Budapesti Hírlap, 1889. november (9. évfolyam, 301-330. szám)

1889-11-21 / 321. szám

1889. november 21. BUDAPESTI HÍRLAP. (321 sz.) a tagokat minden rendelkező joguktól megfosz­totta. Az uj alapszabályok az intézetet teljesen kiszolgáltatták Ludwig elnök-igazgatónak s az aug. 4-én tartott közgyűlés, hol a tagok sza­vazati jogukat utoljára gyakorolhatták, ezt a teljhatalmat — Ludwig úr hallatlan pressziója alatt — megadta az igazgatóságnak. De ezzel az affér nem ért véget. Az elnök-igazgató nemcsak presszióval tud élni, hanem a hivatalos b­ősz­­­állástól se idegenkedik. A t. szerkesztőség tudja, hogy aug. 4-én a közgyűlési határozat minden el­nöki erőszakoskodás dacára nem ment nagyon simán. Ludwig úr basáskodása ellenében sokan fölvették akkor a harcot s részint az új alap­szabályok ellen szavaztak, részint tartózkod­tak a szavazástól. Az elkeseredés Ludwig ellen oly sokra hágott, hogy már-már állása is meg­rendült, s ha a közgyűlésen nem kap többsé­get, bukása bizonyos. Akkor erőszakkal sike­rült győzelmet aratnia, s most a megtor­lás fegyverével igyekszik biztosítni sikerét. Haragját most éreztette a tisztikarból mindazok iránt, kik az intézeti ügyben nem tartoztak hívei közé. Az államvasutak tiszti karában ez idén szokatlan nagyszámú előléptetés tör­tént. S az aug. 4-ke óta máig kinevezettek névsorából láthatja a tisztikar, hogy az elnök­igazgató nem a szolgálat érdekét s a szabá­lyokat tartotta szem előtt, hanem az akkor beadott szavazatokért egyfelől jutalmat osz­tott, másfelől büntetni akart. A miniszté­riumhoz fölterjesztett előléptetési jegyzékből ugyanis kihagyta mindazokat, kik : 1. a közgyűlésen maguk vagy megbízóik nevében az ú­j alapszabályok ellen szavaztak; 2. a közgyűlésen nem jelen­tek meg s a közgyűlés előtt is kitérő­­leg feleltek a szakosztályvezetők és üzletvezetők tudakozódásaira,­­ mert meg­győződésük ellen szavazni nem akartak, az igazgató-elnökkel pedig nyíltan kikötni nem mertek ; 3. a­kik az új szabályzat ellenzésének, vagy az ellene agitálásnak g­y­a­n­ú­j­a alatt álltak s az elnök titkos rendőrsége által ilyenek gyanánt d­e­n­u­n­c­i­ál­tat­t­a­k. Tessék bárkinek megtekinteni a hivatalos lapban pár nap előtt kinevezettek névsorát, az intézet ügyeivel ismerős csupa olyanokat fog köztük találni, kik : 1. az uj alapszabályok mellett sza­vaztak ; 2. a­kik a hivatalfőnökök tudakozódására ugyan kitérőleg vagy éppen tagadólag feleltek, de aztán mégis engedtek a rábeszéléseknek és preszsziónak, s kötelező ígérettel lekötötték szavazatukat; 3. kik az elnök-igazgatót, e harcban kisebb­­nagyobb szolgálatokkal lekötelezték. Feltűnő, hogy a kinevezettek közt szá­mosan vannak a soron kívül előlé­­p­e­tt­e­k, még ugyanazon rangfokozat osztá­lyai között is, holott a szolgálati rendtartás 35. §. 