Budapesti Hírlap, 1889. június(9. évfolyam, 150-177. szám)
1889-06-15 / 163. szám
. Van ebben némi igazság, vidéke válogatja. A mi áll a fővárosra, környékére s némely gazdag megyére, nem áll a szegény vidékekre, az árvizes és filloserás földekre. Vannak néposztályok, melyek gyarapodtak, vannak olyanok, melyek pusztultak. De kettő lehetséges: vagy gyarapodott a nemzet, mint a kormánypárt mondja, vagy szenvedett, mint az ellenzék állítja , hogy van tehát és miért van, hogy mindenik esetben a függetlenségi párt foglalja el a tért a szabadelvű párttól ? A felelet egyszerű: ha azért ellenzéki a nép, mert elégületlen helyzetével és a kormány politikájával, hát változtatni kell ezen a politikán; ha pedig dacára annak, hogy jólétnek örvend és gyarapodott a nemzet, mégis függetlenségi képviselőket választ a szabadelvű pártiak helyébe, ez azt bizonyítaná, hogy a magyar nemzet 1867 óta annyira fejlődött és erősödött, hogy kevés neki az a szabadság és a függetlenségnek ama mértéke és módja, melyet élvez, vagyis a nemzet kinőtte a gyermekruhákat — tehát ismét csak változtatni kell a politikán. Mindenik esetben, akárhogy magyarázza valaki az okokat, a pótválasztások,azt bizonyítják, hogy Magyarországot állami és nemzeti tekintetben n nagyobb függetlenséggel kell kormányozni, mint a Tisza-minisztérium idáig tette s hogy a nagyobb önál1ósság irányában s egy valóban nemzeti politika követelményei szerint kell erjeszteni. Tisza és pártja ezt tévesztették szem elöl mindenképp el s különösen a hadseregnél, a véderőtörvénynyel, ezért és itt tört ki ellene a vihar. Már most, ha a függetlenségi párt győzelmeit a kormány, a többség és az udvar ijedve veszik észre s azt hiszik, hogy ez a kiegyezést veszélyezteti s a monarchiát megbontja, akkor ezen aggódirra ■■ywii rdalmaknak ne az legyen politikája, hogy a függetlenségi eszméket és pártot elnyomni igyekezzenek , a nép közvéleménye ellen a Károly-kaszárnyára hivatkozzanak mert ezzel nem érnek célt s csak elkeserítik az elméket, hanem igyekezzenek bebizonyítani egy új kormánynyal és annak új politikájával, hogy szakítottak a nemzetellenes törekvésekkel s tegyenek komoly kísérleteket, bebizonyítására annak, hogy a közjogi alap változtatása nélkül lehetséges Magyarországon nemzeti államot alkotni az önállóság jogaival s a nemzeti a 3D i rádió 1. kielégítésével. Ha ez a szabadelvű pártnak és jövendőbeli kormányának sikerül, úgy a függetenségi pártrájuk nézve nem veszélyes. Ellenben, ha a kormány visszatorlással akarná a függetlenségi eszmél terjedését gátolni s a pártot elnyomni, hogy megmentse a közösséget, melyet maga kompromittált legjobban, úgy ellenkezőjét fogja elérni annak, amit céloz. Rázkódások nélkül megnöveszteni Magyarországot s felruházni mentül több joggal és hatalommal, helyesebb és konzervativebb politika, mint gátakat emelni az intézményekben és törvényekben s a kormányzás gyakorlásában a nemzet ellen, kiért az ily erőszakos ellenszegülés a kormány részéről, vagy sőt erőszakolása a nemzetnek, mint a véderőtörvénynyel, komoly veszedelmeket rejt, komolyabbakat a választásoknál, melyekben a függetlenségi párt nyeri el a a nemzet bizalmából a mandátumokat. Mindenütt, hol a pótválasztásoknál az ellenzék győzött, a függetlenségi párt a mérsékelt ellenzékkel együtt küzdött és szavazott a szabadelvűdért jelöltje ellen. Mit bizonyít ez is? Bizonyítja, hogy