Budapesti Hírlap, 1889. június(9. évfolyam, 150-177. szám)

1889-06-15 / 163. szám

. Van ebben némi igazság, vidéke válo­gatja. A mi áll a fővárosra, környékére s némely gazdag megyére, nem áll a szegény vidékekre, az árvizes és fillo­­serás földekre. Vannak néposztályok, melyek gyarapodtak, vannak olyanok, melyek pusztultak. De kettő lehetsé­ges: vagy gyarapodott a nemzet, mint a kormánypárt mondja, vagy szenvedett, mint az ellenzék állítja , hogy van te­hát és miért van, hogy mindenik esetben a függetlenségi párt foglalja el a tért a szabadelvű párttól ? A felelet egyszerű: ha azért ellenzéki a nép, mert elégü­­letlen helyzetével és a kormány poli­tikájával, hát változtatni kell ezen a politikán; ha pedig dacára annak, hogy jólétnek örvend és gyara­podott a nemzet, mégis függetlenségi képviselőket választ a szabadelvű pár­tiak helyébe, ez azt bizonyítaná, hogy a magyar nemzet 1867 óta annyira fej­lődött és erősödött, hogy kevés neki az a szabadság és a függet­lenségnek ama m­­ér­té­ke és módja, melyet élvez, vagyis a nemzet kinőtte a gyermekruhákat — tehát ismét csak változtatni kell a p­o­l­i­t­i­k­á­n. Mindenik esetben, akárhogy magya­rázza valaki az okokat, a pótválasztá­sok,­­azt bizonyítják­, hogy M­a­g­y­a­r­­országot állami é­s n­e­m­z­e­t­i t­e­k­i­n­t­e­t­b­e­n n n­a­g­y­o­b­b f­ü­g­­g­e­tl­e­n­­s­é­g­g­e­l k­e­l­l k­o­r­m­á­­n­y­o­z­n­i, m­int a T­i­s­z­a-m­i­n­i­s­z­­t­é­r­iu­m i­d­á­i­g t­e­tte s hog­y a nagyobb ö­n­á­l1­óss­á­g i­r­á­­n­y­á­b­a­n s egy valóban nem­zeti politika köve­t­e­l­m­é­­n­y­e­i szerint ke­l­l e­r­j­e­­s­z­­t­e­n­i. Tisza és pártja ezt tévesztették szem elöl mindenképp el s különösen a hadseregnél, a véderőtörvénynyel, ezért és itt tört ki ellene a vihar. Már most, ha a függetlenségi párt győzelmeit a kormány, a többség és az udvar ijedve veszik észre s azt hiszik, hogy ez a kiegyezést veszélyezteti s a monarchiát megbontja, akkor ezen aggó­dirra ■■ywii r­dalmaknak ne az legyen politikája, hogy a függetlenségi eszméket és pár­tot elnyomni igyekezzenek , a nép köz­véleménye ellen a Károly-kaszárnyára hivatkozzanak mert ezzel nem érnek célt s csak elkeserítik az elméket, ha­nem igyekezzenek bebizonyítani egy új kormánynyal és annak új politikájával, hogy szakítottak a nemzet­­ellenes törekvésekkel s te­gyenek komoly kísérleteket, bebizonyítá­sára annak, hogy a k­ö­z­j­o­g­i a­l­a­p változtatása nélkül lehet­­s­é­g­e­s M­a­g­y­a­r­o­r­s­z­á­g­o­n n­e­m­­z­e­t­i á­l­l­a­m­o­t alkotni az ön­állóság jogaival s a nem­­z­e­t­i a 3D i r­á­d­i­ó 1. kielégít­é­­s­é­v­e­l. Ha ez a szabadelvű pártnak és jövendőbeli kormányának sikerül­­, úgy a függetenségi pártrájuk nézve nem veszé­lyes. Ellenben, ha a­ kormány visszatorlás­­sal akarná a függetlenségi eszmél­ terjedé­sét gátolni s a pártot elnyomni, hogy megmentse a közösséget, melyet maga kompromittált legjobban, úgy ellenke­zőjét fogja elérni annak, a­mit céloz. Rázkódások nélkül megnöveszteni Ma­gyarországot s felruházni mentül több joggal és hatalommal, helyesebb és kon­­zervativebb politika, mint gátakat emelni az intézményekben és törvényekben s a kormányzás gyakorlásában a nemzet ellen, kiért az ily erőszakos ellenszegü­lés a kormány részéről, vagy sőt erő­­szakolása a nemzetnek, mint a véderő­­törvénynyel, komoly veszedelmeket rejt, komolyabbakat a választásoknál, me­lyekben a függetlenségi párt nyeri el a a nemzet bizalmából a mandátumokat. Mindenütt, hol a pótválasztásoknál az ellenzék győzött, a függetlenségi párt a mérsékelt ellenzékkel