4. pontja világosan megszabja, hogy: „az alkalmazottak az egyes rangfokozatokon belül kifogástalan szolgálat esetében a megállapított sorrend­ben, ellenben a rangfokozat változtatásával, tehát kinevezés útján, képesség és ér­dem szerint léptettetnek elő.a kivé­telt e szabály alól a két év előtt kiadott miniszteri rendelet csak az egyetemi vagy műegyetemi felsőbb képe­sítéssel bíró alkalmazottakra nézve enged meg. Ámde a mostani előléptetésnél nem ne­veztek ki ily felsőbb kvalifikációval bírói egyet is. — ellenben szabályellenesen s mél­tatlanul mellőztek nagy számmal oly kitűnő munkaerőket, kik a legm­a­­gasb kvalifikáción kívül hosszú szolgálati múltra, nehéz exekutiv munka érdemeire hivat­kozhatnak s az előléptetésre évek óta vára­koznak, a mellőztettek pedig kegyencek ked­véért, kik alig pár év óta szolgálnak, folyvást a központban működnek, a végrehajtó szolgá­latról fogalmuk sincs s eddig csaknem minden, vagy minden második évben előléptek. Szükséges nyilvánosan óvást emelni ez újabb erőszak, ez ázsiai basáskodás ellen, mely­lyel az államvasutak elnök-igazgatója a szolgá­lati rendtartást megsérti, a miniszteri rendele­tet kijátsza, a szolgálat érdekét háttérbe tolja s a tiszti karban botrányt csinál, csakhogy személyes hiúságának eleget tegyen, hatalmát éreztethesse és hoszuvágyát méltatlanul s a közszolgálat kárára kielégíthesse. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, nov. 10. A főváros közgyűlése. Miután a házbórkrak­árok felemelése már a pénzügyi és gazdasági bizottságban megbukott, a jövő évi költségelőirányzatot a mai közgyűlés na­gyobb zivatar nélkül fogadta el a részletes tárgya­lás alapjául. Az általános vitában mindössze ketten vettek részt s ezek is nem magát a költségelőirány­zatot, hanem az adminisztráció egyes hibáit fesze­gették. Beszédük azonban, habár több figyelemre méltó dologra is kiterjedt, nagyobb hatást nem idé­zett elő. A felszólalók közül az egyik : Pártos Béla dr. különösen azt kárhoztatta, hogy a nagyobb­­szerű­ építkezéseket a főváros nem saját szakközegei általi végezteti s hogy a néptanítók rosszul vannak fizetve. A másik felszólaló : Havas Rezső dr., helytelenítette, hogy a népiskolákba a váltakozó rendszert hozták be s a tankötelesek iskoláztatásá­nak szigorúbb keresztülvitelét sürgette. A pince­lakások kiöntésére sem fordít kellő gondot a fővá­ros. A polgármester megnyugtatta a közgyűlést, hogy a felhozott panaszok orvoslására a tanács foly­tonosan törekszik, mire a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául egyhangúlag elfogadták. Részletes tudósításunk a következő : A törvényhatósági közgyűlés Roth Károly fő­polgármester elnöklete alatt ma tárgyalta le a jövő évi költségvetést. Az eredetileg 183,000 írttal előirányzott deficit a bizottság és tanács tárgyalásai során 02,000 írtra szállott le, melynek fedezésére az italmérési lövedék többletéből hasonló összegű előleg állítható be. Az előterjesztést Viola tanácsos adta elő. Pártos Béla úgy látja, hogy a főváros költ­­ségvetésében veszedelmes irány kezd lábra kapni. A deficit lejtőjén való haladás ez ; m­íg 1886-ban na­gyobb pénztári maradvány volt, addig most 280.000 forint deficittel zárják az előirányzatot. A költség­­vetésre általánosságban az a megjegyzése, hogy a személyi és dologi kiadások közt nincs h­elyes arány. Kilenc milliós budget mellett a személyi kiadások majd három millióra rúgnak. Bizonyos ferdeségek vannak a tanítók díjazásában, túlságos a betegápo­lási díjhátralék, egészen helytelen a város kültéri­ haladása az építkezésben, helytelen, hogy az építési mérnökök 123.000 frtos költségelőirányzata mellett nevezetes középületek tervezése mégis magánmér­­nökökre bizatik. Általában