Budapesti Hírlap, 1886. szeptember (6. évfolyam, 242-271. szám)
1886-09-01 / 242. szám
Budapest, 1886. VI. évfolyam 242. 12. könyv ada Szerda, szeptember 1. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukászi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A pápa enciklikája. Magától értetődik, hogy a pápa jó római katolikus. Ha valamit mond vagy ir, katolikus szempontból teszi. S minthogy Magyarország népének több mint fele része katolikus, a pápa mindenkor számíthat reá, hogy tisztelettel és rokonszenvvel fog meghallgattatni s felfogása a katolikus részen méltányoltatni fog. A nem katolikus magyarok pedig illő tisztelettel olvassák a római főpap beszédét s ha nem értenek is vele egyet, azt, hogy katolikus felfogással ítél emberek és viszonyok felett, soha se fogják neki rossz néven venni, csak alkotmányos jogainkat és magyar nemzetiségünket ne bántsa, mely javainkat azonban a katolikus honpolgárok se bíznak ő szentségére. Hogy XIII. Leó pápa Budavár visszavétele jubileumának fényét emelte azzal, hogy a magyar püspöki karhoz, s ez által a magyar nemzethez levelet írt és áldását küldötte, azért köszönetet mondunk neki. Hogy e levélben meleg rokonszenvet tanúsít Magyarország iránt, jól esik mindnyájunknak, annyival inkább, mert e rokonszenv lehet őszinte, miután a katolikus egyház oly kiváló és gazdag állást foglal el Magyarországon, hogy sehol különbező lehet természetes, mert a magyar katolikus egyház ma ép oly védvára a katolicizmusnak a keleti szláv és román egyházak ellenében, mint volt hajdan a mohamedánizmussal szemben. S midőn a pápa régi időkből a pápák érdemeit említi fel Magyarország iránt, Szent Istvántól Budavár viszszavivásáig, II. Szilvesztertől XI. Incéig, eme történeti igazság és oly becses, mint jogosult az a felfogás, hogy a szentszék és Magyarország szövetségesei szent István, szent László, az Anjouk, Hunyady János, Mátyás és a Habsburgok alatt nem kevesebbet használtak a katolikus egyháznak, mint ez a magyar államnak. S ha eme történelmi visszaemlékezések arra indítják a pápát, hogy a szövetség megnyítását helyezi kilátásba, mondván, hogy „amennyire tőle telik, hozzá akar járulni a közös veszélyek eltávolításához“ ez ajánlatát az okos pápának, kinek szövetségét Bismarck is keresi, annál szívesebben fogadjuk, mert igenis a pápának módjában van Magyarországért és a magyar nemzetért sokat tenni, ha igazán akar. Csak Horvátországban csináljon rendet a katolikus papság közt, elkezdve Strossmayer püspökön — kihez reméljük, ez enciklika szintén elment, mint a szent István birodalma főpapjához — hogy tanulják meg a pápától, hogy „a vallás parancsolja a törvényes hatalom iránt való alárendeltséget és engedelmességet“; csak az oláh katolikus papságot és az oroszt tanítsa meg rá, hogy a „vallás tiltja a lázadást“; és Magyarország hálás lesz a pápának a szövetségért közös ellenségeink, a pánszlávok és dákorománok ellen. Csak az épen a baj, hogy püspöki karunk, mely ez enciklikát is sugalmazta, hogy saját követeléseit a magyar állammal szemben, a pápai tekintély köpenyébe bujtassa s ez ünnepi alkalommal hangosan proklamálhassa, hogy főpapjaink nagy része nem bir érzékkel a szentszékkel való szövetség föltételeire és követelményeire nézve, mely pedig nem lehet egyoldalú, mint a hogy szent Istvánról is XIII. Leo beismeri, hogy szövetsége a pápával a dout des kölcsönösségi elvén alapult. Szerintünk a püspöki kar nagyot hibázott, midőn a pápai enciklikát kieszközölte s azt a tanácsot adta, hogy a pápa ebbe igtassa bele mindama követeléseket, melyeket a püspöki kar saját titkos értekezletein hajtogatni szokott, de a főrendiházban a kormánypárti padsorokból se bátorkodik Tiszának és Trefortnak előhozni. Hát vannak a püspököknek sérelmeik ? Abban az országban, ahol azt teszik a mit akarnak? Ennél többet mit kívánhatnak ? A Tisza kormánynyal szemben, melynél klerikálisabb minisztérium nem képzelhető, kivált mióta a polgári házasság megbukott a püspöki kar és az ellenzék szövetségéből. Vagy nem-e kormánypárti az egész püspöki kar, talán az egri érseket kivéve ? Ha kormánypárti, mért elégületlen, ha elégületlen, mért kormánypárti ? Miért a pápai enciklikában üzen hadat a kormány kultuszpolitikájának A „BUDAPESTI HÍRLAP 11 tárcája. Budavár ostroma 1686-ban. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Buda visszafoglalása korszakalkotó nemcsak Magyarország, de mondhatjuk egész Kelet és Közép-Európa történelmében. Méltán ünnepelhetnők azt nemcsak mi, de velünk együtt a szomszéd nemzetek is. A világhódító török hatalom, amely sebes áradatként tört előre, nem elégedett meg Magyarország leigázásával, de hevesen csapkodá az osztrák örökös tartományokat, észak-kelet felé a lengyeleket, délen a velencések birtokait, s hullámcsapásait megérezte a német birodalom is, melylyel szemben a szultán sokáig szövetségben állott a francia királyokkal. Másfél századon át Magyarország volt az a gát, amely Európát védte a török fegyverektől. A magyar nemzet nemcsak magáért küzdött, harcolt, áldozott vért és életet, de védte az egész keresztyénséget a félhold világhódításra törő hatalma ellen. És Európa sokáig késett segélyére sietni az élethalál harcot vívó nemzetnek. Az „összes keresztyénség szent ügyét“ sokszor halljuk emlegetni a német birodalmi gyűléseken, Rómában, Velencében, Varsóban, de számbavehető segélyre közel másfél századig kellett várnia a már-már kimerült maroknyi magyarságnak. Bécs ostroma a török által 1683-ben fordulópontot képez a kereszt és félhold küzdelmében. A német császárság ekkor ocsúdott fel tétlenségéből, midőn saját tűzhelyét fenyegette a török áradat. Bécs ostromának felmentése, Kara Mustafa veresége, Sobieski s lengyelei kardjának mérlegbe dobása új irányt és erős lendületet ad a török elleni harcoknak. Ki volt kezdve a győzhetetlennek hitt hatalom, bátorságot és önbizalmat nyert a keresztyén világ. I. Lipót császár és magyar király 1684- ben véd és dac szövetséget köt Lengyelországgal s a velencei köztársasággal XI. Ince pápa védnöksége alatt a török ellen, megalkotván az úgynevezett szent ligát. Célja volt a török hatalom megtörése s ennek legbiztosabb módja a törököt szivén találni. Budavárában, a magyarországi Ozmán haderő véd és támadó hadrendszerének középpontjában, keresni fel. 1684-ben Buda alá küldi Lipót hadait de dacára a fővezér Lotharingi Károly nyílt csatában való fényes győzelmeinek, Budavára török kézben maradt. Az esztergomi fényes diadal és Érsekújvár elfoglalása (1685.) újabb bizalmat gerjeszt a keresztyén fegyverekben. Ezek következménye Buda ostroma 1686-ban, amely közel másfél százados uralom után leverte a félholdat Buda ormairól. A hosszas ostrom rövid vázlatát célja e soroknak ismertetni e tárca szűk keretében a legújabb kútfők, különösen Károlyi Árpád dr. nagybecsű alkalmi munkája alapján. Az 1686-iki hadjáratot nagymérvű előkészületek előzték meg. Lipót császár magyarországi haderején kívül főleg a német birodalom s az egyes választófejedelemségek segítségétigyekezett biztosítani magának. A brandenburgi, a szász, a bajor választó fejedelmek segédcsapatokat ígértek és küldtek, a regensburgi birodalmi gyűlés segélyösszeget szavazott meg, a pápa pénzbeli segítsége is nagyban hozzájárult ahoz, hogy az ostromló sereg a szükségesekkel ellátható len s hogy a Budát vivő sereg kikerülte a császári hadak öröklött nyavalyáját, az éhezést és nélkülözést. De mindezek mellett kétségtelen adatok bizonyítják, hogy Budának s Magyarországnak a török járom alól való felszabadításához maga a magyar föld lakossága járult a legtöbbel. Kevés ehez képest az a különben tekintélyes segély, melyet a hatalmas német birodalom nyújtott s kevés az örökös tartományok jutaléka is. A hadsereg nagyobb részét Magyarország tartotta el, s azonkívül a fölkelő nemességen kívül Buda alatt legalább 14 élő,000 főnyi magyar sereg harcolt az Európa minden részéből összesereglett, mintegy 50,000-nyi hadseregben. Számosan voltak köztük az önkéntesek is Európa minden részéből: német, francia, spanyol, olasz, svéd, angol hercegek, grófok, bárók s nemesek, hogy részt vegyenek e hatalmas vitézi próbában, ámaz ország fővárosa visszavívásában, amely több, mint másfél száz év óta Európa hadi iskolája volt. Nem is tartották igazi vitéznek, aki a török ellen valaha nem harcolt. Az ostromló sereg a Duna két oldalán indult a főváros felé. A fővezér Lotharingi Károly június 18-án érkezett Ó-Budára, a bajor választó Miksa Emánuel egy nappal előbb Pest alá. Tüstént megkezdődött a vár körülzárolása. A hadtestek körbe elhelyezkedtek Ó-Buda és a Víziváros közt, a Szt.-Pál völgyébena vár Mai számunk 16 oldalra terjed.