Budapesti Hírlap, 1887. július (7. évfolyam, 180-210. szám)

1887-07-01 / 180. szám

Péntek, julius I. Budapest, 1387. Előfizetési árai: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. VII. évfolyam 180. sik­fi A- I --------n— , „II­I. , Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap­ utca 16. sz. hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Adóemelések, Budapest, junius 30. A petéből kibúvik a hernyó s falánk sietséggel neki esik fűnek, fának; igy a választások után kibúvik a kormány pénzügyi politikája s éhesen neki esik a nemzetnek. Általános adóemelés lesz a válasz­tások eredménye, ez látszik már most is, no de hriszen a nemzet maga akarta. Három jele van az időnek: a szesz­­adó-tárgyalások Bécsben, a dohány­ügyi ankét a pénzügyminisztériumban és a trafikbérek fölemelése a budapesti pénz­ügyigazgatóságnál. De ez csak a kezdet. Cifrább dolgok fognak még következni, ha a bevezetésnek majd jön a folytatása. . A szeszadó fölött Ausztriával alku­­­előzni. Bécsben tartózkodnak Ludvigh pénzügyi s Máday kereskedelmi minisz­teri tanácsosok s jelentik, hogy az osz­trák pénzügyminiszterrel már körülbelül megegyeztek, hogy minő legyen a tör­vényjavaslat, melyet mindkét parla­mentnek őszre beterjesztenek. Persze sietnek vele, hogy már a jövő évi bud­­getbe a várt több jövedelmet beleír­hassák. Hogy az egyesség mit szól s mit tartalmaz, nem tudhatjuk, de hogy te­temes indirekt adóemelés lesz benne, kétséget nem szenved. S ez ellen senki­nek sem volna kifogása, fizessen a pá­linka, annak árt az adó legkevesebbet. Nem is e fogyasztási adónem ellen, csak a kivetés módjára nézve vannak aggályaink. Okát adjuk. Ha zárvonal ál­lítatnék a fogyasztási adókra nézve, —a­mint van Bajorország közt a sörre nézve a különböző adóztatási mód miatt, hogy az áruforgalom szabad, de a szállítás kisérő levéllel történik s az átadásnál az árura az adó a fogyasztó ország tör­vénye szerint ráfizettetik, otthon pedig a kivitt áruért az adó visszatérittetik, — h­a, mondom, zárvonal lenne, minde­­nik ország tetszése szerint hozná be a szeszadót, tekintettel saját termelési, kiviteli és fogyasztási viszonyaira. De nem, a szeszadónál is kiegyezésnek kell lenni. Már­pedig a nagy magyar szesz­gyárak érdekét, melyek kukoricából égetnek és hizlalnak, a burgonyából égető cseh és a galíciai gazdasági szesz­gyárak a a szilvát és tö­kélyt párolható kis üstök érdekével egy kalap alá hozni szinte lehetetlen s annál nehezebb, mert a szeszkivitel csökkenése folytán e nagy magyar iparág amúgy is komoly vál­ságban szenved. Már most Ausztria tesz nekünk koncessziókat s áldozza föl szesz­­kisiparát a mi szesz-nagyiparunknak, vagy megfordítva ? Nem-e lesz az alku oly terhes ránk nézve, hogy szeszgyá­rosaink kénytelenek lesznek az üzemet­tebb, de egyszersmind a legnépszerűbb nevek közé tartozik Magyarországon. A mit én három oknak tudok be. Káro­lyi Pista gróf, ha büszke four is, de, a mi ha­tározott érdeme, minden izében, szokásában, lelkületében, erényeiben, úgymint hibáiban ha­tározott magyar. Másodszor, jobb ösztönből vagy csak úri passzióból, nem akarom, mert nem tudom jó lélekkel eldönteni, egy párszor nyájas hajlan­dóságot tanúsított a közvélemény iránt és oda­­nyújtotta kis ujját a mi demokrata társadal­munknak. A mi demokratikus érzületünk meg­­vesztegethetlen tisztasága pedig oly erős, hogy az odanyújtott kis ujjért rögtön tenyerére vette és meghordozta a népszerűség karjain, a m­íg Pista gróf belé nem unt a­z ő vérével, össze nem fért e szórakozásba. Harmadszor, sokszor nyújtott anyagot a közérdeklődésnek, sokszor beszéltetett magáról, hol egy érdemes vállalkozással, hol egy heccel, hol egy demokratikus tószttal, hol egy haza­fias ügy felkarolásával, denikve gyakran fel­tűnt a magyar köz- és társadalmi élet látha­tárán és pedig mindig érdekesen is gondosko­dott róla, hogy a közvélemény hosszabb időre napirendre ne térjen fölötte. Némely excesszus mellett több érdemes dolgot cselekedett, néha nagy ügyek fájába is belevágta fejszéjét. Csakhogy hirtelen haza­fias felbuzdulása mindannyiszor hamar ellob­banó magyar szaunatűznek bizonyult. Ötlet­szerű