Budapesti Hírlap, 1887. július (7. évfolyam, 180-210. szám)

1887-07-01 / 180. szám

o­ gyasztók is: drágább lesz a szivar és pipadohány, az árak emeltetni fognak. Ennyit már tudunk, de hogy mi minden lesz abban a dohány-törvényjavaslatban, megolvashatjuk októberben. Már a trafikosok most is tudják, mi vár reájuk. Náluk nem kell bevárni az országgyűlést, elég volt bevárni az or­szággyűlési választásokat. Budapesten, a lőnek dohánytözséből 700 forint jö­vedelme volt a kincstár adatai szerint annak 100 írttal , ha mellette lottója is van 150 írttal, s ha egyéb kereskedése is, 200 írttal emelte múlt héten a pénz­ügyigazgatóság a „tőzsdebérletét“. Bér­letnek hívják, mi nem egyéb mind adó. Azaz, hogy ezenkívül fizet még jöve­delmi adót, személykereseti adót stb. Ez ismét egyike ama famózus adminisz­­tratív rendszabályoknak, melyekkel adó­emelés nélkül, az emberek adóját fel­srófolják a végtelenig, az abszurdumig. A mi Budapesten történik a trafikos­ok­­kal, országszerte meg fog történni. A trafikosok a fővárosban nem ban­károk, nem adómentes új háziurak, vagy adómentes aranyrente-biztosok, ellenke­zőleg : többnyire szegény emberek, kis tőkével és gyönge keresettel, öreg em­berek és özvegy asszonyok, kiknek cse­kély jövedelme alig futja. És ezeket­­ sújtja az állam leghamarább, mert mar­kában tartja őket s nem menekülhet­nek tőle. Kegyetlenség. S valósággal : nem egyéb, mint roppant nagymérvű direkt adófölemelés. Hát az. De majd ránk kerül a sor mindnyájunkra, közvetve és közvetlenül csak várjunk egy kicsit, őszig. Szeptem­berben lemegy Tisza beszélni Nagyvá­radra, ott fogja bejelenteni az áldást először. Taktika, hogy az új párt szok­jék hozzá az adóemelésekhez s prepa­rálva jöjjön föl az országgyűlésre, hol bő alkalmuk lesz a nemzet képviselői­nek megmutatni végtelen áldozatkész­ségüket. Ők bizton megszavaznak mindent, csak tessék győzni fizetni, tüntetést a közönség. Mikor Rezső trónörököst és nejét Nagy­ Károlyon vendégeiül fogadta, kápráztató fejedelmi fényűzésével teltek be a lapok. A velszi herceg kíséretében, a felségek környezetében a megyeri vadászatokon, a ka­szinó nagygyűlésein Károlyi Pista gróf a hazai közéletben legtöbb helyütt első sorban sze­repel. Az egyéni hiúság kielégitésére mindez un­tig elég. De nem érez-e Károlyi Pista gróf magá­ban magasabb becsvágyat az ország politikai közéletének szolgálatára ? Maradandó érdem, maradandó emlék és hisztériás név ambicióját? Tehetségén, módján nem múlik. Károlyi Pista gróf negyvenhárom , éves. E korban a férfi tettereje már kiszokta forrni magát. A küszöbön álló országgyűlésen megvá­lik, válik-e Károlyi Pista grófból Károlyi — István? XVI. Károlyi László gróf. — A garbóci kerület mérsékelt el­lenzéki képviselője. — Id. Károlyi István gróf unokája, Károlyi Edének és Korniss Klarisse grófnőnek fia, Ká­rolyi Sándornak növendéke, két majorátusnak boldog örököse, huszonnyolc éves kor fiatal­ságával és délceg külsővel. Nagyatyjától a gavallértermészetet, atyjá­tól a szépnem iránt való hódoló hajlamot, anyjától, az ötvenes évek legszebb magyar BUDAPESTI HÍRLAP. (180. sz.) 1887. julius 1. Budapest, jun. 30. A miniszterelnök Bécsben. Tisza minisz­terelnök Tarkovich államtitkár kíséretében ma este két napra Bécsbe utazott és vasárnap reggel tér vissza. — Gesztre a miniszterelnök valószínűleg csak egy pár nappal később utazik. — O­r­c­z­y dr. miniszter szintén Bécsbe utazott ma. A kaposvári mandátum ügyében a szabad­elvű párt végrehajtó­ bizottsága a következő nyilat­kozatot teszi közé : „A Somogy megye központi vá­lasztmánya által hozott határozatot illetőleg konsta­táljuk, hogy a választmány csakis egy jegyzéket vizsgálhatott meg, így mit sem konstatálhatott. Egyébként a határozat 11 szóval 8 ellenében hoza­tott egy uralmát féltő és ehhez görcsösen ragasz­kodó klikk által. Hogy a határozat törvénytelen, mert a központi választmány hatásköréhez nem tartozó kérdésben döntött, kétségtelen, de alaptalan telje­sen, mert a tényeknek nem felel meg.