Budapesti Hirlap, 1887. május (7. évfolyam, 119-148. szám)

1887-05-04 / 122. szám

Budapest, 1887. VII. évfolyam 122. sz. Szerda, május 4. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és finnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Az égő Oroszország. Budapest, máj. 3. Az oroszok elégették Napoleon feje fölött Moszkvát, most Sándor cár feje fö­lött Szent-Pétervárt gyújtogatják. A for­radalom Oroszországban tűzzel és vassal dolgozik, de mindig orozva. A meghiúsult merényleteket és a nihilisták elvesztését a forradalmárok a rendőrségen boszulják meg, kaszárnyáikat fölperzselvén s a ré­mületet az égések a tömegre viszik át, hogy az egész főváros a legnagyobb izgatott­ságban tartassák. A cár Gaesinából lássa a lángokat, ez a forradalom északi fénye, mely várának rejtekébe is elhal, hol go­lyó még nem érhette. Paris, a köztársaság fővárosa, csöndes nyugodt most, és Szent-Pétervár, az ön­kényuralom fővárosa, forr és lángol A világ krízise itt dől el és Európa sorsa. Nyolc év óta tart már az orosz forrada­lom s legyőzhetetlennek bizonyosodott, mint hó alatt a vetés, úgy nőtt a nihi­lizmus. Még sem győzhetett az sem, gyil­kos eszközei hatástalanoknak mutatkoz­tak a cárizmus páncélján. A polgárháború a nyilvános és titkos hatalom közt egyre tart a roppant birodalomban, a cár le nem mond az abszolutizmusról, a nihilis­ták föl nem ha­gynak az összeesküvéssel. Végre is a cárnak engedni kell, ha ennek nem, hát a fiának, mert a cár halandó, az eszme halhatatlan. Oroszország állapota tarthatatlanná vált. Ezt legjobban ott érzik az emberek Szent-Pétervárott. Bárhová tekintsünk, válság mindenütt: a külügyekben, a bel­­kormányzatban, a pénzügyekben, a társa­dalomban. Általános elégületlenség, köz­bizalmatlanság, a­kár fél és mindenki fél. Nem lehet szemet hunynunk a veszély felett, mely az orosz állapotokból egész Európát fenyegeti. A politikai és társadalmi forradalom elementáris erővel tör ki Oroszország­ban, ha sikerül a cárt és kormányrend­­szert megbuktatni. Respublikának képzelni Oroszországot, ehhez erős képzelet kell, de a nihilisták bírnak ily fantáziával. A francia szocialisták és az oroszok, mint az ó - társadalom felforgatói kapcsolat­ban élnek egymással. E pártok közt a francia-orosz szövetség már meg van. De még van a nemzeti pártok közt is, a Szajna és Moszkva vizénél. Panszlá­­vok és franciák egyetértenek, hogy hábo­rút kell viselniük a németek ellen. Együtt akarják azt csinálni és készülnek nagy­ban. Ez a második nagy veszély, mely Oroszországból Európát fenyegeti. A németek e tekintetben nincsenek egy véleményen szomszédaikkal s békét akarnak Bismarck, ki az imént a Schnae­­bele-ügyben leckét adott a franciáknak, Katkov ellen fordulva, a pánszlávokat igyekszik megfékezni. Leleplezéseinek célja ezeket kompomittálni s a lejárt három­­császár-szövetséget megmenteni s a cárt rábírni, hogy azt újítsa meg. Ez olvas­mánynak érdekes, német politikának jó , de Katkovot és az oroszokat ak­erha fogja megtéríteni. Ellenkezőleg, Katkov táma­dásai keserűbbek lesznek s a viszony oroszok és németek közt feszültebb. A válság az orosz külpolitikában ré­gen foly, de most akuttá lan egészen. Giers megy, vagy marad ? Egyedüli tá­masza Bismarck. Ennek kedvéért hagy­ják meg állásában, míg egyszer csak mégis elbocsátják. A német befolyás nap­jai megszámlálják Pétervárott. Háború gyakran volt már Oroszor­szágban belső válságok levezetője. Most és meglehet, úgy lesz. Az új kölcsön hadi célokra mutatja, hogy a készülődések folytattatnak. A háború meggátolná a forradalmat is hátráltatná az alkotmány kihirdetését, de a cári abszolutizmus fenmaradását nem eszközölheti. Túlélte ez magát, hiába. Bármi történjék Oroszországban, végre is a szabadság lesz győztes. