Budapesti Hirlap, 1888. június (8. évfolyam, 151-180. szám)

1888-06-01 / 151. szám

Budapest, 1888.__________ Vill. évfolyam 151. sz. Péntek, junius I. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre ? frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy bóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József.­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Delegációk. Budapest, máj. 31. Jönnek már a delegációk,, hozzák a külügyminisztérium békepolitikáj­át és a hadügyminiszter háborús követeléseit. Kálnoky megnyugtató nyilatkozatokat fog tenni a barátságos viszonyról az összes hatalmakhoz, Bauer pedig sokat fog beszélni ezen jó barátok hadikészü­leteiről, melyekkel lépést kell tartanunk, hogy a béke tőlük biztonságban marad­hasson s monarchiánk nagyhatalmi ál­lása minden eshetőséggel szemben meg­­óvassék. A nóta a régi, de a követelés ni. Még pedig a legújabb rendkívüli hadikészületekre még ez évben 47­ 3 millió kívántatik, a­ rendes hadibudget pedig 46 millióval, a rendes rendkívüli 0-8 millióval fog emeltetni s igy a de­legációknak lesz szerencséjük 49-7 mil­lióval szaporítani a katonai kiadásokat. Drága nekünk ez orosz háború békében. A­mennyit már arra elköltöt­tünk, ha összeadnák, talán a háború is kitelt volna már belőle. Sokan azt hiszik, hogy esztendőre okvetlen kitör. Tavaly is ezzel biztat­tak, harmadéve is. Úgy vagyunk vele, mint a vargainas a veréssel, annyit ijesztgetnek vele, hogy bárcsak már meglett volna. De hogy háborúnk le­gyen a muszkával, Bécsiben sehogysem akarják. Most tüntették ki katonailag a cár testvérét, Pál nagyherceget, az apja II. Sándor cár nevű dsidás­ ezredben kine­vezték öt ezredesnek. Ez bizonyítja, hogy a bécsi katonai körök a muszkák kedvét keresik. Egy másik körülmény még fur­csább : a táborkar évi gyakorlatait ez évben nem Galíciában vagy Erdélyben, hanem az alpesi Tauern hegyláncon fogja tartani, elfoglalják a Gross Glock­­nert, csakhogy látszatát is kerüljék a hadgyakorlatokban annak, mint ha Oroszország ellen készülnének, nehogy provokálni látszassanak. Ily túlságig kíméletesek, ha Oroszországról van szó. Nagyon hatalmas az orosz párt Bécs­­ben, az udvari, katonai és kormánykö­rökben. Minden áron szeretnék az orosz háborút elkerülni, mely csak arra jó, hogy a delegációk mindent megszavazzanak. Persze, ez az orosz barátság még nem elég békegarancia, mert a béké­hez mindig kettőnek egyetértése kell, háborúra egynek akarata is elég. Hogy orosz párt van Bécsben, az kisebb bé­kegarancia, mint az, hogy osztrák párt Szent-Pétervárott nincs, háborús vesze­delem. De ma remélik, hogy Hl. Sándor cárt is elviszik Skiernievicébe. Yederemo, a 47­3 millió extra hadi kiadást mégis megszavaztatják s el is költik, miből Magyarországra esik 14­8 millió forint, ennyivel emelkedik az idei kvóta. Mit kapunk e pénzért ? Kapun­k-e véd­műveket a Kárpát-szorosokba? Vagy csupa mondort varratnak belőle ? A BUDAPESTI­­HÍRLAP TÁRCÁJA. A legszebb tavasz. . Kép az antik Rómából. Ered a rög, a tavasz csókja érte a földet. Kipattant a mag levelet hajtva, vügy hasad a fákon, bimb­a feslik az ágon s a fák koroná­ján szerelmi dalát zengi száz madárpár. Sugár­­özön ragyogja be a kék távolt s a közelség mint aranyos fátyol rezeg ; a levegőben ra­gyogó atomok járnak bohókás táncot s a mezőn, gyepen virágos láncot húznak végig a Gráciák. Megújult az élet s a föld szivéből az érnek kristálytiszta gyöngyei buzognak elő, kacagva szalad végig a forrás a mókosult kö­veken, tükör gyanánt csillog a Tiber a part kere­tében, visszaragyogva a jellegtelen tiszta eget. Jön-megy a szellő, hízelgő csókkal fejtve le a bimbók zöld burkát, menyasszonydiszben pompáz a mandulafa s a Mars lassan kitárja mezteli virágát. Kóma díszei, viruló szüzek, koszorúkat fűznek, hogy fölékes­sék Mars isten oltárát. Kóma ereje, daliás ifjak jönnek villogó harci díszben, hogy hódoljanak a hadak istenének. A meddig a szem lát, sűrű néptömeg lepi el a a tért,­ amott vezetik az aranyos szarvú tulkot s a fiatal méneket, melyeket még nem ült meg lovas, hófehér gödölyöket virággal ékesítve terel elő amaz s a tavasz első mézét, tejét, a kikelet minden adományát csuporban, kosár­ban viszik. Ott áll az ősz pap az oltár előtt, mint­­ emlékeztető jel a római nép amaz ígéretére, hogy­ ha a hadjárat részükre kedvezően vég­ződik, a tavasz minden zsengéit Mars oltárán áldozzák föl az évben. Á a győzelem fényében ragyognak a fegy­verek minden római harcos kezében. Mars ke­gyes volt és ifjú és öreg