“ Fúzió Horvátországban. Zágrábból Írják jú­nius hó 28-i kelettel. Ma délután egész csendben ment végbe az a fúzió, melyre már régóta megtör­téntek az előkészületek. A centrum beleol­vadt a függetlenségi nemzeti pártba, vagyis a Strossmayer-pártba. A dras­­k­o­v­i­c­h-grófok, a centrum-párt vezérei a válasz­tásokba helyezték minden bizalmukat, de csalatkoz­tak. Ama nyilatkozat után, melyet Draskovich Iván gróf tett a tartománygyűlés március 16-i ülésén a regnikoláris küldöttség indítványára vonatkozólag, nem volt feltételezhető, hogy a centrum egy oly párt karjaiba dobja magát, melynek sem célja, sem terve. A nemes gróf kijelentette, hogy a regnikolá­ris küldöttség jelentésében a horvát-szlavon és dal­mát királyságok politikai és nemzetiségi egyénisége határozottan hangsúlyozva van , hogy abban a ki­egyezésnek szerződésszerű jellege el van ismerve, hogy a kiegyezési sérelmek eltéltetnek stb. És a centrum mégis ellenzékeskedett. Soha konzekvens politikát nem űzött, de mindig oly magatartást kö­vetett, hogy mindenki a nemzeti párttal való egye­sülését várta. S most általános meglepetésre a Draskovich-grófok fuzionáltak azzal a párttal, mely­nek program­ja ez : Horvátország feljogosítva érzi magát visszatérni a pragmatika szankcióra, nem kö­teles betartani a Magyarország által megsértett ki­egyezést. Ez a visszatérés a pragmatika szankcióra azonban nem jelent egyebet mint visszatérni oda, a­hol Horvátország jelen van, mert a pragmatika szankció egy szóval sem tesz említést Horvátország autonómiájának természetéről ; a pragmatika szankció kimondja a Szt.­István koronájához tartozó országok grófkisasszonytól, külsejét és emberbaráti érzü­letét örökölte. Nagybátyja és mostoha atyja, Károlyi Sándor gróf útján jutott mérsékelt el­lenzéki politikájához és képviselői mandá­tumához. Noblesse oblige. Károlyi Sándor gróf ide­jét látta, hogy László gróf is kilépjen már a politikai közpályára. Bár minden Károlyi tagja a főrendiház­nak, egyik mágnáscsalád sincs annyi mandá­tummal képviselve az alsóházban, mint a Ká­rolyiak. Sándor és László mérsékelt ellenzé­kiek, Gábor szélsőbali, Pista pártonkívüli. Ha a szabadelvű Tibor gróf, Tisza Kálmán sógora is megválasztatta volna magát, minden pártnak meg lenne a maga Károlyija. László gróf politikai nézeteit eddig mind­össze egy ízben mutatta ki, mikor mint fő­rendi új ember a zsidó-keresztény házasságról szóló, a magyar lordok házában kétszer is megbukott törvényjavaslat ellen szavazott. Ezenfelül a közpályán mindeddig csakis mint a jóték­onycélú mulatságok buzgó rende­zője szerepelt. Egyébként magának és passziói­nak élt: szép gazdaságának, emberszeretetének, balatoni yachtjának, lovainak stb. Maliciózus nyelvek szerint pártvezérében, Apponyi Albert grófban fényes tulajdonságai közt legtöbbre becsüli azt, hogy negyvenes létére mind máig nőtelen maradt. A mit mi úgy magyarázunk, hogy a szent István-társulat elnöke lévén, fogadalmilag tartja meg a­­ coelibatuszi elválaszthatatlanságát, de nem határozza meg az egyes részek jogait. A pragmatika szankcióra való hivatkozás tehát a Strossmayer-pártnak egyik leg­képtelenebb frázisa. Az új párt a „mérsékelt ellen­zék“ nevet vette fel; program­ja még nem jelent meg. Azt Derencsin, Mazzura és Plise­­r­i­c­s csak ezután fogják megszövegezni. Nekro­lógja lesz az a Draskovich-grófok eddigi politiká­jának. Külpolitikai szemle. — jun 30. Milán