Budapesti Hírlap, 1889. november (9. évfolyam, 301-330. szám)
1889-11-21 / 321. szám
2 hatósága, az ilyenek felé szeret fordulni az emberek bizodalma, a politikában a jellem tévedése jobban vonz és imponál, mintha a jellem megadja magát az elme jobb belátásának. A leghatalmasabb fegyver az alkotmányos politikában a személyes tulajdonságok vonzó, szimpatikus volta. Természetesen oly személyes tulajdonságok, melyek politikus adományoknak neveztetnek, de köztük vannak oly tulajdonságok is, melyek egyáltalán kelendővé teszik az embert, nemcsak a politikust. Kvassuth Lajos, Deák Ferenc, Andrássy Gyula elpusztíthatatlan alakjai a szeretetnek, a becsülésnek, a rajongásnak. Időleg a körülmények leszoríthatják őket szereplésük teréről, de visszatérésük számára mindig nyitvák a szívek és sohasem fogy el az alkalom. Ahol pedig így győz a személyes tulajdonság, ott bizonyos, hogy más személyes tulajdonságok épp oly erővel rombolnak is. Jaj egy államférfiunak, akiből kiábrándul a közönség ! Az olyan számára lehet szánalom, de izgalmat nem ismer a közönség. A harc ellene oly éles és közvetlenné lesz, hogy egyszerire kitűnik, hogy az alkotmányos harc egyáltalán személyes harc és nem elvi vagy tárgyi. Nágy politikus, aki meggyőződéseiből kifogyott és a máséhoz nyúl, botránykoztató alak az alkotmányos küzdelemben, mert a kormányozottak hitét és bizalmát és vele biztosságuk érzetét ingatja meg. A közönség addig hisz kiváló vezérférfiaiban, amíg látja, hogy azok rendületlenül hisznek magukban. A kormánynak és pártjának a legnagyobb indignációval és erővel kellene visszautasítani az ellenzék amaz állítását, hogy az ő programmját tette a kormány magáévá. Mert ez állítás vagy igaz, vagy nem igaz. Ha igaz, akkor a parlamentarizmus megcsúfolása és kijátszása, hogy egyik párt, csak azért, hogy uralmát megtartsa, kész meggyőződés és hit nélkül a másiknak elveit végrehajtani. Ha pedig nem igaz az állítás , akkor nem szabad megrettenni a harctól, mert "a hazugság ellen könnyű a védelem s az igazság diadala nem lehet sem a parlamentárizímuusnak, sem az országnak, sem a nemzetnek kárára vagy veszedelmére. Mindennek veszedelme ellenkezőleg a hazugság. És ha pártjaink nem hitük, meggyőződésük és érzületük szerint cselekednének, hanem, hogy a jobbaknak lássanak, parlamentárisabbaknak és erkölcsösebbeknek mondassanak, inkább egy rut és hazug komédiát játszanának öt forint napidíj mellett , akkor lenne igazán okunk alkotmányosságunk, szabadságunk és parlamentarizmusunk hanyatlását siratni és a politikai és közmorál temetésére készülni. A képviselőházi mentelmi bizottsága ma ülést tartott, melynek tárgyát az elnöki jelentés folytán Győry Elek és társai által az ez évi január 21- és 20-án lefolytt eseményekre vonatkozó határozati javaslat képezte, melyet a ház február 18 án jelentéstétel végett a mentelmi bizottsághoz utasított. Az ülésen Péchy Tamás, a ház elnöke, Bezerédj Viktor háznagy és az indítványozó Győry Elek is jelen voltak. A bizottság az Nitmann Sándor előadó által készített véleményes jelentés kinyomatását rendelte el. A jelentés csak ezután fog érdemleges tárgyalás alá vétetni. A német helyőrségek változtatása 1871 óta a német helyőrségi rendszer változatlan. Most azonban sürgős változtatásokat készülnek tenni rajta oly célból, hogy a birodalom határtartományai részint nagyobb helyőrségekkel, részint a szomszédos tartománybeli csapatok szaporításával biztosíttassanak ellenséges meglepetések ellenében. így Elzász Lotharingia helyőrsége az új terv szerint a rajnai nyílt terepen három lovasezreddel, a vogesi hegyvidéken három vadászzászlóaljjal növeltetik, míg e két tartomány mögött egy új hadtestparancsnokság állíttatik föl , a keleti határon Graudenc erődített táborhelylyé is, mint mikor például a hárfa legrövidebb ilarocskája egyszerre pendül a legmélyebb fatuvokkal. Az andante szentimentális ; minden