a költségvetést elfogadja. Havass Rezső megjegyzi, hogy voltaképp nem hogy deficit nincs, de nevezetes többlet kínálkozik az italmérési jövedék előlegeiből. A főváros admi­nisztrációjának némely fontosabb kérdéseire áttérve, sürgeti az elemi iskolákban a váltakozó tanítási rend­szer elhagyását, a lakhatási engedélyek kiadása kö­rüli eljárás szabályozását és a pincelakások szigorú ellenőrzését és fokozatos megszüntetését. Végül re­ményét fejezte ki, hogy a fővárosi törvény küszö­bön álló reformja a főváros autonómiáját nem fogja csorbítani. Kamermayer polgármester adott választ a felhozottakra. A­ki a tanács jelentéseit figyelemmel kisérte, tudja, hogy a főváros 1874 óta 10 millió fo­rintot fordított kulturális, közegészségi és hasonló célokra, roppant áldozatokat hozott a tanügyért , s ez idő óta mindössze 6 millió­ért adósságot csi­nált , s ezt a hat milliót is hasznos befektetésekre fordította. A helyzet tehát nem oly komor, kivált ha meggondoljuk, hogy­ a fővárosnak 70 millió forint tiszta vagyona van. Hol van Európában város, mely ily helyzettel dicsekedhetik S Budapest rohamos fejlődésével csak egy város, Berlin, hozható párhu­zamba Ily rapid fejlődésű főváros adminisztrációja igényeinek kielégítése nehezebb, mint oly városokéi, a melyek már századok óta fölépítve és rendezve vannak s ilyen a nyugat legtöbb városa. A lakosság nálunk az 1848-iki 145.000-nyi lélekről ma közel fél­millióra szökkent. Nőttek az igény­ek, de nem ezzel arányban a bevétel, mert az új házak adómentessé­get élvezvén, ezekből a községnek adózási haszna nem volt. S minden újabb törvény újabb terheket róván a fővárosra, a tanács kénytelen volt személy­­szaporításokat kérni, a­nélkül, hogy ebben öröme telt volna. Mind a mellett a főváros adója (a fo­gyasztásit és regálét kivéve) 1874 óta nem emelke­dett ; mind a községi adó megmaradt 25 százalék, mind a házbérkrajcár megmaradt 3 krban. A fővá­ros haladása köszönhető a polgárok haladás iránti értékének, a törvényhatósági bizottságnak és a ta­nácsnak, mely a fölmért szükségletek kielégítése iránti előterjesztéseivel nem késett. Nem akarja ez­zel azt mondani, hogy minden rendben van s nincs semmi kívánni való, de általában a helyzet meg­nyugtató. Áttér ezután az egyes szónokok észrevé­teleire s a teendőket a közgyűlés helyeslése közt vázolta. Ezután a költségvetést általá­nosságban egyhangúlag elfogadták. Majd a részletes tárgyalás során a fedezeti rovatokat 8.872.450 írttal változás nélkül elfogadták. A szükségleti rovatoknál Herczog Péter a személyügyi kiadások apasztásához azt az indítványt tette, hogy a közgyűlés a tételenkint alig kijelöl­hető személyzeti kiadásokból 50.000 forintot általá­ban töröljön s annak elosztását a tanácsra bízza. Rácz Károly ellene szólt ez indítványnak. Kí­vánatosnak tartaná — a nélkül, hogy indítványt tenne — az adminisztráció érdekében, ha a bizott­ságokban nem tanácsosok elnökölnének, hanem biz. tagok s ők lennének előadók is. A hivatalnokok ez alatt dolgozhatnak. Helfl Ignác a személyi kiadásokat­­szintén ma­gasaknak tartja, de Herczog indítványát nem fo­gadja el, mert kellően fizetett becsületes hivatalno­kokat akar. Buzecsky Pál arra figyelmeztet, hogy a fővá­­ros kiadásain az könnyítene, ha