Budapesti Hírlap, 1888. augusztus (8. évfolyam, 212-241. szám)
1888-08-01 / 212. szám
Előfizetési Árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep utáin való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. mm* Budapest, 18881 Vil. évfolyam 212. sz. Szerda, augusztus I. Budapesti Hírlap Szerkesztőség, és kiadóhivatal: IV. kalap-utca 16. sz. Hirdetések dijszahiíly szerint. Vmirno nn/m. lien 11 ar l.nn .1 kt*.. TI (IoItAN n ti*. Osztrák válság. Budapest, jul. 31. Egész csöndben, a parlamenti szünnapok alatt — ilyenkor legjobban lehet politikát csinálni annak, ki akar, mert nem zavarják és zaklatták az emberek egymást, miniszterek és képviselők — a Taafíe-kormány nevezetes változásokon dolgozik. Még mielőtt a rajrat összejönne, a kabinet meg fog változni és politikát fog változtatni. Csehebb, de főkép klerikálisabb lesz. A jobb párt, mely eddig is támogatta, szorosabb egységet képezzen s a minisztériummal bensőbb viszonyba, függésbe hozassák. Mint a német kartell-pártok, melyek a nemzeti és birodalmi eszme körül csoportosítva, egymással szövetségre léptek Bismarck vezetése alatt és a kancellár támogatására , szintúgy az „osztrák“ pártok, nemzetiségi csoportokban, de a dinasztia és a monarchia iránti hűség és odaadás konzervatív eszméjének egyesítő láncával összekötve, szövetkezzenek a Taaffe - minisztérium támogatására. Ez az osztrák kartell a pánszlávok, pángermánok, antiszemiták és demokraták ellen van irányozva, de hogy a német szabadelvű alkotmánypárt hajlandó lesz-e a német nemzeti szabadelvűek módjára a szövetségbe belépni, az még igen nagy kérdés. Egyelőre a Taaffe-kormány ezt a szép reményt nem táplálja, mert jól ismeri az osztrák-német szabadelvű pártot, hogy annak két alapszenvedélye van: veszekedni a papokkal és a csehekkel. Márpedig a kormány, mely „osztrák“ politikát akar folytatni, bármekkora súlyt fektessen a német polgárságra, a városi elemre és különösen Bécsre, mint Ausztria fővárosára, számításaiban nem mellőzheti, mert nem nélkülözheti a cseheket, számerejüknél, magas műveltségüknél és hatalmas arisztokráciájuknál fogva, sem pedig a katolicizmust, mert ez ellensúlyozza az osztrák szlávoknál és németeknél az orthodox és protestáns császári birodalmak vonzerejét, a papság és főpapság befolyásával a népre, legkivált az alpesi tartományokban. A kiegyezés csehek és németek közt, klerikálisok és szabadelvűek közt lehetetlennek, azaz hogy kivihetetlennek bizonyult. Még ahányszor megkísérlették, mindannyiszor még inkább összevesztek. Csak nemrég, az 1848-iki bécsi forradalom egyik vezére, Fischhof Adolf doktor, ki évek óta a csehek és németek kibékítésén fárad, ismét röpiratot bocsátott közre, melyben a béke föltételei törvényjavaslatra kész formában apróra kidolgozva előterjesztettek, de mindkét uralkodni vágyó párt kifogásolta a munkálatban azt, mi a másiknak teendő engedményt tartalmazott. — Sokfejű néppártokat, egymásra féltékeny, bizalmatlan csoportokat, nemzetiségi ellentéteket öszszeegyeztetni,hiú törekvésnek bizonyult. A Taaffe-kormány felhagyott . — Ez szokás a konzultációnál. Mondja, hogy „áu. — Ugyan kérem, ne tréfáljon. — Engedjen meg, Mackenzie minden betegével „áu-t szokott mondatni. Csak mondja hamar. Hatalmas „á“-t hangoztattam s aztán engedelmesen odanyujtottam a pulzusomat is. De fitymálva félre lökte, mondván, hogy az már teljesen kiment a divatból. Végre kimondta a szentenciát, hogy menjek Törpe- Füredre. — Mi az? — A legújabb fürdő, melyben ásványvizek fakadnak a fogfájás ellen. — A fogfájás ellen ? — Úgy van, uram. Ma minden fürdő egy speciális betegség gyógyításán dolgozik. Külön fürdője van a gyomorhurutnak, a köszvénynek, a száj- és körömfájásnak, le a legkisebb bajokig. És annyira megy a dolog, uram, hogy ha önnek a jobb térdében van köszvénye, máshová küldik, mintha a bal térdében van.. . Bámulatos. És ha a felső fogsoromban van a fájás, akkor máshová, küldenek, mintha az alsó fogsoromat hasogatja ? — Nem, az teljesen mindegy. Ennyire még nem specializálunk. Akármelyik foga fáj is, hátra elmehet Törpe-Füredre. El is mentem. A vasúti állomástól még két órát kellett kocsikáznom, a kocsisnak, aki rám várakozott, fel volt kötve az álla, s óriásokat sóhajtott. Megkérdeztem, hogy mi baja a politikával s más utat választott. Megoldani a problémákat egyenkint s egymásután konkrét javaslatokkal és tényekkel, az alkotmánypárt hozzájárulásával, ha lehet, nélküle, ha kell. Nélküle, sőt ellene, az valószínű. Mert a kérdés súlypontja az iskolatörvényre esik, mely körül a pártok ütközni fognak: a népiskola, a középiskola kié legyen, felekezeti vagy sem, nemzetiségi avagy főkép német? Ha Bécsben egy cseh prédikációt mond egy pap, nagy história támad belőle. — Budapesten magyarul, németül, tótul, szerbül, oláhul és görögül prédikálnak a templomokban szerte, össze-vissza. Az ellenkező túlzás. A nemzetiségek és a klerikálisok az iskolát okkupálni akarják, miután azt az alkotmánypárt államosította a németség, centralizáció és liberalizmus érdekében, de a közoktatás lényeges javításával. A klerikálisok vezére, Liechtenstein herceg, most a népiskolát az államtól visszaköveteli, s csehek és lengyelek vele egyetértenek. Taaffe gróf pedig Liechtenstein herceggel kiegyezett s az ellenszegülő Gautsch közoktatásügyi miniszter megy Münchenbe követnek. Senki sem örül e változásnak inkább, mint a csehek, kik Gautschnak oly keményen opponáltak a középiskolák miatt, melyeket a csehektől el akart venni. Mert Gautsch úr nagy német. Helyette egy klerikális kultuszminisztert fognak az osztrákok kapni. Schönborn — A fogam fáj. — Régóta ? — Nem, csak az imént fájdult meg. — Mért nem húzatja ki? — Nem vagyok bolond. Majd megfürdüm otthon, s egyszeribe eláll. — Hát igazán olyan nagyszerű az a víz ? — Azt, uram, nem lehet kimondani. Nem is igen igyekezett, hogy kimondja, hanem a rekkenő délutáni melegben inkább elaludt, olyan jóízűen szunditott, hogy én boldog volnék, ha fogfájás nélkül igy tudnék aludni. Felébredvén, mogyorót vett elő, s a fogaival egyenként feltörvén, elropogtatta. Ilyen őrült fogfájós embert soha életemben se láttam. Csupa olyan dolgot tesz, amit a fogfájás kizár: alszik, mogyorót eszik. Még csak azt vártam, hogy fütyülni fog. Törpe-Eüreden az orvos fogadott, aki megvizsgálta a fogaimat, s habozás nélkül masszírozta az államat. Azután betanított a kúrára: naponkint a kérdéses ásványvízzel hatszor öblítsem ki a számat, s kétszer fürödjem meg, mindig a víz alá bukván. Másnap, amint kitekintek az ablakon, látom, hogy két fürdőszolga pisztolylyal egy vékony pénzű utat kisér. Ott szemem láttára ki is kutatták. Leszólok, hogy mi az ? Ők felszólnak, hogy a szomszéd városka borbélya, aki borotválni jött s azért kutatják ki, hogy semmiféle foghátó szerszámot, vagy fogfájásgyógyító szert be ne csempészszen. Fogorvosok és borbélyok általában ki voltak tiltva a A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Nyaralás. A ,,Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Minden esztendőben egy hónapra beállok falusi embernek, olyan szép az élet falun! Koránkelő csorda és későnfekvő torokkompánia, hajnalban pokoli tülkölés a sertések és a fővárosi vendégek ablakai alatt. S ha ettől még valaki (disznó vagy vendég) ébren talál maradni, ott van az ismétlő szerkezetű karikás ostor, melylyel százat lehet durrantani, anélkül, hogy "a kanász egyszer is megtöltené. Ha ezt az ember végig hallgatja, nincs az az álompor, amitől még egyszer elszenderüljön. Az idén megtörtént rajtam az, hogy tíz bazilika-sorsjegyem közül egyet, kihúztak s nyertem rajta ötven forintot. Elhatároztam, hogy urj leszek, nem megyek falura, hanem fürdőre. Az orvoshoz siettem s tanácsot kértem tőle. — Mi a betegsége ? — kérdés. — Az a legnagyobbik, hogy csak ötven forintom van az egész fürdőzésre. — Egyéb nincs ? — Meg az, hogy gyakran szenvedek fogfájásban. — Mirtassa a nyelvét! — Minek ? Mai számunk 12 oldal.