erőltetett magyarázgatás nélkül is a szerelem kifejezőjének vehető. Sok megszokott motívumos eszköz bukkan föl benne , de hát a szerelem elvégre is olyan dolog, hogy mindnyájan bajlódunk vele s mindnyájunkban körülbelül egyformán ismétlődik. Csak a legnagyobb poéták tudnak nekikrj hangokat adni, szobán vagy muzsikában. Általános voltánál fogva ez tetszett legjobban ; a taps őszinte és általános volt. A scherzo falusias jókedvűség, nagyobb ambíciók nélkül, itt-ott tyrolienne motívumokkal, de már kezdődik benne az, ami a szimfónia többi részének legsúlyosabb hibája: a zaj. Ez a hiba, a Berlioz után következett új hangszerelőiskolák nagy vétke, meglep Mahlernél, aki a posthumus Weber mű átdolgozásában maga az akadémikus mérséklet. E munkájának két utolsó tételét lehetetlenné teszi a hangtömegek feltornyozása, a réz- és ütő instrumentumok féktelen tombolása, ez a fárasztó, idegernyesztő zörgés. A negyedik tétel tempójául ezt olvassuk a programmon : á la pompes funébres. Ez a francia kifejezés, legalább előttünk, úl a zene terminológiájában. S azt hiszszük , helytelen is. Magyarra fordítva pompes funébres a temetés külső gyászos díszét jelenti, mozgás határozója tehát nem lehet, mert nem időben történő dolog. Vagyis egy temetés látványát metronómra nem szedhetjük. Azt hiszszük, e tétel tempóját a közösen elfogadott marcia fundre teljesen visszaadja, mert ez gyászinduló. Némelyek azt mondják, hogy I Mahler úr a szokott olasz helyett azért vette a szokatlan franciát, mert ezzel akarta festeni a tételben lappangó humort. Mi, megvalljuk, nem fedeztük föl. Ez a gyászinduló, melynek monotonságába aztán belevág egy ablakrengető bacchanába, semmi különöset és újat nem ad elénk ; hogy miért lenne épp a vadász temetése, azt nem bírtuk megérteni. A közönség nagyon szórakozott kezdett lenni a tétel alatt s csak akkor riadt föl csöndes unalmából, mikor az a hihetetlen lárma kezdődött, a mely ítéletnapja volt ez estének. Hogy e roppant zajt partitúrába foghassa valaki, ahhoz a hangszerelésnek virtuózsága kell. De ez így érdemetlen érdem. A különben is elfáradt publikum e szerint döntötte el a szimfónia sorsát. Udvariasan tapsolt ugyan, de éreztette, hogy sikerben nem részesíti a szerzőt. Mahler úr ezt bizonyosan még érzékenyebben érezi, mint mi s kétségkívül bánja, hogy megszerezte magának e kedvezőtlen estét, annyi sok szép este után, a melyet nem tollával, de karnagyi botjával vívott ki. Briga Hennin asszony, az opera mostani vendége, Figaro lakodalmából Cherubin áriáját s aztán a nagy tapsokra Mignon egy kicsit sokszor is hallott dalát énekelte nagyon kedvesen és sokkal üdébben, mint a múltkor a színpadon Carment. De miért használja Budapesten a művésznő a Nessé di Figaro és a Mignon német fordítását, mikor magyar nő létére rendelkezik mindkettőnek magyar textusa fölött, vagy ha épp ettől már régi jó szokás szerint húzódozik , miért nem veszi elő az eredeti olasz, illetőleg francia librettót. Utolsó szám, az ének után, Bach praeludiuma, chorátja és fugája volt Abert átiratában. Mikor Erkel Sándor, a filharmonikusok karnagya, megjelent a dirigáló állványnál (épp úgy, mint mikor előbb Braga asszonyt kísérte), percig tartó riadó taps és éljenzés rengette meg a terem falait. Tüntetés. S mi volt e tüntetésnek az értelme ? Az, hogy Mahler Gusztávtól az imént egy balsorsra ítélt szimfóniát hallott a közönség. Ezerfejü ő felsége ezúttal nem volt egészen logikus. Ha Erkel Sándor karnagyi sikerein kívül poétái babérokra vágyik s előadatja egy szimfóniáját, mely jobb dal a többinél , akkor, mint összehasonlítás alapján formált ítélet, teljesen jogos ez a demonstráció. De ebben: Mahler rossz zeneszerző, tehát tapsoljuk Erkelt, a Bach-dirigenst, az észjárás sántít. Erkel Sándort, aki a filharmonikusok kitűnő vezetésével nagy idő óta a fővárosi zeneélet egyik legkiválóbb faktora, mi is mindig szívesen