a vállalkozók nem évekig volnának gyakran kénytelenek a pénzekre várni, hanem pl. 3 hónap alatt hozzájutnának. Akkor sokkal olcsóbban vállalkoznának. Steiger Gyula szerint erről e címnél nem le­het szó. A megtakarítások a személyzeti kiadások­nál számos közigazgatási törvénybe ütköznek , de míg a fővárosi törvény nem változik, a szabályok is alig egyszerűsíthetők s igy az adminisztráció kiadá­sai is nehezen apaszthatók. A pénzügyi bizottság ezeket meggondolva, nem fogadta el Herczog indít­ván­yát s azt ő se ajánlja. Herczog végszavában kijelenti, hogy e hiva­talnokok fizetését nem kívánja redukálni. Megelég­szik a tárgy megbeszélésével s indítványát vissza­vonj­a. A tételt tehát változatlanul elfogadták. Bu­­zeczky indítványára a tanács az árlejtési egységárak új revíziójára s újabb megállapítására utasíttatott. A nyomdai kiadások is változatlanul elfogad­tattak; ezek közt rövid vita után a főváros hivatalos értesítőjére 5000 trtót szintén fölvettek. Az államrendőrségi kiadásoknál F­e­d­­­o­r Fe­renc a bejelentési hivatali mizé­riákra hívta föl a figyelmet. Elnök indítványára a tanács fölkéretik az orvoslás tekintetében a főka­pitánysággal magát érintkezésbe tenni. A rendes kiadások többi tételei a tanács tör­léseivel együtt észrevétel nélkül fogadtattak el. Még a józsefvárosi kálvária ügye adott okot vitára. A pénzügyi bizottság az új kálvá­riára felvett 38.000 irtot törölte. N­­e­­­fy az összeg fölvételét indítványozta, ellene Rácz, Pártos, Schönberg érvelt, H­a­v­a­s­s mellette. A közgyűlés szavazás útján a kálvária kihelye­­zésére 38 000 b­irtot fölvett. A lóversenydíjnál Havas Károly tartott beszé­det a lóversenytér olcsóbb helyeinek f­o­t­a­l­i­z­a­­tőrje ellen. Elnök azt a tanács figyelmébe kívánta ajánlani. Rácz Károly azonban napirendre akart fölötte térni, mert a promessz, a kis lutri ve­szedelmesebb s ez ellen nem jut eszükbe szólni. A közgyűlés végre ez alkalommal napirendre tért. A közgyűlés folytatását, este fél 9-re járván az idő, holnapra halasztották.­­ Az esküdtek törzskönyvét a főváros már elkészít­ette s e hó 22., 23. és 24-ik napjain a régi városház tanácstermében közszemlére teszi ki. Itt lesz az a bizottság is, melynél az összeirási lajstrom ellen panaszt emelni lehet.­­ A fővárosi közigazgatási bizottság fe­gyelmi választmánya e hó 26-án délelőtt 10 óra­kor ülést tart, melyen tárgyalni fogja Braun Ig­nác VII. ker. esküdt, Popalus József föv. vám­­felügyelő, Zátopek Antal számv. végrehajtó, E­l­e­m­ér­­ Mihály föv. közvágóhídi igazgató, D­u-­­­á­c­s­k­a Géza dr. közkórházi főorvos, Lausch­­mann Gyula dr kórházi volt alorvos és Mayer János föv.­adóvégrehajtó segéd fegyelmi ügyét.­­ A főváros közegészségügye. A főorvosi hivatal kimutatása szerint a múlt héten a fővárosban 134 tífusz, 4 álhimlő, 27 bárányhimlő, 18 vörheny, 09 kanyaró, 35 roncsoló torokláb, 19 torokgyík, 28 trahoma és 7 hökhurut betegedés fordult elő. A tífuszbetegek közül az I. kerületre 1, a II. kér. 1, a III. kér. 2, a IV. kér. 2, az V. kér. 8, a VI. kér. 30, a VII. kér. 53, a VIII. kér. 19, a IX. kér. 4 s X. kér. 0 beteg esik. A múlt héten heveny ragályos betegségben meghalt 24 beteg és pedig tífuszban 5, vörhenyben 6, roncsoló toroklobban 9 a torok­gyíkban 9.

Next