a mérsékelt ellenzéki közönség ugyanazon érzermek és eszméktől van áthatva, minta függetlenségi párt hívei s csak a törvénymagyarázatban s az eljárási módban különböznek egymástól, nem pedig a célkábult állapottal. Figyelmeztette hallgatóit, hogy a modern tudomány e betegséghez sorolja az olyan eseteket is, melyekben a roham enyhébb, de romboló hatása azért nem kisebb, sőt vannak betegek, kik soha hevesebb görcsökbe nem esnek. E kórtipushoz tartozók igen hajlandók az erőszakosságra, testi sértésekre s azért bűnügyekben ez a körülmény, mint igen fontos, obligate volna kiderítendő a vizsgálat során. Esetekre hivatkozott, hogy voltak szülök, kik minden megfogható ok nélkül elgyötörték, sőt meg is fojtották apró gyermekeiket. A született hülyék többnyire nyavalyatörések is. E betegséggel soha nem jár világosabb pillanat s ezért a modern elmekórtan mindent, mit a nyavalyatörés tesz, beteg lélekállapotban elkövetettnek tekint. A nyavalyatörés aláaknázza a lelki életet: maga az őrültség később tör ki belőle, de biztosan. A bemutatott, példák egyikén a téboly már fejlődőben van: ha a roham utólén, tajtékzik s harap, máskor pedig hallucinációi vannak, angyalt lát megjelenni cellájában s a szeráfok énekét hallja. Egy asszony elbeszélte, hogy a roham közeledését rendesen megsejti előre, hideg fut rajta végig, testét kihűlni érzi s ilyenkor a földre fekszik, nehogy valami kárt tegyen magában. Egy másik asszony a görcsük közepett azt érezte, hogy a mennyországba száll s jajveszékelt, hogy el kell hagyni kis gyermekeit, a míg végre fölébredt a betegcellában. A dühöngök típusáról a negyedikban. Mert hisz felszaladni Ausztriától, hogy a Kárpátoknál az orosz, s Pozsonynál a német birodalom legyen szomszédos velünk, senki nem akar, a függetlenségiek sem, de igenis akarják a pragmatika szankció szerinti szövetségben Magyarország állami szuverenitását. Ennek megszerzése és biztosítása pedig semmiben a mérsékelt ellenzék politikájával nem ellenkezik, így hát a szabadelvű párt a múltban elkövetett hibái s a jövőre nézve nem adott garanciák miatt, szemben látja magával országszerte a magyarokat, ezeknek nagy részét, a mérsékelt ellenzék és a függetlenségi párt egyesülésében. S nem bir megküzdeni ez oppozicióval s kénytelen koncedálni és konstatálni a függetlenségi párt győzelmeit. Budapest, jun. 14. hogy királyi férje nagy pompával fogja elvitetni székvárosukba, az ápol a személyzetet pedig fölakasztatja, — egy harmadik nőt, kinek eszelössége egy uj nyelv kigondolásában, értelmetlen uj szavakban nyilvánul, melyeket bizonyos fogalmak, vagy tárgyak elnevezésére használ. Bevezetett az igazgató egy fiatal embert, ki azt hirdette magáról, hogy ő hittérítő s feladata az arabok nemi életét reformálni. Hogy képzeli e reformációt, erről néhány furcsa nyilatkozatot tett a szerencsétlen, melyeket azonban kiírni nem lehet. Igen érdekesen fejtegette Biedermann a következő órán a hülyeség kórképét, jellemző tüneteit s tragikus lefolyását. Ez a betegség legtöbbször halálos és gyógyíthatatlan. Iszákosak sorsa ez gyakran. Az igazgató elvezettetett egy ilyen beteget, ki már arra se emlékszik, mikor jutott az intézetbe. Mikor Biedermann azt kérdezte tőle, hogy mennyi vagyona van, — gondolomra 4000 frtot vallott. Két leányának mégis 30,000 frt hozományt ígért. Az igazgató figyelmeztette e számtani lehetetlenségre, és a beteg közönyös nyugalommal így felelt: „ígérni mindent lehet.