Budapesti Hirlap, 1887. június (7. évfolyam, 150-179. szám)

1887-06-10 / 159. szám

Budapest, 1887. VIl. évfolyam 159. sz. Péntek, junius 10 Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai Józse Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Néma miniszterek. Budapest, jun. 9. (bp.) Holnaphoz egy hétre, péntek napon (ma még kétes, ki számára lesz péntek!) indul meg a nemzet az urnákhoz, hogy szótöbbséggel döntsön a kérdés fölött, vájjon újabb öt esztendőn át mikép kormányozhassák jó Magyarország. Öt év nagy idő, úgy az élő nemzedék, mint az állam fejlődésében, öt esztendő alatt a gyermekből ifjú, az ifjúból férfi lehet, az egyén új érába lép, a társadalom a maga fejlődésének új szakaszát érheti meg. Gyors tempóban halad korunk. Egymásután nyüvi, szakgatja s veti el divatja múltán kedvenc eszméit, szokásait, ízlését, morálját. Az élethelyzet, melyet egy évtized fele a múltba ragad el magával, egészen uj viszonyokat, törekvéseket hagyhat hátra a jövő időnek örökül. A felénk siető öt esztendő a mai gazdasági harcok tetőfokot érő komplikációit, a szociális forradalom széthullámzását, a keleti háború kiújulását rejtheti méhében. A nálunknál gyorsabban haladó külföld megnehezítheti, vitássá teheti versenyünket a kulturális téren új intézményeivel, találmányaival, segélyforrásaival. A jogszolgáltatás és iskola számára új problémák kerülhetnek napirendre és megoldásra, melyekhez hozzá kell járulnunk nekünk is. Oly gazdag az élet tenni, megfontolni, aggódni és előkészülni valókban s az érzékeny lelkiismeret szükségkép érzi a felelősség súlyát, midőn mindezekkel szemközt határoz a jövő sorsa fölött. Érzi a felelősségét annak, hogy a feladatokra, veszélyekre egyaránt el van-e készülve s amit határozott, abban benne foglaltatik-e az okos megfontolás minden tényezője és helyes eredménye. Mindezekről elsősorban azoknak kellene a nemzetet tájékoztatni és megnyugtatni, akik őt az urnákhoz vezérlik s a választáshoz a jelszavakat kimondják. De mit mondjunk mi, ha erre a legilletékesb férfiak, kik az államhajó kormányát tartják kezükben s a jelző árbocon, őrállomásukon fegyverzett szemmel kéne figyelmeztetniük, tájékoztatniok e hajó menetterve felől, hivatásuk és kötelességük ellenére mélyen hallgatnak. Egyet kivéve valamennyi miniszterünk föllépett képviselőjelöltnek, de programmbeszédet eddig hiába vártak tőlök a választók. Trefort elodázta azt, Szécsenyi egy küldöttség előtt mondott pár homályos szót a román vámháború befejezését illető reményéről, egyetlen Fejérváry nyilakozott a saját részszortjáról, melyben legiszlatív teendőt nem igen helyezett kilátásba. Fabinyi, Baross, Bedekovics és főleg Tisza Kálmán egyszerre játszák a siketnémát. A nemzetet beleviszik a választásba, a 446 kiválasztottat az ötéves parlamentbe, anélkül, hogy akár annak, akár ezeknek sejtelmük is volna, mifélék lesznek a teendők s mi módon lesznek abban elvégzendők, róna levelével, Herrmann egy pillantást vetett a kártyacsomóra s még mielőtt Rothschild a zárt levélboritékot fölbontotta volna, Herrmann kivágta a báróné által gondolt kártyát. S a levélből kitűnt, hogy eltalálta az igazit... Mulatságos esete volt Abdul Aziz szultánnál, a ki legnagyobb bámulói közé tartozott. Az Yildiz-kioszkban azt produkálta, hogy egy fehér és egy fekete galambnak kitekerte a nyakát s aztán megint visszaragasztotta ; de a fekete fejét a fehér galambra s a fehér fejét a fekete galambra illesztette. Abdul Aziz majd megbolondult örömében s még csak azt kérte, hogy ugyanazt tegye meg egy fehér és fekete rabszolgával. Amit Herrmann köszönettel visszautasított. A szultántól különben egy előadásért 1000 török fontot kapott (körülbelül 10,000 forint.) Egyszer újra jelentkezett Herrmann Abdul Aziznál s észrevette, hogy ő felségének valami gyönyörű rubintos órája van, melyről azt mondták, hogy egyetlen példány a maga nemében a világon. Herrmann elkérte ezt az órát s aztán egy az előadáson jelenlevő udvari méltóságot fölszólított, hogy dobja a tengerbe. A szultán rémülten kapott az óra után, de már késő volt: ott volt a tenger fenekén. Azaz mégsem egészen. Az általános hüledezésre Herrmann udvarias meghajtással fölhivta a szultánt, hogy nyúljon becses zsebébe. A szultán megtette s onnan általános bámulatra előhúzta a tengerbe dobott órát. A dolog úgy történt, hogy Herrmann