Budapesti Hírlap, 1889. február (9. évfolyam, 37-58. szám)

1889-02-06 / 37. szám

Budapest, 1889. IX. évfolyam 37. sz. Szerda, február 6. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után mló napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap­ utca 16. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. ez. Átmenet. Budapest, febr. 5. A holnapi nappal elmúlik időnkből az, a­mi gyásznak van szentelve fogla­latosságunkból, csütörtökön kezdődnek ismét a dologtévő napok. A hatóságo­kon marad a gyászruha három hónapig, a családon egy évig, a szívekben szent emléke marad a reményteljes királyfi­nak mindazok részéről, kik e szomorú napok szemtanúi valának mindaddig, a­mig dobogni fognak. De a holnapon túl meg kell szűnnie annak, hogy a borzalmas esemény érzelmei tiltó befo­lyást gyakoroljanak az élet további fej­lődésére. Valóban, ritkán látnak az emberek olyat, mint Magyarországon esett ez utolsó napokban. A halál és a feltáma­dás vágtak egymás­­munkájába s ke­resztezték egymást az érzelmekben. A közszellem, a nemzeti közérzület cso­dás feltámadásának órájában jött a halál, learatni azt, a­kihez az ország jövendő­beli szép reményeinek egy része kötve j­uil. Mikor a nemzet meglelte magát egy nagyszerű ébredésben, abban a percben elvesztette hatalmának örökösét. Az ujongást a de profundis váltotta fel s az érzelmek meghasonlása a feltörekvő egyetértést. A nemzeten áll, hogy azzal az impozáns méltósággal, a­melylyel egy nagy nemzeti érdek védelmét vitte egyfelül, s a­hogy a közgyászt viselte másfelül, a kibontakozást megtalálja s épen, egész erővel álljon ismét a nem­zeti munka szolgálatába. Nem szabad, hogy a halál többet is elvegyen tőlünk, mint a mihez joga és hatalma van. Nem szabad, hogy a közgyász megzavarja az elméket s a sziveket s elrabolván azt, a kihez hozzá fért, oly javakban is dúljon, a melye­ket tőle megvédeni van erő, van hata­lom a férfiakban. Nem is lehetetlen, hogy valamely­ oldalról kísérlet­tétessék oly irányban, hogy a megrendülés órái kiaknázhassa­nak a katonai javaslat érdekében. Fri­vol, több mint frivol a föltevés, hogy a hatalom kezet fogni kész a végzetesen közénk lépett halállal, szövetségre lép a pusztulás szellemével, hogy diadalra juttasson egy ügyet, a­mely a múlt he­tekben felkorbácsolta nemzeti véde­­ lemre a közlelkiismeretet. Frivol e föl­tevés, de már is látjuk jeleit kicsiben és nagyban, s a frivolitás nem a fölte­vésben van, hanem a törekvésben, a­mely immár felütötte a fejét. Látjuk példának okáért, hogy So­­mogymegye főispánja a közgyűlést, a Tnely_§ T^erd­est tárgyalni ^ készült, a közgyász ürügye a­l­a­t­t el­napolta — egy hónapra. Semmi törvényhatóság, se az országgyűlés, semmi magán- és nyilvános testület ily értelem­ nélkül való túlzással nem tette nevetségessé a halottas hangulat ko­mor ünnepét. Ennek egészen világos a profán és gyűlöletes tendenciája. Másfelől látjuk, hogy a szünet, me­lyet a nagy nemzeti tusába a meyer­­lingi katasztrófa csempészett, arra buzgón felhasználtatott, hogy a katonai javas­latról a legellentétesebb hírek hozassa­nak forgalomba, megzavarni az elmé­ket, megingatni az eltökéléseket, meg­osztani a meggyőződések erejét, most kecsegtetéssel, majd kétségekkel s igy kifárasztani, ellankasztani a felbuzdult erőt. A királyi család Budapestre készül. Készült már a véres eset előtt, most annál szívesebben jó, mert itt távolabb lesz bánata emlékeitől, egy borzalmas csapás színterétől. Budapest és Magyarország ama tör­hetetlen hűséggel és homálytalan sze­retettel üdvözli földjén a lesújtott ki­rályt és családját, a­melylyel öt húsz év óta körülveszi megtántorodás nél­kül. A királyt ittléte alatt vigasztalni fogja a látván­­, mily lelkesedéssel küzd a magyar nemzet amaz alkotmánynak töredékeiért is, a mely alkotmánynak alapján ő a mi királyunk s a mely al­kotmány ereje egyszersmind ereje és állandósága az ő királyi jogának és trónja érdekeinek. Az ő fülként sze­mélyéhez a törvényes hűségen kívül A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Ferenc Ferdinánd főherceg. (A Budapesti Hírlap eredeti tárcája.) Apostoli magyar királyunk testvéröcscsé­­nek, Károly Lajos főhercegnek, udvará­ban álló nyolc esztendeig volt alkalmazva az a megbízható emberem, ki be van avatva ne­vezett főhercegi ház minden családi titkaiba is, és kinek szavahihető elbeszélései után közzé­teszem a következő közérdekű adatokat. Károly L­a­j­o­s már évek előtt egész határozottsággal nyilatkoztatta ki magánkör­ben, hogy bármi következnék be, ő semmi esetre sem fogadná el a koronát. A­milyen szigorú ő önmaga iránt, épp oly szigorral ne­veltette gyermekeit. Ezek között valódi kato­nai fegyelem uralkodik. Azonkívü­l még igen jellemzetes az a méh­ vallásosság, a­mely az egész házirendet és környezetet át meg át­hatja. Ennek annyira rabja volt Károly Lajos főherceg, hogy második neje halála után erőnek erejével kolostorba akart lépni, a mitől csak ő felsége határozott tilalma tart­hatta vissza. Gyermekeinek nevelői Degenfeld gróf,Br­a­n­d­i­s­s gróf, a­kinek nagybátyja je­zsuita, nagynénje apáca-fejedelemasszony, C­o­­rett gr., Marc­hall, a bécsi fogadalmi templom lelkésze s egy jezsuita voltak. Évről­­évre kitűnő sikerrel tették le a vizsgálatokat, melyeken a bécsi skót bencések apátja volt a vizsgáló. Az udvar, egyházi, katonai s világi főhatóságok képezték a hallgatóságot. Az első­szülött fiú, Ferenc Ferdinánd főherceg, vanal a katonaságért. Katonai egész jelleme. Magába zárkózott, kimért, kevés be­szédű és igen kategorikus. A­milyen kinyúlt, szikár, vézna és száraz a testalkata, épp oly hideg és tartózkodó a másokkal való érintkezésben. A katonásdi mellett legfőbb passziója a természetbuv­árkodás és régiséggyűjtés. Szerény szobácskája a bécsi favorit-utcabeli palota má­sodik emeletén valóságos múzeum volt. Az ő cellájának tőszomszédságában, mint a többi testvéreié mellett, lakott az egyik tanár, kinek közvetlen felügyelete alatt állott. Már tizenhat éves kora óta részt vett mindama nagy hadgyakorlatokon, melyeken a legfőbb hadúr szemlét tartott vagy ve­zényelt. Atyja diplomáciai pályára szánta, hogy ez irányban szellemének is utódja legyen ; de ő semmi áron sem volt reábízható, mert nem akart megválni kedvenc eszményétől, a kato­naságtól. Mióta tanulmányaival végzett, folyton ka­tonai szolgálatban van és jelenleg a 28 éves ifjú saját magyar ezredének (Este) kapitánya. A három főhercegfiú kifogástalanul beszél magyar­u­l, németül, franciául, angolul, ola­szul és csehül. A testvérek nagyon szeretik egymást és bármily különböző a természetük, nem volt példa rá, hogy összevesztek volna. Mivel édes-kevés zsebpénz állott rendel­kezésükre, a legnagyobb örömmel és vonako­dás nélkül segítették ki egymást pillanatnyi zavarukból. Legélénkebb és legszebb köztük a 21 éves Ottó főherceg, ki rendesen vezetője volt a bécsi palota parkjának szűk keretén belül tartatni szokott játékoknak. Ő sok csin­talan ötletével felvillanyozta s felvidította büszkébb és feszesebb testvéreit. Ottó főherceget jószivü fiatal embernek mondják. Olaszországi útjukból vissza jövet megsajnálta a szakadatlan, hosszú uton éllen maradt kíséretét, közbeeső állomásokon le-le­­szállott, közéjük ment és minduntalan tudako­zódott, nem éhesek-e? De — úgymond — nemsokára Bécsújhelyre érünk, ott jó formás virslit lehet kapni, legyenek csak türelemmel! A­mint oda érnek, kiszökik, összes hátrama­radt zsebpénzén bevásárolt a nevezett specia­­litásból és bőven ellátta a megbüstültetett sze­mélyzetet. Szigorú apja kérdésére, hol jár any­­nyit, csak azt válaszolta, hogy félreugrott. F­e­r­e­n­c főherceg ilyet már méltóságán alulinak tartana és sokkal kimértebb, hogysem ily kedélyességre ragadtatná magát. S még a legtermészetesebb vonzalom nyilvánításában is igen fukar. E miatt egyszer erélyes atyja bün­tető kezének súlyát is el kelle viselnie. Károly Lajos főherceg ugyanis egyik hosszabb útjáról visszatérvén, fiait ment nagy örömmel üdvözölni. A­mint Ferenc szobácskájába lép, ez annyira bele volt mélyedve kedvenc természettanulmányaiba, hogy az érkező papát fel sem igen vette és midőn ez szemre­hányásokat tett a fiúnak ily részvétlen, száraz viselkedése miatt, ez még dacolni mert. Az apa erre rögtön kiparancsolta a kisérő személy­zetet és a künn várakozók kénytelenek voltak az apai büntető szigor ugyancsak csattanós nyilvánulásainak fültanúi lenni. 2 mai számunk 12 oldal 7PONTJ

Next