“ Ugyan ekategóriából láttunk két nőt, akik már teljes apathiába estek, nagy fáradságukba kerül a beszéd, s ha nagy ellenkezés után rászánják is magukat, hogy az igazgató kérdéseire feleljenek, szavuk oly halk, tétova, hogy alig lehet megérteni. A harmadik órán a nya va ly a törés tárgyalására került a sor. Biedermann tüzetesen" foglalkozott e kór keletkezési, fejlődési tüneteivel s a nyavalyás rohamot követő teleki Géza gróf az új belügyminiszter — mint Nagy-Somkútról jelentik — pribpékfalui kastélyéban hétfőn fogadta választókerületének küldöttségét, melyet az ősz Pap József volt országgyűlési képviselő vezetett. Az üdvözlő beszédre Teleki Géza gróf így válaszolt: „Szívesen ragadom meg az alkalmat, uraim hogy a rosszakaratú híresztelésekkel és pletykázásokkal szemben a leghatározottabban kijelentsem, hogy a kabinet kebelében a legnagyobb összhang és a legteljesebb egyetértés uralkodik. Egyetlenegy oly kérdés nincs, mely fölött az egyes minisztereknek eltérő nézetei volnának. Igen, uraim, a kormánynak komoly szándéka, hogy az egész vonalon haladéktalanul megkezdje a reformokat! Természetesen, nem elhamarkodva, fokozatosan kell mindennek fejlődnie. Azt beszélik, amint hallom, hogy csak szabadelvű meggyőződésem urán léptem a kabinetbe. Ezzel szemben egész határozottan kijelenthetem, hogy a belügyi tárca átvételére abban a meggyőződésben nyilatkoztam hajlandónak, hogy igazában csak ezentúl lesz alkalmam liberális elveimet gyakorlatilag megvalósítani. Én föltétlenül az állami közigazgatás őszinte hívének vallom magamat.“ Pártértekezletek. A kormánypárt ma esti értekezletén kijelöltettek a képviselőház alelnökeivé : Csáky László gr. és Bokros Elek jegyzőivé : Boöthy Algernon, Dárdai Sándor, Josipovics Géza, Szathmáry György órán volt szó. Biedermann ismét pontosan előadta a kórképet s figyelmeztetett e betegség két válfajára, melyek hasonlóvá teszik az eszelősséghez: ezek a cirkuláris tébolya a hallucinatorikus elmezavar. Az elméleti megkülönböztetéseket megindítón demonstrálták s bemutatott élő példák. Láttunk egy fiatal, jó családból való leányt, a ki szapora, nyugtalan beszédéhez a szót éppen nem válogatja s az igazgató kérdéseire minden felelete nyers, gyakran otromba volt. Egy asszony kiabálva lépett a terembe - kifogyhatatlan a beszédben, de szavai összefüggés nélküli zagyvalék, sokat szitkozódik s vádolja a világot, hogy mindenki üldözi Arra a kérdésre, hogyan került az intézetbe, ezt felelte: Léghajóból estem ide! Egy szép szőke lányka azt vitatta, hogy a Rókus-kórházban férjhez ment valakihez, de enyhítő körülmény gyanánt azt is megjegyzi, hogy az urát nem ismeri. Volt a bemutatott példányok közt egy jókedvű fickó, aki folyvást dalolt, fütyörészett s váltig bizonyítá, hogy szépen tud táncolni is. De legérdekesebb egy korosabb férfi, aki világért se akarta volna átlépni a terem küszöbét, a földre feküdt s kétségbeesetten rimánkodott, hagynák őt békében, nem akar még meghalni, hisz ő jó keresztény vallásosságban fogja tölteni hátralevő éveit. E kórkép ellentéte : a mé a ság, az ötödik előadásban tárgyaltatott. Az elméleti fejtegetés után Biedermann Gyula dr. ismét rendkívül érdekes kereseteket mutatott be. Volt köztük egy nő, hat gyermek anyja, ki folyvást az öngyilkosságra gondol s más két BUDAPESTI HÍRLAP. (163. sí.) 1889. junius 15