betűs plakátok hirdették Komárom minden utcáján, hogy „ma érkezik a legsúlyosabb magyar, látható a Duna soron!“ A rossz nyelvek szerint ennek következtében mindenki kiváncsi volt meglátni, mennyit hízott az, aki ma érkezik, vagyis a Tisza Kálmán, akit állandó és makacs fotográfusai, az élclapok, olyan rengeteg soványnak pingálnak. Ugyan e nyelvek szerint a megérkezése után nagy volt persze a komáromiak csalódása, belátták, hogy hiába mentek ők oda ki a hídhoz. A „legsulykosabb magyar“ nem Tisza Kálmán volt, hanem egy jól táplált cseh, akit egy dunaparti bódéban mutogatnak. Tisza Kálmán nem hízott semmit se, — legföljebb talán a komáromi impozáns fogadástól. Székelyek gyűlése. — Saját levelezőnktől. — Spros-Vásárhely, jan. 21. Két napig tartó ünnepe volt a székely fővárosnak. A székely művelődési és közgazdasági egyesület, mely nagygyűléseit hol egyik, hol másik székely városban tartja, az idén városunkban adott számot egy évi működéséről. Már szombaton, a vendégek megérkezése napján ünnepi díszbe öltözött a város s nagy számú közönség várta a pályaudvarnál a Budapestről érkezőket, kiket Győrffy Pető polgármester üdvözölt. Még az este ismerkedő öszszejövetel volt a nyári színkörben. A tulajdonképeni ünnepség csak másnap délelőtt kezdődött, az egyesület nagygyűlésével. Az ünnepi hangulatot emelte az elnöknek, Hajó a Jánosnak rendezett ováció, ki az épen most nyert Lipótrend lovagkeresztjével jelent meg a nagy egyűlésre. Az idei nagygyűlés iránt a kormány is kiváló érdeklődést tanúsított. Trefort miniszter ,Szalay min. tanácsos által képviseltette magát, Széchenyi miniszter üdvözlő levelet küldött, úgy szintén Szapáry gr. és Kemény dr. miniszterek s Tisza Kálmán miniszterelnök, ki 100 forinttal alapitó tagja lett az egyesületnek, sajnálkozásának adott kifejezést az elnök előtt, hogy nem jelenhet meg a gyűlésen. Hajós János a személyének szánt ováció után megnyitotta a nagygyűlést, mire Nagy Gábor titkár tett jelentést az egyesület működéséről. Megemlékezett a kiállításon bemutatott székely házról az ipar érdekébenhozott 4000 forintnyi áldozatról, mely azonban bizonyára busásan meghozza kamatjait az épen városunkban fölállított és szintén ma megnyitott iparmúzeumban, mely, mint olyan páratlanul áll ma az országban. Az egyesület vagyona ez idő szerint alapítványokban, értékpapírok és készpénzben 28.098 frt 66 kr. Az egyesület elnökéül újra Hajós Jánost választották, alelnökül Deák Farkast és Thuróczy Adolf fővámhivatali igazgatót s a választmányba beválasztották Ráth Károlyt, az iparost. Tósztokban bővelkedő közebéd követte a nagygyűlést s ebéd után újabb ünnep várt a városra : az iparmúzeum megnyitása. Itt is Hajós János monda a megnyitó beszédet, Ráth Károly pedig ismertette a múzeum tárgyait és utasításokkal is szólaráit, hogy azokat miként haszno- 3