tapsoljuk; tapsoltuk ma este is, míg nem vettük észre, hogy egy elég képtelen demonstráció folyik körülöttünk. Mahler úrnak szintén joga volna úgy okoskodni, hogy ügye elfogult bíróság előtt dőlt el kedvezőtlenül. Szerencsére vannak őszinte barátai, akik meg fogják neki magyarázni, hogy szimfóniája balvégzetét mindenekfölött az előre fölidézett nagy pretenziók idézték elő és semmi oka sincs arra, hogy ezentúl is ne mutatkozzék előttünk mint zeneszerző. Hogy az elején végezzük : az est megnyitója Cherubini Abencerage uvertture volt, egészen hétköznapi előadásban. Dr. BUDAPESTI HÍRLAP. (321 sz.) 1889 november 21 Budapest, nov. 20. A királyi táblák decentralizációja. Ismét egy városi küldöttség tisztelgett az irányadó kormányköröknél, királyi táblát kérni a városnak. Ezúttal Eperjes pályázik. A küldöttséget Szmrecsányi Jenő sárosi főispán vezette. Tagjai voltak Vályi János püspök, Pletényi apát, Péchy Zsigmond alispán, Fuhrmann Andor polgármester stb. A sárosi orsz., képviselők közül Berzeviczy Albert, Bornemissza Ádám, Fest Lajos, Hodossy Imre, Bajanovits Sándor és Görgey Béla csatlakozott hozzájuk. A küldöttség a kormányelnöknél, Szilágyi, Teleki és Csáky minisztereknél, végül Czorda államtitkárnál tisztelgett, lesz s valószínűleg székhelye egy másik új hadtestparancsnokságnak. A két új hadtest felállítása iránt a javaslatot legközelebb tárgyalja a birodalmi tanács. Az új helyőrség-beosztási rendszert a hadügyminisztérium a vezérkarral egyetértőleg dolgozta ki s jövő évi áprilió 1-én lép életbe. S milán nyilatkozatai. Milán király egy barátja előtt hosszasabban nyilatkozott a szerbiai eseményekről. E nyilatkozatokról a Corn de l'Est a következőket közli • Teljesen valótlan — mondá Milán — hogy valaha lemondani szándékoztam volna fiam nevelésének felügyeletéről és vezetéséről. Mindaz, amit fiam és anyja közti viszonyáról terjesztettek, valótlan. Fiam csak akkor láthatja anyját, ha én azt megengedem. A királyné Belgrádija jött, ott végleg megtelepedett és most azon iparkodik, hogy elnyerje az én állásomat. Kénytelen voltam elválni feleségemtől, mert intrikált ellenem, szövetkezett ellenségeimmel és politikám ellen dolgozott. Ezért iparkodtam mindig és teszem most is, fiamat ez asszony befolyása alól kivonni. A kör, melyben a királyné mozog, az asszonyok, kik tanácsukkal befolyásolják, az intrikák, amelyek környezik, romboló hatással lehetnének fiamra. A királyné nem bírja felfogni, hogy árt fiának. Sándor király elég nagy arra, hogy megértse azt és ezért kívánja is, hogy anyja hagyja el Szerbiát. A régensség és a kormány hasonló nézetben vannak, de nem akadályozhatják meg a királynét abban, hogy Belgrádban maradjon. Az alkotmány nem ad arra jogot, hogy eltávolítsák és ezenkívül tiltják ezt az udvariasság és a király iránt való tekintet. A királyné visszaél ezzel a helyzettel, anélkül, hogy értené, mily kárt okoz fiának . ő képes trónját kompromittálni és fiát megrontani Milán király kijelente továbbá, hogy felháborodott azon, hogy Garasanin kibékült Pirocsan ávcal, ellenségével és a királyné ügyvédjével a szövetség nem hozhat jót. Az események nagyon gyorsan követik egymást Szerbiában, mert ott nem értik a félrendszabályok elméletét, valamint a politikai és parlamenti kompromisszumokat. „A megoldások ott gyorsak és gyakran borzasztó hatásúak Ha a radikálisok diadalmaskodnak és a királynéja gyezetik, bukásába magával rántja a királyt Ezt aztán nem lehet reparálni.11 — Milán királyt évi dija elintézésének módja kellemetlenül érintette. A szkupslina tapintatosabb lehetett volna. A magyar államvasutak basája. — Levél a szerkesztőhöz. — Budapest, nov. 20. T. szerkesztő úr ! a Budapesti Hírlap ez év augusztus havában a nyilvánosság előtt védelmezte a magyar államvasutak tiszti karának érdekeit Ludwig Gyula min. tanácsos és elnökigazgató ellen, ki nyugdíjintézetünket minden autonómiájától, a