együtt küzdött és szavazott a szabadelvűdért jelöltje ellen. Mit bizonyít ez is? Bizo­nyítja, hogy a mérsékelt ellen­zéki köz­ö­n­s­é­g ugyanazon ér­z­e­r­m­e­k és eszméktől van á­t­h­a­t­v­a, m­i­n­t­­a f­ü­g­g­e­tl­e­n­­s­é­g­i p­á­r­t hívei s csak a törvény­­magyarázatban s az eljárási módban kü­lönböznek egymástól, nem pedig a cél­kábult állapottal. Figyelmeztette hallgatóit, hogy a modern tudomány e betegséghez so­rolja az olyan eseteket is, melyekben a roham enyhébb, de romboló hatása azért nem ki­sebb,­­ sőt vannak betegek, kik soha heve­sebb görcsökbe nem esnek. E kórtipushoz tartozók igen hajlandók az erőszakosságra, testi sértésekre s azért bűnügyekben e­z a körülmény, mint igen fontos, ob­ligate volna kiderítendő a vizsgálat során. Esetekre hivatkozott, hogy voltak szülök, kik minden megfogható ok nélkül elgyötörték, sőt meg is fojtották apró gyermekeiket. A szüle­tett hülyék többnyire nyavalyatörések is. E betegséggel soha nem jár világosabb pillanat s ezért a modern elmekórtan min­dent, mit a nyavalyat­örés tesz, beteg lélekállapotban elköve­­tettnek tekint. A nyavalya­törés alá­aknázza a lelki életet: maga az őrültség ké­sőbb tör ki belőle, de biztosan. A bemutatott, példák egyikén a téboly már fejlődőben van: ha a roham utólén, taj­tékzik s harap, máskor pedig hallucinációi vannak, angyalt lát megjelenni cellájában s a szeráfok énekét hallja. Egy asszony elbe­szélte, hogy a roham közeledését rendesen megsejti előre, hideg fut rajta végig, testét kihűlni érzi s ilyenkor a földre fekszik, ne­hogy valami kárt tegyen magában. Egy másik asszony a görcsük közepett azt érezte, hogy a mennyországba száll s jajveszékelt, hogy el kell hagyni kis gyermekeit, a míg végre fölébredt a­­ betegcellában. A dühöngök típusáról a negyedik­ban. Mert hisz felszal­adni Ausztriától, h­ogy a Kárpátoknál az orosz, s Po­­zsonynál a német birodalom legyen szomszédos velünk, senki nem akar, a függetlenségiek sem, de igenis akar­ják a pragmatika szankció szerinti szö­vetségben Magyarország állami szuve­renitását. Ennek megszerzése és bizto­sítása pedig semmiben a mérsékelt el­lenzék politikájával nem ellenkezik, így hát a szabadelvű párt a múlt­ban elkövetett hibái s a jövőre nézve nem adott garanciák miatt, szemben látja magával országszerte a magyaro­kat, ezeknek nagy részét, a mérsékelt ellenzék és a függetlenségi párt egye­sülésében. S nem bir megküzdeni ez oppozicióval s kénytelen koncedálni és konstatálni a függetlenségi párt győ­zelmeit. Budapest, jun. 14. hogy királyi férje nagy pompával fogja elvi­tetni székvárosukba, az ápol a személyzetet pe­dig fölakasztatja, — egy harmadik nőt, kinek eszelössége egy uj nyelv kigondolásában, ér­telmetlen uj szavakban nyilvánul, melyeket bi­zonyos fogalmak, vagy tárgyak elnevezésére használ. Bevezetett az igazgató egy fiatal em­bert, ki azt hirdette magáról, hogy ő hittérítő s feladata az arabok nemi életét reformálni. Hogy képzeli e reformációt, erről néhány furcsa nyilatkozatot tett a szerencsétlen, me­lyeket azonban kiírni nem lehet. Igen érdekesen fejtegette Biedermann a következő órán a hülyeség kórképét, jel­lemző tüneteit s tragikus lefolyását. Ez a be­tegség legtöbbször halálos és gyógyíthatatlan. Iszákosak sorsa ez gyakran. Az igazgató el­vezettetett egy ilyen beteget, ki már arra se emlékszik, mikor jutott az intézetbe. Mikor Biedermann azt kérdezte tőle, hogy mennyi vagyona van, — gondolomra 4000 frtot val­lott. Két leányának mégis 30,000 frt hozo­mányt ígért. Az igazgató figyelmeztette e számtani lehetetlenségre, é­s a beteg közö­nyös nyugalommal így felelt: „ígérni min­dent lehet.