terveihez nem járult a kitartás. A mily beszüntetni ? Tartunk tőle, hogy erős válság lesz belőle. Mert a kormány csak a fiskális szempontot nézi, több jöve­delmet akar adófölemeléssel, de a pia­cok biztosításával keveset gondol. Hátha a pálinka megdrágul, a re­gáléval mi lesz? Ha az állam becsüle­tesen megváltja, igen jól teszi, de úgy látszik, előbb a regálékat végkép meg­rontja, hogy aztán potom áron jusson hozzájuk. Eladósodott földesuraink eme tulajdonukból is kisemmiztetnek a szom­­é­jas államkincstár javára. Hogy a szesz­adó fölemelését és italadóvá átalakítását a regále váltságnak kellene megelőzni, belátja mindenki, de nem törődik vele senki. A kormány a regále váltságra azt feleli: „nincs pénz“, a szeszadóföl­­emelésre pedig azt mondja: „kell pénz.“ Hát a dohánynyal mi lesz? Ez na­gyon érdekli a termelőket és fogyasztó­kat. Az lesz, hogy „fizess.“ A dohány­­onkét titkai is kikerülnek napfényre nem sokára. Mondják, hogy három mil­lióval több jövedelmet vár a kormány csak abból, hogy jövőre saját használatra termelési engedélyeket nem fog kiadni, a külföld számára sem lesz szabad ter­meszteni s a csempészet még keményeb­ben fog büntettetni, hogy más, mint trafik-dohányt színi senkinek se legyen szabad, még a termelőknek és dohányo­soknak sem. Szóval a monopólium egész ridegen fog alkalmaztatni. De nemcsak idáig megy a kormány szándéka, mert három millió kevés. Ha a termelők és a termelés szenved, szenvedjenek a fe­hirtelen nekiszaladt valaminek és a mily mo­hón, és oly hamar abba is hagyta. Egyszer komoly konkurrenciát csinált Zichy Jenőnek, az ipargrófnak, a magyar ipar pártolásával. Néhány napig ő volt a fővárosi polgárság legnépszerűbb embere s a lapok telve voltak nem­ egészen tartalmatlan tosztjainak marasztalásával. De a hazai ipar pártolását, nem folytatta tovább néhány pohárköszöntőnél és azóta­­ francia pezsgőt iszik a kaszinóban. Tisza Kálmán kormányának is komolyan hadat üzent négy év előtt. A fiatal mágnások segédcsapatával le is szavaztatta két ízben a keresztények és zsidók közti házasságról szóló törvényjavaslatot. Egy a hazai zsidóságot erő­sen megprü­szköltető beszédet is tartott a fő­­rendisek házában ez ízben. De azután nem tö­rődött­ többé a felsőházi ellenzék sorsával. Mint a szatmári Széchenyi-egyesület alel­­nöke, a magyar kultur­egyesület­ ügyét megem­berelte egy feltűnést keltő beszéddel és életre­való indítványnyal. Ismét vezércikk tárgyául szolgált a hazai lapoknak. Azóta e téren is el­aludt hazafias felbuzdulása. Mint jószivű, n nemeslelkű jóbarát, Buda­pesten népszerűségnek örvendett már tanuló­korában. Midőn az 1866-diki porosz-osztrák hadjárat alkalmával Gábor testvérével Klapka légiójába sorakozott, a magyar közvélemény­ben is meg volt alapítva népszerűsége. Azóta sokszor és sokféle szerepben tűnt fel a lapok hasábjain. A koronázáskor és a trónörököspár bevonulása alkalmával az ő fő­úri pompájának és fényének szánt legtöbb ki-. Mai számunk 12 oldalra terjed-' i . £ "Kar ' fSTAT­isz - INTI A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Az nj emberek. XV. Károlyi Pista gróf. -- A n­a­g­y­k­á­r­o­l­y­i kerület p­á­r­t ön­ki­v­ü­l­i képviselője. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Károlyi Györgynek, a „nagy akvizitor“­­csak a fia, a nagykárolyi hitbizomány ura, az úri kaszinó igazgatója, a fiatal mágnások ve­zére, a „legsneidigabb“ magyar four s hogy leg­szebb és irigylésre méltóbb tulajdonságáról meg ne feledkezzünk, Csekonics Margit gróf­nőnek férje, a sorsnak valódi kegyence, kire pazarul kiönte bőségszaruját Fortuna isten­­asszony. Nem annyira szép, mint daliás és érdekes férfi. Sok természetes észszel, melyet azonban nem igen terhelt meg a komolyabb tanulmány. Nem mindennapi szónoki tehetséggel, melyet nem nagyon képzett a serényebb gyakorlat. A demokrataság némi hajlamaival, melynek mű­kedvelői szerepéből azonban csakhamar vissza­téríti erős önérzete természetes szokásaiba. Mágnás minden izében, ki a gróffal kel föl, a gróffal ebédel, a gróffal szórakozik és a gróffal alszik el. Mindamellett neve nemcsak a legismer­

Next

/
Thumbnails
Contents