Budapesti Hirlap, 1888. május (8. évfolyam, 121-150. szám)
1888-05-01 / 121. szám
Budapest 1888. VIII. évfolyam 121. sz. Kedd, május I. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 firt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Két generális. Budapest, ápr. 30. Van a szabadelvű pártnak két generálisa, az egyik mindig jó kedvű, a másik mindig rossz kedvű, Fejérváry a vig s Tisza a boszos. Azt hiszszük, mindjárt jobb kedve lenne Tiszának, ha nem örülne annyira Fejérváry. A különböző kedélyállapot érthetővé lesz rögtön, ha meggondoljuk, hogy Fejérváry a miniszter, aki a pénzt elkölti, Tisza pedig a miniszter, ki azt beszerezni köteles. A katonai kiadásokról gondoskodni az ő dolga és neki muszáj. A parlamentben ö kommandiroz, a parlamenten kivül neki kommandiroznak. Bécsben ő csak mint a hadsereg főintendánsa szerepel s katonai pénzszállítónak tekintetik, akire kivetik, hogy akármennyi pénz kell hadi célokra, teremtse elő; itthon pedig egyensúly helyreállítással foglalkozik s deficitirtásra vállalkozott, adókat emel és aranyadósságot csinál s a parlamentben hű pártja szó nélkül megszavaz neki mindent , de mit ér a bizalom és a törvény, ha a pénztár mindig fenékig üres, mert fegyveres erővel elviszik belőle, ha még annyi volna is, a katonák. A szabadelvű körben csak nézik Tiszát és suttognak halkan, hogy milyen unott, aggodalmas, boszos s még kevesebbet szól, mint azelőtt, senki sem tudja, mi baja, de senki kérdezni nem meri. Félnek tőle. Kik benne bíznak, sokan vannak, kikben ő bízik, kevesen, nem szokott ö a körben csak társalogni és nem tanácskozni. Mit mondhatnának neki azok, olyant, minek hasznát is vehetné. S ha szólna nekik, mi fejét és szívét nyomja, csak kifecsegnék. A hívek tehát nem tudják, mi leli a pásztort, hogy olyan komor. A hideg leli, febris internationalis, háborufélelem, mely ellen hadi készülődés az orvosság s a patika sokba kerül, rengeteg sokba, s a beteg nem gyógyul meg tőle, sőt mindig rosszabbul érzi magát. A helyzet derül és borul, egy hétig nincs háboruveszély, más héten már van. A kétfejű sas a bécsi burgon forog, mint szélkakas, hol északi szélre Szentpétervárról, hol nyugatira Párisból, hol keletire. Három Bé, Boulanger, Bismarck, Bogdanovics rángatták a múlt héten Európát ide-oda s Falb jóslata, hogy monarchiánkban földrengés lesz, majdnem beteljesült. De csak viharok voltak a felső és alsó körökben, minisztériumokban és parlamentekben, Bécsben és Budapesten. A bizonytalanság érzése azonban egyre tart s találóan mondotta Welsersheimb osztrák honvédelmi miniszter — kit szívesen kicserélünk Fejérváryval, ha az osztrákok átengednék — a rajlatban, hogy a politikai helyzetet „az őszinteség hiánya“ jellemzi. Bécsben nem bíznak már sem az orosz békebiztosításokban, sem a német szövetség hatályában, tehát őrülten fegyverkeznek s nem bánják, ha a népek meg is szakadnak a katonai terhek alatt. A kormány komolyabbnak ttekinti a helyzetet, mint a publikum. De nem mondhatja el, amiket tud. Újabb nehézségek merültek föl a kabinetek közt, de melyeket kiegyenlíthetni remélnek. Nyomja őket a kétség és bántja, hogy a hadkészültség még most sem teljes, annyi évi fáradtság és oly roppant áldozatok után. Most tanácskoznak azon Bécsben, hogy mi minden kell még? Csinálják a rendkívüli hadi budgetet, melyet a delegációkkal megszavaztatnak. Tiszának Dunajevszkivel van dolga, hogy kiteremtsék a milliókat. Kimerülten adja a magyar miniszterelnök beleegyezését. Éjjel sincs nyugodalma, a milliók és az ágyuk nem hagyják aludni, árvízbe fül és aranyzentében úszik, a hadügyminiszter fojtogatja s szabadelvű pártját hívja segítségül, hogy mentsék meg. Hajnal lesz, mire jó lelkiismeretén elszunnyad. A másik generális, a Fejérváry, Bécsben úgy érzi magát, mint hal a vízben. Kiszabadult a civil parlamentből és otthon van, felveheti aranypaszomántos egyenruháját és az osztrák tábornokok társaságában kitünően mulat. Szidják az ellenzéket és nevetik a kor- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A Salon. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Paris, ápr. 28. Még negyvennyolc óra és itt a francia képzőművészet nagy napja : megnyílik az idei Salon. A Palais de l’Industrie harminc termében most mér csak a képaktató munkások és az újságírók forgolódnak, ez utóbbiaknak becsületszó kötvén a tollát, hogy május elsejéig egy betűvel sem árulják el a készülő meglepetéseket. E levelem épp a megnyitás napján jut a magyar közönség elé, hát nem vagyok szószegő, ha már ma írom le első impresszióimat. — Az új Salon körülbelül egy húron pendül a megelőző évekével , a közönség ismét csak azt kérdezi : hol vannak a mesterek, akiket a jövendő századok csodálni és utánozni fognak ? Erre a válasz bizony nem valami örvendetes. Az 1888-iki Salon mintha csak ki akarná fejezni a jelen századot: csupa egyformaság. Bizonyosan emlékeznek még önök a legutóbbi művészbotrányra: a modern „nagy“ festők egyike, Van Beers, nemrég azzal vádolt egy belga kisvárosbeli műárust, hogy hamisított képeket árul az ő neve alatt. A tárgyalás alatt kiderült, hogy Van Beers úr műtermeiben vagy hat darab fiatal festőt dolgoztatott a saját cégére alatt. Ha a képek sikerültek, Van Beers mint saját műveit adta el; ha kevésbbé jól mázoltak be egy-egy vásznat, úgy a gyártmányok „hamis Van Beers“ számba mentek. Nem akarok ízetlenségeket mondani a XIV. Lajos által alapított francia képzőművészeti kiállításról, de meg nem állhatom, hogy mindazt, amit ma a Salonban láttam, össze ne hasonlítsam a Van Beers-féle képgyár termékeivel. Egyformaság, kevés eredetiség, semmi inspiráció és tetszeni vágyás a nagy többségnek — ez az általános hatás. De azért az idei Salon mégis különb a tavalyinál. Ha egyhangú is, szerényebb, nem túlkövetelő és kevés benne a szenzációhajhászás. Tömérdek sok az arckép, kiszorítva az immár visszaéléssé sokasodott zsánereket. A harminc teremben hatezer festmény és szobor van felhalmozva s a sajtónak adott három nap futólagos áttekintésre is alig volna elég. De ami valóban szép közötte, az mégis megragadja figyelmünket. Például nincs, aki meg ne álljon Normann egy tengeri képe előtt. Aki még soha sem látta holdas éjjel a tengert, e vásznon megláthatja, egész szelíd fenségében és nagyszerűségében. Szinte hallja az ember, amint a habok szétporlanak a sziklákon. Sokan sírnak a végtelen tenger láttára ; e kép nézői között is lesz akárhány, aki nem fojthatja magába azt a feltörő sóhajt, melyet az óceán a szívekből fakaszt. Brouillet, az ismert naturalista festő, ki tavaly a hipnotizált nő feltűnést keltő képét állította ki, most egy „L’amour aux champs“ című festményt küldött ; ez is a részletek túlzott realizmusa kivitelével excellál. Boulanger-arckép most is van elég, de mégsem annyi, mint tavaly. A zsánerképek legnagyobb része az 1870-iki háborúból vette tárgyát, mint az a mai politikai légkörben várható is volt. Páris ostroma főleg sűrűn szerepel. A csataképeken erősen látszik Verescságin hatása. Boutigny egy nagy lendülettel festett művet állított ki: „A champignyi csata után“. Détaille, a híres csataképfestő egy megragadó műve éjjel a szabad ég alatt táborozó csapatot ábrázol. A keleti képek közül kitűnnek Gérome és Boulanger (de nem a tábornok) háremei és arab fürdői, melyek kopott tárgyuk mellett is érdekesek. Feltűnik Carnot egy nagy arcképe, mely a köztársaság elnökét fekete öltözetben, nyakán a becsületrendnek az államfőt illető nagy keresztjével ábrázolja. Mindezt csak futólagos látás után írhatom; ily tömeg áttanulmányozására nem három nap, de három hét sem elég. A Salon Európa legrégibb időszaki kiállítása. XIV. Lajos alapította, Colbert tanácsára fölhíva a képírás és szobrászat királyi akadémiájának tagjait, hogy minden második évben állítsák ki új műveiket. Az első tárlat 1667. április 24-én nyílt meg, mint az akadémia alapításának évfordulóján. 1699-ben a kiállítás először volt a Louvre nagytermében s innen ered hagyományos neve, a Salon. Ez időtájt még alig ment háromszázra a kiállítók száma. A Salon 1855. óta a Palais de l’Industrie falai között van és III. Napóleon adta meg neki mai jelentőségét és nagyságát. Cl. SS. Mai számunk 14 oldal.