Budapesti Hirlap, 1887. május (7. évfolyam, 119-148. szám)
1887-05-04 / 122. szám
Budapest, 1887. VII. évfolyam 122. sz. Szerda, május 4. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és finnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Az égő Oroszország. Budapest, máj. 3. Az oroszok elégették Napoleon feje fölött Moszkvát, most Sándor cár feje fölött Szent-Pétervárt gyújtogatják. A forradalom Oroszországban tűzzel és vassal dolgozik, de mindig orozva. A meghiúsult merényleteket és a nihilisták elvesztését a forradalmárok a rendőrségen boszulják meg, kaszárnyáikat fölperzselvén s a rémületet az égések a tömegre viszik át, hogy az egész főváros a legnagyobb izgatottságban tartassák. A cár Gaesinából lássa a lángokat, ez a forradalom északi fénye, mely várának rejtekébe is elhal, hol golyó még nem érhette. Paris, a köztársaság fővárosa, csöndes nyugodt most, és Szent-Pétervár, az önkényuralom fővárosa, forr és lángol A világ krízise itt dől el és Európa sorsa. Nyolc év óta tart már az orosz forradalom s legyőzhetetlennek bizonyosodott, mint hó alatt a vetés, úgy nőtt a nihilizmus. Még sem győzhetett az sem, gyilkos eszközei hatástalanoknak mutatkoztak a cárizmus páncélján. A polgárháború a nyilvános és titkos hatalom közt egyre tart a roppant birodalomban, a cár le nem mond az abszolutizmusról, a nihilisták föl nem hagynak az összeesküvéssel. Végre is a cárnak engedni kell, ha ennek nem, hát a fiának, mert a cár halandó, az eszme halhatatlan. Oroszország állapota tarthatatlanná vált. Ezt legjobban ott érzik az emberek Szent-Pétervárott. Bárhová tekintsünk, válság mindenütt: a külügyekben, a belkormányzatban, a pénzügyekben, a társadalomban. Általános elégületlenség, közbizalmatlanság, akár fél és mindenki fél. Nem lehet szemet hunynunk a veszély felett, mely az orosz állapotokból egész Európát fenyegeti. A politikai és társadalmi forradalom elementáris erővel tör ki Oroszországban, ha sikerül a cárt és kormányrendszert megbuktatni. Respublikának képzelni Oroszországot, ehhez erős képzelet kell, de a nihilisták bírnak ily fantáziával. A francia szocialisták és az oroszok, mint az ó - társadalom felforgatói kapcsolatban élnek egymással. E pártok közt a francia-orosz szövetség már meg van. De még van a nemzeti pártok közt is, a Szajna és Moszkva vizénél. Panszlávok és franciák egyetértenek, hogy háborút kell viselniük a németek ellen. Együtt akarják azt csinálni és készülnek nagyban. Ez a második nagy veszély, mely Oroszországból Európát fenyegeti. A németek e tekintetben nincsenek egy véleményen szomszédaikkal s békét akarnak Bismarck, ki az imént a Schnaebele-ügyben leckét adott a franciáknak, Katkov ellen fordulva, a pánszlávokat igyekszik megfékezni. Leleplezéseinek célja ezeket kompomittálni s a lejárt háromcsászár-szövetséget megmenteni s a cárt rábírni, hogy azt újítsa meg. Ez olvasmánynak érdekes, német politikának jó , de Katkovot és az oroszokat akerha fogja megtéríteni. Ellenkezőleg, Katkov támadásai keserűbbek lesznek s a viszony oroszok és németek közt feszültebb. A válság az orosz külpolitikában régen foly, de most akuttá lan egészen. Giers megy, vagy marad ? Egyedüli támasza Bismarck. Ennek kedvéért hagyják meg állásában, míg egyszer csak mégis elbocsátják. A német befolyás napjai megszámlálják Pétervárott. Háború gyakran volt már Oroszországban belső válságok levezetője. Most és meglehet, úgy lesz. Az új kölcsön hadi célokra mutatja, hogy a készülődések folytattatnak. A háború meggátolná a forradalmat is hátráltatná az alkotmány kihirdetését, de a cári abszolutizmus fenmaradását nem eszközölheti. Túlélte ez magát, hiába. Bármi történjék Oroszországban, végre is a szabadság lesz győztes. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A levegőbe öltözött lélek. Irta : Flammarion Kamill. Ott állott szűzies meztelenségében, karjait hajzatához emelve, hogy a hullámos, dús fürtöket egy csomóba kényszerítse feje tetején. Ifjú szépség volt, még nem érte el idomai egész teltségét és bevégzettségét, de már közel volt hozzá, tizenhetedik évének glóriájában ragyogva. Velence gyermeke lévén, rózsás fehérségű teste, átlátszósága alatt, forró és erős vért sejtetett; szemei titokzatos, révedező fénynyel égtek és félig nyílt ajkainak bársonyos pirossága már inkább a gyümölcsre emlékeztetett, semmint a virágra. Csodálatosan szép volt, s ha valamely új Párist megbíznak, hogy pálmát adjon neki, nem tudom kecsességének, eleganciájának vagy szépségének adta volna-e ; úgy egyesült benne az élő báj a modern csábbal és a klaszszikus szépség nyugodt tökéletességével. Szerencsés véletlen vitt közelébe minket, Lawson szobrászt és engem. Egy szép tavaszi délelőtt a tengerparton sétáltunk, aztán keresztül menve egy mélabús olajberken, aminő Nizza és Monaco között annyi van, egyszerre akaratlanul bekerültünk egy magányos úri lak kertjébe. Festői ösvény kígyózott föl a halomra. Fölmentünk a narancsligetbe, melynek aranyalméi a Hesperidák kertjére emlékeztettek ; a levegő illatos, az ég sötétkék. Beszélgetvén, a művészeti tudomány között vontunk párhuzamot, mikor társam egyszerre megáll, mintha ellenállhatatlan bűvölet érné, aztán int, hogy hallgassak és nézzek. A kaktuszok és fügefák mögött, nyitott ablakon át pompás fürdőterem látszott. Nem messze márvány szökőkút vize mormolt lágyan. Az ismeretlen leány földig érő nagy tükör előtt állott, mely tetőtől-talpig visszasugározta képét. Bizonyosan a csörgedező víz zajától nem hallotta meg közeledésünket. Diszkréten — vagyis inkább indiszkréten — húzódtunk meg a kaktuszok mögött, nézve, némán, mozdulatlanul. Szép volt, anélkül hogy maga tudná. Egy tigrisbőrön állva, épenséggel nem sietett toilettejével. Mivel a haja még nagyon nedves volt, ismét végighullatta testén, aztán felénk fordult, leszakított az ablak mellett levő asztalról egy rózsát, majd visszatért a roppant tükörhöz, rendbeszedni haját. A rózsát két ffirt közé tűzte és hátát a napnak fordítva, lehajolt, alkalmasint fölvenni az első ruhadarabot. De egyszerre fölegyenesedett, nagyot sikoltot, tenyerébe rejtette arcát és egy sötét sarokba futott. Vagy egy mozdulatunk, vagy a tükör árulhatta el jelenlétünket. Elég az hozzá, bölcs dolognak tartottuk folytatni sétánkat és azon az ösvényen, melyen jöttünk, lementünk a tenger felé. * — Ah, — mondó társam — összes modelljeim között nem láttam még ily tökéletességet; még a „Céliáé“ sem volt ilyen. Nos, mit gondol ön? Ez a jelenség ép jókor érkezett, bebizonyítani, hogy nekem van igazam. Ön ékesszólón dicsérte a tudomány gyönyöreit; most már engedje meg, hogy a művészetnek is vannak örömei. A földi csillagok versenyeznek az ég csillagaival. Nem bámulja ön is, mint mi, a formák ez eleganciáját? Mily gyönyörű tónusok! Milyen husszin! — Rosszizlésű ember volnék, ha nem bámulnám, ami csakugyan szép, — feleltem — és megengedem, hogy az emberi szépség (habozás nélkül teszem hozzá: főleg a női szépség) valóban a legtökéletesebb, a mit földünkön a természet alkotott. De tudja, mit csodálok én legjobban e teremtésben? Nem a művészi vagy esztétikai nézőpontokat, hanem a tudományos tanulságot. Amit én e gyönyörű testben látok, az a levegőbe öltözött lélek. — Ön kedveli a paradoxonokat. Levegőbe öltözött lélek ! Ez meglehetősen ideális kifejezés ilyen nagyon is reális testre. Hogy e bájos leánynak lelke van, abban nem kételkedem ; de engedje meg, hogy a művész méltányolhassa testét, életét, idomait, színeit . . . — Nem mondom, hogy ne tegye. De ép a fizikai szépség becsülteti velem a lelket, a láthatatlan erőt, amely alkotó. — Hogy érti ezt ön ? Annyi bizonyos, hogy testünk van. A lélek létezése kevésbbé kézzel fogható. — Az érzékekre nézve, igen. De a léleknek, nem. Érzékeink teljességgel megcsalnak bennünket a föld mozgására, az ég természetére, a tárgyakra és tüneményekre nézve. Meghallgatja pár percig, hogyan elmélkedem ? Mai számunk 12 oldalra terjed. Zászlóbontás. — Választási mozgalmak — Budapest, máj. 3. A budapest-terézvárosi szabadelvű Bábulapárt szervező-bizottsága Komócsy József pártelnök elnöklete alatt ma délután a „Terézvárosi kaszinó“ nagy termében értekezletet tartott. Komócsy József üdvözölvén a nagy számban megjelent bizottsági tagokat, konstatálta, hogy a párt naprólnapra gyarapszik. A szabadelvű párt központi bizottságának a Busback-párt minapi értekezletén fölolvasott levelére az elnök megjegyzi, hogy az említett levélben ígért és nagyon is ideális értékű pártolás a központi bizottságok rendes szokása. Különben is nem a központi bizottság ad képviselőt a választópolgároknak, hanem a polgárság küldi meg.