Budapesti Hírlap, 1887. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1887-02-22 / 52. szám

VH, évfolyam 52. $z Ketfd, február 22 Budapest 1887. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy héra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő s Csukásai József. Szerkesztőség: és kiadóhivatal: IV. kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Legyen igazság. Budapest, iebr. 21. Mióta Mátyás király meghalt, óda az igazság Magyarországon. Se Yerbőczy, se Deák nem tudták feltámasztani. Jogász­nemzet voltunk és vagyunk, de az igaz­ságszolgáltatás hazánkban mindig rossz volt, rosszabb, mint bárhol Európában. Azelőtt ősi ség és uriszék voltak bibéi, mostanság lassúság, drágaság, törvényte­lenség, pontatlanság, irka-firka és furfang jellemzik s minden pör lutri, melyen so­kat lehet veszteni. S mégis a perek szá­ma nőttön nő s nem győzik a bírák az itéletmondást, minek oka épen nem a jogrend, hanem a jogrendetlenség. Minél bizonytalanabb a jogbiztosság, annál több a per, s a jogbizonytalanság Magyaror­szágon tökéletes, Eltekintve minden pro­tekciótól és korrupciótól, önkénytől és tévedéstől, ki az Magyarország sok ezer jogásza között, a ki a törvények, rendele­tek, döntvények és egyéb jogforrások tömkelegében magát kiismeri, ki az, a ki ezek örvényébe nem fül ? Mely tudo­mány, mely rendszer vezet ki ebből ? Egyetem, akadémia, bírói vizsga, ügyvédi diploma, sok évi gyakorlat mind semmi, mert a zűrzavarból és ellenmondásokból tudomány és logika nem csinálhatnak harmóniát és rendszert. Az állapotok tűrhetetlenek az állam­polgárokra, de sőt a bírákra és üg.yvé-A „BUDAPESTI HÍRLAP tárcája. Magyar géniusz. — A „Budapesti Hírlap“ oredeti tárcája. — Tudok embereket, akik egy-egy vicc kedvé­ért nem irgalmadnak az apjok lelkének sem. — Ez a szülői ösztön monstruózus nyilatkozása. Akár talpra esett fickó az elme szülöttje, akár szánalmas csenevészség, akár utálatos korcs, — mindegy, rögtön mohó szeretettel iparkodnak el­helyezni őt, nem válogatván az alkalmat. Nem állhatják meg, hogy a jövevény rejtve marad­jon ; ki vele a világba s fogadja bár mindenki visszatetszéssel, az édes szülő egymaga gyönyör­ködik benne és nevet neki. Pulszky Ferenc is az az ember, a kiben nem hiszem, hogy valaha bennerekedt volna egy vicc. Egész élete nem egyéb, mint cinikus ötletek sora. Más, a ki ke­­vésbbé mulatságos, érdekes és uj, rég lehetetlenné vált volna ennyi szellemi visszaélés révén. De elvégre is ő az egyetlen ebből a zsanérból. A mi szerencse. Ha Európának minden országában ezer Pulszky Ferenc volna s ha Európának minden parlamentjében tíz Pulszky Ferenc ülne, bizonynyal nagyon rövid idő alatt szétrobbanna Európa és összes parlamentjei. Egy óriás heccé válna a világ, a farsang 365 napig tartana, a római pápa confettivel dobálná a német császárt, a temetéseket vöröstrikós kóklerek rendeznék, a menyegzőkön koponya-billikomból innának, — felfordulna minden és a zűrzavaros romokon fintorogva lépne trónjára I. Cinizmus ő felsége, Európa császára, különben érzelmeire nézve köz­­társasági-reakcionárius-szabadelvü-nibilista. dekre nézve is. A legegyszerűbb, a leg­tisztább, a legigazabb ügynek nincsen garanciája. Minden pert meg lehet nyerni és el lehet veszteni jó ügy védek kezében is, mulasztás nélkül, mert minden a bírák s különösen a referens belátásától Ó3 tetszésétől függ. Mint a bibliában min­denre van mondás, úgy nálunk mindenre van törvény, vagy szabály, kívánság szerint előrántható és magyarázható. S oly bonyolódott eljárásunk, hogy a ma­gánfél egy lépést se tehet benne, hogy ne botoljék, ügyvéd kell vezetőnek, min­den hivatalba. Évtizeden át elhangzott hiába min­den panasz. Tiszának a jog nem tetszett, s az igazságszolgáltatás volt mostoha gyermeke. Most e kormány igazság­ügyi politikája ellen, beállott ellenzéknek Fabinyi Teofil igazságügyi miniszter. 0 tapasztalásból ismeri, mily rósz a magyar igazságszolgáltatás. Látott, hal­lott eleget —, ámbár nem volt vidéken. Fölkelt hát székéből s mondott oly igazságügyi programmi >eszédet, mintha Szilágyi Dezső helyét foglalta volna el Apponyi mellett a mérsékelt ellenzéken. A programm, melyet a miniszter adott, egy cseppet sem radikális, sőt nem is szabadelvű, hanem mi ezeknél fontosabb, gyakorlati. 