Budapesti Hírlap, 1887. július (7. évfolyam, 180-210. szám)
1887-07-01 / 180. szám
o gyasztók is: drágább lesz a szivar és pipadohány, az árak emeltetni fognak. Ennyit már tudunk, de hogy mi minden lesz abban a dohány-törvényjavaslatban, megolvashatjuk októberben. Már a trafikosok most is tudják, mi vár reájuk. Náluk nem kell bevárni az országgyűlést, elég volt bevárni az országgyűlési választásokat. Budapesten, a lőnek dohánytözséből 700 forint jövedelme volt a kincstár adatai szerint annak 100 írttal , ha mellette lottója is van 150 írttal, s ha egyéb kereskedése is, 200 írttal emelte múlt héten a pénzügyigazgatóság a „tőzsdebérletét“. Bérletnek hívják, mi nem egyéb mind adó. Azaz, hogy ezenkívül fizet még jövedelmi adót, személykereseti adót stb. Ez ismét egyike ama famózus adminisztratív rendszabályoknak, melyekkel adóemelés nélkül, az emberek adóját felsrófolják a végtelenig, az abszurdumig. A mi Budapesten történik a trafikosokkal, országszerte meg fog történni. A trafikosok a fővárosban nem bankárok, nem adómentes új háziurak, vagy adómentes aranyrente-biztosok, ellenkezőleg : többnyire szegény emberek, kis tőkével és gyönge keresettel, öreg emberek és özvegy asszonyok, kiknek csekély jövedelme alig futja. És ezeket sújtja az állam leghamarább, mert markában tartja őket s nem menekülhetnek tőle. Kegyetlenség. S valósággal : nem egyéb, mint roppant nagymérvű direkt adófölemelés. Hát az. De majd ránk kerül a sor mindnyájunkra, közvetve és közvetlenül csak várjunk egy kicsit, őszig. Szeptemberben lemegy Tisza beszélni Nagyváradra, ott fogja bejelenteni az áldást először. Taktika, hogy az új párt szokjék hozzá az adóemelésekhez s preparálva jöjjön föl az országgyűlésre, hol bő alkalmuk lesz a nemzet képviselőinek megmutatni végtelen áldozatkészségüket. Ők bizton megszavaznak mindent, csak tessék győzni fizetni, tüntetést a közönség. Mikor Rezső trónörököst és nejét Nagy Károlyon vendégeiül fogadta, kápráztató fejedelmi fényűzésével teltek be a lapok. A velszi herceg kíséretében, a felségek környezetében a megyeri vadászatokon, a kaszinó nagygyűlésein Károlyi Pista gróf a hazai közéletben legtöbb helyütt első sorban szerepel. Az egyéni hiúság kielégitésére mindez untig elég. De nem érez-e Károlyi Pista gróf magában magasabb becsvágyat az ország politikai közéletének szolgálatára ? Maradandó érdem, maradandó emlék és hisztériás név ambicióját? Tehetségén, módján nem múlik. Károlyi Pista gróf negyvenhárom , éves. E korban a férfi tettereje már kiszokta forrni magát. A küszöbön álló országgyűlésen megválik, válik-e Károlyi Pista grófból Károlyi — István? XVI. Károlyi László gróf. — A garbóci kerület mérsékelt ellenzéki képviselője. — Id. Károlyi István gróf unokája, Károlyi Edének és Korniss Klarisse grófnőnek fia, Károlyi Sándornak növendéke, két majorátusnak boldog örököse, huszonnyolc éves kor fiatalságával és délceg külsővel. Nagyatyjától a gavallértermészetet, atyjától a szépnem iránt való hódoló hajlamot, anyjától, az ötvenes évek legszebb magyar BUDAPESTI HÍRLAP. (180. sz.) 1887. julius 1. Budapest, jun. 30. A miniszterelnök Bécsben. Tisza miniszterelnök Tarkovich államtitkár kíséretében ma este két napra Bécsbe utazott és vasárnap reggel tér vissza. — Gesztre a miniszterelnök valószínűleg csak egy pár nappal később utazik. — Orczy dr. miniszter szintén Bécsbe utazott ma. A kaposvári mandátum ügyében a szabadelvű párt végrehajtó bizottsága a következő nyilatkozatot teszi közé : „A Somogy megye központi választmánya által hozott határozatot illetőleg konstatáljuk, hogy a választmány csakis egy jegyzéket vizsgálhatott meg, így mit sem konstatálhatott. Egyébként a határozat 11 szóval 8 ellenében hozatott egy uralmát féltő és ehhez görcsösen ragaszkodó klikk által. Hogy a határozat törvénytelen, mert a központi választmány hatásköréhez nem tartozó kérdésben döntött, kétségtelen, de alaptalan teljesen, mert a tényeknek nem felel meg.