Budapesti Hírlap, 1887. augusztus (7. évfolyam, 211-239. szám)

1887-08-01 / 211. szám

Budapest, 1887. VH. évfolyam 211. sz. Hétfő, augusztus 1. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész é­vre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Pénzügyi közigazgatás. Budapest, jul. 31. Mi rosszabb a világon a városok és falvak községi adminisztrációjánál? A vármegyei adminisztráció. Hát a megyei közigazgatásnál mi rosszabb ? A pénzügyi közigazgatás. Hát ennél mi rosszabb ? Ennél a föld kerekségén nincs semmi rosszabb. Magyarország polgárai tanúskodnak mellettünk. A legtöbb panasz, a legna­gyobb elégü­letlenség onnét származik a pénzügyi h­ivatalok eljárásából. Megmond­juk miért ? Azért, mert az adók, illeté­kek, bélyeg kivetésében három elv ural­kodik : a véletlen, a maximum és az önkény. A behajtásnál két elv : a ked­vezés és a kegyetlenség ; a felebbvitel­­nél egy elv : elutasítani mindent. Nyúzd finánc a­mig nyúzhatod, Kapanyélből legyen koldusbot. Ez nálunk kormánypolitika és praxis. S csakugyan a nép összepakolja kis batyuját s kivándorol Amerikába, Ausz­triába, Oroszországba, Romániába, Szer­biába és Bulgáriába. Az urak pedig egymásután likvi­dálnak, mert hitelezőik licitálnak. Nem győzik a terheket sokan. Egyikre ha­marabb, a másikra később kerül rá a sor, ennyi a különbség. Igen kevés az, ki gyarapszik. Exceptio affirmat regulum. Most olvastuk, hogy a mostani ál­dásos évben, a kormány Magyarország összes termését hivatalosan becsüli 360 millió forintra , és az állam­kiadások összege 320 millió forint! Ipar, keres­kedés aránylag kevés van az országban, a főteher direkte vagy indirekte a föld­birtokra esik vissza. Hogyan lehessen ily pénzügyi gazdálkodás mellett itt exisztálni? Budgetünk egész alapja hi­bás. Államépületünk oly nagy és nehéz, hogy nem buják a fundamentumok, a talaj enged, az épület süpped. S ezt a kormány és pártja nem lát­ják. Pénzügyi politikájuk annyiból áll : új adónemeket kigondolni s az adókat hajtani, a polgárokat zaklatni. Igazság, méltányosság utolsó az adóhivataloknál, adófelügyelőségeknél, illetékszabási hi­vataloknál, pénzügyigazgatóságoknál; ne keresd, nem találod. A paragrafus-töm­­kelegből kihúznak egyet, azzal kérése­det elütik, olykor indokolással, több­nyire a nélkül, csak úgy rövidesen. Mehetsz aztán panaszra Ponciustól Pi­látusig , a királyhoz is hiába megy. Az éhes állam nem­­ ad senkinek pardont. Most készülnek a minisztériumban a pénzügyi tervek , deficitapasztó adó­emelések. Természetes félelemmel te­kintünk Tiszára s gonosz sejtelmek gyötörnek. A nagyváradi programmbe­­széd még mindig ijesztő mumusként előttünk áll. A kormánypolitika leleplezései nem késhetnek soká. Egyik reform a pénzügyi adminisz­tráció javítását célozza. Ez igazán na­gyon szükséges. A „Szegedi Napló“ kö­zöl egy tervet, mely jó volna, ha igaz. E téren minden javítás arányos. Csak igaz legyen a hír s a kivitel ne rontsa meg a szándékot. E terv alapeszméje, hogy az adó­hivatalok hatásköre kiterj­esztetik, az adófelügyelőségek és illetékszabási hi­vatalok teendője is rájuk ruháztatván, mi igen üdvös lesz, mert az adóhivatal közelről jobban ismeri az embereket és helyi és vagyoni viszonyaikat, mint je­lenleg az adófelügyelő pasák, alkotmá­nyos korszakunk e legszerencsétlenebb intézménye. S a nép is könnyebben for­dul az adóhivatalhoz, mint a nagyságos adófelügyelő urakhoz a megye központ­ján. Viszont a megyei „pénzügyi fel­ügyelőségek“ másodfokú hatóság lesz­nek, az eddigi pénzügyigazgatóságok helyett s ez ismét jó, mert az eddigi igazgatóságok a fölterjesztett aktákból vakon, személy- és tárgyismeret nélkül ítéltek s a felektől messze lévén, ezek nem is járhattak utána dolgaiknak, sürgetni, informálni. E reform tehát elvben jó. Oly jó, hogy elhinni bajos. A lólábat keressük, bizonyosan ott van a köntös alatt. Majd kibúvik, ha az egész terv a h­áz aszta­lára kerül, ítélni nem ítélhetünk felette, míg a javaslat szövegét nem látjuk. Egy dolog kétségtelen előttünk: a jelen pénzügyi közigazgatás oly fokú A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A kánikula hősei. (A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája.) Még alig van