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A levegőbe öltözött lélek. Irta : Flammarion Kamill. Ott állott szűzies meztelenségében, karjait hajzatához emelve, hogy a hullámos, dús fürtö­ket egy csomóba kényszerítse feje tetején. Ifjú szépség volt, még nem érte el idomai egész teltségét és bevégzettségét, de már közel volt hozzá, tizenhetedik évének glóriájában ragyogva. Velence gyermeke lévén, rózsás fehérségű teste, átlátszósága alatt, forró és erős vért sejtetett; szemei titokzatos, révedező fénynyel égtek és félig nyílt ajkainak bársonyos pirossága már inkább a gyümölcsre emlékeztetett, semmint a virágra. Csodálatosan szép volt, s ha valamely új Párist megbíznak, hogy pálmát adjon neki, nem tudom kecsességének, eleganciájának vagy szépségének adta volna-e ; úgy egyesült benne az élő báj a modern csábbal és a klaszszikus szépség nyugodt tökéletességével. Szerencsés véletlen vitt közelébe minket, Lawson szobrászt és engem. Egy szép tavaszi délelőtt a tengerparton sétáltunk, aztán keresz­tül menve egy mélabús olajberken, a­minő Nizza és Monaco között annyi van, egyszerre akarat­lanul bekerültünk egy magányos úri lak kert­jébe. Festői ösvény kígyózott föl a halomra. Fölmentünk a narancsligetbe, melynek arany­alméi a Hesperidák kertjére emlékeztettek ; a levegő illatos, az ég sötétkék. Beszélgetvén, a művészet­­i tudomány között vontunk párhuza­mot, mikor társam egyszerre megáll, mintha el­lenállhatatlan bűvölet érné, aztán int, hogy hall­gassak és nézzek. A kaktuszok és fügefák mögött, nyitott ablakon át pompás fürdőterem látszott. Nem messze márvány szökőkút vize mormolt lágyan. Az ismeretlen leány földig érő nagy tükör előtt állott, mely tetőtől-talpig visszasugározta képét. Bizonyosan a csörgedező víz zajától nem hal­lotta meg közeledésünket. Diszkréten — vagyis inkább indiszkréten — húzódtunk meg a kaktu­szok mögött, nézve, némán, mozdulatlanul. Szép volt, a­nélkül hogy maga tudná. Egy tigrisbőrön állva, épenséggel nem sietett toilette­­jével. Mivel a haja még nagyon nedves volt, ismét végighullatta testén, aztán felénk fordult, leszakított az ablak mellett levő asztalról egy rózsát, majd visszatért a roppant tükörhöz, rendbeszedni haját. A rózsát két ffirt közé tűzte és hátát a napnak fordítva, lehajolt, al­kalmasint fölvenni az első ruhadarabot. De egy­szerre fölegyenesedett, nagyot sikoltot, tenye­rébe rejtette arcát és egy sötét sarokba futott. Vagy egy mozdulatunk, vagy a tükör árul­hatta el jelenlétünket. Elég az hozzá, bölcs do­lognak tartottuk folytatni sétánkat és azon az ös­vényen, melyen jöttünk, lementünk a tenger felé. * — Ah, — mondó társam — összes mo­­delljeim között nem láttam még ily tökéletessé­get; még a „Céliáé“ sem volt ilyen. Nos, mit gondol ön? Ez a jelenség ép jókor érkezett, be­bizonyítani, hogy nekem van igazam. Ön ékes­szólón dicsérte a tudomány gyönyöreit; most már engedje meg, hogy a művészetnek is van­nak örömei. A földi csillagok versenyeznek az ég csillagaival. Nem bámulja ön is, mint mi, a formák ez eleganciáját? Mily gyönyörű tónusok! Milyen hus­szin! — Rosszizlésű ember volnék, ha nem bá­mulnám, a­mi csakugyan szép, — feleltem — és megengedem, hogy az emberi szépség (habo­zás nélkül teszem hozzá: főleg a női szépség) valóban a legtökéletesebb, a mit földünkön a természet alkotott. De tudja, mit csodálok én legjobban e teremtésben? Nem a művészi vagy esztétikai nézőpontokat, hanem a tudományos tanulságot. A­mit én e gyönyörű testben látok, az a levegőbe öltözött lélek. — Ön kedveli a paradoxonokat. Levegőbe öltözött lélek ! Ez meglehetősen ideális kifejezés ilyen nagyon is reális testre. Hogy e bájos leány­nak lelke van, abban nem kételkedem ; de en­gedje meg, hogy a művész méltányolhassa tes­tét, életét, idomait, színeit . . . — Nem mondom, hogy ne tegye. De ép a fizikai szépség becsülteti velem a lelket, a lát­hatatlan erőt, a­mely alkotó. — Hogy érti ezt ön ? Annyi bizonyos, hogy testünk van. A lélek létezése kevésbbé kézzel fogható. — Az érzékekre nézve, igen. De a lélek­nek, nem. Érzékeink teljességgel megcsalnak bennünket a föld mozgására, az ég természetére, a tárgyakra és tüneményekre nézve. Meghall­gatja pár percig, hogyan elmélkedem ? Mai számunk 12 oldalra terjed. Zászlóbontás. — Választási mozgalmak — Budapest, máj. 3. A budapest-terézvárosi szabadelvű Bábula­­párt szervező-bizottsága Komócsy József párt­elnök elnöklete alatt ma délután a „Terézvárosi kaszinó“ nagy termében értekezletet tartott. Komó­csy József üdvözölvén a nagy számban megjelent bizottsági tagokat, konstatálta, hogy a párt napról­­napra gyarapszik. A szabadelvű párt központi bi­zottságának a Busback-párt minapi értekezletén föl­­olvasott levelére az elnök megjegyzi, hogy az emlí­tett levélben ígért és nagyon is ideális értékű pár­tolás a központi bizottságok rendes szokása. Kü­lönben is nem a központi bizottság ad képviselőt a választópolgároknak, hanem a polgárság küldi meg.

Next