“ Fúzió Horvátországban. Zágrábból Írják június hó 28-i kelettel. Ma délután egész csendben ment végbe az a fúzió, melyre már régóta megtörténtek az előkészületek. A centrum beleolvadt a függetlenségi nemzeti pártba, vagyis a Strossmayer-pártba. A draskovich-grófok, a centrum-párt vezérei a választásokba helyezték minden bizalmukat, de csalatkoztak. Ama nyilatkozat után, melyet Draskovich Iván gróf tett a tartománygyűlés március 16-i ülésén a regnikoláris küldöttség indítványára vonatkozólag, nem volt feltételezhető, hogy a centrum egy oly párt karjaiba dobja magát, melynek sem célja, sem terve. A nemes gróf kijelentette, hogy a regnikoláris küldöttség jelentésében a horvát-szlavon és dalmát királyságok politikai és nemzetiségi egyénisége határozottan hangsúlyozva van , hogy abban a kiegyezésnek szerződésszerű jellege el van ismerve, hogy a kiegyezési sérelmek eltéltetnek stb. És a centrum mégis ellenzékeskedett. Soha konzekvens politikát nem űzött, de mindig oly magatartást követett, hogy mindenki a nemzeti párttal való egyesülését várta. S most általános meglepetésre a Draskovich-grófok fuzionáltak azzal a párttal, melynek programja ez : Horvátország feljogosítva érzi magát visszatérni a pragmatika szankcióra, nem köteles betartani a Magyarország által megsértett kiegyezést. Ez a visszatérés a pragmatika szankcióra azonban nem jelent egyebet mint visszatérni oda, ahol Horvátország jelen van, mert a pragmatika szankció egy szóval sem tesz említést Horvátország autonómiájának természetéről ; a pragmatika szankció kimondja a Szt.István koronájához tartozó országok grófkisasszonytól, külsejét és emberbaráti érzületét örökölte. Nagybátyja és mostoha atyja, Károlyi Sándor gróf útján jutott mérsékelt ellenzéki politikájához és képviselői mandátumához. Noblesse oblige. Károlyi Sándor gróf idejét látta, hogy László gróf is kilépjen már a politikai közpályára. Bár minden Károlyi tagja a főrendiháznak, egyik mágnáscsalád sincs annyi mandátummal képviselve az alsóházban, mint a Károlyiak. Sándor és László mérsékelt ellenzékiek, Gábor szélsőbali, Pista pártonkívüli. Ha a szabadelvű Tibor gróf, Tisza Kálmán sógora is megválasztatta volna magát, minden pártnak meg lenne a maga Károlyija. László gróf politikai nézeteit eddig mindössze egy ízben mutatta ki, mikor mint főrendi új ember a zsidó-keresztény házasságról szóló, a magyar lordok házában kétszer is megbukott törvényjavaslat ellen szavazott. Ezenfelül a közpályán mindeddig csakis mint a jótékonycélú mulatságok buzgó rendezője szerepelt. Egyébként magának és passzióinak élt: szép gazdaságának, emberszeretetének, balatoni yachtjának, lovainak stb. Maliciózus nyelvek szerint pártvezérében, Apponyi Albert grófban fényes tulajdonságai közt legtöbbre becsüli azt, hogy negyvenes létére mind máig nőtelen maradt. A mit mi úgy magyarázunk, hogy a szent István-társulat elnöke lévén, fogadalmilag tartja meg a coelibatuszi elválaszthatatlanságát, de nem határozza meg az egyes részek jogait. A pragmatika szankcióra való hivatkozás tehát a Strossmayer-pártnak egyik legképtelenebb frázisa. Az új párt a „mérsékelt ellenzék“ nevet vette fel; programja még nem jelent meg. Azt Derencsin, Mazzura és Pliserics csak ezután fogják megszövegezni. Nekrológja lesz az a Draskovich-grófok eddigi politikájának. Külpolitikai szemle. — jun 30. Milán király ma