Budapesti Hírlap, 1888. szeptember (8. évfolyam, 242-270. szám)
1888-09-01 / 242. szám
4 a gyárban bizonytalan ideig szünetelni fog. Dacára a munkások csodává határos megmenekülésének, Zurány népe között óriási az izgatottság. Ismeretes, hogy a nép milyen nehezen tudott úgyis hozzászokni a gyár szomszédságához. A szolgabíróság már megindította a vizsgálatot; mint mondják, a gyár berendezése, dacára a múltkori katasztrófának, több tekintetben hiányos volt. A vizsgálat fogja csak kideríteni, hogy miképen fogott lángot a nitroglicerin, mert erre most még nincs semmi magyarázat. A bolgár trón titkai. — Saját tudósítónk távirata. — Pária, aug. 31. (Ch.) A damné asszony folyóirata, a Nouvoile Revue holnap megjelenő számában „Az elmaradt prettini találkozás“ cím alatt okmányokkal hazudtolja meg a Norddeutsche Allgemeine Zeitung amaz állítását mely szerint a cár nem utasította viszsza az öreg Vilmos császárnak a stettini hadgyakorlatokra szóló meghívását. A cikk kifejti, hogy Bismarck herceg politikája épp attól a pillanattól változott meg, mikor a cár nem akart Stettinbe menni s egyszersmind bizonyítgatja, hogy a cár azért utasította kereken vissza a meghívást, mert tudomására jutott a Bismarck herceg és Koburg Ferdinánd között folyt titkos jegyzékváltás. A leleplezés szerint Vilmos császárt bántotta, Bismarck keleti politikája. A Nouvelle Revue előadja a Reuss herceg jegyzékének történetét is, kivonatban közli Bismarck hercegnek Koburg Ferdinándhoz intézett titkos jegyzékét, amelyet a bécsi német nagykövet közvetített. A titkos jegyzék így szól: „Semmi tanácsot nem adhatok Fenségednek. A hivatalos Németország nem ajánlja, hogy elfoglalja a bolgár trónt, de Németország bensőleg (intimement) helyesli e lépést.“ Közli a Revue Koburg Ferdinándnak a flandriai grófnéhoz intézett levelét, melyben a bolgár fejedelem azt mondja, hogy az okmányokat kénytelen demontálni, mert háborúval fenyegetik. Hazug hallgatásának egyedüli oka az, hogy Bismarck érdeklődését nem akarja elveszíteni. Kitűnik e levélből, hogy Koburg Ferdinánd föltétlenül Bismarck titkos biztatására foglalta el a bolgár trónt. A fejedelem ismétli levelében, hogy az összes eltagadott okmányok hitelesek. A befejező mondat ez : „Kénytelen vagyok megcáfolni a tényeket, hazug hallgatásom Bismarck érdeke.“ A nyolc nyomtatott oldalra terjedő cikk végül elmondja, hogy a cár mikép értesült a titkos jegyzékekről és mikép utasította vissza a stettini találkozást. BUDAPESTI HÍRLAP, (242 sz.) 1888 szeptember 1. TÁVIRATOK. A király látogatása a cárnénál. Bécs, aug. 31. (Saját tudósitónk távirata.) A király holnap reggel a cárné látogatására Gmundenbe utazik s még aznap délután Bécsbe visszatér. Este Bellovárba utazik a király a hadgyakorlatokhoz, melyeken a király meghívására a velszi herceg is részt fog venni, a ki néhány napra a gödöllői kastély vendége is lesz. Osztrák feljajdulás. Bécs, aug. 31.(Saját tudósítónk távirata.) A bécsi kereskedelmi kamara ma megjelent és az osztrák keresk. minisztériumhoz intézett jelentése, mely Alsó-Ausztria ipar-, kereskedelmi- és közlekedési viszonyairól szól, bevezetésében sajátságos politikai és nemzetgazdasági reflexiókba bocsátkozik. A jelentés tudniillik a nemzetiségi eszme által a kereskedelemre gyakorolt káros hatásról szól. Egyre szaporodik — úgymond — ama különböző kereskedések és iparágak száma, melyek e káros befolyásról panaszkodnak, a mely Bécs iparán a legsúlyosabb sebeket üti. Legelőször is a monarchia magyar fele lépett föl a nemzeti eszmével és az ipar terén való teljes különválással. Ez eszmék teljesítésében Magyarország odáig ment, hogy Ausztriát jóformán teljesen kiszorította a magyar piacokról. A Magyarországon törvénybe vett ama követelés, hogy a versenymunkáknál nemcsak az anyag legyen magyarországi, hanem a gyáros is kimutassa magyar honosságát, majdnem teljesen kizárja az osztrák konkurenseket. Ez a szűkkeblű lokális patriotizmus — úgymond a jelentés — már Ausztriában is terjed. A keresk. kamara Bécs megmentésére ellenrendszabályokat kér. I. Vilmos császár 1866-ról és 1871-ről. Berlin, aug. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Reichsanzeiger a császárnak következő rendeletét teszi közzé: Az I. Vilmos császár által hátrahagyott feljegyzések remek tanúságot tesznek a boldogult magasztos lelkinagyságáról, nemes és istenfélő érzületéről, melynek megismerésétől nem akarom népemet megfosztani és ennélfogva elhatároztam, hogy a mai napon, mely házamra nézve nagyjelentőségű, ama feljegyzések egy kivonata, a boldogult emlékének tiszteletére és követendő például házam és népem részére, közzététessék. I. Vilmos császár naplójegyzetei a következők: 1866. Szilveszter napján ezeket irta az öreg uralkodó : „Megbocsátok mindazoknak, akik tudva, vagy nem tudva ellene szegültek a haza javát akaró, lelkiismeretes meggyőződésből eredeti szándékaimnak. De utódaim ne feledjék el, hogy lehettek olyan idők, mint 1861-től 1866-ig. Alázatosan ismerem el az isteni kegyelmet, mely engem választott ki hajlott koromban, hogy ily fordulatot hozhassak létre a szűkebb és tágabb haza javára. Ily nagyot csak a hadsereggel lehetett elérni. Fogadja köszönetemet az esztendő ez utolsó órájában.“ 1871 december 31-én ezt írta Vilmos császár : „1866 végén azt hittem, hogy az Isten által rám bízott munka immár befejeztetett és azt boldog örökségül fiamra hagyom, gondolván, hogy ő lesz hivatva Észak-és Délnémetországot egyesíteni. Mindazáltal Isten kifürkészhetetlen akaratából még magamnak kellett véghez vinnem az egyesítést. Csodálatosan mutatkozott Isten ujja az 1866-iki, 1870-iki és 1871-iki háborúban, mely mint villám a derült égből, úgy csapott ránk. Isten akarata férfiakat állított mellém, hogy befejezhessem e hatalmas művet. Adassák nekünk béke, hogy a véresen szerzett javakat alázattal élvezhessük.“ A német gárda ünnepe. Berlin, aug. 31. Ma délután egynegyed 6 órakor a „hársfák alatt“ az egyetem előtt ment végbe a zászlószalagok átadása az első gárda-ezred első százada, valamint a 2. és 4. gárda-ezred és a gárdalövész-ezred részére, melyeknek a császár trónralépte előtt parancsnoka volt. Vilmos császár lóháton jelent meg a csapatok által képezett négyszögben s ellovagolva a csapatok arcvonala előtt, beszédet intézett hozzájuk, melyben körülbelül a következőket monda: A zászlószalagok adományozásával különös megtiszteltetésben akarja részesíteni azokat a csapatokat, melyeknek vezényletével dicső nagyatyja uralkodása alatt bízatott meg. „Egyedül ti, az itt levő csapatok, voltatok azok, — folytatta beszédét a császár, — melyeket atyám mint császár látott. Mindnyájan fájdalomteli szívvel emlékszünk vissza arra a napra, midőn e dandár abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Frigyes császár elé vezényeltetek. Ennek emlékére szentelem ez ezredeknek e szalagokat és remélem, hogy az ezredek meg fogják tudni őrizni a zászlók becsületét“. Erre a Vilmos császár palotájából hozott s új szalagokkal feldíszített zászlókat kiosztották az ezredek között. Falkensen tábornok, a második gárda-gyalogdandár parancsnoka, rövid szavakban köszönetet mondott a csapatoknak osztályrészül jutott nagy kitüntetésért, mire a katonák legfelsőbb hadurukat háromszoros hurrá kiáltással köszöntötték és azután diszmenetben elvonultak a császár előtt. A császár vendégei az ünnepet a megboldogult Frigyes császár palotájának erkélyéről nézték. Fejedelmi vendégek Berlinben. Berlin, aug. 31. A mai dísz ebéden él, melyre 170 meghívót bocsátottak ki, a szász királyné, a svéd király, Károly Lajos főherceg és a mecklenburgi nagyherceg a császártól jobbra , Mária Terézia főhercegaszszony, a szász király és a mechelenburgi nagyhercegné a császártól balra sfitek. Oszkár svéd király felköszöntötte az újszülött csecsemőt. — A svéd király Vilmos császárral délután háromnegyed 5 órakor Berlinbe jött. Kiel, aug. 31. Vilmos császár a svéd királyt a német tengerészeihez á la suite tengernagygyá nevezvén ki, elfogadta ugyanez állást a svéd tengerészeinél. Berlin, aug. 31. Károly Lajos főherceg és Mária Terézia főhercegasszony délelőtt 11 órakor a potsdami vonattal Babelsbergbe utaztak Auguszta császárné látogatására s onnan Potsdamba mentek. A száműzött királyné. Páris, aug. 31. Natália királyné Bukarestbe utazott. Bécs, aug. 31. (A Bp. H. eredeti távirata.) Natália királyné Bogisevics kisasszony kíséretében ma este 10 órakor átutazott. A királyné a hálókocsiban volt s nem mutatta magát. Belgrád, aug. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Pirosanác magával hozza a királyné nyilatkozatát, mely igen békülékeny hangon van tartva, amit a nyilatkozat következő mondata is bizonyít: „Felséges férjem méltányolni fogja békülékeny előzékenységemet.“ — Itt tegnap az a hír volt elterjedve, hogy a király és királyné találkoztak Tirolban, ez azonban nem igaz. Belgrád, aug. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A király és királyné kibékülése érdekében megindult mozgalom mind szélesebb körre terjed