egyaránt büszke a kivívott diadalra ; most kell beváltani a hadak istenének tett fogadást; seregestül tódul a ró­mai nép bemutatni áldozatát. Fiaikra büszke anyák, agg harcosok, ifjú daliák, s a szüzek, a zsengék, szerelemre festő kebellel, a hadvezé­rek, fejekön hősi koszorúval, mind össze gyűl­tek. Bíbor csíkos ruhában a papok mint szent gyűrű állják körül az oltárt, melyen a száraz cserfa lángja magasra lobog. Ott állnak arany himzetü öltönyben Mars paizshordozói, tizen­­ketten. Mindegyik dárdát tart kezében s jobb­ján szép müvü paizsot emel. Csak Egeria, a kegyes, tudja, melyik az igazi szent paizs e tizenkettő közül, de azt mindenki tudja, hogy tizenegyet közülük római kéz kovácsolt. For­­télylyal őrzik az ilyen drága ereklyét, mely az égből adatott Rómának. Az oltár szolgái készen várják az áldozat­­bemutatás kezdetét, aranymivű csészét készít helyére az egyik, felfogni a tulok vérét; bár­­dot villogtat a másik, hegyes kést emez, hogy kegyelemdöfésre mélyeszsze a fehér gödölyök gyenge húsába; tömjéntartót nyit fel amaz, illatos füstölőket rak kéz alá egy­más, hogy a mozdulatlan főpap mindazt ujjával elérje. A főpap imádkozik , mély csendben nézi őt a sokaság, még suttogó hanggal sem meri­­ senki útját állani az ég felé szálló imának, csak­­ a fiatal hősök kezében zördül meg olykor a fegyver, melyet diadalkoszorúkkal ékesítve hoztak bemutatni Marsnak. „Légy dicsőitve, Mars, istene a harcok véres idejének, légy áldva mindenajkról, hogy száguldó harci szekeren mindig idejében jöt­tél segélyül, ha veszélyben volt a rómaiak vi­téz serege! Légy imádva örök időkig, hogy visszatértek — bár sebekkel rakva — öreg harcosaink és győzelmi dalokkal az ifjú vité­zek, a­kiket most küldtünk először csatába. Fogadd hálánk jeléül mindazt tőlünk, a­mit t­e diadalmas év zsengéi termésül ígérnek, ne használja, ne illesse emberi kéz e tavasz ho­zományát. Itt áldozzuk fel neked virágjában a leendő gyümölcsöt, a tulkot, melyet nem tört még járom, a csikókat, melyek még nem ismernek féket és mindazt, a­mit haszonra fordított volna ez évben a nép. Fogadd ke­gyesen, győzők Ura !“ így imádkozott a fehérkajú agg,, meg­érintve reszkető jobbjával az oltárt. És ime, csodák csodája, e pillanatban még egyet lob­ban a láng és aztán összehúzódva paráz­zsá, elalszik. Döbbenve áll a sokaság, ajkukon el­némul a lélekzet, mindegyik érti szoruló szív­vel a jelt, hogy a harc Istene nem fogadja kedvezőn a felajánlott áldozatot. Mi az oka ? Vagy mit kíván még ? Megannyi kérdés min­den tekintet. A hadak Istene rettenetes, nem szabad felidézni haragját. Ismét leborul az ősz pap a hideg köre, lelkét küldi a nagyhoz, hogy titkos sejtelem burkában ismertesse meg vele isteni akaratát. Mereven áll a nép, ked- Hai számunk 8 oldal. F­üst. Budapest, máj. Sí. Nagy riadalom, zűrzavar, konfúzió lesz holnap a trafikokban. Senki sem kapja meg majd rendes szivarját, legalább nem a meg­szokott árban. A középsorsú hivatalnok, ha ötös kukát fog kérni, aprehendálva mondja majd a trafikosnak, hogy hisz négyest adott neki, és nehéz lesz megértetni vele, hogy té­ved, mert június 1-től a négyes kuba ötössé avanzsírozott, az ötös pedig „hatos“ lett. A „regalitásá­t szívó is hiába fogja magyarázni, hogy a „kilences“ már rég kiment a forgalom­ból, ő csak 8 krajcárost ismert, mert a máig 8 krajcáros regalitás ára holnap már 9 krajcár. A szegény ember is hiába disputál, hogy a „rövid“ szivarnak 2 ki az ára, kérlelhetlenül megkövetelik tőle a 2'/a krajcárt. És a­ki éppenséggel régóta megszokott „yara“-szivar­­ját fogja kérni, az kénytelen lesz itt fajta szi­varhoz folyamodni, mert a „yara“ megszűnt. Holnap, június 1-től kezdve megváltozik az egész szivar- és dohányrendszer. A leg­­megszokottabb fajú szivarok árát fölemelték, más fajtákat kivettek a forgalomból és he­lyükbe új fajtákat hoznak. Időbe fog telni, míg eligazodik rajta a közönség és beletörő­dik. Hogy mikép fogadja? Ki tudná azt ma megmondani ? Valószínűleg csendesebben, mint a bajor ember, mikor a sör árát föl akarták emelni egy krajcárral mintenkint. Legfeljebb csendesen, úgy a foga közt fog egyet ká­romkodni és aztán fizetni. Ha csak né­melyek nem tesznek úgy, mint a náná­­siak, a­kik a szűz dohány elvesztése fölötti bánatukban elküldték pipáikat Tisza Kál­mánnak, hogy szívjon hát , az elárvult pipák­ból és szivarszivó szopókáikkal prezentelik meg a pénzügyminiszter urat. Nincs is na­gyobb kegyetlenség, mint egy jóindulatú pipás ember csöndes nyugalmát megzavarni. Szegény

Next