kevéssel azelőtt vett egy londoni régiségkereskedőtől egy ép olyan órát, mint amilyen a szultánnak van s a kereskedőtől hallotta, hogy csak A parlamentarizmusnak ily eljárás nem válik előnyére s ha parlamenti felelős kormányok élnek ily módon vissza bizalmi helyzetükkel, ha alkotmányos miniszterek sértik ily durva ignorálással a közvéleményt és intézik komoly becsvágy nélkül, masinahajtás módjára a nemzet szavazását, mit várjon akkor Magyarország az aulikus köröktől, mit a kamarillától, mely a parlamentarizmus lejárását mohón lesi s az egész alkotmányosságot már régóta nevetséges játéknak deklarálta. Lehet, hogy a hatalomban eltöltött 12 esztendő növelte nagyra a kormánynál az ily eljárás mögött sejthető nyers elbizakodottságot, a szavazóközönség gőgös lenézését, vagy tán e 12 év alatt annyi szervilizmus vette körül a minisztereket, hogy a minden szolgálatra kész párthívek, minden szolgálathoz beidomított kormányeszközök tömege láttára a csömör egy nemével tekinti magát föloldozottnak a kötelesség alól, hogy szándékaival, eszközeivel, készültségével beszámoljon, midőn újabb bizalmi szavazatra aspirál. De minden hatalmi gőg, minden alkotmányos blazirtság mellett is gyanús előttünk ez a némaság. Súlyos felelősségét a mai nehéz időkben, nagy válságokat ígérő öt új esztendő közös Szilveszter-estéjén, szükségkép éreznie kell lelke mélyén s magát a nemzetet nem kicsinyelheti annyira, hogy mint ennek mandatáriusa a politikai célok kitűzését, irányeszméinek, törekvéseinek, krédójának kikét ilyen óra van a világon s a másik a szultáné. Legszerencsésebben járt Portugáliában, hol két királynak kegyeit élvezte egymásután. Dom Fernando királynál a következőket produkálta : Átadott neki egy hatlövetű revolvert s kérte őt, hogy lőjjön rá. Herrmann öt golyót egymásután elkapott a kezeivel, a hatodik eltévesztette a célját s a tükörbe repült, mely ezer darabra tört. Ekkor Hermann maga lőtt a tükörbe, mely arra újra a maga épségében jelent meg a falon. „Hisz ön maga a megtestesült ördög !! — kiáltott a király. — „Úgy van felség, — felelt Herrmann, — de szegény ördög.“ (Mint milliomos halt meg.) Valóban Herrmann szemkápráztató ügyessége mindenütt az ördöngösség hatását tette. A new-yorki lapok ily cím alatt írtak előadásairól: Az ördög New-Yorkban. Egyik tréfát a másik után követte el. Egy new-yorki borbélyműhelyben elmetszi a nyakát, hörög, vérbe borul, s mikor már halottnak tartják, vidám nevetéssel felugrik és távozik. Egy másik borbély nem tudja megnyitni, mert a fejét minduntalan leveszi és a hóna alá teszi. A buffaloi piacon egy kosár tojást vesz, a közönség szeme láttára valamennyit feltöri s mindenikből egy aranyat vesz ki, a kofa óriási elkeseredése közt, ki azt hiszi, hogy egy vagyontól esett el. New Orleans egyik vendéglőjében a pincér által éppen fölszolgált halat elsanzsirozza, a sót borssá változtatja s az összes borosüvegekbe ecetet varázsol, úgy hogy a vendégek káromkodnak és köpködnek. Érdekes, hogy New Yorkban hogyan tudta A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A boszorkánymester. Mai lapunkban megemlékeztünk arról, hogy Herrmann Komparsz, a híres szemfényvesztő ezermester, Karlsbadban meghalt. A mai bécsi lapokban igen sok érdekes dolgot olvasunk róla. Egyik lap szerint nem lengyelzsidó, hanem elszászi családból származik s ő maga Hannoverában született. Apjának tizenhét gyereke volt s bűvészkedéssel tartotta fenn nagy családját. Tiz éves korában már maga is ügyes ezermester volt. Mikor átköltöztek Párisba, mint kisfiú a fontainebleaui erdőben magára vonta Lajos Fülöp királynak és családjának figyelmét, az által, hogy egy fán elbújva, mindenféle madárnak a hangját utánozta. 1848-ban kezdte meg bűvészi pályáját. Angliába ment, ahol egyhuzamban 400 előadást rendezett. Innen kezdte körülutazni a világot. Magával a kártyával ezernél több fogást tudott. Egy napon Herrmann megjelent a párisi Rothschild irodájában s ez arra kérte, hogy mutasson neki valami újkártyakund-ot. Herrmann egy pakli vadonatúj kártyát elővett a zsebéből s így szólt: — Küldje ezt a pakli kártyát, báró ur, legmegbízhatóbb hivatalnokával feleségének, azzal, a kéréssel, hogy jegyezzen meg magának abból egy kártyát . Írja föl egy cédulára, hogy melyik volt az ? Megtörtént. A hivatalnok visszatért a há jai számunk 8 oldalra terjed.