reggeli öt óra s a teljes fénynyel tündöklő nap a felhőtlen égről meg­kezdi rekkenő munkáját: befut a fővárosnak, akár egy kemencének irgalmatlanul. A közle­kedés az üllői­ uton nagy immel-ámmal indul meg. Kívülről könnyű tejes kocsikat hajtanak a milimárik, belülről nagy elszántsággal téved a Ludovika Akadémia felé egy-egy bérkocsi. A boltok még zárva vannak, csak a pálinka­mérésekben van erősebb forgalom, a­hol már élesebb káromkodással kezdi mindennapi imád­ságát az elcsenevészedett tót napszámos­ náció. A kávéházak nyitva vannak ugyan, de csak a levegő számára. Az­­illői-ut kisvárosi részében az apró-cseprő házak udvarán már fölébredt az élet s megkezdődött a mindennapi munka. Hanem maga az aszfalt kísértetiesen kihalt s alig lát másokat, mint az eltékozolt éjszaka hazavetődő sárga alakjait s a Ludovikába fe­szítő népfölkelőket. Hát vannak még ilyenek is július végén? Vannnak bizony, még pedig az idei összes tanfolyamokban részt vett vállalkozó szelle­meknél vállalkozóbb szellemek , valóságos ká­nikulai hősök, a­kik feljöttek a bűvös vidék­ről a főváros kemencéjébe, a kik lemondottak édes kényelmükről, üditő pihenőjükről, gondtalan vakációjukról s­­fölcsaptak ügyes-bajos népfel­kelőknek. El magyar, áll Buda még! Ne essünk kétségbe mindaddig jövőnk felett, míg olyan önzetlen lelkesedést é­s olyan vakmerő elhatározási­ polgártársaink vannak, a­milyenek ezek az elszánt kánikulai hősök. Az idei utolsó népfölkelő-tanfolyamok­­ban nagyrészt tanárok és tanítók vagy „sza­badságon levő“ hivatalnokok találkoztak. Leg­többen kerültek fel a vidékről s hoztak ma­gukkal annyi jóakaratot és buzgalmat, mely nemcsak hadnagyi, de tábornoki csillagoknak is dicsőségére szolgálna. Ezek az elszánt kánikulai hősök ott kezdték a katonai életet, a­hol a közbaka végzi. Hogy hol fogják végezni, az még ,a legbizonytalanabb jövő titka. Lehet, hogy muszka vérben, de az is lehet, hogy valami felizgatott kis város raktáraiban, a­hol a há­borúskodó világot saját külön hadi elméleteik­kel dirigálják maguk közt s nagy komolyan őrzik a ruha- és élelmiszer­tárakat. Az idei esztendő történetében a népföl­­kelő tanfolyamok már matériát szolgáltatnak. Az első tanfolyamok tiszti aspiránsait nemcsak kellemes tavaszi szellő, de a magyar közvéle­mény tapsa is buzdította. Akkor még köpö­nyegben rukkoltak ki fiatalabb mágnásaink s elszántabb honatyáink. Nekünk már keserűbb végzetünk van. Köpönyeg és dicsőség nélkül kezdtük, de azért hősi daccal szolgálják le harminc és negyven, foknyi hőség mellett hu­szonegynapos katonai életünket. A kánikula hősei pontban hat órakor már harcra készen állanak. A magyar kisipar legújabb szörnyetegei, a hatalmas bakancsok, olyan talapzatot adnak a vörös zsinóros kék nadrágba és blúzba bújt népfelkelőknek, mely még két annyi tehernek is rendületlen és in­gatlan alapot biztosít. Nem is bírt még eddig elesni egyetlen egy népfelkelő sem. Pedig vannak köztünk száz kilós alakok is, sőt velünk izzad a főváros legkövérebb fiatal­embere is, a­kit a família valószínűleg fogyasztó kúrára szánt kánikulai hősnek. Há­rom napig keresték számára azt a bakancsba szoruló kék nadrágot, a­mit meg nem találtak. Végre egy impozáns kukoricanadrágban oldot­ták meg a rendkívüli kérdést s a legkövérebb népfelkelő azóta nemcsak a hősi elszántságnak és példátlan gyötrelemnek, de az általános derültségnek is fölülmúlhatatlan képviselője. Nagy bánkódást okozott a mozgósítás második napja mindnyájunknak. A rengeteg­­tagok tulajdonosa ugyanis odakünn a­­csata­­mezőn harcképtelenné vált. Impozáns combjai megtagadták a szolgálatot s a kétségbeejtő sztrájk áldozata csökönyösen meggyökerezett egy félméternyi futóárokban. A szakasz derék parancsnoka, egy igazi magyar katona jó szivével, de férfias erélyével megáldott honvédfőhadnagy, eleintén moso­­lyogva nézte a homéri kacajokkal kísért jele­netet, de mikor az alig lihegő hős ismét fel­színre került, némi szánalommal és erős hatá­rozottsággal kijelentette előtte, hogy a további gyakorlatokra, óriási elhízása miatt, képtelen. Soha szomorúbb arcot, mint mikor az árok hőse a lesújtó ítéletet meghallotta ! Mintha Mai számunk 8 oldalra férj­ed

Next

/
Thumbnails
Contents