Budapesti Hirlap, 1888. május (8. évfolyam, 121-150. szám)

1888-05-04 / 124. szám

Budapest 1888. Vik­. évfolyam 124. sz. Péntek, május 4. mss­ Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 3 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felel 13 szerkeszd: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap­ utca 16. sí. ’f­rdetések díjszabály szerint. Fryf­­ színi ara helyben *­kr., vidéken fe­kr. A görög eszme. Budapest, máj. 3. Kelet uralmáért küzdenek békében, háborúban oroszok és törökök Péter cár ideje óta, két századon keresztül. Ő volt az, ki, midőn Szt.­Pétervárt ala­­pította, Konstantinápolyra gondolt, hogy az még jobb volna. A finn­ öböl nem sokat ér, a Bosporus többet. Azóta sok háború volt és sok vér elfolyt, mind Konstantinápoly birtokáért. A török birodalmat szétmállasztani az­­ősz politika szakadatlan főtörek­­vése. Részeire bontani előbb, a részeket elnyelni utóbb. Ezért az orosz politika Görögországban görög, Szerbiában szerb, Romániában román és Örményország­ban örmény, mindenütt a nemzeti aspi­rációkat izgatva és a nemzeti törekvé­sek mögé bújva. E népeket küldi előre, hogy csináljanak forradalmakat, vezes­senek háborúkat, ontsák vérüket Orosz­ország helyett s készítsék el az utat a cárnak Konstantinápolyba. A görög szabadságharc idejében Európa a görögöket tekintette a török birodalom örököseinek. A görög császá­rok tovább ezer évnél uralkodtak Kon­stantinápolyban s a Kelet felett. Kitűnt azonban, hogy a görögök gyöngék, na­gyon megpusztultak s törökök, vagy oroszok ellen nem volnának képesek a Bosporust megvédeni. Szlávok, törökök és albánok kinyomták őket s csak a félsziget déli részét s a szigeteket bír­ják még ma is ; nagy Sándor Macedó­niája elszlávosodott, bolgárok, szerbek, cincárok, albánok, törökök, görögök és spanyol zsidók keverve lakják , csak a városokban ,rős a görög elem , a pa­pok és keleti püspökök tartják még fönn a nyelvet és népet. Konstantiná­poly körül is annyi a bolgár, mint a görög, mégis ott legtöbb a­ török. Hellenizmus és pánszlávizmus, hogy férne ez össze? Sehogy te. Macedónián okvetlen összevesznek. Ignatiev Scin- Stefanóban Macedóniát Bulgáriának ítélte oda, a berlini béke visszaadta a portának. Thesszáliát kapta Görögor­szág. Azóta sok megváltozott s Bulgá­ria eljátszotta Oroszország kegyét, Szer­bia szintén, most megint jók a görögök, a cár követe nekik ígéri Macedóniát, csak­­­ vegyék el maguknak. Igen, ha lehetne. Athénben mindig két párt van, orosz és angol párt. Ha Oroszország pánszláv politikát követ a Balkánon, akkor a hellenizmus Angliát hivja se­gítségül, ha pedig a cár a görögöknek tesz ígéretet, akkor az angol küldi flot­táját és tartja őket vissza s ekkor Athénben szidják az angolokat, így Kréta miatt is többször s Epirus miatt az angolok gátolták meg a török-görög háború kitörését, melyet mindig az orosz szított; ellenben Anglia szerzette meg békében Görögországnak a róniai szigeteket, Thesszáliát és déli Epirus ama részét, hol a lakosság görög. A görögök azonban nagyon össze­tartak és soha le nem mondtak örük­, melyik nyitva van. Ila valakit a rossz leve­gőben az ájulás kerülget , a fölső ablakocská­kat ki akarjuk nyitni, hangosan tiltakozik min­den utas a cug­csinálás ellen. Ott ülünk aztán a kigőzölgésektől büdös, a lélegzéstől szén­savval telt, a dohányfüsttől vastag, átlátszatlan valamiben, a­mit levegőnek szoktak nevezni. A vasúton sincs különben. Utaztam elő­kelő, művelt családdal egy kocsi-szakaszban forró nyár hűvös éjszakáján s úgy elzárták a kocsi minden nyilasát, hogy más kocsiba kellett me­nekülnöm. A rossz levegőt nem veszi be a természetem. A lakásokban is a levegőtől való irtózás­sal találkozunk, azt tartják a legjobb lakásnak, melyben nincs cug. A falusi paraszt, hogy egész télen meleg maradjon a szobája, az ablakot körültapasztja agyaggal, sőt körülrakja ganaj­­jal. Úri házakban, ha nem is takarékosságból, de a cugtól való félelemben, körülvattázzák a réseket. A cugos lakás oka mindennek, migrén­nek és köhögésnek egyaránt. A cugtól mentes „jó“ lakásban mint va­lami üvegházban élnek a család csemetéi egész télen át. Hiszen minden nap „szellőztetik“ a szobát — reggel söpréskor egy félórára kinyit­ják az egyik ablakszárnyat, vagy legalább is a­ tolókás ablak egyetlen fiókját. Aztán mégis megfoghatatlan a családban, hogy az oly gon­dosan ápolt gyermek elcsenevészedik, pedig apja, anyuja egészséges, s a lakás nem nedves, nem enyes, jó tápláló az étkezés, még bort is kapnak a gyermekek. Hát hiszen nyáron falura régi igényeikről a török birodalomra, hogy Macedóniára s Krétára legitim joguk van, arról minden görög szentül meg van győződve. Konspirálni pedig nagyon szeretnek. Oroszország föltette magában, hogy a tavaszszal az egész Keletet inszol­­gálja. Romániában csinált is paraszt­­lázadást és zendülést Bukarestben, de célját itt sem érhette el, hogy Romá­niát szövetségre kényszerítse. Belgrád­­ban államcsínyt tervezett, de felsült vele. Boszniába felkelőket küldött, de nem kelt föl nekik senki. Bulgáriába bandák rontottak, de lefegyvereztettek. Szóval az orosz ármány sehol sem si­került idáig, de még folytatja. Legtöbb pártolásra az orosz poli­tika a görögöknél talált, mert ott nem volt antidinasztikus, mint Károly, Milán és Ferdinand uralkodó fejedelmek elle­nében, sőt Athénben az udvar orosz­barát, a dános György király a cárné testvérbátyja és Olga, királyné a cár unokahuga. Nelidov tehát Konstantiná­polyból elment Athénbe őket felbiztatni s a Trikupis-minisztérium felült neki. Egy banda betört Macedóniába s egy kis zendülés volt Krétán. Ezekkel hamar elbánt a török­ kormány, hogy lesz-e nagyobb felkelés és görög háború, még nem tudhatjuk. Megválik nemsokára ez is. Szerencsére az elágazott görög ösz­­szeesküvés minden szála a török kor­mány kezei közé jutott, csinálták érse­kek, papok, görög konzulok és keres­kedők s nem hiányzott a rubel. Egy megyünk jó levegőt szívet, honnan van, hogy a falusi gyermekek még ott a falusi levegőn sem egészségesek, ellúzítja őket is a görvélyes­­ség? Itt is, ott is az a baj, hogy nincs a lakás­ban jó levegő, nagyon is­ megvédik a szobát a cugtól. Jól elzárt helyiségben csak az a levegő szolgál lélegzésünkre, a­­mi a szobában van. Ennek gyorsan fogyasztjuk az éltető origénját, e helyett gyorsan megtöltjük a levegőt a kilé­legzett rossz gázokkal. Annyira ugyan nem egy könnyen romolhat meg a levegő, hogy mégis föladjunk benne, de ha folyton folyvást rossz levegőben élünk, lassan kint kárát vallja az egészségünk. A levegőnek folyton meg kell újulnia. Ha tehát nagyon félünk a cugtól, gondoskod­junk olyan jó mesterséges szellőzésről, mely a fűtéssel kapcsolatban folyton tiszta levegőt szállít be, a rosszat pedig elszállítja. Ha ilyen készülék nincs a lakásunkban, nem elég ám a reggeli kis ablaknyitás : mentül jobbnak kell lenni a természetes szellőzésnek. Az ablakok és ajtók hézagai, a falak finom likacsossága, támogatva a belül fűtő kályhák vagy kandal­lók levegő-elvezető hatásával, legalább nagy­jából folyton végzik a levegő megújítását. Ha kivattázzuk a réseket, cifra kárpittal bélleljük ki a lakó­szoba falait, jól elzárjuk a kályha nyilasait, bizony hamar elfogyasztjuk a reggel beeresztett friss levegőt. A betegségek származtatásában az orvosi tudomány nagy készültséggel kutatja az elő- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A „cug.“ —­ A „Budapesti Hirlap“ eredeti tárcája. — A fővárosban „légvonalnak nevezik, a dunántúli ember „huzatának hivja, de legszo­­kottabban „cugu a neve annak a hatalomnak, mely uralkodik egészségeseken és betegeken, a­melynek káros hatásától retteg gazdag és sze­gény egyaránt. Ismerkedjünk meg ezzel a hatalommal egy példában. Ha fölülünk a lóvonatra, a kocsi ajtaja nyitásakor neheztelő pillantások fogad­nak, a neheztelő pillantások tulajdonosai pedig, ki a füléhez kap, ki az orro­s szája elé kapja a zsebkendőjét, ki meg a kabátja gallérját húzza szorosabbra, ki a kalapját lejebb. Mind attól fél, hogy eug éri. Ha másnap történetesen akármi baja lenne, azonnal tudná az okát, a tegnapi eugra fogná. A­míg a következő meg­állásig érünk, nyugodtan beszélget mindenki, csak akkor ismétlődnek a szinte komikus vé­dekezések, ha megint megálláskor új utas lép a kocsiba. A mi figyelmünk azonban most már nem a bennülők, hanem a beszálló magavise­letére irányul. Ez észre sem­ veszi, mily boszú­­ságot szerzett a bennülőknek. Ő meg inkább azzal törődik, nem voltak-e azok gondatlanok. Gondosan megnéz minden ablakocskát s sze­­relő lyukat. S „cug“-ot dörmögve csukja be. Mai számunk 12 oldal.

Next