este érkezik vissza Bécsbe és ott még néhány napot fog tölteni. Politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak e körülménynek, mert a királynak tudvalevőleg az volt a terve, hogy már holnap visszautazik Belgrádba. Beszélik azt is, hogy a király és Natália királyné között felmerült differenciák már ki vannak egyenlítve és hogy Natália királyné már a jövő hét elején visszatér Belgrádba, onnan azonban Arangelovac szerb fürdőbe utazik; hogy e hírek mennyiben felelnek meg a valóságnak, azt egyelőre nem bírálhatjuk meg. A szerb viszonyokról határozott véleményt alkotni nem lehet, csak az az egy látszik bizonyosnak, hogy Risztics kormányra lépésével Szerbiában minden gyökerestül meg fog változna. Kitűnik ez magának Riszticsnek egy hirlapíró előtt tett nyilatkozataiból. Szerbia új miniszterelnöke a legsúlyosabb vádakkal illeti a Garasanin-kormányfő, mely szerinte nem riadt vissza a pressziótól és a korrupciótól; hivatalnokai zsarolták a lakosságot és a szegény emberek nem mertek panaszt emelni, mert a legkíméletlenebb üldöztetéseknek tették ki magukat. Szerbiában egy hivatalnok csak akkor állítható törvényszék elé, ha abba a miniszter beleegyezik. Csakhogy Garasanin ezt ritkán engedte meg, mert a hivatalnokok az ő érdekeit szolgálták. Risztics azonban, mint maga monda, utasította a törvényszékeket, hogy a hivatalnokok ellen, ha panasz történik, indítsák meg a vizsgálatot. Risztics e kijelentése arra kud következtetni, hogy Szerbiában szabad lesz ezután a hajsza ama hivatalnokok ellen, akik a Garasanin-kormányt szolgálták és akiket csak ily ürügy alatt lehet majd eltávolítani hivatalaikból. A szerb kérdésnél nem sokkal világosabb a bolgárok ügye sem. Ha hitelt lehet adni a Havas-ügynökség jelentéseinek, melyek rendesen megbízhatatlanok, a nagy szobránye Kóburg herceget fogja kikiáltani fejedelemnek. Egy másik távirat szerint a fejedelemválasztás négy-öt nappal a szobránje megnyitása után fog megtörténni, de az újonnan választott fejedelem csak bizonyos idő múlva fog leutazni Bulgáriába. A hatalmak képviselői nem lesznek jelen a szobránye ülésein. Az angol-török egyezség ellen indított francia-orosz akció részletei csak most jutnak nyilvánosságra. Mai számunkban közöltük azokat a fényes érdeket, melyekkel a szövetkezett nagyhatalmak a portára hatni kívántak és most előttünk fekszik az a jegyzék, melyet múlt szerdán adott át a francia nagykövet a szultánnak. Közöljük e jegyzéknek a következő erélyesebb passzusait: „A francia kormány végleg elhatározta, hogy nem tűr meg oly helyzetet, aminő az egyiptomi egyezség ratifikálásából származnék. Ha az egyezség ratifikáltatnékt, a francia kormány figyelmét saját érdekeinek megvédésére fogja fordítani, mert azok a középtengeri hatalmi egyensúly megzavarásával veszélyeztetve vannak. Ellenben ha Felséged nem ratifikálja az egyezséget, a francia nagykövet, kormánya által fel van hatalmazva annak határozat kijelentésére, hogy a francia kormány felségedet megvédelmezi a ratifikálás megtagadásának minden következménye ellen.“ A jegyzék így végződik: „Franciaország önzetlen politikája lenne egyedül képes megvédeni az ottomán birodalmat, Anglia becsvágya és túlkapásai ellenében.“ Boulanger tábornoknak sehogy sem tetszik a 13. hadtest parancsnokává történt kineveztetése és engedélyt kért, hogy egyelőre ne kelljen állását elfoglalnia. Eerron hadügyminiszter azonban kijelentette Boulangernak, hogy haladéktalanul utazzék a hadtest székhelyére, Clerment-Ferrandba, vagy pedig lépjen ki a hadsereg kötelékéből. Valószínű, hogy Boulanger mégis beletörődik sorsába és elhagyja Párist, várva, míg ismét jobb idők következnek be.