“ Ugyan e­­kategóriából láttunk két nőt, a­kik már teljes apathiába estek, nagy fáradságukba kerül a beszéd, s ha nagy ellen­kezés után rászánják is magukat, hogy az igaz­gató kérdéseire feleljenek, szavuk oly halk, tétova, hogy alig lehet megérteni. A harmadik órán a n­y­a v­a l­y a t­ö­­r­é­s tárgyalására került a sor. Biedermann tüzetesen" foglalkozott e kór keletkezési, fejlő­dési tüneteivel s a nyavalyás rohamot követő teleki Géza gróf az új belügyminiszter — mint Nagy-Somkútról jelentik — pribpékfalui kasté­lyéban hétfőn fogadta választókerületének küldött­ségét, melyet az ősz Pap József volt országgyűlési képviselő vezetett. Az üdvözlő beszédre Teleki Géza gróf így válaszolt: „Szívesen ragadom meg az alkalmat, uraim hogy a rosszakaratú híresztelésekkel és pletyká­­zásokkal szemben a leghatározottabban kijelent­sem, hogy a kabinet kebelében a leg­­nagyobb összhang és a legtel­jesebb egyetértés uralkodik. Egyetlenegy oly kérdés nincs, mely fölött az egyes miniszte­reknek eltérő nézetei volnának. Igen, uraim, a kormánynak komoly szándéka, hogy az egész vonalon haladéktalanul megkezdje a reformokat! Természetesen, nem elhamarkodva, fokozatosan kell mindennek fej­lődnie. Azt beszélik, a­mint hallom, hogy csak szabadelvű meggyőződésem urán léptem a kabi­netbe. Ezzel szemben egész határozottan kije­lenthetem, hogy a belügyi tárca átvételére abban a meggyőződésben nyilatkoztam hajlandónak, hogy igazában csak ezentúl lesz alkal­­mam liberális elveimet gyakorl­­atilag megvalósítani. Én föl­tétlenül az állami közigazgatás őszinte hívének vallom maga­­m­a­t.“ Pártértekezletek. A kormánypárt ma esti értekezletén kijelöltettek a képviselőház alelnö­­keivé : C­s­á­k­y László gr. és Bokros Elek jegyzőivé : B­o­ö­t­h­y Algernon, Dárdai Sán­­d­or, Josipovics Géza, Szathmáry György órán volt szó. Biedermann ismét pontosan elő­­­adta a kórképet s figyelmeztetett e betegség két válfajára, melyek hasonlóvá teszik az esze­­lősséghez: ezek a cirkuláris téboly­a a hal­­lucinatorikus elmezavar. Az elméleti meg­különböztetéseket megindítón demonstrálták s bemutatott élő példák. Láttunk egy fiatal, jó családból való leányt, a ki szapora, nyugtalan beszédéhez a szót éppen nem válogatja s az igazgató kér­déseire minden felelete nyers, gyakran otromba volt. Egy asszony kiabálva lépett a terembe - kifogyhatatlan a beszédben, de szavai össze­függés nélküli zagyvalék,­­ sokat szitkozódik s vádolja a világot, hogy mindenki üldözi Arra a kérdésre, hogyan került az intézetbe, ezt felelte: Léghajóból estem ide! Egy szép szőke lányka azt vitatta, hogy a Rókus-kórház­­ban férjhez ment valakihez, de enyhítő körül­mény gyanánt azt is megjegyzi, hogy az urát nem ismeri. Volt a bemutatott példányok közt egy jókedvű fickó, a­ki folyvást dalolt, fütyö­­részett s váltig bizonyítá, hogy szépen tud táncolni is. De legérdekesebb egy korosabb férfi, a­ki világért se akarta volna átlépni a terem küszöbét, a földre feküdt s kétségbe­esetten rimánkodott, hagynák őt békében, nem akar még meghalni, hisz ő jó keresztény­­ vallásosságban fogja tölteni hátralevő éveit. E kórkép ellentéte : a m­é­­ a s­á­g, az ötödik előadásban tárgyaltatott. Az elméleti fejtegetés után Biedermann Gyula dr. ismét rendkívül érdekes kereseteket mutatott be. V­olt köztük egy nő, hat gyermek anyja, ki folyvást az öngyilkosságra gondol s más­ két­ BUDAPESTI HÍRLAP. (163. sí.) 1889. junius 15

Next