Budapesti Hírlap, 1889. május (9. évfolyam, 119-149. szám)

1889-05-01 / 119. szám

Budapest, 1889 IX. évfolyam 119. sz Szerda, május I Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Akássi József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV. kalap­ u­tca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A bécsi katolikus gyűlés. Budapest, ápr. 80. Egyházpolitikai és vallásos kérdé­sekről írni a legkényesebb dolgok közé tartozik oly olvasó közönség előtt, mely­ben a különféle felekezetek abban az arányszámban találtatnak, a­melyben a népszámlálás számadatai közt szerepel­nek. Semmi téren nem találkozik oly sűrűen a két véglet, mint itt: egyfelül a vallásbeli teljes indifferentizmus, más­felül a nagy érzékenység. Már most az indifferenseknek az is baj, ha az em­ber a vallással csak foglalkozik; az ér­zékenyeknek pedig az, ha nem az ő érzékenységük szerint foglalkozik az ember vele. Érzületéhez, meggy­özödé­­séhez, hitéhez minden embernek szent joga van — és hány szegény, hány boldogtalan ember van, a kinek egyebe sincsen hiténél. A­mit pedig valaki jog szerint bír, ha mindjárt „csak“ ideális jószág is, azt sérteni, bántalmazni sem a műveltség, sem a felvilágosodás, sem a más meggyőződés címén nemcsak nem illik, de nem is szabad. Azonban, hol kezdődik a sértés oly kérdésben, melynek rajongói vannak, melyben az érzékeny­ség oly sok szívet és elmét el­foglal ? Könnyen takarózhatnánk azzal, hogy az igazság kimondása nem sértés. De igazság-e Péternek, a mi Pálnak az ? Mégis, bármily kényes legyen is,­­ egy újságra nézve szinte lehetetlen,­­ hogy hallgasson oly eseményről, mint e pillanatban az osztrák katolikusok gyűlése Bécsben, melynek iránya, ha­tározatai, sikere, vagy kudarca szük­ségképen kell, hogy hazánk számos buzgó katolikusait is érdekeljék. E gyű­lésen hozzá idegen országbeli vendégek is vannak, bizonyára néhány magyar is. És a katolikus egyház nemzetközi természete, a pápa állása országok és népek között, a katolikus egyház min­den mozgalmát nemzeti határokon túl­menő jelentőséggel és érdekkel ru­házza fel. Természetes, hogy mi a tanácsko­zások részleteihez szólni nem kívánunk. A határozatoknak s a beszédeknek csakis iránya érdekel bennünket. Az áramlat, a­mely vezérlő eszméiből ki­sugárzik, az csábít arra, hirlapírói köte­lességünkön kívül, hogy a kérdéshez mi is gyújtsunk egy szerény szál gyertyát. A megnyitó ülés szónokai hódoltak a pápának, világi uralmát reklamálták, és két fogalom azonosságát proklamál­­ták nagy lelkesedéssel: az osztrákságot és a katolicizmust. A pápa és a császár, mondák rövidebben. Azonban a politi­kát kiutasították a gyűlésből, ki a nem­zetiséget is és tevékenységük teréül a társadalmat jelölték ki. Azonban észrevétlen maradt, hogy a pápa világi uralma és a császár: ez­­ már politika. Nem vétetett figyelembe,­­ hogy a felsőbb klérus közjogi állással várnának reggelig, ha édes szülőjök meg nem sokallaná s be nem parancsolná őket — aludni. Aludni ! Én teremtem, mintha az úgy parancsszóra menne ! Nehéz volna olyan lányra akadni, a­ki csak úgy könnyedén le tudja álomra hajtani fejét májusra virradóra­, még ha hozzá szerelmes is. Bognár Péterné asszonyom aranyos ma­dara, a karcsú Katica is, a jó Isten tudja sze­­rii­ számát, hányadszor osont ki már — hiába. Oh, ha elmaradna a „májiaa — gondolja — még a kútba ölné magát szégyenében, bána­tában ! Aggódva számlálgatja az öreg kakukkos óra egyhangú ütését s szinte belesápad, mikor a tizenkettőt is elveri. ■ — Még egy kis félórát virrasztok — sut­togja — azután. . . Nem volt ideje befejezni. Édes­anyja el­unta a hosszas várakozást és mivel tudta, hogy Katica bizony m­a be nem jön a maga jó szán­tából reggelig sem, hát csak kibotorkált. — Gyere be, édes lányom, szólítja meg szelíden, későre jár az idő. — Mindjárt, édes szülőm, mindjárt, csak még néhány öltést teszek ezen — a Jancsi dolmányán, felel Katica, nem is véve észre nagy zavarában, hogy a saját kendőjét tartja kezében. Bognár Péterné asszonyom jószű­t mosoly­gott, azután mintha semmit nem vett volna észre, folytató : — Hagyd abba, fiam, holnap is nap lesz, azután pihenni is csak kell valamelyest. bir egyes országokban s ez is politika A szándék tehát szép, de hatalmas akadályai vannak az életben. Nálunk példának okáért a helyett, hogy a ka­­tolikus hierarchiát az állam megfosz­tetta volna abbeli állásától, mely fon­tos tényezővé teszi a politikában: in­kább belevitte ugyanoda — többek közt a főrendiházba — a többi bevett felekezeteket. És ha mindez nem volna is, ha szaván lehetne fogni a bécsi gyűlést ? a katolikus egyház tevékenységét kor­látozni lehetne magára a társadalomra mit jelentene ez? Nem a társadalom számára dolgozik-e az állam is, melynek tevékenységét értjük a politika alatt ? nem ütközik-e a két erkölcsi hatalmasság lépten-nyomon egymásba? Itt mint ellen­fél, ott mint versenytárs, gyakran mint egymást kiegészítő dolgozótársak ? Az ün­nepek és vasárnapok, a felekezeti egyen­jogúság, az iskola, a házasság, a val­lásos egyesületek, társaságok és ren­dek, mind tárgyai a profán politika in­tézkedéseinek. Mind kényszerítő ok arra, hogy az egyházat a politika harcaiba kérlelhetetlenül belesodorja. A bécsi gyűlés szónokainak kinyi­latkoztatására is ráillik tehát a mon­dás: az akarat erős, de a test gyenge! Kirekesztik a bécsiek a nemzeti­ségi kérdéseket is megszentelt céljaik köréből. De ott van Strossmayer püs­pök, ott vannak a keleti egyházak nem-Katica engedelmesen kezet csókol, s csendes jó ujcakát kívánva eltávozik — pihenni. Hanem bizony Bognár Péterné asszony régen aluszsza már az igazak álmát, mikor a csinos Katicát még mindig nem hagyja nyugodni szive dobogása. Antalan azt forgatja bodros fejecskéjében : nem feledkezik-e meg róla Varga Pista, nem-e csak hitegette, csalogatta ? Pista pedig, miután erős alkudozás után, sikerült neki a Bodri kutyát egy hatalmas darab pmpossal megvesztegetni, a legmélyebb titok­­on belopózik a ház előtti kis kertbe, kezében ásóval s a leggyönyörűbb nyárfával, a milyen csak három falu határában terem. Régen ki­szemelte ő azt az uraság kertjében s elég gondot adott neki, m­íg amúgy szépszerével beszerezhette. Mert hát nem kis baj­jal jár az ily helyről a „szerzés“, de mit csinál­jon a szegény legény, ha ott terem a legsu­­darabb, legszebb. Ha a kertészlegények vélet­lenül megcsípik úgy munka közben, kegyetlenül megkeseríttheti. No, de azért van az embernek magához való esze, akkor men­jen, mikor alkalmas az idő hozzá. Meg mint minden, mihez nehezen jutunk, úgy az ily módon szerzett fa is emeli a leány szemében a legény becsét, kivált ha szebb, mint a többi lányé. A­mint a kertben Katica ablaka alá ér, óvatosan körültekint, nem látja-e valaki. Mi­után meggyőződött, hogy nem, csendesen, még a lélekzetét is visszafojtva magába, elkezdi ásni a tácska számára a gödröt. Mikor elég bőséges, vigyázva belehelyezi s gondosan le­földeli, a legkisebb nesz nélkül. Ennek végez- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA Május elseje falun. — A Budapesti ITirlap eredeti tárcája. — Nem hiába tartják májust a szerelem hó­­napjának, nehezen is várják jöttét a legények, hát még a leányok ! Sok piciny szív megdob­ban, sok kis kebel jön hullámzásba e nap kö­zeledtekor s bizony itt-ott a köny is kicsor­dul. És még jó, ha az édes érzés vagy keserű fájdalom tüzet, mely az arcot lángoló pirossá változtatja, rá lehet fogni a tavaszi szellőre. Mert az egyszer szent, hogy e napon ég az arc, tűz lobog a szemben. Nem is ok nélkül. Május elsején válik el, mint a nóta mondja , kinek nincsen, — igaz abban , hogy kinek van — szeretője, babája. Csoda-e ilyen formán, ha a megelőző es­tén nem tudnak aludni a leányok ? és még a legfélénkebb is oda-odalopózik a kerítéshez, ki-kitekintget a keskeny nyíláson s remény és kétség között lesi­várja : jön-e várjon ? Pedig azok a ragyogó szemek hiába vetik fényeket a sötétségbe, a falu csendes, kihalt. Legfölebb a község érdemes őre és órája : a bakter sú­lyos lépése hangzik időközönként, majd re­csegő kiáltása rázza meg a levegőt, a­mint ke­ményen biztatja a gondjaira bízott nyájat . Tizenegyet vert az óra, ember, térj meg nyu­govóra ! A legénysereg mint­ha elköltözött volna az utolsó szálig, idegen vidékre. A lányok csak leskelődnek, várnak. Ott K­ai ezér ciak 12 oldal.

Next