király ma este érkezik vissza Bécsbe és ott még néhány napot fog tölteni. Politikai körökben nagy jelentőséget tulajdo­­nítanak e körülménynek, mert a királynak tudvalevőleg az volt a terve, hogy már holnap visszautazik Belgrádba. Beszélik azt is, hogy a király és Natália királyné között felmerült differenciák már ki vannak egyenlítve és hogy Natália királyné már a jövő hét elején vissza­tér Belgrádba, onnan azonban Arangelovac szerb fürdőbe utazik; hogy e hírek mennyiben felelnek meg a valóságnak, azt egyelőre nem bírálhatjuk meg. A szerb viszonyokról határo­zott véleményt alkotni nem lehet, csak az az egy látszik bizonyosnak, hogy Risztics kormányra lépésével Szerbiában minden gyö­kerestül meg fog változna. Kitűnik ez magá­nak Riszticsnek egy hirlapíró előtt tett nyilatkoza­taiból. Szerbia új miniszterelnöke a legsúlyosabb vádakkal illeti a Garasanin-kormányfő, mely szerinte nem riadt vissza a pressziótól és a korrupciótól; hivatalnokai zsarolták a lakossá­got és a szegény emberek nem mertek panaszt emelni, mert a legkíméletlenebb üldöztetések­nek tették ki magukat. Szerbiában egy hiva­talnok csak akkor állítható törvényszék elé, ha abba a miniszter beleegyezik. Csakhogy Gara­­sanin ezt ritkán engedte meg, mert a hivatal­nokok az ő érdekeit szolgálták. Risztics azon­ban, mint maga monda­, utasította a törvény­székeket, hogy a hivatalnokok ellen, ha panasz történik, indítsák meg a vizsgálatot. Risztics e kijelentése arra kud következtetni, hogy Szerbiában szabad lesz ezután a hajsza ama hivatalnokok ellen, a­kik a Garasanin-kormányt szolgálták és a­kiket csak ily ürügy alatt lehet majd eltávolítani hivatalaikból. A szerb kérdésnél nem sokkal világosabb a bolgárok ügye sem. Ha hitelt lehet adni a Havas-ügynökség jelentéseinek, melyek rendesen megbízhatatlanok, a nagy szobránye Kóburg herceget fogja kikiáltani fejedelem­nek. Egy másik távirat szerint a fejedelemvá­lasztás négy-öt nappal a szobránje megnyitása után fog megtörténni, de az újonnan választott fejedelem csak bizonyos idő múlva fog leutazni Bulgáriába. A hatalmak képviselői nem lesznek jelen a szobránye ülésein. Az angol-török egyezség ellen indított francia-orosz akció részletei csak most jutnak nyilvánosságra. Mai számunkban közöl­tük azokat a fényes­­ érdeket, melyekkel a szövetkezett nagyhatalmak a portára hatni kí­vántak és most előttünk fekszik az a jegyzék, melyet múlt szerdán adott át a francia nagy­követ a szultánnak. Közöljük e jegyzéknek a következő erélyesebb passzusait: „A francia kormány végleg elhatá­rozta, hogy nem tűr meg oly helyzetet, a­minő az egyiptomi egyezség ratifikálásából származnék. Ha az egyezség ratifikáltatn­ékt, a francia kormány figyelmét saját érdekeinek megvédésére fogja fordí­tani, mert azok a középtengeri hatalmi egyensúly megzavarásával veszélyeztetve vannak. Ellenben ha Felséged nem ratifikálja az egyezséget, a francia nagykövet, kormánya által fel van hatalmazva annak határozat kijelentésére, hogy a francia kormány felségedet megvédelmezi a ratifikálás megtagadásá­nak minden következménye ellen.“ A jegyzék így végződik: „Franciaország önzetlen politikája lenne egyedül képes megvédeni az ottomán birodalmat, Anglia becsvágya és túlkapásai ellenében.“ Boulanger tábornoknak sehogy sem tetszik a 13. hadtest parancsnokává tör­tént kineveztetése és engedélyt kért, hogy egyelőre ne kelljen állását elfoglalnia. E­e­r­­r­o­n hadügyminiszter azonban kijelentette Boulangernak, hogy haladéktalanul utazzék a hadtest székhelyére, Clerment-Ferrandba, vagy pedig lépjen ki a hadsereg kötelékéből. Való­színű, hogy Boulanger mégis beletörődik sor­sába és elhagyja Párist, várva, míg ismét jobb idők következnek be.

Next