0 sem teremt, de legalább csinál valamit. Nem épit uj há­zat, de legalább kitakarítja és a tetőt megreparálja, hogylaknilehessen aházában. Világrészünk — bála istennek — egyetlen Pulszky Ference most szombaton mondta a kép­viselőházban, eddig legislegrosszabb viccét s- a mi elszomorító : hallgatói derültek rajta. Mert a mit mondott, az sokkal veszedelmesebb, mint a mit az elméjében megfogyatkozott Mocsáry Lajos hirdet. Ezt a szegény beteget hirtelen agyonütötték. A Pulszky Ferenc viccén azonban kacagtak és nem volt egy bang, a mely a ko­moly helyen világgá bocsátott gonosz tréfát visszautasítsa. Kiollózom azt, a miről szó van : Föláll egy harmadik és azt mondja, sem a német, sem a francia nem kell, hanem a magyar géniusz. (Felkiáltások szélsöbalfelöl : Jól mondta !) Igen, de nem mondta meg, hogy miben fekszik a magyar géniusz ? (Tetszés ) Miben lehet a magyart megkülönböztetni ? Mi a magyar sajátsága ? Ha franciát látok, mindjárt ráismerek, hogy francia. Ha látom az olaszt, ráismerek a fiziónomiájáról is, hogy olasz. A németről mindjárt látjuk, hogy német. De ha idegen jönne a házba,tk°l Magyarországnak vi­rága van képviselve (Elénk derültség), magának a magyar típusról alig tudna ideát alkotni. Én azt hiszem, hogy itt a födolog a kultúra, nem pedig a magyar típus, a miről maguk sem tudják, hogy mi­ből áll. Pulszky Ferenc ilyes dolgokat nem elő­ször beszél most. Egyszer már kihirdette, hogy magyar faj nem exisztál többé e földön; az utolsó hamisítatlan magyar ember évszázadok előtt halt meg s a kik ma napság magyar név alatt élnek Európában, azok konglomerátuma a legkülönfélébb fajtáknak, innen-onnan összeszü­­rődött vér zsibong ereikben. Magyar test e sze­rint nincs. Most meg már azt mondja, hogy magyar szellem nincs. Mi van hát akkor? Csak a magyar nyelv marad még meg, de az is csak addig, mig Pulszky Ferencnek nem tá-Kodifiikál és adminisztrál. Kodifikál darabonkint, először az örök­jogot, azután a kötelmi jogot (a házas­sági és családi joghoz az egyházfel ékeze­tekre való tekintettel nem mer hozzá­nyúlni), s igy legalább a magánjog tulaj­don kérdései tisztába hozatnak. Csak az­tán ankét, jogügyi bizottság és képviselő­ház siessenek a törvényeket meghozni, mielőtt a miniszter megbukik. Ki tudja utána nem következik-e valaki, a kinek főtörekvése mindent elvetni, mit előde csinált. Bűnvádi eljárás és polgári perrend­tartás, jőjön el a te országod ! Nyilvá­nosság és szóbeliség, egyszerűség és ol­csóság, levegő és kenyér az élethez, mig ezek nincsenek Magyarországon, nincs se szabadság, se igazság. Fegyelem a bíróságoknál ! Nagy szó. Mennyi rejlik e szó fátyola mögött ? Sej­tel műnk van róla, de kimondani nem mérnök a világért sem Elég az hozzá, a bírák ezentúl lelkiösmeretesen fognak dol­gozni és nem lesz közöttük hanyag. Vidéki törvényszéknél nem l£sz nyári szünet, mikor a bírák otthon a, kertben sétálnak, s az igazság föl van függesztve. Azután meg rengeteg munka, hogy egy bíró se győzi és halom restancia. S ha még igazságügyi palotát is kapnánk a Fortuna helyébe, akkor való­ban a magyar Justicia, melyben volt, a bör­tönből a templom oltárára helyeztetnék. mad egy újabb ötlete és ki nem mondja, hogy magyar nyelv sincs. Különben abból is, a mit eddig kinyilatkoztatott, az a fölemelő konzek­vencia következik, hogy nem vagyunk egyéb, mint egy esetleg magyarul beszélő, de sem sa­ját testtel, sem saját lélekkel nem bíró nép­­halmazat. Tehát mindenki előtt, a ki az etbno­­logiát mint tapasztalati tudományt űzi, léte­zésre nem jogosult mixtum kompozitum, a melynek a világrend törvényei szerint előbb­­utóbb bele kell olvadnia a köröskörül élő ön­álló népelemekbe. Valóban szégyenletes, hogy e rut és badar beszéd elhangozhatott az ország házában a nél­kül, hogy más kisérte volna mint a „tetszés“ és „élénk derültség és nekem, egy névtelen újság­írónak köll elmondanom az én kis házamban, melynek teteje a tárca fekete vonala, hogy a miket Pulszky Ferenc szombaton a magyar géniuszról szólott, német szellemben kifejezve : nem egészen igaz dolgok, magyar szellemben és magyarán : hazugságok. Bátran irom le ezt a goromba szót, mert magyar agyvelőmben forró magyar véremnek az a sajátsága, hogy az igaz­ságot kereken kimondjam. Ilyen szerkezetű fejet hozott be magával Ázsiából a bét vezér, a ki­nek a véréből bennem is van legalább is annyi, a mennyit a pusztaszeri billikomba az az egy csorgatott. Ezt a vért nem tagadom meg ; és érzem haragos lüktetését, mikor ellene támad bárki fia. Ha a koponyamérő-cirkalom közé szo­rítják a fejemet és teleirnak egy árkus papirost milliméterekkel, kid elüthetik, hogy az agyvelő­met körülvevő átalakult csigolyák formája nem az, a mi a Bende vitézé volt. Az egyiptomi fel­­láh és a múmia, a mai római és a pompéjii csontváz feje is különböző, mert a világon min-Mai ss&munk 12 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents